Somogyi Néplap, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-01 / 178. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szerda, 1962. augusztus 1, NAGYOBB GONDOT A BALESETEK MEGELŐZÉSÉRE NWXVWVWWWWVWWWVWVVWyW^w­A szombat éjszakai nagy eső következtében az Április 4. utca új csatornáján lefolyó víz feltört az utolsó csa- tomaszemnél, és az Ady Endre utcában elárasztott 9 pincét és egy pincelakást. A tűzoltóságot reggel 6 óra­kor hívták ki a lakók. A mentési munkát délután 5 órakor fejezték be. Szakmai tanfolyamok Előkészítő órák a technikumi felvételire A dolgozók 25—30 százaléka tanult a múlt évben a Nagyatádi Fonalgyárban A Nagyatádi Fonal gyárban azelőtt- ipari tanulókból nevel­tek festőket, az utóbbi évek­ben azonban egyre több beta­nított dolgozót is alkalmaztak. Az 6 képzésükre indult a té­len féléves tanfolyam, ezen a dolgozók elméletben is elsajá­tították a munkához szükséges tudnivalókat. Helyi szakem­berek és az Üj pesti Cérna- gyár szakemberei tartották az előadásokat, a vizsgán a mi­nisztériumtól is részt vettek. Kilencen festő szakmunkás- bizonyítványt kaptak. A cér- názóknak és a MEO dolgozói­nak szintéin rendeztek tanfo­Intézkedés a „hangzavaros1' ügyben Az utóbbi hónapokban rendkívül megszaporodtak a panaszok, hogy sokan úton-útfélen bömböltetik a táskarádiókat. Gyakran az autó­buszokon, MAV-szerelvényeken »koncerteznek*. Most intézkedtek: az utasok felszólítására a táskará­diót el kell zárni. A MAV-on az életbe lépő új díjszabás már meg­tiltja a rádió használatát arra az esetre, ha az utasok többsége ezt követeli. A MAVAUT kocsijaiban beépített rádió szól időnként, hal­kan, ha azonban. ez is zavarná az utasokat, a vezető köteles kikap­csolni a berendezést. Táskarádió azonban nem szólhat, hiszen ha több utas rádiójával más és más állomásokat fog, teljes lenne a káosz. Ezek szerint tehát most már rendet teremtenek ebben a »hang- zavaros* ügyben. lyamot a fonal gyárban. A cér- názók közül 78-an hallgatták az oktatásokat, ők az anya­gokkal, a sodra tokkal és a gé­pek kezelésével ismerkedtek meg többek között A iVÍEO dolgozói a laboratóriumi szá­mításokat és egyéb számítási műveleteket sajátítottak el a tanfolyamon. Három évvel ezelőtt Pesten indult ruhaipari levelező tech­nikum; kilencen jelentkeztek erre, ám az utazási nehézsé­gek miatt és segítség hiányá­ban valamennyien abbahagy­ták a tanulást. A Textil- és Ruhaipari Technikumnak az idén induló kaposvári tagoza­tára tizennégyen jelentkeztek a fomalgyárból. Hogy a felvé­teli vizsgán sikeresen megáll­hassák helyüket, előkészítő óirákat szervezett részükre a vállalat. Szakemberek és ta­nárok segítségével veszik át a felvételi vizsga anyagát a pá­lyázok; A tanulóidő alatt az üzem mérnökei segítenek majd a felkészülésben; az újpesti központiból is jönnek szakem­berek, és az egyes anyagré­szekből konzultációkat tarta­nak. A fonalgyár dolgozóinak mintegy 25—30 százaléka ta­nult a múlt oktatási időszak­ban. A különböző tanfolyamo­kon kívül sokan járnak gim­náziumba, technikumba, fő­iskolára. 1962-ben harmincha- tan fejezték be az általános iskolát; Az utóbbi években jelentő­sen fejlődtek megyénk kis­ipari termelőszövetkezetei. Emelkedett a tagok száma, nö­vekedett a szövetkezeti va­gyon és a termelési érték. Ag­gasztó azonban a balesetek számának növekedése. Szö­vetkezeteink igyekeztek áttér­ni a nagyüzemi termelésre, a régi, elavult gépek azonban nem mindenütt tették ezt le­hetővé. Igen sok szövetkezeti dolgozó — mert kisiparos ko­rában így szokta meg — ide­genkedik a biztonsági beren­dezések, fölszerelések haszná­latától. Elsősorban ez az oka. hogy tavaly a ktez-ekben 119 baleset fordult elő. majdnem kétszerese az előző 4v™e^- Előidézője volt ennek 'ti fe­gyelmezetlenség, a gondatlan­ság és gyakran a felelőtlen virtuskodás. Dr. Csillag Gusztávval, a Kisipari Szövetkezeti Kölcsö­nös Biztosító Intézet megyei alközpontjának vezetőjével, is azt állapítottuk meg néhány ktsz-iben, hogy a dolgozók, a vezetők és a munkavédelmi megbízottak nem törődtek eléggé a balesetek csökkenté­sével A Siófoki Építőipari Kfez­nél 1960-ban öt, tavaly már tizenkét baleset fordult elő. S a balesetet szenvedettek több­sége fiatal. Gelencsér Józsefet a múlt év februárjában és márciusában is baleset érte. Lehota Rudolf vésés közben nem használt védőszemüveget, mindkét szemébe szilánk ment. Isó Károly mennyezetet gip­szelt védőszemüveg nélkül, ezért sérült meg a szeme. Tóth Vilmos ipari tanuló a munkapadra állt fel (!), s az ujját fúrta át. „IJibás a sérült“ Az Építőipari Ktez-nél rendben tartják a baleseti ki­mutatásokat. Statisztikai je­lentést, baleseti jegyzőkönyvet vesznek föl, meghallgatják a sérülteket és a tanúkat is, a gondatlanságból balesetet szenvedőt fegyelmi úton fe­lelősségre vonják. Mindez he­lyes. Azzal azonban nem ért­hetünk egyet, hogy csaknem minden alkalommal ezt jegy­zik fel: »Hibás a sérült, mert fegyelmezetlenül, gondatlanul dolgozott, nem használt védő- szemüveget, megszegte a mun­kavédelmi szabályokat« stb. De nem tapasztaltuk, hogy egyetlenegyszer is felelősség­re vonták volna az ipari tanu­ló oktatóját, a brigád- vagy csoportvezetőt, amiért elmu­lasztották az ellenőrzést, s nem követelték meg a munka- védelmi szabályok megtartá­sát. Mert nem mindig a sé­rült a hibás! Ottjártunkkpr a ktez üzemházának udvarán dolgozott Diviánszki István idős, tapasztal t szakmunkás és Igali József fiatal segéd. Igali hegesztett, de csak védőszem­üveget tett föl, bőrkesztyűt és bőrkötényt nem. Pedig mind­kettő használata kötelező. A tapasztalt szakmunkás eltűr­te a szabálytalanságot, ő ma­r az EF 74­NYÍLT LEVÉL-50 rendszámú motorkerékpár vezetőjéhez Tisztelt Ismeretlen! Láttam Önt július 23-án este fél hétkor Kaposváron, a Dózsa György utcában motorozni. Bizonyára emlékszik még, hogyan szágul­dott végig az utcán utasával, a 6—7 éves fiúcskával: bizonyá­ra emlékszik még, hogy mind­két kezével elengedte a motor kormányát, és zakóját gombol- gatta. S mindehhez még neve­tett is, egy ismerősét üdvözöl­te mosolyogva. Háta mögöt ott ült a kisfiú — nem tudom, saját gyermeke volt-e vagy csak ismerős, de ez most nem is lényeges —, és ő aligha sejtette, milyen életve­szélyben forog az ön »mutat­ványa-« miatt. Mert elég lett volna egy kődarab, ami félre­dobja a robogó motor kormá­nyát, és megtörténik a szeren­csétlenség. Hiszen ön legalább hatvan kilométeres sebességgel száguldott. Aligha szükséges részleteseb­ben foglalkozni azzal a sajnála­tos ténnyel, hogy a gyermek­balesetek túlnyomó többsége a szülők hanyagsága miatt követ­kezik be. Gondoljunk csak arra, hogy a felnőtt, a szülő hagyja szabadon a gyógyszeres fiolá­kat, az utcán beszélgető mama mellől szalad a gyermek a ro­bogó gépkocsi elé, és így to­vább. És nagyon gyakran már késő a bánat. .. Sokan megharagudtak önre, ismeretlen motoros, július 23-án. Az a határtalan nemtörődöm­ség, ahogy motorját vezette, felháborító volt. Felháborított valamennyiünket, akik láttuk önt. Ne is csodálkozzék, ha e nyílt levélben javasolom a rendőrség közlekedést ellenőrző csoport­jának, hogy vegyék fontolóra: vajon alkalmas-e ön a történ­tek után gépjárművezetésre. Véleményem szerint ön és mindazok a motorosok, __ akik mások és saját testi épségüket is kockára teszik, megérdem­lik, hogy jó ideig eltiltsák őket a vezetéstől. Ezt követen az aggódás az emberi életért, ezt követett a jóérzés. P. Gy. ga még védőszemüveget sem használt. Helyes lenne, ha a ktsz ve­zetői felelősségre vonnák azo­kat, akik mit sem adnak a munkavédelmi szabályokra. „A véletlen műve“ A Tabi Műszaki Ktsz-nél más furcsaság ragadta meg figyelmünket. A legtöbb jegy­zőkönyv szerint nem a sérült a hibás, a baleset »véletlen« műve. Szerintük véletlen, hogy pz 1960. évi hárommal szemben 1961-ben már 10 bal­eset történt. Véletlen az is, hogy Varga György szemüveg nélkül kö­szörült, és szilánk ment a sze­mébe? Vagy az, hogy Kleiber Györgyre rádőlt a három mé­ter magasra rakott bútor, és két bordája eltörött? Ifi. Buczkó László ipari tanuló is azért sérült meg, mert köszö­rülés közben »véletlenül« szi­lánk ment a szemébe. Id. Szi­li László és Baja István ne­héz vaslemezeket rakosgatott a ktsz udvarán. Az éles leme­zeket védőkesztyű nélkül emelgették, gondatlanul tá­masztották a falhoz. Ha né- hányan nem sietnek segítsé­gükre, a súlyos vaslemez va­lamelyiküknek lábát törheti. Valaki felelős A ktez-nél, úgy látszik, azt az elvet vallják, hogy inkább okozza a véletlen a balesete­ket, minthogy azokért bárkit is felelősségre kelljen vonni. Fedig ezzel a módszerrel nem gátolják, hanem elősegítik a baleseteik számának növekedé­sét. Ifj. Buczkó köszörülés köz­ben szabálytalanul tartotta kezében a munkadarabot, ezért ment szilánk a szemébe. Nem véletlen okozta a bal esetet! Ipari tanuló felügyelet nélkül nem dolgozhatna a gé­pen. De azért is felelős vala­ki, hogy a bútorokat három méter magasra rakták, s alá­támasztásukról nem gondos­kodtak. Ha a dolgozó hibás, akkor őt, ha pedig más-, akkor azt kell íegyelmileg felelősségre vonni. Minden kisipari termelő­szövetkezetnél működik mun­kavédelmi, szociális bizottság. Ezek kötelessége, hogy küzd­jenek a balesetek megelőzésé­ért, számuk csökkentéséért A tavalyi baleseti statisztika azt mutatja, hogy igen nagy fel­adat vár a bizottságra első­sorban a vegyesipari ktsz-ek- néL Szalai László Robotkisasszony A Szegedi Szabadtéri Játé­kok egyik meglepő idegenfor­galmi érdekessége az infor­mációs robotkisasszony, amely a látogatók húsz kér­désére négy nyelven ad tá­jékoztatást, felvilágosítást. A »hölgyet« az idegenforgalmi Hivatal Klauzál téri helyisé­gének kirakatában helyezték el. Máris legalább olyan nép­szerűségnek örvend, mint a szabadtéri előadások neves művészei. Föltehető, hogy az emberi tudásnak ez a külö­nös szülötte megszerkesztett pontossága mellett nem ren- dellcezik emberi, női tulaj­donságokkal. Mert ha igen... nos, akkor puszta szeszélyből alaposan elinformálhatja a hozzá bizalommal forduló­kat. — li — Nyári távirat Nem sokat töprengtek a Balatonnagybereki Állami Gazdaságban: mihelyt kéz­hez kapták pénteken a táv­iratot, menten látták, hogy nem tanulmányúiról, hanem kirándulásról van szó. Érke­zését ugyanis szombaton es­tére jelezte egyik távoli társ­gazdaság igazgatója. Azonnal továbbította a választ a pos­ta az észak-dunántúli gazda­ságba: »Termelési tapaszta­lataink kicserélésére vagy a nálunk alkalmazott korszerű eljárások eredményeinek ta­nulmányozására a szombat este és a vasárnap nem alkal­mas. A jelzett időpontban ne induljon el, mert fogadni nem tudjuk.« A végén: aláírás és stop ... — kj — Terhes diáklányok iskolája Angliában külön iskolát nyitottak a teherbe esett diáklányok számára. Az el­múlt évben több mint hét­száz diáklány került más­állapotba, egyikük sem volt idősebb 15 évesnél. Ez a szám azonban csak a nyil­vántartott eseteket tükrözi, a hatóságok véleménye sze­rint az iskolás korban lévő terhes anyák száma a való­ságban lényegesen magasabb. Az iskola már egy bizo­nyos idő óta működik, csak nem sokat beszélnek róla. A tanterv a szokásos tantár­gyak mellett magában fog­lalja a csecsemőápolás és a kötés tudományát is. A ROSSZ ARCÚ FIÚ Vége az iskolaévnek, s ha Zolira emlékezem, egy kicsit elszorul a szívem. Lehet, hogy mindez csak. azért van, mert ha tanár is, amellett nő vagyok? De végté­re is, azt hiszem, ez mindegy. Ha visszagondolok, az első évben egy kicsit szánakoztam rajta. Középmagas, sovány gye­rek volt. Rendesen öltözködött, mégis mindig gyűröttnek, lom- posnak látszott. De nem ez volt a legfeltűnőbb rajta, hanem az arca: seszinű rövid haja, ma­gas, összeráncolt homloka, vé­kony, kiálló pofacsontjai, szín­telen macskaszeme, a csúnya­sága. S most, elmúlt két év, s azt kérdem magamtól, mi lesz vele. Átmegy az egyetem harmadik évfolyamára, s én mint tanár­segéd már nem találkozom ve­le. Éppen akkor, amikor úgy érzem, beleláttam, és talán se­gíthetnék neki. Mert boldogságra termett ő is, akár a többiek. Mint Robi, a zöld szemű, fekete hajú, szép arcú gyerek, aki tudja, hogy tetszik a lányoknak. Vagy Jan­csi, a KISZ-titkár, akinek hal­latlan vitalitása úgy vonzza magához a többieket, mint mágnes a vasat. S Laci is, akit wtmr mi vettünk fel tagjelölt­nek, úgy érzem, megtalálta ön­magát, van életének célja... Nem mintha nekik nem volna problémájuk. De az olyan más­fajta, mint Zolié. Belül ők kész emberek. Az ő gondjuk rajtuk kívül áll. Az első év végére mindenkid jól ismertem. Pétert, akinek a vallással voltak gondjai, mert csak úgy akar belépni a KISjü- be, ha ezen a problémán már átrágta magát. Aztán Sanyit, aki mindig az igazságot keresi, de nem nagyon töri magát sem azért, hogy tanuljon, sem hogy barátokat szerezzen. Le­beg valahol, s elégedett ezzel az állapotával. S tulajdonképpen a szúrós tekintetű Bandi sem elveszett ember destruktívnak tűnő kér­déseivel. Amikor behívtam magamhoz, akkor is úgy kezd­te, hogy szinte meghökkentem. Azt mondta: »A papa párt­munkája annyi, hogy nem ér rá velem foglalkozni.« Rá kel­let jönnöm, hogy ez a gyerek egyedül van, csak ez a baja. S a többiek is hozzám nőt­tek. Szeretem, értem őket. Kedvesek, hisznek az igazság győzelmében, tudnak lelkesed­ni. Csak Zoli más. Ö maradt egyedül ismeretlen. A többi­ek fejlődése, dinamizmusa, életkedve , kiáltó ellentétben állt vele. Ez hívta fel rá a fi­gyelmet. S az, hogy észrevet­tem, a gyerekek meg sem pró­bálják ót érteni. Még Laciék sem. »Lehetetlen ember«, »primitív«, »tanult, de unin­telligens« — mondták Zoliról. Nem vesz részt társadalmi munkában, nagy elfoglaltsá­gára hivatkozik, panaszkodtak rá. Pedig röhögi az egész év­folyam, mert színészbarátaira hivatkozik, s tulajdonképpen senkije sincs. Se barátai, se lányismeröse. Mi lehet a baja? — töpreng­tem. Néha, elnézetem öt a szemináriumon. Szenvtelen és unott arccal ült, mintha nem figyelne oda. Kipróbáltam. Tudott. Rábíztam, hogy segít­sen egy gyengén haladó lány­nak a tanulásban. Nem vállal­ta. Ekkor úgy gondoltam, jó lesz, ha értésére adom, hogy értékelem őt. Többször meg­dicsértem feleleteit. Falra- hányt borsó volt. Azt hiszem, észrevette szándékaimat, s vé­dekezett. Sőt. Egy szeminári­umon, ahol többször szót ad­tam neki, kifakadt. Hagyjam öt békében, mondta, hiszen látnom kell, hogy készüli. A többiek felháborodtak, meg akarták tárgyalni a dolgokat, de én leintettem őket. Nem szóltam Zolihoz azon az órán, ez volt a büntetésem. Közeledett a második tan­év vége. Nem akartam úgy el­válni tőle, hogy ne tudja, nem haragszom rá. Behívattam. Először nem jött. Másodszori üzenetemre Laci hozta az aj­tóig, s megvárta, amíg belép hozzám. Idebent aztán megállt, meg­várta, amíg a kis asztal mel­lett hellyel kínálom. Cigaret­tát adtam volna neki, de el­hárította. Nemigen beszélt magáról. Pedig próbáltam er­re terelni a beszéd fonalát. Amikor egy könyvről — ha jól emlékszem, az Cj ember kovácsáról — lelkesen, magá­ról megfeledkezve, szinte ki­tárulkozva mondott véle­ményt, s erre megjegyeztem, mennyire más tud maga lenni, becsukódott. Csak szereti a könyveket, ez volt a válasz. Különben végig udvarias és nyugodt volt. Készséggel vá­laszolt kérdéseimre, találó véleményeket mondott társai­ról. Már jó két órája beszél­gettünk, - s egyre újabb és újabb jó oldaláról ismertem meg. A gyerekek közti visel­kedésének okát azonban, már- már azt hittem, sohasem is­merem meg. Kicsit szórako­zottan hallgattam, észrevehe- tette ezt, s nem tudva az okát, maga i%,elhallgatott. így időn­ként zavart csend ült közénk. S egy ilyen intermezzóban odavetettem, tagja-e a KISZ- nek. Elpirult, gyorsan nemet válaszolt, s rögtön más témá­ra tért. De én őszintén elárul­tam. Éppen maga? — fordul­tam hozzá. S akkor szinte ki­robbant belőle a mondaniva­ló. Persze, tudja ö, neki nem kell ezt mondani, hol a helye. Az egész családjából minden­ki, apja, anyja, testvérei tag­jai a pártnak. S éppen ő, aki­nek mindent megadott a sors, nem tudja követni őket. Nem kérdezgetik otthon, mégis nyomja ez őt. Csak egyszer volt szó róla, mit csinál ide­bent. Egyik bátyja ugyanúgy elképedt, mint én. Azt mond­ta, biztosan ő az oka, hogy nem veszik föl még a KISZ- be sem. Az apja leintette a bátyját. Azóta nem szól az ügyről. De Zoli tudja, hogy várja tőle, mikor számol be az eseményről. Itt elhallgatott. Mint aki el­fáradt, megnyomkodta szemét, végigsimított homlokán. De hát mit csináljon? Ö már ta­valy szólt egyszer, sokáig várt, s mikor látta, hogy nem kell, nincs rá szükség, akkor fére- áUt. Szemben ült üveges könyv- szekrényemmel. Megnézte ma­gát benne, hallgatott egy ke­veset, aztán kesernyésen meg­jegyezte: De hát őszintén, kell-e ő valakinek? Ezzel a csúnyaságával.,.. S akkor én gyorsan beszél­ni kezdtem. Már nem is tu­dom pontosan, mit mondtam. Csak azt akartam, érezze, hogy mellette vagyok, s meg­értem őt. Rövid idő múlva búcsúzott. Mielőtt lenyomta volna a kilincset, visszafor­dult. Most mondja meg, na­gyon szégyelli, hogy azon a szemináriumon olyan csúnyán szólt nekem. De azt gondolta, őt ne sajnálja senki. Es na­gyon köszöni, hogy volt vala­ki, aki valamit akart vele. Laci kint várt. Ragyogott az arca, hogy majdnem három órát bent volt a gyerek. El­mondtam neki mindent. Lát­tam, az áldott léleknek fehé- redik az arca. Jövőre szako­sodtak, de rajta legyen a sze­metek — ezt hagytam meg ne­ki. S még mindig gondolko­dom, mivel segíthetnék Zoli­nak. Azt hiszem, jó lesz, ha néha ezután is behívom ma­gamhoz. S keresek egy másik tanársegédet a felső évfolya­mon, hiszen nagyon sokan vannak nálunk az egyetemen, akik egészséges nemzedéket, közösségbeli embereket akar­nak nevelni fiainkból. Csákvári János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents