Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-24 / 146. szám
X ‘SOMOGYI NÉPLAP Yasárnap, 1S5?. június M, Az OAS-vezetik ellentétes nyilatkozatainak közös célja a fasiszta erők átmentése Az FLN rádiófelhívása Párizs (MTI). Sálán pénteken felszólította algériai híveit, hogy szüntessek be a fegyveres harcot, fogadják el a Rocher-Noir-bam létrejött megállapodást. Grady ezredes az orani kalózrádióban viszont bejelentette: a* OAS tovább folytatja merényleteit és a középületek pusztítását. Felszólította az európaiakat, hogy hagyják el Algériát, s költözzenek Franciaországba. Susini — a titkosszervezet harmadik vezetője Algírban — pedig árra kérte az európaiakat, hogy szavazzanak Igennel július elsején. ' ; Az egymásnak ellentmondó utasítások megerősítik, hogy az összeesküvők , elvesztették a játszmát Algériában. A Párizsból, Algírból és Órámból különbözőképpen irányított visszavonuló hadműveletnek azonban közös célja vám: az OAS fasiszta erőinek megmentése. Az Oranban parancsnokló ezredesek a napokban — amikor a francia katonai vezetőség ‘-egyoldalú fegyverszüne- iet« hirdetett — a városba összpontosítot- . ták csapataikat, és folytatják a "felperzselt föld« akcióját. Az algíri csoport az orani ellenállással zsarolja az ideiglenes végrehajtó hatalmat. Sikerült elérnie, hogy 225 ultrát beszerveznek az eddig kizárólag arabokból álló helyi karhatalomba. Salam »megtérése-« a francia jobboldali sajtóban és politikai körökben megindult "kegyelmi kampányt* támasztja alá. Az ultra parlamenti képviselők amnesztiát követelnek a letartóztatott összeesküvők részére. Azzal érveinek, hogyha Algériában amnesztiát ígértek az OAS tagjainak, a francia kormány sem lehet kevésbé elnéző. Georges Bidault, a fasiszta szervezet új vezetője egy hrüsszeli lapban világosan értésre adta: az OAS Franciaországba csoportosítja át erőit, hogy előkészítse a talajt egy fasiszta puccskísérlethez. A Párizsban és a vidéki városokban ismét fellángolt ter- rorhullám, a kommunisták és más antifasiszta személyek ellen elkövetett gyilkos merényletek a kibontakozó fasiszta támadás jelei. ALGÍR Giradymak, az OAS nyugatalgériai parancsnokának rádióbeszéde után — amelyben a Rocher Noir-i megállapodások ellenére az OAS terrorkampányának folytatására szólított fel — újabb merényletek sorozata indult meg Oranban és Bane-ban. Az orani városháza egy bombarobbamás következtében kigyulladt. Bonéban 20 kézigránátot dobtak, és 20 bombamerényletet követtek el. Az algériai népszavazási kampány során a Nemzeti Felszabadítási Front rádiófelhívást intézett az algériaiakhoz kérve őket, hogy szavaz zanak igennel a függetlenségre. Az FLN szóvivője ezután felolvasta az algériai Ideiglenes kormány Tuniszban kiadott június 13-i nyilatkozatát, s hangsúlyozta az algériai franciák megnyugtatására, hogy az Evianban meghatározott biztosítékokat szigorúan megtartják. OAS-ellenes tüntetés Párizsban Párizs (TASZSZ). Pénteken este 3000 párizsi dolgozó tüntetéssel tiltakozott amiatt, hogy előző éjszaka az OAS banditái megölték Pierre Verger-t, a kommunista párt tagját. A tüntetők közt ott menetelt a Francia Kommunista Párt és az Általános Munkásszövetség (CGT) több vezetője is. A felvonulók a következő jelszavaikat hangoztatták: "Nem lesz fasizmus!« "Golyót Salannak!«; "Egységre, antifasiszták!«; "OAS — SS!« stb. A Comdorcet utca járdáját — ahol az OAS terroriegé- nyei csütörtök éjszaka megölték René Verger-t, virágcsokrok és koszorúk borították. A párizsi antifasiszták tiltakozó gyűlésén Le Fläche, az FKP párizsi 9. kerületi titkára a részvevők nevében követelte a fasiszta gyilkosok példás megbüntetését. Beszélt a növekvő fasiszta veszélyről és arról az elszántságról, amely- lyel a köztársaság hívei útját állják a fasizmusnak. A csütörtök éjszakai OAS- gyilkosság hírére számos párizsi gyárban is tiltakozó gyűlést tartottak. A CGT és a francia keresztény dolgozók szövetsége (CFTC) közös nyilatkozatot adott ki, amelyben hangsúlyozza, hogy a kormány elnéző magatartása fokozza a fasiszta veszélyt. A nyilatkozat felszólítja az antifasisztákat, követeljék a kormánytól a faszista söpredék szétzúzását és az évi an i egyezmények szigorú megtartását. (MTI) — A holland hatóságok bejelentéséből kitűnik, hogy folytatódik a csapatszállítás Nyugat-Iriánba. A Zuiderkruis holland csapatszállító hajó — fedélzetén nyolcszázötven Amsterdamból repülőgépen Curacaóba szállított holland katonával — elindult Nyugat-Iriánba. Jean-Paul Sartre részt kíván venni a moszkvai béke-világkongresszuson Moszkva (TASZSZ). Moszkvában sajtóértekezletet tartott Jean-Paul Sartre és felesége, Simone de Beauvoir. A sajtóértekezleten Sartre kijelentette: mindenképpen részt kíván venni a Moszkvában július 9-én összeülő leszerelési és béke-világkongresszus munkájában. A kongresszus idejére feltétlenül visszajön Moszkvába — mondotta —, hacsak az Algéria önrendelkezéséről döntő népszavazás után nem alakul ki olyan rendkívüli helyzet, amely megköveteli jelenlétét otthon. Sartre megismerkedett azzal a sajtóban megjelent dokumentummal. amelyben a szovjet nép megbízza a kongresz- szuson részt vevő szovjet küldötteket. hogy tolmácsolják kívánságát. E dokumentumról szólva kijelentette: minden feltétel nélkül elfogadja valamennyi javaslatot, amely ebben az okmányban van. ö maga egyébként azt szándékszik fölvetni a kongresszuson, hogyan lehetne megszabadítani a kultúrát a hidegháború befolyásától. (MTI) Melyik a jobb: a kolera-e vagy a pestis? Szovjet lapok a NATO belső egyenetlenségeiről Jugoszláv gazdasági küldöttség utazik a Szovjetunióba Belgrad (Tanjug). D. Kunc, a jugoszláv külügyi államtitkárság szóvivője a pénteki sajtóértekezleten bejelentette, hogy július elején jugoszláv gazdasági küldöttség utazik a Szovjetunióba, hogy ott a jugoszláv—szovjet gazdasági együttműködés kibővítéséről tárgyaljon. Értesülések szerint a küldöttséget Mijalko Todorovics, a jugoszláv szövetségi végrehajtó tanács alelnöke vezeti. (MTI) Moszkva (TASZSZ). A Pravda szombati számában Ratyianyi, a lap párizsi különtudósítója foglalkozik Rusk párizsi tárgyalásaival és az atomfegyverkezés kérdésében tapasztalható amerikai— francia nézeteltérésekkel. A tudósító utal a New York Herald Tribune-re, amely a párizsi tárgyalások eredményeit tömören így foglalta össze: "Megegyeztek abban, hogy nézeteltérések vannak.« Természetesen — fűzi hozzá Ratyianyi — semmiféle nézeteltérés nincs a francia és az amerikai kormány között a tekintetben, hogy fegyverkezzenek-e vagy leszereljenek. Mind a két fél a fegyverkezési hajsza fokozásának hive. Amikor Franciaország azt a "jogát« védelmezi, hogy önálló atomfegyvere legyen, voltaképpen azt sugallja az Egyesült Államoknak, hogy ha az amerikaiak tevékenyen elősegítenék a Nyugat-Nimetországgal szoros szövetségben álló Franciaország atomfegyverkezését, akkor esetleg lehetne szó valamiféle kompromisszumról — állapítja meg Ratyianyi. Amerikai befolyásos körökben most találgatják, mi volna előnyösebb az Egyesült Államok katonai és politikai tervei szempontjából: megtartani különleges helyzetét a NA- TO-ban, vagy hozzájárulni az európai szövetségesek gyors »nemzeti« atomfegyverkezésthez. Ratyianyi azzal zárja cikkét, hogy a béke védelmezői szempontjából az első és a második felfogás híveinek vitája arra a vitára emlékeztet, hogy melyik a jobb: a kolera-e vagy a pestis. Hasonló hangnemben kommentálja a francia—amerikai nézeteltéréseket Markov alezredes a Krasznaja Zvezdában. Ha figyelmesebben megnézzük az atlanti házban dúló vitákat — írja a szovjet katonai lap — észrevehetjük, hogy e viták nem a béke biztosításának legjobb útjairól, nem a nemzetközi feszültség enyhítéséről, és nem a leszerelésről folynak. Nem ilyesmi foglalkoztatja az atlanti stratégákat. Az Egyesült Államok, amint hadügyminisztere a napokban kategorikusan kijelentette, ellenzi a nukleáris erő szétfor- gácsolását. Demagóg módon arra hivatkozott, hogy az Egyesült Államok meg akarja akadályozni egy atomháború kirobbantását. Az amerikai vezető köröket valójában egészen más kérdés foglalkoztatja - nem akarják kiengedni kezükből azt a félelmetes eszközt, amellyel nyomást gyakorolhatnak szövetségeseikre, és ami a legfőbb, saját uralmuk alatt akarják tartani a NATO egész ütóerejét. (MTI) Kincs életbenmaraiioltia a Qiiadeloupe-szigeti repülaszerencsétlensígnet Polnte-a-Pitre (MTI). Hírügynökségi jelentések közük, hogy Martinique szigetéről (elszállt két francia helikopter leereszkedett Guadeloupe szigetén arra a hegyoldalra, ahol a hajnalban lezuhant Boeing—70*-es utasszállító gép roncsai hevernek. A roentöalakulatok rádiójelentésel szerint nem találtak életben maradottakat a roncsok között. Pénteken este Párizsban hivatalosan megerősítették, hogy a gép valamennyi utasa és egész személyzete szörnyethalt. A jelentés szerint a szerencsétlenül Járt gépen 103 utas — köztük hét gyermek és négy csecsemő — és 10 főnyi személyzet tartózkodott. Első jelentések szerint a gép utasai közt volt egy francia nemzetgyűlési képviselő, valamint Jorge Gaytan Duran columbiai költő. Graf Emil von Wedel nyugatnémet békebarát meglátogatta Magyarországot, és a polgári pacifista szemével körülnézett hazánkban. Tapasztala tairól, észrevételeiről három hasábos cikket írt a Das andere Deutschland című német lapba, Wedel többek közt a következőket írta: Ahogy egy nyugatnémet látta "Két barátommal gyors motorvonattal érkeztem Budapestre. Az utolsó ausztriai állomáson meglepetésünkre az osztrák útlevél-vizsgálók és vámhivatalnokok nem szálltak le vonatról. A magyar határállomáson helybeli kartársaik szí Porcelán, kerámia és balatoni emléktárgyak BEMUTATÓJA ÉS VÁSÁRA június 25-től július tO-ig Fonyódon, a Balaton Áruházban (26582) vélyesen üdvözölték őket. Ezt látva felötlött bennünk a kérdés: miért nem lehetséges ilyesmi az NSZK és az NDK határán? Egyébként a határ átlépésekor láttuk a sokat emlegetett »halálsávot-* is. Ez sem mi egyéb, mint két közönséges szögesdröt, olyasféle, amilyet azokon a telkeken látni, ame lyeken nem lehet átjárni. A magyar oldalon őrtorony áll. A vonat áthaladásakor a torony ban álló katona a mellvédnek támasztotta a puskáját, és ba rátságosan integetett a vonat utasainak. A vám- és útlevélvizsgálat a vonaton bonyolódott le sok »bitt'schön« közben. Budapesten szívesen fogad- tak.Három és fél napot töltöttünk a magyar fővárosban, két napot Debrecenben és kömyé kén, egy napot a Duna-kanyar ban és másfél napot Dél-Ma- gyarországon, a jugoszláv határ közelében. Hála a rendelkezésünkre álló autónak, sok mindent láttunk. Ezért csak néhány jellemző élményről szá mólók be. Budapesten már csupán a Várban láthatók a háborús pusztulás nyomai. A pesti utca képe körülbelül a régi, olyan, amilyennek 1938- ban láttam. A forgalom élénk. Egy áruházban — leszállított árakkal — kiárusítás folyt. A vevők mindenből a legelőnyösebbet iparkodtak megszerezni. Hasonlót láttam egy csemegeüzletben. Itt minden kapható, amit az ember szeme-szája kívánhat. Semmiféle hiányról nem lehet beszélni. Sajnos, a Nemzeti Galériának csak kevés időt szentelhettünk. A németül beszélő igazgató kitűnő vezetésével áttekintést nyertünk az egész magyar festészetről, amely sokszorosan összefonódott az olasz és a francia mesterek hatásával. Amikor a szociális művészotthonok egyikét meglátogattuk, világossá vált, milyen példamutatóan gondoskodnak megöregedett művészekről. Meglátogattuk munkások ré gi és új otthonát is. A lakóház kapualjában feliratot láttunk, amelyben az illetékes ország gyűlési képviselők fogadóóráját tüntették jel. A Szövetségi Köztársaságban a legtöbb választó azt sem tudja, hogy hívják az országgyűlési képviselőjét. Ezzel szemben Magyarén• szagon szoros a kapcsolat a nép és a képviselők között. Nagyon érdekesek voltak a Magyar Béketanács és a Hazafias Népfront helyi képviselőivel folytatott beszélgetéseink. Töb bek között beszélgettünk egy igen magas állású bíróval, aki 1945 előtt is működött, továbbá egy régebbi főpolgármesterrel, ügyvédekkel, egy teológiai tanárral és természetesen munkásokkal is. Valamennyi kérdésünkre határozott válaszokat kaptunk. Gyakran rámutattak ilyen vagy olyan hiányosságokra is. de remélték, hogy ezeket rövidesen megszüntetik, ök is érdeklődtek felőlünk, s a társalgás szabad és kötetlen volt. Végül az egyik munkás arra kért bennünket, jöjjünk vissza jövőre, vegyünk részt épülő családi házának felavatásán. Látszott, hogy ezt a meghívást komolyan gondolta. Debrecenben, a »kálvinista Rómában« alkalmunk nyílt megismerni a református egyház nagy jelentőségét. A református egyház elejétől fogva magáévá tette a nemzeti érdekeket, és az elnyomottak oldalára állott. A debreceni református püspök mondotta nekünk: »Hogyan lehetnék egy olyan rendszer ellen, amely népemnek és nevezetesen a kis- parasztnak a legnagyobb előnyt biztosítja?« Igen tanulságos volt Debrecenben a mintaszerű Mezőgazdasági Akadémia. Ebben agronómusokat képeznek ki. Jártunk Debrecen közelében egy igen nagy mezőgazdasági termelőszövetkezetben, amelynek területe több ezer hektár. Ennek a szövetkezetnek elnöke egykor kisparasst < volt. Kevés és sovány földön gazdálkodott, ezért cselédnek is el kellett szegődnie. Most ügyesen és jó eredménnyel vezeti a mezőgazdasági nagyüzemet. Ez az őstehetség vajon érvényesülhetett-e volna a múltban? Magyarország óriási lépést tett a félfeudalizmusból ■ egyenesen a szocializmusba, A debreceni egyetem és példaszerű klinikájának megtekintése után meglátogattunk két gimnáziumot. Ezekben német nyelvet is tanítanak. Legnagyobb meglepetésemre a-z egyik református, a másik pedig katolikus■ gimnázium volt. Minthogy az egyházak pozitívan viszonyulnak az új társadalmi rendhez, az állam aggodalom nélkül az egyházaknak is részt ad a nevelőmunkában. Mindkét iskolában részt vettünk két felső osztály óráján. A tanárok legnagyobb része nő. Oroszból fordítanak németre és viszont. Megkérdeztük a tanulókat, ki járt közülük külföldön. A 40 tanuló közül hat Ausztriában, kettő Olaszországban, egy Francia- országban és 35 az NDK-ban járt. A Szövetségi Köztársaságban egyikük sem járt. Egy-egy diák — miRt a számokból kiderült — több alkalommal is volt külföldön. Az ifjúság mindenütt kitűnő benyomást keltett. Tanulni vágyó, szerény és öntudatos. A német gimnáziumokba csal olyan tanulókat vesznek föl, akik az alap fokú iskolákban elegendő németet tanultak. Német szülők gyermekeit azonban akkor is fölveszik, ha egy szót sem tudnak németül. A magyarok arra törekednek, hogy minél szélesebb körben terjesszék a német nyelvtudást. Magyarországon több német gimnázium működik, ezenkívül szlovák, román, szerb- horvát is. Ezzel a messzemenő kisebbségvédelemmel sikerült megoldani a nemzetiségi kérdést, amely évszázadokon át mérgezte a légkört. Végigutaztunk a Balaton mentén. Kaposváron hosszabb beszélgetést folytattunk a helyi népfrontbizottság tagjaival. Részt vettünk egy járási nép- frontgyűlésen. A zuhogó eső ellenére eljöttek az emberek, és megtelt a terem. Egy fiatalember költeményt szavalt. Sok kérdést intéztek hozzánk. Aligha volt még részem ilyen gyűlésben, ahol perceken belül kialakult a kapcsolat előadó és hallgatóság között. Megkértek, beszéljek a Szövetségi Köztársaságról. Amikor éjféltájban befejezték a gyűlést, a hallgatóság nagyon sajnatta, hogy a vita nem folyik tovább. El sem tudom mondani, milyen jóindulatnak voltak az emberek. Egy vadászkastélyban éjszakáztunk. Másnap Pécset látogattuk meg, aztán visszatértünk Budapestre. A fővárosban, a Parlament épületében ismertették velünk az országgyűlés és a népképviseleti bizottságok munkáját. Közben kitűnő kávét szolgáltak fel — ezt egyébként mindenütt kötelezően megkaptuk. Végül elbúcsúztunk az elbűvölő elnökasszonytól. A magyarok vendégszeretetét nem lehet túlteljesíteni. A nép forró óhaja, hogy a Német Szövetségi Köztársaság népével is megteremthessék a kapcsolatot. Jóllehet nem feledték a borzalmas hitleri időket, nem gyűlölködnek: a barátságot és a békés egymás mellett élést akarják.« A kaposvári Ingat lankeaelő Vállalat sztkméban jártas, több éves gyakorlattal rendelkező hőműyes szakmunkást FÖLVESZ. Jelentkezés a vállalat központjában (2817)
