Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-08 / 158. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1962. július S. VÁLOGATÓK ELOSZTOTTAK a lakáso­kat B. A. munkahelyén ül és sír. Keservesen peregnek köny- nyei az íróasztalra. Meg kell, hogy essen rajta a munkatársak szíva Különösen, hogy a fele­sége is ugyanezt teszi otthon, miután egy vödör vízzel leön­tötte a férjét... Talán nem kaptak lakást? Kaptak ők, a kezükben a ki­utaló. Hát akkor mi a baj, miért vesztek össze? Azért, mert nem a földszin­ten, hanem a harmadik emele­ten kaptak - lakást Hát tud­ja a tanács, hogy mit csinál? — méltatlankodik az asszony. — A harmadik emeletre utalja ki a lakást egy olyan embernek, akinek komoly érdemei van­nak a szocializmus építésében. Amíg iskolán volt, munkatár­sai mindent megtették, hogy az új épületben jó helyen utal­ják ki a lakást. És most ennek ellenére, a harmadik emeleten... NE MOSOLYOGJANAK, ez nem tréfa. Felnőttek tesznek így, halálosan komolyan. És aki azt hiszi, hogy B. A. esete egyedülálló különlegesség, az téved. A tanácson most kar­doskodik Ä. Gy. is azért, hogy a földszintre adják neki a la­kást, vagy sehova se, mert ő galambokat tart, és azok csak a földszinten érzik jól magu­kat, Mit, hogy kiirtani őket? Ö, azt már nem. Senki kedvéért, hiszen a galambok... És a tanácson A. Gy. kiselőadásából meggyőződhetnek arról, hogy a kerek világon a legfontosabb élőlények a galambok. A ta­nács jóindulatú, méltányolja a galamboknak az emberiség boldogulásában játszott szere­pét, és a földszintre adja a ki­utalót. Igen ám, csakhogy most meg Z. E. méltatlankodik és azt mondja, hogy nem hajlan­dó emeletre menni, • át se ve­szi a kiutalót, pedig olyan la­kásban lakik, ahova önkénye­sen költözött be. Nem pakoltak ki az utcára, ehelyett lakást adtak neki Mégis megírja le­velét a tanácsra, amelyben hi­vatalosan közli, hogy a lakást nem hajlandó elfoglalni, mert úgymond: ebben a rendszerben neki joga van ahhoz, hogy a földszintre... És írja, írja el­keseredett sorait. — Most pedig — zárja végül a levelet — elmegyek üdülni, és a lakást lepecsételem. V. E. pedig, egy másik la­kástulajdonos kijelenti, hogy neki az első emeleten kell la­kás. Se lejjebb, se följebb. Ki­kötése még, hogy erkély is le­gyen ... Folytassam? Ugye ne? Az ember idegei fölborzolódnak, és azt kérdi, honnan jöttek ezek az emberek? Más bolygón nőt­tek fel? Éppen úgy viselked­nek, mintha nem tudnák, hogy Kaposváron 1964 lakásigénylő van jelenleg, s most csak 52 lakást osztottak szét. Annak ellenére, hogy ebből ötöt az ipar, hatot a mezőgazdasági technikum fejlesztésére utal­tak ki, s mintegy nyolcat a szálloda bővítése miatt a kollé­giumban lakók kaptak — ők azok között a szerencsések kö­zött vannak, akik lakáshoz jut­hattak. IGEN, SZERENCSÉSEK! Bár tudom, hogy ez a fiatal­ember, aki az imént lépett be a tanácsra, megölne, ha merne, hogy őt szerencsésnek neve­zem. Műszaki (ha kell, a diplo­máját is megmutatja). Máshon­nan küldték ide. Egyelőre any- nyit mond, hogy jó lakás kell neki, jó helyen, mert ha nem kap, ha a tanács szem elől té­veszti vele kapcsolatban a párt értelmiségi politikáját, akkor ő is szem elől fogja téveszteni a párt iparfejlesztési politiká­ját. Magyarán, nem fog töre­kedni arra, hogy elősegítse a somogyi ipar fejlesztését. Ne­sze neked, tanács, jól megfe­nyegettek. Se második, se har­madik emelet. Jó lakás a föld­szinten, vagy... Jó lenne, ha most belépne K. G., aki nemrég járt itt, s tizenegyedmagával lakik tbc-s betegekkel együtt egy sötét, nedves szuterénban, és egyet­len száraz szobát kért, de nem tudtak neki adni. Jó lenne, ha megragadná ennek a fiatalúr­nak a gallérját, és megkérdez­né, miért pökhendiskedik, mit tett azért, hogy így viselked­hessen. Ha elmondaná neki, hogy amíg ő az egyetemen gondtalanul tanult, addig itt­hon ezrek s ezrek üzemben és földeken keményen dolgoztak többek közt azért, hogy neki ne legyenek anyagi nehézségei. Mi lett volna belőle, ha az ál­lam is azt mondta volna, hogy előbb produkáljon, dolgozzon, aztán majd beszélgetnek vele tanulásról, állásról. Hivatkozik az értelmiségi politikára, amelyből azonban csak azt je­gyezte meg, ami a jogaira vo­natkozik — azt is elferdítve —, de elfelejtette elolvasni, hogy mit vár az ország attól az ér­telmiségitől, akit nevelt, aki­ilek képzésére oly sokat áldoz. Vajon kinek fejleszti ő az ipart? Saját magának, a gyer­mekednek, akiknek e fejlődő üzemek által termelt javakból teszik lehetővé, hogy ingyen ta­nuljanak, min t ő is. Az ilyen emberek — mert a válogatók többsége a diplomá­jukra hivatkozókból kerül ki — azonban mindezzel nem törőd­nek. Behunyt szemmel járnak, amikor észre kellene venniük, hogy milyen feladatok várnait megvalósításra. Akkor viszont kinyitják a szemüket, amikor valami ígérkezik számukra, de akkor aztán nagyon. És lecsap­nak a zsákmányra tíz köröm­inél, de ha volna, hússzal is. És ha nem úgy megy, ahogy éppen kiszámítják, tromf ólnak, duzzognak és üresen állnak miattuk a lakások. De miért udvarolunk nekik? Utalják ki a soron következő, legjobban rászorultnak! ELOSZTOTTAK A LAKÁ­SOKAT. A józangondolkodású emberek örülnek, hogy meleg otthonra találtak anélkül, hogy csak egy téglát is odébb kel­lett volna tenniük, örömtől könnyes szemmel szaladnak fel a harmadik emeletre, de futná­nak a tizenhatodikra is szíve­sen. Nem azt nézik a lakásban, amit finnyáskedva T. A., hogy nedves-e egy kicsit még a va­kolat, hanem arra gondolnak, hogyan tehetnének még többet azért, hogy nagyobb legyen az ország jövedelme, és minél több lakást építhessünk. Amíg ők örülnek, a válogatók lakáskiutalóval a kezükben is elkeseredettek, örömüket elho­mályosítja a válogatás, a vele­járó bosszúság, a düh. Ahe­lyett, hogy szaladnának föl, ha kell a harmadik emeletre is, s berendeznék otthonukat, ott zo­kognak a munkahelyükön, ve­rik az, asztalt, minősíthetetlen hangú leveleket írogatnak, bol­dogtalanok. Egy kicsit se sajnálom őket. Szegedi Nándor Megerősítik a tanácsok építési és műszaki csoportjait Az utóbbi években sok pa­nasz és bírálat hangzott el a tanácsok ipari és műszaki cso­portjainak munkájával kapcso­latban. Nemrég a megyei ta­nácson az Építésügyi Minisz­térium képviselőinek jelenlé­tében értékelték a csoportok munkáját. A minisztérium képviselői megígérték, hogy még ebben az évben növelik a tanácsok műszaki létszámát megyénkben. Ezzel kapcsolatban Somogyi József elvtárs, a megyei ta­nács^ építési és közlekedési osztályának vezetője a követ­kezőket mondotta: — A gazdasági bizottság ha­tározata alapján, az Építés­ügyi ^ Minisztérium felmérte megyénkben a műszaki cso­portok munkáját. Ügy látták, hogy jogos az évek óta ismét­lődő kérésünk. Ma kaptam kézhez a ’ minisztérium hatá­rozatát, amely szerint három ütemben hajtják végre a cso­portok megerősítését. Először három mérnökkel erősítik meg a megyei osztályt. De még további létszámnövelést is várunk. Az Országos Víz­ügyi Főigazgatóságtól is ka­punk két mérnöki státuszt. Az osztály így építési, közlekedé­si és vízügyi osztállyá bővül, összesen hét mérnökkel. — Október 1-én kerül sor az első fokú építési hatóságok műszaki létszámának növelé­sére. Összesen tíz mérnökkel, illetve technikussal erősítik meg a járási csoportokat. A Kaposvári Városi Tanács mű­szaki csoportjának létszámát két mérnökkel növeljük. A város ipari és műszaki ügyeivel összesen hat mérnök foglalko­zik majd. Vendégkönyvi bejegyzés helyett, Lóránt János kiállításáról... í? égót-a nem hiszem az első emberpár paradicsomi meséjét, de fölösleges lenne tagadni, hogy ez a mese hatott rám is. Ennek. az apróságnak a felismerése ott szegődött kísérőmül a Rippl-Rőnai Múzeum kiállítási ter­meiben. ahol Lóránt János képei között járva úgy néztem újra, meg újra végig az anyagot, mint aki megtalálta a tartalmas céllal Szép valódibb paradicsomát. Azt a helyet, ahol szívesen időzik bárki akkor is, ha a szemlélődés nyúj­totta élményt, a felfedezés izgalmát nem tud/á szakszerűen ízekre szedni. Nem tudja azért, mert nem szakértő, csupán értő. Ha tetszik^ egy a közönségből. Egy azok közül, akik­nek bármely művészi alkotás elsősorban adresszálódik. S csak ezután a művész fejlődését célzó, a művészet sze­mélytelen szolgálatára elszegődött műkritikusoknak. Mi az, ami leginkább magával ragadja a látogatót Lóránt János akvarelljei, temperái, olajfestményei és raj­zai között? Mindenekelőtt a fiatal művész gazdag téma­világa, igényessége és aZj ami a művekből kisugárzik: a korszerűségre való törekvés. Nemrég valaki sajnálkozva emlegette, hogy Németh Józsefet végérvényesen elhódította pátriájától, Somogyiéi az Alföld. Nos, Lóránt Jánost viszont éppen az Alföld ad­ta Somogynak. Ez a magyarázata annak, hogy tájélmé­nyeinek jelentős része még a szülőföldről, Békésből való. Mégis, a somogyi tájélményeket rögzítő képek arról valla­nak már, (alig három évnyi ide-gyökerezés után!) hogy itt­hon van már a fiatal művész itt is Nemcsak a tájat isme­ri, hanem az embert legalább annyira, különben nem len­ne képes olyan biztató biztonsággal bele komponálni az embert a megismert és megszeretett tájba. fTevesei tudtunk róla eddig és most megismerhet- xv tűk. Winkler Lászl) tanítványaként végezte el Szegeden a Pedagógiai Főiskolát 1959-ben. Azóta él Ka­posváron. Tanít és dolgozik. Látva kitűnő kompoziciós készségét, rajzainak bátorságát, alkotásainak reményekre jogosító artisztikus szépségét mégsem kell aggódva felten­nünk a kérdést, hogy a pedagógiai munka nem gátolja-e a tehetséges fiatal művész fejlődését. Maga a kiállítás anyaga ad választ erre a kérdésre mielőtt még kimondhat­nánk. A kiállított — és szigorú igényességgel kiválasztott — hatvanhárom kép zöme, számszerint harmincegy eb­ben az évben született... Sokat mondó és . még többet ígérő szám ez. Az adott tehetség erőpróbájára való készü­lődésről, termékenységről ad számot a kiállítás gazdag képanyaga. S a tehetség felé forduló rokonszenv, érdek­lődés nemcsak a pályakezdő művész termékenysége miatt fordul méltán Lóránt János felé. Ezért is. De azért sok­kal inkább, mert a Falu tavasszal, a Korcsolyázók, és a Somogy télen festőjétől sokat remélhetünk még. L. I. j OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCDCOOOCOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOiXXXXXXXXXXXDOOOOOOOOCCOC Beosztása: szállítási megbízott A lengyeltóti Táncsics Tsz négy holdas területéről sze­dik az étkezési tököt. Idáig 15 mázsát szállítottak a MÉK-nek, szerződésük 360 mázsa. A sarkon feltűnik a jól is­mert Simpson motorkerékpár, s az utcán álldogáló emberek türelmetlensége pillanatok alatt elillan. Héli János, a szu- loki Fetőfi Termelőszövetke­zeit szállítási megbízottja az állomásról igyekszik hazafelé. Vagont rendelt az újburgonya szállításához. A lakása előtt várakozó emberek azért keres­ték föl, hogy előjegyzésbe ve­gye a nevüket, meg a várható burgonyamennylséget: eszerint osztja be, ki mikor rakodhat. Héli bácsi mindig siet, s nem fecsérel el hiábavalóan egyet­len percet sem. Most is, még le sem szállt a motorról, körül­veszi az embergyűrű. — Holnapután rakodunk — mondja.----Papírt, ceruzát vesz e lő, s máris írja a neveket. Senkinek sem kell mondania, hogy vigyázzon a gumók válo­gatására, anélkül is tudják ezt Műanyagfóliás légpárnákkal folytattak eredményes kísérletet a Balatonújhelyi Állami Gazdaságban A Balatonújhelyi Állami Gazdaság kertészetében a me- legágyi ablakok alatt nevelke­dő növényeket a hidegtől nád­takarókkal óvják. Ez a mód­szer eléggé költséges, A palán­ták — a fejlődésük szempont­jából igen értékes napfényből így keveset kapnak, mivel az est beállta előtt egy-két órával meg kell kezdeni az ablakok letakarását. A gazdaság kerté­Nyári napok, mm mm mm V oromok nyári Férfi agárd tropikálöltöny Férfi vászonnadrág Férfi ingkabát Férfi short nadrág 780,- Ft-tól 130,- Ft-tól 170,- Ft-ig 130, - Ft-tól 170,- Ft-ig 75, - Ft-tól 108,- Ft-ig Kaphatók az állami ás szövetkezeti áruházakban, szakboltokban. (4600) szeti szakemberei sokat gon­dolkoztak azon, hogyan lehet­ne ezen változtatni. Végül is a műanyagfólia használatának ötlete merült fel. Kísérletképpen több meleg­ágynál az ablakok alá keretek­re kifeszített műanyagfóliát erősítettek. Az üveg és a mű­anyagfólia közötti térrel lég­párnát képeztek, s a nádpadló mellőzésével két-három órával meghosszabbították a növé­nyek napfényhez jutását. A megfigyelések igen biztatóak: a légpárna melegebb, s a több napfény következtében a nö­vények fejlődése is erőtelje­sebb. Az új módszer alkalma­zása igazolta a gazdaság szak­embereit. A kedvező tapaszta­latok alapján a jövőben a me­legé gvi kertészet több. mint fe­lén alkalmazzák a műanyagfó­liás légpárnát. a szulokiak. Még annyit hozzá­tesz, hogy a szállítmány kül­földre megy. Ezt azért jegyzi meg, mert ebből a tagok meg­tudják, hogy exportburgonyá­ról van szó, tehát magasabb árat kapnak érte. Hogy meny­nyit, azt még nem tudják, mert holnapután jöhet a távirat a barcsi MÉK-kirendeltségtől, hogy megváltozott az ár. — Nem fárasztja el túlságo­san ez a munka? — kérdezem az ősz hajú, mosolygós tekin­tetű embert. — Fáradtság? Jól néznék ki, ha már most fáradt volnék, Íri­szen ezután jön a java. Ezt mondta évekkel ezelőtt is, amikor még pénztáros, majd pedig raktáros volt az akkori Kossuth Tsz-ben. Nem ismert fáradságot. Akik vele dolgoztak, nagyon jól ismerték szokásait, természetét. Reggel bejött, köszönt, aztán leült az íróasztalához és munkához lá­tott. A déli harangszó hallatá­ra pillantott föl. Este ijedten a homlokához kapott. — Majd. nem elfelejtettem — mondta — és kerékpárra pattant. Ke­nyérért sietett a boltba. Ilyen ember volt ő akkor is. De a raktári készlet megegyezett nyilvántartással, és a házipénz­tárban sohasem muíatkozot hiány. Tavaly a két termelőszövet­kezet egyesülése után azt a fel­adatot kapta, hogy intézze a csaknem hatezer holdas közös gazdaság szállítási ügyelt. Azért esett rá a választás, mert sok éven át, mint a Termónyforgal- mi Vállalat alkalmazottja, ő kezelte a községi raktárt. Ak­kori jó munkáját dicsérő em­léklapok tanúsítják. És most? A MÉK és a Vetőmagtermel­tető és Ellátó Vállalat munka­társai, akik a burgonyaszállí­tás révén közvetlen kapcsolat­ban vannak vele, nagy elisme­réssel beszélnek tevékenységé­ről. A múlt ősszel és az id§i ta­vaszon mintegy 250 vagon ét­kezési, és 280 va^on vetőbur­gonyát küldött szét az ország­ba. Ez a mennyiség figyelemre méltó, mivel szállítás körien — pedig naponta néha 15 \ra- gont is megraknak — alig kel­lett vagonállást fizetniük. A jó munkaszervezés, a száP’tási utasítások pontos betart';=e — mint például a késő őszi ás ko­ra tavaszi burgonyaraknmá- nyok szalmabálelése — Héli Jánost dicséri. — Hozzáértő ember — mond­ják a tsz-ben, és ez így is van. Szereti a rendet, a pontosságot, és szinte lehetetlen megtévesz­teni. Jól tudja, hogy az elszál­lított gabonának menm i v-'t a faisúlya, és hány zsák újbur­gonyát raktak a vagonba. Több millió forint — a Petőfi Tsz jö­vedelmének többsége — a nö­vénytermesztésből ered. és a termelvényeket többnyire vas­úton küldi rendeltetési helyé­re a szállítási megbízott. Nagy felelősség hárul rá, s eddigi munkájával bebizonyította: méltó a megbízatásra, iól vá­lasztottak a szövetkezel- veze­tői, amikor őt bízták meg ez­zel a feladattal. — Még csak most kezdődik — mondja, és szokása szerint máris tovább siet. Igen, most kezdődik. Ma még csak a tagok háztáji burgonyájának szállítá­sát rendezi Héli János, de rö­videsen a Petőfi Tsz rakomá­nyait indítja útnak Csehszlo­vákiába vagy éppen a Német Demokratikus Köztársaságba... Hemesz Ferenc Kaposvárra a vásártérre meg­érkezett a budapesti Csája mcjomparádé és megkezdte sorozatos előadásait. 2fó&X%€Í@S'?. flOlfí CÍ©* IQ ©r&tél GSt© 8 ÓTttlCf minden félórában előadásokat tartunk KÜLÖNBÖZŐ MAJOMFAJTÁK MÓKÁIVAL. A* idomított majmok cirkuszi produkciókat végeznek. Itt látható Európa legnagyobb emberszabású majma is, súlya 65 kg. Belépődíj felnőtteknek 4,— Ft, iskolás gyermekeknek és katonáknak 3.—- Ft. Az állatok megtekintése 2,— Ft. — Ebédszünet 12 2 óráig. Csők néhány Siűpi§.

Next

/
Thumbnails
Contents