Somogyi Néplap, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-15 / 190. szám

8scrd&) 1962. augusztus 15. 3 SOMOGYI NÉPLAP SZEMÉL YZETÍSEKKEL a személyzeti munkáról Több, mint három óra hosz- szat tartott az a nyílt, őszinte eszmecsere, amelyet a város üzemeinek, intézményeinek személyzeti és munkaügyi ve­zetőivel folytatott a múlt hét csütörtökén Kisdeák József elvtárs, a városi pártbizottság titkára. Elöljáróban Kisdeák elvtárs a vezetés javításával kapcsola­tos kérdésekről, közéletünk né­hány fogyatékosságáról szólt, majd a személyzeti munka fel­adataira tért át. Legelőször art a kérdést boncolgatta, hogy hogyan foglalkozzanak az em­berek nevelésével. Ez — mon­dotta — nem merülhet ki ab­ban, hogy valaki szeminárium­ra jár, a magatartásbeli neve­lés is fontos. A közvélemény nem ítéli meg erkölcstelennek a kisebbszerű tolvajlásökat, ha azt látja, hogy némelyik veze­tő kisiklásait nem torolják meg. Az ilyenfajta eljárás igaz­ságtalan, s nem nézhetjük el. Aki bűnt követ el, annak bűn­hődnie kell. Nem fogunk sze­met hunyni olyan esetek fölött, hogy némelyek — visszaélve beosztásukkal t- a műszaki be­ruházás terhére gint vásárol­nak, vagy külföldre utaznak. A protekciózás ellen Egy másik jelenség, ame­lyet hallgatólagosan, majd- csaknem bocsánatos bűnnek tekintenek sok helyütt, a pro- tekciózás. Nemrégiben megkér­deztük a textilművek fopónői- nek egy csoportját — folytatta a pártbizottság titkára —, hogy van-e náluk protekció. Szinte egyöntetűen azt válaszolták, hogy van. — Gyakran protekció érvé­nyesül a gáz elosztásánál is — mondotta Kisdeák elvtárs. — Az a véleményünk, hogy a gáz odaítélésekor figyelembe kell venni, mennyit keresnek a csa­ládban, s a rászorultság mérté­ke alapján kell elosztani a gázt az igénylők között. Ha megen­gedjük a kivételezést, tág teret adunk a dörzsölőziködőknek, a talpnyajóknak, olyanoknak, akik hajlamosak arra, hogy ki- álljanak a sorból. Pedig az asszonyok nem tűrik el, ha va­laki például soron kívül akar húshoz jutni a boltban. — A munkások teljes joggal követelik: vessünk véget a pro­tekciózásnak. Ebben fontos sze­repük lehet a személyzeti ve­zetőknek. A szocializmus min­den embernek biztosítja a bol­dogulás lehetőségét. A társada­lomnak azokat az embereket kell felkarolnia, akik a maguk erejéből képtelenek élni a le- •hetőséggel. De csak azoknak kell segíteni, akik erre való­ban rá vannak szorulva. Az ilyen cselekedet nem protek­ció. Nemrégiben azzal jöttek a pártbizottsághoz, hogy segít­sünk, mert — úgymond — mi­csoda dolog, hogy nem kaptak autót. De ebben aztán igazán ne várjanak tőlünk támogatást. Káderpolitikánkról — A pártnak az a politikája — folytatta Kisdeák elvtárs —, hogy senkit sem rekeszthetünk 'ki a szocializmus építéséből, aki részt kér ebből a feladatból. Nyilvánvaló, hogy a kispolgár­ságot is be kell vonni az épí­tőmunkába. — Majd a kispol­gári szemléletről beszélt. Mi­ben nyilvánul meg a kispolgá­ri szemlélet? Abban, hogy akadnak olyanok, akik nem a társadalommal együtt, hanem mások rovására akarnak bol­dogulni. Mostanában például egyes foglalkozási körökben elharapódzik egy káros jelen­ség: a másodállás több jövedel­met hoz, mint a fő foglalkozás, s elhanyagolják valódi hivatá­sukat. — Semmilyen területen sem szabad megbékélni a kispolgá­ri szemlélettel — hangsúlyozta Kisdeák elvtárs. — Ez osztály- politika. Mi nem úgy akarjuk bevonni a különböző rétegeket a szocializmus építésébe, hogy bárkinek is elvtelenül udva­rolunk. Akadnak, akik bár nem értenek egyet a marxiz­mussal, mégis velünk tartanak, és hajlandók részt venni a szo­cialista építésben. Az emberek megítéléséről A pártbizottság titkára ez­után arról beszélt, hogy a sze­mélyzetisek mi szerint ítéljék meg az embereket. Az embere­ket nem származásuk, hanem csakis tetteik alapján lehet és kell megítélni — jelentette ki. Aszerint, hogy mennyit és ho­gyan dolgodnak, tudásukból mit hasznosítanak a társada­lom javára. Egynémely vezető­től folytan csak azt halljuk, hogy ő nem tud felejteni. Egyetlen igazgatónak, egyetlen párttitkámak vagy más veze­tőnek sincs joga ahhoz, hogy szubjektiven s ne a párt poli­tikája alapján döntsön embe­rekről. Ezután azt hangsúlyozta Kis­deák elytárs, hogy egyforma mércével mérjenek a fegyel­minél is és mindenütt Ne for­duljon elő, hogy ugyanazért a bűnért az egyik embert meg­büntetik, a másikat nem. Ne higgyük — figyelmeztetett —, hogy amiről nem beszélünk, ar­ról a dolgozók nem tudnak.­A legjobb ismer etterj esztés Végezetül felhívta a figyel­met Kisdeák elvtárs arra, hogy Kaposvár üzemeiben négy és fél ezer olyan 40 éven aluli dolgozó van, aki nem járta ki az általános iskola hetedik­nyolcadik osztályát. Ezekkel az emberekkel meg kell értetni, milyen fontos, hogy elvégezzék az általános iskolát — hangoz­tatta. Nincs ennél jobb isme­retterjesztő munka az üzem­ben. Az analfabetizmus ma nem azt jelenti, hogy valaki egyáltalán nem tud ími-olvas- ni. Sok emberrel találkozni, aki a nevét leírja, de olvasni, tanulni nem tud. Hiába mond­juk az ilyeneknek, hogy men­jenek a könyvtárba és ol­vassanak. Ahol csak lehet, ösz­tönözzék az embereket, hogy végezzék el a középiskolát, ,de lehetőleg úgy tanuljanak, hogy hasznosíthassák is az új isme­reteket munkájukban. Kisdeák elvtárs előadását több hozzászólás követte. A fel­szólalók egyetértettek az el­hangzottakkal, és több példá­val egészítették ki. Kocsis Ká­roly elvtárs (megyei tanács) felszólalásában elmondotta: egyetért azzal, hogy a protek­ciózás ellen harcolni kell min­denütt, ahol ilyen van: fent is meg lent is. Hangsúlyozta, hogy a vezetőnek akkor van te­kintélye, ha tud, és tiszteli be­osztottjai véleményét. Törekes Ferenc elvtárs (textilmúvek) megemlítette, hogy a vezetők némelykor önérzetükben bánt­ják meg az embereket. Előfor­dult náluk — mondotta —, hogy az egyik kiváló dolgozó asszonyt felelősségre vonták, mert tüdőgyulladásban levő kisgyermekénél otthon maradt, egy fonónőt meg nem enged­ték el saját esküvőjére. Töre- kes elvtárs kifejezte a mások­nak is tetsző véleményt: he­lyes, hogy a pártbizottság föl­lépett a fogyatékosságok ellen, s rendet akar teremteni min­den területen. V. J. G-nzi Mihály — Becze Károly: AZ 1-ES églonísf a Kifelé indult. Az egészségügyi kétségbe­esetten kiabált utána. — Várj... Előkereste a két üveg pálin­kát és a német kezébe nyomta. Amikor Hauswirth eltávo­zott, Ti-ti szorongva lépett Ga­zsó mellé. — Mi volt ez? — Semmi ... — Nem bízol bennem, Mi­hály? Hidd el, nem tehettem másként! Csak így jöhettem Na-Facba. Másként nem jöhet­tem volna közeledbe... Én pe­dig nem tudtam tovább meg­lenni nélküled. — Nem hiszem ... egy sza­vadat sem hiszem... — Mihály!... Gyermekko­rom óta gyűlölöm a franciákat, a légiósokat. Anyám meghalt a harcok során, apám fegyver­rel a kezében harcol, az én te­vékenységemet ismered. Hát el tudod képzelni, hogy oda­adom magamat nekik, el tud­nád képzelni, hogy ringyójuk legyek?... Gazsó nem szólt semmit, me­reven nézett az asztal egy pontjára. A lány eléje lépett. — Nézd meg... Az igazol­ványomon egészen friss a dá­tum. Kétnapos ... Akkor je­lentkeztem, ami kor a lányok útnak indultak ide... Semmi másért, csakhogy lássalak.. Hogy néhány napig együtt le­hessek veled. Ha sikerül... Ha nem akarod, csak egy szót szólj... Itt a kardom. Egy pillanat és végzek magammal. Sajnálnám, ha több éves mun­kám és irántad érzett szerel­mem így érne véget, de ha kí­vánod, így lesz... Kirántotta borotvaéles kését. — Kívánod? ... Csak egy szót szólj!... No! Ítélkezz fe­lettem ! Beszélj! Gazsó száján önkéntelenül is kiszaladt: — Nem!... Tedd el! A lány a fiú kezére borult, s elárasztotta csókjaival, mi­közben patakzottak a könnyei. — Higgyél nekem — suttog­ta — vizsgálj meg!... Ártat­lan és érintetlen vagyok... Csak a tiéd vagyok, senki má­sé! Ne adj oda ezeknek!..: Ments meg tőlük ... A fiú gyengéden felemelte Ti-tit. — Megpróbálok hinni ne­ked ... És megpróbálok segí­teni, bár nagyon nehezen fog menni... Veszélyes játékba kezdtél..: — Az én életem és tevékeny­ségem még mindig veszélyes volt. Nem félek ... Csak né­hány napig boldogok legyünk, az a fontos ... Gazsó magához ölelte a lányt és hosszan, szenvedélyesen megcsókolta... • • • Másnap este már a fél szá­zad ott várakozott az egészség- ügyi szoba előtt. — A kicsivel miért nem le­het? — Disznóság! — Három lány közül egyet fenntartott magának — hang­zott innen is, onnan is. Gazsó és Hargitai alig tudtak rendet teremteni. Hamarosan megérkezett Lafarte hadnagy is, egy üveg pálinkával. Be­ment Gazsó fülkéjébe, töltött a poharakba és megkérdezte: — Remélem, ma este már vendégül láthatom a kicsit? — Sajnos nem, hadnagy úr — válaszolta Gazsó — még mindig beteg. — A fenét. Hányadik napja már? Remélem, mire holnap este megjövök a felderítésből, már nem lesz beteg ... Apropó! Nem akar velünk tartani? Most is Na-Fac és Futingra között tisztítjuk meg a terepet. Hargitainak felcsillant a sze­me. — Én elmegyek, hadnagy úr. — Nagyszerű — nézett végig a fogtechnikuson a hadnagy. — önnek ugye ez lesz az első fegyveres akciója? — Igenis. — Hát akkor az egészségügyi A cséplőgéptől azonnal vontatóval szállítják a gabonát Béla váron. VÁRÓ A Laborfalvy Róza utca la­kói már tisz­tában vannak vele, hogy ne­kik miért nem sikerül olyan egységben kiépíteni a járdákat, mint a Kandó Kálmán utcaiak­nak. Azért, mert akadnak köz­tük széthúzó emberek, akik nem törődnek azzal, hogy mi­lyen a környezetük. Fittyet hánynak a többiek erőfeszíté­sére, akik Németh József utca- bizalmi kezdeményezésére tár­sadalmi munkában hozzáfog­ták a járdaépítéshez. Hiába mu­tatnak példát Galamb Vineéék abban, hogyan kell és lehet széppé varázsolni az utcát és az udvarokat. Vannak olyanok is, akik nem is akarnak épül­ni telkükre. Ezért a közös ut­carendezésből se veszik ki ré­szüket. itt akar épülni, letelepedni? Senki Az utcabeliek azt kérik, hogy az ilyeneket kötelezze a városi tanács arra, hogy épít­kezzenek. Ha pedig nem haj­landók erre, sajátítsák ki tőlük a telket, és adják el azoknak az építkezni szándékozóknak, akik nap nap után végigjárják a külvárosit, hogy telket szerez­hessenek. A város peremén sok gondot okoz a járdák, utak korszerűsí­tése. A külvárosiak ezt szinte mindenütt elébe helyezik a mű­velődési otthonok, szórakozó­helyek építésének. A Labor- falvy, Róza utcában például igen fontos lenne az útnak legalább egyszeri lekövezése (hiszen a mentő sem tud bemenni hoz­zájuk). Szükség volna egy te­lefonfülkére a környéken, mert távbeszélő még 3 boltban sincs. Utca­rendezés Sokan csak azért tartják a telket, hogy kertészkedjenek rajta, s majd idővel eladják busás áron. Különösen Kloffer István kőműves magatartása miatt bosszankodnak mostaná­ban. Nemcsak hogy nem épít telkére, de ujjat is húz az ut­cabeliekkel Amikor megkér­ték, majd pedig felszólítot­ták, hogy valami módon vegye ki részét a járdaépítésből, ezt kereken elutasította, sőt füvet és gazt szórt ki az utcára. Ezek után elhiszi-e valaki, hogy ő Társadal­mi munka szoba már képviselve lesz holnapi akcióban... A város pere­mén élők tisz­tában vannak azzal, hogy a szédületes ira­mú építkezést képtelenség kö­vetni villany-, vízhálózat, jár­da, szórakozóhely létesítésével; hogy annak a 300 hektárnyi területnek a közművesítése — amellyel az utóbbi években nö­velni kellett a város belterüle­tét — nem megy egyszerre. Kö­vetelőzéssel nem is lehet vá­dolni őket. Inkább valamiféle egészséges türelmetlenségről *'van szó, hiszen amikor utat, ♦ járdát kémek, általában azt J is hozzáteszik, hogy mivel tud­♦ nának ők hozzájárulni ehhez. ♦ jA Laborfalvy Róza utcai lakók A szomszéd fülkében mozgo-tjs SZeretnék, ha mielőbb lenne lodas tamadt. A lányok észre-» útjukj s felajánlották, hogy vettek, hogy ott van a hadnagy, : családonként 300—300 forint- sietye megszabadultak hát köz-| tal ^ társadalmi munkával is legeny partnerektől, es oe-1 elősegítenék az építését. Érdé- mentek a tiszthez. Az megki-j mes ierale a városi tanácsnak nalta a két lányt pálinkával,: fölfigyelnie erre és felkarolni Tdtak orommel d * f°-|a kezdeményezéseket aT ,a ’ . __ _ . _ ..f Társadalmi munkát nemcsak , ,"ra r”lJ,va. mindkét; ^j, hanem az olyan régi vá­lány a hadnagyba csimfmszko-. rosré’zben is végeznének, mint dott, mindketten vele akartak: a volt „városi házak« környé- menni. | fce a Vöröshadsereg útján. A közlegények zúgolódtak...: Megható a fiatalok lelkesedé- • • • lse. Nyomban munkához látná­A Nap lebukott az őserdő; nak, ha az IKV építene kerí- mögé. Az erődben alig lézeng-; {ést a házak köré. A szülőknek tek néhányan, hiszen nagyon:. , ... .,__ . s okan kint voltak felderítésen,;1^ kellene állandóan re - illetve tisztogatáson, | tegniúik, hogy fcisgyermekeik Lafarte hadnagy egységének: halesetet szenvednek a nagy minden percben meg kellett ér-»forgalmú úton. A fiatalok szí- keznie. ; vesen kivennék részüket egy Egyszerre fegyverdörrenés; játszótér építéséből is. A »vá- Az erődbeliek felkap-; r i házak„ lakói ennél na_ tak felüket. A loves nem mész-; , , , sze lehetett az erődtől. A kö-| Syobb aranyu társadalmi mun vetkező pillanatban felugatott; kába is belemennének, ha ez- a géppuska, sőt egy-egy akna-»zel új lakóházak építését segí- vető is dörrent. {fenék elő. A kapitány kiugrott szobá-j Érthet6; hiszen náluk igen iából és riadót fúvatott. ; rossz lakásviszonyok uralkod­Az udvaron vad szaladgálás:^ Rendadvüli segítségre kezdődött, hiszen az erőd ka-. i tonáinak több mint fele hiány­zott, emiatt a jelenlévők sehol sem találták helyüket. A falakon már elhelyezték a fegyvereket. Nagyobb összecsapásra nem került van szükségük. Módot kellene I találni arra, hogy bontott épí­tőanyagot, esetleg ingyen tel­ket kapjanak, hogy olyan laká­sokat építhessenek maguknak, ahol nem kell tizedmagukkal lakni egy szobában. Itt egy­sor. Lafarte egysége?^. lakás Mutalása nem segít, ugyanis visszavonult. Katonái; kúszva, futva közelítették meg az erődöt. (Folytatjuk.) A városfejlesztési alapból kell ; átcsoportosítani pénzt? Próbál- I juk meg! A szociális alaphoz * kell hozzá^ptUaáf Nyúljunk hozzá! Az IKV-nak nagyobb összeget kell lakásaik bővíté­sére, korszerűsítésére fordíta­ni? Ne sajnálják tőlük! A mai Kaposváron, ahol már a kül­városokban is olyan »palotá­kat« építenek az állam segítsé­gével, mint a Buzsáki utcában Simon Ferencék (három szo­bán, fürdőszobán alul nem ad­ják), nem lehet elnézni art a zsúfoltságot, amely a Vörös­hadsereg úti »városi házad­ban van. Hasznos lenne, ha a városi tanács végrehajtó bi­zottsága a legsürgősebben na­pirendre tűzné ezt a kérdést, és módot találna a probléma De jó lenne, ha ezen a tanácskozáson megtárgyalnák azt is, hogy ho­gyan juthatnának gyorsan te­lekhez az építkezni szándéko­zók, hogyan lehetne idejében elkészíteni a telkek közműve­sítésének terveit. Mert első­sorban erre van szükség. Igaz, a Buzsáki utca kör­nyékének rendezésére' készült már terv. Ám ennek az a szépséghibája, hogy egyelőre nem használható, mivél a köz­művesítéshez az igen költsé­ges szennyvízátemelő csator­nát is meg kell építeni; Ha több rendezési terv volna a tanács birtokában, tudnának mihez nyúlni, könnyebben gazdálkodhatnának a telkek­kel. Az sem árt, ha a kom­munális vállalatok számiba veszik, hogy milyen feladat vár rájuk a közművesítésben. Ha ezt előbb megtette volna a Vízművek, most bizonyára nem kellene a Komáromi ut­caiaknak amiatt bosszankod­niuk, hogy nincs vizűik. Annak ellenére, hogy házhelyeiket közmúvesítettként vásárolták meg (nyilván drágábban), kénytelenek újabb anyagi ál­dozat árán öntözőautóval vizet hozatni a malterkeveréshez. A Vízművek, noha már ápri­lisiban kiánkolta a vezeték he­lyét, még ma sem kötötte be a vizet Az építkezők mindezek el­lenére megállás nélkül dolgoz­nak. Az állam pénzbeli segít­sége lendületet ad nekik. Az OTP-kölcsön birtokában sem­mi sem hozhatja őket súlyos zavarba, számottevően nem akadályozhatja meg őket az építkezésben. Igen, az állam­kölcsön sokat segít — marad­ják az építők —, és mosolyog­va hozzáteszik, hogy e nagy­arányú fészekrakás arra „vall, hogy jól élnek az emberek. Mert. igaz, hogy nagy pénze­ket kölcsönöz az állam, de a még szükséges tízezreket — ahogy Simon Ferencné meg­jegyezte a Buzsáki utcában — az építők teszik hozzá a ma­gukéból. (Folytatjuk) Szegedi Nándor megoldásara. Telkek és tervek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents