Somogyi Néplap, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-01 / 77. szám
SOMOGYI NÉPLAP II Vasárnap, 19AZ. április I, OOOCOOCXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXDQOOOOOOCOOOO OOOOOOOCKyDOOCOCOCOOOOOOCOOOOOOOClOOOOOOOC X)OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXXX3 ÚJ SZOBROKKAL GAZDAGODOTT VÁROSUNK Ha, április 1-én jfp'ezft te Az amerikaiak csaknem 25 000 dollárt költöttek »légykutatásra-«, míg végül megállapították, hogy a legyek lényegesen ellenállóbbak a radioaktív sugárzással szemben, mint az emberek. A kansasi egyetem »►légy- kutatási laboratóriumában* több mint százezer legyet vizsgáltak meg az utóbbi négy év alatt. Kiderült, hogy a DDT és más rovarirtó szerek világméretű alkalmazása következtében 1947 óta 40 új légyfajta fejlődött ki, s ezek valamennyien immunisak a hagyományos rovarirtó szerekkel szemben. A demagógia csúcsteljesítménye A franciaországi Bodsy városka községi választásain túlnyomó többséggel választották meg azt a jelöltet, aki ígéretet tett, hogy lebontatja a városka adóhivatalát, és helyére éjszakai mulatót építtet. A köxtisxta&ágért Olvasom a kaposvári utca legujaob plakátjainak egyikét. Külseje igénytelen. Éppen ezért csak az veszi észre, aki nagyon akarja. Valahogyan szegény rokonnak tűnik a sok színes, feltűnő falragasz között Pedig e plakát megjelenésének nagyon sokam örülnek városunk lakói köziül. Melyik hirdetményről beszélek? Arról, amelyen a KÖJÁL és a Vöröskereszt »A tiszta Somogy ért- elnevezéssel állandó tisztasági mozgalmat hirdet Versenyt, amelynek célja nemes a hasznosság mellett Vetélkedést, amelyben tesztább lesz a város utcáival, üzemed- veL, intézményeivel, de tisztább lesz a falu is. Soha jobbkor nem jöhetett volna ez a plakátok között Lázár, ez a hamupipőkéé falragasz. S bár igénytelen a külső, amit közöl, az közérdekű. Nemrég munkásolvasók látogattak ed a szerkesztőségbe. A baráti beszélgetés, ismerkedés után sok mindenről szó esett Nagy és kis dolgokat érintő és boncoló eszmecsere volt az. Itfr vetődött fel kívánságként, hogy legyen tisztább a város, az üzem és minden olyan intézmény, helyiség, ahol az emberek tömegei fordulnak meg. Miért igényük ezeknek az embereknek a tisztaság, az úgynevezett köztisztaság? Elmondták azt is, és vitathatatlanul igazuk van. Még akkor is igazuk volna, ha nem szelíden, baráti beszélgetésben fejeznék ki kívánságukat hanem amikor az indokolt ráütnének az asztalra. Jogukban áll Mert... a dolgozó, a rmmkásember életének jelentős részét az üzemben, munkahelyén, az utcán, az üzletekben tölti el. Az egyszerű munkásembert is tiszta otthon bocsátja el a munkába, és tiszta otthon várja ismét munka után. Olyan fészek, amelyben nem a bútorok dekoratív volta a fontos, hanem az, hogy a család fészke otthonos, korszerű és mellette olyan legyen, ami messzemenően megfelel a kényelemnek. Kényelmessége mellett legyen még könnyen tisztán tartható is. Szőniük mondani, hogy a tisztaság nem kerül pénzbe, csak vízbe, szappanba (forintértékük elenyésző!), tisztálkodási eszközökbe, tisztogatóeszközökbe. Valóban. Ezért nem számít luxusnak a dolgozó ember számára a tiszta otthon, a tiszta ruha, a kulturált élet. Érthető tehát, hogy az az ember, aki tiszta levegőjű családi fészekből érkezik és áll munkagépe mellé, nos, az az ember nem érzi jól magát a szennyben, az nem szereti a piszkos utcát. Az méltán ragad meg minden eszközt arra, hogy a környezetében élő szemetel őket rendre szoktassa. Egy nappal azután, hogy olvastam a tisztasági mozgalmat hirdető plakátot, és foglalkoztatni kezdett, hogy kik, mely járások, falvak, üzemek kapják a verseny élenjáróinaik dukáló pénzjutalmat, szétnéztem. Kaposvár úgy él az ország közvéleményében, hogy ez a virágok városa. Az valóban. De azt is mondogathatják lassan, hogy piszkosság tekintetében kevés dunántúli város veheti fa a versenyt Kaposvárral. Pirulhatunk, mert nincs ebben semmi túlzás. A Lenin utca elején számoltam meg. A Köztisztasági Vállalatnak tíznél több alkalmazottja vonult seprős csatárláncban. Az úttestet söpörték. Tiszta is lett az, de nem tartott sokáig a tisztaság, mert fél óra múlva a járdára szórt és a házigazdák által össze nem söpört szemetet kihordta az úttestre a széL Korán jöttek az idén a böjti szelek. A város szemetessóge még inkább kirakatba kerül ezáltal. Lejjebb, a Május 1. utca és az Irányi Dániel utca találkozásánál a szól körhintáztatott egy csomó papírhulladékot. Volt ebben még fél íves selyempapír is __Csak az utc áink piszkosak, csak az utcáinkra haragszunk? Nem. Ugyancsak a Május 1. utcán láttam benézve a 27-es számú ház kapubejáratán... A ház kapuját leszerelték. Nyilván azért, hogy tudjanak ki- és beközlekedni a járművek. Viszont a gidres-gödrös, piszkos kapubejárat pótraktárul is szolgál. Itt tárolják a tejvendéglő üres tejeskannáit. (Nem tudom, mit szól hozzá a KÖJÁL.) És itt helyezik él ideiglenesen azt is, ami körülszal- mázott áru az üveg- és porcelánboltba érkezik. A .tisztaság — úgy mondjuk — fél egészség. Miért csak mondjuk, miért nem követeljük meg, vagy miért van az, hogy évek óta tartó felszólalásaink sem segítették megszabadítani a várost a járdáik, tó- testek szemetétől? Nagyon jól tennénk, ha a tisztasági mozgalom indulásakor foganatosítanánk minden olyan rendszabályt, ami alkalmazható a járdákat tisztán nem tartókkal, a szemetelők- kel szemben. Felhívást láttunk, olvastunk már eleget. Harcoltunk kampányszerűen a város, az üzemek, a lakóházak, a falvak tisztaságáért. Sok volt a szó és kevés a szemmel látható eredmény. Merjünk büntetni, ha tisztaság ellen vétőkkel találkozunk. Közügy ez, sokkal nagyobb közügy, mint amilyennek némelyek gondolják! Berefcmgry Alfonz szobrászművész altatását! (Tudósítónktól.) Műemlékekben és művészi értékekben szegény városunk a tavasz első napjaiban új kincsekkel gazdagodott A városi tanács megbízásából a Műemlékvédelmi Bizottság Berekméry Alfonz szobrászművészt kiérte föl két új szobor elkészítésére. Köztudomású, hogy a nagyobb állami beruházásokból épülő létesítmények költségeinek egy ezrelékét városszépítés céljaira, művészi szobrok, festmények beszerzésére használhatja fed a tanács. Az utóbbi két évben meglehetősen nagy összeg gyülemlett fed, s már gondot okozott városunk vezetőinek. Kezdetben volt olyan elképzelés, hogy eredeti Munkácsy-festményt vesznek majd a városi tanács nagytermének díszítésére. Szóba került az is, hogy valami egészen modem, a színművészet múltját és jövőjét, a szocialista embertípus kialakításában vállalt óriási szerepét kifejező szobrot állítanak föl megszépült színházunk tő- szomszédságában, a régi országzászló helyén. A gondolatot azonban elvetették, mert a tervezés időszakában egy sokkal nagyobb létesítmény, a szokolaberid sportkomibinát hozta lázba aa embereket. Jogos volt tehát a döntés: a két új szobor a fedett uszoda bejáratánál várja majd a vendégeket. így kapott megbízást a művész, s' alkotó fantáziája az emberi test, az úszásport és általában a fürdőzés testet nemesítő szépsége felé fordult. Mintegy három év alatt elkészültek a szobrok, a bizottság elfogadta, az élet azonban egy kissé elodázta a sport kombinát fölépítését. Eziért — nagyon helyesen — úgy határoztak a város vezetői, hogy ne zárjuk el ezeket a kmcse- tat városunk műértő közönA MEGHIRDETETT PÁLYÁZAT hatalmas érdeklődést váltott ki. Jöttek a pályaművek az ország minden tájáról. Ment tehát minden a maga rendjén. Ám mint minden ilyen alkalommal, akadtak most is meghökkentő közjátékok. Ilyen ez is: Egy zeneszerző így jelentkezett: műveinek száma több százra tehető. Nehezen sikerült eldöntenie, melyik három művével vegyen részt a pályázaton. Viszont nem áU módjában beküldeni őket. _ — N em ismerem a kottát De ha lehet, szívesen elfütyülöm szerzeményeimet! ... Ejnye, de kár, hogy nem lehetett. • • • HÁROM ÍRÁSTUDÓ vitatkozik a negyedik (jelen nem levő) legújabb művéről. Hosszú eszmecsere után abban már megegyeztek, hogy a pályatárs tehetségéhez nem fér kétség. De lévén a bonckés alá vett munka mai témájú, a leghiggadtabb vitatkozó szelíden jegyzi meg: — Jó volna ez, de az el- sdetettség miatt néhol kilóg a lóláb. Erre a kérlelhetetlen: — Az neked láib, ami kilóg?! Barátom, néhol az egész ló kilóg! • * • SOMOGYSZILBAN járva szidtuk a vendégmarasztaló sarat. Mert az még megjárja, hogy a kocsdúton átmenőben bokáig süllyed az ember, de hogy a gyalogjárón is ez a veszély fenyegeti, az már sok a rosszból. Kérdezzük is az első helybelit. A néniké a kapuban állva leplezetlen derültséggel nézi sárkerülgető bakugrásainkat. — Mondja már, kedves néném! Miért nem söprik le a sárral behordott járdát?! A megszólított gondolkodni látszik. Már nem is várjuk a feleletet, amikor utánunk kiabálja: — Azt sem tudják? Mert itt mindenki jobban szeret a más háza előtt »söpörné«! No, ez lehet. A tanács mégis tehetne valamit, hogy ki- ki a maga háza előtt söpörje él — legalább a járdára hordott sarat! • • • A legyek túlélnék az atomháborút Akadémikusok, egyetemi tanárok konzultációja a termelőszövetkezeti vezetőkké A Magyar Tudományos Akadémia Állattenyésztési Bizottsága érdekes kezdeményezést indított az elmélet és a gyakorlat kapcsolatának erősítésére: konzultációkat tart a termelőszövetkezeti vezetőkkel. A bizottság eddig öt városba és községbe »szállt ki« iskolák, tanfolyamok székhelyére. Az előre benyújtott vagy a helyszínen föltett kérdésekre az egyes szakterületek legkiválóbb képviselői válaszolnak. A bizottság 13 tagja közül egy- egy konzultáción nyolcan-tízen — akadémikusok, egyetemi tanárok, országos hírű tudósok — vesznek részt sóge elől így hát ideiglenes helyére, a Szabadság park szökőkútjához állították föl a két műremeket Az ünnepélyes avatásra városunkba érkezett Berekméry Alfonz, az Európa-hírű szobrászművész. Munkatársunk tegnap este szállodai szobájában kért nyilatkozatot a mestertől. — Lehet, hogy alkotásaim — kezdte nyilatkozatát a művész — meghökkentik a kaposváriakat. S ha így lesz, annak köszönhetem, hogy a mélyen emberi tartalom elszólított mindenfajta modern művészeti irányzat útvesztőiről. Ügy éreztem, az emberi test, a női test szépségeit szürrealista felfogásban nem tudom kifejezni, s bár sokat vívódtam, kortársaim nézeteivel ellentétben a közérthetőségre igyekeztem törekedni. Figuráim tartása kiegyensúlyozott, a női test formáinak finomsága a periklészi kor klasszikus ábrázolásmódjához vezérelt. Ezért választottam bronz helyett hófehér márványt, mely fauuköltté, ütemessé, elérhetetlen magasságokba emeli figuráimat. Magam is vélek fölfedezni naturalista elemeket alkotásaimban, a téma azonban annyira magával ragadott, hogy képtelen voltam ellenállni. Különösebb magyarázatra — remélem — nincs szükség, hiszem, hogy alkotásaim helyettem s önmagukról vallanak..; — Ha megengedne egy kérdést, mester... Nem gondolt orra. hogy ezek a csodálatos "í rktok itt az iskola előtt... - íval... 4 — Ú, kérem, naív kérdés ez, Meggyőződésem, hogy a gyér- J mek csak szobrot, finoman formált márványt lát alkotásaimban, tartalmát, belső lényegét, nőiességét nem értheti. Ügy érzem, fölösleges aggályoskodás volna ily módon közeledni bármely művészeti alkotáshoz... A két szobrot ma, április 1- én délelőtt 10 órakor leplezik le ünepélyesen a Szabadság parkban. Az ünnepségen a Képzőművészek Szövetségének képviseletében dr. Kartfay Gombás Dániel műtörténész méltatja a művet és alkotóját (ítriLZ.a.jtqijztttk EQY KIÁLLÍTÁSRÓL A Képcsarnok Vállalat kaposvári kirendeltségének kirakatában szerény plakát hívja föl a figyelmet arra, hogy odabenn április 2-ig megtekinthető a Képzőművészek Szövetsége Somogy megyei Munka- csoportja tagjainak műveiből rendezett akvarell- és grafikai kiállítás. Igaz, hogy csak egyetlenegy grafika díszlik az ízlésesen berendezett üzlet falán, annál több azonban a szép akvarell. Annak ellenére, hogy csak néhány művész — Lóránt János, Molnár József, Ruisz György, Szekeres Emil, Fekete Mihály és Szirmai Endréné — nevével találkozhatunk — tehát nem valami népes a kiállítók tábora —, a látogatóknak nem kell csalódottan távozniuk. A képekről frisseség, ötlet sugárzik, akár a város, akár a megye egy-egy színfoltját örkítik is meg. Az olyan alkotások, mint Molnár József »Üj színek Kaposváron«, »Cseri-hegyen«, Lóránt János »Téli utca«, Ruisz György »Ba- latongyöröki strand«, Fekete Mihály »Táj« és Szekeres Emil »Téglagyár« című képei arról tanúskodnak, hogy fiatal képzőművészeinkből (ugyanis zömmel fiatalok állítottak ki) nem hiányzik a kezdeményezés. Keresik a legmegfelelőbb művészi kifejezési formákat. A kiállított képek bármelyike dísze a lakásnak is. A kiállttá^ célja egyrészt az, hogy formálja a közönség ízlését, I megkedveltesse az akvarellfes- tészetet, s egyszersmind bő választékot nyújtson, tanácsot adjon a vásárlásra, másrészt, hogy a fiatal művészek találkozhassanak a közönséggel. A kiállítás elérte célját. Hadd jegyezzük meg azonban, hogy sikere korántsem olyan, mint amilyen lehetne, ha jobban kézben tartják, ha több gondot fordítanak rá. A Képcsarnok Vállalat — noha nem ő rendezte a kiállítást, csupán lehetőséget biztosított hozzá — megtette a magáét. Igyekezett propagandát csinálni. A bolt vasárnapi nyitva tartásával lehetővé tette, hogy minél többen nézhessék meg a képeket. A Képzőművészek Somogy megyei Munkacsoportjának — tehát a rendező szervnek — az ecsetforgatók körében jobban kellett volna tudatosítani, hogy kiállítás készül. Így bizonyára nem volnának olyan festők, akik csak most szereznek tudomást arról, hogy a Képcsarnok Vállalat kirendeltségének helyiségében néhány kollégájuk képeit kiállították. Ha ők is idejében értesülnek róla, akkor ez nemcsak alkotókedvüket, hanem a kiállítás sikerét is növelte volna. Ettől eltekintve az akvarellbemutatóról, mint városunk kulturális életének egyik eseményéről örömmel emlékezhetünk meg. S*. JN. SomoggiNépim Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEÁK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Teieíon 15-16. Felelős kiadó: VVIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helvi postahivataloknál és postáskczbesítőknél. előfizetési díj egy hónapra 11 FI
