Somogyi Néplap, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-26 / 199. szám
Vtaimap, 1962. augusztus 26 SOMOGYI NÉPLAP Bárány Tamás: 'IjaLáUtozás mindenről valami nagyon tam, mint ilyenkor, vasárnap egyéni, roppant eredeti véle- este. ménye volt, élvezettel hallgattam. S az energiája, te, a fiatalsága! Engem valósággal felrázott abból a tompultságból, előtt, a legelső napon. No de nem szaporítom. Szó- kező vasárnapig.:. * 'I KÁ V T e már nem ismerted Bossányi t, ugye? Persze, decemberben helyeztek él, ő «weg januárban került a vállalathoz. Magas, szőke, mac- kómozgású férfi; az a fajta, atkát észre se veszel, vagy meg- amelyben a Pali utáni hóna- bolomdulsz érte. Ha kopaszo- pókban éltem. Ügy éreztem, diik, rendszerint észre se ve- éveket fiatalodtam mellette, szed; ha megőrizte a haját, Mint eSY kamasz, néha való- könnyen megbolondulsz érte. sággal olyan volt. Csupa len- Nem tudom, észrevetted-e dület, friss kedv, csillapítha- már, ezek a szőkék negyven- tetten életerő. Azt ■ a szót, évesíen is olyanok, mint a Es- hogy fáradtság, akkor hallot- fiúk. A szemük kéksége... S tem tóle utoljára, ott a porta a mosolyuk! Még abban is van valami az örök kisfiúból. Nekem nem sok kellett, hidd eL Palit én nagyon megszenvedtem, fél esztendő sem volt elég, hogy kiheverjem. Az ember végeredményben az életét teszi föl apra a férfira, akivel összeköti a sorsát, s nines olyan sok élete... Az a gazember hat évet rabolt el az életemből. Tavaly váltunk eL Huszonhárom voltam, amikor elvett, most harminc vagyok. Igazán csak hat év múlt el válásunkig? Dehogy, fiam! A fiatalságom is. őmost harminckét éves. Fiatal ember. Én meg? Nem, hagyd, ne is beszéljünk róla! így fest az a híres egyenlőség a két nem közt..; Szóval, esztendeje, hogy elváltunk. És akkor jött ez a Bossányi. Nem mindjárt, fél év múlva. Addig, hidd el nekem, rá se tudtam nézni a val> szaladtak a hónapok, s én férfiakra De ez az ember — meglepetten láttam, hogy ez nevess ki, úgy beszélek, mint mellett az ember mellett egyvalami bakfis! __, ez más szerűen nem múlik az idő. v olt, mint a többi.’ Ez nem Valami csöndes, nem túl he- azzal kezdte, hogy mikor me- V€á de kitartó boldogságérzet- gyünk egyszer vacsorázni, fel teltek meg napjaim; egy vagy hogy utazzunk együtt kissé úgy éreztem magam, kiszállásra.;: Ez csak sóhaj- mint aki révbe ért. Érted, tozott, és mély, tűnődő pil- ugye? Az ember nem üzen- lantásokat vetett rám; de nyolc, talán nem tud már úgy hosszú hetek teltek el, s egy lángolni. De huszonnyolc is árva szót sem szólt. elmúlt — és izzani csak most Azt sem tudtam, nős-e. fűd igazán... Ha hiszed, ha Gyűrűt viselt ugyan, de azt nem: kezdtem hálát érezni Pa- mostanáben az elvált emberek u jj-fet Ha nem történik, ami «a* ■ «»* va** tig, mert sok volt a restem- talán soha nem ismertem vol- ciám. Elfelé, a portán már, na meg ezt a furcsa, szabály- belebotlottam Bcssányiba. A boldogságot vezértől jött, értekeztek. A ruhája, igen, s a haja: az tetszett ismerősnek. Te, de még a mozgása is más veit, hidd el! Lassúbb, fáradtabb. S a hangja, a nevetése! Mögéjük settenkedtem, egy-két be- szédfoszűányt is elkaptam. A hangja mélyebben zengett; És nem szabad arra gondol- volt benne valami apás, no, ni; mi lehet most vele? Hol nem találok jobb szót rá. A van* mit csinál? — mert nevetése is szelíd, joviális; ha olyankor a két öklöddel sze- velem volt, idegesebben zizretnéd verni a homlokod... Minél inkább tied az a férfi, annál inkább érzed, menynyire nem a tied..; De aztán, szerencsére, jön a zent mindig. Egyik oldalon ment 6, köztük a két gyerek, a másik o! dalon az asszony, ö inkább a gyerekekkel tréfálkozott, az hétfő, megint látod; s a va- asszony meg csak éppen mensárnap délután szinte lidérc- nek rémlik. Egészen a követBARDOSI NEMETH JANOS: Cfihiy ek a (Balatontól Adósod vagyok, Balaton, a nyári szélben meghajol az a fasor, bol néztelek. Hullámzó zöld vized felett vitorlák fehér szárnya száll, akár egy sereg szép sirály. Badacsony, édes SzigUgét muskótályszaga becsípet, bolyongok rételden át, pacsirták mámoros dalát még most U haUom, pipacsok piros csodája rám ragyog. Költőid dala zeng felém életem késő szüretén, Lillák, Glnák keserveit a szelek sírva zengetlk, merengek elmúlt bánaton, egy fehér felhő árnya nyom. Könnyedén tovább-ballagok, fodroznak, futnak a habok, a felhők lelkem szárnyal, szép játék velük szállant hegyeken, vizeken, tovább s látni kikötőt, vitorlát, degélt ott mellettük. Néha a kirakatokat nézte. Egyik di- vatüzletnél meg is állt, akkor elébük kerültem. No. Hát a kislánya szakasztott ő, a fiú inkább anyja. De jóképű kölyök, bár már kamaszodik. Igen. A szivem hevesen vert, a torkom is elszorult. S megálltam én is a kirakat előtt. Aztán találkozott a tekínte-' tünk. Első pillanatban meg * sem ismert, láttam rajta: időbe telt, míg ebből a vasárnapi világból átlendült abba a másikba, ahol nekem szorított helyet. Akkor zavarba jött, sután biccentett, s fordult is nyomban el; a leánya kérdezett valamit, arra felelt. És lassan rátette kezét a fiú vállára. Te, em untatlak? Már ettől a mozdulattól szinte sírnem tart sokáig ^ jött volna kedvem; annyira öreguras volt Aztán hát továbbindultam. Hazamentem, bevettem egy Dorlotymt, de még így is RajMúltba, jövőbe nézni úgy, hogy népem, boldogan aludj, a gondra könnyű bor legyen a roskadozó hegyeken, tedd dolgodat, és gyarapodj, te szépre álmodott Somogy. TENAGY SÁNDOR: 3un.it Uorlet küldök Fáradtának látszott, szeme Csak a vasárnapok, a vasárárkos volt, arca szürke, szinte napok... őszintén szólva megijedtem tőle. — Egy kávét — azt mondja —, igyunk meg egy kávét, Lili, mert összeesem. szombatoknak még örültem is. Szombaton minden hely zsúfolt, az ember nem szívesen Jó — mondom —, igyunk, megy el hazulról. Meg aztán — Én is fáradt voltam, gondolhatod. Fél nyolc felé járt. Elég az, reggel óta! Hát így kezdődött, szívem. Ilyen ostobán, ilyen hétköznapiam Egy fekete az Aeróban. Illetve ott még nem; de nyolcmosás, vasalás, alaposabb takarítás: az ilyesmire is kell idő; s a hosszú szombat délután nagyon alkalmas erre. Hanem a vasárnap... Az ember ül a frissen tálkakor zamak, és kidobtak ben- lakásban, kinyitja a ránünket. — Sétáljunk még egy kicsit — könyörgött. — Millió hangya mászkál a fejemben, nem tudok így hazamenni! istenem, gondoltam, mit veszítek? Rám is csak az üres elmegy egy óra — de kettőkor végképp megáll az idő! Már kettőkor, képzeld — és egy- lakás vár meg a hideg ágyam. szerűen sohasem lesz este tíz! Átvágtunk a Belvároson, s ki, Ez a pokoli nyolc óra vasárvégig, az egyes busz mellett naP kettőtől tízig ez a legnehezebb műszak a világon! diót, olvassa az újságot, elő- Lassan sétáltak a lanyha ta- veszi a tegnap esti könyvet — délutáwban; talán ők is es nem, es nem megy az idő! . , „ . Fedig a délelőtt még csak el- a Muzeum kert fete igyekez- múlik valahogy, az ebéddel is tek. Meg akartam előzni őket, de Értélén megtorpantam. A férfi valahogy ismerősnek rémlett De ha unod, csak szólj: abbahagyom: Persze, azért inkább elmondanám, egy kicsit mindig meg- könnyülök tőle. Mondhatom? Szóval egy ilyen nyomasztó, szürke, reménytelen vasárnap na^§ sírtam. Azóta már többdélután, úgy öt óra tájt azt S2Ör keresett telefonom, de én éreztem, nem bírom tovább. 50113 nem érek rá- Ha nem megyek emberek kö- / zé. megfulladok. Még az is megfordult a fejemben, hogy telefonozok Tibornak. Bossá- nyinak, igen. Bár úgy beszéltük meg a legelején, hogy otthon sohasem hívom, most mégis elővettem a telefon- könyvet, fellapoztam. De aztán meggondoltam magam, és gyorsan felöltöztem. Inkább sétálok egyet A Múzeum körútra kanyarodtam ki, hogy egy kis lombot lássak, hiszen olyan’ lassan jött az idén a tavasz. Egy család ballagott előttem, apa, anya s két nagy gyerek. Egy tizenöt év körüli fiú és egy tizenhárom éves kislány. Umót levelet küldök neked; moit nem a térbeli táv diktálja soraimat, nem vagyunk a távolság tehetetlenjel, most szerelmünk közelsége bénítja el a szavakat. A májusi mandulabokrok fulűoklása lehet Ilyen, mint ez a kettőnk közé beállt boldog meglepődés, erős alapokra épült otthonok kályhagyújtásos ünnepei lehetnek Ilyenek, mint bennünk a keresgélés megtalált percei. Akarj megérteni, mondom neked most olyan nyugalommal, mintha már értenél Is egészen, igazítsd ki a világ ráncait homlokomon, mert tudnod kell rólam, hogy egy vagyok azok közül, akik vállalták a formálódással a formálás szerepét. Majd sokat mesélek munkám cigarettaszüneteiben, s megfigyeljük majd estetájt :miként vegyül át költészetté körülöttünk szerte a köznapi közöny. Közel vagy, nagyon közel, mint egymáshoz az éjszaka és a nappal határa, szinte csak néhány pillanat, mint a teljesülés; és alig kivehető közöttünk is a határ: hol végződik az En, és hol kezdődik a Te. Nyelvi reformátornak kéne lennem, hogy nevet adjak ennek az állapotnak, mint ahogy naponta új fogalmakat szül életünkben a közösség. Közel vagy, nagyon közel, teljes súlyodat érzem, s könnyű vagyok mégis, mint az anyamellet megtalált csecsemőszáj körül a hajlongó gyönyörűség. a Hősök teréig. A Köröndnél már az egész életét ismertem. Nős volt, igen, két gyermek apja. De már a Jókai térnél tudtam, hogy boldogtalan. Te, ha egy férfi boldogtalan! Szárnyakat kap tőle, s valósággal úgy tud panaszkodni, akár egy költő ... Még nem voltunk az út végén, de én már tudtam, hogy meg fogom vigasztalni. Megérdemli. Ha most így visszagondolok rá, azt kell hogy mondjam, nagyon szép volt ez a hat hónán. Maid minden szabad időnké', fgvüt-t töltöttük. A hét minden n.-nia az enyém volt hétfőtől centekig. Szombaton és vasárnap sosem láttam. Péntek este vart an elköszönt a hétfői viszontlátásig. Tudod, hogy van az ember ilyenkor: a férfi otthoni éle- | téröl nem heszé1. Feszélyező j is, tapintat! an is ... Első kitárulkozása óta én se hoztam szóba, s észrevettem, hogy 6 is kínos gonddal kerüli ezt a témát. De nem is bántam: maradt érmen elég. amiről beszélhettünk. Én még így nem voltam soha senkivel! Valósággal lenyűgözött. Mindenhez értett, minden érdekelte, S <5 volt, igen. Bossányi. Voltaképpen nem is értem, hogyan ismertem rá: egészen Soha olyan fáradt nem vol- idegein volt Egy másik ember. mot, kábító borokat. Mikor aztán rám került a sor, egy rundó Almuskát rendeltem az egész társaságnak meg egy nagy üveg szódát, hogy jobb legyen a hangulat. Csima Pista brigádpajtásom haját tépve rikoltozta: — És te tartod magad töröl— vinnyogom, s közlöm velük, van egy százezer forintos megtakarítást hozó újításom, tehát nem lehetek szégyene a szakmának. Udvardy Pál: BALATONI HALÁSZOK. (A Magyar Nemzeti Galéria siófoki vándorkiállításának Az én kedves, jó száktársaim — Lárifári! — int le erélye- az öregre öntöm. Utána lerán- azt állítják, hogy nem vagyok sen Tordai Viki, s elém tol egy gatom mind a két cipőmet, és betyár magyar gyerek, és szé- féliccés ibriket, a többi meg a közben előkerülő üzletveze- gyent hozok a szakmára. Mind- ütemesen harsogja: tőhöz vágom, ezt a -Házmesterhez« címzett — idd ki, idd ki... idd ki! — Pardon — mondom, amivendéglőben hánytak szemem- No, jó, egy pohár nem a vi- kor látom, hogy csak az egyikre, ahol áldomást ittunk az az- lóg, ezen ne múljék a barátság, kel találtam el a fejét —, majd nap összeszegelt ládákra, én Brr, mi' volt ez? A gégém legközelebb jobban sikerül, jó, finom édes málnát, ők bü— egy pillanat alatt összesorvadt. A barátaim csititanak, én dös pálinkákat, félelmetes ru- a. beleim kigyulladtak, a dühösen rugdalom őket. gyomrom is tiszta parázs. A — Szégyent hoztok a szakfejemben gázzá vált az agyve- mára. Pincér, fél liter rumot lő, s fáj, fáj, mintha fogóval mindenkinek! csipkednék. — Mama — só- A pincér késlekedők. Talán hajtok fel —, a mamához akar nem akar kiszolgálni? Pincér! rok menni ... Az alyaúristenit, széttépem, ha De szaktársaim apás nyug a- nem hozza azt a rumot, bort, lommal tartanak vissza. sört és pálinkát! Rettentő ked— Ezt idd ki, majd ez hely- vem van, még ma embervért metszett ladaszegezőnek? Hogy rehoz — kapok egy újabb ku- iszom. Hé, cigány, megnyúz- nem sül le képedről a bőr, sze- pót. Rum van benne, s ellep lak, ha nem játszol rendesen! gyent hozol a szakmara! a hideg veríték. Ugyan mit vé- DurrH! Hogy mi történt7 Nem szeretem az alkoholt tettem ellenük? És most már Semmi, csak a nagy tükröt minden mindegy alapon közö- összetörtem egy kicsit a sörös* nyösen döntöm magamba a üveggel. barna lét. Olvasztott fűrészpor — Csudapofa «=» vigyorr^f elkeverve egy kis lúgköves mo- széles szájjal egyik kollégám* sogatóvízzel. — Tűz folyik az ereiben! a ■— Betyár magyar gyerek Nyugtázom az elismerést, és vagy — állítják többen is er- fojtogatni kezdem. A többi béré, és 6, minő csoda, kielégül- tyár magyar gyerek nem hegyien hallgatom. Lám csak, nem ja. De én se. De én se ám! Nem is olyan rossz a hangulatom, hozok szégyent a szakmára. El- Annyi persze biztos, hogy Iá- bánok veletek, akárkik vagy- bam nincs, vagy a kánikula el- tok is! ■— rikoltozok, és adok- lenére élfagyott. A gyomrom kapok. A szemem már csak- sincs a helyén, s a szemem sem nem a tenyeremen hordom. Az találom, bárhogy nézek, min- orrom két részben, a síposon- denütt homályos foltokat Iá- tóm alighanem eltört. Átt a tok. De a szivem az nagy ér- bál! Micsoda hangulat! Repül zésekre képes. Az vadul dói- a zápfogam... Most a Dini gozik, és érzem, hogy alakulók bácsi füle szakad a kezembe... át betyár magyar gyerekké. Aztán, amint látom, karon Érzem, mint válók a szak- fogva szolgálatkész rendőrök mám büszkeségévé. cipelnek kifelé. Megmaradt fügam, mindannyian rám bámul- lemmel hallom, amint valaki nak. Eddig a fenét sem mer- mondja: r- Betyár magyar gye- tem kimondani, mert hogy az rek! olyan illetlen. ízlik a dicséret. Mit meg — Bravó — mondja Vifci , . , _ , , ismerőén így is kell, nem vagy te kislány. gyerek lettem! A ladaszegezók — Coki — vágok fejéhez egy büszkesége! Hátam mögött hoz- poharat —, most éti beszélek. Talán valami nem tetszik? — folytatom, s lerántom az asztalterítőt. Pompás látvány. A bor összefolyik a sörrel, feloldja a cigarettacsutakokat, és az egész rádűl Dini bácsira. Egy pohár bort elemelek még anyagától) >0 szomszéd aeetalrők 6s azt it zák kollégáimat is. Illetve azt, ami belőlük megmaradt. Háttá is szólok nekik: ■— Na, fiúk, ez egyszer igazán nem mondhatjátok, hogg szégyent hoztam a szakmára.
