Somogyi Néplap, 1962. május (19. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-09 / 106. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szerda, 1962. máfoa I, Szellemi vetélkedő, kiállításéit, sportrendezvények a balatoni évad megnyitóján (Tudósítónktól.) Május 19-én és 20-án rende­zik meg Siófokon az idei ba­latoni évadnyitó ünnepségeit. Erre az alkalomra a SZOT, a BIB és a Somogy megyei Ta­nács Idegenforgalmi Hivatala gazdag és változatos progra­mot állított össze. Az ünnepségsorozat május 19-én, szombaton kezdődik. A Beszédes József Múzeumban a XIX. és a XX. század ma­gyar festőinek a Balatont meg­örökítő alkotásait tekintheti meg a közönség. Ugyanitt mu­tatják be a Magyar Közleke­dési Múzeum rendezésében a Balaton térképének, köziekedé, sének, hajózásának fejlődését, amelyhez a keszthelyi Balaton Múzeum szolgáltat anyagot. Külön érdekességszámba men­nek az első balatoni vasútvo­nalat és az 1863-ban épült első siófoki vasútállomást ábrázo­ló képek, a Siófok múltját, je­lenét és jövőjét bemutató tab­lók. Ezen a napon teniszverse­nyek is lesznek, és megrende­zik a »Siófoki Kupa« vitorlás- versenyt. Másnap, vasárnap nyitják meg az országos ifjúsági kép­kiállítást, s először rendezik meg a siófoki szabadtéri szín­padon a balatoni szellemi ve­télkedőt. Pálos Miklós játék­mester vezetésével a Balaton nevezetességeiről föltett kér­désekre kell válaszolniuk a jelentkezőknek, s a nyertesek értékes jutalmakat kapnak. Á B. Ml és a Határőrség Közpon­tó Zenekara térzenével szóra­koztatja a vendégeket. A ki­rándulók a SZOT vitorlás flot­ta látvány^ felvonulásában isjsaiujj és vezetői, hogyan fedez- gyonyorkodhetnek ezen a na­pon. Este ünnepélyes keretek kö­zött hivatalosan is megnyitják a balatoni évadot. Ezt opera- és operettest követi. Báthory István pénze Egy h nromkrni oáros érme, melyet Báthory István lengyel király veretett 1581-ben, a na­pokban a svájci Aarauban ke­rült elő — egy Kanadából érke­zett búzaküldeményből. Az ér­me nyilván lengyel emigrán­sok révén került Kanadába, és medáliaként nyakban hordták, mert át van fúrva. A gazdája feltehetőleg mezőgazdasági munkát végzett, és az érme így került a gabona közé. Most mint váratlan importcikk haza­tért az -óvilágba«. KÉT ZENEI RENDEZVÉNYRŐL Elismerésre méltó gondolat volt önálló esten szerepeltetni a kaposvári zeneiskola volt nö­vendékeit, akik zenei pályát választottak, s jelenleg a Pé­csi Zeneművészeti Szakiskolán végzik tanulmányaikat. Szülők és tanárok, növendéktársak és rendszeres hangverseny-láto­gatók mérhetik le ilyen kon­certeken fiataljaink fejlődését. Az életpályára indító iskola pódiumot biztosít számukra talán azzal a nemes céllal, hogy másokban is fölkeltsék az érdeklődést, s megkönnyít­sék a legtehetségesebbek pá­lyaválasztását. A hangverseny azonban — sajnálattal kell megállapítani — korai volt. Fiataljaink azt bizonyítottók, hogy nem elég érettek még, és nem is készül­tek fel jól egy ilyen — még­hozzá a régi iskola falain kí­vül megrendezett — hangver­senyre. Nem kész muzsikusok ők, nem is ilyen igényt támasz­tottunk velük szemben. De mégiscsak szakiskolások, s hangversenyük a számok ösz- szességét tekintve nem volt »■Pattás, daloljunk szép ma­gyar hazánkról« — ezzel a je­ligével rendezték meg az idén harmadízben a kaposvári álta­lános iskolák énekkarainak da­losünnepélyét a Csiky Gergely Színházban. Ez az évenként visszatérő alkalom — anélkül, hogy bárki is egészségtelen versengés jegyeit, fedezhetné föl benne — kitűnő lehetőség arra, hogy lemérjük: mennyit fejlődött és fejlődött-e egyál­talán iskolai dalkultúránk, meddig jutottak el kis kóru­S^aku k&Lal ii &am dlkzk liaiiqMUMijt több egy-egy jobban sikerült helyi mövendekkoncertnél. Általános tapasztalat, hogy a kis — korukat tekinve már nem gyermek — muzsikusje- lölek csupa olyan műi. el sze­repeltek, amihez az eddig elsa­játított technikai felkészültség maximumára van szükség. Te­hát a művek lejátszása is ne­hézséget okoz, hogyan várhat­nánk akkor tőlük az elmélyül­tebb muzsikálás legcsekélyebb jelét? Azt hiszem, emiatt első­sorban nem őket, hanem zene- pedagógiánkat kell elmarasz­talni. Lelkesek, kedvesek voltak a gyerekek, azonban a néhány műnél szinte már bosszantó felkészületlenség a tanárok és növendékeik részéről is lelki­ismeretlenségnek nevezhető. A gyakran visszatérő memóriaza­varokról s a náluk még érthe­tő lámpalázról nem beszélek, ezek fölött könnyedén eltekin­tett a többségében gyermelckö- zönség. A hangverseny színvonalá­hoz mérten is kiugró teljesít­ményt nyújtott Ribly Péter Bach h-moll partitájának meg­szólaltatásával. Szép tónusa, muzikális megformálása tehet­ségről árulkodott. Szépen ol­dotta meg Glazunov Spanyol szerenádját is, erőteljes, ki­egyensúlyozott hanggal, érzés­sel. Apagyi Mária Dohnányi f- moll etűdjével szerepelt job­ban, a Chopin-mtinél még túl­ságosan zavart, indiszponált volt. Pallós László számai kö­zül a Paraszttónc sikerült a legjobban és Klengel Andanté­ja a középrész kivételével. A Kovács Tamással együttesen játszott Romberg-szonáta azon­ban még »blattolás«-nak is zárait a III. daL&iűJtntp, zük fel egyre inkább, hogy a muzsika szerves része, meg­szépítő je lehet életünknek. Örömmel számolhatok be ar­ról, hogy az idei dalosünnep részleteiben és összességében is gyermekkaraink előretöré­sét fejezte ki. Kórusainknak csaknem mindegyike többet, értékesebbet nyújtott tavalyi teljesítményénéL Gazdagabb, színesebb volt a műsor, válto­zatos az összeállítás — ha jól emlékszem, egyetlen szám is­métlődött csupán —, a rende­zés mintaszerű, nagyobb szá­mú közönség ült a színházte­remben, de ezek csak mellék- körülmények. A legfőbb, hogy szebben muzsikáltak, s ezt el is vártuk, hisz évről évre na­gyobb köve' ínnyel kell, hogy fellépjü: n magunkkal, kórusainkkal nben. A dalostól: méretei, a részvevő kórusok és gyerme­kek száma is magával ragadta a hallgatóságot. Gondoljuk el, 870 daloló fiú és lány szerepelt a színpadon, s ez nagy szám, a fejlődés egyik örömteli bizo­nyítéka. Pados Józsefnek, a városi ta­nács művelődésügyi osztálya vezetőjének megnyitó szavai után vonultak fel egymás után az énekkarok. Az egyesített kó­rusok szereplése — ezzel kez­dődött a műsor is — sajnos, nem volt meggyőző: az ének­karokat más-más tanár taní­totta be, s talán kevés össz- próba volt, ezért érződött he­lyenként még felfogásbeli kü­lönbség is a nagy kórus egyes részei vagy szólamai között. A Béke és barátság dalával azon kórusaink felkészültebben, ban tartalmilag is kifejezte az Reggel még mada­rai fogott volna örö­mében, most meg el­keseredetten, kiáb­rándultán lépdel ha­zafelé. Mindenre gon­dolt, csak erre nem. A délutáni órákban ketten voltak az üz­let raktárában* Ö fent állt a polc előtti létrán, és halkan dú­dolt valami dalt. Köz­ben arra gondolt, hogy néhány nap alatt mennyire ki­zökkent a régi kerék­vágásból. Nézte a lányt, aztán mély lé­legzetet vett, és át­kiáltott hozzá: — Belejön a mun­kába, Rózsa? A szőke lány csen­gő hangon válaszolt: — Azt hiszem, igen, de örülnék, ha ellen­őrizné ... — Azonnal megyek, de előbb áruljon el valamit. Ráér ma es­te? — Nincs progra­mom — mondta a lány trillázó nevetés­sel. r- Es ha hívnám? — Az attól függ, hova hívna. — Elmehetnénk sé­tálni, aztán ihatnánk valahol egy pohár sört. — Majd megbeszél­jük — mondta a lány, s Jóska érezte, hogy szavaiban ott vibrál a beleegyezés. — Miért ilyen jó­kedvű? —i kérdezte Rózsa. — Akinek ilyen csi­nos segítsége van, az nem lehet morcos — felelte Jóska. De ez már több volt, mint amit pirulás nélkül elbírt az arca. Néhány fokkal föl­jebb ment a létrán, és akkor történt a do­log. Megdörzsölte szemét. Jól látott. A lány egy értékes al­katrészt csúsztatott — Persze, még ta­lán rosszra gondol. Értse meg, láttam mindent, szó sincs erőszakos kodásról, csak az alkatrészeket adja elő. A lány arcán fci­gyúlt a szégyen izzó foltja, elfordult, és kivette kebléből a do­bozt. Dadogva szólalt meg: • — Ne haragttd­keblébe. Lesietett, és odalépett hozzá. — Mit akar? Eresz- szen el! — Nem akarok semmit, csak vetkőz­zön le! A lány arcára rá­fagyott a mosoly, el akart rohanni, de Jós­ka erősen fogta a ke­zét —i Nem megy seho­va! Rózsa szemében fé­lelem bujkált. — Nem, ezt nem te­heti velem. Jóska csak most ébredt rá arra, hogy nö áil előtte. Hangjáé­ból maró gúny áradt, amikor újra megszó­lalt: jón... ez vött az el­ső eset... Ha nem hisz, levetkőzöm itt, csak ne vigyen seho­va. Ezt nem szabad megtudnia senki­nek ... A testvérem kért, hogy irigyek ne­ki egy tekercset. Mag­nót barkácsol, ahhoz kell neki... Eskü­szöm, de ha nem hisz, kérdezze meg a test­véremet. Jelentsen föl, bocsássanak el, de higgye el, nem akartam rosszat... Erezte, hogy igazat mond a lány, mégis tanácstalan volt. Ki tudja? Hátha csak gyerekes botlás volt? És hu nem? Ha mégis hazudott? A következő napok­ban úgy jártak-keltek egymás mellett, mint két idegen. A lány kerülte a tekintetét is, ő meg vívódott önmagával. Zárás előtt egy órával eléje állt a lány. Remegett a hangja, amikor megszólalt: *— Nagyon kérem, engedjen el... — El­sírta magát, és úgy folytatta: — Én ezt nem bírom tovább. Én becsületesen akarok dolgozni, és mindent jóvá akarok tenni! Zörögtek az ajtón, telefonhoz hívták. Közölték vele, hogy Pestre kell mennie a megrendelésekért. Másnap reggel még benézett Tanácsokat adott, és már a ki­lincsen volt a keze, amikor visszaszólt Rózsának. — Mondja meg a testvérének, hogy ha visszajövök, fölkere­sem. Gondolom, jót tesz mindegyikünk­nek egy kis tapaszta­latcsere. Segítek neki a szerelésnél, vala­mit én is értek hozzá. Aztán elindult. Ki­lépett az üzletből. A lány csak nézett utá­na, ajka megmozdult, mintha mondani akart volna valamit. Valamit a csalódás­ról, valamit a bizalo­mért . *, Németh Sándor első szám az egész dalosünnep alapgondolatát, melyet gyer­mekek ajkáról hallani, ha le­het, még megkapóbb, kedve­sebb. A Petpfi utcai iskola vállal­ta a kezdés kevésbé népszerű feladatát, s örömmel köszön­töttük énekkara élén a tehet­ségesnek ígérkező Pintér Jó­zsefet. A kórus tavalyi szerep­lését felülmúlva már érezteti, hogy egy-két éven belül a leg­jobbakhoz csatlakozhat, ha rendszeres próbák, tervszerű munka jellemzik majd tevé­kenységüket. Legjobban a Las- sus-mű sikerült, s megközelí­tően a Rigók dala Balogh Má­ria vezényletével. Pintér József szerencsésen válogatott, a ka­maraegyüttes számára műsor* anyagot. A birkaiskola hangu- latfestesével, zenei megformá­lásával is jól sikerült. A Vö­röshadsereg úti iskola — ha nem nagy lépésekkel is — de előrejutott a múlt évi teljesít­ményhez képest. A Kovácsné— Mózner-mű bemutató volt, tar­talmilag jobb, mint zeneileg. Az ének- és zenekar lelkesen adta elő. A Hajnalozót énekel­ték még meglehetősen kis hang­gal, halványan, de így is elfo­gadhatóan. Kováts Sándorné és Ozsváth Éva vezette az együttest, mely rendszeres hangképzéssel többre is képes lesz. A kicsinyek kórusa azon­ban — Bulla Károlyné vezeté­sével — gyengébben szerepelt, mint a múlt évben. örömmel fogadta a kö­zönség a Bartók Béla úti iskola Róder Mária ve­zette énekkarát Műsorukra a precizitás, a pontos, lelkiis­meretes felkészülés jellemző. Jó hanganyaggal, ritmusában is kifogástalanul énekelték a Leánybrigád című művet, ez volt legsikerültebb számuk. A kórus hanganyaga kitűnő, érezni, hogy vezetőjük most elsősorban a hangerőre fekte­tett nagy súlyt, s ha ez elmé­lyültebb zenei megoldásokkal is párosul, kitűnő együttessé nőhet Hasonlóképpen nagy hang­ra való törekvés jellemezte a Rákóczi iskola énekkarát Hen~, key Zólűín vezetésével. Csak­hogy ez a tendencia itt már annyira erőltetett, túlfokozott, hogy rendszerint a művek vé­gén hamisságra vezet Szerin­tem nem szabad így megeről­tetni a gyermekhangot, a hal­kabb és muzikálisabb tolmá­csolás nagyobb érték, s célra­vezetőbb a fejlődés szempont­jából is. Mozart Bűvös csengettyű cí­mű művével jelentkezett szü­net után a Hámán Kató isko­la. Kulturált, szép énekük mél­tán ragadtatta tapsra a közönsé­get Mayer Istvánná kitűnő ér­zékkel építette föl a műveket melyek közül Kodály csodála­tosan szép Esti dala a kórus és az egész dalosünnep egyik csúcsteljesítménye volt; dina- mikailag árnyalt, hangulatilag szívhez szóló, Hasonlóképpen gyenge volt, csaknem végig ha­mis intonálás jellemezte, s néha találkozott csak a két hangszer, jobbára a lapozásnál. Kovács Tamás szólója jobban sikerült, mint a közös számok, Csajághy Mária muzikális zon­gorista, manuális készsége azonban még nem kielégítő. Elfogadható volt a Mozart-mű és Bartók Szonatinája is, játé­kából azonban még hiányzik az a plusz, ami önálló és kibonta­kozó egyéniséget sejtet. Tech­nikailag nehezen birkózott a Chopin Polonaise-zel László Enikő; ifj. Szirányi László he­lyett pedig inkább tanárát il­leti a bírálat Bartók—Zathu- reczky Gyermekeknek című művének gyökerében hamis, elfogadhatatlan felfogásáért A hangverseny tehát nem ér­hette el célját A jövőben sok­kal felkészültebben s kész, érettebb művekkel kell je- lenkezniük szakiskolásainknak, hisz az itteni kis muzsikusje- löltek példaképet keresnek bennük... kifogástalannak ítélhetjük Bartók Legénycsúfolójának tol­mácsolását. És még egy: kris­tálytisztán énekel ez az együt­tes, hangerőben szerényen, de felszabadultan. Lengyel Ár- pádné félszeg bizonytalansága,; útkeresése érződött a tavaly j Meggyőzőbben szereplő Bér- j zsenyi iskola kórusán. Nem; volt szerencsés a műsorválasz-1 tás sem. Az együttes helyen- 1 ként sikeresen próbálkozott; dinamikai megoldásokkal,] azonban a szólamok még szét-; válnak, s egyik-másik mű nem! elég kidolgozott. Kedves szín-; foltja volt a műsornak a Fel-; sőf ókú Tanítóképző Intézet! gyakorlóiskolájának énekkara ] a tehetséges Klausz Róbert ve-; zetéséveL Számaik közül a; Bárdos-művek tetszettek job-1 ban. Sokat fejlődött összetéte-1 lében, hanganyagában is a Lé-! gár Irén vezette Gárdonyi is-; kólái kórus. A Gyöngyfűzés; jelentette teljesítményük’! csúcspontját. Csupán ritmus-; beli eltolódásokat tapasztaltam,; így túlságosan lassú volt pél-; dául Liszt Hajnalozó című mű-! ve. A legnagyobb sikert kétség-; kívül és megérdemelten a Tóth Lajos iskola kórusa és alsó ta­gozati énekkara aratta. Távol áll tőlem mindenfajta rangso­rolás, de aki hallotta számai­kat, bizonyára megállapította: ez az az énekkarunk, melyre érdemes föltekinteni, amely­nek felkészültsége útmutató, lelkesítő lehet valamennyi kó­rus számára. Az alsó tagozato­sok az Állatbeszéddel bizonyí­tották, hogy számukra is írtak megoldható, nagyon hatásos és szép művet; Zákányt Zsolt ér­zékét dicséri, hogy nem bízott rájuk erőt meghaladó felada­tot. A nagy kórus műsorából szinte nem tudok egyet — a legjobb^ — kiemelni. Kris­tálytiszta intonáció, a zenei gondolatok és érzések tökéle­tes visszaadása, annyi magával ragadó szépség és művészi ér­ték jellemzi a kórus énekét, hogy a közönség valóban ámu­lattal hallgatja. Kodály Gi- gánysiratójának mélységét, Bartók Bolyongását említsem? Túlzásnak hatna minden jelző, így hát arra szorítkozom, hogy meghallgatásra ajánlom min­den zeneszerető embernek e kitűnő képességű kórus mű- sorszámait. A dalosünnepet: köt színes népi játék, a Zó ja Gyermekott­hon kicsinyeinek Somogyi já­téka és a Berzsenyi iskola III. osztályosainak szereplése tar­kította. Az általános és örömteli fej­lődésen kívül egyetlen észre­vételem volt: karvezetőink fél­nek a fiúktól. Miért? Az ének­karok többségében csak itt-ott lehet fölfedezni egy-egy fiút, pedig éppen Zákányt Zsolt kó­rusa bizonyítja, hogy megfele­lő kezekben ők is nélkülözhe­tetlenek, és szeretik a zenét... Sikerrel zárult tehát a ITT dalosünnep, olyan sikerre!, ami után szinte türelmetlenül várja az ember: milyen meg­lepetéseket tartogatnak általá­nos iskolai énekkaraink a jövő esztendőre ... Jávori Béla M fi ys Ne a csillagokhoz és a bolygókhoz igazodjunk! Dr. John M. Richardson amerikai szakértő szerint a következő tíz esztendőben az ember időszámítása foko­zatosan letér majd arról, hogy a csillagokhoz és a bolygókhoz igazodjék, he­lyette az atom rezgéseit vesszük majd alapul. Ri­chardson ezt a javaslatát egy nemzetközi tudományos kon­ferencián fogja előterjeszte­ni azzal az indokolással, hogy a modem tudomány eszközei az atom rezgéseit jóval pontosabban tudják mérni, mint a csillagok és a bolygók mozgását. * * * Ősi illatszer-,, gyár* nyomaira bukkantak A Holt-tenger partján folytatott ásatásoknál föl­fedezték egy 2600 évvel ez­előtti illatszer-»üzem« ma­radványait. Az Ein Geddi nevű ősi településen az an­tik világ legértékesebb illat­szerét, a balzsamot állították élő. Halálos ítéletek az USA-ban Az AP hírügynökség jelen­ti, hogy az Egyesült Államok polgári igazságügyi hatóságai tavaly 42 bűnözőn hajtottak végre halálos ítéletet. A leg­több halálos ítélet — szám szerint 8 — Kaliforniában történt, ezt követi Dél-Karo­lina és Mississippi §—5 ha­los ítéletteL A 42 kivégzett bűnöző közül 33-ai gyilkos­ságért, 8-at nemi erőszakért, egyet pedig gyermekrablá­sért ítéltek halálra, életkorúk 19 évtől 51 évig terjedt. Az ítéletek egy részét gázkam­rában, más részét villamos- székben hajtották végre. * * * Min nevetnek Franciaországban ? Honoré Mos tel »Min neve­tünk« címmel anekdotagyűj- teményt adott ki, ebből vet­tük az alábbi szemelvénye­ket: Egy fiatalember egy csi­nos skót lánynak udvarok Meg akarja kérni a kezét. Levelet ír a lány apjának. Sorait a következőképpen kezdi: »Orom! Azt hiszem, megtaláltam a módját an­nak, hogy csökkenésem ki­adásait. -j* *■ * * Egy ebéd alkalmával a teljesen elázott vendég min­denáron leplezni igyekezett részegségét. Amikor a feke­tekávénál a háziasszony be­mutatta neki ikreit, így kiál­tott fék »Ö, milyen szép kis­fiú;« Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDKAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-H* Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Teléfon 15-16. Felel >s kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár, Latinka S. u. 6, (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknéL Előfizetési díj egy hónapra tt Ft*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents