Somogyi Néplap, 1962. május (19. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-03 / 101. szám

Csütörtök, 1962. május 3. 3 SOMOGYI NÉPLAP Vidáman, lelkesen ünnepelték Kaposvár dolgozói a tizennyolcadik szabad május elsejét A TRANSZVILL dolgozói. Előre lépnek — közösen, egyszerre Minden utca énekszótól hangos reggel 9 óra előtt, amikor a TRANSZVILL dolgozóival a fel­vonulási helyre igyekszünk. A pat­togó induló dallamokról beszélgetés vonja el a figyelmemet. Kiss Sán­dornak, a szerelde művezetőjének hangját hallom: — Már rendben vagyunk, az előző hónapokban si­kerűit a szerelde tervét teljesíteni! — No de miért sikerült? — kérde­zik többen is. — Azért, mert a segédmunká­tokból jó szakmunkásokat nevel­tünk, és olyan emberek dolgoznak küzdő brigádot akarunk alakítani, és... Egyszerre elhalkul a beszélgetés, egymáshoz igazodnak a sorok, elindul a nagy csapat. Pompás lát­ványt nyújtanak a TRANSZVILL munkásai, amikor előrelépnek — ahogy Balogh mondta az imént — közösen, egyszerre. Sn. N. Kedvűk májust sugárzott... A kórház dolgozói már nyolc óra előtt kezdtek gyülekezni. Fehér köpenyes férfiak sze­transzparenseket Estettek. A ké­szülődésben meg­nyilvánuló lelke­sedés tükröződött az arcokon akkor is, amikor felso­rakoztak. Ha a rossz idő bele­szólt is a számí­tásokba, és nem lehetett olyan a kórház felvonulá­sa, mint tervez­ték, a munkát ünneplő emberek kedve májust su­gárzott V. M. A gyümölcsö­zőbb kapcsolat jegyében A Kaposvári La- iinka Tsz tagjai és az Allatforgaimi Vál­lalat dolgozói együk- , esen vonultak fel. A szövetkezet és a vál­lalat kapcsolatát nem rögzíti patronálási szerződés, ám az utóbbi mind gyümölcsözőbb együttműkö­dés szálai fűzik egymáshoz őket. Ezt fejezte ki május 1-1 közös fel­vonulásuk és ünneplésük is. Városunk termelőszövetkezete eredményesen foglalkozott az ál­lattenyésztéssel eddig Is. Hízott marháik egy részét 19Sl-ben kül­földre szállították. Tavaly is da­rab sertést hizlaltak, most azt ter­vezik, bogy az Idén 1900 hízót ad­nak közfogyasztásra. Ehhea UM süldőt vásároltak az Allatgfrgal- mltóL — Számíthatnak a támogatá­sunkra — hangsúlyozta a közös ebéden mondott pohárköszöntőjé­ben Bodó Károly főosztályvezető. Szavaira Köhler Sándor, a terme­lőszövetkezet főmezőgazdásza a tagság nevében megígérte: — Ügy dolgozunk, hogy terveinknek meg­felelően minden hold szántó után kereken ! mázsa sertés- és marha­húst adhassunk a vállalat útján ■ népgazdaságnak, K. X. A ruhaüzemiek egy csoportja. Járási székhelyeinken is megünnepelték május elsejét Losonczi Pál földművelésügyi miniszter a barcsi nagygyűlésen — Beszámolóink a felvonulásokról Délutáni pillanatkép a majálisból. ebben a* üzemrészben — mint Ronga József is —, akik előtt nincs lehetetlennek látszó — mondják. — Azért halad jól a munka — így a harmadik —, mert a szereidében dolgozik egy szocialista brigád, s az a motorja a termelésnek! Közben előkerül egy nyurga fia­talember, Bal m'\ Tibor, aki kül­döttként veit - .jzt a szocialista brigádok országos tanácskozásán. Neki is van szava az ügyhöz. — Azt szűrtem le tanulságul a tanácskozáson, hogy a közösen végiéit munka eredményesebb. Az egyes embernél többet tud elérni a brigád. De még eredményesebb, ha az egész " helyben több bri­gád küzd kö:: 1 a célért, a szo­cialista műhely címért! — Még három szocialista címért relték a transzparensebet, és egy-egy kis időre az eresz alá húzódva kémlelték a borús eget. Haragudtak a szemerké­lő esőre. Nagy Béla párttitkár szobájában szinte percenként csengett a telefon: ápolónők, KISZ-fiatalok érdeklődtek, hogy mi lesz most. Ilyen idő­ben nem vonulhatnak fel a tervezett öltözékben! — Nem lesz olyan szép, mutatós a kórház kivonulása — sajnál­koztak itt is, ott is. Pedig két és fél hét óta készülődtek má­jus 1-re. Zászlókat vásároltak, Zenés ébresztővel kezdődött május elseje megünneplése a Dráva-parti járása székhelyen, Barcson. A barcsiak mintegy 3000 fős tömege délelőtt a Hő­sök terére vonult Vértes György, a járási könyvtár ve­zetője tartott ünnepi beszédet A nagygyűlés részvevői meleg szeretettel köszöntötték az el­nökségben helyet foglaló Lo­sonczi Pál földművelésügyi mi­nisztert országgyűlési képvise­lőt A Fűrészüzem dolgozói há­zon belül is tartottak egy ün­nepséget Itt jutalmazták meg a legjobb dolgozókat majd kö­zös ebéd következett Csurgón az általános és kö­zépiskolások menete nyitotta meg a május elsejei felvonu­lást Az étterem előtt felállí­tott emelvényről Hortobágyi István, a járási pártbizottság titkára köszöntötte rövid be­széddel a felvonuló munkáso­kat parasztokat, hivatali dolgo­zókat Délután az I. számú ál­talános iskolában majálist ren­deztek. A hűvös idő a járási tanács nagytermébe szorította a fo- nyódi ünneplőket A mintegy 500 főnyi hallgatóság előtt dr. Bagó Gyula, a járási tanács vb-elnöke tartott ünnepi be­szédet majd színvonalas műsor következett A délutáni progra­mot sportversenyek tarkították, pedig nagyszabású bált rendeztek a Rianás Étterem­ben. Apró óvodások haladtak a Marcaliban rendezett felvonu­lás élén, majd a diákok, az üzemek és a termelőszövetke­zet dolgozói következtek. Nagy sikert aratott a termelőszövet­kezet ízléses dekorációja. Dél­előtt nyitották meg a járási művelődési házban a kézimun­ka és képzőművészeti szakkö­rök kiállítását. Este a műve­lődési házban a honvédség és a művelődési ház művészeti csoportjai adtak műsort Tab dolgozói­nak mintegy másfél ezres csoportja a velődésá gyűlt Szabó Károly­Asszonyoh a felvonulók között tanács vb-el- nökhelyettesé- nek ünnepi be­szédét A nagy­gyűlésen az út­törők ém a KISZ-fiatalok adtak műsort Délután érde­kes labdarúgó­mérkőzés volt a kövérek és so­ványak között, este pedig tánc szórakoztatta az ünneplőket Siófokon délelőtt tíz órakor kezdődött meg a hagyományos ünnepi felvonulás. A menet élén az 1919-es veteránok cso­portja haladt, őket követték az általános és középiskola diákjai- Nagy taps köszöntöt­te az él üzemei­met elnyert Vízügyi Igazga­tóság, a Vasút és a Kőolajve­zeték Vállalat dolgozóit A Di­mitrov park délután megtelt a szórakozni vágyó siófo­kiakkal. A ma­jális késő este fejeződött be. p. oj. A bábelőadás egy nézője. Ünnepi mozaik A jó fiú Kilenc óra múlott néhány perccel. A Kanizsai utcában az egyik ház előtt apró legényke sír keservesen. A kabátot és a sapkát csak úgy sebtében kap­ta fel. Egy kissé távolabb a csinos anyuka siet, a kisfiú utánaszalad. — Menj vissza, csak rosszal­kodnál a felvonuláson — mond­ja anyuka föllebbezést tűrő hangon. — Apuvaj akajok me sej piti a választ a kicsi. Mit lehet Itt tenni? Sanyi diplomáciai készség láttán meg­enyhül az anyai szív. a le­gényke ügye elintéződött. Vé­gignézett mindent, az apu nyakából... Nagyapó Csak látásból tunerem, («hét vagy hetvenéves. Reggel min­dig ő kiséri óvodába az uno­kát. Közel laknak, az út n*m fárasztó. Ma reggel ünneplő ruhában láttam nagyapót. Lassan, ké­nyelmesen sétált a belváros fe­lé. Az egyik házból ismerés lépett ki. — Hova, hova, Gyári bátyám? — kérdezte tőle. Nagyapó mosolyogva vála­szolt. — Hát a felvonulásra. Kiván­csi vagyok, bányán jönnek el a régi cimborák közül... Gazt Mihály Bevze Károly: égicnisía — Hát ez csak természetes, Wal:. :n ... — L> ne: ogy be próbáljon csapni, mint a múltkor, mert megj ú _i! — kiá. ltott a 1 is em­bér ut; in, aki n az utcáról int L neki \ 'issza. B.. is kör ülné eít, majd át­vágott ■< i túlolc'a !ra. A lóét fiú pénzt s ;tt, ­de látszott arckvej: 3 2 ön a csaló ’ott­ság; !-e­/ós, ti: m t o ' ' k meg­ven iek. A 1 ■ k 1 vett. — jk? ügye, ma­gyarok. ■ ya&vfok 7 — Ig.-n! — válaszolták meg­lepett n. — És nemrég jöttetek át a bhiáron... — A napokban. — Látszik rajiatok, fiúk ... És az is, hogy éjszaka nem aludtatok ágyban, meg hogy napok óta nem borotválkozta­tok ... Talán éhesek is vagy­tok. A két fiú összenézett. Végül az egyik, egy nagy darab le­gény megszólalt: — Valóban, mindez így igaz. Csavarogtunk. Néhány fehér­neműnket is el kellett a$3nvnk • 'a nagyon keveset kai kunk te. Egyszer lakhattunk Jól be­lőle ... Az idegen megcsóválta fe­jét. — Ez így nem mehet tovább, fiúk. Azt már mégsem enged hetem, hogy honfitársaim ilyen fáradtan, szőrösen barangolja­nak Bécs utcáin. Gyertek ve­lem. Nálam rendbe szedheti­tek magatokat, ehettek, ihat­tok, amennyi jólesik, pihenni még éppens éggel napokig pi­henhettek, aztán... segítek rajtatok. S olyan kedvesen mosoly­gott hozzá, hogy a két fiú bele- remegett. Gazsó Vörösre né- z"*t, s mindke. en egyre gon­dollak. Hát mégis' Vége a szer veSősnek! Üj élet kezdődik! talán . Arr -'kai 3 miért ne? T ehet, hogy már nincs is messze! Az idegen félbeszakított- gondola tnaene í, ükét. — Nos — kérdezte moso­yogva —, elfogadjátok ajánla­tomat? — Hogyne, szívesen —■ fe­lelték szinte egyszerre —, és nagyon köszönjük a segítséget. Az idegen nevetve karon fogta őket, s elindult velük. Húzta-vonta őket örvendezve, közben ilyesmit mondogatott! — Ne féljetek, most már jobb sorotok lesz... A szűkölködés- nek vége, mostantól kezdve tiétek a világ ... Néhány percnyi gyaloglás után villamosra szálltak. Az idegen megváltotta a villamos­jegyeket. Amikor kinyitotta pénztárcáját, azok ketten lát­ták, hogy vaskos pénzköteg van benne. Néhány darab ap­rópénzt vett Iá, majd a tö­mött pénztárcát alig bírta ösz- szecsukni. Gazsó és Vörös nagyot nyelt. ”-into áhítattal néztek veze lükre. ■ égül Vörös megkérdezte: — Régóta él kinn? — Hajaj! — És milyen itt? ... Mire «thatunk?... Öa mim vit­t«C — Jól élek, semmi panaszom nem lehet... és ti is megcsi­náljátok a szerencséteket... ne féljetek... Nevetett. — Mivel foglalkozik? — tu­dakolta egy kis idő múlva Ga­zsó. — Kereskedem... ügynökös­ködöm ... No, itt leszállunk. Gyertek. Mindjárt ott va­gyunk. Gyalog folytatták útjukat. Az út menti fák fázósan vi­gyáztak kirügyezett ágaikra. Egy nagy épület előtt meg­álltak. Gazsó kérdően nézett az idegenre. — De hiszen ez a Radeczky­lak tanya! — Igen, és előtte francia ka­tona áll őrt. Ne csodálkozza­tok! Én leszerelt francia kato­na vagyok, és még benn la­kom a laktanyában. Meglátjá­tok, milyen szép lakosztályom van ... A francia őr barátságosan vi­gyorgott. — Bonjour. Monsieur Bögäs — Bonjour ... No, gyertek. Erre, jobbra ... (FolyiaíjvM Délután — Akkor délutón a Bgetbeu találkozunk... A felvonulás után sokan bú­csúztok így. Délután a vasúti felüljárón olyan forgalom volt, hogy újítást kellett bevezetni. Hogy az újítás kitől szárma­zik, azt nehéz lenne megálla­pítani. Tény, hogy az emberek egyes oszlopban közlekedtek. Nem sajnálták a fáradságot, hiszen Ilyen majálist évente csak egyszer láthat az ember. A céllövöldét, a körhintát, a bábszínházát, a lacikonyhákat és a borkóstolókat vidám em­berek vették körül. Este Senki sem Igyekezett haza. Nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is így voltak. A gye­rekeket aztán csak hazanaran- csolták, de a felnőttek marad­tak. A hinták egv ideig árván, gazda nélkül álltak. Nem sokáig. A körh’-'t- egy­szerre csak azt veíie Őszre, hogy minden hely foglalt, : ugyanúgy a többi hinta is. Le- I ment érv menet, aztán még egy, utána helycsere. H'átfá, Ilyen ílnne-en a felnőttek is hódon—"k gyermekkori szen­vedélyeiknek, N. S. ^ _______J

Next

/
Thumbnails
Contents