Somogyi Néplap, 1962. május (19. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-20 / 116. szám

SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1962. májas 86, Előfizetéseket gyűjtenek iVílágtörlénet c. könyvsorozatra a megye pártszervezetei A megye pártszervezeteiben negkeadődött az előfizetés- gyűjtés az öt év alatt megjele­nő tízkötetes, egyenként 800 oldal terjedelmű Világtörténet­sorozatra. Az Üj Magyar Lexi­konhoz hasonló kivitelezésű könyvsorozat a Szovjet Tudo­mányos Akadémia munkatár­sainak nagy alkotása, a mar­xista történetirodalom első összefoglaló munkája lesz, amely megvilágítja az embe­riségnek legősibb időktől ko­runkig megtett útját. Az első kötet — amely az ősközösségi társadalom kialakulásától az I. évezred közepéig követi az ese­ményeket — már júliusban megjelenik. Mivel ez a mű nagy közér­deklődésre tart számot, a Kos­suth Könyvkiadó megbízásából a megye pártszervezetei is fog­lalkoznak az előfizetés-gyűj­téssel, terjesztéssel. A Kapos­vári Ruhaüzemben például már 22 előfizetőt gyűjtöttek a pártszervezet megbízottai. A kötetek viszonylag magas ára miatt legföljebb háromhó­napos részletfizetési kedvez­ményre is elfogadnák előfize­tőket a pártszervezetek. Tűz defekt miatt A 13. sz. Autóközlekedési Vállalat YA—2548 rendszámú Skoda tehergépkocsijával szál­lított ámt kedden délután a 67-es számú útvonalon Török János gépkocsivezető. Somogy- babod község előtt a visszapil­lantó tükörből azt vette észre, hogy valami füstölög a pótko­csin. Azonnal megállt, és a ra­kodóval együtt hátrasdetett. Akkorra már kigyulladt a gép­kocsi textil- és papírrákomá- nya. Leeresztették a hűtő vi­zét, és azzal oltották el a tü­zet. Mentés közben mindket­ten égési sérülést szenvedtek. Az utólagos vizsgálat szerint az autó pótkocsijának jobb hátsó kereke Jazvinapusztánál kaphatott defektet. A gépkocsi­vezető ezt a rakomány nagy sú­lya miatt nem vehette észre. Nyolc kilométert tett meg a defektes kerékkel. Az erős súr­lódás következtében a gumi kigyulladt, és felgyújtotta a rakományt is. A szakemberek nem emlé­keznek hasonló esetre a teher­fuvarozás történetében. A vizs­gálat szerint mintegy 10 000 fo­rint értékű kár keletkezett a szállított áruban. LELLÉN TÚL... Hivatalosan még csak most kezdődik a balatoni idény, de máris ötezer ember talál­ható a somogyi oldalon levő üdülőkben. A szórakozóhelyek többsége azonban még zárva, még tart bennük a festés, ta­tarozás, takarítás. Június 1- én vagy 15-én nyitják kapui­kat. Sok új hűtőszekrénnyel, hűtővitrinnel, székkel, asztal­lal, egyéb berendezési tárgy- gyal gyarapították a szórako­zóhelyeket. A múlt évinél jó­val több gyümölcslevet, ször­pöt, hús- és halkonzervet tar­talékoltak. Ez eddig rendben van. De vajon lesz-e elegendő, az igényeknek megfelelő szín­vonalú szórakozóhely a Bala- ton-parton? A Hangulattól a Kiskrajcárig Siófokon ragyogó éttermek — mint például a Fogas és az Utasellátó —, cukrászdák és más vendéglátó helyek van­nak. Fővárosi színvonalú a Kálmán Imre sétányon levő Hangulat eszpresszó és a fő­téren található Balaton cuk­rászda. Hasonló hozzájuk a Motel, a Matróz, a Tünde bár, a Borharapó stb. Ugyancsak megfelel az igényeknek Föld­váron a Keringő, a Motel, a Balaton Gyöngye, a Mókus, Lellén a Vörös Csillag, a Mus­kátli, a Rózsákért és a Han­gulat. ß Lellén túl? Bogláron ugyan még találni egy cuk­rászdát, halászkertet, az üdü­lőtelepen egy új éttermet, de Boglár és Balatonszentgyorgy között már nincs színvonala­sabb szórakozóhely. Mert a bogiári Gyöngyvirág, a fo- nyódligeti Víg Hajós, a fo- nyódi Rianás, a bélatelepi Kis- pipa mintha nem is a Balaton partján volna. Ugyanez áll a 7-es út mentén levő Kiskraj- cárra, a herényi Határcsárdó- ra és még több más vendéglő­re. Kifestik, tatarozzák őket minden évben, rájuk költenek néhány ezer forintot, de et­től sem jobbak, sem nagyob­bak nem lesznek. Azonos gondok, más lehetőségek Siófoktól Leltéig, Lellétől Berényig ugyanazt az elvet kellene hogy vallják a ven­déglátó vállalatok vezetői, vagyis hogy minél jobb, kul­turáltabb szórakozást biztosít­sanak vendégeiknek. Miért van mégis ilyen nagy különb­ség a két terület között? En­nek okát a balatoni vendég­látóipar megoszlásában s az ezzel szorosan összefüggő pénzgazdálkodásiban kell ke­resni. A déli parton a földműves­szövetkezetek, a Somogy me­gyei Vendéglátó Vállalat, a Belvárosi Üzemi Vendéglátó Vállalat, az Éterrná és Büfé Vállalat s a MÁV Utasellátó gondoskodnak a szórakozás­ról, az ételről, italról. Felada­tukat azért nem láthatják el egyformán magas színvona­lon, mert a balatoni vendéglá­tóipar fejlesztésére fordítható pénzből nem egyformán ré­szesülnek. A korszerűsítéshez pedig nem elég csupán a jó szándék, az akarat — pénz is kel hozzá Az egységesítés nem megoldás Az elmondottakból az követ­kezik, hogy csak egy (esetleg idényjellegű vállalat) gazdája legyen a balatoni vendéglátó­iparnak. E vállalat vezetői egyformán gondot fordíthat­nának a Balaton déli partjá­nak mindkét részén vendéglá­tó helyeik fejlesztésére. Egy ideig már működött ilyen vál­lalat, de megszüntették. Az egységesítés ugyanis nem vált be, mégpedig szakemberek hiánya miatt. A Balaton-parton nyáron sok jó vendéglátóipari szak­ember munkájára van szük­ség. A vállalatoknak Buda­pestről, Kaposvárról és más helyekről kell elvonniuk őket. Az idény befejeztével nem ereszthetik szélnek szakembe­reiket, egyrészt mert tiltja ezt. a szocialista emberség, más­részt mert a következő évben is szükség lesz rájuk. Márpe­dig csak akkor számíthatnak rájuk ismét, ha télen is válla­latuk kötelékében maradhat­nak Tehát viselni kell a Ba­latonon dolgozó szakemberek téli foglalkoztatásával járó anyagi megterhelést, erre azonban egy vállalat egyedül nem képes. Ha a sajátságos téli foglalkoztatási gondok nem állnának fenn, akkor sem maradna más választás, mint az előbbi. Mert annyi szakembert, amennyire nya­ranta szükség van a Balaton- parton, csak több vállalat tud egyszerre munkába állítani. Hadd jegyezzük meg, hogy noha az egységesítés nem meg­oldás, de helytelen az is, hogy egyes üdülőhelyeken földmű­vesszövetkezeti, tanácsi és állami vendéglátóipar is mű­ködik. Ez túlzás! Vélemé­nyünk szerint az fmsz-ek leg­főbb feladata a falvak ellátá­sa. Az idén viszont már a me­gyében levő 407 üzletükön kí­vül 29 van a Balaton-parton is. Félő, hogy ez a falvakban levő vendéglátó helyek fej­lesztésének rovására megy. Igazságosabb elosztást Siófok és Leile között az idén is több új szórakozóhe­lyet nyitottak, illetve nyitnak, mint például Lelle felső ré­szén a Becsali halászcsárda, Földváron a Flekkencsárda, Szántódon a révcsárda, Za- márdiban a Pannónia étterem és Siófok-Űj helyen az új ét­terem. Bogláron és Fonyódon is építkeznek, s talán 1963- ban ismét két korszerű szóra­kozóhellyel gyarapodik a ven­déglátóipar. Mégis hadd je­gyezzük meg: a Balaton-part fejlesztésére szánt anyagi esz­közöket sokkal igazságosabban kellene elosztani, mint eddig tetteik. Helyes lenne ezt egy kézbe: vagy a BIB, vagy pe­dig egy mellette működő bi­zottság kezébe adni. Érthető, hogy az ismertebb üdülőhelye­ket — mint Siófok, Földvár, Lelle — jobban fejlesztik, többet költenek rájuk, mint a kevésbé ismertekre. De sze­rintünk megengedhetetlen, hogy míg egyes budapesti vál­lalatok milliókat kapnak er­re a célra, addig a Somogy megyei Vendéglátó Vállalat­nak alig adnak valamit. A vállalat tavaly 40 egységének felújítására, tatarozására alig több mint 500 000 forintot ka­pott. Ez az összeg csak tol- dozgatásra, foltozgatásra ele­gendő. Szombat délben a moszkvai Vö­rös téren nagyszabású díszünnep­séget és színpompás felvonulást rendeztek a szovjet főváros úttörői a szervezet fennállásának 40. év­fordulója alkalmából. A Lenin Mauzóleum mellvédjén megjelent Brezsnyev, Kozlov, Koszigin, Kuu- szinen, Mikojan, Svernyik és az SZKP, a szovjet kormány több más vezetője, ott volt Jurij Gaga­Helyes lenne az is, ha a jö­vőben a BIB ismertetné a Balaton-part fejlesztésének tea-veit az abban érdekelt ven­déglátó vállalatokkal, s ki­kérné véleményüket. Megtör­tént, hogy a fonyódi strandon építettek egy mezteleneapozót. Mivel nem vált be, 1961-ben átalakították büfének. Vezeté­sét azonban senki sem akarja vállalni, mert a raktár zár­hatatlan, a népvagyon védel­me nincs biztosítva. Miért nem kérdezték meg a tervezéskor, illetve az átépítéskor a ven­déglátó vállalatot? Az ilyesmi­nek többé nem szabad előfor­dulnia. ... Bizonyára nem szándékosan hanyagolták el a Balaton- partnak Lellétől Berényig ter­jedő szakaszát. Ezt az a régi szemlélet okozta, mely sze­rint csak a Siófoktól Lelléig húzódó részben »van fantá­zia«. Lehet, hogy ez valami­kor helytálló volt, azonban ma már idejét múlta. A Bala­ton déli partjának egyenetlen fejlődése miatt Lellétől Sió­fokig igen nagy lesz a zsúfolt­ság (máris nehéz elhelyezni a vendégeket), viszont a Lelle és Berény közötti részre nem szívesen mennek az emberek. Semmi sem indokolja, hogy ez így maradjon, hiszen ennek a területnek is megvannak a maga szépségei, értékei, csak vonzóbbá, kulturáltabbá kell tenni az ellátást, emelni kell a szórakozóhelyek színvonalát, így föl lehetne szabadítani az »ostrom-« alól a ma még min­denki által áhított Lelle és Siófok közötti szakaszt. Évről j évre növekszik az idegenfor­galom a Balaton-parton. Gon-1 dőlni kell arra is, hogy azokj a külföldiek, akiknek szép I tengerünkre otthon felhívják | a figyelmüket, eljutnak LeL\ lén túl is ... Szalai L. — Szegedi N. I rin őrnagy, megjelentek a Kom- szomol Központi Bizottságának tit­kárai, a Lenin nevét viselő úttörő- mozgalom vezetői. Az ünnepségen átadták a leg­jobb moszkvai úttörőcsapatnak a Komszomol jutalomzászlaját, majd megkezdődött a 100 000-nél is több úttörő felvonulása. A színpompás pionlrszemlét tornaünnepély zárta be. (MTI) Százezer moszkvai úttörő díszszemléje a Vörös téren ************—***———i-iV)Viruwir „Atomhőmérő" Megszerkesztették az »atomhömérőt«, melynek működési elve rendkívül szellemes. Az abszolút fagy­ponton — a mínusz 273 Cel­sius fokon — az atomok és a molekulák csak nagyon csekély mozgást végeznek, de bizonyos atommagoknak ek­kor is van meghatározott elektromos »-helyzeti energiá­juk« a körülöttük keringő elektronok hatására. A hő­mérséklet fokozatos emelke­désével párhuzamosan azon­ban az atomok és a moleku­lák egyre hevesebb és ugyan­akkor mind rendezetlenebb mozgásba kezdenek, az atom­magok helyzeti energiája viszont e »zűrzavar« növeke­désével arányosan csökken. S az atomhőmérő éppen ezt a helyzeti energiát méri, eb­ből tehát pontosan vissza le­het következtetni a hőmér­sékletre. A tudománynak — hiszen ezeket a rendkívül finom, elektronikus atomhőmérőket nem a fürdővíz vagy a szo­ba hőmérsékletének mérésé­re használják — már régóta szüksége volt ilyen műszer­re. A gyapjú és a fogak Egy angol állatorvos érde­kes kísérletet végzett: mű- fogsort készített egy juh szá­mára. A tízéves »Gertrud« — ez a neve a négylábú pá­ciensnek — remekül elvisel­te a műtétet. Üj fogaival most nagy étvággyal eszik. Az állatorvos véleménye sze­rint a juhoknál a fogprotézis alkalmazása lehetővé teszi a gyapjúhozam növelését. A juhok ugyanis általában vi­szonylag fiatal korban el­vesztik fogaikat, s idő előtt le kell ölni őket. JLf indjárt az első nap ő szolgálta fél az ebédet. Az üdülő férfivendégei — a férjek lopva — még utána is néztek, amint rövid, gyors lép­tekkel szinte elsiklott a hatal­mas üvegablakokkal, csipke- függönyökkel körülvett ebédlő mellett levő konyhába. Ifjú szobatársam — miközben ka­nalazta a levest — huncutul rám nézett, s amikor a leány is­mét megjelent a terített aszta­lok között, le sem vette róla a szemét. — Csinos, mi? — súgta fe­lém. — Zsákénak hívják. — Már azt is tudod? — vá­laszoltam csodálkozva gyors tá­jékozódásán. — Na, hallod — adta) a ma­gabiztosai Béla —, elvégre az ember igyekszik... Még idejé­ben ki kell szemelni valakit két hétre, nehogy más lecsapja a kezemről, aztán ha lejár az üdülés, vége a dalnak. Arra gondoltam, nem túlsá­gosan hűséges lelkűek ezek a »mai fiatalok« — ahogyan mon­dani szokták. Kíváncsi voltam, vajon hogyan fogadja a fel­szolgáló kisasszony Béla udvar­lását, s mi lesz ebből a kaland­ból? Magam is szemügyre vet­tem Zsákét. Először nem talál­tam rajta semmi különöset. Ta­lán csak választék hiányában tetszett meg üdülőtársamnak, mert a vendégek zömben idő­sek voltak. Azonban amikor már többször ellibbent előttem, rájöttem: valóban elragadó kis teremtés. Világosbarna, rövid haja homloka fölött kis fürtök­be kerekedett, komoly, de bá­jos arcából kék szeme csillo­gott, formás alakját pulóver és szoknya takarta, lapos sar­kú gumitalpú cipőjében zajta­lanul suhant tányérokkal a te­remben. Odajött az asztalunk­hoz: hozta a második fogást. — Szép virágok nyílnak er­refelé — jegyezte meg a fiú, azonban Zsóka úgy tett, mintha nem hallotta volna. Elébünk tett egy kis papírlapot, és hiva­talos, de udvarias hangon mondta: — Kérem, válasszák ki o holnapi ebédet és vacsorát. — Még válogatni is lehet? —> kapott a beszélgetésen Béla —, a legszívesebben magát válasz­tanám. A leány elpirult, hamvas ar­cán láttam, hogy összeszorítja fogát, türtőzteti magát attól, hogy valami gorombát vála­szoljon a vendégnek. Azon sem csodálkozhattam volna, ha po­fon vágja, no de az üdülő iránt udvariasnak kell lenni még akkor is, ha az szemtelenkedik vele. Hiába, ö csak kiszolgáló... Éreztem, hogy ezek a gondo­latok suhannak át rajta, és eb­ben a pillanatban elhatároz­tam: védelmére kelek. — Ebédre az A, vacsorára a B menüt kérjük — mondtam gyorsan, hogy enyhítsem a fe­szült helyzetet —, és ne hara­gudjon kollégám tolakodásáért. Mondja meg neki, mint a dal­ban van, hogy minden hiába, te szőke gyerek... Zsóka már el is tűnt aszta­lunktól: otthagyott két A és B jelzésű kis kartont, s zavartan forgattuk őket... IYJásnap ismerkedési estre készültünk. Zsákét sem délben, sem a vacsoránál nem láttuk: szabadnapos volt. nyzott az asztalok körül sesége, szeme kékje, tar- <odó, mégis kedves modora, ifjú titán — akiről megtud- i, hogy repülős tiszt volt a hadseregben, most rajzoló vállalatnál, s mindössze 25 s — egészen lehangolódott, iznált neki a lecke, szemte- ségének finom visszautasí- i, amely alaposan leforráz- (Űgy látszik, így kell bánni gyöngyfogsora kivillant, s Béla a száját harapdálta. — Sosem lesz itt tánc? — zsörtölődött felém. Ekkor megjelent a kulturos. Mondta, hogy jön a szultán szépséges leányával, de előbb fogadóbizottságot kell alakíta­ni. Ismerős a tréfa, főleg a há­zaspárokat szólította fel, hogy álljanak sorba, egymással szemben, külön a nők, külön a r i s::i:r a fiúkkal.) Vacsora után szépen felöltöztünk, Béla csokornyak­kendőt kötött, és mentünk le a társalgóba, — Látom, kipöttyentél ■— mondtam neki —, tán tetszeni akarsz valakinek? •— Mit gondolsz — kérdezte mit sem törődve élcelődésem­mel —, o hölgy is itt lesz? Nem válaszolhattam: a lép­csőfordulónál elébünk bukkant Zsóka. Haja rendbe hozva, most világoskék nylonpulóver feszült rajta, magas sarkú cipő­ben lépdelt a társalgó felé: na­gyon szép volt. Bement az üvegajtón, leült az egyik fotel­ba, keresztbe tette a lábát, s képeslapot olvasott. Mi vele szemben telepedtünk le. Az egyik idősebb vendég szólt va­lamit hozná, 0 felnevetett: férfiak, egy folyosót alkotva. Aztán csak úgy találomra Bé­lát, majd Zsákét kérte fel: ők is beálltak a »fogadóbizottság­ba«. Béla zavarban volt, Zsóka ismerte a szokást, odament a női galériához, majd felhang­zott a zene — a szultán szép­séges leánya persze nem jött —, és megkezdődött az ismer­kedés. Béla finoman megha­jolt Zsóka előtt. — Szabad? — kérdezte és bemutatkozott. — Zsóka vagyok — mondta vidáman a leány. — Tudom — vágta rá Béla, és már táncoltak is. — Látja? — folytatta — tegnap az ebéd­nél ma estére magát válasz­tottam, s íme mégiscsak tel­jesült kívánságom... nPöbbet már nem hallot- tam a beszélgetésből. Elforogtak, nevettek, aztán le­ültek egy sarokba, külön min­denkitől: beszélgettek. Nem za­vartam őket, nem akartam fö­lösleges harmadik lenni, csak éjfél után a szobában kérdez­tem meg: — Na, mi volt? — Semmi — felelte Béla el­tűnődve —, egyszerűen szerel­mes lettem. — Mint egy kisdiák — tol­dottam meg nevetve. Már lefeküdt, amikor ismét megszólalt: í— Tudod, ki ez a Zsóka? — Kiszolgáló az üdülőben — válaszoltam. — Öregem — ült fel az ágy­ban —, ez o lány tavaly érett­ségizett. Megyei tornászbajnok volt, a Testnevelési Főiskolára készült. Már nyár volt, ami­kor a nyújtón óriáskört csinált és leesett... Beszállították a kórházba. Nagy baja nem tör­tént, de iszonya támadt, és nem mert többet szerre föl­menni. Derékba tört az elkép­zelése. Fölkerült ide Pestre, járt a szabadegyetemre, tanult franciát és oroszt. Közben hir­dették, hogy ide az üdülőbe fölvesznek takarítónőt. Nem akart édesanyja nyaltán élni, aki postamester egy faluban és jelentkezett. Takarított, ha kellett, mosogatott, felszolgált, kisegítette a portást, és a nyá­ron kulturos lett. Jöttek kül­földi vendégek, ő tolmácsolt, több szemesztert végzett már közben az egyetemen. Nagyon meg voltak vele elégedve, de tudod, hogy van, ősszel meg té­len sok a kulturos a SZOT- üdülőkben. El akarták helyez­ni vidékre, mivel ő független, és családos pesti embert tet­tek ide. Ö inkább vállalta is­mét a kiszolgálást, csakhogy az egyetemet elvégezhesse ... Már félig aludtam, mire vé­gigmondta, de másnap reggel emlékeztem minden szóra, ami­kor Zsóka mosolyogva tálalta elém a reggelit. Most én néz­tem őt, ezt a 1D éves érettségi­zett leányt, aki egyáltalán nem szégyelli a munkát, és tanul, hogy majd legyen belőle vala­ki... Tt élelőtt betértünk az ét- kezűbe Bélával: Zsólca az ablakot tisztította. — Segíthetek? — kérdezte kérőén a szerelmes fiú. — Nem férfinak való ez — kacagott a leány —, maga csak szépen rajzoljon. És Béla a két hét alatt leg­alább százszor lerajzolta Zsó­kát. Minden nap találkoztak. Egyszer televízióközvetítéskor, a félhomályban láttam, hogy átölelve ülnek. Az üdülés vége előtt már szinte állandóan ko­molyak voltak. Megtudtam: 'ar­ról beszéltek, miként mutr-ssák be egymást szüleiknek, és hol tartsák meg majd az elj egyzést. Béla panaszkodott a ,szobában, hogy. a lány még vdrni akar. Előbb szeretné befejezni ta­nulmányait, ragaszkodik ah­hoz, hogy azonos városban he­lyezkedjenek el, szedjék össze magukat anyagilag, intézzék el a lalcást és aztán .* • ­Lám, a felszolgáló kisasz- szonynák nem vi?lt szüksége védelmemre, miként azt kez­detben gondoltam­Mí’-rkovits Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents