Somogyi Néplap, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-02 / 205. szám

Vasárnap, 1962. szeptember 2. SOMOGYI NCFLAF Bárá ny Tamás: &qii aSSzomj meséli H allottátok Verőné ese­tét a fiával? Nem? Akkor elmesélem. Vé­ráráé* ismeritek, ugye? De­hogynem, ott dolgozik az esz- tergaműljfÍvben. Az, az a sö­tétszőke asszony. Harmincöt körül járhat, igen. Jó néhány esztendeje öz­vegy. Szegény ura a háborúból valami csúnya betegséget ho­zott haza, és néhány évvel később meghalt. Kisfiúk, Ja­nika akkor talán hatéves le­hetett. Fiatal asszony, özvegyen, fiúgyerekkel; gondoljátok csak el! Gond meg a bánat, gond, meg a bánat... Szemrevaló asszony volt, ailág huszonöt éves; még a háború utáni fér­fihiány idején is lett volna, aki elvegye. De ő nem akar­ta. »A kisfiam — mondta mindig, ha valaki komolyabb szándékkal közeledett hozzá. — Először 6! És csak aztán én!...« Dolgozott érte látástól vakulásdg. Varrónő volt, mondtam mór? Fehérnemű- varrónő. És nem bánta meg, hogy így határozott: nagyon sok öröme telt fiában. Ahányszor érdeklődtem Janika felől, mindig felragyogott az arca. “Remekül tanul! Szorgalmas, szófogadó! Nincs még egy ilyen a világon!« A fiú a tizenötödik évébe lépett lassan, ő maga a har­mincadikba. Ha férjhez akar menni, itt az ideje, érezte. Ilyenkor már nagyon nekiira- modnak az évek.:. Volt egy ismerőse, özvegyember, aki többször is megkérte már, de mindig nemet mondott neki. No, de most, gondolta. Jani révbe ért, az általánost elvé­gezte, ipart tanul egy gyár­ban — esztergályosnak ké­szül —, hát a nehezén túl van. A kötelességét megtette, embert nevelt a fiából, most már magára is gondolhat. H anem hát ember ter­vez, a sors végez, és a sors nem így akar­ta. Mert Jani unral most kez­dődtek csak a bajok. Az ördög tudja, rossz társaságba keve­redett vagy mi, pénze volt, önálló embernek képzelte ma­gát. A szülői házat afféle szállásnak tekintette; akkor jött, ment, amikor neki tet­szett Az asszony először igye­kezett megérteni. Istenem, nagyfiú... a pénzét maga ke­resi ..: nem ülhet örökkön az anyja szoknyája mellett!... Ám úgy látszik, a pénz, amit Jani mester keresett, nem lehetett elég mindenre, öltözködésekre, esti kimaradá­sokra, mert szegény asszony egyszer csak azon vette észre magát, hogy a szekrényből el­tűnt ötven forintja. Istenem, tévedhetett — kelt mindjárt magában a fia védelmére, és újból átszámolta kiadásait A hiányt nem lelte meg. Egy hét múlva száz forint­ja hiányzott. A következő szombaton megint száz... Ak­kor elővette a fiát. Jani úr zsebre vágott kéz­zel állt előtte, a szemébe ne­vetett. — Na és? — mondta, és fel­rántotta vállát — Egy kis szórakozás is kell a dolgozó­nak, nem? Nem vagyok már négyéves! — Fizesd a magadéból! — szaladt föl fejébe a vér. Taga­dásra számított, bűnbánó be­ismerésre; ez a szégyentelen cinizmus felháborította. Az, sajnos, nem elég! — intett a fiú. És a tűzhelyhez lépett, vizet tett föl meleged­ni. — A lányok szomjasak. Meg a srácoknak néha egyet­len vasuk sincs ... Valakinek csak kell fizetni! — Hova mégy? — Nem tudom. A srácok­kal ... Valahol csak kikötünk. — Az én száz forintomból?! Itthon maradsz! Jani odalépett hozzá; fél fejjel volt magasabb nála. — Halkabban, nyanya! — sziszegte elszánt arccal. — Nem szeretem az ilyet! Egy nyamvadt százasért... Nem mennél mindjárt a rendőrség­re?! Szegény asszony egész éjsza­ka sírt, hogy mi lesz a fiából? Ezért nevelte, ezért óvta, vont meg magától mindent? Az is megfordult a fejében, hogy mégiscsak jobb lett volna férj- hezmenni. Fiúgyereknek apa kelt, hiába. S ha most gyorsan hozzámenne Ferenchez? Késő... A fiút csak még jobban elva­dítaná. Kamasz, ilyenkor foko­zottan érzékenyek az ilyesmi­re. Akkor hát? Mit csináljon? Hajnalig le sem hunyta a sze­mét. De hajnalra meglelte a megoldást! És hétfőn reggel ott állt a fiú gyárának igazgatója előtt. El­mondott neki mindent. Hogy a fia kicsúszik a kezéből, elzül- lik; s hogy ő ezt nem nézd tét­lenül. Az igazgató figyelmesen hallgatta. — És mit tehetnék én ebben az ügyben, asszonyom? — kér­désé végül. — Vegyen föl a gyárija, na­gyon kérem! Varrónő vagyok, de gyorsan kitanulnám az esz­terga] yosságot. így aztán sze­mem előtt tudnám a fiamat Az igazgató hosszan nézte — talán a törékeny kis termetét méregette: bírná-e a nehéz munkát —, aztán elmosolyo­dott. — Megpróbáljuk... É s most jól figyeljetek, mit tesz az akaraterő; mire képes egy anya, ha a gyermekéért harcol! Ve­rőné hat hónap alatt elvégezte az átképzőt. Amikor oklevelét átvette, az igazgató megkér­dezte tőle: — És most? Mitévők le­gyünk, Verőné? Most az asszony mosolyodott el. — Az ifiműhelybe szeretnék, kérem... Minél közelebb a fiamhoz! — Üj brigádot alakítunk — mondta a műhelyfónök. — Ve­rőné szaktárs lesz a vezetője. A tagjai: Verős János, Lápos Bé­la, Horváth Sándor — és fel­sorolt még vagy három fiút Ja­ni úr legszűkebb baráti köré­ből, akik nem jeleskedtek ép­pen kiváló munkateljesítmény­nyel vagy akár csak szorga­lommal ... És ezután? Ezután együtt in­dultak el reggelenként hazul­ról. Jani úron ettől kezdve egész nap ott az anyja sze­me ... Ebédelni is együtt men­nek. Igaz, az elején a fiú tün­tetőleg külön ült a barátaival a hatodik asztalhoz. De az ötödik héttől csak az anyja mellé zök­ken le étkezőben ... mmuMnimi Az igazgató rakacsdntott. — Értem... Jani úr arcát!, azt láttátok volna, amikor anyját megpil­lantotta a tanműhelyben! — Hát te? — motyogta döb­benten. — Mit keresel itt, nya­nya? — Fogalma sem volt róla, hogy az anyja is itt dolgozik; az asszony legnagyobb gondja az volt az utóbbi félévben, ho­gyan titkolja ezt. Később in­dult reggelenként, ebédjét fent ette, a gépe mellett. Nagyüzem, kétezer munkással; el lehet tűnni benne, ha valaki nagyon akarja... És ő nagyon akarta! — Semmi nyanya! — szólt szigorúan. — Verőné szaktárs­nő! Értette szaktárs? A fiú körülnézett; ott állt mellette a tanműhely vezetője meg az oktatómester. Azok ar­cán sem látott mosolyt Nyo­mottan bólintott. — Értettem, szaktársnö. Szomorúság az ar­con, könyörgés a szemben, mintha azt kérné ez a kis­lány, hogy még ne, még ne jöjjön a vonat! Oly jó volt a Balaton partján, oly sok élményt ajándékozott a ké­ken csillogó víz, az embersokaság látványa, az esti szórakozás, a csó­nak, a hajó. S most itt kell hagy­ni e szép vidéket; hiába, a két hét nem tarthat örök­ké. Lejárt a sza­badság, a gondta­lan pihenés ideje, s talán nem is le­het csodálkozni azon, hogy az uta­zás előtti percek­ben nem a nyara­lás öröme, derűje, hanem a búcsúzás szomorúsága tükrö­ződik a kislány ar­cán F olytassam? Ugye, fölös­leges. Egy esztendeig működött a Verőné-fé- le ifibrigád. Az év végén a fiúk felszabadultak; megkapta mindenlk a szakmunkás-okle­velét De addigra már ez volt a legjobb tanulóbrigád a gyár­ban; szakvizsgáját majd vala­mennyi jeles eredménnyel tet­te le. A vizsga utáni ünnepsé­gen azt kérdezte az igazgató; — És most? Mit tehetek még magáéit, Verőné? — Köszönöm, semmit — mo­solygott az asszony. — Amit akartam, elértem: a fiamat visszakaptam. A brigád a mai napon feloszlik ... — Ohó! — kiáltotta Verő Já­nos, Lapos Béla, Horváth Sán­dor és még vagy három újdon­sült okleveles esztergályos szinte egyszerre —, dehogy osz­lik fel. Továbbra is együtt ma­radunk, Verő néni! — Aggo­dalmasan pillantottak az igaz­gatóra. — Lehet? Az igazgató felvonta a vál­lát. — Már miért ne lehetne? ... & most már igazán a vé­gére értem. A brigád azóta is együtt dolgozik; az üzem egyik legjobb munkacsoportja Érde­kes, még most is Verő-brigád­nak nevezik, pedig a vezetőjük neve megváltozott. Fia szak­munkásvizsgája után egy hét­tel férjhez ment; azóta Németh Ferencnének hívják. WLADYSLAW BRONIEWSKI: SZEPTEMBERI NAP Az ősi fák már gyümölcsüket osztják, Megyek haza... s fájón a napra nézek, új szeptemberre készül Lengyelország, de számomra nem lesz boldog élet. E napkorong a láthatáron állva gyilkos pilótákkal fogott kezet, ez a nap tankok rettentő zajával, acéllal és ágyúval kergetett. A szikkadt láp nem nyelte el a tankot, lengyel hadaknál gyorsabb sereg áradt, vasút fölébe bombaraj zuhant ott, égtek az utcák, üresek a házak, német vonult... Ki állt a nap elébe? Miért nem hunyt ki ott Varsó felett? Végig kitartó katonák szemébe kegyetlen tűzzel beleégetett. Gyönyörű nap!... Varsó felett merengő, Hel, Westerplatte, Kutno láthatárán, vérben kelő és véresen lefekvő, szomját nem oltja még e szörnyű látvány! Azóta mindig vér gőzében látom, átok borítja, máglyafüstben ég, mint hősiesség ragyogása átvon s véresre mázol a keserűség. Ó, nap! Szeptember napja! Múlnak évek, kígyó fején az igazság tipor, testvért ismernek egymásban a népek, talán szivünkkel győzni fog a kor. Talán... De már a szeptemberi napra» a vérre, jajra, mely dicsfényben ég, csak átok hull majd. legendába, dalba, míg fel nem nő az újabb nemzedék. Lengyelből fordította: Hegedűs Géza BERTÓK LÁSZLÓ; NYÁRI NAPPALOK ZÁPOR Ezek a nyári nappalok egymásra lapuló lapok. A Nap rajtuk a nehezék, nyomja nyugalmuk közepét. Ha ablak nyílik valahol, átleng a meztelen huzat. Nem fújja szét, csak finoman megszámolja a lapokat. Még jó, hogy este leveszi a nehezéket valaki, hogy amit rendre teleírt, alátegye az új papírt. “Hót volt annyi úristene, hogy kabátot se vitt vele!« Pattog anyám, és ki-kifwt a nagy eső közepibe. S egy szekér széna tetején, széna a hátán, a fején, bekocog végre az apám nyugodtan, mint ha dől a fény. SZÍR MAY ENDRE; MINDENSÉGET FOG ÁT Szemedben szürke már a villogó fehér, de szíved igaza a boldogságig ér; a forgatag-élet egykor szétszórta múld őrlő gondjaidban szétporló álmaid; amit gyötrő robot semmire pazarolt, kajánul nevette a “folt hátán a folt«; s ahogy reggelente fel -felizzott a nap, tudtad, hogy egjpzer majd teneked is szabad szürcsolni a fényt, az örömöket, a dalt, és ragyogtatni azt a munkás diadalt, amelyet a nép haragosvére szült meg, s gazdaggá tenni, kit a szegények küldtek; előttünk lobogó hitünk a hírvivő, győztes zászlót tart a történelmi időé suhogva száll a szél a tenger-ég alatt, bennünk mindenséget fog át a pillanat MESSZIRŐL A ködlő távolság, a kígyózó idő reményt villogtat hullámain, át, & az értelem okos fésűjével bogozza a vágy lobogó haját. itt ....... H A második korsó sörnél tartott az asz­tal körül ülő társaság, és csöndes beszélge­tés folyt Kalimka meg Ober a szakik kö­zött, amikor belé­pett a vendéglő aj­taján Csávási, a vá­ros egyik mindentu­dója. — Üdvözlöm a kol­légákat — mondta, s meg sem várva, hogy hellyel kínálják, le­huppant az egyik párnázott székre. — Hát igen. Iszo­gattok, iszogattok, de Kalimkám, a sör nem arra való, hogy búját-baját bá­natát feledje az em­ber — kezdte a szó­áradatot. — A ma­gyar ember borba fojtja a bánatát. Mert tudom, hogy nagy bánatod van, olyan, amin egyhamar lehet segíteni. Kalimka és a töb­biek érdeklődve for­dultak Csávási felé. Kalimka szólni is akart, de nem tehet­te, mert folytatódott a szózuhatag. hogy úgy mondjam, igen kényes időpont­ban jött ki egy kapu­aljból. A társaság felcsi- gazottan nézett Ká­limként. Arca hol el­it mcpédő etnfol — Tudom, hogy a feleséged viselkedése miatt iszol. Én meg­értelek. Mert én meg­értő vagyok azok iránt a férjek iránt, aki­ket ... hm.., hogy is fejezzem ki magam finoman... szóval... megcsal a hitvesük. Nekem jó szemem van, én mindent lá­tok, ami körülöttem történik. Láttam azt U, amikor a feleséged, sápadt, hol kipiroso­dott. Óbera szaki épp a cigányt akarta oda­inteni, hogy elhúzás­sá vele a »Nem én lettem hűtlen hozzád« kezdetű dalt, de ekkor Csávási ismét meg­szólalt: — Igen, tegnapelőtt reggel fél hatkor egy Hunyadi utcai kapu­aljból egy férfival jött ki a feleséged. Csak hátulról láttam őket, de esküdni merek ar­ra, hogy ő volt! S mit keres ő a Hunyadi utcában hajnalban, amikor ti egy másik városrészben, a Tá­rulsz utcában laktok? Amikor megláttam kedves nejedet, egy világ omlott össze bennem. S gondolom, most tebenned is. De becsületesebb dolog­nak tartottam neked mindezt elmondani, mint hallgatni róla. Ha akarod, a válópere be tanúd leszek — fe­jezte be a súlyos sza­vakat. Kalimkára for­dította tekintetét, ő azonban egy csöppet sem volt ideges, csak ennyit mondott: — Köszönöm, hogy figyelmeztettél. De túlzottan ne aggódjál. Ugyanis a héten öl Tavasz utcából a Hu­nyadi utcába költöz­tünk. Reggelenként fél hatkor az asszony­nyal együtt indulunk dolgozni. IV lm itili«inJ|f«i»m'«rimii{t^iiilliim'MtuniliiimmiinHinniiiimiiiiiiniiiinniini inimimmuuiiHu'niiiiimiiiiiimminniiiHiimiiiiiiiiMMinm^iii, ji'inMitu

Next

/
Thumbnails
Contents