Somogyi Néplap, 1962. május (19. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-20 / 116. szám

Vasárnap, 1962. május 20. 1 SOMOGYI NfiPLAP .v. • • [• • • I • • t* • • • • • • # '• • 0 ) « • I • o e I • • • ■ • • .v. i.v & % \A O % .\V • o • I 9 S 0 9 9 19 9 ,*.V >\V • « ■ \ Történhetnek még csodák • < .*3 Átvedlés i • • 9 9 9 1 9 9 t 9 9 9 9 9 í 9 9« 9 9>í .Vs 9 a 9 9 C >99 ) •*• 9 9 9 » 9 S , — E&küszöm, nem komolyan kívántam, de már , két és fél órája beszélt... (Mészáros András rajza — Kisasszony, az öltönyömet és a micisapkámat. Jönnek a központból! (Endrődi István rajza.) Fülöp György: c4 fiagj/dOtioLil pJeJőeze. Lángész Lajos, a hecsedlipasszírozás európai hírű szak« tekintélye mesélte nekem az alábbi tanulságos történetet: Dunán is túl, Tiszán is túl, ahol az aranyfarkú malac túrj és senki se intrikál, senki se fúr (még akkor se, ha nem ka- pott prémiumot), ott éldegélt egy kacsalábon forgó mammut- vállalatnál a nagyvonalú Pelőcze. A vállalat a Hecsedli Pasz« szírozó Egyesülés büszke nevét viselte, és a nagyvonalú Pe­lőcze amolyan főudvarnok, hoppmester és pompafelelős volt a kacsalábon forgó vállalatnál. Mert nagyvonalú Pelőcze nem akármilyen ember volt ám! Ügy labdázott ő az ezresekkel, akár egy varázsló. Két kézzel s zórta a forintot, és amit egyszer ő eltüntetett, azt nem varázsol ta elő többé senki. A legendás hírű Pelőcze híre pedig annyira elterjedt, hogy elhomályo­sította Dáriust és Lucullusi, és a nagy bankettekről sem mondták többé, hogy lucullusi lakoma, hanem csak pelőczei lakomának nevezték azokat. Már rengeteget hallottam Nagyvonalú Pelőcze reprezen­tációs csodatetteiről, amikor végre aranyozott meghívót ho­zott a posta. Ebben értesítettek, hogy szeretettel meghívnak az első hecsedlipasszírozás 119 és fél éves évfordulójának grandiózus ünnepére. — ön az ünnepség alatt a vállalat vendége — közölte a meghívó. A fogadtatás csodálatos wlt. A bejárat fölött vörös ró* zsafüzérekből az volt kirakva, hogy szeretettel fogadja ven­dégeit a Hecsedli Passzírozó Egyesülés. — ön a hecsedlipasszírozás bajnoka, a mi vendégünk! És mi az ön csodáiéi vagyunk — kiáltotta a kétezer személyes banketten égre emelt pohárral a nagyvonalú Pelőcze. Ebéd után a Legfőbb Balettszínház balettegyüttese a vendégek szó­rakoztatására körmagyart járt, majd körvadászat következett. Este körkérdés: ki mit kíván. Volt, aki egészbe sült ökröt, volt, akinek elhozták Lollobrigidát, és aki típusrekamiét kí­vánt, az rakétán mehetett érte — a Holdba. Éjszaka tűzijáték következett, melyet Nagyvonalú Pelőcze személyesen irányí­tott. Feledhetetlen volt! Az égen monumentális hecsedlibo- gyók izzottak tündöklő felírással, hogy: »-Éljenek a vállalat vendégei!« Az ünnepséget díszlakoma zárta be ötemeletes csokoládétórtával, melynek tetején a kölni dómból kölcsön­vett harangok zúgtak, és Nagyvonalú Pelőcze arkangyalnak álcázva néhány zsák Napóleon-aranyat szórt szét a meghívot­tak között. — Nos, hogy érezte magát mint a vállalat vendége? — kérdezte a Krőzusnak öltözött Pelőcze, mikor búcsúzóul né­kem is átnyújtotta a vállalat ajándékát, egy meisseni porce­lán hecsedíibogyót, melyet egy gombnyomásra víkendházzá lehetett átalakítani, és amelyre arany betűkkel ezt írták: »Éljen Lángész Lajos, aki a vállalat vendége volt!« ... Később még sok vállalat vendége voltam, mert ná­lunk manapság a reprezentációs keretekből ki-kitörve dü­höng a hagyományos magyar vendégszeretet. De Nagyvona­lú Pelőczét nem közelítették meg sehol. Olyan volt ő, mint egy kártékony nagyherceg, aki szemrebbenés nélkül hajlan­dó elreprezentálni országát, koronáját, ingét gavallériából. Aztán egyszer egy nyaralóhelyen újra megpillantottam őt rangrejtve, egyedül. Megszólítottam, nem ismert meg. — Hát nem emlékszik, kedves Pelőcze? A vállalat vendé­ge voltam! — A vállalat vendége? Ő, az egészen más bocsásson meg. És betuszkolt egy presszóba Eg yüfíeseink — Mit 5szik? — kérdezte, miközben kettétört egy Kos­suthot. — Mert én csak ásványvízen élek. Egészségügyi kúra. Parancsolja a másik felét? — nyújtotta a fél cigarettát vic­cesen, de rögtön zsebre is dugta. Megyénk legjobb népi együt­tesei, színjátszói, énekkarai és láncosai tegnap és ma Kapos­váron a kulturális seregszem­lén mutatják be tudásukat. Mai keresztrejtvényünkben megtalálható néhány ismer­tebb együttes neve. Vízszintes: 1. Fiatal, de jól mű­ködő kaposvári színjátszó csoport. 16. Rosszul jegyzé fel. 17. Az Így élt Petőfi és több más nagy sikerű irodalomtörténeti mű szerzője. 18. Értéket állapító. 19. Délolasz vá­ros. 20. Vissza: névelős testrész. 21. Keverve múlik-e?! 22. Sor, rend — német eredetű szóval. 24. Időmérő. 26. Névelős tűznyelv. 27. »Agyő« — összevissza. 28. Egyik szülő. 30. ÜGU. 32. P-vel az elején: halfajta. 33. A sérülést. 36. L. K. 39. Kondi- ciójavíás. 41. Lukács Tibor. 42. Fér­finév. 45. Orvosi műszer. 46. A mozdony teszi. 48. 3—7 éves korú gyermek. 49. Feljebbvalója. 50. Fed. 52. 1501 római számmal. 54. A sze­métdomb ura. 35. Fordított szűk- körű szórakozó összejövetel. 56. -ig, németül. 58. Íme — a XIII. szd. magyar nyelvén. 60. Nyerészke­désre föltett összeg. 61. A szélein téves! 62. Nézetébe. 66. Ételízesítő. íft. Jelenlegi napon. 68. Vég nélkü­li talány. 69. Betegség. 70. Lengyel nők megszólítása. 72. Simon La­jos. 74. Mestersége-sen csíráztatott és aszalt árpa. 75. összekuszáló. 77. Egyik évszak vége. 79. ZUA. 81. Két szó: turk fajú uralaltáji nép és — indítékok. 83. »A kósza« betűi keverve. 84. Csörte. 86. Takar­mányt savanya'iá sra előkészítő. 87. Bánat része! 88. Szájára. 90. A szer- bek régi, n&pies neve. 91. Szorító­eszköz. 93. Két szó: egyéni szám a színpadon és fizetési részlet. 95. Végzet. 96. Tehénhang. 57. E falu fiatal nini együttese nagy sikerrel szerepelt már a járási bemutatón is. Függőleges: 1. Tánccsoportjáról nevezetes község, a bemutatón né­met témával szerepelt. 2. Lövéskor célt téveszt. 3. Babacipő ékezetlü- bával. 4. Munkahely. 5. Az ö sze­mélyénél. 6. Fordított feltételes kö­tőszó. 7. Vízben élő állat. 8. Ellen­tétes csúcsokat összekötő egyenes. 9. Maró folyadéka. 10. A végén húz­na! 11. IY. 12. XX. századi szlo­vén festő. 13. Titkot elmondó. 14. Rejtély. 17/a Jól szereplő kapos­vári énekkar. 23. Névelős időegy­ség. 25. Hiánytalan. 28. ASE. 29. A harcias. 30. Ülőhelyet. 3i. Nagy fő­zőedény. 34. Vég nélkül esik! 35. Csap-e? 37. Keverte ... 38. Más bü- I nét felsoroló összesítesem. 40. Köz­lekedési eszköz. 41. Iparos. 43. Er­dei állat. 44. Vizes föld. 46. Főze­lékféle. 47. Hirtelen tolás. 51. Ma­gaslati széttekintőhely. 53. Állati tapintószervek. 56. Megértő. 57. SF. 58. Kötőszó. 59. Fedőlap az osz­lopfőn. 62. Vidéki. 63. Indíték. 64. Cipészszerszóm. 65. Névtelen, isme­retlen nevű. 67. Kapösvár nagy si­kerű irodalmi színpada. 68. Gön­gyölegsúly. 71. Keverve »illő«. 73. Ebben a faluban délszláv együttes működik. 74. Vissza: világot láttam — félmúltban. 76. Régi időn. 78. Vissza: a XX. szd. első felének ki­váló jellemszínésze. 79. Ablakzáró, elsötétítő szerkezet. 80. Névelős munkatermék. 82. Kevert záron. 84. Vissza: A víz felszínén lebegő le- horgonyzott test. 85. Beteg időmé­rők gyógyítója. 88. Névelő. 89. Mű- veltető igeképző. 92. Fordított né­met személyes névmás. 93. Ételíze­sítő ásvány. 94. Római pénzegység. 95. Tiltószó. Várkonyi Imréné Megfejtésül beküldendő a víz­szintes l., 97. és a függőleges 1., 17/a, 67., 73. Beküldési határidő: 1962. május 25-e, péntek délig. Kérjük olvasóin­kat, hogy csak a szükséges sorokat küldjék be. A levelező]apra vagy borítékra feltűnően írják rá: »Rejt­vény.« , Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: , Vízszintes: Bihari nótája: Halka; Carmen; Faust; Pomádé király. Függőleges: Bánk bán; Othelló: Bohémélet; Aida; Álarcosbál; A köpeny. Ruffy Péter Varsói hajnal című könyvét nyerték: Vajda Lajosné, Bárdudvarnok, Zsippó. Miha Béláné, Kaposvár, Iszák u. 29. Wolf Mátyás, Kaposvár, Latinka S. u. 8. Tessedik Etelka, Karád, Bölcső­de. , Czeib^—t Izabella, Kaposvár, Kis- gát u. 14. , A könyvet postán küldjük el. 1 2 3 4 5 K 6 7 8 Z 9 10 11 N 12 13 14 IS "I 16 17 17/. m 18 V 19 m 20 m 21 22 m 23 m 24 0E 25 Wí 26 27 m 28 29 m O m 30 31 m 32 m m 33 34 35 01 §f Ü 36 37 m 38 m 39 0i 40 m 41 42 43 44 m 45 US 5H 46 47 48 m SS* m E M m 49 50 m 51 m 52 m 53 K 54 ?5 01 56 57 m A m 58 59 01 60 m 61 » 62 63 64 65 ■ 66 x&x 67 m 68 m 69 US SK 70 71 fi fi 72 73 'ü m 74 * m G m 75 76 01 A 77 ?’8 79 80 m 81 82 33­m 84 85 m 86 87-• m m 88 89 m M 90 91 .4 .". r m 93 |, 94 M 95 5> i EK 96 > m 97 Z — Halló, pincér! Kérek két deci ásványvizet a kollégám­nak. Én nem iszom, ugyanis egészségügyi kúrán vagyok — mentegetőzött felém. Én fölelevenítettem azt a káprázatos három napot, erre ő leereszkedően csak ennyit mondott: — Ugyan, hagyja, cse­kélység. Aztán láttam, hogy magában valamin erősen tusakodik. A tusa végén hívta a pincért, majd fölállt, és fennhangon el­mondta az ünnepi tósztot. — ön kettős örömet szerzett nekem! Egyszer, hogy sze­retett vállalatom vendége volt, és most másodszor, hogy a magam vendégének tekinthetem! Vadonatúj ötvenfilléressel fizetett, és hanyagul zsebre gyűrte a visszajáró tíz fillért, majd fejedelmi mozdulattal felhajtotta a fél pohár szódavizet, amit otthagytam. Palásti László: A VICCES EMBER A dohányboltban levélpapírt vásárol­tam, amikor Kele­men B. Jenő berobo­gott, és komoly han­gon kérdezte: — Kaphatok velőscson­tot? — Maga megint tré­fál — nevetett az el­árusítónő, és Kele­men jólesően nyug­tázta a választ. Igen, Kelemen mindig vic­ces volt, már az is­kolában is. Akkor kicsapták, ma vi­szont a trafikosnő megdicséri a humo­rát. — Tudod — magya­rázta azután —, én még mindig tréfálok. Miért ne fakasszak derűt? Hadd nevesse­nek az emberek! Egyébként nincs vé­letlenül 60 000 forin­tod kölcsön? Megis­merkedtem egy csi­nos nővel, és diadé- mot szeretnék neki vásá :o!ni. Persze válaszra sem várt, odament a pereceshez, kiválasz­tott egy ropogósát, beleharanott, azután visszaadta. ^ _________________ — Azt hittem, pe­rec — magyarázta. — Kérem, ez pe­rec ... — hüledezett az árus. ,— Kár — válaszolta komolyan Kelemen —, én perecet akar­tam venni. — De mondom, ké­rem, hogy perec! Látni a fazonján is. — Szóval maga fe­lelőssége teljes tuda­tában kijelenti, hogy ez perec? , — Kijelentem. —? És friss? — Friss, ropogós. — Na, majd meg­látjuk ... Kelemen kivett egy perecet, eltörte, bele­harapott és vissza­adta: — Nem friss! Ezután a virágüz­letben disznósajtot kért, a gyógyszertár­ban divatos haránt- csíkos nyakkendőt akart vásárolni. Az autóbuszon nagy ko­molyan megkérdezte: — Kaphatok átszál­lót a legközelebbi holdrakétára? Amikor megkapta a forintötvenes át­szállót, egy régi por­tugál sorsjeggyel akart fizetni. Mikor leszálltunk, utcai telefonhoz ci­pelt. — Még csak ezt várd meg — kacsin­tott, és tárcsázni kez­dett. Amikor a hívott fél jelentkezett, meg­kérdezte: — Kovácsné van a telefonnál? Elsőnek akartam az örömhírt közölni. Férjét kine­vezték a Szépművé­szeti Múzeum fő­igazgatójává. Gyorsan letette a kagylót, és megkér­dezte tőlem: — Mit szólsz hozzá? A Kovács délben ha­zamegy, és a felesége nyakába borul. Elegem volt Kele­menből. Faképnél hagvtam. Két héttel később újra talál­koztunk. A karja fel volt kötve: , — Tudod — mon­dotta —, vannak em­berek, akik nem is-

Next

/
Thumbnails
Contents