Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-24 / 146. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Tssárnip, 1963. jdnfo* 3t Ezúttal csak figyelmeztetés volt... A kercseligeti közgyűlésről Nemrég fejeződött be a vizs­gálat 3 kercseligeti Búzakalász Termelőszövetkezetben. A Ka­posvári Járási Tanács és a bankfiok munkatársai a tagok­kal folytatott beszélgetés és a nyilvántartások tüzetes ta­nulmányozása alapján össze­gezték megállapításukat. A vizsgálat több szövetkezeti gazda panasz* nyomán indult meg. A napokban közgyűlésen ismertették az észlelt rendelle­nességeket. Bor, pálinka — ág a pénzgazdálkodás A Búzakalász borát és pá­linkáját a tsz-elnök pincéjé­ben tárolták. Hogy időközben milyen célra és mennyi fo­gyott el belőle, arról nincsenek elfogadható bizonylatok. A bor sem a szüret utáni nyil­vántartásban, sem az év végi leltárban nem szerepel. A rak- tárkönyvben nyoma sincs an­nak, hogy mire használták fel az italt, ehelyett egy külön fü­zetbe vezették az időnkénti ki­adásokat. A tsz házipénztárában rend­szerint a megengedettnél na­gyobb összeg volt, noha a bank- fiókkal kötött megállapodás szerint nem lehetett volna benn 5000 forintnál több pénz. Március egyik napján például házi pénzkészletük meghalad­ta a 80 000 forintot. Helytelen volt az is. hogy a pénztáros az aktatáskájában hordta a szö­vetkezet pénzét, s csak nemrég vettek páncélszekrényt. Afc ál­lattenyésztési brigádvezető ha­nyagságára vall, hogy az állat­állomány nyilvántartása nem felel meg a kívánalmaknak. Korcsoporfok szerint nem egye­zik például a nyilvántartott és a tényleges állomány: nem tör­téntek meg a korosbítások és az átminősítések ... Ezek voltak a könyvelés vizs­gálatának főbb megállapításai. A másik probléma legalább ennyire súlyos volt. Kovács János tsz-elnök egy házasélet nyugalmát zavarta meg ... Most még nőm történt bűncselekmény A vizsgálatkor nem bizonyo­sodott be, hogy a helytelen pénz- és anyagkezelésiből anya­gi kára származott volna a szövetkezetnek. Az ilyen sza­bálytalanság azonban alapja lehet a közös vagyon megcson­kításának. A vezetők felelőssé­gére, az ellenőirző bizottság munkájának fontosságára fi­gyelmeztetett a közgyűlésen az egyik felszólaló, Kovács János 11. is. — Azért fajultak idáig a dolgok, mert az ellenőrző bi­zottság nem úgy dolgozott, aho­gyan kellett volna. A vezetők­nek, akik számadással tartoz­nak szövetkezetünk belső ügyeiről, intézkedniük kell, hogy az ellenőrzés hatékonyabb legyen, s a bizottság valóban tegyen valamit a közös vagyon megvédéséért. Csak három ellenszavazat Deák János, a járási tanács mezőgazdasági osztályvezető­je elmondta a közgyűlésen, hogy több tag levélben és sze­mélyesen is jelezte: szeretnék leváltani az elnököt. Most itt az alkalom, döntsön a közgyű­lés: a történeteket, a hibákat ismerve érdemesnek tartják-e elnöküket arra, hogy továbbra is a szövetkezet élén marad­jon, vagy másik vezetőt vá­lasztanak helyette. Felszólalásában Kovács Ist­ván, Dér Ferenc, Kesztyűs Im­re, Lelovics András és Tar György az elnök tízéves mun­kásságát méltatta, s hangoz­tatta, hogy hibáiért inkább fe­gyelmi úton vonják felelősség­re, de maradjon továbbra is a szövetkezet elnöke. Krammer Alajosáé munkacsapata nevé­ben kijelentette: bízik benne, hogy az elnök levonta a ta­nulságot a vizsgálatból és meg­változik. ö is meg Holló József is, aki a KISZ-alapszervezet. illetve az építőbrigád nevében szólt, az elnök mellett beszélt. Kézfeltartással szavaztak a tagok. Három szövetkezeti gaz­da kivételével úgy döntöttek, hogy Kovács János maradjon továbbra is az elnök. De a ha­nyagság nem marad megtorlat- lanul: az elnöknek 15, a fő­könyvelőnek 10, az állatte­nyésztési brigádvezetőnek pe­dig 5 munkaegységet levonnak évi keresetéből. Figyelmezte­tésként, hogy a jövőben gon­dosabban, az előírásoknak megfelelően végezzék munká­jukat. Az elnök erkölcsi bal­lépése sem marad büntetlenül: a szégyenkezést, amely még sokáig nehezedik vállára, kény­szerű teherként cipeli magá­val. De lehet még jó vezető, olyan, mint azelőtt volt. Ezt várják tőle az emberek. Rajta áll, hogy ne csalódjanak Irén­né. Heraesz Ferenc EREXYEK ES ARXYAK Ha a pohár meglelik, ki­csordul a fölösleges víz. Va­lahogy így vagyunk mi, em­berek is. Egy darabig eltűr­jük a valódi vagy vélt sérel­meket, aztán elérkezik a pil­lanat, amikor nem tudunk uralkodni magunkon, és olyat is mondunk, amit később megbánunk. Valami ehhez ha­sonló dolog játszódott le a közelmúltban az iharos-herényi Űttöirő Termelőszövetkezetnél Is. Egyik este történt. Előlegfi­zetés volt a tsz-irodában. Bí­ró István került sorra Szépen aláírta nevét a papírra az ösz- szeg utón, amely a többihez viszonyítva szép summának számított. Nem is sajnálhatja Bíró elvtárstól senki sem ezt a pénzt, hiszen derekasan megdől gozott a több, mint het­ven munkaegységért. Császár Lajos főkönyvelő sem gondolta, hogy milyen vi­hart kavar fel, amikor csak úgy mellékesen megjegyezte: »■Nem is rossz.« Bíró Istvánt azonban mintha arcul csapták volna, úgy érte ez a véle­mény. Valami már gyűlt ben­ne, s most, mint a láva, úgy ömlött belőle az elkeseredett­ség, a szemrehányás és a bántó szándékú szó is. — Arca haragosra gyűlt, s valósággal kikelt magából Bí­ró elvtárs. Főként rám zúdí­totta. haragja áradatát — mondja a főkönyvelő. — Én ne tegyek őrá semmiféle meg­jegyzést, különben is jobban tenném, ha hallgatnék, mert a tagságnak legalább a ki­lencven százaléka nem sze­ret. És hogy vegyem tudomá­sul, hogy engem a nép tart el. Mintha nyakon öntöttek volna egy dézsa hideg vízzel. Védekeztem. Azt mondtam, ha engem a tagság kilencven szá­zaléka nem szeret, akkor jú­lius elsejével le is mondok. Erre ezt válaszolta: »Előbb lehet könyvelőt kapni, mint kanászt.- Mélységesen bánt a dolog, hiszen nem szóltam én rosszat Bíró eüvtársnak, azt szerettem volna elérni, hogy a többiek lássák: érdemes sokat dolgozni. Éppen nálunk járt aznap a járási tanács jogásza, ár. Horváth János is, és megpróbálta lecsendesíteni Bí­ró elvtársat, ő azonban vele is elkezdett hangoskodni. Hogy őeilene hiába vesznek föl jegyzőkönyvet, őt úgyis job­ban ismerik a járásnál, de a megyénél is, s ártani úgysen tudnak. A tőkönyvelő és getésben részt helybeli edvtárs a beszél­cAlLamoizíqdzik a kawnadik íof&lqani A felnőtt emberek most újra kisdiákká válnak. Ott izgulnak a Kaposvári Felsőfokú Tanító­képző Intézet folyosóján, vár­nak az ajtónyitásra. Bent a te­remben államvizsga folyik. Az első végzősök most adnak szá­mot a tanultakról. A hajójavítótól a katedráig Magas, erős fiatalember, Bő­sze István a következő vizsgá­zó. Az eddig hallott legszebb felelet az övé, — Egy évig Budapesten dol­gozott, onnan jött ide a képző­be — súgja mellettem dr. Bely- lyei László, a vizsgabizottság elnöke. A fiú magabiztosan felel. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom történetét, jelentősé­gét ismerteti. — Hogyan határozta el, hogy pedagógus lesz? — szögezem neki a kérdést, amikor nagy sóhajtással kilép az ajtón. Még nem késő a családi- és társasházi ilés, 1 " mert még ebben az évben befejezhető, ha megköti a szerződést a legközelebbi építő- vagy vegyesipari ktsz-szel (41924) — Gyerekkori vágyam volt Egy évig dolgoztam a MA­HART budapesti hajó javi tó­ban, hogy összeszedjem a ta­nuláshoz szükséges pénzt, az tán jelentkeztem ide, Kapos­várra. És holnap már hivatalo­san is tanító leszek — jegyzi meg mosolyogva. — Hová megy, melyik isko­lába? — Csak falura. Semmi szán­dékom városban maradni válaszolja. Közben kijött a következő végzős, Csehák Mária is. Neki is nagyon szépen sikerült vizsgája. —- Most már könnyebb mondja. Szülőfalujába, Fsddra akar visszamenni. Ott volt fél­éves gyakorlaton is, már vár­ják a falubeliek. Ács Rózsa emlékezik »Falun komoly nevelőmunka vár ránk. Meg kell ismernünk az embereket. Ha megismertük a családokat, megismerjük gyermekek problémáit is. Ahány gyerek, annyi megol­dásra váró kérdés. Úgy érzem, hogy a munka, a hivatás szép ségei sokkal nagyobbak, mint városon.« — Emlékszik. Rózsa? Három éve mondta ezeket. Akkor ar­ról beszélgettünk, hogy mi lesz az államvizsga után. — Szeptemberben falura megyek tanítani. Nem válto­zott meg az álláspomtom. Most sem idegen a falu. Dombóvá­ron voltam féléves gyakorlaton, nagyon jó volt. Nem is lehet elmondani, mit éreztem, ami­kor először léptem be az ősz tályba, és rám szegeződött a kis negyedikes apróságok te­kintete. Alig várom már, hogy osztályom legyen. Csibi János is Rózsához ha­sonlóan beszélt három éve Reá is a falu vár. ö sem vál­tozta* ott álláspontján. ötvennyolc új tanító ál­öt ötvennyolc fiatal tesz lamvizsgát a napokban, s vennyolc új tanító áll a kated­rára szeptemberben, hogy ír­ni, olvasni, számolni tanítsa az apróságokat. Az első öt vizsgázó: Acsádi Julianna, Ács Rózsa. Bősze István, Csehák Mária és Csibi János bebizo­nyította, hogy alaposan, lelki- ismeretesen készült fel a vizs­gákra. Ezt példázzák a jól si­került szakdolgozatok, ezek az ügyes kis tanulmányok is. A vizsga még tart. Az ajtó előtt ott izgulnak a sorukra várók. Háromévi munkáról kell számot adniuk. Olyan három az ő életükben történe*ében is állomás. hozzátette: — Igen, Bíró elv- társ- hajlamos lekezelná az embeireket. Vita közben gyak­ran kijön a száján: »Nekem te ne dirigálj«, vagy »Te eh­hez kismiska vagy«. S mindez még inkább bán­tó, ha tudjuk, hogy Bíró. elv­társ nem akárki Ibaxosbe- rónyben. Mindenki tudja róla, hogy a legrégibb párttag a faluiban, ezenkívül munkás- őr, tanácstag, elnöke a népi ellenőrzési bizottságnak és a tanács pénzügyi állandó bi­zottságának, tisztséget visel a főldművesszövetkezet igaz­gatóságában, a termelőszövet­kezet vezetőségében és a tsz pártvezetésé gében. Vagyis minden szavának súlya és je­lentősége van, s egyáltalán nem mindegy, hogy mit, il­letve mit hogyan mond, vagy mit és hogyan cselekszik. Az igazság kedvéért el kell mondani, hogy Bírő elvtárs nagyon áldozatkész ember, so­kat dolgozik a közösség érde­kében, ám hadd tegyük ehhez mindjárt hozzá, mégsem egész­séges, hogy ennyi funkciót tolt be, még ha fizetés nél­kül végzi is a velük járó fel­adatokat. Végső soron neki is ártunk ezzel, mert túlságosan megterheljük, elraboljuk sza- vevő több j bad idejét, s ártunk azért is, mindehhez | mert azt hiheti magáról, hogy nélküle megállna az élet, a fejlődés, s végül nem nőhet­nek fel új emberek sem. Az ilyen helyzet elősegítheti a negatív tulajdonságok elural­kodását is. A beszélgetésen részt vevők Bíró elvtársinak több fogyaté­kosságáról is szóltak. Kisházi József, a tsz ellenőrző bizott­ságának elnöke például el­mondotta, hogy Bíró elvtárs lerázta - őket, amikor a vezeté­se alatt levő pálinkafőzőben akartak ellenőrzést tarjani. Különösein az elutasítással kapcsolatos »érveket« furcsáll­juk. Bíró elvtársnak ugyanis főként az nem tetszett, hogy az ő munkáját pártonkívüHek akarják felülbírálni. Mondani sem kell, mennyi­re káros ez a szemlélet. Eb- bőL adódik, hogy a párton kí­vüli tsz-vezetők félnek fegyel­mi elé állítani egy-két rend­bontó, fegyelemsértó embert, mert párttagok, és »hátha ránk fogják, hogy támadjuk a pártot, a pártvezetést.« Sajnos ebben, mármint a fe­gyelemsértésben maga a párt- titkár, Zámbó István mutatja a rossz példát. Tréfásan úgy jellemzik, hogy vendégségbe jár be a tsz-be. Sajnos, a meg­jegyzés igazságot takar. Zám­bó Istvánnak alig van egysé­ge, a munkából rendszeresen kivonja magát, a tsz vezetői azonban nem mernek neki szólni. A szövetkezet kommu­nistáinak, de a járási pártbi­zottságnak is jól meg kellene gondolni: nem volna-e jobb, ha Zámbó elvtárs helyébe más, a tagság becsűlésére és bizalmára jobban rászolgáló embert bíznának meg a fele­lősséggel járó, de megtisztelő párttitkári tisztséggel. Mert addig, amíg egy-két ember büntetlenül megsértheti a leg­alapvetőbb erkölcsi normákat, addig az iharosberényi kom­munisták nem tudják bebizo­nyítani a falunak, hogy he­lyesen érteümézák hivatásukat, szerepüket, hogy értik és tud­ják: csak a kötelességük több, joguk ugyanannyi, mint a többi tsz-tagnak. Láthatóan mély gondba me­rül Bíró István elvtárs, ami­kor elmondom neki, hogy mi­lyen véleményeket, híreket hallottam róla a faluban. Nem szakít félbe, nem tiltakozik, érzem, hogy bánkódik. Nem próbálkozik kimosakodmi, á formális önkritikával sem akarja túltenni magát az el­mondottakon. Szavaiból az derül ki, hogy fegyelmezett, gerinces és képzett kommu­nista, komoly ember, aki nem akar hibázni, de vállalja a fe­lelősséget tetteiért. Őszintén elmondja legutóbbi kirohaná­sának indítékát is. ö is egy adag előítéletet, sérelmet hor­dott magában. Forrt benne a keserűség, s azon az estén úgy érezte, eljött az alkalom, hogy kiöntse búját-baját Mik voltak ezek a sérelmek? Bíró elvtárs eseteket. em­lít, hogy a könyvé* őség 9. Gy. miért, miért sem, kibabralt1 évről, amely is, az intézet igen jelentős vele: például valamikor hibá­san számolták él a járandó­ságát, amikor meg a hiba okáról érdeklődött, Császár odalökte elé a papírokat. Bán­tották a menedemondák is. Hallott például olyat, hogy a pálinkafőzde-vezető nem ér­demli meg a munkaegységet, mert neki van a legjobb so­ra, meg aki itt van, az csak lop, és abból könnyen él. Úgyhogy csordultig telt a po­hár, s amikor a főkönyvelő azt a bizonyos megjegyzést tette, a jövedelméről, eszébe jutottak a csípős megjegyzé­sek, s azt hitte, ő is szúrni, gúnyolódni akar. Ezért jött ki a béketűrésből — mondja —, de megsérteni ő sem akar­ta Császárt, csupán arra akarta figyelmeztetni, hogy le­mondással nem lehet a tag­ságot ijeszt,géni, utóvége is azért lehetett főkönyvelő, mert a tagság biztosította ne­ki ehhez a feltételeket —vé­lekedik Bíró elvtárs. Azzal vi­szont egyetért, hogy ezt más alkalommal kellett volna meg­mondania a főkönyvelőnek. Bántotta az is, hogy a já­rási tanács kiküldöttje a rend­őrséggel fenyegette meg, ami­kor beleszólt vitájukba, s vallja most is, hogy őt holmi jegyzőkönyv-irogatással nem lehet megijeszteni. Meg aztán »mit szólnának a falusiak, ha mi is ehhez a módszerhez fo­lyamodnánk?« — kérdi —, s nem lehet nem igazat adni neki ebben a dologban. Elis­meri, hogy gyakran fölkeresik a pálinkafőzőben is a járás­tól vagy a megyétől jött em­berek, de hát hova menjenek, ha éjjel-nappal ideköt a mun­ka? — mondja.— Hogy sok a megbízatásom? Én érzem ezt a legjobban, hiszen minden napra jut valami társadalmi elfoglaltságom. De hát én nem ajánlottam magam sehová, és a vezetők is úgy vannak, mint az a bizonyos közmondásbeli kocsis, aki mindig arra a ló­ra rakott, amelyik úgyis hú­zott. Mégis amikor érveket mon­dok neki, maga is elismeri, hogy ez a helyzet nem tart­ható. Úgy véli, sohasem szol­gáltatott okot arra, hogy tőle féljenek, »a véleményemet viszont akkor is megmondom, ha nem lesz semmiféle tiszt­ségem. Kiköiijüiink a lényegnél, az mindenképpen dicsérendő, ha valaki véleményt formál egy- egy kérdésben, és ezt ki is fejti, ám nem mindegy, hogy hogyan teszi ezt. Könnyű va­lamit egyszerűen kijelenteni, de nehezebb ugyanezt úgy mondani, hogy akinek mond­juk, az ne csak megértse, ha­nem el is fogadja vélemé­nyünket. Bíró elvtárs járatos a közügyefcben, hamar kiis­meri magát a különböző hely­zetekben, azonban a meggyő­zést nála sem helyettesítheti más. Sokat dolgozott ezért a rendszerért, senki sem vonja kétségbe becsületességét, elv­hűségét. Szép, dicséretes, kö­vetendő vonások ezek minden kommunista, minden ember számára. De egy dolgot még meg kell tanulnia Biró elv- társnak: közelebb kell férkőz­nie az emberek szívéhez, job­bam meg kell értenie őket. Akkor a szolgálat is — amit negyvenöt után magáira vál­lalt — könnyebb, boldog* tóbb lesz. Varga József Gyakorlattal rendelkező az- es gépi i főivel keres a TRAXSZVILI VÁLLAI A T (41928)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents