Somogyi Néplap, 1962. május (19. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-20 / 116. szám

Vasárnap, 1962. május 20. 3 SOMOGYI NÄPtSS» NEMZETKÖZI SZEMLE Mozgalmas napok A múlt hét ismét bővelkedett nemzetközi eseményekben: ki­emelkedik közülük a szovjet kormányfő bulgáriai látogatá­sa, a laoszi helyzet éleződése, a Spanyolországot megrázkód­tató sztrájkmozgalom. A szov­jet párt- és kormányküldött­ség látogatásával párhuzamo­san az NDK küldöttei Csehszlo­vákiában jártak, és mind Ulb­richt, mind Novotny elvtárs fi­gyelmeztetett a nyugatnémet atomfegyverkezés veszélyére. A Bonn—Párizs tengely atompo­litikája egyébként kormány­válságra vezetett Franciaor­szágban: a Pompidou-kormány öt MRP párti minisztere lemon­dott, mert nem értett egyet De Gaulle elnök »európai« po­litikájával. A távozó miniszte­reket gyorsan helyettesítették ugyan, de a formai rendezés ellenére megrendült a párizsi kormány helyzete. Bajba ke­rültek a párizsi kormánykörök a Salan-perben is, az OAS fő­vezére ugyanis a felelősséget igyekszik az őt »távirányító« gaulle-ista vezetőkre hárítani. A nem szűnő OAS-terror kö­vetkeztében az algériai ideig­lenes kormány bejelentette, hogy az arab lakosság, mivel a francia hadsereg nem akar vagy nem tud leszámolni a ter­rorszervezettel, önvédelmi in­tézkedéseket tesz. Hruscsov Bulgáriában ismét a békés egymás mellett élés koncepciójának nagyköve­teként szólalt fel azokon a nagygyűléseken, amelyeket a bolgár dolgozók százezrei ren­deztek tiszteletére. A béke kö­veteként szólt a várnai gyűlé­sen is, amikor a Balkán orszá­gainak és a Fekete-tenger menti népeknek együttműködé­séről beszélt. A Fekete-tesnger már régóta összekötő kapocs a Szovjetunió, Románia és Bul­gária között: miért ne lehetne ez a tenger a partján élő vala­mennyi nép békés kapcsolatai­nak gyűjtőmedencéje? Vajon nem érdeke-e ez Törökország népéinek is? Kétségtelen: sok­kal jobb lenne a békés mun­ka, az élénk kereskedelem, a virágzás »-támaszpontjaivá« változtatni azokat a partokat, amelyeken most a NATO bá­zisai és atomrakéta-kilövő ál­lomások vannak. »A Fekete- tenger legyen a békének és a népek barátságának tengere« — mondotta Hruscsov, és hangsú­lyozta, hogy a szocialista orszá­gok mindent megtesznek, hogy a Balkán-félszigeten Js erősöd­jék a békés együttélés szelle­me. A Balkán legnagyobb or­szágával, Jugoszláviával nor­mális, jó kapcsolatai alakultak ki a Szovjetuniónak, és a szov­jet kormányfő kiemelte: a jö­vőben is mindent elkövetnek majd, hogy segítsék Jugoszlá­via népeit megerősödni a szo­cializmus talaján. A szovjet kormányfő utalt az amerikai csapatok thaiföldi partraszállására, és ezt »telje­sen ésszerűtlennek« nevezte. Kennedy elnök Laosz határán is a »nemzetközi csendőr« sze­repét akarja eljátszani, s be­avatkozását azokkal a provo­kációkkal próbálja indokolni, amelyeket maguk az ameri­kaiak követték el. A laoszi amerikai beavatkozás annyira nyilvánvaló, hogy a nyugati sajtó sem tagadja már. Amikor a Phoumi Nosavan tá­bornok parancsnoksága alatt álló csapatok Észak-Laosziban hadműveleteket kezdtek, El­der amerikai tiszt vezette őket. A hazafias erők hiába tiltakoz­tak, a Boun Oum—Nosavra- csoport Nam Tha vidékén foly­tatta támadását. A törvényes kormány megelégelte ezt a pro­vokációt: a hazafias erők visz- szavágtak, a lázadók megfuta­modtak, kiürítették Nam Tha körzetét, s a Mekong-folyón át a szomszédos Thaiföldre me­nekültek. Védenceiknek ez a veresége hozta lázba az ame­rikaiakat: ezért küldtek tenge­részgyalogosokat a Mekong partjaira, hadihajókat Laosz közelébe. Az amerikai kormány inter­vencióját igyekezett »nemzet- köziesítenl« és ezért a SEATO- hoz, az amerikai vezetés alatt álló délkelet-ázsiai katonai szö­vetség tagállamaihoz fordult: küldjenek ők is legalább jelké­pes csapatokat Thaiföldre. Ez a »SEATO-sítás« csak részben sikerült, mert Franciaország megtagadta az amerikai kérést, és Pakisztán is ingadozik. A megoldás csak a semleges és független Laosz megterem­tése és nemzetközi garantálása lehet: ez a szocialista országok álláspontja, s elvileg ezt val­lották a genfi értekezleten a nyugati hatalmak is. A laoszi események ezen a héten ismét bebizonyították a világnak, mennyire különböznek a nyu­gati deklarációk és a tettek. Erről beszélt a törvényes kor­mány miniszterelnöke, Souvan- na Phouma herceg is Párizs­ban, amikor megmondta, hogy nem bízhat az amerikaiakban addig, amíg a laoszi megegye­zést csupán szavakban, a koa­líciós kormány létrejöttét pe­dig elfogadhatatlan követelé­sekkel és fegyveres provoká­ciókkal egyaránt szabotáló Boun Oum-csoportot viszont gyakorlatban — pénzzel, fegy­verrel, katonai tanácsadókkal — támogatják. Souvanna Phouma mégis hazaindult a francia fővárosból, hogy meg­kísérelje a három laoszi her- oeg korábbi megegyezése alap­ján a tárgyalásokat. Ezek a tár­gyalások fogják próbára tenni, természetesen nem Boun Oum, hanem a mögötte álló washing­toni kormány igazi szándékait. A spanyol sztrájkharc amely az asturiai bányászok bérkövetelő mozgalmából nőtt ld, ezen a hétien már széles kö­rű antifasiszta népmozgalom- má változott. A sztrájk roha­mosan terjedt, százezrek hagy­ták abba a inunkat, és Franco hiába próbálkozott a hagyomá­nyos »mézesmadzag és furkós- bot« politikájával, hiába ígért kedvezményeket egyes munka- csoportoknak, hiába vetette börtönbe Bilbaóban és Barce­lonában a sztrájkbizottságok tagjait, a mozgalom lendületét nem törte meg. Spanyolország­ban nem csupán egyszerű bér- sztrájkról van szó; minden bi­zonnyal igazat lehet adni azok­nak a nyugati lapoknak, ame­lyek a Franco-diktatúrát fe­nyegető földrengés előjeléről, a föld alá kényszerített anti­fasiszta erők megmozdulásáról, a tömegelégedetlenség moraj­lásáról írnak. Mint egy angol lap írja: a polgárháború után első ízben történt, hogy a spa­nyol munkások ily határozot­tan dobták oda a kesztyűt Francónak. Dolores Ibárruri asszony, a Spanyol Kommunista Párt el­nöke joggal állapíthatta meg, ha sikerült is Francóéknak gá­tat vetni a mozgalom tovább­terjedésének, a sztrájkmozga­lom már eddigi eredményeivel is hatalmas csapást mért a fa­siszta diktatúrára. A spanyol nép antifasiszta küzdelme ezzel új szakaszába lépett. — Megnézzük — s néhányan máris indultak. Azonban ha­marosan lógó orral tértek visz- sza. — Még orvosság gyanánt sem találunk benne egy csöpp vizet sem... Vörös előrelépett. — És hol van a fogat veze­tője? — A szobájában fekszik holt­részegen. övele négy órán be­lül nem beszéltek ... S ismét nevetett kajánul, hogy Vörösnek beleviszketett a tenyere. A többiek felmorajlottak. — Gyerünk a kantinba! — kiáltotta valaki — ott talán ihatunk valamit. — Várjatok! — állt eléjük az őrmester. — Ti nem isme­ritek az itteni helyzetet. Zöld­fülűek vagytok még, becsap­nak benneteket. Meg amilyen szomjasak vagytok, egy pohár ásványvízért vagy borért, ki tudja, mennyit hajlandók len­nétek odaadni! Tudjátok, mit? Hozunk mi bort nektek. Adja­tok pénzt. Mi már öreg rókák vagyunk, bennünket nem csaDnak be. Sokan gondolkozás nélkül szedték elő talán utolsó tíz­vagy húszfrankosaikat. Gyűlt a pénz az őrmester kezében. Vámos karon ragadta Gazsót % félrevonta. — Tudod, miben mesterkedik hét gazember? — Sejtem. — Ne adjunk neki pénzt. Majd veszünk saját magunk valamilyen italt. Pénzünk még mindig van bőven. Az öreg légiósak a kantinba siettek. Bezárták az ajtót, le­telepedtek egy asztalhoz, és italt kértek. Nemsokára hat üveg bor díszelgett előttük, s azt hamarosan újabb hat kö­vette. Az újoncok kívülről, az ablakon át lesték amazok mu­latozását, hallgatták röhögésü­ket, ízléstelen dalaikat. Néha- néha bezörgettek az ajtón, de azok ocsmány szavakkal igye­keztek őket elzavarni. xm. Az udvar túlsó végén a ka­pitány, a depá parancsnoka tűnt fel. Észrevette a csoporto­sulást, és haragosan arrafelé tartott. — Miért nem kotródtok be?! — rivallt az ácsorgókra. — Vagy nincs pénzetek? Akkor takarodjatok a fenébe, csürhe banda! — De igenis, van pénzünk! — Nem vagyunk csürhe ban­da! — Be van zárva, azért nem tudunk bemenni! — hangzott innen is, onnan is. — Micsoda, be van zárva? — mordult a tiszt. Bizonyításképpen egy fiatal olasz legény megnyomta a ki­lincset. — Nyitva van — mondta csodálkozva. — Akiinek van pénze, mars befelé — türelmetlenkedett a parancsnok —, akinek pedig nincs, szedje a sátorfáját. Elviharzott A szomjas lé­giósok egymás hegyén-hátán tolakodtak be a kantinba. Azok heten egyáltalán nem zavartatták magukat, pedig az újoncok hamarosan körülfog­ták őket. — Őrmester úr, szomjasak vagyunk. — Az utolsó tízfrankosomat adtam oda! — Megdöglök szamjan. — Vegyenek bort nekünk is. — Kuss! — ordította az őr­mester, maid társához fordult. — Halljátok? Vegyünk bort nekik is! Hahahaha! Menjetek a francba, hülyék! Röhögtek hosszan, vérlází- tóan, majd összekapaszkodtak, és egy pikáns nótába kezdtek. Ordításaiktól rengtek a falak. Gázsó, Vörös és Vámos a pulthoz tolakodott. Vörös há­rom üveg bort kért. Amint a poharukban gyön­gyözött az ital. két fiú közele­dett feléjük sóvárgó szemel. — Fiúk, adjatok inni — szó­lalt meg a magasabb magya­rul. — Az utolsó fillérünket adtuk oda ezeíknek a disznók­Tűszúrás után »Majd a Horthy-hadsereg ben elmondhatja...« Otrombán, nevetségesen koccannák, egymáshoz a sza­vak, a gondolatnak ma már nem tulajdonítunk különö sebb jelentőséget. Pedig nemrég, amikor egy termelőszövet­kezeti közgyűlésen elhangzottak ezek a szavak, hegyes, mérgezett élük voht. Szúrásuk nyomán felbolydvM a nép, kidagadt az ér a homlokon, a vér fejükbe tolult, elveszteti ték_ önuralmukat. Mezőcsokonyán akkor félbeszakadt a köz­gyűlés. Székek csapódtak, hangzavar támadt, s az embe­rek percek alatt kivonultak a teremből. A kitörő indulata■ kát nem lehetett megfékezni. Két hónap télt el azóta, de nemcsak a napok múltak. Valami történt a mérgezett szó elhangzása után. Ezért kísérlem meg most visszapergetni az eseményeket... EMBEREK TOLONGANAK a moziterembem, sokan fél vállal támogatják a falat, ülő­hely sem jut mindenkinek. A hangulat nyomott Mosit még csönd van, de valami ér­ződik már a levegőben, érdek­lődő várakozás ül az arcokra. Egy esztendeje voltak együtt utoljára, azóta sok minden történt a szövetkezetben, nem éppen kedvük szerint Fórum nem volt ahol elmondhatták volna észrevételeiket Talán majd most Izgatja őket a le­hangoló eredmény is, nem érték el a húsz forintot sem. Magasra nyúlt kérdőjelek ágaskodnak gondolataik zűr­zavarában. A beszámolót még nyugod­tan hallgatják. De féLpapriká- zódik a hangulat amikor Wolff Sándor főkönyvelő ne­vetségesen fennhéjázó öntöm­jénezése fokozza az indulato­kat. Közbekiáltanak, fölnevet­nek. Mert tudják, hogy nem igaz, amit mond. Mindig is sértette a parasztember önér­zetét, ha valaki megkísérelte bekötni a szemét Most meg kiváltképp, amikor már job­ban, tisztábban lét a falusi ember. -.s — Nyugalom, nyugatom, mindenki nyíltan, őszintén mondja él észrevételeit — zsong agyukban az elnöklő ta­nácselnök, Baracsi Jenő szava. Lehiggadnak. És eszükbe jut a hír, mely gyorsan szárnyra kelt a faluban. Mindenki tud­ta már, hogy mit mondott az előző esti vezetőségi ülésen Vörös Vince elvtárs, a járási pártbizottság instruktora. Ho­gyan is formálta a szavakat? Igen, ezt mondta: — Két év múlt el a tsz alakulása óta, ideje, hogy másképp mérle­geljük a dolgokat. Ma már szegény vagy középparaszt Munkája után ítéljük meg az embereket.., Helyes beszéd, csak így le­gyen! Nyugodtabbam, őszin­tébben mondhatják él véle­ményüket, most el is mondják majd. Mert van hiba, van bő­ven, csak jussanak szóhoz. Egymás után emelkednek ma­gasba a kezek. Király Mihály is szót kér. Így kezdi: — Hibás a vezetőség sok mindenben (és sorolja), de azért magunkba is nézhet­nénk. Későn kezdjük a mun­kát, nem dolgozunk lelkiisme­retesen . ; ; Okos szavai tetszenek, reá­lisan értékeld a helyzetet. Ez tűnhet fel Vörös Vincének is, mert megkérdezi a mellette ülőtől, hogy ki ez az ember. A válasz rövid és felületes: egy volt csendőr... A parasztember nem szokott hozzá, hogy összegyűjtse gon­dolatait. Sokszor a másik mondókája ad indítékot, hogy újra elmondja a magáét. És Király Mihály ismét jelentke zik. Senki sem tudja, mitakar mondaná, nem is tudhatja meg. Mert kitör a vihar.;. A közgyűlés elnöke hallgat. Vörös élvtárs azonban tiltóan emeli magasba a kezét, és felinduKan vágja oda: — Majd a Horthy-hadsereg- ben elmondhatja.,. Az emberek felugrálnak he­lyükről. Gondolataik tiszták, de csapkodok: Micsoda be­széd ez? Hiszen én is ott szol­gáltam, én is. Bűn ez manap­ság? Maszlag az egész. Még hogy munkájuk alapján ítélik meg az embereket. Hiszen Király szerezte csaknem a legtöbb munkaegységet... Hát nem az a fontos, hogy valaki __ református vagy katolikus, I ebb6a nem kérünk. kulak volt vagy nem kulak,1 A közgyűlés feloszlott ségünket. De Segítsetek.. muszáj | NAPOKIG NÉMASAGBA Gazsóék meglepődve néztek* BURKOLÓZOTT A FALU, a rájuk. * várva várt gyűlés élménye- Csodálkoztok, ugye nyomasztóan hatott az embe­amp? _ ma e varok; rekre- Megmakacsoltak ma- SÄ iíSS{«£»*, és ér­szélünk magyarul. Előttetek! leltek. Sehogy sem tudták még­sem akartuk fölfedni nemzeti-í bocsatani hogy ilyen durván, volt ; önérzetükben sertették meg '' 'I őket. Még ha helyi vezető ,r............... , .. .. . ,. fakad ígv ki. De a pártbizott­Voros meg két üveg bort; sá képviselője? rendelt. Igaz, mar fogytán volt? ® . , ... ,. a pénze, de talán nem késik? J önmagukban latolgattak a már sokáig a zsold. t dolSot- a Partnak nem . , ,, , . , ... * ez a politikája. A párt em­A két vendég mohon hajtőt-, ^ körültekintő, va­^ielai>Ort’-Tn.a:id-[J0r0S u]r.a: lóban a munkát értékeld, s toltott. Gazso es Vámos ne-j már nem ^ ^ hogy man szemlelte a jövevényeket: w ^ volt tizenhét évvel ez­A magasabb föltekintett. | előtt De nyomban rácsapott — Látom, valamiféle felvi-jaz ellenvélemény: hátha mé. lógosítást vártok tőlem — | gis? Ki értheti, ki oldhatja . $ meg az ellentmondást Vörös mondotta halkan. Nos, le-» e]vtárs kdt homlokegyenest gyen, bár nem sok örömetek; ellenkező megnyilatkozásában? telik benne. A nevünk nem? Nem, valami nincs rendben... lényeges. Itt úgyis más néven; valóban nem volt Nem . , .. . __ . . »szándékosan es nem a partal­t artanak nyilván. Kisvárosban: láspontját képviselve> hanem éltünk odahaza... Annak aj az ingerültség hatására, meg­nőve sem fontos... Egy évvel; gondolattárai, de mégiscsak a ezelőtt egy kocsmai verekedés-? párt képviselője csorbította meg a tisztulta bb élet örömet. S ez kedvét szegte az embe­. Z 1 ben megöltünk egy embert... Kommunista volt... Szinte ma­gam sem értem, hogyan tud­tunk elmenekülni... Egy éve vagyunk kinn ... Elég jól meg­tanultunk franciául... Dolgoz­tunk itt-ott, de csak tengőd­tünk. Pedig az egyik üzemben tőkét próbáltunk kovácsolni íreknek, lehangolta őket. Sőt szembeállította a törekvéssel, mély arra irányult, hogy újra összehívják a közgyűlést. Napok múlva, ralikor a pártbizottság vizsgálta a dol­got, már hajlandók voltak be­szélni az emberek: De így: — Milyen ember az, aki , i tegnap ezt mondja, ma meg meg abból is, hogy Magyaror-j Nem! Addig nem me. szágon megöltünk egy kommu-| , nistáí ... Másnap néhány frra-f cia munkás megvárt a gyárka-1 punál, és úgy elagyabugyált; bennünket, hogy napokig; nyomtuk az ágyat. Abban az; üzemben nem volt maradá-? sunk... Űj helyet kerestünk...; gyünk el közgyűlésire, mife Vörös elvtárs ott lesz. — Küldjék el őt a faluból, akkor igen, akkor folytathat­juk. ■— Ismerjük a módszerét, ■nem az első eset, hogy ilyen arrogánsam fejezi ki magát, sokszor akkor is, ha nincs meggyőződve valamiről Farkas Dezső elvtárs, a pártbizottság osztályvezetője sok emberrel beszélt, tisztán látta már, hogy mi történt a faluban. Es Vörös elvtárs is beszámolt, ha nem volt is kellemes számára ez a beszá­moló. S akkor megszületett az elhatározás. Az emberek tiltakoztak még akkor is, amikor kibővített vezetőségi ülésre hívták őket. — Ha Vörös Vince nem lesz ott, eljövünk. — Csakhogy Vörös Vincé­nek ott kell lennie. A pártbi­zottság álláspontja az, hogy a hibát ott lehet kijavítani, ahol elkövették. Ez a gondolat tetszett az embereknek. És közben ön­magukba is néztek egy kicsit: Talán mégsem kellett volna kivonulni, talán megmondhat­ták volna ott is Vörös élvtárs­nak, hogy helytelen úton jár, hogy változtasson módszerén: Valóban mérlegelni csak hig­gadtan lehet, tiszta fejjel, megnyugodva... * * * A MOZITEREMBEN még többen vannak, mint az első közgyűlésen. Az emberek nem lepődnek meg, ogy ott ül az asztalnál Farkas Dezső élv­társ, és ott van Vörös elvtárs is. Megnyitják az ülést. Foly­tatódik minden ott, ahol ab­bahagyták. Farkas Dezső szól: — Sajnálatos dolog történt, elvtársak, tudunk róla, ki­vizsgáltuk. Vörös elvtársat a pártbizottság felelősségre von­ta helytelen magatartásáért: Az ő módszere nem a pártbi­zottság módszere volt. Ellent­mondott saját szavainak, őszinteségre biztatott, s éppen ő gátolta meg, hogy nyíltan, elmondhassák véleményüket. Azt javaslom, folytassuk a közgyűlést; Király Mihály kért szót a múltkor, meghall­gatjuk őt. És adjunk módot Vörös elvtársnak, hogy itt a közgyűlésen mondja el, hibás­nak érzi-e magát a történ to. kért... Kitörő taps fogadta szavait, Ha volt még nyoma a mij.lt- kori felindultságnak, ha lát­szott is még a tűszúrás nyo­ma, most fölengedett a fagy, megváltozott a légkör. Vörös Vince föláll, körül­néz, és higgadtan, megfontol­tan beszélni kezd. Az embe­rek arcvonásai kisimulnak, néma csöndben hallgatják őt, látszik, szavai őszinték, belát­ta hibáját: — Elvtársak! Sajnálom a történteket. Ember vagyok, tévedtem. Nem lett volna sza­bad megsértenem Király Mi­hályt, hisz voltaképpen nem is ismerem őt És nem kellett volna megsértenem magukat akikkel együtt — jól tudják — azon fáradozunk, hogy meg­változzék az életük. Meglepő volt hogy helytelen közbeszó- láscm után elhagyták a ter­met Megmondhatták volna: Vörös elvtárs tartóztassa ma­gát az ilyen hangnemtől. Ide­gesek voltak maguk is, én is, a fő hibát azonban én követ­tem el. Nem szándékoztam megsérteni senkit mégis így történt. Elnézésüket kérem a történtekért, és köszönöm, hogy meghallgattak... Mi más fejezhetné ki job­ban az emberek egyetértését mint az, hogy nyugodt lég­körben folyik tovább a köz­gyűlés, s még huszonhárom ember szólalt fel, hogy őszin­tén és nyílt szóval segítse a kibontakozást,. . (EolVtatjukJ Ott jártam a faluban, sok emberrel beszeltem, és azon túl, hogy tanulságul segítettek visszapergetni e rossz em­lékű történetet, arról beszéltek föllelkesülten, hogy most, igen, most nézzük meg a földjeiket. Mert tavaly egy hó­nappal előbb kezdték, s most mégis előbbre vannak. Szé­pek, gondozottak a táblák, s ők feledik a sértést, a meg­engedhetetlen hangnemet. Az őszinte szó nyomán már tud­ják, hogy mit kell tenniük... Jávori Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents