Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-19 / 141. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Kedd, 1988. JMm 19l Amiről nyáron sem szabad megfeledkezni Sagvaron naponta több, mint másfél száz ember biztosabban megtalálható a határban, mint otthon. Akad munka elég. Kéz is van hozzá. Azt mondta a falu néhány vezetője, hogy így még soha nem sikerült megbirkózniuk a tavaszi munkákkal. Ami dolog sürget, nem vár sokáig. Egyszóval a ságvári tsz már nemcsak viseli az Egyetértés nevet, hanem úgy is él, ahogy a név jelenti: dolgos egyetértésben. Beszélgetés közben arra gondoltam, hogy ugyan nagy csapás, ha sok a nyugtalankodó, meg sok a megoldásra váró gond, de megvan a maga sajátos veszedelme annak is, ha nagyon nagy a nyugvás, ha nincs semmi probléma. Mert ahol már- már azt hiszik, hogy az eleven, ésszel és szívvel rendelkező gépezetben minden a helyén van, ott előbb-utóbb felharsan a figyelmeztető csikordulás. Jelezve, hogy van probléma, s jobb ma szembenézni vele, mint később... Tovább érdeklődtem hát a község életének újságairól. S nem azért, mert bogarásztuk, de akadt egy gond. A kedvesebbek közül. Olyan tehát, amivel jó szívvel lehet és kell foglalkozni. Mi volna ez? A falu ifjúságának helyzete. Csaknem hatvan fiatal'vándorolt el a községből az utóbbi években. Mostanában — a termelőszövetkezet hívására — visszajött néhány »vándor-“. Huszonöt fiatal toppant haza örömet és gondot hozva Az már sok felől helyeselt és elfogadott terv, hogy a fiatalok egy munkacsapatban dolgoznak majd. Hadd mutassák meg, hogy mit tudnak, mire képesek. E terv megvalósításának nincs is akadálya A gondot más okozza. Az, hogy a város hozzászoktatta a fiatalokat ahhoz, hogy munkájukért hó végén kézbe számolják a fizetést. Azt kívánnák, hogy a termelőszövetkezet is így fizessen, ha van rá mód. Egyelőre nem döntött a közgyűlés a fiatalok kéréséről. De azt hiszem, hogy az itt nagyon is elkelő fiatalítás végett érdemes lenne a lehetőségek határain belül méltányolni a kívánságot. És mostan bukkan elő az a probléma, melyről a ságvári vezetők nem beszélnek. Talán maguk sem gondolták végig, hogy miért nem. Hiszen tudják ők, hogy a fiatalság, a falu lakói számára manapság már nemcsak a jó munka- és életkörülmények a fontosak. Fontos az a megtartó nevelőerő is, melyet a céltudatos népművelés révén a falu kulturális élete nyújthat. Nem oda akarnék kanyarodni, hogy hamarabb kell sort keríteni a művelődési otthon felújítására, bővítésére, hogy helye legyen végre mindennek. Igaz, a művelődési otthon korszerűsítése, az igényekhez való igazítása csak 1965 után kezdődhet. Nem másért, mint azért, mert a községfejlesztési erőket addig más tennivalók kötik le. Még három kilométer hosszan kell járdát építeni, s nagyon várják a falu lakói az egészségházat is. Nem, nem a megfelelőbb művelődési otthon hiánya a szembeszökő újabban. Inkább az, hogy lanyhult ebben a korábban követendő példaként emlegetett községben a népművelési munka. No persze! Nagyobb tennivalók idején mindig is összezsugorodik a népművelés jelentősége. Nem csekélység, hogy a falu lakóinak újabb közösségében, az Egyetértés Tsz-ben jó az egyetértés, a írumkaszellem, visszajönnek lassan az elvándorolt fiatalok. De míg csak a termelési problémákkal foglalkoztak a falu vezetői, rangfosztottá vált a népművelés. Kezembe került a község nyári kulturális Setének terve. Ez április 1-től október 31-ig határozza meg a teendőket A terv végrehajtásáért a tanács, a termelőszövetkezet és község pártszervezete vállalt felelősséget. Ez is új dolog. De mennyivel komolyabb volna ez a vállalás, ha a tervekbe több kerül az általánosnál vagy az éppen csak a szórakozást szolgáló pontoknál. Kirándulásokra indulnak majd a ságváriak ismerkedni a környék történelmi és műemléki nevezetességeivel. Víkendre, hogy a közeli Balaton ezé a falué is legyen. Budapestre — meglátogatni a pártfogó üzemet. Jó dolgok ezek. Kell a szórakozás a kertmoziban, jó, ha használható a tv-készülék, pingpongozhatnak a fiatalok, az idősebbek pedig hódolhatnak a tekézésnek. A pihenést munkával megszolgált embernek szüksége van a szórakozásra, arra, hogy lazítson fáradt izmain. De azt már vitatom, hogy csak ez kell, semmi más. Valami hiányzik a nyári kulturális tervekből, ami tartalmat, értelmet ad a körös időtöltésnek. Ságvárt néhány évvel ezelőtt Technikafalvának neveztük. Művelt emberek laknak itt, és olyan vezetői vannak a falunak, hogy sokszor kívántuk, bár több volna az ilyenek száma. Bár több falusi vezetői viselné úgy a szívén a népművelést, mint a ságváriak. De most valahogy nagyon mélyről, az aggodalom kívánkozik szavakká formálódni. A bevezetőben említett béke és problémátlanság állapota egy oldalon előreviszi a községet, másfelől hátráltatja. Vészjelzés akar ez lenni? Dehogy! Erre nincs szükség, és ne is legyen, csupán szerény figyelmeztetésről van sző azért, hogy a jól kimunkált gazdasági alapra oda épülhessen a színesebb, változatosabb, tartalmában szocialista kulturális élet. Nem szabad erről megfeledkezni nyáron sem! László Ibolya Súlyos közlekedési balesetek Június 15-én Háromfán Zsankó László a 17. számú AKÖV tehergépkocsiját vezetve elaludt menet közben, és az autó az árokba fordult. A rajta levő 60 kaptár méh leborult és elszabadult. Személyi sérülés nem történt, az anyagi kár magántulajdonban 50 000, társadalmi tulajdonban 5000 forint. Zsankó ellen bűnvádi eljárás indult. Kéthelyen ugyancsak 15-én az Építésügyi Minisztérium Rábai Cajos vezette Volga személygépkocsija elütötte az úttestre figyelmetlenül kiszaladó Vdvardi Mária 6 éves kislányt. Életveszélyes sérülésekkel a marcali kórházba szállították. Június 16-án hajnalban So- mogyszob és Segesd között műszaki hiba miatt az árokba borult a 17. sz. AKÖV Paulo- vics Győző vezette teherautójának pótkocsija. A pótkocsin levő 36 kaptár méh kiszabadult. Az anyagi kár 20 000 forint. Hazafelé cvz üdütés&fit Berényben szálltak fel. Illedelmesen megkérdezték, van-e szabad hely a fülkében, majd igenlő válasz után a férj gondosan felrakta, elrendezte a csomagokat. Szemben foglaltak helyet. Nézem az asz- szonyt. Negyven felé közelgő, feltűnően szép arcú. Az alakja azonban kissé telt — hogy egészen finom legyek. Az ember annál soványabb, de nem sokkal magasabb. Elegánsan, de szolidan öltözöttek. Első látszatra amolyan közepes emberpár. Nemigen beszélnek. Csak néha ejtenek el egy-egy megjegyzést az elmúlt két hétről, üdülésükről. Ügy látszik, minden egyebet megbeszéltek ezglatt. Az asszony kissé pár- nás tenyere férje csontos kezében pihen. Boldogok. Irigylésre méltóan ra. Milyen harmo- azok. Hogyne, hisz nifcus élet, istenem! Filmezni kelüdülés után is ugyanolyan mohó szenvedéllyel tudnak egymásra nézni, mint tíz-egyné- hány évvel ezelőtt, amikor összekerültek. Esetleg éppen nászúton voltak? Lehet. Ámbár, nézem a gyűrűket, mélyen bevágódnak a húsba. Fonyódnál az asszony belekarol férjébe, fejét a vállára hajtja. Így ringatja őket a a gyors. Kint ragyog a júniusi napfény, csillog a tó tükre. Szemesen az ember belekarol feleségébe, az viszon- zásul átöleld a vállát. Micsoda szerelem! Szinte illetlenség nézni is. Siófok körül halkan suttogva belene és bontóperi tárgyalások szüneteiben vetíteni! Hogy lám, így is lehet élni házas- társaknak. Fehérvár után kimennek a folyosóra. Elismeréssel nézünk utánuk. Feleségem megbök: —. Látod? — Nem tsudok mást válaszolni: — Látom. Ott állnak az ablaknál egymás vállát átölelve. Szerelmes tekintetük néha vágyako- zón kapcsolódik össze. Kelenföldön szállunk le. ök is. Együtt várunk a villamosra. Közeledik a negyvenkilences. A nő odanyomja arcát a férfi vállához: — Szervusz, drászélgetnd kezdenek. & Szerelmesen kun- csak a megadott cognak, mint két címre írj, mert ha húszéves a ligeti a férjem megtudpadon. A férfi egy óvatlan oillanat- ban apró csókot is kinyír, lop neje tiairúokája, mindkettőnket — sk Í92L Friss mész- I szag terjengett szeptember. „ \a tanteremben. I Amikor tanítónk belépett, katonásan jel- ugrottunk. Meg sem moccantunk, míg az ablakokat nyito- gatta. Az első két padban ültünk nyolcán—kilencen első osztályos fiúk, balról, a másik két padban körülbelül ennyi leány. Ilyen fegyelmezetten még sosem viselkedtünk. Szabadságunktól és hajunktól megfosztva mereven bámultunk kti a nyitva hagyott ajtón a szeptemberi napfénybe. Semmire sem gondoltam, csak azt éreztem, hogy szívem a torkomban dobog. Tanítónk ösz- szefont karokkal állt az első pad elé. Élénk szemét végigfuttatta kopasz fejünkön és elmosolyodott. Én ezt a mosolyt nem szerettem, hiszen Miska bátyám elmesélte nekem, hogy a tanító úr nagyon erős ember, és igen nagyokat bír ütni csípős nádpálcájával. De azt most -nem láttam sehol. •— Hogy hívnak, kisfiam? — kérdezi az első pad szélén ülő csillogó szemű Káplár Imrétől — és rátette jobb kezét a fiú kopasz fejére. — Káplár Imrének. — Derék gyerek vagy, hogy ilyen bátran mersz beszélni. Ismerem édesapádat. Derék, becsületes, dolgos ember. A nyáron is az uradalomban aratott, hogy legyen kenyeretek. Te is légy dolgos ember. Ugye, Csoszóék mellett laktok? — Ott. s- Hát téged hogy hívnak? — fordult az Imre mellett ülő fiúhoz. — Baksics Jánosnak, — És édesapádat? — Baksics Ferencnek. Ott lakunk a Proletárban, Kollár kályhásék mellett, azok mellett meg Csorba keresztapám a sarkon. Tegnap Varjaskéri Márton lopott a nlégyfajáról cseresznyét. Rámosölygott a kis nyelvei árulkodóra. — Meggyfáról cseresznyét? — kérdezi. Aztán arca komollyá vált. — Lopni bizony nem szabad! Majd erről beszélgetünk. Jó? — Jó. A kis pösze BaU Jóska következett. —■ Hát téged, hogy hívnak? — Baji Jószkának. Édesapám hajangozó. Én is szoktam hajangozm. A második és harmadik osztályosok felkacagtak a kis szöszke sejpítésén. Harmadikos testvére oda is kiáltott hozzá: — Nem Baji vagy, hanem Báli. A tanító úr leültette a szégyenlős testvért, s megdicsérte bátorságáért a kis Jóska gyereket. Aztán Németh Pista következett, majd Csoszó Gyuri. Ök is bátran megfeleltek. Közeledett hozzám. Én a második pad szélén ültem Filagics Lajos mellett. Nagyon féltem, hiszen azt is megtudtam, hogy a tanító urat Gergye Lászlónak hívják. Én is László vagyok, s más nem lehet László, csak a tanító úr. Ehhez csak neki van joga. Ha megtudja ezt, bizonyosan megver — gondoltam, és ismét a nádpálcát kutatta ijedt szemem. Nagyon csípős lehet. Nem, én nem fogom megmondani a nevemet, én nem akarok kikapni. Aidán mellém lépett, és elhangzott a legborzasztóbb kérdés: — Mi a neved, kisfiam? Tekintetemet a padra szegeztem, s képzeletemben ismét megjelent a hosszú, csípős nádpálca. Kezem önkéntelenül is festőkék vászonnadrágom szélére csúszott. Amikor meglátta ijedtségemet, jobb mutatóujját állam alá tette, és fölemelte fejemet éppen akkor, amikor két kövér könnycsepp csordult le arcomon. — No, mondd meg szépen a nevedet. Szeretem én a bátor gyerekeket. Légy olyan bátor, mint édesapád volt. Ott voltam a temetésén a nyáron, ö bátor ember volt, és szeretett Téged. Te is szeretted öt? Intettem, hogy igen. — Én veled is találkoztam már, s a nevedet is tudom. Megmondjam? Téged Lászlónak hívnak, Berakó Lászlónak. Felsikoltottam. — Nem, én nem vagyok László, én Laci vagyok — és zokogtam vigasztalhatatlanul, s szerencsétlennek éreztem magam. Gergye László két tenyerébe szorította könnyes arcomat, aztán megszólalt ismét: — Ne sírj, én nem bántalak. Én nem szeretem, ha sírnak az árvák. Te pedig az vagy, hadiárva — mondta nekem, és meleg kezével megsimogatta könnyes arcomat És ez nekem akkor olyan jólesett... — Kimehettek — mondta a gyerekeknek, amikor beléptem a tanterembe. — A tanító bácsival akarok beszélgetni. Mindnyájan menjetek az udvarra. Tóth Gábor a kapunál vigyáz, senki sem mehet ki az utcára. Ülj le — tolta álam a széket —, elhoztad az okmá1938. szeptember... nyaidat? Tanítás után átmegyünk az espereshez, és átadjuk az irataidat. — Talán fölösleges, tanító úr — mondtam —, hiszen két évig kell várakoznom, hogy pályázhassák tanítónak. Még egy évig engem nem fog jelölni a püspök. Okmányaim itt vannak nálam, de talán ne adjuk be. — Először is szólíts engem ezután Laci bátyámnak, hiszen már te is tanító vagy, a nyájunkba tartozol, ha állásod nincs is. Itt leszel tanító. Micsoda beszéd ez? Te hadiárva vagy és punktum. A többi az éra dolgom. Mélységes balett éreztem volt tanítóm iránt, aki most is segítem akar nekem. Megcsókolni szerettem volna megöregedett, ráncos arcát, de kétkedve néztem rá biztató szavai után is. Igen, igen. Itt mindenki rád fog szavazni, csak az esperes és én nem. Nagyot néztem. — Az esperes mást akar. Én ígéretet tettem neki, mert akkor még nem jutottál eszembe. Te veszed át tőlem a stafétabotot. Kicsi ez a falu, de nagyon becsületes, dolgos emberek lakják. Nem bízom őket akárkire. Szeresd őket, ők is szeretni fognák téged. Ismerlek. Elérzékenyifttünk. — Köszönöm, Laci bátyám. — Ne köszönj semmit... Befelé! — kiáltott ki az ajtón, s már tódulták is be a kíváncsiskodó nebulók. Illedelmesen leültek a helyükre, és bámulták engem, hisz bennem már az új tanítót látták. — Látod, ilyen voltál iskolás korodban — mutat rá az egyik első osztályos kisfiúra —, szakasztott ilyen. Ez is árva Gyerek, csak nem hadiárva, mint; te voltál. Fél éve halt meg az; édesapja. Derék ember volt:, Gyere ki, Laci. önmagam előtt álltam: az árva kis Benkő Laci a felnőtt Benkő László előtt. Egy vá- szonnadrágos, mezítlábas gyermek, a kopott külsejű, állástalan tanító előtt. Gergye László is, a tanulók is síri csöndben figyeltek minket. Zavarban voltam ebben a különleges, szokatlan reflektor- fényben. Vajon mit tegyek most? Megkérdezzem a nevét? Meg meri-e mondani? — Hogy hívnák, kis barátom? — Varga Lászlónak. — És a szüléidét? — Édesapám meghalt a tavasszal — suttogta szinte magában, s éreztem, hogy érzése is az, ami az enyém volt apám halála után. Én sem értettem meg akkor, hogy mi történt valójában, csak azt tudtam, hogy Sárdi Pistinek jobb dolga van, mint nekem, mert van apukája. A térkép mellett megpillantottam egy hosszú pálcát, s nekem a stafétabot jutott eszembe. A kisfiúnak meg-\ simogattam mélabús, sápadt arcocskáját, mint Gergye László egykor az enyémet. A fiú a helyére ment. A csönd ekkor halk gyermekzsongásban oldódott fed. Tanítóm arca is felélénkült. Tanítóm nyugalomba vonult. Meglátogatjuk Varga László tanárral, s viszünk neki két csokor virágot. Meg is kell beszélnünk, még vele egy-két dolgot — három nemzedék dolgait —, hogy mindig méltó kezekben legyen ez a kemény, le-leejtett, de mindig újra felkapott, kurta stafétabot ... Szolga Tamás Televíziós vizsgálat az ember belső szerveiről Az amerikai űrhajózási eszközöket előállító iparágak szövetsége (AIA) a napokban bejelentette: a jelenlegi kutatások alapján rövidesen lehetővé válik, hogy az orvosok televíziós fölvételeket készíthessenek a betegek szervezetéről. Az AIA közleménye kifejti, hogy az iin. miniatürizáló eljárások tökéletesítésével olyan kis méretű készülékeket lehet majd előállítani, amelyek forradalmasíthatják az orvos tudományt, mert merőben új diagnosztikai műszereket adnak' az orvosok kezébe. A távlati elképzelés szerint olyan elemmel működő televíziós készülékeket fognak előállítani, amelyet a beteg lenyel, és a készülőik a gyomorból közvetít fölvételeket. Még mondja valaki, hogy az utcának nincsen humora. A következő eset történt Kaposváron. A Víz- és Csatornaművek a Csokonai köz és a Tanácsház utca sarkán néhány hónappal ezelőtt javította a vezetéket. A munka befejezése után egy jókora halom téglát és törmeléket hagytak ott. A környéken lakók sokat bosz- szankodtak a téglatorony miatt. Tegnap megjelent egy férfi a kupacnál, s egy 30x30 centiméteres táblát szúrt a közepébe. Ez volt rajta: »Műemlék. Feltárta a Csatornaművek 1962 márciusában, s meghagyta forgalmi akadálynak.« A közvélemény hangját képviselő felirat azonban egy óra múlva már eltűnt. Lehet, hogy a Vízművek megmeszelte a dolgot, és elvitette a táblát? Akkor talán a törmeléket is eivitethetaé már! Cikáda invázióval számolnak az USA-ban Az Egyesült Államokban az idén nyáron újra várható, hogy cikádasáskák lepik el az országot. E sáskarajoh periodikusam,, minden 17. évben egyszer ostromolják meg az USA keleti államait. A legutóbbi inváziók 1911- ben, 1928-ban és 1945-ben voltak. A különleges sáskafajta, melynek hímjei hatalmas rajokban fülsiketítő lármával lepik el a vidéket, kizárólag Amerika keleti vidékén találhatók. Születésük után hangyaszerü álakban élnek a föld alatt, rendszerint a fék gyökerei között. Tizenhét esztendő után — ami a rovarok életében rendkívüli hosszú idő — kifúrják magukat a föld felszínére, és megkezdődik szárnyas, de ezúttal már csak rövidke életük. A ci- kádák valamivel kisebbek más sáskafajtáknál, vöröses színűek, és W alakú jel van a hátukon. Babonás amerikaiak azt állítják, hogy a W »war«-t, vagyis háborút jelent. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-M* Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉPLAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra H VI»
