Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-24 / 171. szám
Kedd, 1962. július 24. 3 SOMOGYI NfinSF A Pestről jöff ember A nehéz csizmák keményen toppannak a padlón. A Pestről jött ember otthonosan mozog a bábonymegyeri Rudnay Termelőszövetkezet irodájában, gyűrött vászontáskája esőtől ázottan lóg a vállán. A csizmák sárosak, vastagon tapad rájuk a sárga agyag. Mesz- sziről jött Berkó Pál most is: Daránypusztáról. Beteg a szövetkezet mezőgazdásza, őt látogatta meg. De nemrégiben még hosszabb útról érkezeti Bábonymegyerre. — Félig-meddig hazajöttem, amikor a Központi Bizottság javaslatára visszatértem ebbe a faluba. S hogy ennyire megszerettem a szövetkezetei, azt az itt élő embereknek, a szorgalmas tsz-tagoknak köszönhetem. Budapest és Bábonymegyer, a Széchenyi Könyvtár tudományos főmunkatársa és a szövetkezet segítségére küldött pártmunkás jól összeférnek egymással ebben az emberben, mintha mindig ezt a kettős munkát csinálta volna. S mindezt természetesnek tartja, pedig az utóbbival, a mezőgazdasági szakmával ideérkezése után ismerkedett meg. — Sok mezőgazdasági szakkönyvet és folyóiratot szereztem, azokból tanultam. Ez adta meg az elméleti felkészültséget, közben a gyakorlati részt, a gazdálkodást is figyeltem. A múlt évben nyolc hónapot töltött Bábonymegyeren. Hogy a család is együtt legyen, felesége a tabi termelőszövetkezet segítését vállalta. Fiúkat Tábort íratta be az iskolába. Így került az egész család falura. Télen a zárszámadások elkészítésénél segített Berkó elvtárs Bábonymegyer három tsz- ében, az Űj Életben, az Aranykalászban és a Zöldmezőben. Aztán a szövetkezetek egyesülésénél vállalt nagy szerepet. A Rudnay Tsz létrejötte után visszament Budapestre, de nemrégiben két hónapra ismét lejött a faluba. Figyelem az érdeklődő tekinteteket, amint a pesti pártmunkás arcára tapadnak. Lesik minden szavát, hallgatják elképzeléseit. — Nem lenne helyes, ha a csirkék gondozására járó munkaegységet és prémiumot továbbra is darabszám után adnánk — mondja, majd így folytatja: — Tőlünk a vállalat súlyra veszi át a csirkéket, állapítsuk meg mi is súlyban a normát. A munkaegységkönyvben még a tagokhoz kihelye zett csirkék vannak alapul véve, de mi egy helyen neveljük mind az ötvenezret, nem igaz? Dávid Zoltán, Bodri Ferenc meg ifj. Major József brigádvezető elgondolkodik a hallottakon. Aztán egyikük megjegyzi: — De ha így kevesebb lesz a prémium, mint amennyi eddig volt, akkor az asszonyok nem vállalják a további gondozást ... Gyors számítás, s néhány perc múlva kiderül, hogy Kovács Istvánná, Szilágyi Imré- né és Major Magda csirkegondozók így sem kapnak kevesebbet, mint eddig. A központi majorban nem nagy a forgalom, de érthető is, hiszen alig egy órával ezelőtt még zuhogott az eső. Az istállóajtóban állatgondozók beszélgetnek, de mihelyt észreveszik Berkó elvtársat, már messziről üdvözlik. Mindenkihez van egy-két kedves szava. A csirkenevelőben megnyugtató hírt közölnek vele az asszonyok: a két napja érkezett ötezer naposcsibéből mindössze hat hullott el eddig. Kényesek ezek az apróságok, de lelkiismeretes gondozás mellett nem kell nagyarányú elhullástól tartam. Lám a hőmérő szerint most is 30 fok meleg van a világos, tágas helyiségben. — Tudja, mikor kerültem legközelebb a bábonymegyeri emberekhez? — Talán az egyesülési közgyűlésen? — Előbb. Én vezettem a faluban a téli pártoktatást. Ott, akkor találkoztunk igazán. Minden alkalommal szaporodott a hallgatók száma. És egyre többen jöttek hozzám bizalommal. Tanácsot, felvilágosítást kértek. Nekik is meg nekem is jólesett, hogy ilyen közel jutottunk egymáshoz. Lelkesedéssel, örömmel beszél erről a kapcsolatról. Beszélgetés közben arra várok, hogy egyszer arra lyukad ki: azért odafönn Pesten mégiscsak könnyebb, nyugodtabb élete volt. De ezt nem hallom tőle. Hangjában elégedettség, s nyoma sincs a sóvárgásnak. Jól érzi magát a bábonyme- gyeriek között, s még elégedettebb volna, ha a szövetkezet fejlesztésével, megerősödésével kapcsolatos elképzelései valóra válnának. — Szeretném, ha a Rudnay Tsz kikerülne a kátyúból, s magasabb színvonalra jutna. Ezt viszont csak akkor érhetjük el, ha a járási és megyei szervek hathatós támogatást nyújtanak... Reméljük, hogy a várt segítséget megkapja a szövetkezet és Berkó elvtárs is. Megérdemlik.^ Hemesz Ferenc '} ff i ' Kilenc hét alatt ötezer húscsirkét nevelnek fel a bábonymegyeri Rudnay Termelőszövetkezetben. Ezek a pelyhes jószágok nemrég érkeztek a baromfikeltetőből, de fejlődésükre máris nagy gonddal ügyelnek a gondozók. Képünkön: Kovács Imréné, Major Magda és Szilágyi Imréné ennivalót és vizet ad a csirkéknek. Ötödik évébe lépett az esti egyetem Beszélgetés Suri Károly elvtárssal Négy esztendővel ezelőtt jelent meg az első pályázati felhívás lapunkban, amely hírül adta, hogy a pártbizottság Kaposváron megszervezi a legmagasabb szintű marxista—leninista oktatást. Nemrégiben a második csoportot is útjára bocsátotta az iskola, zsebükben az esti egyetem elvégzéséről szóló bizonyítvánnyal. Négy év elegendő arra, hogy a tapasztalatok iránt érdeklődjünk, s jövőre mutató tanulságokról beszélgessünk Suri Károly elvtárssal, az esti Egyetem igazgatójával. — Milyen körülményekkel és reményekkel indították el útjára a kapósvári esti egyetemet, milyen tapasztalatokat szereztek a négy év alatt? — Az esti egyetem létesítésekor a Központi Bizottság és a megyei pártvezetés azt a szerepet szánta ennek az új iskolatípusnak, hogy egyetemi színvonalon biztosítsa a párt-, állami- és tömegszervezeti fűnk cionáriusok, a propagandisták és az értelmiségiek marxista— leninista képzését. Minden túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy a kitűzött célt sikerült elérni. Az oktatásban az egyetemi színvonalat, mint követelményt, nemcsak kitűztük, hanem el is értük. Persze ehhez munka, akarat kellett. Nagy szerepe volt ebben a képzett, elméletileg felkészült és a gyakorlati pártmunkában, propaganda-tevékenységben is jártas tanári karnak. A színvonal foka természetesen függ a hallgatók előképzettségétől és szorgalmától is. Esti egyetemünk hallgatóinak zöme egyetemi, főiskolai, illetve középiskolai képzettséggel rendelkezik. Ez egyik alapja volt az előrehaladásnak. De azt is elmondhatom, hogy hallgatóink — igen csekély kivétellel — nagyon nagy lelkiismeretiéi, igyekvéssel, fegyelmezetten készültek a foglalkozásokra, vizsgákra. Elmélyülten tanulmányozták az irodalmat, egyszóval megtiszteltetésnek vették, hogy az esti egyetemre járhatnak, s a bizalomért bizalommal, jó munkával adóz- bak. Sok hallgatóról nemcsak mi, hanem munkahelyük vezetői, a pártszervezetek képviselői megállapították, (hogy az esti egyetemen eltöltött 3 év alatt világnézetileg, emberi magatartásukban fejlődtek, közvetlenebb lett kapcsolatuk a beosztottakhoz, jó irányban változott munkamódszerük. Jó néhány kiváló tehetséget is felfedeztünk a hallgatók között. Az egyik elvtárs például pár- tonkívüliként került az egyetemre. Olyan jól tanult, olyan előadói készséget és jó tulajdonságokat fedeztünk fel nála, hogy az egyik tagozathoz oktatónak javasoltuk. — Sikerült-e a megye elméleti műhelyévé tenni az esti egyetemet az elmúlt négy évben? — A nálunk folyó elméleti oktatásnak van kisugárzó hatása. Ezt a szerepet mindenekelőtt a magas színvonalú oktatással tölti be egyetemünk. Befolyásoljuk a megye ideológiai életét azzal is, hogy tanáraink részt vesznek az alacsonyabb szintű pártoktatás irányításában. Egyetemeken, főiskolákon tanuló elvtársak gyakran jönnek hozzánk: -segítsünk nekik a felkészülésben, vagy egy-egy, számukra nehezebb kérdés megmagyarázásában. Érdeklődnek, hogy melyik művekben találhatók Leninnek a munkásosztály szövetségi politikájával kapcsolatos beszédei. Vagy például arra kémek, hogy állítsuk ösz- sze a pártkongresszusok időpontját. — Befolyásunk az ideológiai életre kisugárzik úgy is, hogy eredményes harcot folytatunk a marxizmus—leninizmus tisztaságáért, a párt irányvonalának helyes értelmezéséért. Mindvégig kifejezésre jut hazánkban a kétfrontos harc szükségességének a megértetése: egyforma eséllyel, de nagyfokú türelemmel hadakoztunk a szektás-dogmatikus és a revizionista nézetek ellen. — Milyen nézetekkel találkoztak leginkább? — Gyakrabban a szektásdogmatikus nézetek merültek föl, ez a régihez való ragaszkodásban jutott kifejezésre. Például valaki régen jelsajátított egy elméleti tételt — amely akkor megfelelt a viszonyoknak, 9 most, az új körül- mények között, amikor helyte- is lenségük bebizonyosodott, nem akar megszabadulni tőle. Akad&»si Mihály — Becze Károly: AZ 57081*"ES egiomsf a Zwara alhadnagy odakúszott melléje és hátára foirdította. Még élt... Nao Ting az ütközeti előtt néhány katonát a sebesültek ellátásával bízott meg. Ezek közül ketten odakúsztak a sebesült mellé és hátravitték; Zwaira gyűlölettel nézett a légiósok felé. — Tüzeljetek — kiáltotta katonáinak. — Az utolsó kocsinak ott kell maradnia, ahol van, és el" kell zárnia a visszavonulás útját! A golyószórókba újabb hevedert fűztek.; A páncélautó altjában két légiós feküdt mozdulatlanul. Egyik még élt és segítségért kiáltozott... Az egyik góppus- kás idegei felmondták a szolgálatot, otthagyta a fegyvert és a kocsi szakadék felőli oldalán ki akart lépni. — Elég!... Elég!... Elég!;;. —' kiáltotta, miközben szeme vérben forgott; — Vissza! — ordította Schwehmach őrmester, a kocsi parancsnoka. — Elég!.: Elég!..; — mondta eszelősen a másik és egyik lábát átvetette a páncélautó falán. auitomatafegyver felugatott és keresztülszelte a légionista hátát.;: A menekülő eJőnebukott és nagyot* huppant az úton.;. Nao Ting a hegy vízmosás felőli oldalán tartózkodott Zsitvai és Thin lén egységeinél. A tankot és az efeő páncélautót kilőtték. A második páncélautó is nehéz helyzetben volt, alig viszonozta már a tüzet Az első három teherautó lassan megindult. El akart menni a páncélosok és a tank mellett, de azután mégis megálltak. Nao Ting Thin Lin mellé kúszott — A negyedik páncélost ne lőjétek! Túlságosan közel mentek hozzá a teherautók..; Célt téveszthettek és akkor a rakomány a levegőbe repül..: A főhadnagy kérdően nézett a parancsnokra. — Akkor hát? Nao Ting pillanatig gondolkozott. — Próbálják meg Maromi- csék... Kézigránáttal talán sikerül elhallgattatni.. s Magához intette a futárt. — Lemégy Maronics hadnagyhoz. Hallgattassák el a negyedik páncélautót... Kézigránátokkal ... De pontosan célozzanak ... Indulj ... A futár elindult kúszva, óvatosan, sziklától szikláig... Maronics hadnagy szótlanul vette tudomásul a parancsot. Nan Liu őrmesterhez kúszott, s halkan megszólalt — Ha nem jönnék vissza, kérem, értesítse feleségemet... A címemet megtalálja a zubbonyomban ... A negyedik páncélautót kell elhallgattatnunk, amely ontja a tüzet a mieinkre. — De hadnagy úr... majd éli;., higgye el, pontosan a közepébe találok a kézigránáttal.-. — Elhiszem, őrmester... no.., indulok... — megszorította az őrmeser kezét, két kézigránátot vett elő és elindult. Sziklától szikláig kúszott előre, mind közelebb és közelebb az úthoz. Egy kicsit balra is kellett húzódnia, mert a negyedik páncélautó a kanyar vízmosás felőli oldalán állt. Mintegy 20 méterre a páncélautótól megállt, s a távolságot méregette. Innen is eltalálná a célt, de ennek a dobásnak pon- tqsnak kell lennie. Még közelebb kúszott néhány méterrel. ♦ tak például, akik régi megható ... ___ ,_________i tározások alapján tudták csak S S ^mÄSd^t! elkelni a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet meg. Megegyszer megnezte aj ..... d páncélautó fekvését, aztán ki-| „ S““““ rántotta a kézigránát biztosíté-í _ Dogmatismus szektária- kát, felugrott és dobott. jnizmusn™“’ A szikla mögül kiemelkedő» ran a magyar munkásmozga- testet három golyo is eltalálta. A; iom történetének értékelésé- hadnagy előreesett, szája szé-; ben is. Sokan ragaszkodtak len keskeny vercsik jelent| ahhoz az értékeléshez és tör- meS • • - j ténelem felfogáshoz, amelyet a A következő pillanatban | személyi kultusz időszakában tompa dörrenés hallatszott, és; fogadtak el, illetve foglaltak a negyedik páncélautón eíhal-f írásba. Voltak, akik nehezen gattak a fegyverek... |tudták megérteni és elfogadni, Nan Liu őrmester tenyerébe *h<>gy a szociáldemokrata párttemette arcát és felzokogott.. ;nak nemcsak hibái voltak, ha- , ♦ nem történelmi eraemei is. A kocsisort bezáró páncél-j Dogmatizmus jutott kifejezésautó még mindig dühösen köp-J re abban is, hogy egyesek elv- ködte a lövedékeket Zwara al-t telenségnek tartották a volt hadnagy egysége felé. Az egy-t ^mákokkal kapcsolatos póKtiségnek már két halottja is volt.; A lengyel fiú káromkodott, t — Az úristenit neki, nem bí-| runk ezzel a kocsival. ; Tdu Fan, a 17 éves fiú kúszott az alhadnagy mellé. kánkat. Mások a szocializmust féltették attól, hogy rendes, becsületes pártonkívülieknek is lehetővé teszi a párt, hogy a pártfunkciók kivételével min» den funkciót be tölthessenek. Türelmes meggyőző érvelésünk alapján, a vita eredményeként azonban az elvtársak szinte kivétel nélkül feladták hibás álláspontjukat, és helyes nézeteket fogadtak el. — Milyen jövője van az esti egyetemi oktatásnak? — Korábban voltak, akik megkérdezték, van-e jövője az esti egyetemnek, nem kell-e majd idővel megszüntetni? Én erre egy példát szoktam mondani. Moszkvában már több, mint harminc év óta működik a miénkhez hasonló esti egyetem, de senkinek sem jut eszébe, hogy meg kellene szüntetni. A Politikai Bizottság épp a közelmúltban foglalkozott az esti egyetemek helyzetével s egyúttal határozatot hozott az egyetemek fejlesztésére. A fejlesztés két irányú. Az egyik feladatot a létszámfejlesztés jelenti. Erre azért van szükség, mert szemmel láthatóan megnövekedett a marxizmus tanulmányozása iránti igény. Elegendő elmondani, hogy a megyei párt-végrehajtó bizottság férőhely hiányában évről évre kénytelen sok elvtárs kérelmét visszautasítani. Ezért — a végrehajtó bizottság határozata alapján — Kaposváron az eddigi három osztály helyett szeptemberben már négy osztályt indítunk. Ez harmincnegyven fő emelkedést jelent. Segítenünk kell a vidéken élő; Kaposvártól távol lakó funkcionáriusok, értelmiségiek gondjain is, azokén, akik a nagy távolság, a közlekedési viszonyok miatt nem tudtak bejárni a kaposvári egyetemre. Ezért is hoztunk létre ötvenes létszámmal a fonyódi, a tabi és a siófoki járás részére Siófokon egy esti egyetemi tagozatot. Négy évvel ezelőtt még csak két osztállyal működött megyénkben az esti egyetem, ősztől fogva már 12 osztály lesz, jövőre pedig tizenöt. A fejlesztés másik feladata, hogy állandóan emeljük az oktatás színvonalát. Ehhez minden feltételünk megvan. — A távolabbi jövő? — Reméljük, hogy nem is olyan sokára a mi egyetemünk is államvizsgáztathat s diplomát adhat. Ez egyúttal megoldaná azoknak a továbbképzési gondját Is, akik már elvégezték az egyéves pártiskolát, illetve az esti egyetemet. Az egyetem mellett ugyanis létrejönne egy kétéves szakosító, s ide az előbb említett elvtársak járhatnának. A szakosítón kétévi tanulás után és megfelelő előmenetel esetén államvizsgázni lehetne. Ilyen megbízást kapott már néhány nagyobb esti egyetem az országban, most az a feladat, hogy mi is megteremtsük ehhez a feltételeket. — Azt szeretnénk — mondotta befejezésül Suri elvtárs —, ha a jövőben még többen jelentkeznének esti egyetemünkre a falun élő funkcionáriusok, mezőgazdasági szakéra béreink közül. ▼. J. Naponta 14 000 üveg sör (Tudósítónktól.) > Bár az idén nincs kimondottan meleg, mégis percről pere . - re szól a telefon a Magyar Or— En megpróbálok ezen se-|szágos Söripari Vállalat ka- gíteni, alhadnagy úr... Oldalt» posvári kirendeltségén. Bolt- kúszok, esetleg megkerülöm a ; vezetők, vendéglátóipari egy- jcocsit ; ségek vezetői érdeklődnek, . fhogy mikor kapnak palackos, Nagyon veszélyes ez, Tiu; illetve hordós sört a kirendelt- Fan.;. fségtől. | Különösen a palackozott sör — Nem baj __ A z alhadnagy nehéz szívvel?1^ n,őtt * kereslet, mivel t higiemkusabb es otthon is fo- engedte el a fiatal fiút. Az? gyaszthátó. A kirendeltséghez óvatosan kilépett a bokor mö-| naponta 34 vagon sor érkezik gül és hasoncsúszva jobbra;a nagykanizsai sörgyárból, de igyekezett Az őserdő előtt i • Csehszlovákiából is kapnak jó igyekezett. Az őserdő ; minőségű sört Júliusban 4500 sziklás hegyoldal nagyszerű te- j hektoliter csehszlovák sört osz- rep volt arra, hogy észre vétle-; tottak szét a vendéglők részére, nül kússzon ... ; A sörpalackozó hat munkása, ; Tóth Margit, Nagyszeri Pálné, (Folytatjuk# * Kovács Bélámé, Hollóst Jánosáé, Szabó Sándomé és Kiss Bélámé az NDK-ból vásárolt gépen 2 hektoliteres hordókból üvegekbe palackozza a sört. Teljesítményük állandóan nő, két éve naponta 35—40 hektolitert, az idén már napi 60—64 hektoliter sört palackoznak, öt tehergépkocsi áll a kirendeltség rendelkezésére, mégsem tud elegendő sör* szállítani a városba, a kaposvári járásba, a marcali és a barcsi járás egy részébe. A sörellátás javítását a jövő évre ígérik a kirendeltség vezetői. Kapnak ugyanis három 30 hektoliteres söröstankot, s ezzel a termelékenység is tovább nő az üzemben. A sörpalackozó munkásnői mindent megtesznek azért, hogy minél több palackos sor hagyja el a kirendeltséget.
