Somogyi Néplap, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-14 / 189. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Kedd, 1962. augusztus M. Szokatlan látvány a kánikulában a jégtörő hajó. A minap került ki a Balatonfüredi Hajógyárból, így jeget még sose látott. Első útja Siófokra vezetett, onnan meg a Sió-csatornán a Dunára úszik. A Győri Vízügyi Igazgatóságé lesz, s amíg nem akad elegendő jég a Dunán, addig vontatni fog. Kaposvárra érkezik a Lengyel Néphadsereg Művészegyüttese Augusztus 17-én Kaposvárra érkezik a Lengyel Néphadsereg Ének- és Táncegyüttese. A művészcsoport a lengyel hadsereggel egy időben, 1943-ban alakult. A második világháború harcaiban részt vett lengyel katonák hűséges kísérője volt, és a harcoló csapatokkal együtt lépett 1944 augusztusában lengyel földre. A művészegyüttes 1949-ben indult első külföldi útjára, Csehszlovákiába. Addigi jó munkájának elismeréseként 1950. július 29-én az Állami Művészeti Díj IL fokozatával tüntették W. 1951-ben Magyar- országra látogatott a művész- együttes, 1959-ben a Szovjetunióban aratott nagy sikert, a többi között Moszkvában, Le- ningrádban, Kijevben és Minszkben lépett föl. 1954. októberében az együttes a Munka Zászlaja Érdemrend II. fokozatát kapta. Látogatást tettek Kínában és a Koreai Népköztársaságban. Mostani magyarországi vendégszereplésükre 160 művésszel érkeznek. Tizenötször lépnek föl a fővárosban és vidéken. 400 részvevő egy ismeretterjesztő előadáson (Tudósítónktól.) A nyáron már több sikeres ismeretterjesztő előadást tartottak a nagyatádi Gábor Andor Művelődési Házban, A brazil—magyar barátsági esten háromszázan vettek részt, csaknem ennyien hallgatták meg a zenei és az egészségügyi előadásokat is. A legnagyobb közönségsikert csütörtökön érték el. A Somogy népművészetéről szóló előadást négyszázan hallgatták meg. Ez az előadás a komplex ismeretterjesztés mintája volt. A bevezető előadást sokoldalú szemléltetés követte: a járási tánccsoport, az énekkar, furulya- és énekszóló szerepelt a műsoron. Vetítettek somogyi faragókról, táncosokról, népművészekről szoló kis- filmeket is. Az előadás előtt a fúvószenekar szórakoztatta a közönséget, a mozi előcsarnokában pedig kiállítást és könyvvásárt rendezett a könyvtár, illetve a könyvesbolt. Hlussolini xefte&zecza? Olvasom egy nemzetközi diáklapban, hogy külpolitikai kérdéseket tettek föl valamelyik svéd középiskola mintegy száz diákjának, s így akartak meggyőződni tájékozottságukról. Csakhogy nagyon balul ütött ki a kísérlet. Olyan meglepő válaszok születtek, hogy a kérdezőknek nemegyszer égnek meredt a hajuk. Íme néhány válasz: Herman Göring dán miniszter- elnök. Mussolini olasz zeneszerző ... A svéd középiskola 15—16 éves diákjai tehát így ismerik a közelmúlt hírhedt háborús bűnöseit, a népek gyilkosait. Az egészben persze az a legaranyosabb, hogy amikor saját országuk politikusairól faggatták őket, akkor bizony nemegyszer művésznek vagy híres sportolónak titulálták »honatyáikat«. Nem ismerem a svéd oktatási rendszert, de hogy valami nincs rendben a fiatalok történelmi ismereteivel, az — úgy érzem — ebből a néhány példából is világosan kiderül. P. Gy. Sokáig tartott, amíg a MÁV illetékesei rájöttek, hogy fölösleges, hiábavaló munkát végeznek azok a kapusok, akik a lejárt menetjegyeket kérik az utasoktól. Hiszen alig akadt egy-kettő, aki e felszólításnak eleget tett. Ezért nemcsak az utasok, hanem maguk az állomások kijáratainál szolgálatot teljesítő MÁV- dolgozók is örömmel fogadták azt a nemrég életbe lépett rendeletet, amely megszüntette ezt a hiábavaló munkát. Mi történjék azonban azokkal az emberekkel, akik eddig a lejárt jegyekét kérték? El nem bocsáthatják, nyugdíjba sem küldhetik valamennyit, foglalkoztatni kell őket. Mivel? Egy kis ötletért a MÁV-nál nem mennek a szomszédba. S azok, akik korábban a lejárt menetjegyeket kérték, most a vonatra igyekvő utasoktól az érvényes menetjegyeket kérik. Megfigyeltem a napokban a kaposvári állomáson, hogy hogyan történik ez. A várócsarnokba* ember ember hátán. Végre a vonat kiindulása előtt hét perccel kinyitják az ajtót. özönlik a sóik utas, az ajtóban kétségbeesetten áll az egy szem kapus, s még kétségbeesettebben próbálja teljesíteni szolgálati kötelességét. — Kérem a jegyeket — kiáltja, de hangját elnyomja az utasok lármája. Aki a közelben van, még csak meghallja, s mutat valamit. Akad, aki éppen a gyári belépőjét, egy férfi egyéb híján egy fényképet ránt elő, azt találja meg leghamarabb. Egy falusi néniké megijed a hivatalos közegtől, leteszi kosarát, keresgéli a jegyét, mögötte összetorlódik a tömeg egy pillanatra, utána csaknem elsodorják az idős asszonyt. Így megy ez minden nagyobb vasútállomáson. Azért, mert az említett rendelet előírja azt is, hogy a pályaudvarra az utazok csak érvényes menetjeggyel, a kísérők pedig belépővel mehetnek ki. Ez azonban csak lassítja a beszállást. Meddig fog ez tartani? Remélhetőleg nem sokáig! A MÁV illetékesei egyszer majd rájönnek, hogy minden vonaton árgus szemű jegyvizsgálók vannak, s nem sok utas kísérli meg, hogy jegy nélkül szálljon fel a vonatra. S talán rájönnek arra is, hogy a néhány kísérő miatt nem érdemes a sok utast zaklatni, feltartani. SzalaS László Nagyon szeretik és becsülik a kismamák Stark Ilona nagyberényi védőnőt. Két falu és négy puszta tartozik körzetébe, s ő vonattal, autóbusszal, gyalog fáradhatatlanul járja a házakat, jó tanácsokat ad, és segít a csecsemőnevelésben. Körzetében most is 44 apróság mamája várja a »védőnénit«. Képünkön Stark Ilona és a 4 hónapos Kiss Annuska a mamájával. O tré Bertalan sértődötten vágta be maga mögött az előszoba ajtaját. Az égzen- gésszerű robajt csengőbb követte. Nem mert hátrapillantani, pedig a bensejében megszólaló hang ekképpen dorgálta: »Bertalan, Bertalan! Sokba kerül még ez a reggel. Van fogalmad, milyen drága a tejüveg?« Mert bizony, hogy annak csörömpölése tett pontot az ajtó becsapását megelőző házastársi beszélgetés végére. Belehunyorított a napba. Minden reggel ez volt az első teendője, amint az utcára kilépett. Most azonban az a vihar, ami szívében dúlt, nem hagyott időt arra, hogy tüsz- szentsen is. Pedig az időjárást vizsgáló napba nézést évek óta harsogó tüsszentés szokta kísérni. — Egészségére, Stré kartárs! Alázatos tiszteletem! — Kedves egészségére, Stré úr! — Jobb egészséget, Berci komám! Nem késünk el? Sohasem tudott úgy kilépni az utcára, hogy ne botoljon azonnal ismerősökbe, akik illő alázattal kívánták egészségére a mindennapi tüsszentést. Most nem tüsszentett. Csak szimpla jóreggelt köszönt a kis cipészmester, aki a műhely ajtajában bámészkodott. Ez különleges világnap. Igen, különleges. Natália reggel a gyerekek előtt... szóval legszebb érzelmeire tiport lejáratva családfői tekintélyét az öt gyerek előtt. Hallatlan! A kölykök milyen pimasz vigyorgással emelték ki csőrüket a kávésbögrékből. Előbb csak fülig 1 ELMARADT TÜSSZENTÉS szaladt szájjal kuncogtak, aztán kirobbant belőlük a hahota. Ez azonban egyszerre beléjük szorult, amikor a mama szeme rájuk villámlott. Mikor elnémult a siserehad, Natália tagoltan ismételte meg: — Berci, néha annyi eszed sincs, mint egy sült krumplinak! Benne tulajdonképpen ekkor támadt fel Zrínyi szelleme. Kirohant. A vita a hálószobában kez- dödött, mikor szokása szerint végigböngészte az újságot. Hümmögött, apró felkiáltásokat hallatott, majd minden átmenet nélkül kitört. — Idenézz, szívem! Ide! Az asszony odaperdült mellé, és a válla fölött olvasta el a rövidke újsághírt. Csodálkozott. — Nem értelek, Bertalan! Ügy bödültél el, mint egy... mint egy — azt akarta mondani, hogy anyátlan borjú — megsebzett oroszlán, ahelyett, hogy örülnél. A minap' méltatlankodtál, hogy nincs megoldva a gépesített zabhegyezés társadalmi ellenőrzése. Most végre megválasztják Világos Lacit. Gratulálni kellene neki és jó munkát kívánni! Stré Bertalan elkínzott orcáját a mennyezet felé emelte. — Nem vagy magadnál, Natália! észrevettem, hogy régóta nőm értesz engem! Arról volt szó, hogy ezt a társadalmi kulcspozíciót én kapom meg. És most!... — egészen elvékonyodott a hangja. A különben halk szaoú hitves felcsattamt: — Még csak az kellett volna! Nemrég számoltad össze, hogy hány funkciód van. A gyerekek összeírtak. Ha névjegyet nyomatnál az összes címeiddel, akkor egy ív kartonpapír sem lenne elég. Nem azt mondtad nekem, Bertalan, hogy tizenhárom megbízatásod közül egyiket sem tudod ellátni egész emberként, mert egy lovon csak egy nyereg van?! Nem te dicsérted a szerencsédet, hogy korábban alapítottál családot, és nem mostanában, mert ma nem tudnál még csak gondolni sem az utódokra?! Az asszony már a magas cinéi tartott: — Nem te mesélted, hogy a hét elején egyszerre öt értekezleten kellett volna jelen lenned? Két helyre táviratot küld- tél, hogy lélekben ott vagy, és készségesen támogatod az elvtársak munkáját?! Három értekezletre pedig taxival pendliztél, és soron kívül, még a beszámolók előtt kértél szót, felolvastad a hozzászólásodat, és már menned is kellett, mert vártak másutt?! — Szilencium, Natália! Álljunk meg egy szóra! Tényleg panaszkodtam néha. De beláthatod, hogy a gépesített zábhe- gyezést én tudtam volna a legszakszerűbben, a leglelkiismeretesebben ellátni, én, Stré Bertalan. És akkor mi történik? Egy ilyen Világos elhappolja az orrom elől ezt a reprezentatív funkciót. Natália asszony szánakozva simogatta meg erősen kopaszodó élettársa feje búbját. .— Jól van, szivecském. Tombold ki magad, ha úgy teszik, de mielőtt folytatnád, gyere, idd meg a kávét, mert kihűl. E1 zzel faképnél hagyta a családfőt. Stré Bertalan negyedórányi fürdőszobai csapkodás, prüszkölés után lépett ki a konyhába útra készen. — Felháborító! Gyalázat1 A gyerekek unottan szür- csölték kávéjukat. Hozzászoktak a papa kora reggeli kirohanásaihoz. Tudták azt is, hogy csak akkor szünetel ez az égiháború, ha a papa neve szerepel az újságban, hogy milyen szorgalmas, milyen áldozatos. Stré Bertalant nem zavarta a köréje telepdő közöny csendje. Mondta tovább a magáét, míg csak a felesége meg nem unta, és rá nem szólt. — Nevetséges vagy, szívem! — Ugyan, hagyd már abba, Bercikém! — Tizenhárom funkciód van! Te mondtad, hogy egy lovon csak egy nyereg van. — Nem így mondtam! — Az mindegy! A lényeg a fontos, az, hogy tizenegy megbízatásról éppen időszerű lenne lemondanod, hogy ellásd rendesen, ami marad. Panaszosan nyögött fel erre a tanácsra. Tekintetében szemrehányás és mély megbántott- ság villant. Egy harapás, és egy korty kávé között panaszosan motyogta. — Nagy baj, ha egy asszony nem érti meg az urát. Te ugyanúgy nem becsülöd meg munkámat, mint akik Világost többre becsülték nálam. Ekkor hangzott el az a megállapítás, amitől hahotára fakadtak a gyerekek. Hogy egy másodperccel később már a légyzümmögést is lehetett hallani? Mit számít az! Felugrott. Igen, az előszoba ajtajának üvegcserepei bizonyíthatják haragjának nagyságát. JVTem tüsszentett, nem kí- ' vánhatta senki egészségére a mindennapi tüsszentést. Hja, kérem! Hálátlan a világ! Ráadásul a jövő havi szűkös zsebpénzéből kell megcsináltatnia az ablakot. Natália ilyesmiben nem ismer tréfát. Tempósan lépegetett, amíg eszébe nem jutott, hogy ma négy értekezletre kell elkészítenie hozzászólását. Ötig készen is lesz. Hogy mikor dolgozik? Istenkém, amikor any- nyi társadalmi elfoglaltsága van! Igazán több belátás lehelne az emberekben! László Ibolya Megszokás Csúffá tette a vadcsorda a szövetkezet napraforgóját. A kárbecsléskor az erdészet is, a vadásztársaság is a tsz-t hibáztatta a történtekért. Az előzetes egyezség ugyanis kimondta, hogy a szántóföld gazdájának kötelessége elriasztani a vadat. — Űztük, riasztottuk mi, mégis ide szoktak — érvelt a tsz-elnök. — Nem jól csinálták — vette át a szót az egyik kárbecslő — mindig ugyanazon a helyen rakta őrtüzet, és mindig ugyanazt a kolompot használták. Nem tudják, hogy a vad megszokja ezt, és nem riad meg tőle? Matuzsálem Ketten elmélkednek egyik országos napilapunk vasárnapi számában a hosszú és még hosszabb életről. Egyikük szerényen megjegyzi, hogy márciusban töltötte be nyolcvanadik esztendejét. Egyébként bízik benne, hogy ötven év múlva™ — ötven év múlva, vagyis százhúsz éves koráiban? — kérdi társa. — Igen válaszol a Nkt- tttzsálem S mit gondolnak minder» ről az olvasók? Azt, hogy az öreg fittyet hány a múló idő» re. Lám, a következő ötve* esztendő múltán csak negyven évet szándékozik öregedni. (A magunk részéről azt is fel tudjuk tételezni? hogy az író csak ízt, de item számolt.) — Orvosi vizsgalat csontvázakon Warwick professzor, londoni orvos rendkívül tanulságos vizsgálatokat végzett az ókori Eburacum (York) városának temetőjében talált csontvázakon. Angliában a római korban jóval egészsé-; gesebb veit az emberek fogazata, mint manapság. Eburacum lakód kis, zömök, erősen, reumás emberek voltak; négy közül három valószínűleg meghalt 40 éves kora előtt. A nőknek — valószínűleg gyermekágyi láz következtében — fele annyi lehetőségük nyílt a 40 éves kor megélésére, mdmt a férfiaknak. Kői autóvezetők és a bal kéz Henry Bames, a New York-i közlekedésrendészet vezetője nyilatkozott az autót vezető nőkről, s nem mondható, hogy szavai hizelgőek. Egy sajtókonferencián ugyanis kijelentette: »Ha egy autót vezető nó kinyújtja a kocsiból bal kezét, csak a legritkább esetekben tudhatjuk, mit is akar ezzel. Talán meg akar győződni at- ról, hogy nyitva van-e az ablak, vagy esetleg az ujjara frissen fölként körömlakkot akarja megszárítani, vagy pedig furcsa módon tudomásunkra akarja hozni, hogy balra fordul?« SmemíKmlm Az MSZMP Somog.v megyei Bizottsága és a Somogy megye* Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10. 15-1L Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. Z. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NEP» LAP LAPKIADÓ VALLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: » Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbgsttőknéV Előfizetési díj érv hőnapra 11 Ft Készült a Somogy megye) Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. „Kérem a jegyeket!''