Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-17 / 165. szám
Kedd, 1962. Július 17. 3 SOMOGYI NÉPLAP A cukorgyári párttitkár Magas, atlétatermetű fiatalember. Hónapokkal ezelőtt találkoztam vele először. A fénykép akkor készült. Mivel nem ért rá a beszélgetésre, más időpontot választottunk. Azóta többször is kerestem, s most, hogy végre sikerült megtalálnom, megelőz és mosolyogva kérdez: —Miért pont rólam akar írni? — Gondolom, a munkája nehéz. Egy nagy gyár párttitkárának lenni nem k is dolog. — Ez biztos. Magam sem gondoltam volna... Tavalyi Lajost, a »Lajcsi gyereket« tavaly választották meg párttitkárnak. — Belőlem itt a gyárban neveltek embert. Tizenhat éves voltam, amikor apám kézenfo- gott, és bevezetett a nagyműhelybe. Kazánkovács volt, és a kovácsoknak nagyon erős a kezük. Megálltunk a műhelyajtóban. Odajött hozzánk a Kiss Pali bácsi és az öreg Horváth Sándor bácsi. Kezet- fogták apámmal, és csak eny- nyit mondtak: »Nyugodj meg pajtás, jó esztergályost, rendes embert nevelünk a fiadból.« — Azóta hány év telt el? — Tizennégy. Gyökér lettem én is, mert nálunk sok a gyökeres család. Nagyon sok embernek már a nagyapja is itt dolgozott. — Hogyan esett magára a választás? — Ezt a munkásoktól kell megkérdezni. Szeretem a szak« mámat. Amikor jelöltek, magam is meglepődtem. Mivel érdemeltem ki ekkora bizalmat? Persze akadtak olyanok is, akik bátran elmondták, hogy ellenzik a megválasztásomat. —' Haragudott? — Miért? Ezek az elvtársak a szemembe mondták a hibáimat. Megköszöntem, és őszintén mondhatom, sokat tanultam a bírálatokból. Azt mondták harminc é'es ’»fjei hajlamos leszek túlkapásokra. Megfogadtam a tinó. ot, azóta is mindig kérem az idős elvtársak véleményéta Nemrég rájöttem egy nagyon érdekes dologra. — Mi az? — Lehet, hogy nem tűnik érdekesnek, de a mi gyárunkban ez volt a szokás. Az emberek a műheb/ekben őszintén és bátran elmondják a véleményüket. Megszoktam ezt, és rosszul esett a csalódás. Ismerek mindenkit. Tudom, hogy láger Jancsi a futball szerelmese, Böröcz Feri a jó szerszá*— Ügy tudom tanul. Nehéz a munka mellett időt szakítani a tanulásra? r— Szerencsére most már ráérek egy kis pihenésre. Most végeztem él az esti egyetem mokért rajong, őszinte, nyiU emberek a többiek is. Legutóbb mégis meglepődtem. A műhelyvezetőket bízta meg az igazgató, hogy terjesszék fél a kiváló jelvény, illetve oklevél kitüntetésre javasolt dolgozók névsorát. Hogyan, hogyan nem csupa művezető neve került a listára. A műhelyekben hamar hire terjedt ennek. Jöttek hozzám is, hogy tegyek már valamit. — És tettek? — Én nem. Nem lett volna jogom hozzá. Elmondtam, hogy véleményem szerint a műhely kollektívája hivatott a javaslattételre. Megfogadták a tanácsot, viharos műhelygyűlések voltak aznap. Ott mindenki őszintén elmondta véleményét. így kaptak azok kitüntetést, akik valóban megérdemelték—* utolsó évfolyamát. Persze nem szeretnék a babérokon ülni, jövőre a cukoripari technikumba leszek »kisdiák«. «=» Milyen tervei vannak? — Itt akarok dolgozni mindig. Ebben a nagy gyárban, azok között, akik esztergályost formáltak belőlem, azok. mellet, akiket már én tanítottam a szakma titkaira, fsa És a párttitkárnak? ‘bt- Sok. Hosszú lenne elsorolni. Talán néhányat. Betartani a régi szabályt. Türelmes, megértő és igazságos akarok lenni. Többet szeretnék adni, mimt amennyit várnak tőlem... Ügy érzem, még folytatná, de már várják a nagyműhelyben. Ott, ahol embert neveltek belőle-. Németh Sándor Becsüljük meg őket Gwaa Mihály — Becse Károly: degyik megtette a magáét. Az elismerés mégis valahogyan a »■gazdáé«, a férfié volt. Most, mikor a megye szántójából sok tízezer hold gondja az övék, most mutatkozik meg igazán mire képesek, mit tudnak tenni az asszonyok. Ma már nem lehet róluk nem beszélni, hiszen a tagok meg a bedolgozók többsége nő, s ha a megye eredményeiről szólunk, aíkkor szükségszerűen mérlegre kerül az ő odaadó, lelkes munkájuk is. S ami szép fáradozásukban — talán kicsit megható is —, hihetetlenül szerények, egyszerűek tudnak lenni. Tóth Imrévé, a marcali Vörös Csillag Tsz tagja a családi tervek készítésénél ezeket mondta: »Vállalok én annyit, mint a többi. Igaz, a papa beteo, de valami keveset csak segít, ha tud. Csak erőm legyen, még aratni is szeretnék! Azon vagyunk, minél többet csináljunk ...« S nem üres szavak ezek. Bartálics Józsefiével a szulóki Petőfi istállójában'‘találkoztam. Fehér köpenyben fejt. Kicsit arrébb a férje s a fia dolgozott. Húsz tehenet gondoz a férj. Az asszony napközben kint dolgozik a határban, s minden reggel és este ott szorgoskodik az istállóban. Csak ezután következhet a temérdek házimunka..;. NEM MONDHATJA SENKI, hogy könnyebb a nőknek, mert az ő feladatuk nem megerőltető; Hiszen ma már jóformán nincs határ női és férfi munka között. Nemcsak a kapálásnál, az állatgondozásnál, hanem másutt is meg lehet találná őket. Tavaly az andocsi asszonyok maguk hordták ki a trágyát; A fonyódd Magyar Tenger Tsz-ben asszonyok özv. Pápai Jánosné, Molnár Lajosáé, Osonták Istvánná, Német Istvánná, Nagy Józsefné, Fodor Istvánná töltötték meg a siló- gödiröket. Ha elfogyott az anyag felültek a vontatóira és mentek érte. Gigében a nők télen a férfiakkal együtt fát vágtak. ....................................................... Beszélni kell róluk, megbef csülést, tiszteletet érdemelnek. sa“ÍSt^r^HI!tgSkm:f h^en.a.szövethol vannak? Este még lefeküd-1 fezetek vezetői méltányolják tek szobájukban, és reggelre! is szorgalmukat, s azon van- hült helyük maradt. Nekem 7» nak, hogy megkönnyítsék az órakor jelentették, és most 81 asszonyok sokrétű, nehéz munSomogyvámoson például NEVEK, ARCOK TŰNNEK ELÉM. Parasztasszonyok. Van aki úgy él emlékezetemben, hogy feltűrt ruhaujjban, bőrkötényben hajladozik a sertésólban, de tekintetével miUiószor megkeresi a másik dombon lévő új házat, az otthonukat, amelynek árát legalább felerészben ő teremtette elő. És elmosolyodik, aztán könyebben megy a fárasztó munka. Van, akiinek alakja a határ képével együtt maradt meg bennem. Ilyenre sokra emlékszem, hiszen az asszonyok többsége itt végzi mindnyájunkért értékes munkáját.;. Farasztasszonyok; Gyakran eszembe jut a fcis- korpádi Tilinger Júli néni. Tavaly volt életében először színházban, a szövetkezet adta a jegyet jutalomként. Mert mindig ott van a többi, Kalmár Istvánná, Maries Józsefné, Balogh Sándomé, Gimesi Lajosné között, s a munkában nem vall szégyent. Neki adták elsőként a színházbérletet, könnyezett az örömtől, mikor hazament előadás után. Alapjában véve csekélység ez a jutalom, s mégis milyen sokat jelent egy embernek. Bármerre járok a megyében, mindenfelé sok száz, ezer ilyen Júliménivel találkozom; Egyik megyei vezetőinknek azt mondta egyszer, hogy az asszonyok zöme nagyobb felelősséget érez a nagyüzemi mezőgazdaság fejlesztése iránt, mint jó- néhány férfi. Igen alapos tapasztalatokon nyugszik ez a megállapítás. Szinte valahány tsz-elmök véleményét összegezte a somogyvámosi elnök, mikor azt mondta: az asszonyok nyerik meg mindig a csatát, az egész növényápolás az ő vállukon nyugszik. A nők nemigen mennek el a faluból, őket a munkán túl oda köti a család, az otthon, ahol az egész napos verejtékező fáradozás után épp úgy helyt kell állni, mint a mezőn. Ez az áldozatos szorgalom régebben fél sem tűnt. Pedig akkor, a kisparcellákon is minégionísía úgy irányítják a heti tennivalókat, hogy szombatra a közös munkától lehetőleg tehermen— Fuss* — kiáltotta Tőrök. — Ne hasalj lel.». Már csak néhány méter. Azonnal felfedezték őket. Az erőd falán vezényszó hallatszott A menekülőkre össztűz zúdult Belloni felordított, egy pillanatra megtántorodott, de Török megragadta a derekát, és szinte bevitte az őserdőbe. Égjük évszázados fa mögé vonta az olaszt, úgy, hogy golyó ne érhesse. Az erődből még egy utolsó sorozat söpörte végig az őserdő alját, aztán csend lett... Török kigombolta Belloni zubbonyát és halkan megkérdezte: — Eltaláltak? — Igen ... A karomat... Érzem, amint folyik végig rajta a vér ... Török leszakított zubbonyából egy darabot és bekötötte, jobban mondva becsavarta az olasz sebét... Belloninak nagyon fájt, de azért szótlanul tűrte ... Néhány perc múlva elindultak az őserdő belseje felé ... Az olasz Törökre támaszkodott . .. Alig tettek 50 métert a hatalmas fák és sűrű bokrok között, amikor öt fegyveres vette őket körül. — Állj! — szólt az egyik keményen. — Kik vagytok? — Szökött légionisták, a vietnami szabadságharcosokat keressük. — Megsebesültetek? — Társam felső karját golyó Málta el — válaszolta Török. — Akkor siessünk — mondotta az előbbi hang. Ketten előre álltak, a többiek pedig Törökék mögött helyezkedtek el. A menet megindult. Török megszorította Belloni ép kezét. — Sikerült-.. Néhány nap múlva Pamtei- ner kapitápy dühösen sétálT fél, s alá irodájában. A délceg tiszt arca most piros volt a haragtól, s lábával türelmetlenül dobbantott. — Mi van a tfezt urakkal? — ordította hirtelen az előszoba felé fordulva, ahol írnoka a francia Morteau szorongva, kissé nyugtalanul rendezgette az iratokat, a dossziékat. A kapitány szavára felugrott és főnöke elé vágódott. — Már itt is vannak kapitány úr, valamennyien. — Kéretem őket. Egymás után bevonultak a tisztek: elől az orvoskapitány, mint a kórház vezetője utána négy hadnagy, a négy szárny parancsnoka. Ugyanis minden erődszámyrak külön parancsnoka volt, végül minden egységtől egy-egy őrmester, éspedig a legmegbízhatóbb, azaz a legkegyetlenebb. Helyet foglaltak a különböző szobákból ösz- szehordott székeken, aztán szótlanul figyelték a még mindig fel, s alá járkáló kapitányt. Pantenier mélyen gondolkozott, aztán megállt az asztal végénél. Nem ült le, csak úgy állva fordult beosztottjai felé. — Uraim, bizonyára sejtik, miért kérettem önöket, Az elmúlt napokban tízen szöktek meg. Tizenketten akartak, de kettőnek nem sikerült... Tehát tízen átmentek. Uraim, ez szégyen!... Négy nap alatt tizenkét ember próbálkozott átmenni a bennszülöttekhez. Az olasz Belloni és a magyar Török kezdte meg a sort. A 36 580-as és a 41 045-ös !.. Ugye Mozel hadnagy úr, így volt? ... Az ön körzetében kezdődött. A következő napon az az őrült lengyel Sawa ment át a kettes őrhelyről fegyverestül, mindenestül;.. A következő napon már csak a legmegbíz- hatóbbakat osztottuk őrségbe és megháromszoroztuk számukat ... Nos, ezen az estén négyen próbálkoztak ... Kettőt őreink leterítettek, de a másik kettőnek sikerült... önök is tudják, hogy a felhívás óta a légiósok háromnegyed része nem mehetett ki az erődből. Csak a megbízhatóak mehettek be a faluba napok óta. Nos, az általunk »megbízhatóknak« el- könjrveltek közül kettő tegnap délelőtt nem tért vissza, s mondanom sem kell, hiába keressük őket bárhol... A faluban senki sem tud róluk semmit. S végezetül az éjszaka hárman tűntek el, úgy, hogy a negyven- egynéhány őr közül senki sem vette észre. Mit szól ehhez, Yonni hadnagy, mint őrparancsnok? ... Yonni felállt és bátortalanul jelentette: — Kapitány úr... ez valami tévedés... Az éjszaka folyamán senki sem távozott el az erődből... az erőd, de az őrparancsnok, és az őrség nem tudja! Üljön le, kérem! Yonni kelletlenül leült, behúzta nyakát és hallgatott. — Uraim — folytatta a parancsnok —, azért hivattam^ önöket, hogy megbeszéljük, mit tegyünk! Mert ez így nem: mehet tovább! Elhatároztam hogy parancsba adom: a mai. naptól kezdve tiszten és tiszt- i Pár éve a mezőgazdasági dől helyettesen kívül, bizonytalan! Sozók szakszervezete még nem ideig, senki nem mehet ki az! tudta elhelyezni a nyári idény- erődből. Továbbá parancsba} re szóló üdülő jegyeket. Idén az adom azt is, hogy az őrséget; igény 65 százalékát tudják csak éjszakára ötszörözzék meg. A | kielégíteni. A nagyarányú gé- falak mentén minden három! pesítés lehetővé tette, hogy az méteren fegyveres őr álljon!! állami gazdaságok dolgozói De ez csak az intézkedések! nyáron is ki vehessék szabadsá- egyik oldala. A másik része \ gukat. A belföldi üdülőkben a önökre vár, uraim... Győzzék;harmadik negyedévben össze- meg a katonákat, hogy odaát! sen 73_an üdülnek. Külföldre halál vár rájuk... Meséljenek} még többen mennek. 252-en nekik élményeikről, tapaszta-l jutnak el Németország, Cseh- lataikról, vigyázva persze, mert! Szlovákia, Románia, Lengyel- közülük többen már régóta! ország és a Szovjetunió legvannak Távol-Keleten, s nem! szebb helyeire. A Lábodi Állehet őket könnyen félrevezet-} lami Gazdaság dolgozói közül ni. ök is ismerik Vietnamot,; 58-an, a Dél-somogyi Erdőgaz- ők is ismerik a bennszülötte-; daságból 22-en, a Bogiári Szőkét... Mégis, mindenképpen} lésze ti Állami Gazdaságból meg kell győznünk őket... Co-| 12-en utaznak külföldre. Az Ionéi Simontól olyan újságokat} ország legszebb helyein létesi- kértem, amelyek az átszökött. tett gyermeküdülőkben 165 légiósok sorsáról cikkeznek.. } gyermek pihen a szünidő alatt. Ezek a cikkek minden bizony-! nyal elveszik majd katonáink» , . kedvét a szökéstől... Ezen-f. Nfany evvel ezelőtt a bu- kívül képeket küld, »eredeti«! l(j'I’a*í<;io szervezése is gondot fényképeket... Ezeken leva-! , gott fejű légiósok láthatók, aki-! két átszökésük után végeztek! I tem' Pedl§ a nult negyed évid a vietnamiak... Gondolom,!15™ Hevesebb mint 29 , , , , , , ’»sezlont.,38 egri halót, ot fenve ez lesz a leghatasosabb érv ... ; 7_ett hálót, 75 konyhabútort — De hogy jutott el a fény-} adott ki a kereskedelem me- képész a vietnami harcosok-} gyénkben a MEDOS£ szakszerhoz, és hogyan csinálta meg|vezeti utalványaira. ezeket a felvételeket? — kér-! * * * dezte az egyik őrmester. ^napokban értekénk a ME}DOSZ-nal, hogy meiyik brigád (Folytatjuk# »érdemelte ki a szocialista hótesítsék a nőket. így az assz», nyok ezen a napon otthonuk körül elláthatják mindazt, amire hétköznap nem kerülhetett sor. Egyre több helyen van napközi, bölcsőde azért, hogy nyugodtan dolgozhassanak az asszonyok. A nagybajom! két óvodába járó gyerekek több mint egyharmadának szülei termelőszövetkezeti tagok. Az egyik bölcsődében a 35 gyermekből 20 tsz-tagnak a gyermeke. SZÉP ÉS ELISMERÉSRE MÉLTÓ ez a támogatás.^ De éppen azért, mert sok nő, és hallatlan törekvéssel dolgozik nagyüzemi gazdaságainkban, megilleti őket, hogy részt kapjanak a vezetésből is. Az asszonyok igencsak nyitott szemmel járnak a szövetkezetben és sok mindent észnevesz- nek, amire esetleg nem figyel föl egy férfi. Sok szövetkezetünkben már belátták, hogy a nőkre is szükség van a vezetésben. A táskái Rákóczi Tsz-t például asszony, Virágh Istvánná irányítja. Sok helyen azonban — régi, maradi szemlélet- tői vezérelve — tartózkodnak attól, hogy nőt is válasszanak a vezetők közé. Helytelen ez, mert ha a férfiakéval egyenrangú munkára képesek, akikor a vezetésben is megállják a helyüket. Méltán háborogtak kora tavasszal a nagytoerényi nők, és jogosan fakadt ki Nagy Károlyné, mikor azt mondta: »Ne higgyék, hogy mi csak a két kezünkkel tudunk dolgozni! Miért nem képvisel bennünket is egy asszony a vezetésben? Miért szorítanak hátrányba minket?« Vida Györgyné somogyzsitfai asz- szony pedig ezeket mondta: »•-. s az ellenőrző bizottságba is kellene nő, mert mi jobban tudunk vigyázni egymásra!« Igen, az egykori mellőzött parasztasszony ma már n<sn- csak munkabírásáról, szorgalmáról ad bizonyságot, hanem megtanult látni, s a munkáján keresztül megértette mi is a nagyüzemi gazdaság. És köve. teli méltó helyét a vezetésiben^ PARASZTASSZONYOK. Nevek, arcok. Sok tízezegn. vannak. Szavakban talán el sem mondható, memnjtit fáradoznak, hogyan nyerik meg tenger sok munkával a csatát nap mint nap. És hálásak egy csekély elismerésért is. Becsüljük meg őket! Vörös Márta Üdülés, brigádmozgalom» beiskolázás gád címet. Megyénk állami- és erdőgazdaságaiban ugyanis 55 brigád határozta el, hogy a VIII. pártkongresszus tiszteletére elnyerik a szocialista brigád címet. » A Lábodi Állami Gazdaság nagy műhelyében, a somogy- tarnócai műhelyben és a Bala- tormagybereki Állami Gazdaság motoros műhelyében már a szocialista műhely címért küzdenek. * * * A műveltség növelésében nagy szerepük van a szocialista címért küzdő brigádoknak, hiszen vállalásaik közé tartozik a tanulás is. A MEDOc‘ megyei bizottsága szeretné, azok a negyven éven aluli r gozók, akiknek nincs meg nyolc általános iskolájuk, If ig beiratkoznának az iskoK A felmérések alapján ' gossá vált, hogy a cigánvl püléseken élők nagy több? még az elemi egy osztályát se végezték el. Tervezik, hogy k településen a Lábodi Álla- Gazdaság és a Közép-serrrf Erdőgazdaság területén élő gányoknak önálló cigányiski lát létesítenek. A munkásakadémiák és a pr litikai körök hallgatóinak szer vezését is megkezdték az üze mekben és az állami gazdaságokban. F. A
