Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-08 / 158. szám

Vasárnap, 1962. július 8.

3

SOMOGYI NfiPLAV

NEMZETKÖZI SZEMLE

Egy Nil a világpolitikában

A kráter forr és kitörni készül

A kubai forradalom szüntelenül mozgósítólag hat a latin-amerikai országokban, így Brazíliában is. Brazília természeti kincsekben gazdag, nagy kiterjedésű ország, valóságos külön világ egy földrészen. A legutóbbi napok eseményei azt mutatják, hogy ez a megbilincselt óriás ismét megmozdult. A helyzet változatai, az egymást követő események Rió de Janeiróban az elmúlt napokban a világ közvéleményének figyelmét ismét Latin- Amerika felé fordítottak. A nyugalom, a dermedtség csak viszonylagos a világnak e részén, és rendkívül rövid ideig tart. A kráter forr és szüntelen kitörni készül.

Az újabb brazíliai lépéseikre azért figyel fel most a világ, mert minden jel arra mutat, hogy itt megvannak azok az erők, amelyek képesek az országnak az imperializmustól való megszabadítására, gyökeres földreform végrehajtására, a független iparosítás megvalósítására, új világkereskedelmi távlatok megnyitására, az országnak a demokrácia és a béke irányába vezetésére. A kubai példa mozgósítja a latin-amerikai országokat, köztük Brazíliát, de ugyanakkor megriasztja az Egyesült Államokat, amely attól tart, hogy a latin-amerikai imperialista épület összeomlik, ha egyik tartóoszlopa, Brazília kidől. Az Egyesült Államok a sikertelen kubai agresszió és az elkeseredett blokád után mindent megtesz azért, hogy a haladó erők ne kerülhessenek felül Brazíliában. A népi erők viszont újabb és újabb harcra indulnak. A világ érdeklődéssel figyeli mint jut el Brazília az őszi választásokig, és ott milyen eredmények válnak lehetségesekké.

A Közös Piac veszélyeztetné Auszria semlegességét

A viJágközvétemény és a

sajtó résziéről nagy érdeklődés kísérte e héten Gorbach osztrák kancellárnak a Szovjetunióban tett látogatását, mely kedvező légkörben folyt le és amelyről a kiadott közös közlemény megállapította: bizonysága volt annak, hogy a két állam kapcsolata jó irányban fejlődik. Bár a látogatás után kiadott közös szovjet—osztrák közlemény nem foglalkozik külön a Közös Piac problémáival, az osztrák fővárosba visszaérkezett kancellár is hangoztatta,

hogy sok szó esett Ausztriának a Közös Piacba való belépése problémájáról. Szovjet részről őszántén hangoztatták azt az aggodalmat, hogy Ausztria esetleges belépése a Közös Piacba veszélyeztetné Ausztria önként vállalt semlegességi kötelezettségét. Márpedig ez ellentmondana az államszerződésnek. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy szovjet—osztrák viszony

alapja éppen az államszerződés és Ausztria semlegessége.

A Közös Piac szervezetei! tudvalevőleg azzal a céllal hozták létre, hogy gazdasági téren hajtsa végre egy agresszív tömb, a NATO feladatait. Kennedy, az Egyesült Államok elnöke és Adenauer nyugatnémet kancellár 1961. november 21-i közös nyilatkozatukban nyíltan hangsúlyozták, hogy az Európai Gazdasági Közösség fejlődése ■fontos szerepet játszhat az egész Atlanti Szövetség további erősödésében«. Ausztria belépése a Közös Piacba szövetséges viszonyba hozná öt Nyugat- Nómetországgal, amely tudvalevőleg a Közös Piacot fel akarja használni arra, hogy revan- sista tervei végrehajtását előkészítve fokozza gazdasági, politikád és katonai befolyását Nyugat-Európában. Az osztrák kancellár hazatérte után leszögezte, hogy az osztrák kormány maga is látja: a teljesjogú belépés a Közös Piacba ellentétben állana Ausztria semlegességével. Ezért valamiféle olyan formát keres, amely laza társulás, vagy valamilyen más szóval illethető kapcsolat lenne, azzal a lehetőséggel, hogy Ausztria bármikor megszakítja ezt a kapcsolatot is. A küszöböm álló brüsszeli tanácskozás a Közös Piac problémáiról ad majd válását arca, hogy merre tart Ausztria. Mint a De Gaulle—Adenauer tanácskozásról kiadott közlemény hangsúlyozza, ugyanennek a tanácskozásinak arra is feleletet kell adnia, mikor és hogyan csatlakozik Anglia a Közös Piáéhoz.

Van értelme a tárgyalásoknak

kiüthető. A laoszi probléma megoldása fényes bizonysága annak — mutatott rá a minap N. Sz. Hruscssov egyik beszédébe —, hogy van értelme a tárgyalásoknak, s a vitás nemzetközi kérdések tárgyalások útján megoldhatók. Minden lehetőség megvan rá, hogy más napirenden levő fontos nemzetközi kérdések is békés módon megoldódjanak. Minden nehézség ellenére tovább folynak a tanácskozások a német kérdésről, Nyugat-Berlin problémájáról ist Kennedy csütörtök esti sajtóértekezletén közölte: a tanácskozások folytatására Dobrinyin, a Szovjetunió washingtoni nagykövete és Rusk amerikai külügyminiszter a közeljövőben ismét találkozni fog egymással.

Mindezen problémák mellet a nemzetközi közvélemény figyelme — a nyugati sajtó minden mellébeszélése ellenére Moszkvára irányul. Két nap múlva ott ülnek össze a világ békeszeretö erőinek képviselői, hogy megtárgyalják a béke biztosítására irányuló legfőbb teendőket, hogy felkészítsék a népeket a fokozott harcra a háborús kalandorokkal szemben.

Gombos László

Nagyberki beszélgetés

Kedves vendéget vártak pártklubjukba a nagyberkiek csütörtök délutánra: Németh Ferenc elvtársat, a megyei pártbizottság első titkárát. Három órakor még jobbára csak férfiak ültek az ízléses párthelyiségben, de csakhamar egymásnak adták a kilincset az asszonyok is.

Minden ceremónia nélkül, kötetlenül indult a beszélgetés. Németh elvtárs rövid bevezető után átadta a szót a berkieknek.

— Mifelénk tréfásan paraszti ünnepnek hívják nyáron az esős napokat — mondta Németh elvtárs. Az a véleményem, használjuk ki mi is ezt az ünnepet. Azt szeretném, ha elmondanák, hogyan élnek, mik a gondjaik, s tanácsot adnának nekünk is.

Mivel a beszélgetés kezdetén feltűnően kevés volt az asszony, Németh elvtárs megjegyezte: csodálkozik ezen, hiszen általános tapasztalat, hogy az asszonyok a derékhadat jelentik a szövetkezetben.

— Ebbe beletartoznak a mi asszonyaink is —' mondotta Farkas Sándor brigádvezető. S ezzel — mint később Németh elvtárs találóan megjegyezte — a problémáik kellős közepébe csöppent a beszélgetési. Farkas Sándor arról szólt, hogy véleménye szerint

így

Tovább folytatódnak ezen a

héten a genfi tanácskozások annak érdekében, hogy Laosz semlegességét hivatalosan is kinyilváníthassák. Laosz problematikájának teljes megoldása még számos tanácskozás témájául szolgál majd, egy azonban bizonyos, hogy alapjában véve az ellenségeskedések megszűnésével az alapelvek leszögezése, a koalíciós kormány megalakulása után a laoszi kérdés megoldottnak toÜj épülettel gazdagodott a Kaposvári Ruhaüzem. Az egyemeletes üzemrész egy millió forintba került. Az üzemrészben már folyik a termelés.

Gitzi Mihály — Becse Károly:

r.-SxvXv:-::::-;

(6i) wMÉmmmmm

i

18

1

normakönyv aránytalanul kevés munkaegységet ír elő olyan munkákért, amelyeket főként nők végeznek. Majd önkritikusan hozzátette:

— Sajnos a mi asszonyaink niég nem olyan szervezettek, hogy közgyűlésen kiharcolták volna ennek megváltoztatását. Ezért nekünk férfiaknak kell értük is szót emelni. Takács Nálmátn: — Az az igazság, hogy nálunk az asszonyok még tartózkodnak az olyan munkahelyektől, ahol egész évben, s jól kereshetnének. A növény- termesztés tulajdonképpen csali fél esiztendőre ad munkát. Ezért fájlalják, hogy fél évet dolgoznak, az SZTK-já- rulékot viszont egész évre levonják. S ezzel elérkeztünk egy sokak által vitatott s meg nem értett problem,ához is: nem lehetne-e másként fizetni azt a bizonyos SZTK-díjaf?

Németh elvtárs

válaszolt:

— Örülök annak, hogy a férfiak nagyra becsülik az asz- szonyok becsületes1 munkáját. Mi azt szeretnénk, ha az asz- szonyok is fölismernék társadalmi szerepüket. Régen az volt a nő sorsa falun, hogy főzzön, mosson, s természetesen kapáljon, meg sok más munkát is elvégezzen, de semmi mással ne foglalkozzék. Ma más a helyzet, más a politika. Fersze a régi szemléié, tét még nem lehetett teljesen leküzdeni. Megilleti az asszonyokat az a jog, hoay a vezetésben minden szinten megfelelő számarányban legyenek jelen. Minden dicséretet megérdemelnek azok az asszonyok, akik a családban és a tsz- murakában is sokat vállalnak magukra. Otthon, is, a társadalmi életben is segíteni kell őket, hogy jogaikat érvényesíthessék;

Ezután arról beszelt Németh elvtársi, hogy sokan félreértelmezik az SZTK-vák fizetett összeg rendeltetését. Az igazság az, hogy a napi 37,50 forintból csak 10,50 forint a betegellátási és belesetkártalaim- tásd járulék, a többi nyugdíjalapra megy; Vannak, akik azt kérdezik: minek fizessenek, ki tudja, mI lesz még a nyugdíjazásig Az a helyes, ha min- denlki fizeti a nyugdíjalapot, mert vaUsrnennyien megöregszünk, és most ke€l megteremtem a boldog öregség alapját. Jól tudjuk, hogy a jelenlegi mezőgazdasági nyugdíjrendszer még nem kiforrott, de ez is óriási jelentőségű vívmány.

Rózsa Lajos közbevetette: az asszonyok még mindig nem akarják elhinni, hogy ők is kapnak majd nyugdíjat. Kiss Béla meg azt fájlalta, hogy a jövedelem mértékétől függetlenül ke® fizetni anyug- | díjalapot

A megyei pártbszottelső titkára még egy1-ES

égionlsf a

Gazsó nem árulta el magát, A fiú titokzatos mosollyal szótlanul tett-vett, pedig úgy nézett a lányra.

szeretett volna ő is valamelyik ágy szélére ülni és beszélni, beszélni, hiszen tudta, hogy a betegek szeretik... De ilyen kérdésben nem lehet eléggé óvatos ... Nem tudja, ki előtt beszélhet és ki előtt nem .. . Az erőd parancsnoka, a ka— Egyébként én is tartogatok számodra meglepetést.

— Igen? — élénkült fel a lány. — Mi az?

— Majd délután megtudod.

A lény elnevette magát. _______ __

— No, jó, akkor két órakor mindketten a vietnami szabad- g>ra, pitány tévedett, amikor azt találkozunk az üzletházban. ságharcosök egyenruháját viPontosan kettőkor ott le- telték, s mindketten hadna— Akkor ön olvasta be este^

a felhívást? ... |

A hadnagy elmosolyodott. ♦ *

— Nem. Van még itt egy jót soS

pár magyar rajtam kívül... De{ szer visszatért ezekre a kérde- engedje meg, hogy bemutas-f sekre. Kifejtette, hogy a nyug- sam Maromics hadnagynak, öt díj nem ámítás, hiszen mar jugoszláv ♦ jelenleg is 15 ezer öreg tsz-úag

Gazsó 'most már valóban* kap Somogybán nyugdíjat, il- haptákba vágta magát a má-J tetve öregségi járadékot. Kiss síik tiszt előtt, aki mosolyogva? Béla kérdésére válaszolva kinyújtotta a kezét * jelentette: ez jogos probléma,

— Most pedig engedje meg,* de ma meg nincs iehetoseg a hogy én is bemutatkozzam —{változtatásra. Mert-e regen

erősen megszorította Gazsó ke- szólt a másik tiszt —, Zsitvai; nyugdíj rol álmodni a paras .- zét mmthi sohasem akarná Károly vagyok. {ember? H?nyan vágjak nyugelereszteni aztán ***** vele ^ * raffh^an vXk Sségükl

3 Nao^Iing"kedvesen üdvözöl- «S& Ms ezüsttálca }

te a légionistát, s kezet fogott volt, rajta öt pohár konyak.* , E a r^Sté

vele. Gazsó csak most nézett Na0 Ting nyúlt először az ital* 1 °^0„dotta ' Némoth elvtárs. szét jobban. Nao Tingtől .kissé utón, azután a többiek ... X~. Zk ^mZberröl gonA vietnami nép szabadság (jOSlfo0dtMn?c és gondoskodunk. mondotta az idős em-t Ezután a tsz gazdasági probSzinhátrább két férfit vett észre;

{lémáira terelődött a szó.

gondolta, hogy egyetlen pa- — Pontosan kettőkor ott le- seiteK, s mmuKeuen uhuim- valamennyien fenékig ürí-| te kórusban feleltek az aszranccsai minden elintézett. Az szék. gy°ik voltak‘ 1+ kezét tették poharukat. 1 szörnyök és férfiak arra a kérudvaron már a kora reggeli Ti-ti a boldogságtól kipirult d.^wSra 5e félúton meg- Nao Ting, a »házigazda« asz-J désre, hogy milyen a hatar.-—1 ------ .wii« í" - tálhoz ültette vendégeit, és ci-J»Szép;

ó

rákban csoportosulások kelet- arccal távozott. Gazsó pedig lekeztsk, s mindenütt a vietna- dülíá^á^N^ atoi^eWtld- ^te^^TbLnyteflikolását | ták^Ázit Is ho^tték,_ho^

lépett. — Hallottunk önről — kezd-J “ . h aztán mert rántás

Ugye, milyen furcsa — te a beszélgetést Zsitvai had_* qá dol. szavaival élve- abban

____, _ most —__ A* omU hallottunk -na-* Sanaoi szavaival eive.

n

agyon szép« — mondmiak felhívásáról beszéltek.

... Délben Ti-ti lesütött szemmel lépett Gazsó szobájába. Szótlanul lerakta az ebédet, és fél szemmel a fiú felé pislogott. Aztán egyszerre gyermekes kíváncsisággal megkérdezte:

— Nos,’ hogy tetszett a dal?

Gazsó arca elvörösödött.

— Nagyon ... nagyon tetszett. De mondd, hogy csináltad ezt?

•* Majd délután megtudod.

Farkas

m pedig az éjszaka igén kévé- ^lépett, set pihent, attól felt, nem ébred fel időben. szólalt meg magyarul most nagy —, és amit hallottunk, na-|után lopva dől

Fél kettőkor már fölkelt, íz- nem tudja, tisztelegni kell-e a gyón jólesett hallanunk, ön. csak mberek vó>ös Migatottan készülődött, s három- vietnami hadnagy előtt vagy néhány hét alatt nagyon nagy|»“|“* fejtegette hopy

negyed kettő után elindult. sem. Nos, a légiósszabályok segítséget adott nekünk... És? » -nindia vannak olyanok, Néhány perc alatt leért a falu- szerint ilyenkor elő kell ven- látja... Mindezt a vietnami. , 9 ^ maqukat a köba. Az utca kihalt, csöndes ni a pisztolyt és lelőni a viet- szabadságharcosok csak egyí loielőssén alól csak akkor volt. Nemsokára az üzletház „ami tisztet, mint egy kutyát, lemezzel, egy dallal tudják vi-; J ’ VaLmi

elé ért, körülnézett, majd gyor- Nevetett. szemezni... Csak ezt tudjak?^ k

san belépett. — Hadnagy úr — dadogta szolgálataiért adni...

A tapétaajtó mögött Ti-fi Gazsó —, ön magyar? nrnlntatrükA

várta a fiút. Kézen fogta, olyan - Ifién. (Folytatjuk!

|más kell nekik. Szóba kerül {fiatalok problémája is. Iá" nehezményezik a tmtiittk u*

hogy kevés a fiatal, s azt kérdezik, mi lesz, ha mi megöregszünk. Németh elvtárs ezzel kapcsolatban fölvetette a vezetőség, s a szülők felelősségét. Beszélt arról, hogy sok szülő elküldi a gyermekét akár segédmunkásnak is. Az igény az, hogy teremtsük meg minél előbb a gazdagabb, boldogabb falut, s akkor visszajönnek majd a fiatalok. De a dolog kétoldalú, ebből a munlcából a fiataloknak is ki kell venni a részüket. Azt szeretnénk, ha a mezőgazdasági munka is szakma lenne, arra szeretnénk nevelni a fiatalokat, hogy váljanak a föld specialistáivá. Sokkal több van még az anyaföldben, mint amennyit eddig kihoztunk belőle.

Gróf Lajos elvtárs, a berkiek párttitkára elmondta: van elképzelése a vezetőségnek, hogy a fiatalokkal jobban megszerettessék a szövetkezeti életet. Felajánlották nekik, hogy havonta biztosítják a munkaegységenkénti 30 forintos készpénzelőleget.

. Amikor Böjté György tsz-el- nök arról beszélt, hogy jövőre másként beszélnek majd az asszonyok, mert megkapják a prémiumot, az egyik pirosken- dős asszony, Horváth Ferenc- né közbeszólt: — Tavaly is megígérték, de nem adták meg.

Később az állattenyésztéfsre terelődött a sző. Dr. Kertai Nándor állatorvos s egyben főállattenyésztő elmondásából kitűnt, hogy a falu most több jószággal rendelkezik, mint a tsz-szervezés előtt, a hozamok azonban számottevően nem nőttek. Ennek fő okát abban látja, hogy a gondozókat nem a legjobb állattenyésztők közül válogatták ki.

A beszélgetést Németh elvtárs foglalta össze, örömének adott kifejezést, hogy eljöhetett Nagyberkibe, s arról szólt, hogy az ilyen viták előreviszik az ügyet. Hangsúlyozta, hogy a premizálásra szükség van, s ez nem más, mint jutalom, a kiemelkedő munkáért. Egyetértett azzal, hogy amiben a vezetőség megegyezett a tagsággal, azt teljesíteni kell, s ez vonatkozik a prémiumra is. Újból szólt a közös felelősségről. Hangsúlyozta, hogy az eredmények s a hibák, a botlások is Jcözösek. Magukon a nagyberkieken múlik, hogy milyen eredménnyel gazdálkodnak. Ezzel kapcsolatban arról szólt, hogy a vezetőségnek és a tagságnak egymást becsülve és segítve kell dolgozni. Helyes — mondotta —, ha versenyeznek egymással a brigádok, csak arra ügyeljenek, hogy egyik brigád se húzzon jogtalan előnyöket a másik rovására.

Néhányan megemlítették — folytatta Németh elvtáxs —, hogy nem merik mindenkor elmondani a véleményüket. Ezen gondolkodjék el a vezetőség. Mi harcolunk azok ellen, akik elnyomják a tagok bírálatát. A szövetkezet a tagok saját gazdasága, s nem uradalom. De a tsz-tagpk is értsék ezt, s vállaltjának felelősségei a közösért, a közös gondokért. Az állattenyésztés helyzetéire kitérve hangsúlyozta, hogy vannak Berkiben szép számmal olyan tsz-tagok, akik kiválóan értettek az állattenyésztéshez," meg kell őket kérni, hegy vállalják a közös jószág gondozását.

Németh elvtárs ezután köszönetét mondott a berkieknek az őszinte beszélgetésért, s jó egészséget kívánt nekik a munkához, sikert a boldoguláshoz.

Lassan szállingóztak

az emberek hazafelé, még kicserélték gondolataikat. A tanácselnök körül egy asszonycsoport társalgóit. Hallottam, amint Horváth Ferencné megjegyezte:

— Látja, elnök elvtárs, maguk is megtehetnék azt, ^hogy kijönnek hozzánk a mezőre, s legalább tíz percet beszélgetnek velünk. Kevesebb lenne köztünk a duzzogás, a zsörtölő- dés.

A tanácselnök nem tudott szólni, pedig éreztem, érdemes volna megfogadni a jó tanácsot.

Varga József