Somogyi Néplap, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-24 / 197. szám

Péntek, 1962. augusztus 24. SOMOGYI KfiFMP Burgonyatermesztési kísérlet Osztopánban Egy évben két vetőgumótermésre számítanak Érdekes próbálkozásba kezd­tek az idén az osztopámi Győ­zelem Termelőszövetkezetben Halmáffyi Sándor főmezőgaz- dász irányításával. Kísérletük­től azt várják, hogy igazolja azt az elméleti föltevést, hogy a búgon ya egyazon évben két­szer adhat vetőgnmótörmést. Mit tettek e cél elérésére az osztopániak? Az alábbiakban ismertetjük kísérleti eljárásuk eddigi folyamatait. A kora tavasszal előhajtat­ták a lengyel fajta Pierwios- nefc burgonya vetőgumóját. Korám kiültették. Nem szed­ték ki valamennyit újburgo- nyaként, hanem továbbra is a földiben hagyták egy részét, hadd érjen meg. Mivél elő­hajtatták, és korán kiültették, ezért az ősz előtt, már a nyár közepén megérett annyira, hogy vetési célra is alkalmas. Ekkor fölszedték az új ter­mést, és tüstént elültették. Remélik, hogy az ősz végéig ez is teljesen megérik, és nagy mennyiségű vetőgumót ad. Vetőgumószaporítás tehát ennek a kísérletnek a célja; di Gyula, a Vetőmagfelügye­lilf n IP ylpp IBPHil ' X A nyár közepén fölszedték a megérett burgonyát. hogy hamarabb legyen a ki­váló minőségű bugonyából ve­tési célra minél nagyobb mennyiség, ezért ültették el a tavasszal először a tavalyi ter­mésűt, utána a nyáron pedig annak már ez évben megérett termésék Hogyan vélekedik az oszto- pámak próbálkozásáról Váxa­lőség vezetője, aki korábban éppen burgonyatermesztési kí­sérleteket folytatott Marietta- pusztán? Munkatársunk ér­deklődésére Váradi elvtárs az alábbiakat válaszolta: — A burgonyatermesztés el­méleti és gyakorlati kérdései­vel hivatásszerűen foglalkozó szakember csak örömmel fo­Az asszonyok — öxv. Kovács Perencné, Szerencsés .lő­cs Viant Jánosné — zsákokba öntözték az új termésű vetőgumókat. gadhatja az ilyen kísérletek hírét Sajnos, az osztopámi próbálkozásról csak most hal­lok először, ám nagyon érde­kel, hogy milyen eredményt hoz, ezért a helyszínem tanul­mányozom majd a kísérleti parcellát Érdekesnek és fi­gyelemre méltónak tartom ezt az eljárást de hozzá kell ten­nem, hogy mint egyetlen kí­sérlet sem, úgy ez sincs koc­kázat nélkül. Nyári ültetéssel sikeres gumészaporítás — az eddigi tapasztalatok szerint — csak úgy Tárható, ha előző évi termésű gumót rakunk el, legkésőbb június végéig. De sikerülhet az osztopániak kí­sérlete is; adhat jő termést az egypér héttel ezelőtt ültetett idei vetőgumó, ha kellően érett állapotban szedték föL Ez ugyanis a feltétele annak, hogy megfelelő legyen a gu­mó csíraképessége. Az agro­technikától meg természete­sen az időjárástól függ ennek az ültetvénynek a sorsa. Jó talajnaunka, gondos növény­ápolás és kedvező időjárás, hosszú ősz esetén megérhet. Ha pedig nem érik meg, és ezért a jövő tavasszal vetés célra alkalmatlan lenne, ak­kor az ősz végén jó lesz új- burgonyaként étkezésre — mondta befejezésül Váradi K. 1. Z ILLETÉKESE HOZZÁSZÓLÁSAI CIKKEINKHEZ Figyelmeztettük a dolgozókat Lapunk július 31-1 számá­ban »-Épületes szórakozás ..... címmel azt tettük szóvá, hogy az Ady Endre utcában dolgo­zó útépítő munkások kavics­osai dobálják az arra menő nők lábát. Czellár László, a Közúti Üze­mi Vállalat igazgatója válaszá­ban elítélte a dolgozóknak ezt a cselekedetét. »A cikk nyo­mán megvizsgáltuk a panaszt. Sajnos, egyik brigád tagjai sem ismerték el, hogy ők találták ki ezt az épületes szórakozást. A Hídépítő Vállalat dolgozói is itt végzik munkájukat az Ady Endre utcában, rájuk hárítot­ták a történteket. Figyelmez­tettük a dolgozókat, hogy a jö­vőben ne folytassanak effajta szórakozást. Megkértük a Híd­építő Vállalat vezetőit, hogy beszéljenek dolgozóikkal eb­ben az ügyben.« Nem történt bércsalás Április 17-én a Kaposvári Mezőgazdasági Ktsz egyik cső­szerelő brigádjának gondjai­ról írtunk. Bérezési panasz- szal álltak elő a brigádtagok, s jóllehet a szövetkezet a rendeleteknek megfelelően fi­zetett, elmarasztaltuk a ktsz-t. A dolgozók ugyanis hiába mentek panaszukkal a főszerelőhöz, nem tudták meg, hogy miért mennyi fi­zetést kapnak. Ez — érthetően — aggodalmat keltett bennük. Meg kellett volna nyugtatni őket. Már »bércsalás«-ról is beszéltek, s mert nem tudtak kiigazodni a tekervényes bér- számfejtésen (a főszerelő, a párttitkár és a műszaki veze­tő sem igazodott el a bér- számfejtő nélkül), meg vol­tak győződve igazukról. Mivel a KISZÖV válasza nem volt kielégítő, lapunk jú­lius 14-i számában »Nem ju­tottunk előbbre !« címmel új­ra írtunk a bérbonyodalom­ról. A KISZÖV azóta megvizs­gáltatta az ügyet. Laznicsek Gondoskodunk Zsuzsáról »Mi lesz Zsuzsával?« cím­mel -Várhegyi Zsuzsának, az UVÉRT ipari tanulójának sorsáról számoltunk be. A vizsgák előtt két nappal kö­zölték vele, hogy bizonytalan időre nem tartanak számot munkájára. Cikkírónk meg­állapította, hogy az ÜVERT kaposvári lerakatánál szak­mai képesítés nélküliek is dolgoznak. Most az a furcsa helyzet adódott, hogy a szak­munkás otthon ül, a képesí­tés nélküliek viszont dolgoz­nak. Buvári János, a Dél-dunán- túTT Üveg- és Porcéiánértéke- sítő Vállalat igazgatója a kö­vetkezőket fűzte hozzá cik­Magyar gépek a Moszkvai Rádió új stúdiójában A Moszkvai Rádió kiiencemeleíes új palotájának stúdióit jórészt ma­gyar üzemek gyártmányaival sze­relték föl. A keverőasztalok, a le­hallgató hangszórók, a bemondó- asztalok mind magyar exportter­mékek. A berendezések szerelésén öt magyar szakember dolgozik Szén Józsefnek, a Budapesti Elekt­roakusztikai Gyár laboratóriumve­zető mérnökének irányításával. A mérnök elmondotta az MTI tu­dósítói ának, hogy munkájúkat nemsokára befejezik. A berende­zések legnagyobb része, már ren­desen működik. A 39 nyelven meg­szólaló Moszkvai Rádió munkatár­sai megelégedéssel nyilatkoznak gépeink minőségéről. (MTI) künkhöz: »Egyetértünk azzal, hogy a vállalatnak már a fel­vételkor számolni kellett vol­na az elhelyezési gondokkal. Szó volt arról, hogy a Pécsen épülő új uránvárosi áruházban kapnak majd állást a Kaposvá­ron szabaduló tanulók. Sajnos, az áruházat egyelőre nem nyit­ják meg. Amikor ezt közölték a vállalattal, már nem tudtunk intézkedni. Sokat foglalkoztunk a tanulók elhelyezésével, s mi sajnáljuk a legjobban, hogy Várhegyi Zsuzsannát egyelőre nem tudtuk alkalmazni. Veze­tőségünk legfőbb gondja, hogy Várhegyi Zsusza a legrövidebb időn belül visszakerüljön a vállalathoz. Téves információn alapul az, •hogy szakképzetlen munkások dolgoznak a vállalatnál. A ko­csikísérőknek és a csomago- lóknak nincs szükségük szak- képesítésre, a többieknek pedig megvan a képesítésük.« Imre elnök válaszában a kö­vetkezőket közölte: »A Mező- gazdasági Ktsz azért hozta lét­re a vízvezeték-szerelő részle­get, hogy elsősorban a lakos­ságnak végezzen szerelési és javítási munkákat. A munka­helyek ezért bizony elég vál­tozatosak. A munka is sokrétű. Megvizsgáltuk a Csima-brigád múlt évi átlagkeresetét. A brigádvezető és a tagok kere­sete a múlt év decemberében kétezer forint körül volt, ez év januárjában is kétezer forin­ton fölül vitt haza mindenki. A brigád valóban mostoha kö­rülmények között dolgoz’k oly­kor. A szövetkezet vezetősége az előírt védő- és munkaruhá­val ellátta a brigádot. A hi­deg idő beálltakor védőitalról is gondoskodnia kellett volna,- amikor a dolgozók a Füredi úti építkezésnél végezték munká­jukat. Az Építőipari Szövetke­zet segítségével meg lehetett volna oldani ezt A Csima-brigád szerint a Béke Grill korszerűsítésénél használt anyagot kaptak a sze­reléshez, a ktsz azonban az új anyagra vonatkozó norma sze­rint számolta el bérüket. Meg­állapítottuk, hogy nem hasz­nált, hanem új anyagot kapott a brigád. A szövetkezet helyesen szá­molta el a brigád munkáját. Sem ebben az esetben, sem máskor nem követtek el bér­csalást a ktsz illetékesei. Fel­hívtuk a szövetkezet vezetősé­gének figyelmét arra, hogy a dolgozók jogos kívánságait, pa­naszait idejében teljesítsék, il­letve orvosolják. Ha jogtalan dolgot kémek, föl kell őket vi­lágosítani a rendekezésekről.« WWIMWMOWM« Guzi Mihály — Becze Károlyi 1 M (100) & Valami erődbe •vitték, de bogy hová, nem tudta. Aztán valami véres testet látott. Igen... Nao Ting volt... Mo­solyogva halt meg, utolsó mo­solyát neki küldte ... Aztán mi történt? Nem emlékezett rá. Semmi, semmi nem jut eszé­be ... Mi történhetett? ... Med­dig feküdt és hol? ... Hánya­dika van ma tulajdonképpen? Melyik kórházban van és miért? ... Milyen behajózásról beszélnek betegtársai... Egyik kérdésre sem tudott választ adni ... Izgatottan figyelte a beszél­getést, de nem kapcsolódott bele. Ügy vette ki betegtársai szavaiból, hogy Európába vi­szik őket, Marseille-be. Gazsó örömmel hallotta ezt a szót: Európa, aztán hirtelen elszomorodott. Mi lesz Ti-ti- vel? ... Mi van most vele? ... Most már senkije sincs... Anyja után apját is elvesz­tette ... Nem, őt nem fogja el­veszíteni ... ö visszajön *.; Meggyógyul és visszajön ... An­nál is inkább visszahozzák, mert a szerződésben vállalt kétéves távol-keleti szolgála­tának körülbelül még csak a fele telt el. Reggeli után mindenkinek behozták a hajózsákját, aztán kihirdették: ÁZ 57081-ES 1 égíonlsfa — Egy óra múlva kezdődik a behajózás! Valamennyien elkészültek. Egy óra múlva hat kísérő jött értük, mind a hatan kedvesek, előzékenyek voltak... A menet elindult a kikötő felé, ahol már ott állt a min­den kényelemmel berendezett San tini nevű svájci kórházha­jó. Még mielőtt a csoport a hajóhídra lépett volna, újabb 12 fő csatlakozott hozzájuk. Az ideg- és elmebetegeknek nyil­vánítottak száma 18-ra emel­kedett. Közöttük két szenegáli néger volt, egy arab, négy né­met, három magyar, két fran­cia, a többiek jugoszlávok, len­gyelek, olaszok. Amikor a betegek a hajóra léptek, azonnal elvezették őket a kórterembe, amely előtt hosz- szú, zárt folyosó húzódott, ezt pedig hatalmas vasrács szegé­lyezte. A kórtermen kívül négy, különböző méretű gumipámás szoba is volt a hajón, dühöngő betegek részére. A húszágyas kórteremben a betegek barátkoztak, beszél­gettek. Gazsóhoz is közeled­tek néhányan, ő azonban ki­ment a folyosóra, megfogód- zott a vasrácsba és némán szemlélte a kikötő nyüzsgő for­gatagát. Maga sem tudta, mennyi idő telt el így ... Egyszerre felhar­sant a hajókürt, a hidat bevon­ták és megjelentek a »cserebo­garak« — azaz a vontatóhajók. Elérkeztek tehát az utolsó per­cek.-; Elérkezett a búcsú per­ce... Búcsúzni kellett Távol- Kelettől, amelyhez oly sok szép és szomorú emlék fűzte __ A hajókürt másodszor is megszólalt, a motorok felzúg­tak. A Santini enyhén oldalra dűlt, aztán lassan távolodott a parttól. Gazsó ebben a pillanatban egy futó lányalakot látott ki­válni a tömegből. A vietnami lány igyekezett egyvonalbá ha­ladni a hajóval. A légionista szíve majd megszakadt, amikor felismerte a lányt. Ti-ti volt! A lány szomorúan nézett a vasrácsba kapaszkodó fiúra. Nem szemrehányóan, nem fe­lelősségre vonóan, hanem vég­telen szomorúsággal. Nem szólt semmit, nem adott sem­miféle jelt, nehogy a fiút baj­ba sodorja. A hajón sokan vol­tak, így senki sem tudta, hogy a lány kit búcsúztat... Gazsónak ebben a pillanat­ban minden Ti-tivel kapcsola­tos emléke eszébe jutott. A Bá-Kán-i kórház ... a műtét az üzletházban ... a közös mun­ka ... A Na-Fac-i felejthetet­len két nap... ....................... M inden, minden őrá emlé-í kezteti. & most vége lenne; mindennek? ... Nem, az lehe-j teilen!... De miért néz olyan j szomorúan ez a lány?...; Szin-S te fáj a tekintete... Nem, neí nézz így rám!... Mosolyogj!! Bennünket már nem lehet egy-5 mástól elszakítani... Eltéphe-} tetten szálak fűznek egymás-j hoz bennünket... Mosolyogj!...J A hajó gyorsítani kezdett...} A lány nem tudott már vele* lépést tartani .'.. Még egy utoI-| só pillantást vetett Gazsóra, az-I tán villámgyorsan előrántotta! borotvaéles kardját. Gazsónak még a szívverése isi elállt. ' | — Ne!... Ne»;.. —ordítot-f ta. i Késő voít. A lány beledűlt kardjába és! élettelenül rogyott össze. ! Gazsó előtt elsötétült min-| den, agyára tompa homály bo­rult. Megmarkolta a vasrácsot és teljes erővel rázni kezdte. Szinte kitépte a nehéz vasal­kotmányt. Három ápoló rohant hozzá, de alig tudták lefogni. Sírt, or­dított, az egyiknek a karjába harapott... * * * Szürkült... A Bá-Kán körüli őserdő egyik meredek lejtőjén egy, a vietnami szabadsághar­cosok egyenruháját viselő had­nagy igyekezett fölfelé. Ottho­nosan mozgott az évszázados fák és az indák szövevénye kö­zött. Az emelkedő nem okozott neki nagyobb nehézséget; fia­tal volt, már több mint egy ki-j lométert gyalogolt fölfelé, de- még csak nem is lihegett. Hirtelen egy fegyveres ug­rott elő egy hatalmas fa mögül. — Állj! — kiáltotta. — Jel-J szó? | qpolylatynl^ í Több olvasónk kérésire fcözöliiifc A bérlő jogai és kötelességei A múlt héten a városi tanács 1/1962. számú, a lakóépületek házirendjéről szóló rendeletével foglalkoztunk. Akkor a bérbte- adók jogait és kötelességeit is­mertettük, most a bérlők jogai­ról és kötelességeiről adunk tá­jékoztatót. A rendelet szerint a bérlő kü­lönösen köteles: a) A lakást, annak tartozékait és fölszerelési tárgyait karban­tartani, javítani, a falon kívül keletkezett hibákat, a lakásban levő villanyvezeték hibáit kija­víttatni. b) Szándékos vagy gondatlan rongálás esetén gondoskodni az épület, a lakás, a tartozékok vagy fölszerelési tárgyak meg­javításáról. Ha a bérlő ennek a kötelességének nem tesz eleget, a bérbeadó felhívhatja, hogy mulasztását 30 napon belül pó­tolja, Ha a bérlő a javításokat erre sem végezteti el, a mun­kálatokat a bérbeadó a bérlő költségére elvégeztetheti. c) Amennyiben a bérlő nem tesz eleget a bérbeadó írásbeli felszólításának, s a munka ké­sedelmes elvégzése miatt a la­kás tovább rongálódik; akadá­lyozza a bérlőket a lakások ren­deltetésszerű használatában, a bérbeadó köteles a munkát el­végezni. A bérbeadó a bérlőtől a javítási munkák fogyasztói áron számított költségeit köve­telheti. Ha a bérlő nem téríti meg az összeget, a bérbeadó bírói úton érvényesítheti köve­telését. d) A lakásnak (tartozékainak, fölszereléseinek) karbantartása keretében a bérlőt terhelő ja­vítási munkák különösen: — a vízvezetékcsapok tömí­tése; — a tüzelőberendezések (cse­répkályha, vaskályha, takarék- tűzhely stb.) használhatóságá­nak biztosítása; — a nyílászáró szerkezetek (ablakok, ajtók stb.) zárainak javítása; — a villamossági berendezé­sek (kapcsolók, konnektorok, lámpahelyek stb.) állandó hasz­nálhatóságának biztosítása és azok pótlása; — a fal festésének és vako­latának, a meleg- és hidegpad­lónak épségben és tiszta álla­potban való tartása; — a redőnyök használható ál­lapotban vaió tartása­— a vécé, mosdó, fürdőszo­ba és zuhanyozóberemlczés, va­lamint azok tartozékainak hasz­nálható állapotban tartása: — a gáz- és villanytűzhely, vízmelegítő, valamint a meleg­víztároló üzemképes állapotban tartása; — a pincerekesz (fáskamra) válaszfalain a -hibák kijavítása; — a lakáshoz tartozó ól, ár­nyékszék, istálló, raktár vagy egyéb gazdasági célt szolgáló építmények, ezek tartozékiainak és fölszereléseinek karbantartá­sa; í-i a lakáshoz tartozó kút, il­letőleg víztartály üzemképes állapotban tartása; — a bérleményhez tartozó ud­var belső kerítésének javítása stb. e) Több bérlő esetén a kar­bantartási kötelezettség a bér­lőket közösen terheli. £) Az a bérlő, aki lakását a visszatérés szándékával 30 na­pot meghaladó időre elhagyja, a lakásügyi hatóságoktól men­tesítő bizonyítványt (határoza­tot) köteles kérni. A mentesítés határozott időre szólhat, annak tartama azonban 2 évnél hosz- szabb nem lehet. 2. A bérlő jogai: a) A lakás használhatóságának fokozása érdekében a bérbeadó előzetes hozzájárulásával és szükség esetén az építésügyi hatóság engedélyével a lakás­ban kisebb átalakításokat (ajtó, ablak, kályha, takaréktűzhely, fürdőszoba-berendezés stb. lé­tesítését vagy áthelyezését) sa­ját költségén, megtérítési igény nélkül elvégeztetni. A bérleti jogviszony megszűnésekor azon­ban a bérbeadó kívánságára a bérlő köteles az eredeti állapo­tot helyreállítani. b) Lakását más bérlővel — kölcsönös megegyezéssel, a bérbeadó hozzájárulásával, a lakásügyi hatóság jóváhagyásá­val -— elcserélni. Személyi tu­lajdonban levő szabad rendel­kezésű lakások cseréjéhez a la­kásügyi hatóság jóváhagyására nincs szükség, csupán a bérbe­adók hozzájárulását kell a bér­lőknek megszerezni. c) A bérlő a lakásügyi hatóság­tól kérheti, hogy a jogos lakás­igényének mértékét meghaladó lakásának beköltözhető állapot­ban való átadása ellenében ajánljon fel részére a jogos la­kásigényének megfelelő lakást. d) A társbérlő kizárólagos jog­gal a lakásnak csak a számá­ra kijelölt részét használhatja. A lakás egyéb helyiségeit a társbérlők a kiutaló határozat­nak megfelelően használhatják. e) A bérlő jogosult lakásának egy részét bútorral, fölszerclés- sei vagv anélkül a lakásbérleti jogszabályok előírásainak meg­felelően albérletbe adni. f) Ha a bérlő elcseréli lakását, vagy a lakásból elköltözik, az albérlőt köteles magával vinni, vagv részére más megfelelő al­bérletet biztosítani. N

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents