Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-20 / 142. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szerda, 1962. június 28. Készülődés Sötét az utca. A marcali tsz- iroda ablakán szűrődik ki csak némi világosság. Néhány kí­váncsiskodó beleskelődik. Odabenn éppen most emeli föl kezét Virág István pedagó­gus, a karmester. Az előtte ülő trombitások, klarinétosok, szárnykürtösök, dobosok fe­szülten figyelnek rá, miközben fél szemmel a kottát lesik. Halász Béla bácsi, a furu- lyás azonban nem tesz maga elé kottát. De hát hogy fog ő játszani enélkül? Ügy, hogy kívülről tudja, mit kell »ki­hozni« a furulyából, Virág István most int. De elmarad az a nagy hangerő, amit egy 14 tagú zenekartól várni lehetne. Némák marad­nak a trombiták. Csak ott há­tul, ahol az az egyenruhás pos- t) \ ül, peregnek föl veszettül a dobok. Mintha csak attakra akarnának tüzelni valami lát­hatatlan rohamcsapatot. Az­után egy intésre felharsannak a trombitáik, énekelni kezde­nek a klarinétok, és ropog az induló. Virág István leállítja a ze­nét, rámutat a kotta néhány hangjegyére, és azt mondja: »Próbáljuk itt újból...« S a zenekar tagjai »nekifutnak« az élesen fölfelé ívelő hangok­nak. A tsz-elnök, Benccik József, akinek Trabantja ott áll kint az iroda előtt, s aki eddig csak szemlélője volt a próbának, most fölemeli az egyik rézkür­töt, és próbál rajta eljátszani egy egyszerű Ids dallamot. Csillog kezében a trombita. Ezt és a többi hangszert né­hány héttel ezelőtt mintegy 22 000 forintért vásárolta Bu­dapesten a termelőszövetkezet. Az elnök miután megtudta, hogy a szövetkezetben varrnak jócskán hangszerhez értő em­berek, a vezetőséggel együtt támogatta a zenekar megala­kításának gondolatát, s meg­szavazták a hangszerek be­szerzésére szükséges pénzt. Csakhogy nem volt kotta. E- nélkül pedig nemigen lehet játszani. Pedig már az első próbákon elhatározták, hogy a következő vasárnap kimennek a futballpályára, és a mérkő­zés előtt bemutatkoznak né­hány számmal a marcali kö zönségnek. De hát kotta nél­kül ebből nem lesz semmi. Ekkor jött segítségükre Ke­resztes József járási munkás- őrparancsnok. Amikor meg­tudta, hogy a zenekarnak nincs kottája, a tsz-élnökkel motorra ült, elment Nagyka­nizsára, és ott szereztek kot­tát. Most már minden rendiben van. Mindenki elégedett. Tóth Járásúé is, az egyik kürtös felesége, aki az imént nyitott be a tsz-irodába. Meg­találta férjét, azt gondolta, hogy szórakozik valahol, és tűvé tette érte a kocsmákat Leül az egyik padra, és büsz­kén nézi az urát, amint az a kottába mélyedve próbálja új­ra meg újra eljátszani a fül­bemászó dallamot. Onnan a sarokból egy másik hangszer felel neki. Halkan, peregni kezd az egyik dob. Élesen csattan a cinitányér. Aztán a klarinét hangja csendül fel. Az ujjak a hangszerek billen­tyűin táncolnak. A szemek a kottám szegeződnek. A gon­dolatok közben a sportpálya szélén járnak, ahol vasárnap nagy tömeg fogja majd körbe a zenekart Virág István kar­mester fölemeli a kezét, int s a zenekar rázendít. Sz. N. JAVULÓ KÖZBIZTONSÁG, CSÖKKENŐ BŰNÖZÉS Sokan vannak, akik alig­hogy kinyitották az újságot, máris arra az oldalra lapoz­nak, ahol a rendőrségi, bírósá­gi hírek találhatók. Az em­berek nemcsak érdeklődéssel, (kísérik a bűnügyeket, hanem gyakran felháborodásukat is kifejezik. Az elvetemült gaz­emberek, akik lelépnek a tör­vény útjáról, nemcsak a bűn­üldöző szervekkel, hanem az egész közvéleménnyel is szem­ben találják magúikat. És ez így van jól. A közhangulat, az emberek föllépése a bűnö­zők és a b űnözés ellen az egyik legjobb eszköz arra, hogy a törvények tiszteletben tartására kényszerítsük azo­kat, akik saját jószándékuk­ból nem hajlandók erre. Az azonban már kevésbé helye­selhető, hogy egy-egy kirívó bűnügy hallatára jó néhány helytelen következtetéseket vonnak le, s egy esetből álta­lánosítva azt hiszik, Magyar- országon egyre több munkája akad a nyomozóknak, ítélőbí- ráknaik. Beszédes számok Ha az összefoglaló adatokat vizsgáljuk, egészen más ered­ményre jutunk. 1961-ben ne­gyedével kevesebb embert ítéltek él a bíróságok, mint 1938-ban. És nemcsak keve­sebb ítélet született, hanem kevesebb volt a bűncselekmé­nyek száma is. Gyilkosság például 33 volt, mint a fele az 1938-iban elkö­vetett gyilkosságoknak. Csak­nem a harmadára csökkent 1938-hoz képest a rablások száma. A társadalmi tulajdon megkárosítására is egyre ke­vesebben vetemednek: tavaly 66,6 százalékkal kevesebb ilyen ügyben kellett nyomo­zást elrendelni, mint hat esz­tendővel előbb, 1955-ben. A személyi tulajdon ellen elkö­vetett betörések miatt ta­valy az országban 2587 eset­ben kellett rendőri eljárást in­dítani, és ez 7,4 százalékos csökkentést mutat az előző év­hez képest. Ezek a számok azt jelen­tik, hogy éwől évre nagyobb biztonságban tudhatjuk a köz­rendet és a közbiztonságot, saját értékeinket és a társa­dalmi tulajdont. Es ez ko­rántsem a »véletlen« műve, nem is csak a rendőrség, ügyészség, bíróság — egyéb­ként dicsérendő — jó munká­jának tulajdonítható. Minek köszönhető? Sokan megtekintik Siófokon az üdülőhely fejlesztésének tervét. Itt látható a Sió­parton épülő toronyszálló modellje is, amelynek terveit Polonyi Károly és dr. Tóth Kálmán építészek készítették eL Ami azt illeti, valóban gyönyörű lesz ez a kis fel­hőkarcolónak is beillő szálloda! Vannak, akik előszeretettel beszélnek »született bűnö- zők«-rőL Ilyenek pedig nin­csenek, legföljebb annyit is­merhetünk el, hogy egyéni adottságok, hajlamok szerepet játszanak abban, hogy vala­ki bűnözővé válik vagy sem. A legfontosabb azonban, kit milyen körülmények vesznek körül, nevelnek becsületes életre, vagy esetleg a bűn út­jára taszítják. A természet kevesebb, bizony azelőtt nem ruházta fel magaszitosaJtob jellemvoná­sokkal a gazdagokat, mint a szegényeket Annak idején mégis egyetlen részvénytársa­sági igazgató sem akadt — mondjuk — a kabéttoílvajoík között, viszont annál több munkanélküli, nyomorgó sze­génylegény. Sokan éhségük­ben, nyomorukban egy falat kenyérért szegték meg a tör­vényt, más lehetőségeket nem láttak maguk előtt. És amikor nálunk csökken a bűnözés, ennek egyik oka kétségtelenül az, hogy megszűnt a nyomor, és növekszik a jólét De vajon csupán ezt kell fi­gyelembe vennünk? Nyugat- Németországbam, ahol most komijuktúra van, és magas az életszínvonal, 1960-ban több, mint kétmillió (!) bűncselek­ményt követtek eL Hat esz­tendő alatt 25 százalékot nőtt a bűncselekmények száma, s Adenauerékmál három és fél hét alatt történik annyi bűn cselekmény, mint az NDK- ban egy egész esztendőben. Az Amerikai Egyesült Államok­ban évenként 10 százalékkal több bűncselekményt követnek el, mint az előző évben. 1950 óta megkétszereződött a szá­muk. Olaszországban az emel­kedés körülbelül 40 százalé­kos, Angliában 50 százalékos. A vélünk szomszédos Auszt­riával összevetve a mi bűnö­zési statisztikánkat kiderül, hogy százezer lakosra számít­va ott évente több mint két-5 szer annyi bűncselekmény? történik, mint nálunk. Ilyen adatok bizonyítják, hogy pusztán az életszínvonal emelésével nem magyarázhat­juk a bűnözés csöikkenését. Figyelembe kell vennünk más okokat is. A legfontosabb az, hogy a megváltozott társadal­mi körülmények között az emberek egyre inkább tiszte­lik egymást, és tiszteletben tartják egymás jogait. A szo­cialista nevelőmunka egyre eredményesebb. Legjobban le­mérhető ez a társadalmi tu­lajdon elleni bűncselekmé­nyek számának csökkenésé­ben, de például abban is, hogy kevesebb a rágalmazési és a becsületsértési per. Ugyancsak kedvező hatásuk van a javuló lakáskörülményeknek, a kul­turális és tanulási lehetősé­geknek. A »születési adottsá­gokon« is segíteni lehet, és sok helyütt segítenek is: kol­lektívák és társadalmi szer­vek lépnek föl az iszákosság, a garázdaság ellen, és így sok embert megmentenek a bű­nözéstől, aki maga talán nem tudná megállni, hogy a tör- vény keretei között maradjon. Összefogással tovább lehet csökkenteni a bűncselekmények számát, ha mindenki megteszi a ma­gáét a társadalmi tulajdon vé­delmében, az egymás iránti (megbecsülés erősítésében, a helytelen megnyilvánulások eilend föllépésben. Így járul­hatunk hozzá, hogy' egyre kevesebb és kevesebb embert; kelljen börtönbe zárni, ad- j dig, amíg a bűnözés vala-l mennyi okával együtt meg \ nem szűnik majd maga a bű­nözés is. Pintér István í|j Mqg a tn egén 3\7 égy esztendővel ezelőtt új 1" csillag tűnt fel a búza- földvári Reményteljes Jövendő Termelőszövetkezet egén. Azért csak itt, mert a csillag a szom­szédos Árok Is Van, Gödör Is Van Termelőszövetkezet föld­jéről már nem látszik. Ezért csak a Reményteljes Jövendő tulajdona. A csillag nem ter­mészeti tünemény, vagyis nem ősködökből és gázokból ala­kult ki, hanem fényes alumí­nium lemezekből formálták gömb alakúra ügyes emberi ke­zek. Tehát mesterséges égitest, ráadásul speciálisan mezőgaz­dasági jellegű, és nem az egész emberiség tudományos haladá­sát, még csak nem is az egész országét, hanem mindössze a Reményteljes Jövendőt szolgál­ja. Éppen ezért nem kering, még csak nem is repül, hanem áll. Vagyis: állócsillag. Mint a Nap. Igaz, hogy csak tizenöt méternyi magasan ragyog a föld fölött, de a Reményteljes Jövendő ötezer holdas birtokát kényelmesen bevilágítja. Olyan kicsike napocska csak. Hason­lít egy meghámozott narancs­hoz. Cikkelyes. De nem piros, hanem fényes. Különösen nap­sütésben. A csillagnak van még egy tajátos földi, vagyis mestersé­ges tulajdonsága. Történetesen az, hogy nem a légben lebeg, hanem egy karcsú acéloszlop tetején csücsül. Ezzel egy idő­ben azt is jelzi, hogy ott az oszlop vége, azután a csillag következik. Amikor a csillagot föltették az oszlop tetejére, ép­pen az első szputnyik kerin­gett a Föld körül. A Remény- teljes Jövendő tagjai kíván­csian nézegették a csillagocs- kát, és ezt kérdezték: mi akar ez lenni? S mivel a csillagocs- ka hasonlított az első szput- nyikhoz is, a szövetkezet párt­titkára ezt mondta az embe­reknek: ■— Szputnyik lesz ez, elvtár­sak. Magyar szputnyik. Ugyanis nagyon szeretett volna egy saját termelőszövet­kezeti szputnyikot. Az emberek el is hitték, hogy a termelő- szövetkezet szputnyikkilövésre készül, mert nagyon jól tudták már, hogy a nagyüzemi gazdál­kodás mindenre képes. De egy tudós külsejű fiatalember, aki a csillag fölemelését irányítot­ta, nem tűrhette, hogy egy ilyen fontos találmányt baga- tell módon, narodnyikosan szputnyiknak nevezzenek. Ép­pen ezért ismertette a csillag tudományos átnevezését. #= Ezt az alkotást — mondta az embereknek — tudományo­san hydroglobusnak nevezik. Értik? Hydroglobus. Ahá... És tessen mán mondani, mit jelent az?-- Azt jelenti, emberek, hogy ez a mű, ez a gyönyörű csillag, amely beragyogja a szövetkezet földjét, tehát a hydroglobus nemcsak fényt fog adni, hanem vizet is. Vizet! Értik? Ebből bárhová elvezet­hetik az éltető nedűt... t-s Ahá... Az jó lesz... De tessen mondani: a vizet hon­nan veszi ez a micsoda? — Honnan? Hát majd fúr­nák mellé kutat, abból a vizet szivattyú szívja ki, azután fel­nyomja a glóbusba, vagyis ab­ba a gömbbe, amely olyan szé­pen ragyog. Onnan aztán a víz a saját súlyának nyomásától elindul a csövekben, és oda megy, ahová maguk akarják. — És hol vannak a csövek? Majd azt is megépítik. Az egyik reményteljes szö­vetkezeti tag agyában deren­geni kezdett valami. Kételye támadt, hát megkérdezte: — Tessék mondani: tulajdon­képpen ez nem víztorony akar lenni? «= Úgy is lehet nevezni — felelte a tudós külsejű fiatal­ember. Ahá... Értem... Ilyen­formán ez okos találmány lesz. •. Hanem azt tessék még nekünk megmondani: mikor lesznek itten kút meg csövek? £•$ Lesz, emberek, az is lesz biztatta őket a tudós külse­jű. ■— Maguk majd szorgalmas munkával előteremtik a kút és a csőhálózat árát. Éppen úgy, miként a hydroglobus árát is előteremtették. S ha már a pénz együtt lesz, készítenek egy tervet, vagyis elhatározzák, hogy a hydroglobus mellé ku­tat akarnak fúrni, és vízveze­téket akarnak építeni. Azt be­adják a járási tanácshoz, s ha a járási tanács a tervet jó­váhagyja, lesz víz is. Ekkor egy másik reménytel­jes szövetkezeti tagnak tá­madtak kételyei. Ezt kérdezte: — Tessék mondani: nem jobb lett volna előbb kutat fúrni és vezetéket építeni, s csak az­után felállítani ezt a micsodát? — Ez már a járási tanács dolga — felelte a fiatalember. — Én azt csinálom, amit a já­rási tanács mond. Egyelőre vi­szont csak a hydroglobus épí­tését engedélyezte. ■— Ahá... Értem — mondta a reményteljes ember. — De már engedelmet kérek. Én mégiscsak amondó lennék, hogy 'elébb kellene a víz s csak azután a víztorony. •— Ehhez én már nem értek — jelentette ki a tudós külsejű ■ifjú, s befejezvén művét, egy 300 000 forintos számlát hátra­hagyva távozott. A zóta ott ragyog a csillag a termelőszövetkezet egén. Az emberek nézegetik. Azt mondják: szép. Nagyon szép látvány. De vizet nem ad. Igaz, hogy nem is adhat, mert azóta sincs kút, amiből szívna. Csak áll ott, tétlenül n. tan*>a közepén, és várja a járási ta­nács engedélyét. Mert a Re­ményteljes Jövendő vezetőn, minden esztendőben betervezik a kutat és a csőhálózatot, de a járási tanács mindig kihúz­za. Pedig szorgalmas munká­val a pénzt is előtereméin, t- téridőről esztendőre. Sőt el is költik. Mert a vizet még min-: dig lajtokban szállítják, s ez egyetlen esztendőben is többe < kerül, mint a kút kifúrása és a vezeték megépítése. De hát; hiába. Örüljenek, hogy van hydroglöbusük. Az sincs min­denkinek. Sokan még irigylik is a Reményteljes Jövendőt a hydroglobus miatt. Azt hiszik, van benne víz is. S a víz nagy dolog. Különösen most, hogy az aszály öntelten lákmározik a szövetkezet földjén. Elége­dett. Egy rossz szava sincs a nagyüzemi gazdálkodás ellen. Jól él, mert megzabál mindent. A csincserefüvet éppen úgy, mint a sterilizált hibrid kuko­ricát. (Ilyen is van!) Az aszály étvágya annyira jó, hogy sem­mitől sem undorodik. Megeszi még a Matadorral bűzösített burgonyát is. S közben az új csillag fáradhatatlanul ragyog a szövetkezeti égen. Szendrei József EgPRCBCr A „hatodik érzék“ Barátomék gyereket vár-* nak. Az elsőt. Természetesen fiút. Ám a kis trónörökös már a második hete késik, így igazán érthető az izgalom az ifjú atyajelölt szívében. Tegnap is érdeklődésemre emigyen nyilatkozott: — Még mindig semmi... Ámbár én úgy érzem, hogy ma este vagy az éjsza­ka folyamán meglesz a ki­csi... Most közöltem éppen a feleségemmel. Nos, mondja valaki, hogy ilyen családi események al­kalmával a férfiak nem érez- \ nek semmit... — we — f * * * | Äz erőszakos halál országa A Dél-afrikai Köztársaság­ban követik el talán a leg­több gyilkosságot. A rend­őrség adataiból kiderül, hogy a múlt évben a 16 millió dél-afrikai lakos közül 2610 ember vesztette életét erő­szakos halállal Hivatásos öngyilkos Nyugat-Németországban elfogtak egy embert, aki hi­vatásszerűen űzte az öngyil­kosságot. Valahányszor pénz­szűkében volt, elutazott egy nagyobb városba, s ott rövi­desen »ismeretlen embert ájultan találtak az utcán«. Egy más esetben nyilvános helyen, vendéglőben vagy pályaudvaron követett el ön­gyilkossági kísérletet, de mindig vigyázva, hogy az életében ne tegyen kárt. Ki­lencszer ugrott különféle folyókba és négyszer az Észa­ki-tengerbe (kiválóan úszott). Minden esetben sikerült föl­keltenie az emberek részvé­tét, gyűjtéseket rendeztek a javára, és ezekből az össze­gekből kitűnően megélt. Naponta egy bankrablás Az Egyesült Államokban tavaly 362 bankrablás tör­tént, vagyis gyakorlatilag minden napra jutott egy. Az amerikai bankárok szövet­ségének beszámolója szerint 100 bankrablás közül 75-öt egymagában egy betörő kö­vetett el, segítség nélkül, s mindössze egyharmad részü­ket fogták eL A »sikeres« bankrablások összesen 645 ezer dolláros zsákmányt biz­tosítottak. Ennél jóval na­gyobb kárt okoztak a pénz- hamisítók: a sikeresen bevál­tott hamis bankjegyek és Hamisított értékpapírok 1961- ben 12,9 millió dollár árté­rnek voltak. Aláírás, ól SprdngEeldben (USA) kí­sérletileg bebizonyították, hogy az emberek legnagyobb része bármit aláír anélkül, hogy elolvasná. Az utcán megszólított járókelők közül legtöbben aláírták azt a be­adványt, amely fölkéri a kor­mányt, hogy tiltsa be a hét­végi esőket... So i | Mißkp Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: VVIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknéL Előfizetési díj egy hónapra II W

Next

/
Thumbnails
Contents