Somogyi Néplap, 1962. május (19. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-06 / 104. szám
Vasárnap, 1962. május 8. 3 SOMOGYI NCPUtf NEMZETKÖZI SZEMLE Ellentétek Sttiénban - megértés Párizsban „Heg'önénf az első közős szovjet—amerikai út a világűrbe” — legalábbis ezt írja néhány nyugati lap az Egyesült Államokban vendégeskedő Tyitov őrnagy tréfás megjegyzését idézve. A kettes számú szovjet űrpilóta csütörtökön mondta ezeket Washingtonban, amikor kollégájával, Glenn- nel kiszállt a felvonóból, amely felvitte őket George Washington 170 méter magas emlékművének tetejére, s onnan gyönyörködtek a szép kilátásban. S ha a 170 méteres magasság még nagyon messze van a csillagoktól, azért Tyitov amerikai látogatása megmutatta, hogy vannak lehetőségek a szovjet—amerikai együttműködésre az űrkutatás fejlesztésében. Ilyen reményeket táplál az emberiség nagy többsége. Egyelőre azonban washingtoni részről egészen más cselekedeteket láthatott a világ. A hét végén sor került a negyedik amerikai légiköri atomrob- bantásra, és az USA hivatalosan is bejelentette, hogy a nukleáris kísérleteket ki akarja terjeszteni a világűrre. Ez bizony ellentétben áll azokkal a megnyilatkozásokkal, amelyek Tyitov washingtoni fogadtatása idején elhangzottak. A világ nagy felháborodással fogadta az amerikai robbantásokról és a kísérletek további kiterjesztésének tervéről szóló híreket. A múlt hét nagyszabású tiltakozásokkal és tüntetésekkel kezdődött, s ez a hullám a hét végéig sem hagyott alább. A nemzetközi közvéleménynek minden oka megvan arra, hogy erőteljesebben fölemelje szavát Nemcsak a karácsony-szigeti robbantások döreje zavarja a világ békéjét, hanem a hidegháborús politika más, kevésbé zajos, de szembeötlő megnyilvánulásai is. A hét végén ült ossz* a NATO-kül- figyminiszterek értekezlete Athénban. A tanácskozásnak már az eleje is arról tanúskodott hogy nem valami építő szándékú eszmecsere folyik a görög fővárosban. Stikker NA- TO-főtitkár kijelentette: szó sem lehet arról, hogy az atlanti paktum és a varsói szeződés országai megnemtámadási szerződést kössenek. Az athéni tanácskozás két nyugatnémet részvevője: Schröder külügyminiszter és Strauss hadügyminiszter nyilván megelégedéssel nyugtázta ezt a harcias kinyilatkoztatást hiszen Bonn a legnagyobb ellenzője ennek a tervnek. De ez vajmi kevés vigaszt hozott nekik egy másik nyugatnémet törekvés kudarcáért Athénban ugyanis bealkonyodott azoknak a bonni reményeknek, hogy a NATO keretében sikerül egyhamar atomfegyverekhez jutniuk, vagy legalább beleszólást nyerniük az amerikai atomerő felhasználásába. Adenauerék már évek óta nagy buzgalommal igyekeztek valóra váltani terveiket. Először azzal az igénnyel léptek föl, hogy önálló atomhadsereget hozzanak létre. Később, amikor ez az igyekezet kudarcot vallott, a »hátsó kapun« kerestek bebocsátást az »atomklubba«. Arra próbálták rábírni amerikai szövetségesüket, hogy hozzanak létre közös atomhadosztályokat a NATO-ban, s természetesen ebben a nyugatnémet erők is vegyenek részt. Az athéni konferenciát megelőző időszakban ezek a vérmes remények odáig zsugorodtak, hogy az USA ossza meg az Európában levő atomfegyvereinek felhasználási jogát a NATO-«zö- vetségesekked, vagyis közösen döntsenek ezek esetleges bevetéséről vagy mozgatásáról. Athénban még erre a »minimális« bonni követelése is udvarias, de elutasító választ kaptak Straussék. Rusk amerikai külügyminiszter közölte: kormánya csupán arra hajlandó, hogy informálja szövetségeseit az európai területen levő atomfegyverek számáról és helyéről. Az amerikai—nyugatnémet viszony tehát a múlt héten korántsem melegedett fel. Annál kevésbé, mert Washington »szürke vendége«, von Brentano volt bonni külügyminiszter üres tarsollyal és eléggé lógó orral jött el Kennedytől. Értésére adták, hogy az USA neheztel Bonnra, amiért bizalmatlanságot szított Amerikával szemben a német kérdésről folytatott szovjet—amerikai puhatolózó tárgyalások kapcsán. Washington nem hajlandó ebben a kérdésben kizárólag a bonni merev és hajthatatlan álláspontra támaszkodni, hanem figyelembe veszi a többi szövetséges véleményét is. Adenaueréknak hiúságuk legyezgetésére nem marad más hátra, mint egyelőre De Gaulle felé közeledni, akinél messzemenő megértésre talál makacs politikájuk. A- nyugatnémet lapok most nagy dobbal hirdetik, milyen »történelmi jelentősége« van Adenauer küszöbönálló párizsi látogatásának. Valójában e tekintetben sincs könnyű dolga a kancellárnak, hiszen az úgynevezett Európai Közös Piac ellentéteinek összekuszált szálait kell kibogoznia Párizsban. Ez az egyik legfőbb célja látogatásának, hiszen külpolitikai téren alig van már mit tisztáznia a francia elnökkel, nézeteik eddig is eléggé azonosak voltaik. S ha a NATO gerincének mostani politikai álláspontja ámyalatilag egy kissé eltér is a bann —párizsi szárny véleményétől, azért a világ korántsem nézhet nyugodtan azokra a hideg- háborús törekvésekre, amelyeket végeredményben egységesen képviselnek. A múlt hét eseményei — az amerikai atomrobbantások, az athéni tanácskozás, az algériai véres napok, a genfi leszerelési értekezleten megnyilvánuló nyugati akadékoskodás — arról tanúskodnak, hogy nagyon sok akadályt kell még leküzdeni a tartós béke felé vezető úton. A hét mérlegének másik oldalán viszont ott találjuk a biztató fejleményeket: a haladó közvélemény bátor kiállását, a szocialista országok erejének növekedését, a május elsejei nagy demonstrációkat, amelyek megmutatták, hogy az emberiség eltökélten síkraszáll a nemzetközi politika békés kibontakozásáért. A nagybajomi Zöldmező Te rmelőszövctkezet 140 holdon termel vegyszerezett „ ricát. A vetés előtt gondosan kipermetezték a Hungazin gyomirtó vegyszert. Május 14.: kezdődik az érettségi... A középiskolák negyedik év-] folyamaiban rövidesen megkezdődnek az év végi össze-1 foglalók, majd május közepén az írásbeli érettségi vizsgák. Az előkészületekről, a vizsgák módszeréről, a korábbiakhoz képest bevezetett változásokról az illetékesek tájékoztatták az MTI munkatársát. Elmondották, hogy a gimnáziumok negyedik osztályaiban csaknem 25 300 diák készül az érettségire, a technikumokban pedig több mint 10 000 fiatal a képesítőre. A gimnáziumok és a technikumok esti, illetve levelező tagozatain csaknem 12 ezer »felnőtt diák« fejezi be az idén középiskolai tanulmányait. A szóbeli érettségi vizsga tételeinek egy részét a Művelődésügyi Minisztériumban dolgozták ki. A másik részt az iskolák szaktanárai állítják ösz- sze. Az írásbeli tételeket május 10-ig küldi ki a minisztérium. A korábbi gyakorlathoz képest változás, hogy az érettségi vizsgabizottság elnökeit a minisztérium helyett a megyei (megyei jogú városi) tanácsok művelődésügyi osztályai jelölik ki. A gimnáziumi írásbeli vizsgák időpontja a következő: magyar nyelv és irodalom május 14-e, matematika május 15-e, orosz nyelv és irodalom május 16-a. Egyéb idegen nyelvből az iskola által választott időpontban, de legkésőbb május 19-íg bezárólag kell az írásbeli vizsgát megtartani. A közgazdasági technikumokban az írásbeli vizsgák május harmadik hetében lesznek. A gimnázium szóbeli érettségire, illetve a közgazdasági technikum szóbeli képesítő vizsgákra június 1—30 között kerül sor. A dolgozók középiskoláinak negyedik évfolyamaiban május 9-én, 10-én és 11-én lesznek a szóbeli osztályvizsgák. Az írásbeli érettségi, illetve képesítő vizsga időpontja június 1-e, 2-a, 4-e és 5-e. A szóbeli érettségi, illetve képesítő vizsgákat június 18-a és júliui 14-e között tartják. (MTI) Guzi Mihály — Becze Károly: AZ 570 égíónisf a — Francia letelepedést kérsz benne. Elmégy Ausztriából. A' ősz1 rá ok nem tudják jö- vődet biztosítani. A franciák mások ... Hiszen magad is látod. Az osztrákok okozta több napos szenvedésteket, nyomorúságotokat a franciák szüntették meg. Adtak nektek mindent ... és adnak is. Hazát, munkát, megélhetést... Csak írd alá ... Franciaország nagyhatalom. És gazdag, nagylelkű ... Itt írd alá ... Vörös nagy nehezen aláírta nevét, majd Gazsót rázogatta: — Mi van veled? ... Berúgtál vagy alszol?... Ébredj!... írd alá te is... Gazsó fölijedt. — Mi? ... Mi baj van? ... — Ébredj!... Nincs baj ... írd alá!. .. Vége az ausztriai kódorgásnak ... Ezután jól élünk ... — Hagyj... , — Ébredj, ne mérted? ... írd alá .. franciaországi letelepedést kérünk ... Tudod — súgta — onnan már könnyebben kijutunk Amerikába is ... Gazsó ásított, nagy nehezen felállt, kezébe vette a tollat, s alákaparta nevét Rendben van, fiúk — hajtogatta össze Bőgős a lapokat —. most pedig elmentek aludni, úgy látom, álmosak vagytok ... — Helyes... de a bort.. visszük magunkkal... Vörös a hóna alá fogta a boros tálat, majd ügyetlen püked- lit, csinált, majdnem elesett. Egy katona vezette őket az első emelet egyik tágas szobájába. amelyben több ágy sorakozott egymás mellett. Gazsó végignyúlt egyiken, csak úgy ruhástul. A katona még megmutatta a fürdőszobát, amely a hálószobából nyílt, majd kiment. Kulcsra zárta maga után az ajtót, de ezt amazok nem vették észre... Vörös egy pohár bort még benyakalt, aztán ő is lefeküdt. Hamarosan egyenletes szuszo- gása jelezte, hogy két elfáradt, kimerült ember alszik mélyen, nagyon mélyen ... Az éjszaka folyamán többször nyílt szobájuk ajtaja, többen jöttek-mentek, eke ők minderről semmit sem tudtak .... Gazsó reggel zúgó fejjel ébredt. Próbálta rendezni gondolatait, alig sikerült. Az este... igen, az este volt valami, de mi? Aludt ő vagy álmodott? Olyan zavaros minden ... Ittak, ettek... Igen, ittak, és mi csoda bort!... Úristen ... hát persze... azonnal megártott. Fáradtak, elgyötörtek voltak ... napok óta nem ettek ... hát hogyne ártott volna meg? De mi volt aztán? Mintha alá is írt volna valamit? De mit?... Eh, ez az átkozott fejfájás!... Hol van Vörös? Nagy nehezen felült. A szomszéd ágyon feküdt valaki, arcán horzsolás nyomai, szeme alatt nagy kék folt. De hiszen ez nem Vörös! Mi ez? Ügy emlékszik, csak kettőjüket hozták föl este a szobába ... Vagy téved? ... Megdörzsölte szemét. Hirtelen a másik oldalra fordult. A bal oldali ágyon is ismeretlen valaki aludt. Gazsó felugrott. A legutol- ■ ó! ágyon megtalálta Vöröst. ♦ — Jósika!... Jóska!... 2 — Ho... * — Jóska!... Hol vagyunk? ... J — Hát Bőgős lakásán... I — Nem hiszem. Nézz kö- J rül... Ebben a pillanatban nyílt az ajtó. Egy katona és két szakácsforma lépett be. — Á ... Jó reggelt, jó reggelt — köszönt a katona —, itt a reggeli. — Egyébként, hogy aludtak? , — Köszönjük, jól — mormogta Gazsó. A beszélgetésre a többiek is, kidugták fejüket a paplan alól. $ Borzasak, kábultak voltak, s2 egy kissé értelmetlenül néz- 5 tek szét. A katona nevetett. — Persze álmosak. Éjfél utáni feküdtek le. De nemsokára! fontos munka vár önökre. No,} reggelizzenek meg, jót étvá-t gyat. Amint a vendégek kimen- J tek, Gazsó az asztalhoz lépett.» Jó, bő reggeli volt rajta, s leg-2 alább húsz embernek való, pe-| dig csak hatan voltak össze-* sen. Az ám, a többiek! Csöndben} készülődtek, egymás után 2 mentek ki a fürdőszobába, s| készülődtek a réggé1 ihez. Ami-} kor valamennyien a szobában» voltak, Gazsó megkérdezte: — Fiúk, van közöttetek ma-- gyár? Oqjp a.PI'zónq úl jcL — Miért kapta a kitümta- tést? — Nem tudom.;s — Mégis, mit gondol? Halkan, szerényen mondja: — Azt hiszem, a munkámért. — Nézze ezeket az asszonyokat, sokszor még a férfiakon • is túltesznek. Ha itt is szávvéL-lélekkel dolgoznak, akkor a mi szövet, eze- tünkről még sokszor hallanak majd... Három évvel ezelőtt a bolhói Határőr Termelőszövetkezet első tavaszi munkanapján mondta ezt Gombaszögi Jenő, a szövetkezet elnöke. Akkor találkoztam először Gadánecz Vendelné- vel. A férfiak borom ál tak és jelöltek, az asszonyok pedig burgonyát ültettek. A jóslat bevált A következő tavaszon Bolhára mentek tapasztalatcserére a környező községek termelőszövetkezeteinek asszonyai. Akkor másodszor találkoztam GadánecznévaJ. A tapasztalatcsere részvevői a művelődési ház nagytermében az ő szavait hallgatták. Arról beszélt hogy náluk milyen tekintély övezi az aszonyo- kat — Hogyan csináljátok? — kérdezték többen is. — Nincs benne semmi különös. Dolgozunk szorgalmasan, ennyi az egész — adta meg a választ tréfásan. — De hát mégis, mondjál már valamit... — Minden dolgot elvég- zünk, amire kémek bennünket Ha száz asszonyt hívnak, százhúsz megy. Megmutatjuk mi a férfiaknak is, hogy hogyan kell jól dolgozni. így hát becsülnek bennünket... Egy asszony elindult és megérkezett... Hogy honnét indult? — öt holdunk volt meg két tehenünk. Persze egy kicsit fájt a szívünk. De hát úgy gondoltuk a férjemmel, hogy eddig is dolgoztunk, és ha ezután is dolgozunk, csak jobb lehet. Elmosolyodik. — Az első munkanapon én is izgultam. Kár volt... Ebben a faluban nemcsak szeretnek, hanem tudnak is dolgozni ez emberek. És ha azt látják, hogy igazságosan történik minden, akkor bármikor lehet rájuk számítani. Az új ház szobájában beszélgetünk. Sok minden szóiba kerül. A szülők, a nagyszülők és a gyerekek. — Különös az élet. Szüleim nagyon szegények voltak, apám mégis ivott. Mi jói élünk, az én férjem mégsem iszik. Sokat mondok, ha kétszer elmaradt a húsz év alatt. Most, a lányunk esküvőjén százhúsz vendég volt a kétnapos lakodalomban. Férjem szívesen vendégéit mindenkit, de magára nagyon vigyázott. Elneveti magát, és csillog a szeme, amikor újra megszólal: — De dolgozni azt nagyon szeret... Tavaly nyolcszáz- nyoic munkaegységet szereztünk. Ugye, nem csúnya eredmény? — És a kitüntetés? Feláll, kinyitja a saekrényajtót, és egy szürke borítású könyvet meg egy piros dobozt tett az asztalra. A könyvecskén, a címer alatt ez olvasható: »A Magyar Népköztársaság kitüntetése.« A dobozban pedig a Munka Érdemérem. — Nem akartam elhinni. Amikor szóltak, hogy Pestre kell utaznom, csak áTt- tam értetlenül. Az valami csodálatos volt. Persze egyedül nem mertem útnak indulni. A testvérem kísértei a Parlamentbe. Bár a rádióból már sokszor hallottam az Országházról, de amikor ott voltam, annyira meghatódtam, hogy még lépni ia alig mertem. — És ott? — Nem tudom elmondani, hogy mit éreztem. Azt hiszem, először egy kicsit szégyenkeztem. Bírónők, orvosnők, mémöknők és még felsorolni is nehéz lenne, hogy milyen magas beosztású emberek álltak mellettem. Akkor nyugodtam meg, amikor Marosán elv- társ gratulált, és kezet szorított velem... — És most? — Örülök nagyon, de mondok valamit. Ügy érzem, hogy ezt a kitüntetést nemcsak én kaptam. Hatszáz nő van a szövetkezetünkben, és úgy dolgoznak valamennyien, hogy bármelyikük megérdemelte volna... Elhallgat, ölébe veszi kislányát. és tréfásan mondja: — Nekem ezentúl még jobban kell dolgozni... (Folytatjuk.J 2 , ™ IV Németh Sándor
