Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-24 / 146. szám

Vwimsp, 19S& június ZL

8

SOMOGYI NÉPLAP

Alberto Moravia:

AKI HA

VERHET A:

N

yár volt, és én a népe- háttá volna: -Kotród) innét a lók és eltűnők. De én hozzá Juan vált Lenyűgözött ez az

sebb utcákat válasz- lehető leggyorsabban, soha az voltam szokva, hogy másokat ember. Nagyon ravasz volt

tottam, San Silvestro életben nem láttalak.« hozzak zavarba. És most én ijesztően ravasz, sokkal ravaterét; befordultam a És senkinek, sem jutott eszé- alig tudtam hova lenni. Ebért szabb, mint ahogyan én elképfőposiárál, végighaladtam a be, hogy megvizsgálja, hogyan is válaszoltam olyan szamár zeltem.

Ccjomna tér árkádjai alatt, is áll ez a történet Bressanone- ntódon. Hozták a makarónit. Megramajd tovább folytattam uta- val. Az igazság az, hogy nem »Hát csak megvagyok vala- gadta a villát mohán bekapis voltam soha katona, mert az hogy — és szokásból hozzátet- anyám özvegy. Bressanonet, ezt tem —, ha tudnád, mi mindé- a kis eldugott fészket azért vá- nen mentem azóta keresztül.«

lasztottam, mert a sors jóvoltá- Nagy örömmel, élénkén vá- voltak azok! De kedves báróból egyesek odakerülhettek gott a szavamba. tóm, ahogy te Nellával elbánugyan, de még ha akarták vol- «Feltétlenül el kell monda- tál, az már tényleg nem volt na, sem tudták volna a hazug- nőd mindent. Menjünk be egy szép... Meg kell neked mon- ságot rámbizonyítani. bárba. Elvégre meg is kell ön- danám őszintén, egyáltalán

I

lyen módon és még néhány tözni ezt a viszontlátást.« nem volt szép.«

más fogás segítségével Mialatt ezeket mondta, meg- »Nella? Ki az?« — morog- valahogy sikerült felszí- ragadott, szinte vasból volt a tam, mert a szám tele volt manem. maradnom. Egy szép keze, olyan, mint egy kampó, karónival. Vigyorgott.

mat a Via del Camberón. Könnyű ruházatot viseltem, nyitott nyakú inget nyakkendő nélkül, gyapj úpulóvert és zakót. A szvettori, szándékosan úgy húztam fel, hogy egy darab kilátszott a zakóból, és lebegett a szélben. Vászoncipőt viseltem hozzá. Egyszóval ahhoz a mesterséghez, amit folytattam, külsőm tökéletesen illett. Miután elfoglaltam helyekodott pár falatot, aztán folytatta vidám csevegését. »Bressanone! Remek idők

met, elkezdtem a járókelőket napon, amikor éppen szokásom fölemelt a földről, és egy bár- » Nem, kedvesem, csak ne

vizsgálni. Ha megfelelő sze- szerint a Via del Camberón hoz hurcolt, nem messze a Via játszd itt nekem az ostobát. Ezmélyt pillantottam meg, hozzá- »szolgálatomat* végeztem, ész- della Vitetől. Míg vonszolt, he- sei nem érsz el semmit. En siettem, és a következő szavak- revettem egy férfit, aki kényei- vesen beszélt hozzám. csak ismerlek. Az a lány igazi

kai üdvözöltem: mesen ballagott az utcán, meg- »Mitsoda szerencsés találka- kincs volt. Szőke, kék szemű,

»0, kit látnak szemeim! ^ minden kirakat előtt, és zdí! Ü0V örülök, hogy láthat- remek alakú, és te, kedves ba- Nem ismersz meg? Hiszen figyelmesen szemlélte a kiállí- És mindezt mozdulatlan rátám, a szíve közepébe talal- együtt szolgáltunk a katona- tott árukat. Valószínűleg azért, arckifejezéssel, közönyös han- tál, és aztán benne hagytad a Ságnál... Nem?.,. Hát még mert ezen a forgalmas helyen Som mondta. Jobban megnéz- pácban. Még Modugno is azt lyetí Ténylug nem ismersz az egyetlen ráérő embernek lát- tem őt. Barna nadrágja túlsá- mondta, hogy csirkefogó mód- meg. Brf tsanoneban együtt szott, azonnal határoztam: gosan is gondosan volt vasalva, jára viselkedtél.« jártunk a tiszti étkezdébe. Még feltartóztatom. Alig született és a fényesre tisztított cipó bő- »Ki az a Modugno? Valomindig nem emlékszel?« meg az elhatározás, rögtön ne- re olyan vékony volt, mint ko- gasd meg a kifejezéseidet, ha

Ezeka* a szavakat csak ak- kiindultam. Mellé léptem, és pott bársony. És akkor eszre- szabad kemem« — szalatottam kor fogják megérteni, ha meg- a régi módszert alkalmazva vettem valamit, amitől a hideg félbe remélve, ^ hogy sikerül hallj/ik mivel is foglalkoztam, megszólítottam: »No, nézd szaladt végig a hátgerincemen, magamra haragítani, de erről

Kétehárom perc, egy másod- csak! Ki az? A tiszti étkez- Egy óvatlan mozdulatnál fel- szó sem Volt. Túl ravasz volt. peeccei sem hosszabb Idő alatt de... Bressanone...« — Mi- csúszott a zöld kockás zakó, és »Igen, igen, valódi csirkefo- *í számomra ismeretlen egyént alatt mindezt elhadartam, én észrevettem, hogy az illető- gó. Mi mást mondhat ilyenről rá kellett vennem arra, hogy jobban megnéztem az illetőt, nek nem volt inge, ehelyett az ember?« megismerjen, vagy legalábbis és rájöttem, hogy itt nem lesz csak két szalaggal megerősített Nevetett, bort töltött magá- kételkedjen abban, hogy nem sikerem. De akkor már túl ké* ingelejét viselt. Kétoldalt ki- nak, egy hajtásra kiítta, és újismer Ha például azt mond- ső volt. Az illető korát nehéz lászott sárgás bőre, ami engem bol enni kezdett tam volna, »... emlékszel még volt megállapítani. Lehetett határozottan egy hernyóra em~ Közben én elfogyasztottam a arra a kévéházra?, vagy pedig 30, de éppen úgy 50 is. Légin- lékeztetett. Egyszóval még sok- makarónit Evés után valami- ». .emlékszel az X. Y. család- kább menyétre hasonlított: kés- kai szánalmasabb nincstelen vei merészebbnek éreztem maró’- — az illető azonnal így kény, hegyes arc, kellemetlenül volt mint én, mégis kicsit más gam, és elhatároztam, hogy ar- válaszolt volna- »Nem, nem is- sárga színű, hosszú orr, előug- színezettel: én vidám társasa- cába mondom az igazságot Va- merem őket. Nem emlékszem.« ró pofacsontok, kicsi, összehú- got kedvelő fickó vagyok, ő lamivei hátrább toltam a széDe a katonaságnál mindenki

zott szemek, alacsony homlok, meg rendkívül kellemetlenül két hogy levegye kezét a válegyenehatott. Iámról, és elkezdtem

eléptünk a bárba. Egye- seT1 a szemébe nézve: nesen a pulthoz ment *Hát idefigyelj: fejezzük be két vermutot rendelt és ezt a históriát. Minden jónak elkezdte: vége van egyszer. Szóval ideA tiszti étkezde Bressanone- süss: soha az életben nem volB

nagy száj, kékesszínű ajkak. A szolgált. És magától értetődő, hatalmas, elálló fülek és a rö- hogy valaki nem emlékszik a vidre nyírt haj miatt úgy fes- másikna, akivel valamikor tett, mint egy megkopaszott ka- .... f zu mű kae. Szokatlanul aszottnak lategyütt szolgait Kilenc esetben ^ teste kÖPÜ1 nagy

tíz közül az illető alaposan vé- kétsoros steppelt zakó lengede- ban! Már hogy is felejtettem *am Bressanoneban.« gigmért, gyötörte az emléke- zett kockás anyagból Láttak volna el! Aranyos kis város az "Te s(>ha nem voltál Bressazetét, és akkor kezdtem én a már gyíkot amikor bekap egy * KeiV** W* „" . ■ _

.r z. , , kis utcácskák az árkádokkal. »Nem, es nem is ismertem

tamadast. szúnyogot? Mondulatlanul ul, Bressanone, És körös-körül a semmiféle Moschittot vagy Mo»Azok voltak csak a szép visszatartott lélegzettel, aztán csodálatos szőlőhegyek! Az a dugnót, éppúgy, mint a Tessi- idök! Azután minden rosszul hirtelen ugrik egyet — és a remek bor! Hogy is hívják? Ja, torét vagy a Patemostert sem.« ment nekem. Ha tudnád, mi szúnyog eltűnt. Pontosan megvan. Terlano!« »Miket beszélsz?«

Ebben a pillanatban hozták »Az igazat. Én egyáltalán

szúnyog

mindenen mentem keresztül, ugyanilyen hirtelenül

fordult

az italt, és ő megragadta poha- nem vagyok Don Juan, ha foglalkozom is a nőkkel. Soha

nem is ismertem semmiféle Nellát: Nem is voltam katona.«

Rám bámult lagyószemeiÉs most, amint látod, munka- felém, amikor szavaimat meg- rat, fölemelte: nélküli vagyok...« hallotta. »Találkozásunkra!«

Amikor idáig értem, a férfit Hagyta, hogy végigmeséljem Nem maradt más hátra, koc- vagy sikerült meggyőznöm, egész bressanonei történetemet, Ontanom kellett és vele együtt hogy gyenge az emie^ezotehet- aztán örömmel felkiáltott: , T . .. gége, vagy kínosan kezdte ma- »Már hogyne emlékeznék! 1 roSlcm az aj- ^ ^ ^ újbó] ^ goridoltaiTlj

gát érezni, talán tényleg sza- Természetesen emlékszem rád! to fele indult, nalmat érzett irántam, vagy És hogy s mint? Mit csinálsz »Idefigyelj — mondta már

egyszerűen csak sietett, és nem azóta? Hát ez igazán nagy sze- indulóban _ most éppen

a

kart utánagondolni. Minden- rű!« ...... ’ , , , ,

esetre a zsebébe nyúlt, és oda- Milyen lényeges dolog is az ebeduio "?■ »W** nyújtotta azt a 300 vagy 500 élet minden pillanatában meg- együtt. Elvégre olyan barátok, lírát, ami találkozásunk valódi őriznünk lélekjelenlétünket, mint mi, nem mindennap főcélját képezte. Mondhatnak Ha én abban a pillanatban ele- lálkoznak.« akármit, az emberek mégiscsak gendő lélekjelenléttel rendeljószívűek. Száz közül nem egy- keztem volna, valamilyen ür- *>®e sajnos nekem ...«—• da- gyel találkoztam, aki azt mond- üggyel könnyedén visszavárni- dogtam, és próbáltam utolérni.- _ A vendéglős, aki állandóan

szemmel tartott minket, ránk kiáltott:

UJ KÖNYVEK

ILLYÉS GYULA:

EBÉD A KASTÉLYBAN

A címadó kisregény — Ebéd a kastélyban — a földjét-rang- ját vesztett gróffal és családjával való találkozás története nem sokkal a felszabadulás utáni időkből — nyomban megbízhatóan tájékoztatja az olvasót az új IHyés-kötet tartalmáról. Illyés életéről, családjáról és szűkebb hazájáról, a pusz tárói s természetesen a »puszták népéről- esik szó ismét ebben a kötetben. De nemcsak erről. E rokon témájú s a belső időrend, az »illyési életregénysorrendjében sorakozó írások Voltaképpen egyetlen kérdés- csoportra adtak választ keletkezésük. pillanatában, s adnak választ ma is kötetbe gyűjtve. Arra a kérdésre, mely költői is, valóságos is: Ki vágj-? Honnan jöttél? Hová tartozol? Tehát egjr írói magatartás, szándék és elhatározás kifejezése, egyúttal azonban egy nagyszabású írói önéletrajznak is felfogható, S egyben a népből jött író vallomásának emberi, társadalmi és művészi hovatar- tozandóságáról.

SARKADI IMRE:

1 SZtKEVHY

Drámák, kisregények, elbeszélések és karcolatok sorakoz- nagy egymás mellett e könyv lapjain. Olyan írások, mint A szökevény, mely annak idején — 1948-ban — országszerte ismertté tette az akkor pályája kezdetén álló fiatal író nevét; a kisregények közül a Gál János útja vagy a Tanyasi dúvad, továbbá két poszthumusz műve, az Elveszett paradicsom című drámája és A gyáva című kisregény. S olyan írások is, amelyeket élete utolsó éveiben, sajátosan fanyar elbeszélő művészetének teljes érettségében írt, de váratlan halála következtében már nem tudott megjelentetni; a drámák közüj íz Oszlopos Simeon, a kisregények közül a Bolond és szörnyeteg és számos izgalmas, érdekes kiadatlan elbeszélés.

A két kötetet, mely a tragikus sorsú író életművének maradandó értékeit tartalmazza, és a sajtó alá rendező barátnak, B. Nagy Lászlónak Sarkad! Imrére való emlékezésével zárul, Borsos Miklós rajzai díszítik, i

»Hé, signori, a számla!«

Hívni akartam a kísérőmet,

hihetetlenül ravasz. Vajon ehhez mit fog szólni? Biztos, mint egy macska, talpra ugrik majd.

A szempHlája sem rendült.

»Szóval hazudtál?« — kiáltott fel aztán hirtelen megsértve, feldúltam

Elvesztettem a bátorságomat, és hebegni kezdtem.

»Nem, nem, tévedtem, ágy gondoltam..

»Még hogy tévedtél? De hát te mondtad nekem először,

hogy fizessen, de már az utcán kogy voltál Bressanoneban. voit Kihúztam a pénztárcámat, Most meg azzal állsz elő, hogy fizettem és u táramén tem. Va- színét sem láttad. Hazudtál! lahorman hirtelen előbukkant, Becsaptál. Csaló! Csavargó!« és újból megragadta a karom: »Nyugalom! Csak semmi sér»Gyerünk, gyerünk! Van itt tegetés.« valahol a közelben egy tralto- »Gazember! Be akartál csapna, egészen jól lehet ott étkez- rá. Tűnj el, de gyorsan!« ni.« »De én...«

A vendéglőben megpróbál - »Nem akarok semmit sem

tam lerázni. hallani. Hogy mi nem történsk

»Nem is vagyok éhes tulaj- az emberrel! És én még összedőltképpen, valakivel találkoz- álltam egy ilyen csavargóval« nőm kell.« —folytatta a sértegetést. FelDe ő gyorsan bőséges ebédet állt, begombolta a zakóját és rendelt, makarónit hússal és kijelentette: más jó dolgokat. »Eszedbe ne jusson követni,

»A tiszti étkezde! Hogy is fe- vagy rendőrt hívok.«

Gyors léptekkel a vendéglő

lejtettem volna el! És Moschit t° hadnagy! Emlékszel még ajtajánáJ termett és eltűnt.' ra? Moschttto hadnagy igazi

Don Juan volt. De te is, barátomilyen tekintetben te sem voltál éppen utolsó.«

Akkor már leesett az állam

a csodálkozástól. Nemcsak hogy kiválóan ismerte Bressanone minden vendéglőjét, a kávéházakat, az utcákat, a nőket és a borokat, még Moschit- to hadnagyra is emlékezett, sőt steg azt is tudta, hogy Don

A

z igazgat megvallva

egész Idő alatt az járt az eszemben, hogy az ebédért csap be engem, de nem gondoltam, hogy

az egész ilyen gyorsan és meglepő módon fog lefolyni. Mechanikusan előhúztam a pénztárcámat, és kiegyenlítettem a számlát

Fordította: Szentirtnai László.

Szekeres Emil: PIHENŐ.

TÉNAGY SÁNDOR:

INDULTUNK, ARANYOS ÖRDÖGÖK

Indultunk, aranyos ördögök, szét a határba;

madárfészkeztünk útközben, dobtunk kaviccsal csillámló porcelánt, rosszalkodtunk, mint kölyökkutyák; igazán jó volt, ebédet vittünk barna, nagy embereknek, s szégyenkeztünk, hogy kilöttyent a leves. Amíg ők kanalaztak, beszaladtuk a dűlőt, fürjek vagy foglyok röppentek riadozva, s hej, sosem sikerült a nyuszicsapda. Aztán próbáltuk a kapát, néztük a friss kocsitáblát, igazán szép volt, újgazda volt az egész falu. Hamar elfáradtunk, de visszafelé is jókedvvel csaptuk a port, hiszen az otthoni ebéd után a legfinomabbat ettük a mezőn: a nagy, barna emberek mosolyával ízesített szándékos maradékot.

MÁTYÁS FERENC;

BIZAKODÓ ORGONÁVAL

Mozdul a sötét, menekül riadtan, s mint ingét a lány, ledobja magáról az éjt, s meztelen elnyúlik a táj.

Duzzad vágyón az orgona, lila mellbimbója vacog, most lopják épp le az eget érte a cinkos angyalok, összefonódnak szirmai, figyelnek a fürtös fej<*k, cellájába bújt a sötét, mint kit az ég ide veteti.

Ablakom kitárja ölét, fölocsúdva még szememet törlőm álmosan, de szemem egyszerre csak tágra mered; két párzó örvös vadgalamb űzi búsongásom, s az ád reményt, amint felébredek, hogy rám kukucskál a virág; s rádió szól — úgy ver szivem húsán a kopogó beszéd, mint mikor eső verdesi házunk cserepes fedelét.

Lelkemből széttört sóhajok szakadnak fel a hang nyomán.

Béke van? — Talán kisimul a ránc a világ homlokán.

SZTRMAY ENDRE«

AZ IGAZI NYÁR

Zöld mesét susog a nyárfalevél,

Aranyló parazsat szít a szemed, Boglyákat rak a szénaszagú szél, Régi nyárra nyit az emlékezet.

Szénporos kézzel markoltam «égen Az ifjúság csorduló melegét, Felhősárkányt futtattam az égen,

Ha a gond vasmarka a torkomig ért.

Mégse lázadtam. Hittem makacsul; Az izzó parázs szárnyas szélre vár, A kazlakká nőtt vágy majd lángra- Ha megjön egyszer az igazi nyári