Somogyi Néplap, 1962. május (19. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-25 / 120. szám

Péntek, 1962. május 25. 3 SOMOGYI NÉPLAP Munkások között Az OCSka pimceszagú mű­helyben dohos a levegő, üte­mesen csattog a kalapács. A munkások óriási kötényekben ládák deszkáit illesztik össze. Néhány percre áll csak le a munka, körülvesznek. Másról beszélnék, ők azonban arról, ami a legizgalmasabb számuk­ra. Panasz a normára, a mód­szerre, a munkakörülményekre. Nem foglalhatok állást tá­jékozatlanul, zavarban vagyok, mit mondhatnék? És honnét tudjam, hogy igazuk van-e? Kételkednék, de őszintén és szenvedélyesem hangzik a szó, érzem, hogy panaszuknak alapja van. Nem fenhéjázva csapkodó, nem ellenséges a hangnem és zúgolódó. Inkáhb bátorítást, megértést kérő. Ennyit egy csapásra is meg­állapíthatok. Arra azonban nincs lehető­ség, hogy itt a műhelyben és munkaidő alatt ismerkedjem a Nagyatádi Konzervgyár láda- szegezőinek gondjaival. Meg­állapodunk. Majd négy óra után találkozom velük a mű­velődési házban..: Addig kimutatások között böngészek, az irodában. Itt van az igazgató, a normás, a szakszervezet képviselője. Nos, mát tudnak ők? — Ragadjunk ká egyetlen lá­datípust. A 6-os szállítóládá­ból korábban óránként hármat kellett elkészíteni. 1961. feb­ruár 21-től 4,81 ládát a száz százalék eléréséhez. (1 láda da­rabbére 1 forint 29 fillér volt.) — Csakhogy akkor 100—130 százalékra is teljesítették a normát. — Ezért vezettük be május 1-én az újat; most ugyanebből a típusból 1 óra alatt 6 darabot kell elkészíteni ládánként 1 fo­rint 3 fillérért. Közbeszólok, valami nem stimmel. Hisz több a követel­mény, kevesebb a bér... — Csak látszólag. Azelőtt 144 szöget vertek egy ládába, most csak kilencvenet kell. így már érthető? A válasz látszólag meg is nyugtatja az embert... — Más panaszuk is van a munkásoknak. — Igen. Mayer József cso­portvezető — valószínű kényel­mességből — két íádatípusról egy műveleti leírást adott. A ládák méretre sem azonosak, az egyikbe több szög kell, mint a másikba stb. Ezért nehezmé­nyezik a munkások a normát, Igazuk van. Maróti Teréz, a beosztott normás számol. Az új norma szerint naponta 17 fillérrel ke­res kevesebbet egy munkás. Ez jön ki a papíron, az ered­ményben maga sem biztoa Türelmetlenül várom a dél­utánt. És kissé félszegen meg­érkezik a három munkás. Vi­tatkoztak., tanakodtak, hogy ki jöjjön el. Először senki sem akart. Hátha nem tetszik a ve­zetőknek, hogy itt a művelődési házban elmondják a vélemé­nyüket. Pedig igazán nem akarnak rosszat senkinek sem. De úgy érzik, igazuk van ... A feszélyezett hangulat csak akkor oldódik fel, amikor egyi­kük megjegyzi: — Tudja, elvtárs, azért van ám ez, mert hallottunk már olyat, hogy »Én bírom a kriti­kát, de holnap majd beszélge­tünk ...« Megnyugtatom őket. Senki sem veszi majd személyeske­désnek, amit elmondanak. Leg­alábbis hiszem, remélem. Biz­tatásként elmondom mindazt, amit az irodában hallottam. Figyelmesen hallgatják, látom, a kiegészítést érlelik. Mert szükség van rá,.. Végh Mátyás szSl először, aggódik, hogy hiszek-e majd neki. — Az előzményeket nem mondták el odafent. Ügy tűnik, mintha mi könnyedén, munka nélkül akarnánk többet keres­ni. Nem, nem erről van szó. Egy tanácskozáson arra buzdí­tottak bennünket, alakítsunk szocialista brigádot. Én szólal­tam fel, hogy laza a norma, de megszorításához más munka- körülményeket kell teremteni. Mondtam, ha más gyárakban többet tudnak csinálni, mi is vállaljuk. Két küldöttség is ment Pestre, tapasztalátukról nem számoltak be. — Rossz az irodai tájékozta­tás, nem pontos — mondja Kiss Ignác. — Mert a 6-os szál­lítóládába már tavaly február­tól tehát az első normakiiga­zítástól kezdve verünk 144 he­lyett 90 szöget. Ezért indoko­latlan most újra a rendezés. Csak többet követelnek, de könnyítés, újítás nincs. Hogyan bírjuk? — Nézze, élvtárs — kezdi szerényen Hoffmann Ferenc —, én párttag vagyok. Tudom, azért tettek ide, hogy élen jár­jak a munkában. Tenném, de nem bírom erővel. Mindig töb­bet, mindig többet, csupán a fizikai- erő megfeszítésével... ? Nem megy. Kimerülünk. Ami­kor ide kerültem, csak úgy tudtam belejönni, hogy megosz­tottuk a munkát, segítettünk egymáson, ahogy tudtunk. S akkor is csak egy-két kivételes képességű ember érte el a nor­mát. Egyre jobban értem, amit mondanak, egyre világosabb, hogy tökéletesen igazuk van. Mit látok? Azt, hogy a ládá- soknál a termelékenység növe­lését kizárólag a munkainten­zitás fokozásával szeretnék el­érni, Ezt pedig nem szabad! Ez nem jó így, az emberi teljesí­tőképességnek is van határa... Néztem a munkahelyet Öcs­ka ládákból összetákolt, im­bolygó padokon szegeznek. Csi­gákat szednek le a falról, őszi időben reggel szárítani kell a munkaruhát, mielőtt fölvehe- tik, nincs tisztálkodási lehető­ségük. Márpedig az az első, hogy a munkások megfelelő kö­rülmények között dolgozhassa­nak ... — Hallottam az igazgatótól, hogy intézkedtek, állítható, mo­dem munkapadokat szereznek be maguknak. — Ez az ígéret nyolc hónap­ja hangzott el. — És azóta? — Maradt minden a régiben. — Most melyik normát tel­jesítik? — A régit. — Hisz az irodában azt mondták, hogy május 1-vel újat vezettek be... — Igen, az irodában. Nálunk nem. .— Hogyan tájékoztatták ma­gukat? — Látja, ez az, ami nem tet­szett nekünk.' Jött a csoport- vezető, azt mondta: — Na, fiúk, holnap mondjam meg, vagy nyugtalan éjszakát szerez­zek? — És hozott egy fecnit. Rá­írták tintával, hogy holnaptól miből mennyit kell készíte­nünk. Azt nem, hogy mennyi a teljesítménybér, hogy melyik ládáért mennyit fizetnek. Pe­dig az is fontos. És tudjuk, hogy megint csak a láda száma nőtt, a kereset csökkent. Hát így nem lehet, ez a bánásmód helytelen... Nem mondhatok mást, igazuk van. A művelődési ház termében kiöntötték szívüket, jó érzés volt hallgatni egyszerű szavai­kat, meggyőződni felelősségér­zetükről. De azért megkockáz­tattam még egy kérdést: — Miért nem mondják el ezeket az üzemben, a csoport- vezetőnek? — Elmondjuk. — És? — Nem tudjuk biztosan, de aligha adja tovább... Nem tudom, intézkedtek-e azóta a ládaszegezők ügyében. De meggyőződésem: szavukat érdemes meghallgatni ... Jávori Béla Guzi Mihály — Becze Károly: égionisíei Azért! Egyébként... nemso­kára olyan kemény, nagysze­rű fickó és kiváló légiós le­hetsz te is, és lehetünk vala­mennyien, mint-ezek... Lehet, hogy nemsokára már mi fog­juk az arabokat és a négereket korbácsolni!... Elrohant. A többiek megkövültén néz­tek utána.... * * * Másnap mindenki malária elleni védőoltást kapott, és a szokásos kíninadagot. Harmad­napra valamennyien beláza- sodtak. Az újoncokkal közöl­ték, hogy két napig semmit sem ehetnek... > Végre a negyedik napon ki­tűnő ebéd fogadta őket. — No, mi ez már mesint? — dörmögte Gazsó. — Légiós ün­nep van ma is? — Vagy búcsúebéd — toldot­ta meg Vörös. — Igen. bú'-■síi ebéd — vála­szolt' halkan Vámos. — Hiszen a szükséges védőszereket már megkaptuk, úgy-ahogv hozzá­szokunk ez itteni idö:' ráshez. egv kis fzeVtnt kantunk a lé­giós életből Szóval az. előké­szítés megtörtént, következhet a kiképzés. — És... ez mit jelent? — tudakolta óvatosan Gazsó. — Azt, hogy megkapjuk a kellő fölszerelést, és visznek valahová. Egy csomó kiképző­tábor van. — Utazunk megint? Hát so­hasem telepedünk el egy he­lyen? — Nem! — Tehát elválhatnak út­jaink? — Esetleg... ugyanis nem egy, hanem több helyre visz­nek bennünket. De bízzunk a jószerencsében. — Titeket sajnálnálak, paj­tás — mondta meghatódva Ga­zsó —, a körszakállast meg az egész CP 3-at ott egye meg a fene! Mindenesetre ma még egy jót mulathatunk búcsúzóul, fiúk — rikkantott Vörös —, rendben van? — Rendben. * « • Másnap négyszázan már a nuvioni kiiképzőtáborban vol­tak, s ott rájuk szakadt a po­kol ... A tábor el volt' zárva a kül­világtól. Körülötte nem volt egyéb, mint nyakig érő sza- mártöviserdő és imitt-amott egy-egy kaktuszfa. A kiképző őrmesterek mint éhes vadak rohantak közéjük. Keze mindegyiknek többszörö­sen tetovált!... — Sorakozó! Az egység hamar elrendező­dött. Ezt a vezényszót mindenki hamar megtanulta. S elhang­zása után igyekeztek is mind­annyian a helyükre, mert tud­ták, hogy ellenkező esetben rúgások, ütések következnek. — Légiósok — hangzott ke­ményen az őrmester szava. — A mai napon megkezdődik a kiképzésetek. A lövészettel kezdjük!... — Sorakozó! — ordította az őrmester. Lövészethez felké­szülni!... • * • Kürt harsant. Utána har­sány hang dörrent. — Ébresztő! Sorakozó! Az egység félmeztelen fel­sorakozott — No, egy kis reggeli moz­gás! Irány: előre! Futás! Az út a szamártöviserdőn ve­zetett keresztül, amelyben csu­dán imitt-amott volt egy szűk. kezdetleges csnnás. A legtöbb helyen azonban nem iárt em­ber, úgy. kellett utat törni. A teste már mindenkinek ERÖSÖDŰ KAPCSOLAT A KÉT TESTVÉRVÁROS, Kalinyin és EGY ÉVVEL EZELŐTT kezdődött a köz­vetlen kapcsolat a két testvérváros, Kaposvár és a szovjetunióbeli Kalinyin között. Testvérváros: sok szép érzelmet rejt magá­ban ez a fogalom. Kifejezi, hogy napjainkban mindjobban növekszik az igény: ismerjük meg közelebbről barátainkat, akikkel közös eszme, a béke és a szocializmus magasztos eszméje köt össze minket. Közös érdeklődés fűt ben­nünket: megismerni egymás életét, eredmé­nyeit, s tanulni a kincset érő tapasztalatokból. Szívből tudunk örülni egymás eredményeinek. Ezt fejezték ki városunk vezetőihez küldött meleg hangú táviratukban Kalinyin vezetői:' Szergej Scserbakov elvtárs, az SZKP Kalinyi- ni Bizottságának titkára és Viktor Szolovjev elvtárs, a városi szovjet vb-elnöke: >»Nagy öröm tölt el bennünket ■— írták —, amikor né­püknek a szocializmus építésében elért ered­ményeiről hallunk. Nagy öröm nekünk, hogy állandóan szilárdul a barátság a szovjet és a magyar nép, Kaposvár és Kalinyin dolgozói • között.-« A magunk részéről is szívből kívánjuk, hogy tovább mélyüljön és erősödjön a két testvér- város közötti barátság. Ilyen céllal szeretnénk olvasóinkat is megismertetni Kalinyinnal. * * * FESTŐI KÖRNYEZETBEN, a Volga, a Tverca- és a Tyemarka-folyó találkozásánál terül el a hajdani Tver, a mai Kalinyin. A forradalom előtt nem volt számottevő ipa­ra a városnak. Csak a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom győzelme után indult roha­mos fejlődésnek A több, mint 260 000 lakosú Kalinyin ma hatalmas ipari központ. A kalinyini terület ipa­ri termékeinek több, mint kétötöde készül a vára? gyáraiban, üzemeiben. Legjelentősebb a textilipara. A forradalom után hatalmas könnyűipari üzemek épültek a Volga-parti városban. Ez­zel egy időben megkezdték a régi gyárak kor­Kaponvár kossott szerűsítését, bővítését. A háború előtti ötéves tervek idején a gépgyártás is fejlődésnek in­dult. A kalinyini gyárak vagonokat, kotrógé­peket, tőzegkitermelő és textilipari gépeket adnak az országnak. A második világháború megakasztotta fej­lődésében a várost. A fasiszta hódítók óriási károkat okoztak a kéthónapos megszállás ide­jén. Tönkre tették a gyárakat, fölégették a lakások ötven százalékát, a drámai színházat, a kórházakat, iskolákat. A kalinyiniak hallatlan szorgalommal lát­tak munkához a háború után. A város lakói 1950 végére teljesen újjáépítették a lerombolt lakóházakat, művelődési intézményeket. 1951- ben föiépült az ezerszemélyes drámai színház is. A textil-, gép-, nyomda- és faipar fejlő­dése még jobban meggyorsult. Az utóbbi évek­ben tömegével épültek és épülnek ma is a la­kóházak. Üj utcák, új kerületek nőnek ki a földből. 1959-ben és 1960-ban 250 000 négyzet­méter területen indult meg az építkezés. A kalinyini dolgozók új közszolgáltatásokat kap­tak. Távolsági fűtés és gáz könnyíti meg a ka- iinyini asszonyok életét. Kalinyin bátran nevezhető az iskolák váro­sának. 33 000 tanuló indul reggelente a város 42 általános iskolájába. Hat technikum és nyolc iparitanuló-iskola gondoskodik a szak­mai utánpótlásról. A jövendő nevelőket a Mihail Ivanovics Kalinyin Pedagógiai Főisko­lán képezik. A dolgozó nőket segítik a bölcső­dék és óvodák. Munka után a drámai, az ifjúsági színház­ban, a Filharmóniai Társaság előadótermében szórakozhatnak a kalinyiniak. A városban öt filmszínház, kilenc klub, 33 könyvtár, négy népliget található. A területi múzeumot és a Mihail Ivanovics Kalinyin-kiállítást sokan ke­resik föl naponta. A nagy történelmi múlttal rendelkező vá­ros 1959-ben ünnepelte fennállásának 750. év­fordulóját Hogyan terjesztik az TBC címmel négyoldalas röplapot adott ki nemrég az Egészségügyi Minisztérium Felvilágosítási Központja A rajzos magyarázó szövegű röp­lap arról tájékoztatja a lakos­ságot, hogyan terjesztik az ál­latok a gümőkórt. A legvesze­delmesebb terjesztő a beteg te­hénnek a teje. Védekezésre van mód. A gü- mőkórral fertőzött állatok is­tállójában ne tartózkodjék sen­ki se fölöslegesen. Gyermeket egyáltalán nem szabad been­gedni. Faluhelyen csak olyan termelőktől vásároljanak a szülők tejet és tejterméket, akikről tudják, hogy tehene egészséges. A városiaknak is különös gonddal kell kezelniük a tejet. Még a pasztőrözöttet is. Forralatlanul nem tanácsos fo­gyasztani. Van még tennivaló a Balaton-parton A megyei tanács az illetékes szervekkel karöltve a közel­múltban megvizsgálta a Bala- ton-part nyári felkészülését. Május 23-án délelőtt a Siófoki Járási Tanács székházában ér­tékelték e vizsgálat tapasztala­tait. Az értekezleten részt vett dr. László István, a megyei ta­nács vb-elnöke, Major Béla, a BIB főtitkára, dr. Németi Lász­ló, a megyei tanács vb-elnök- helyettese, Virovecz József, a Siófoki Járási Tanács V. B. elnöke, Nagy Antal, a járási pártbizottság titkára. A járásban működő kereske­delmi, közlekedési és vendég­látó vállalatok, a járási, köz­ségi tanácsok képviselői előtt a megyei tanács építési-közle­kedési osztályának, a kereske­delmi osztálynak és a Somogy • megyei KÖJÁL-nak a vezető­ije tartott tájékoztatást. A tájékoztatókból és a hoz­zászólásokból kiderült, hogy .sok feladatot kell még megol- tdani ahhoz, hogy zavartalan j legyen az üdülők pihenése. Majd minden községben akad piros volt, és sajgott, rettene-$ tesen sajgott. — Futás! — ordította két altiszt is egyszerre. S az elmaradókhoz rohan­tak. Öklök csattogtak, s nyo­mukban kiserkent a vér... ­__, . ,,- Állj! Ott egy kaktuszfa. gazos elhanyagolt utcák. Egyenként föl! Mászás!... Ló- ; dúlj, mert széttaposlak!... | XVL I — Sorakozó! Lövészethez ♦ felkészülni! * Gazsó szeme villámjott. — Az istenit neki, ez márt három hét óta így megy. | — Megmondtam előre, hogy? így lesz — súgta Vámos. —♦ Lövészet és futás a szamártö-1 vis között. ♦ — No de hát ez mégiscsak j sok! Minden nap 6 kilométerf és minden nap 38 lövés!... — Pofa be! — ordított az őr­mester. A sorok között megszűnt a zaj. * * * \ — Sorakozó! A század pillanatok alatt együtt volt. Balról egy 17 éves német fiút tuszkoltak az egység elé.: Szőke haja csapzott volt, or- • rából vékony csíkban folyt a; vér. Ismerték valamennyien Apja elesett a háborúban, csa- ládja egy bombatámadás áldo­zata lett. ö egy ideig kódorgott a nagyvilágban, majd tíz né­mettel együtt, azok csábításé ra a légióba lépett. (Folytatjuk^ Sok törmelék van a szántódi rév környékén, a zamárdi piac­tér és környéke szemetes. Többfelé az utcán tárolják a hulladékot várva, hogy a ta­nács gondoskodik majd elszál­lításáróL Még igen sok község parkjaiból, utcáiból hiányoz­nak a szeméttárolók és a sze­métkosarak. A legkorábban a MÁV ké­szült föl az idényre. Az állo­mások épületeit majd minde­nütt tatarozták, 15 000 folyóméter betonkerí­tést meszeltek fehérre a Bala- ton-part déli oldalán. Ä nyári növényeknek már 80 százalé­kát kiültették, s az idén 2500 tő rózsavesszőt is telepítenek. Befejezéshez közeledik a part menti éttermek, büfék, üzletek, elárusítóhelyek tata­rozása. Néhány italbolt és ma­gánkifőzde megszüntetését kér­ték az egészségügyi szervek, helyenként ugyanis a tisztaság legelemibb követelményeit sem tartják meg. Felhívták a figyelmet arra, hogy a gom­bákban a hentesárut és a pék­süteményt az eddiginél jobban fedjék be, ,ti. az effajta eláru­sítóhelyeken könnyen bejut az út pora az eladótérbe. Az elhangzottakat dr. Lász­ló István foglalta össze. Ki­emelte a községi tanácsoknak a renddel és a tisztasággal kapcsolatos feladatait megem­lítve, hogy az idén 30 százalék­kal több külföldit látnak ven­dégül a Balaton-parton, mint tavaly. i Műanyákkal nevelik a naposcsibéket a baialonszent- györgyi Dél Balaton Tsz vö 'si üzemegységében. Az e'ső ötezres turnust 1,3C—1,40 lograminos súlyban adíák át.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents