Somogyi Néplap, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-19 / 194. szám
SZOMSZÉDOKAT HASO ii Harcz-kriffád gyalom! — mondja özvegy Bíró József né. — Nem kérdezte tőlem a brigádvezető, hogy kell-e, azt is a szomszédoktól tudtam meg, hogy kimérte. Nem munkáltam meg, mert attól tartottam, hogy akkor az egyéb kapásokból is adnak. Márpedig én nyugdíjas vagyok, nem kötelességem rendszeresen dolgozni. Részben igaza van Bíró néninek. öreg, nem bírja már az erős munkát. De akkor miért nem szólt, hogy adják másnak a neki kimért répát, vagy miért nem beszélte meg vele a bri- gádvezető, hogy egyáltalán vállalja-e ? Ügy látszik, hogy a kiméréskor, a kapáláskor nem volt minden rendben ezen a területen. Nem bizony! Az elnök, Lomniczi István iskolán volt, vizsgázott az akadémián. Az inkei részen, a volt Rákóczi Tsz területén nem ment simán a háztáji kimérése. Berkes Ferenc éppúgy, mint itt levő két brigád- vezető társa lemondott, $ kilenc napig nem veit brigádvezető. Hogy mii jelentett a legnagyobb tsö- vengápolási időbe* ez a kilenc nap, arról legtöbbet a határ Aztán mégis maradtak a brigádvezetők, hazajött az elnök is. De értékes kilenc nap elszaladt kihasználatlanul, egybeesett a közös, a háztáji megmunkálása, no és a szőlőé; ez utóbbiból elég sok van a brigádtagoknak. Nem találtak embert a saraboláshoz, aki a lovakat vezesse. De minek most elmondani mindazt, ami akkor volt? Ma a kukoricák panaszkodnak ... A brigád egészéről beszéltünk eddig. Pedig nem minden tagja vádolható hanyagJáuomté, aki nem nézhette ezt a zűrzavart, « tétlenségeit, saßt feMössékémérrú a topásakat. Emiatt nándeukt rátámadt, szidták, rántották, pedig nem tett mást, rsak. társai javát akarta szoláléi. »...szép csöveket hozó kukoricatáblák dicsekednek.« Ez már a Harcz-brigád földje. sággal. Berkes János, Dömötör- fi József, Czippán Vince, Berkes György Bertalan, Szabó József és Tüskéné mindig megfogta a dolog jobbik végét. KOZOTT rínttal csökkenti az egy munkaegységre eső részesedést. Az a 16 holdas tábla nagyot rontott az átlagön, de a többi ga- banaterületen sem érjük el a várt eredményt — panaszkodik a babócsai párttitkár — De miért? — kérdezi a péterhidaiak mezőgazdásza. — Ha olyan földibe vetették is a búzát, amelyik 15 éve nem volt trágyázva, s ráadásul napraforgó után tették földbe a magot, azért még ki lehetett volna köszörülni a csorbát. Dupla műtrágyával. Nekünk is vannak rossz földjeink, de ezeken gondosabban kezeljük a növényeket, igyekszünk pótolni a talajerőt... Erre az évre 35 forintot terveztek Péterhidán, de lehet, hogy 40 forintnál is többet tudnak majd fizetni. S mindezt csak most látják a babócsaiak, hiszen, még egyszer sem mentek át a szomszéd szövetkezetbe tapasztalatért. Pedig elkelne. A babócsai 12 forintos visz- szaesés és a péterhidai 14 forintos növekedés arra mutat, hogy Sabócsán sürgősen tenni kell valamit. Náluk a tervezett 25 forint helyett csak 23-ra számítanak, Péterhidán viszont 5 forintos túlteljesítést várnak. Az előbbre jutás lehetőségét helyesen látja Gúth József babócsai főkönyvelő: — Egyelőre növelni kell a vegyszeresen gyomirtott területet, hogy pótolhassuk a kézi — Nagy nálunk a szervezetlenség — mondja Lóján Vendel babócsai tsz- elnök. A tények azt bizonyítják, hogy indokolt az önkritika... erőt, s fokozni kell a gépi munkákat is. A i gazdaság, irányításában pedig szükséges mielőbb rendet teremteni, határozottabban, céltudatosabban, követke zetesebben kell vezetni a szövetkezetei ... ... Hogy jobban éljenek a tagok, és vonzóbb legyen a közös munka azoknak, akik most még a kiutat keresik. És hogy mielőbb utolérhessék a szom szédos közös gazdaságot. Hemesz Ferenc Nem az egész brigáddal, csak egyik-másik tagjával van baj. A legfőbb hiba, hogy maga a brigádvezető is megingott akkor. — Azt mondtam reggel az embereknek: a jó istenét neki, nehogy azt higgyék, ha nem dolgoznak, lesz valami. A tsz nem üdülőtelep, hogy akkor tesz valaki valamit ímmel-ám- mál, ha éppen kedve szottyan. Igaza van az elnöknek, emberségesnek, de erélyesnek is kell lennie egy vezetőnek! — ma már ezt mondja Berkes Ferenc. Ha abban az időben is így vélekedett volna, most biztosan nem kéne szégyenkeznie a számon kérő kukoricatábla előtt! De akkor még többségben voltak a hangoskodók, a hangulatkeltők, akkor még ezeréves paraszti múltat emle gettekr és a kocsis nem volt hajlandó dolgozni a dencsi részen mondván: »A fene megy a prolik, a tahők közé ...■* Pedig a szomszédaik ... Érdemes közéjük menni. Harcz János brigádjához tartozik a fazekasdencsi rész. Itt szép csöveket hozó kukoricatáblák dicsekednek. Pedig itt is éppolyan tsz-tagok élnek, mint ott, igaz, nincs »ezeréves paraszti múltjuk« — néhány évtizede még cselédek voltak ... De nem kell sokat szólnia a brigádvezetőnek, mindenki megy, és teszi a dolgát. Pedig ha összevetjük a két területet, sokkal több jut itt egy emberre, mint ott. Nem fitogtatják, hogy szorgalmasak, Harcz Jánosból is nehezen lehet kihúzni a szót. Csak dolgoznak. Sokszor fáradtam és mégis fáradhatatlanul. A brigádvezetőnek egyforma mindenki; kora reggel, mikor kopog a házaknál, feleségét éppúgy munkára szólítja, mint bármelyik brigádtagot Késő este kapáltuk meg a harmados répát — mondja Kiss József né —, csak azért, nehogy elmaradjunk az egyéb közös munkával. De háromszor megkapáltuk! Hogy ki a legjobb dolgozó? Szinte lehetetlen erre válaszolni. Éppúgy említhetnénk Pál Józsefet, mint ifjú Varga Józsefet, Varga Lászlót vagy bármelyik brigádtagot. Temérdek a munkájuk, mert kevesen vannak, mégis becsülettel ellátnak mindent. Egyetértés van köztük, azt akarják, hogy minél többet érjen a munkaegység, hogy minél jobban boldoguljanak. S ha a kemény munka közben szusszanásnyi pihenőt tartanak, s a másik brigád felé tekintenek, felhős lesz homlokuk. Miért nem tudnak azok is jobban dolgozni, hiszen a kárt egyformán érezni fogja mindenki?! Szomszédok. Két kép készült róluk. Árulkodó, beszédes képek. A tavaszi, kora nyári bajok, illetve a szorgalom dokumentumai. A Harcz-brigádban nem változott semmi sem, a Berkes-brigádban már kezd formálódni valami. A szövetkezet egésze az állam hathatós segítségével elindult fölfelé. Sok minden megváltozott az év eleje óta. A tervezett munkaegység előreláthatóan meglesz éppúgy, mint ahogy minden hónap 10-ig kifizetik a tízforintos előleget. Szomszédos a két brigád, és dővel minden bizonnyal meg- ziinik a köztük levő különbség. Hiszen egy a határ, egy a ’salád,• és nem szégyen, ha az ■mber tanul a szomszédjától... Vörös Márta Nagyatád tanulhat Marcalitól Beszélgetés a haromfifarmon a csirkenevelésről. Kutas József Eszmecsere Egymással határos két járás székhelye ez a két nagyközség. Marcaliban a Vörös Csillag a község valamennyi parasztját egyesíti, Nagyatádon viszont három szövetkezet működik. A szocialista mezőgazdasági nagyüzem megalapozásában, kialakításában, a tsz- parasztok életszínvonalának növelésében Marcali tart előbbre. Érdemes és hasznos volna, ha az atá- diak megismerkednének a »-szomszéddal« — gondoltuk, ezért javasoltuk: látogassanak el velünk együtt Marcaliba. El is jött Roznik József, a Szorgalom elnöke meg Torma István, a járási pártbizottság titkára és Hantos! István, a járási tanács mezőgazdasági osztályának vezetője. Róznik elvtárs már a megérkezéskor elpanaszolta: az a legnyomasztóbb gondjuk, hogy kevesen járnak a tsz-be dolgozni. Ennek főként az az oka, hogy a szövetkezetben még nem kielégítő a jövedelem, a családtagok ezért más munkaalkalmat keresnek és találnak. A kertészeti növényeket például bedolgozók termelik. Ami zöldborsó, uborka és paradicsom terem a közősben, azt mind átadják a konzervgyárnak. A járási székhely piacára nem jut konyhakerti termelvényeikből. Csirkét se nevelnek a tsz-ben — nincs hozzá ember. Éppen elég megbirkózni a szántóföldi növénytermesztéssel és az állattenyésztéssel is. Annyi a fogatuk, hogy csaknem minden negyedik tsz-tag állandóan lovakkal dolgozik. Traktoruk csak egy van, több gépet nem sikerült szereznie ennek a múlt év elején felfejlődött szövetkezetnek. Érthető hát, ha Roznik elvtárs szinte egész nap azt tudakolta Marcaliban Benczik József tsz-el- nöktől: »Ti egy évvel előbb kezd- tétek, hogyan oldottátok hát nieg hasonló gondjaitokat?« Anyagi ösztönzés Az. atádi Szorgalomban 26 forint Ö0 fillér részesedést terveztek erre az évre. Csak az uborkát termesztik részes alapon, a bevétel 30 százalékáért. A többi más tennivaló zömét premizált munkaegységre végzik. A kukorica megműveléséért például az össztermés 10 százalékát adják majd a tagoknak prémiumként. A marcali Vörös Csillagban a tervek szerint — a prémiumot is számítva — több, mint 34 forintot ér az idén a munkaegység. Ez kereken 8 forintos emelkedést jelent a múlt évihez képest. Pedig saját erejükből a kötelezően előírtnál csaknem négyszerié többet ruháztak be az idén: építkeztek, gépeket vásároltak. Ügyeltek azonban arra, hogy az 1,2 milliós befektetés ellenére se csökkenjen, sőt növekedjék a taghatárban. ság jövedelme. Ennek biztosítására a többi között a tavalyinál ösztönzőbb javadalmazási módszert alkalmaznak. A múlt évben június végén kapálták meg először a 370 hold kukoricájuk egy részét, a többi gazban maradt. A következmény: holdanként 6 mázsa szemtermés, s ezért az áttelel- tetéshez 20 vagonnyi kölcsön- ábrakot kellett kérni az államtól. Most meg? Legkevesebb 22 mázsa szemet ígér a 450 hold kukorica minden holdja. Ebből mindössze 40 holdat vegysze- reztek. A többit kétszer megkapálták — részes alapon, a termés egyharmadáért. Havi fizetés A kukorica részes művelése tehát itt beváltotta a hozzá fűzött reményeket. De már latolgatják, hogy jövőre fejlettebb jövedelemelosztási formára térnek át. A munkaegységet átszámítják munkanormára, s az annak ellenértékeként járó ösz- szeget havonta pénzben kifizetik. Fontos követelmény — kivált járási székhelyen —, hogy a rendszeresen dolgozó tsz-tagok pénzt kapjanak minden hónapban. Ha csak valami kevés előleget vehetne kézhez a tehenész, nem maradna meg a szövetkezetben, hanem pénzes állást keresne helyben, vagy vándorolna az országban. A traktoros, az iparos is szívesebben dolgozik itt, ha a hó végén hazavihet legalább annyi pénzt, mint amennyit másutt kereshetne. Ezért van az, hogy a marcali Vörös Csillag az idén valamennyi állandó dolgozónak — mintegy 110 embernek: az állatgondozóknak, a traktorosoknak meg az iparosbrigád tagjainak — havi fizetést ad. Nem pénzelőléget, hanem fizetést. Meg háztáji földet. így aztán az állandó munkára állandóan van elegendő munkás. Jövőre így díjazzák majd a növénytermesztőket és a foga- tosokat is. Bevételi források Honnan, miből szerez pénzt munkabérre, előlegre és egyéb kiadásokra a Vörös Csillag? Éves terve szerint mintegy 8,6 millió forintot vesz be. Teremtett szerződéses fedezetet, hiszen 5,3 millió forint értékű. árut ad a népgazdaságnak. A legtöbb pénzt az állattenyésztés hozza. 1150 sertést hizlalnak meg; a sajtgyárba viszik a 90 tehén tejét, s kapnak vissza naponta mintegy 3000 liter savót a süldőknek. Baromfifarmjuk éven át csak úgy ontja a csirkét meg a forintot. Kisborsó Béláné vezetésével a szocialista címért küzdő baromfigondozó munkacsapat 15 000-res csoportokban neveli a csirkéket. Legalább 60—65 000 naposcsibét fogadnak az idén. A BAR- N EV ÁLL .9 hetes korban viszi el a rántanivalókat, a marcali piacon, a szövetkezet minden kedden és pénteken árusít 6 hetes korúakat — a helybeli háziasszonyok nagy megelégedésére. Megtalálják benne számításukat. A többi bevételi forrásból már csak felsorolásképpen: fuvaroznak; kertészkednek (piaci standon értékesítik konyhakerti termelvényeik egy részét); Szántó György virágkertész a szövetkezetben is a szakmáját gyakorolja úgy, hogy abból nemcsak neki, hanem az egész közösségnek is haszna származik; borkimérésük havi 56 00Ö forintot forgalmaz; 25 holdas gyümölcsösük termését szintén közfogyasztásra adják. Tervek, elgondolások Ez van most. És mi lesz a jövőben? Fejlesztik, erősítik közös gazdaságukat, újabb és újabb bevételi lehetőségeket hasznosítanak. Közelebbi és távlati terveik összeállításánál figyelembe vették a gazdaságosságot is meg a járási székhely igényeit is. Ezért például élelmiszerboltot akarnak nyitni. Ebben zöldséget, gyümölcsöt, burgonyát, tejet, tejterméket, csirkét, tojást és esetleg palackozott bort árusítanának — a szerződésén felül termelt mennyiségbőr. Tesznek is érte, hogy több árujuk legyen. Jövőre ötezres tojóállományt alakítanak ki. Telepítettek 150 holdon kajszit, diót, almát és gesztenyét. Tehenészetükben tavaly — amikor az állatgondozók szinte hetente cserélődtek — csak 13Ó0 liter volt az évi fejési átlag; az állandó tehenészgárda kialakulása óta ugrásszerűen megnőtt a tejhozam, s az idén eléri a 2200 litert. Elégedettek a tehenészek a havi átlagos 1470 forint fizetéssel, s nem vágyódnak el más munkahelyre. Ez a személyi biztosítéka annak, hogy a szövetkezet valóra válthatja a tejtermelés nagyobb arányú növelésére kidolgozott távlati tervét. Azért is érdeméi különös figyelmet ez az elgondolás, mert a Vörös Csillag a község tejellátásából még nem tud kellően részt vállalni. Lám, megtette az előkészületeket arra, hogy már a jövő évben több tejet adhasson a helybelieknek. Csirkenevelés, tejtermelés, sző- j- és gyümölcs- íermesztés, kóhy- ha- és virágkér- íészet és ami még csak terv: csárda a szőlőhegyen — pénzforrás ez valamennyi. Meg egy kicsit erkölcsi kötelessége is mindezekkel foglalkoznia a járási székhelyen működő szövetkezetnek. A marcali Vörös . Csillag megértette ezt. Bizonyosan vah, amit hasznosíthat, megtanulhat Mar- mii tervedből és kivált eddigi eredményeiből Nagyatád, a szomszédos járási székhely.
