Somogyi Néplap, 1962. május (19. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-20 / 116. szám
Vasárnap, 1962. május 20. 1 SOMOGYI NfiPLAP .v. • • [• • • I • • t* • • • • • • # '• • 0 ) « • I • o e I • • • ■ • • .v. i.v & % \A O % .\V • o • I 9 S 0 9 9 19 9 ,*.V >\V • « ■ \ Történhetnek még csodák • < .*3 Átvedlés i • • 9 9 9 1 9 9 t 9 9 9 9 9 í 9 9« 9 9>í .Vs 9 a 9 9 C >99 ) •*• 9 9 9 » 9 S , — E&küszöm, nem komolyan kívántam, de már , két és fél órája beszélt... (Mészáros András rajza — Kisasszony, az öltönyömet és a micisapkámat. Jönnek a központból! (Endrődi István rajza.) Fülöp György: c4 fiagj/dOtioLil pJeJőeze. Lángész Lajos, a hecsedlipasszírozás európai hírű szak« tekintélye mesélte nekem az alábbi tanulságos történetet: Dunán is túl, Tiszán is túl, ahol az aranyfarkú malac túrj és senki se intrikál, senki se fúr (még akkor se, ha nem ka- pott prémiumot), ott éldegélt egy kacsalábon forgó mammut- vállalatnál a nagyvonalú Pelőcze. A vállalat a Hecsedli Pasz« szírozó Egyesülés büszke nevét viselte, és a nagyvonalú Pelőcze amolyan főudvarnok, hoppmester és pompafelelős volt a kacsalábon forgó vállalatnál. Mert nagyvonalú Pelőcze nem akármilyen ember volt ám! Ügy labdázott ő az ezresekkel, akár egy varázsló. Két kézzel s zórta a forintot, és amit egyszer ő eltüntetett, azt nem varázsol ta elő többé senki. A legendás hírű Pelőcze híre pedig annyira elterjedt, hogy elhomályosította Dáriust és Lucullusi, és a nagy bankettekről sem mondták többé, hogy lucullusi lakoma, hanem csak pelőczei lakomának nevezték azokat. Már rengeteget hallottam Nagyvonalú Pelőcze reprezentációs csodatetteiről, amikor végre aranyozott meghívót hozott a posta. Ebben értesítettek, hogy szeretettel meghívnak az első hecsedlipasszírozás 119 és fél éves évfordulójának grandiózus ünnepére. — ön az ünnepség alatt a vállalat vendége — közölte a meghívó. A fogadtatás csodálatos wlt. A bejárat fölött vörös ró* zsafüzérekből az volt kirakva, hogy szeretettel fogadja vendégeit a Hecsedli Passzírozó Egyesülés. — ön a hecsedlipasszírozás bajnoka, a mi vendégünk! És mi az ön csodáiéi vagyunk — kiáltotta a kétezer személyes banketten égre emelt pohárral a nagyvonalú Pelőcze. Ebéd után a Legfőbb Balettszínház balettegyüttese a vendégek szórakoztatására körmagyart járt, majd körvadászat következett. Este körkérdés: ki mit kíván. Volt, aki egészbe sült ökröt, volt, akinek elhozták Lollobrigidát, és aki típusrekamiét kívánt, az rakétán mehetett érte — a Holdba. Éjszaka tűzijáték következett, melyet Nagyvonalú Pelőcze személyesen irányított. Feledhetetlen volt! Az égen monumentális hecsedlibo- gyók izzottak tündöklő felírással, hogy: »-Éljenek a vállalat vendégei!« Az ünnepséget díszlakoma zárta be ötemeletes csokoládétórtával, melynek tetején a kölni dómból kölcsönvett harangok zúgtak, és Nagyvonalú Pelőcze arkangyalnak álcázva néhány zsák Napóleon-aranyat szórt szét a meghívottak között. — Nos, hogy érezte magát mint a vállalat vendége? — kérdezte a Krőzusnak öltözött Pelőcze, mikor búcsúzóul nékem is átnyújtotta a vállalat ajándékát, egy meisseni porcelán hecsedíibogyót, melyet egy gombnyomásra víkendházzá lehetett átalakítani, és amelyre arany betűkkel ezt írták: »Éljen Lángész Lajos, aki a vállalat vendége volt!« ... Később még sok vállalat vendége voltam, mert nálunk manapság a reprezentációs keretekből ki-kitörve dühöng a hagyományos magyar vendégszeretet. De Nagyvonalú Pelőczét nem közelítették meg sehol. Olyan volt ő, mint egy kártékony nagyherceg, aki szemrebbenés nélkül hajlandó elreprezentálni országát, koronáját, ingét gavallériából. Aztán egyszer egy nyaralóhelyen újra megpillantottam őt rangrejtve, egyedül. Megszólítottam, nem ismert meg. — Hát nem emlékszik, kedves Pelőcze? A vállalat vendége voltam! — A vállalat vendége? Ő, az egészen más bocsásson meg. És betuszkolt egy presszóba Eg yüfíeseink — Mit 5szik? — kérdezte, miközben kettétört egy Kossuthot. — Mert én csak ásványvízen élek. Egészségügyi kúra. Parancsolja a másik felét? — nyújtotta a fél cigarettát viccesen, de rögtön zsebre is dugta. Megyénk legjobb népi együttesei, színjátszói, énekkarai és láncosai tegnap és ma Kaposváron a kulturális seregszemlén mutatják be tudásukat. Mai keresztrejtvényünkben megtalálható néhány ismertebb együttes neve. Vízszintes: 1. Fiatal, de jól működő kaposvári színjátszó csoport. 16. Rosszul jegyzé fel. 17. Az Így élt Petőfi és több más nagy sikerű irodalomtörténeti mű szerzője. 18. Értéket állapító. 19. Délolasz város. 20. Vissza: névelős testrész. 21. Keverve múlik-e?! 22. Sor, rend — német eredetű szóval. 24. Időmérő. 26. Névelős tűznyelv. 27. »Agyő« — összevissza. 28. Egyik szülő. 30. ÜGU. 32. P-vel az elején: halfajta. 33. A sérülést. 36. L. K. 39. Kondi- ciójavíás. 41. Lukács Tibor. 42. Férfinév. 45. Orvosi műszer. 46. A mozdony teszi. 48. 3—7 éves korú gyermek. 49. Feljebbvalója. 50. Fed. 52. 1501 római számmal. 54. A szemétdomb ura. 35. Fordított szűk- körű szórakozó összejövetel. 56. -ig, németül. 58. Íme — a XIII. szd. magyar nyelvén. 60. Nyerészkedésre föltett összeg. 61. A szélein téves! 62. Nézetébe. 66. Ételízesítő. íft. Jelenlegi napon. 68. Vég nélküli talány. 69. Betegség. 70. Lengyel nők megszólítása. 72. Simon Lajos. 74. Mestersége-sen csíráztatott és aszalt árpa. 75. összekuszáló. 77. Egyik évszak vége. 79. ZUA. 81. Két szó: turk fajú uralaltáji nép és — indítékok. 83. »A kósza« betűi keverve. 84. Csörte. 86. Takarmányt savanya'iá sra előkészítő. 87. Bánat része! 88. Szájára. 90. A szer- bek régi, n&pies neve. 91. Szorítóeszköz. 93. Két szó: egyéni szám a színpadon és fizetési részlet. 95. Végzet. 96. Tehénhang. 57. E falu fiatal nini együttese nagy sikerrel szerepelt már a járási bemutatón is. Függőleges: 1. Tánccsoportjáról nevezetes község, a bemutatón német témával szerepelt. 2. Lövéskor célt téveszt. 3. Babacipő ékezetlü- bával. 4. Munkahely. 5. Az ö személyénél. 6. Fordított feltételes kötőszó. 7. Vízben élő állat. 8. Ellentétes csúcsokat összekötő egyenes. 9. Maró folyadéka. 10. A végén húzna! 11. IY. 12. XX. századi szlovén festő. 13. Titkot elmondó. 14. Rejtély. 17/a Jól szereplő kaposvári énekkar. 23. Névelős időegység. 25. Hiánytalan. 28. ASE. 29. A harcias. 30. Ülőhelyet. 3i. Nagy főzőedény. 34. Vég nélkül esik! 35. Csap-e? 37. Keverte ... 38. Más bü- I nét felsoroló összesítesem. 40. Közlekedési eszköz. 41. Iparos. 43. Erdei állat. 44. Vizes föld. 46. Főzelékféle. 47. Hirtelen tolás. 51. Magaslati széttekintőhely. 53. Állati tapintószervek. 56. Megértő. 57. SF. 58. Kötőszó. 59. Fedőlap az oszlopfőn. 62. Vidéki. 63. Indíték. 64. Cipészszerszóm. 65. Névtelen, ismeretlen nevű. 67. Kapösvár nagy sikerű irodalmi színpada. 68. Göngyölegsúly. 71. Keverve »illő«. 73. Ebben a faluban délszláv együttes működik. 74. Vissza: világot láttam — félmúltban. 76. Régi időn. 78. Vissza: a XX. szd. első felének kiváló jellemszínésze. 79. Ablakzáró, elsötétítő szerkezet. 80. Névelős munkatermék. 82. Kevert záron. 84. Vissza: A víz felszínén lebegő le- horgonyzott test. 85. Beteg időmérők gyógyítója. 88. Névelő. 89. Mű- veltető igeképző. 92. Fordított német személyes névmás. 93. Ételízesítő ásvány. 94. Római pénzegység. 95. Tiltószó. Várkonyi Imréné Megfejtésül beküldendő a vízszintes l., 97. és a függőleges 1., 17/a, 67., 73. Beküldési határidő: 1962. május 25-e, péntek délig. Kérjük olvasóinkat, hogy csak a szükséges sorokat küldjék be. A levelező]apra vagy borítékra feltűnően írják rá: »Rejtvény.« , Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: , Vízszintes: Bihari nótája: Halka; Carmen; Faust; Pomádé király. Függőleges: Bánk bán; Othelló: Bohémélet; Aida; Álarcosbál; A köpeny. Ruffy Péter Varsói hajnal című könyvét nyerték: Vajda Lajosné, Bárdudvarnok, Zsippó. Miha Béláné, Kaposvár, Iszák u. 29. Wolf Mátyás, Kaposvár, Latinka S. u. 8. Tessedik Etelka, Karád, Bölcsőde. , Czeib^—t Izabella, Kaposvár, Kis- gát u. 14. , A könyvet postán küldjük el. 1 2 3 4 5 K 6 7 8 Z 9 10 11 N 12 13 14 IS "I 16 17 17/. m 18 V 19 m 20 m 21 22 m 23 m 24 0E 25 Wí 26 27 m 28 29 m O m 30 31 m 32 m m 33 34 35 01 §f Ü 36 37 m 38 m 39 0i 40 m 41 42 43 44 m 45 US 5H 46 47 48 m SS* m E M m 49 50 m 51 m 52 m 53 K 54 ?5 01 56 57 m A m 58 59 01 60 m 61 » 62 63 64 65 ■ 66 x&x 67 m 68 m 69 US SK 70 71 fi fi 72 73 'ü m 74 * m G m 75 76 01 A 77 ?’8 79 80 m 81 82 33m 84 85 m 86 87-• m m 88 89 m M 90 91 .4 .". r m 93 |, 94 M 95 5> i EK 96 > m 97 Z — Halló, pincér! Kérek két deci ásványvizet a kollégámnak. Én nem iszom, ugyanis egészségügyi kúrán vagyok — mentegetőzött felém. Én fölelevenítettem azt a káprázatos három napot, erre ő leereszkedően csak ennyit mondott: — Ugyan, hagyja, csekélység. Aztán láttam, hogy magában valamin erősen tusakodik. A tusa végén hívta a pincért, majd fölállt, és fennhangon elmondta az ünnepi tósztot. — ön kettős örömet szerzett nekem! Egyszer, hogy szeretett vállalatom vendége volt, és most másodszor, hogy a magam vendégének tekinthetem! Vadonatúj ötvenfilléressel fizetett, és hanyagul zsebre gyűrte a visszajáró tíz fillért, majd fejedelmi mozdulattal felhajtotta a fél pohár szódavizet, amit otthagytam. Palásti László: A VICCES EMBER A dohányboltban levélpapírt vásároltam, amikor Kelemen B. Jenő berobogott, és komoly hangon kérdezte: — Kaphatok velőscsontot? — Maga megint tréfál — nevetett az elárusítónő, és Kelemen jólesően nyugtázta a választ. Igen, Kelemen mindig vicces volt, már az iskolában is. Akkor kicsapták, ma viszont a trafikosnő megdicséri a humorát. — Tudod — magyarázta azután —, én még mindig tréfálok. Miért ne fakasszak derűt? Hadd nevessenek az emberek! Egyébként nincs véletlenül 60 000 forintod kölcsön? Megismerkedtem egy csinos nővel, és diadé- mot szeretnék neki vásá :o!ni. Persze válaszra sem várt, odament a pereceshez, kiválasztott egy ropogósát, beleharanott, azután visszaadta. ^ _________________ — Azt hittem, perec — magyarázta. — Kérem, ez perec ... — hüledezett az árus. ,— Kár — válaszolta komolyan Kelemen —, én perecet akartam venni. — De mondom, kérem, hogy perec! Látni a fazonján is. — Szóval maga felelőssége teljes tudatában kijelenti, hogy ez perec? , — Kijelentem. —? És friss? — Friss, ropogós. — Na, majd meglátjuk ... Kelemen kivett egy perecet, eltörte, beleharapott és visszaadta: — Nem friss! Ezután a virágüzletben disznósajtot kért, a gyógyszertárban divatos haránt- csíkos nyakkendőt akart vásárolni. Az autóbuszon nagy komolyan megkérdezte: — Kaphatok átszállót a legközelebbi holdrakétára? Amikor megkapta a forintötvenes átszállót, egy régi portugál sorsjeggyel akart fizetni. Mikor leszálltunk, utcai telefonhoz cipelt. — Még csak ezt várd meg — kacsintott, és tárcsázni kezdett. Amikor a hívott fél jelentkezett, megkérdezte: — Kovácsné van a telefonnál? Elsőnek akartam az örömhírt közölni. Férjét kinevezték a Szépművészeti Múzeum főigazgatójává. Gyorsan letette a kagylót, és megkérdezte tőlem: — Mit szólsz hozzá? A Kovács délben hazamegy, és a felesége nyakába borul. Elegem volt Kelemenből. Faképnél hagvtam. Két héttel később újra találkoztunk. A karja fel volt kötve: , — Tudod — mondotta —, vannak emberek, akik nem is-