Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-18 / 166. szám

Szerda, 1962. július 18. 5 SOMOGYI NÉPLAP PUSZTASZEMESI HÍRADÁS 7~\élután egy óra. Délelőtt ^ derűs volt az idő, most azonban el-elbújik a nap. Ber­kes László orvostanhallgatóval kifelé ballagunk a faluból. Üt­közően a Búzakalász Tsz vár­ható eredményét latolgatjuk. A község szélén húzódik a szövetkezet ötvennyolc holdas kertészete. Megállunk. Nizel- berger Károlyné, a kertészeti brigád vezetője éppen néhány asszonyt hív a fogathoz. — Hova igyekeznek, asszo­nyok? — kérdeztem. Sárgarépát szedünk az es­ti szállítmányhoz. — Csak répát szállítanak? — Nem. Uborkát, paprikát, zöldséget is. A brigádvezető meghúzta a gyeplőt. Indulniuk kell a ker­tészet másik részére. Derekasan dolgoznak ezek az asszonyok. Az idén 20 hold­dal nagyobb a kertészet terü­lete. Húsz hold vöröshagymát, 3 hold káposztát, tíz hold zöld­borsót, öt hold uborkát, 3 hold juliskababot, öt hold zöldsé­get vetettek. Noha a termény zöme csak ezután kerül piacra, eddig ötvenezer forintot kapott a szövetkezet a kertészetben ter­melt növényekért. Ha tovább­ra is ilyen szorgalmasan, lelki- ismeretesen dolgoznak a bri­gád tagjai, meglesz a tervezett 326 ezer forint. A kertészettel szemben most fejezték be tizenöt hold őszi árpa aratását. — A kertészetből ide irányí­tottuk az asszonyokat, hogy hamarabb összerakhassuk a kévéket — mondja Horváth József tsz-elnök. — Milyen termés várható t— kérdezzük tőle. — Közepes — mondja. — őszi árpából tizenkét mázsás átlagra számítunk. Geiger Adámmé, B. Geiger Józsefné, Krezinger Miklősné, s a többi asszony javában hordja a kévéket, hogy az eső már kepében találja az árpát. Egy dűlővel odébb Varga Menyhért és Szipli János hid­raulikus töltögetőt szerel föl a permetezőanyaggal színültig töltött kád szélére. A gyors­permetezővel mielőbb el sze­retnék végezni a szőlőpermete­zést. — Előbb meg kell tanulnunk a kezelést, mert eddig kézi per­metezővel dolgoztunk — mond­ja Varga bácsi. Segítünk a két tsz-tagnak. A gép hamarosan ontja a per. metet. A munka elkezdése előtt Varga. Menyhért és Szip­li János idegenkedett az új géptől, a végén azonban már szíves-örömest dolgoztak vele. T/~isszafelé megyünk. Te- ' kintettink végigfut a határon. Egyik óráról a másik­ra megváltozik most a mező képre. Ahol nemsokkal előbb még ringó árpatábla volt, most képékben hever a termés. Tá­volról kombájn zaja, arat ágé. prek ütemes bugása hallatszik. A földeken szorgos munka fo­lyik. Kalocsa Ferenc vb-titkár Nagy Méltatlannak tartom a bírálatot A lap július 11-i számában »Sorba álljunk?« címmel cikk jelent meg. Ebben arról is szó \*olt, hogy a parkban fagylal­tért álltak sorban. Egy vendég­látóipari fő-fő megrótta a ki­szolgál ónőt, miért nem ad a gyerekeinek fagylaltot soron kívül. S mint lezárta ezt a részt a cikkíró: -Ennyi protek­ció igazán kijár egy fölöttes szervnek, nemde?« Az a -vendéglátóipart fő-fő« én lennék. A teljes igazság megkívánja, hogy kiegészítsem az írottakat Június egyik va­sárnapján sétálni mentem két gyermekemmel a Szabadság parkba. A délutáni órákban be­tértem egy pohár sörre a Park Vendéglő kerthelyiségébe. A gyerekeknek adtam 2—2 forin­tot, hogy vegyenek maguknak fagylaltot. Odaálltak a pult sarkához, s szerényen várakoz­tak. Vagy tizenöt percet ácso- rogtak már, s még mindig nem kerültek sorra. Elvesztettem a türelmemet, megkértem a ki­szolgálónőt, vegye sorra a gye­rekeket, hiszen elég régóta vá­rakoznak. Erre éles hangon sor­baállásra utasította az amúgy is régen ácsorgó gyerekeket. Visszamentem az asztalhoz. Vagy tíz perc is eltelt, mire kaptak fagylaltot. Az elárusító — mint megfigyeltem — az el­lentétes irányból érkezőkét előbb kiszolgálta. Szállítási előadó vagyok a Vendéglátó Vállalatnál. 1 Be­osztásommal nem éltem vissza, méltatlannak tartom hát a bí­rálatot. A vendéglátó fő-fője a vállalat igazgatója, nem én. Sé­relmesnek tartom, hogy nem a nevemet írta meg a cikkíró. Lukács Károly LEVELEKBŐL — LEVELEKRŐL-Balatanberónyi bosszúsá­gok« című levelében néhány olvasónk szóvá tette, hogy az áprilisban fölszedett kövezet helyére rrvg mindig nem fek­tette le a MÁV az oda szállí­tott betontömböt. Az általá­nos iskolánál levő vasúti át­járó igen forgalmas, az embe­rek sokat bosszankodnak a -hegymászás« miatt. Tóth János, a MÁV Pécsi Igazgatóságának vezetője vá­laszában megállapítja, hogy a fölszedett kövezetről nem tudott az igazgatóság. Azon­nal intézkedtek, hogy a vas­beton áthidalót a helyére te­gyék. * * * Pintér Anna olvasónk ar­ról számol be írásában, hogy a segesdi szociális otthonban él. Mint írja, úgy fogadták itt, mintha haza érkezett vol­na. Nagyon jólesik neki ez a kedves gondoskodás. A vá­rosi tanács szociális osztálya, a tanácstagjuk, és a Kanizsai utca 30-ban lakó szomszédai sokat segítettek neki, hogy végre nyugodt öregkora le­hessen. « * * Pál Mária nagyatádi olva­sónk elpanaszolta, hogy az Állami Biztosító nem adott öccsónek kártérítést, amikor baleset érte' Az Állami Biztosító megyei igazgatósága megállapította, hogy Pál László sérülése ma­radandó rokkantság nélkül gyógyult. Mivel csonttörés nem történt, a gyerek csak nyolc napot hiányzott az is­kolából, kártérítés nem jár. * * * Egyik olvasónk szülésznő szeretne lenni. Levelében az iránt érdeklődött, hol kell je­lentkeznie. A Szombathelyi Egészségügyi Szakiskolán van ilyen tagozat. A jelentkezők­nek felvételi vizsgát kell ten­niük a nyolcadik osztály anyagából. Augusztus 1-ig le­het jelentkezni az iskola cí­mén (Szombathely, Parrag- vári utca). Mivel több iratra, különböző orvosi igazolások­ra van szükség, azt javasol­juk olvasónknak, hogy for­duljon felvilágosításért a Ka­posvári Egészségügyi Szakis­kolához (Kaposvár, Bajcsy- Zsilinszky utca 35.). Minden nap reggel 8 órától érdeklőd­het. * * * Bodrogi József balatonbog- lári olvasónk elpanaszolta, hogy a Fonyódi Járási Tanács igazgatási osztálya május óta nem válaszol beadott pana­szára. Berddn László, az igazga­tási osztály vezetője válaszá­ban megállapítja, hogy olva­sónk 30 napon belül írásos választ kapott. A ptanasz jú­nius 8-án érkezett, a tanács június 30-án válaszolt Bodro­gi Józsefnek. Ä levélben fog­laltakat ki kellett vizsgálni, csak így foglalhatott állást a tanács. * * * Nezdei József kaposmérőí olvasónk azt kifogásolta la­punk június 27-i számában, hogy a mérői szövetkezeti boltban csak párosával árul­ták a zsanérpántot. A Kaposfő és Vidéke Föld- müvesszövetkezet _ válaszá­ban arra hivatkozott, hogy a Vas- és Műszaki Nagykeres­kedelmi Vállalat páronként hozza forgalomba a pántokat, az árát is eszerint állapítot­ták meg. * * * Varga Kálmán olvasónk a balatonberényi Határcsárdá­ra panaszkodik levelében. A csárdától olyan tíz méterre egy szeméttárolót építettek tavaly. A konyháról kikerülő szemetet ide hordják. A mos­léktól a csontokig minden pi­szok és szenny megtalálható a tárolóban. Közvetlen mel­lette van a herényi sportkör tekepályája. A helybeliek és az üdülők itt mérik össze tu­dásukat. A tároló felől azon­ban olyan bűz árad, hogy fel­fordul a tekézők gyomra. Jó volna, ha ellenőriznék a Ha­tárcsárdát, s utasítanák az üzletvezetőt, hogy szüntesse meg ezt a bűzös helyei. * * * Bencsik József segesdi ol­vasónk azért fogott tollat, mert kevesli az Állami Biz­tosítótól kapott 400 forint kártérítést. Olvasónk szerint húsz százalékos rokkantság után nem ennyi pénz jár. Az Állami Biztosító nagy­atádi fiókja válaszában meg­állapítja, hogy a panaszos az oka, hogy csak ennyi pénzt kapott. A fiók munkatársai közölték vele, hogy az orvosi igazolás bemutatása után megkapja az őt megillető pénzt. A járási fiók vezetője július 11-én személyesen is felkereste a panaszost. Bencsik József helyett sen­ki se mehet el felülvizsgálat­ra. Az Állami Biztosító csak a szükséges iratok birtokában utalhatja ki a pénzt. * * * Bödö József kaposvári ol­vasónk levelében az iránt ér­deklődött, mikor kapnak vil­lanyt a Körtönye-hegyen élők. A városi tanács válaszá­ban közölte, hogy ennek a helynek a villamosítása nem szerepel a város ötéves ter­vében. A közeljövőben tehát nem gyullad ki a hegyen la­kók otthonában a villany. * * * Péter Imre mezócsokonyai olvasónk elpanaszolta, hogy több adót fizetett be, mint amennyi járt volna. A Kaposvári Járási Tanács pénzügyi osztálya megállapí­totta, hogy Péter Imrének 1900 négyszögöl földje van. A rendelkezések értelmében így nem vonatkozik rá a tsz- tagoknak kedvezményt biz­tosító szabály. A házadót va­lóban tévesen állapították meg. Péter Imre ötven fo­rinttal kevesebbet fizet a ta­nács intézkedése alapján. tsz iroda nélkül Elöljáróban szeretnék valamit hozzáfűzni a Július 3-1 számban megjelent »Képezzünk több szák­munkást a mezőgazdaságnak« című cikkhez. Ebben azt olvas­tam, hogy a barcsi járás egyet­len mezőgazdasági üzemében sincs mezőgazdasági tanuló. A csokonyavisontai termelőszövet­kezet tavaly négy, az Idén két fia­talt szerződtetett mezőgazdasági tanulónak. Csokonyavisonta a barcsi járásban van, joggal sért hát bennünket a cikk megállapí- táss. A csokonyavisontai Rákóczi Termelőszövetkezet a barcsi Já­rás egyik legnagyobb tsz-e. A szövetkezetnek 7200 hold földje van. A könyvelésben dolgozó hét személy, a tsz-elnök, a helyet­tese. a két agronömus egy he­lyiségben s egy fürdőszobában I szorong. Azelőtt egy magántulaj­donban levő házban volt az iro­da. AZ épület azonban olyan rossz állapotban volt, hogy a szövet­kezet jobbnak látta, ha kiköltö­zik. A gépállomás vézetői, a já­rási és megyei szervek a leg­jobb megoldásnak azt találták, ha a gépállomás éoületébe me­gyünk. A gépállomás három he­lyiséget Ígért a szövetkezetnek. Amikor beköltöztünk, kiderült., hogy mégse megfelelő ez az el­helyezés. A gépállomás ugyanis nem adta oda a harmadik helyi­séget. Azt mondták, hogy a ta­nácsnak először el kell helyeznie az ebben lakó dolgozójukat. Az egyesülés utáni nehézségek még tetézik a gondunkat. A köz­ség hét és fél kilométer hosszú, két üzemegységünk van. A zsú­foltság miatt allg-alig tudjuk át­fogni á szövetkezet számvitelét. Jó volna, ha a Gépállomások Megyei Igazgatósága és a Járási szervek segítenének a Rákóczi Tsz-en. . Kuminetz Gyula főkönyvelő Még i«tejében szólunk Hamarosan elkészül a kor­szerű bekötőút. A Polányi Ál­talános Iskola felső tagozatos tanulói szeptember l-tól Felső- mocsoládra járnak majd. Negy­venhárom gyereknek és egy nevelőnek kell naponta a szom­szédba mennie. Ha az A utóköz­lekedési Vállalat egy negyven­személyes autóbuszt biztosíta­na a mindentől távol eső köz­ségnek, könnyebb lenne a köz­lekedés. A 768 lelket számláló falu személyforgalma is megkíván­ja a járat beállítását. Ha Po­lány megkapná a buszt, a la­kók is segítenének a vállalat­nak. Garázst és váróhelyiséget építene a község saját erőből. A szülők a mocsoládi iskolába járó tanulók bérletjegyét min­dig megváltanák. A felső tagozatosok eddig nem részesülhettek magasabb színvonalú oktatásban. A tá­vol eső körzeti iskolával nem kötött össze bennünket rendes út, közlekedési eszközünk sem volt. Csak az Autóközlekedési Vál­lalat segíthet a polányi tanuló­kon és a község lakóin. A bi­tumenes úton járhatna az au­tóbusz, a polányi népnek nem kellene tovább gyalogolnia a felsőmocsoládi vasútállomásra, ha Kaposvárra akar utazni. Bízunk abban, hogy a válla­lat meghallgatja kérésünket. Az autóbusz segítségével vég­leg megszabadulhatnánk az év­százados elzártságtól. Somfai Sándor levelező BOSSZANTÓ APRÓSÁGOK Az ember könyökén jön ki a híradó Olvasom a múltkor, hogy a Moziüzemi Vállalat min­dent elkövet, hogy a csurgói közönség pontosan érkezzen a moziba. Nagyon helyes1, hogy a későn jövőket csak szünét után engedik be. Nézzük azonban még ezt a kérdést a má­sik oldaláról. Ha a vállalat elvárja a közönségtől, hogy időben ér­kezzen, a nézők is elvárják a vállalattól, hogy minden mű­sorváltozáskor cserélje a híradót. Vagy ha ez nem kivite­lezhető, legalább egy kisfilmet vetítsenek helyette. Július 6-án. a Szabad Ifjúság filmszínházban voltam. Amikor el­kezdték vetíteni a 25. számú híradót, dühbe jöttem, rnert immáron harmadszor kellett végignéznem. A közelemben ülök is méltatlankodtak. Olyan széknyikorgás, mozgolódás támadt, mintha legalább a későn jövőket engednék be. Mégiscsak bosszantó, hogy három különböző filmhez ugyan­azt a híradót vetítik. Sokan minden új filmet megnéznek a kismoziban, s bosszantja őket, hogy ugyanazt a kísérőmű- sort kell végignézniük. Ez nem az első eset, jó volna, ha a vállalat intézkedne. Horváth István, Kaposvár, Zalka Máté u. 14, ^jr Nem mindegy, mire költik a pénzt Balatonlelle-felső lakói szeretnék, ha végre kulturált kö­rülmények között vásárolhatnának. A földművesszövetké- zetnek állandó boltja volt a lakótelepen. Néhány évig az egyik házban, néhány évig a másikban nyitottak boltót. Az vezette, aki éppen vállalkozott rá. Rossz volt az üzlet elhelyezése, a bolthelyiségek dohosak voltak, nedvesek. A liszt, a só, a cukor is mindig nedves volt. Aztán megszűnt a bőit. Az utolsó üzletvezető nem vállalta, hogy tovább is a lakásában legyen a bolt. A vállalat nem adott helyiséget. Bolt nélkül maradtunk. Télvíz idején a faluba kellett járni sóért, cukorért. A SZOT és a tanács is ajánlott fel telket az Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalatnak, de egyiket sem fogadták el. Mi türelmesen vártunk tovább. Most megvá­sárolt a vállalat egy nedves, dohos házat. Ez mindenre al­kalmas, csak éppten üzlet céljára nem. Egyik udvari helyi­ségében már árusítottak élelmiszert. Mindenki örült, ami­kor kiköltözött innen a bolt. Nem mindegy, mire költi a pénzt a vállalat. Jobb len­ne, ha építene egy modern üzletet. Kovács György © Még mindig nem kaptam meg a családi pótlékot A ráksi földmúvesszövetkezet felvásárlója voltam ápri­lis 1-ig. Akkor egyesültünk a2 igali szövetkezettel, azóta Igáihoz tartozunk. Két gyermekem van, jogosult vágyók családi pótlékra. A íöldművesszövetkezetnek jelentenie kell az SZTK kaposvári alközpontjának, ha a keresetem eléri az 501 forintot. Csak akkor utalják át a pénzt nekem. Már­ciusra, sajnos nem kaptam meg a családi pótlékomat, mert a ráksi földművesszövetkezet nem jelentette havi keresete met. Negyedik hónapja dolgozom az igali földművesszövet­kezetnél. A családi pótlékot még mindig nem kaptam meg. Az SZTK azt válaszolta panaszomra, hogy az fmsz nem küldte el a megfelelő iratokat. A szövetkezet azt állítja, hogy elküldték a szükséges papírokat. A családi pótlékot azonban még mindig nem kapom. Jó volna, ha végre utána néznének ügyemnek! Kovács Ferenc Ráksi Ami a jó hírünket rontja A Balaton déli partja Be- rénytől Fonyódig nem tart lé­pést a fejlődéssel, pedig ven­dégforgalma igencsak megnőtt az utóbbi időben. Itt van például Balaton- fenyves. A vasút és a vízpart közötti részen út épül, parkí­roznak. Ezen a szakaszon az összefogó közösség »érdekelt­ségi alapon« már évtizedekkel ezelőtt megszervezte a partvé­delmet, közösen elvezették ide Fonyódról a villanyt. Tatarozták a tanácsházat, bővitették az orvosi rendelőt. A vasúttól északra fekvő terü­letet tehát fejlesztik. A műút- tól délre esőt azonban nem. Evről-évre nő a járműforga­lom, fokozódik a balesetve­szély, a nyaralók mégis kény­telenek a forgalmas műúton járni. Még mindig nem épí­tették meg a műúttal párhuza­mos gyaíogútat a villák és lakóházak előtt. Az út mentét dús fű • borítja. A községi ta­A KISZ-eseknek segítségre van szükségük E2ért fordultunk már több­ször is a Vityapusztán élő csa­ládokhoz. Sajnos, nem volt fo­ganatja a kérésünknek. Elha­tároztuk, hogy összehívjuk a pusztán lakókat, sportvezető­séget választunk, megbeszéljük, ki tudná segíteni a fiatalokat a művelődési munkában. Nem sikerült a tervünk, az emberek nem jöttek el a" gyűlésre. Két éve nincs filmvetítés a pusztáin. Olyan kevesen láto­gatták az előadást, hogy nem térült meg a költség. A gépet el kellett küldenünk Alsóbo­géira. A művelődési terem üresen áll. Nem látogatja senki. Árra gondoltunk, hogy meghívjuk a Csiky Gergely Színházat VaL­kó János szb-elnökkel megálla­podtunk, hogy előbb a puszta- kovácsi KISZ-szervezet szín­játszóit látjuk vendégül. Szíve­sen fogadtuk a lelkes fiatalo­kat. Az előadáson ott levők azonban ki-bejárkáltak, nyito- gatták az ajtót. Az asszonyok előadás után hajba kaptak. Hiába hívtuk az embereket, hogy kezdődik a bál, tovább civakodtak, hangoskodtak. A fiatalok szeretnének vál­toztatni a jelenlegi helyzeten, egyedül azonban képtelenek erre. Ha a pusztán élőik is se­gítenek, közösen fel lehet majd lendíteni a művelődési életet. Ifj. Fodor József KISZ-ütkár mács minden évben bérbe ad­ja ezeket a részeket kaszáló­nak. A vállalkozók azonban csak a »jó füvet vágják le, a gazt ott hagyják az árokban, a a nem gondozott telkeken. Itt aztán tenyésznek a szúnyogok. A Petőfi utcában, a temető­höz vezető közben, a Tátika utcában épp elég van belőlük. A szunnyoglrtó gép csak egyetlen egyszer jelent meg Fenyvesen, akkor Is csak a túlsó oldalon, a műút és a Balaton-part között permete­zett. Legtöbb borsot a vasút töri az üdülők orra alá. Ide tolat­ják ki a Fonyódig közlekedő IBUSZ-vonatokat és cgyébb szerelvényeket. Méghozzá va­sár- és ünnepnapokon. A moz­donyt már délben hozzácsatol­ják a szerelvényhez, s négy-öt órán át valósággal okádja a vastag, kátránydús füstöt. A vonatok éjjel-nappal éles sí­polással tolatnak, a rendezők lármáznak. A fővárosban és a városokban már van »csend­rendelet«. ezen a forgalmas és szép üdülőhelyen azonban még nincs. Pedig jó volna, ha a járművezetők ehhez tartanák magukat. A nemrégiben itt járó eszperantista külföldiek Is csodálkoztak azon, hogy még mindig a gőzvontatás ős­koránál tartunk. Egyéves, két és féléves, hat­éves kislányaim már Idegsok­kot kapnak a vonatok fütyülé­sétől. A délutáni pihenés itt csak utópia! A vasút jóhírének nem hasz­nál ez. A Balaton szerelmesei sok­kal jobban éreznék magukat Fenyvesen, ha ezeket a hibá­kat minél előbb megszüntet­nék. Dr. Nagy Tibor egyetemi tanársegéd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents