Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-24 / 146. szám

X ‘SOMOGYI NÉPLAP Yasárnap, 1S5?. június M, Az OAS-vezetik ellentétes nyilatkozatainak közös célja a fasiszta erők átmentése Az FLN rádiófelhívása Párizs (MTI). Sálán pénteken felszólította algériai híveit, hogy szüntes­sek be a fegyveres harcot, fo­gadják el a Rocher-Noir-bam létrejött megállapodást. Grady ezredes az orani kalózrádió­ban viszont bejelentette: a* OAS tovább folytatja me­rényleteit és a középületek pusztítását. Felszólította az európaiakat, hogy hagyják el Algériát, s költözzenek Fran­ciaországba. Susini — a tit­kosszervezet harmadik veze­tője Algírban — pedig árra kérte az európaiakat, hogy szavazzanak Igennel július el­sején. ' ; Az egymásnak ellentmondó utasítások megerősítik, hogy az összeesküvők , elvesztették a játszmát Algériában. A Pá­rizsból, Algírból és Órámból különbözőképpen irányított visszavonuló hadműveletnek azonban közös célja vám: az OAS fasiszta erőinek meg­mentése. Az Oranban parancsnokló ezredesek a napokban — ami­kor a francia katonai vezető­ség ‘-egyoldalú fegyverszüne- iet« hirdetett — a városba összpontosítot- . ták csapataikat, és foly­tatják a "felperzselt föld« akcióját. Az algíri csoport az orani el­lenállással zsarolja az ideigle­nes végrehajtó hatalmat. Si­került elérnie, hogy 225 ultrát beszerveznek az eddig kizáró­lag arabokból álló helyi kar­hatalomba. Salam »megtérése-« a fran­cia jobboldali sajtóban és po­litikai körökben megindult "kegyelmi kampányt* támaszt­ja alá. Az ultra parlamenti kép­viselők amnesztiát köve­telnek a letartóztatott összeesküvők részére. Azzal érveinek, hogyha Algé­riában amnesztiát ígértek az OAS tagjainak, a francia kor­mány sem lehet kevésbé elné­ző. Georges Bidault, a fasiszta szervezet új vezetője egy hrüsszeli lapban világosan ér­tésre adta: az OAS Franciaor­szágba csoportosítja át erőit, hogy előkészítse a talajt egy fasiszta puccskísérlethez. A Párizsban és a vidéki váro­sokban ismét fellángolt ter- rorhullám, a kommunisták és más antifasiszta személyek el­len elkövetett gyilkos me­rényletek a kibontakozó fasiszta támadás jelei. ALGÍR Giradymak, az OAS nyugat­algériai parancsnokának rádió­beszéde után — amelyben a Rocher Noir-i megállapodá­sok ellenére az OAS terror­kampányának folytatására szólított fel — újabb merény­letek sorozata indult meg Oranban és Bane-ban. Az orani városháza egy bombarobbamás következ­tében kigyulladt. Boné­ban 20 kézigránátot dob­tak, és 20 bombamerény­letet követtek el. Az algériai népszavazási kampány során a Nemzeti Felszabadítási Front rádiófel­hívást intézett az algériaiak­hoz kérve őket, hogy szavaz zanak igennel a függetlenség­re. Az FLN szóvivője ezután felolvasta az algériai Ideigle­nes kormány Tuniszban ki­adott június 13-i nyilatkoza­tát, s hangsúlyozta az algé­riai franciák megnyugtatásá­ra, hogy az Evianban megha­tározott biztosítékokat szigo­rúan megtartják. OAS-ellenes tüntetés Párizsban Párizs (TASZSZ). Pénteken este 3000 párizsi dolgozó tüntetéssel tiltakozott amiatt, hogy előző éjszaka az OAS banditái megölték Pier­re Verger-t, a kommunista párt tagját. A tüntetők közt ott menetelt a Francia Kom­munista Párt és az Általános Munkásszövetség (CGT) több vezetője is. A felvonulók a következő jelszavaikat hangoz­tatták: "Nem lesz fasizmus!« "Golyót Salannak!«; "Egység­re, antifasiszták!«; "OAS — SS!« stb. A Comdorcet utca járdáját — ahol az OAS terroriegé- nyei csütörtök éjszaka megöl­ték René Verger-t, virágcsok­rok és koszorúk borították. A párizsi antifasiszták til­takozó gyűlésén Le Fläche, az FKP párizsi 9. kerületi titká­ra a részvevők nevében köve­telte a fasiszta gyilkosok pél­dás megbüntetését. Beszélt a növekvő fasiszta veszélyről és arról az elszántságról, amely- lyel a köztársaság hívei út­ját állják a fasizmusnak. A csütörtök éjszakai OAS- gyilkosság hírére számos pá­rizsi gyárban is tiltakozó gyű­lést tartottak. A CGT és a francia ke­resztény dolgozók szövetsége (CFTC) közös nyilatkozatot adott ki, amelyben hangsú­lyozza, hogy a kormány elné­ző magatartása fokozza a fa­siszta veszélyt. A nyilatkozat felszólítja az antifasisztákat, követeljék a kormánytól a faszista söpredék szétzúzását és az évi an i egyezmények szi­gorú megtartását. (MTI) — A holland hatóságok be­jelentéséből kitűnik, hogy folytatódik a csapatszállítás Nyugat-Iriánba. A Zuider­kruis holland csapatszállító hajó — fedélzetén nyolcszázöt­ven Amsterdamból repülőgé­pen Curacaóba szállított hol­land katonával — elindult Nyugat-Iriánba. Jean-Paul Sartre részt kíván venni a moszkvai béke-világkongresszuson Moszkva (TASZSZ). Moszkvában sajtóértekezle­tet tartott Jean-Paul Sartre és felesége, Simone de Beauvoir. A sajtóértekezleten Sartre ki­jelentette: mindenképpen részt kíván venni a Moszkvában jú­lius 9-én összeülő leszerelési és béke-világkongresszus munká­jában. A kongresszus idejére feltétlenül visszajön Moszkvá­ba — mondotta —, hacsak az Algéria önrendelkezéséről döntő népszavazás után nem alakul ki olyan rendkívüli hely­zet, amely megköveteli jelenlé­tét otthon. Sartre megismerkedett azzal a sajtóban megjelent doku­mentummal. amelyben a szov­jet nép megbízza a kongresz- szuson részt vevő szovjet kül­dötteket. hogy tolmácsolják kí­vánságát. E dokumentumról szólva kijelentette: minden fel­tétel nélkül elfogadja vala­mennyi javaslatot, amely eb­ben az okmányban van. ö ma­ga egyébként azt szándékszik fölvetni a kongresszuson, ho­gyan lehetne megszabadítani a kultúrát a hidegháború befo­lyásától. (MTI) Melyik a jobb: a kolera-e vagy a pestis? Szovjet lapok a NATO belső egyenetlenségeiről Jugoszláv gazdasági küldöttség utazik a Szovjetunióba Belgrad (Tanjug). D. Kunc, a jugoszláv kül­ügyi államtitkárság szóvivője a pénteki sajtóértekezleten be­jelentette, hogy július elején jugoszláv gazdasági küldöttség utazik a Szovjetunióba, hogy ott a jugoszláv—szovjet gazda­sági együttműködés kibővítésé­ről tárgyaljon. Értesülések szerint a kül­döttséget Mijalko Todorovics, a jugoszláv szövetségi végre­hajtó tanács alelnöke vezeti. (MTI) Moszkva (TASZSZ). A Pravda szombati számá­ban Ratyianyi, a lap párizsi különtudósítója foglalkozik Rusk párizsi tárgyalásaival és az atomfegyverkezés kérdésé­ben tapasztalható amerikai— francia nézeteltérésekkel. A tudósító utal a New York He­rald Tribune-re, amely a pári­zsi tárgyalások eredményeit tömören így foglalta össze: "Megegyeztek abban, hogy né­zeteltérések vannak.« Termé­szetesen — fűzi hozzá Ratyia­nyi — semmiféle nézeteltérés nincs a francia és az amerikai kormány között a tekintetben, hogy fegyverkezzenek-e vagy leszereljenek. Mind a két fél a fegyverkezési hajsza fokozá­sának hive. Amikor Franciaország azt a "jogát« védelmezi, hogy önálló atomfegyvere legyen, voltakép­pen azt sugallja az Egyesült Államoknak, hogy ha az ame­rikaiak tevékenyen elősegíte­nék a Nyugat-Nimetországgal szoros szövetségben álló Fran­ciaország atomfegyverkezését, akkor esetleg lehetne szó va­lamiféle kompromisszumról — állapítja meg Ratyianyi. Amerikai befolyásos körök­ben most találgatják, mi volna előnyösebb az Egyesült Álla­mok katonai és politikai ter­vei szempontjából: megtarta­ni különleges helyzetét a NA- TO-ban, vagy hozzájárulni az európai szövetségesek gyors »nemzeti« atomfegyverkezést­hez. Ratyianyi azzal zárja cikkét, hogy a béke védelmezői szem­pontjából az első és a második felfogás híveinek vitája arra a vitára emlékeztet, hogy me­lyik a jobb: a kolera-e vagy a pestis. Hasonló hangnemben kom­mentálja a francia—amerikai nézeteltéréseket Markov alez­redes a Krasznaja Zvezdában. Ha figyelmesebben megnéz­zük az atlanti házban dúló vi­tákat — írja a szovjet katonai lap — észrevehetjük, hogy e viták nem a béke biztosításá­nak legjobb útjairól, nem a nemzetközi feszültség enyhíté­séről, és nem a leszerelésről folynak. Nem ilyesmi foglal­koztatja az atlanti stratégákat. Az Egyesült Államok, amint hadügyminisztere a napokban kategorikusan kijelentette, el­lenzi a nukleáris erő szétfor- gácsolását. Demagóg módon ar­ra hivatkozott, hogy az Egye­sült Államok meg akarja aka­dályozni egy atomháború ki­robbantását. Az amerikai vezető köröket valójában egészen más kérdés foglalkoztatja - nem akarják ki­engedni kezükből azt a félel­metes eszközt, amellyel nyo­mást gyakorolhatnak szövetsé­geseikre, és ami a legfőbb, sa­ját uralmuk alatt akarják tar­tani a NATO egész ütóerejét. (MTI) Kincs életbenmaraiioltia a Qiiadeloupe-szigeti repülaszerencsétlensígnet Polnte-a-Pitre (MTI). Hírügynökségi jelentések köz­ük, hogy Martinique szigetéről (el­szállt két francia helikopter le­ereszkedett Guadeloupe szigetén arra a hegyoldalra, ahol a hajnal­ban lezuhant Boeing—70*-es utas­szállító gép roncsai hevernek. A roentöalakulatok rádiójelentésel szerint nem találtak életben ma­radottakat a roncsok között. Pénteken este Párizsban hivata­losan megerősítették, hogy a gép valamennyi utasa és egész sze­mélyzete szörnyethalt. A jelentés szerint a szerencsétlenül Járt gé­pen 103 utas — köztük hét gyer­mek és négy csecsemő — és 10 fő­nyi személyzet tartózkodott. Első jelentések szerint a gép uta­sai közt volt egy francia nemzet­gyűlési képviselő, valamint Jorge Gaytan Duran columbiai költő. Graf Emil von Wedel nyu­gatnémet békebarát megláto­gatta Magyarországot, és a pol­gári pacifista szemével körül­nézett hazánkban. Tapasztala tairól, észrevételeiről három hasábos cikket írt a Das an­dere Deutschland című német lapba, Wedel többek közt a kö­vetkezőket írta: Ahogy egy nyugatnémet látta "Két barátommal gyors mo­torvonattal érkeztem Budapest­re. Az utolsó ausztriai állomá­son meglepetésünkre az oszt­rák útlevél-vizsgálók és vámhi­vatalnokok nem szálltak le vonatról. A magyar határállo­máson helybeli kartársaik szí Porcelán, kerámia és balatoni emléktárgyak BEMUTATÓJA ÉS VÁSÁRA június 25-től július tO-ig Fonyódon, a Balaton Áruházban (26582) vélyesen üdvözölték őket. Ezt látva felötlött bennünk a kér­dés: miért nem lehetséges ilyesmi az NSZK és az NDK határán? Egyébként a határ át­lépésekor láttuk a sokat emle­getett »halálsávot-* is. Ez sem mi egyéb, mint két közönséges szögesdröt, olyasféle, amilyet azokon a telkeken látni, ame lyeken nem lehet átjárni. A magyar oldalon őrtorony áll. A vonat áthaladásakor a torony ban álló katona a mellvédnek támasztotta a puskáját, és ba rátságosan integetett a vonat utasainak. A vám- és útlevél­vizsgálat a vonaton bonyoló­dott le sok »bitt'schön« közben. Budapesten szívesen fogad- tak.Három és fél napot töltöt­tünk a magyar fővárosban, két napot Debrecenben és kömyé kén, egy napot a Duna-kanyar ban és másfél napot Dél-Ma- gyarországon, a jugoszláv ha­tár közelében. Hála a rendel­kezésünkre álló autónak, sok mindent láttunk. Ezért csak né­hány jellemző élményről szá mólók be. Budapesten már csupán a Várban láthatók a háborús pusztulás nyomai. A pesti utca képe körülbelül a régi, olyan, amilyennek 1938- ban láttam. A forgalom élénk. Egy áruházban — leszállított árakkal — kiárusítás folyt. A vevők mindenből a legelőnyö­sebbet iparkodtak megszerezni. Hasonlót láttam egy csemege­üzletben. Itt minden kapható, amit az ember szeme-szája kí­vánhat. Semmiféle hiányról nem lehet beszélni. Sajnos, a Nemzeti Galériá­nak csak kevés időt szentel­hettünk. A németül beszélő igazgató kitűnő vezetésével át­tekintést nyertünk az egész magyar festészetről, amely sok­szorosan összefonódott az olasz és a francia mesterek hatásá­val. Amikor a szociális mű­vészotthonok egyikét megláto­gattuk, világossá vált, milyen példamutatóan gondoskodnak megöregedett művészekről. Meglátogattuk munkások ré gi és új otthonát is. A lakóház kapualjában feliratot láttunk, amelyben az illetékes ország gyűlési képviselők fogadóóráját tüntették jel. A Szövetségi Köztársaságban a legtöbb vá­lasztó azt sem tudja, hogy hív­ják az országgyűlési képviselő­jét. Ezzel szemben Magyarén• szagon szoros a kapcsolat a nép és a képviselők között. Na­gyon érdekesek voltak a Ma­gyar Béketanács és a Hazafias Népfront helyi képviselőivel folytatott beszélgetéseink. Töb bek között beszélgettünk egy igen magas állású bíróval, aki 1945 előtt is működött, továb­bá egy régebbi főpolgármester­rel, ügyvédekkel, egy teológiai tanárral és természetesen mun­kásokkal is. Valamennyi kér­désünkre határozott válaszokat kaptunk. Gyakran rámutattak ilyen vagy olyan hiányosságok­ra is. de remélték, hogy ezeket rövidesen megszüntetik, ök is érdeklődtek felőlünk, s a tár­salgás szabad és kötetlen volt. Végül az egyik munkás arra kért bennünket, jöjjünk vissza jövőre, vegyünk részt épülő családi házának felavatásán. Látszott, hogy ezt a meghívást komolyan gondolta. Debrecenben, a »kálvinista Rómában« alkalmunk nyílt megismerni a református egy­ház nagy jelentőségét. A refor­mátus egyház elejétől fogva magáévá tette a nemzeti érde­keket, és az elnyomottak olda­lára állott. A debreceni refor­mátus püspök mondotta ne­künk: »Hogyan lehetnék egy olyan rendszer ellen, amely né­pemnek és nevezetesen a kis- parasztnak a legnagyobb előnyt biztosítja?« Igen tanulságos volt Debrecenben a mintasze­rű Mezőgazdasági Akadémia. Ebben agronómusokat képez­nek ki. Jártunk Debrecen kö­zelében egy igen nagy mezőgaz­dasági termelőszövetkezetben, amelynek területe több ezer hektár. Ennek a szövetkezet­nek elnöke egykor kisparasst < volt. Kevés és sovány földön gazdálkodott, ezért cselédnek is el kellett szegődnie. Most ügye­sen és jó eredménnyel vezeti a mezőgazdasági nagyüzemet. Ez az őstehetség vajon érvé­nyesülhetett-e volna a múlt­ban? Magyarország óriási lépést tett a félfeudalizmusból ■ egye­nesen a szocializmusba, A debreceni egyetem és pél­daszerű klinikájának megte­kintése után meglátogattunk két gimnáziumot. Ezekben né­met nyelvet is tanítanak. Leg­nagyobb meglepetésemre a-z egyik református, a másik pe­dig katolikus■ gimnázium volt. Minthogy az egyházak pozití­van viszonyulnak az új társa­dalmi rendhez, az állam aggo­dalom nélkül az egyházaknak is részt ad a nevelőmunkában. Mindkét iskolában részt vet­tünk két felső osztály óráján. A tanárok legnagyobb része nő. Oroszból fordítanak né­metre és viszont. Megkérdez­tük a tanulókat, ki járt közü­lük külföldön. A 40 tanuló kö­zül hat Ausztriában, kettő Olaszországban, egy Francia- országban és 35 az NDK-ban járt. A Szövetségi Köztársaság­ban egyikük sem járt. Egy-egy diák — miRt a számokból ki­derült — több alkalommal is volt külföldön. Az ifjúság mindenütt kitűnő benyomást keltett. Tanulni vá­gyó, szerény és öntudatos. A német gimnáziumokba csal olyan tanulókat vesznek föl, akik az alap fokú iskolákban elegendő németet tanultak. Német szülők gyermekeit azon­ban akkor is fölveszik, ha egy szót sem tudnak németül. A magyarok arra törekednek, hogy minél szélesebb körben terjesszék a német nyelvtu­dást. Magyarországon több né­met gimnázium működik, ezen­kívül szlovák, román, szerb- horvát is. Ezzel a messzemenő kisebbségvédelemmel sikerült megoldani a nemzetiségi kér­dést, amely évszázadokon át mérgezte a légkört. Végigutaztunk a Balaton mentén. Kaposváron hosszabb beszélgetést folytattunk a he­lyi népfrontbizottság tagjaival. Részt vettünk egy járási nép- frontgyűlésen. A zuhogó eső ellenére eljöttek az emberek, és megtelt a terem. Egy fiatalem­ber költeményt szavalt. Sok kérdést intéztek hozzánk. Alig­ha volt még részem ilyen gyű­lésben, ahol perceken belül ki­alakult a kapcsolat előadó és hallgatóság között. Megkértek, beszéljek a Szövetségi Köztár­saságról. Amikor éjféltájban befejezték a gyűlést, a hallga­tóság nagyon sajnatta, hogy a vita nem folyik tovább. El sem tudom mondani, milyen jóin­dulatnak voltak az emberek. Egy vadászkastélyban éjsza­káztunk. Másnap Pécset láto­gattuk meg, aztán visszatér­tünk Budapestre. A fővárosban, a Parlament épületében ismertették velünk az országgyűlés és a népkép­viseleti bizottságok munkáját. Közben kitűnő kávét szolgál­tak fel — ezt egyébként min­denütt kötelezően megkaptuk. Végül elbúcsúztunk az elbű­völő elnökasszonytól. A ma­gyarok vendégszeretetét nem lehet túlteljesíteni. A nép for­ró óhaja, hogy a Német Szö­vetségi Köztársaság népével is megteremthessék a kapcsolatot. Jóllehet nem feledték a bor­zalmas hitleri időket, nem gyű­lölködnek: a barátságot és a békés egymás mellett élést akarják.« A kaposvári Ingat lankeaelő Vállalat sztkméban jártas, több éves gyakorlattal rendelkező hőműyes szakmunkást FÖLVESZ. Jelentkezés a vállalat központjában (2817)

Next

/
Thumbnails
Contents