Somogyi Néplap, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-26 / 96. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Csütörtök, 1962. április ML Hruscsov interjúja Gardner Cowles amerikai lapkiadónak Moszkva (TASZSZ). Nyikita Hruscsov április 20-án fogadta Gardner Cowles amerikai lapkiadót és interjút adott neki. Az interjú szövegét szerdán hozták nyilvánosságra Moszkvában. A szovjet kormányfő a leszerelési megegyezés kilátásait érintve kijelentette: »Szeretnék derűlátó lenni. Egyelőre azonban — jegyezte meg — még nem értek meg a feltételek a megegyezéshez. A Szovjetunió Miniszterta- , nácsának elnöke kijelentette, kész találkozni Kennedy elnökkel, hogy újból eszmecserét folytasson vele a megoldásra megérlelődött kérdésekről. Először azonban — fűzte hozzá — meg kell egyezni az általános megoldást igénylő kérdésekben, hogy elkerülhessük a konfliktust és a háborút, s talán a legmagasabb szintű találkozó tehetné rá a koronát egy ilyen megállapodásra. Hruscsov az egyik kérdésre válaszolva hangsúlyozta, hogy nem felelnek meg a valóságnak azok az állítások, amelyek szerint a kommunistáknak érdekük fűződik a háború kirobbantásához, mivel ezen az úton érhetik el forradalmi céljaikat. »Ez nem igaz, ez eltorzított kép a kommunistákról.« Mi kommunisták azon a véleményen vagyunk — mutatott rá Hruscsov —, hogy a kommunizmusnak nem háborún keresztül, hanem más úton kell győzelemre jutnia, oly módon, hogy szembeötlővé válnak azok az előnyök, amelyeket a kommunista rendszer nyújt, s ugyanakkor törvényszerűen tovább fejlődnek azok az ellentmondások, amelyeket a kapitalista rendszer, a kapitalista társadalom hordoz magában. Az imperializmusra, a monopoltőkére jellemzőek a hódító háborúk — mutatott rá Hruscsov. — »Ezért mi, mint kommunisták, reálisan tekintjük a dolgokat és azt mondjuk: amíg van- imperializmus, lehetségesek háborúk.« Mégis szeretném hinni — ""'fűzte hozzá Hruscsov —, hogy ellenfeleinkben van elég józan ész, hogy ne kezdjenek háborút, hogy rálépjenek a két rendszer — a kapitalista és a szocialista rendszer — békés versengésének útjára. Hruscsov itt megmagyarázta, hogy a kommunisták ellenzik a hódító háborúkat, de elismerik a védekező és a nemzeti felszabadító háborúk törvényességét, sőt szükségszerűségét. »Az elnyomott népnek joga van ehhez. Sőt, mi több, nemcsak joga van, hanem kötelessége is harcolni felszabadulásáért.« »Egyszóval, mi igazságosnak ismerjük el áz olyan típusú háborúkat, mint amilyen háborút annak idején saját felszabadulásukért folytattak az amerikaiak az angolok ellen« — jegyezte meg Hruscsov. A szovjet kormányfő ismertette ezután az amerikai lapkiadó előtt a szovjet kormány .álláspontját az atomfegyverkísérletek betiltásával kapcsolatos ellenőrzés kérdésében. »Lényegében véve nem látok nagy különbséget az ellenőrzés, a felügyelet és az értesülésszerzés között.« Tudósok bebizonyították — emlékeztetett Hruscsov —, . hogy a már meglevő műszerekkel észlelhetők a földkerekség bármely pontján végrehajtott atomrobbantások. Ami viszont az általános és teljes leszereléssel kapcsolatos ellenőrzést illeti, Hruscsov hangsúlyozta: »Ebben a vonatkozásban mi magunk követelünk nemcsak ellenőrzést, hanem felügyeletet is, mégpedig a legszigorúbb és legátfogóbb termában. Azt tartjuk, hogy ha Irrz-relcsi megállapodás jön létre, minden országnak alá kell vetnie magát a legszigorúbb felügyeletnek és ellenőrzésnek.« Hruscsov ismét megerősítette, hogy azok a javaslatok, melyeket a semleges országok Genf ben terjesztettek elő, »az atomfegyver-kísérletek betiltásáról szóló egyezmény megkötését célzó további tárgyalások alapjául szolgálhatnak.« A szovjet miniszterelnök kijelentette: »Kész volnék találkozni Kennedy elnökkel, hogy még egyszer eszmecserét folytassak vele a megoldásra megérlelődött problémákról.« Én a találkozók híve vagyok — hangsúlyozta. »Most az a legfőbb — és ebben a vonatkozásban egyetértek az Egyesült Államok elnökével —, hegy találkozónk nem zárult eredménytelenül.« »Ezért úgy vélem, először valamiképpen azokban a kérdésekben kellene megegyeznünk, amelyekben most közös megoldást kell találni, hogy elkerüljük a konfliktust és a háborút. A legmagasabb szintű találkozó pedig talán rátehet- né a koronát erre a megállapodásra. Ez lenne a legjobb út.« Hruscsov utalt arra, hogy nem tartja kizártnak a találkozó másik lehetőségét sem: Ha a nemzetközi helyzet tovább romlik, ilyen esetb-en szükségessé válhatnak a nagyhatalmak vezetőinek sürgős erőfeszítései, hogy megakadályozzák egy olyan szikra kipattanását, amely háborús tűzvészt okozhatna. A leszerelés kérdése — jelentette ki Hruscsov — valóban a kérdések kérdése, amely nemcsak a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat, hanem a világ valamennyi országát érinti. Minthogy ez idő szerint az Egyesült Államok és a Szovjetunió rendelkezik a legfejlettebb gazdasággal és a legkorszerűbb fegyverek előállításának lehetőségével, e két országnak különösen nagy erőfeszítéseket kell tennie, hogy megtalálják a leszereléshez vezető utat. Ebben az értelemben — mondotta Hruscsov — a Szovjetunió és az Egyesült Államok számára a leszerelés problémája az első számú probléma. Hruscsov megnevezett még egy kérdést, amely »mintegy alá van rendelve a leszerelési kérdésnek, de lehetséges, hogy önmagában is elsőrendű fontosságú kérdés — ez a német kérdés, a német békeszerződés megkötésének kérdése«. Hruscsov kijelentette: »Rajta hát, írjunk befejező jelet a második világháború után, rögzítsük békeszerződésben eredményeit, egyszer s mindenkorra vegyük el a revansiszták verekedési kedvét.« Nagyon sajnáljuk — mondotta Hruscsov —, hogy az amerikaiak, egykori szövetségeseink Adenauer j árszalagján haladnak és támogatják a második világháború maradványai megőrzésének Adenauer által folytatott veszélyes politikáját. »Ahhoz, hogy meg lehessen tisztítani a nemzetközi légkört, normális feltételeket lehessen teremteni a békés együttélésre, két kérdést kell megoldani. Közvetlenül nem kötöm össze ezt a két kérdést, de lényegében szorosan összefüggnek egymással. Ez a leszerelés kérdése és a német béke- szerződés aláírásának problémája. Bármelyiknek a megoldása nagy ösztönző erő lenne országaink kapcsolatainak megjavítására, úgy vélem azon- bán, hogy mindenekelőtt a német kérdés megoldása lenne a könnyebb. Ez azonnal megteremtené a nagyobb bizalom és a jobb légkör feltételeit a leszerelési egyezmény számára.« »Mindenkinek meg kell értenie, hogy mi nem nyugszunk meg és nem szüntetjük meg a békeszerződés aláírására, a megszállási rendszer felszámolására és Nyugat-Berlinből a megszálló csapatok kivonására irányuló erőfeszítéseinket, amíg csak el nem érjük ezt az igazságos célt. Következésképpen amennyiben makacs kísérletek történnek ennek megakadályozására, az csak azt eredményezheti, hogy még zakla- tottabbá, még feszültebbé válik a helyzet.« Azokról a tárgyalásokról szólva, amelyek Washingtonban folynak a német kérdésről, Hruscsov kijelentette: »Ügy vélem, hogy vannak bizonyos jelek, amik remélni engedik a megállapodást. A fő kérdés azonban még itt van. Ez pedig a nyugati megszálló csapatok nyugat-berlini tartózkodásának kérdése, amihez mi nem járulhatunk hozzá. Nem lehet azt hinni, hogy e kérdés megoldása nélkül lehetséges a megegyezés.« Hruscsov negatív választ adott a kérdésre, hogy a mezőgazdaság a szovjet belpolitika elsőrendű problémája-e. Véleményünk szerint — mondotta — meg kell őrizni bizonyos arányosságot a népgazdaság minden ágának fejlesztésében, ezen belül az ipar és a mezőgazdaság között. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a kommunista társadalom valóban hatékony mezőgazdaságot teremthet. Megjegyezte, hogy a szovjet mezőgazdaság sok dolgozója még nem rendelkezik elegendő gazdasági ismerettel és a nagy gazdaságok vezetéséhez szükséges szervezési készséggel. Következéskép- peh — összegezte Hruscsov — most főképp szervezeti jellegű feladatok állnak előttünk. A szovjet kormányfő a következőket mondotta: »Most fizetünk meg azért, hogy Sztálin nem jól értett a mezőgazdasághoz.« Hruscsov kifejezte azt a meggyőződését, hogy a szovjet mezőgazdaság hamarosan villámsebességgel ível majd fölfelé. A kommunizmus felépítésének távlatairól szólva Hruscsov kijelentette: »Mi kommunisták azt mondjuk, hogy a kommunizmus felépítése megköveteli bizonyos gazdasági előfeltételek megteremtését. Ha kommunizmust akarnak teremteni, amikor fejletlenek a termelő erők, az nem kommunizmus, hanem nyomorúság lesz, A mi értelmezésünkben a kommunizmus bőséget jelent. Hazánkban például annak idején voltak olyan emberek, akik azt akarták, hogy hirdessük meg a kommunizmust, amikor ennek még nem jöttek létre az anyagi feltételei. De ha kommunizmust hirdetünk, akkor, amikor mondjuk tíz emberre egy nadrág jut és tíz egyenlő részre szabjuk ezt a nadrágot, akkor mindenki nadrág nélkül fog járni. Mi tagadjuk az ilyen nadrág nélküli kommunizmust. Ez tévút lenne.« Az amerikai kiadó egyik kérdésére válaszolva Hruscsov kijelentette, hogy a marxizmus —leninizmus alapvető eszméi egyaránt érvényesek mindenkire, aki a kommunizmus alapjain áll, aki ragaszkodik a kommunista tanításokhoz és.* akit e tanítások vezérelnek? cselekedeteiben. De »nem le-] hét egy közös szabványt fel-í állítani, valamifajta sablönt J teremteni minden nép számá-j ra, amely a szocializmus, a] kommunizmus építésének útjá-1 ra lépett«. ♦ Hruscsov a továbbiakban ezt? szocializmus útjára. Az amerikai nép is erre az útra lép majd. »Az Egyesült Államok fel fogja használni a mi tapasztalatainkat is, de nem fog lemásolni bennünket, hanem tekintetbe veszi tapasztalatainkat.« »Így tesz most a többi szocialista ország És itt nincsenek fenntartásaink. Ellenkezőleg, úgy véljük, hogy ez teljesen helyes politika«. Természetesen — fűzte hozzá Hruscsov — »az is megtörténhet, hogy valaki valamilyen helytelen döntést hoz, majd makaccsá válik és nem változtat ezen a helytelen döntésen. Nos, ebben az esetben is azt kell mondanunk, hogy az emberek tanulnak a tapasztalatokból«. »Az elmélet próbája a gyakorlat. Az emberek olykor ismerik az elméletet, de a gyakorlatban másként cselekszenek. Előfordul, hogy ésszerűen, alkotó szellemben alkalmazzák az elméletet, olykor viszont úgy döntenek, hogy saját útjukon fognak járni, de kiderül, hogy ez helytelen út, és megégetik a körmüket. Megpróbálják, ráfújnak egyet-kettőt, megráznák kezüket és tudni fogják, hogy forró volt«. Cowlesnak arra a kérdésére válaszolva, hogy »És Kína túl gyorsan igyekezett felemelkedni?« - - Hruscsov ezt válaszolta: »Nem, miért? Hogy kerül szóba itt Kína? A Kínai Népköztársaság olyan politikát folytat, amely tekintetbe veszi lehetőségeit. Mi, kommunisták — kínaiak, oroszok és mások — abból indulunk ki, hogy kívánságainkat nem szabad összetéveszteni a valósággal. A kívánságokat alá kell rendelni a lehetőségeknék, vagyis a szocializmus építésében, a kommunizmus építésében nem szubjektív óhajokat, hanem objektív lehetőségeket kell szem előtt tartani«. »Meggyőződésem, hogyilyen álláspontot képvisel minden kommunista párt, egyebek között a Kínai Kommunista Párt is« — jelentette ki Hruscsov. »A kínai nép — jelentette ki Hruscsov — nagyon nagy sikereket ért el a maga útján. Természetesen minden nép találkozhat nehézségekkel fej Megkezdték az amerikai légköri nukleáris kísérleti robbantás sorozatot a Csendes-óceánon Washington (UPI). Az UPI amerikai hírszolgálati iroda jól értesült washingtoni körökre hivatkozva jelenti, hogy az Amerikai Egyesült Államok szerdán magyar idő szerint 18.00 órakor a Csendesóceánon végrehajtotta a bejelentett kísérletsorozat első légköri nukleáris robbantását. szakaszában, és a kínai nép láthatólag most bizonyos nehézségekkel küzd, amelyekről beszélt a kínai országos népi gyűlés harmadik ülésszakáról kiadott tájékoztató közlemény. Mi azonban tökéletesen meg vagyunk győződve arról, hogy a nagy kínai nép hamarosan leküzdi a növekedésnek e nehézségeit, magasabb fokra .emeli gazdaságát, kultúráját. A Szovjetuniónak a felszabadító háború kérdéséről vallott álláspontjáról szólva Hruscsov a következőket mondotta: »Mi sohasem próbáltuk meg és sohasem próbáljuk meg más népekre erőszakolni a felszabadító háború vívásának törvényeit. Mii elismerjük az egyik vagy másik ország népének azt a jogát, hogy felszabadító háborút vívjon az idegen iga ellen.« Ez azt jelenti, hogy a kommunisták elismerik például, hogy az algériai népnek joga van felszabadító háborút vívni, együttéreznek ezzel a harccal csakúgy, mint más népeksza- badságért és függetlenségért vívott harcával. Ami az egyik vagy másik állam politikai fejlődését illeti — mondotta Hruscsov — »mi szilárdan tartjuk magunkat a más államok belügyibe való 'be nem avatkozás elvéhez és úgy véljük, hogy egyik vagy másik állam belső fejlődésének kérdéseit magának az illető ország népének kell megoldani. Itt már nem felszabadító háborúról van szó, hanem belső kérdések megoldásáról«. Senkinek sem adatott meg az a jog, hogy beavatkozzék más állam belügyedbe. Albániáról szólva Hruscsov kijelentette: »Önök tudják, hogy mi és az Albán Munkapárt vezetői különbözőképpen fogunk fel egyes kérdéseket. Ezekről a kérdésekről mi vitázunk velük, viszont Albánia belpolitikai fejlődésének kérdései magának áz albán népnek a belügyét alkotják és mi szigorúan tartjuk magun. nem avatkozunk be más népek, köztük az albán nép beL. ügyeibe«. Arra a kérdésre válaszolva* hogy a Szovjetunió a feltevések szerint embert szándékozik küldeni a Holdra és onnan visszahozni, Hruscsov rámutatott arra, hogy a szovjet tudósok most dolgoznak ezen a területen. Vannak jó ötleteik, számításaik — mondotta. A szovjet kormányfő kijelentette, nem lát semmiféle leküzdhetetlen nehézséget abban, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között egyezmény jöjjön létre, amely biztosítja, hogy a világűrt kizárólag békés célokra használják. Hruscsov elmondta, hogy a világűr meghódítására vonatkozó egyezmény megteremtésének kérdésében a jelek szerint két szakasz szükséges. Az első szakaszban meg kell oldani a világűr meghódításában és felhasználáséban nemzeti síkon elért eredmények kölcsönös cseréjét. A második szakaszban egyesíteni kell az anyagi, a műszaki és a tudományos erőforrásokat a problémáknak azzal a céllal való közös megoldásához, hogy a versengésről áttérjünk a világűr meghódítását célzó erőfeszítések egyesítésére. Hruscsov hangsúlyozta, hogy ha megoldanák az általános és teljes leszerelés kérdését, akkor elhárulnának a nehézségek a második szakasz elérése útjából is. »Ilyenformán — összegezte Hruscsov — a német béke- szerződés megkötése, a nyugat-berlini megszállási rendszer megszüntetése csökkentené a nemzetközi feszültséget, növelné az államok közötti bizalmat, kedvező feltételeket teremtene a leszerelésről való megegyezésihez. A leszerelésről való megegyezés pedig jobb lehetőségeket teremtene a sokoldalú együttműködéshez a tudományos vívmányok lődésének ilyen, vagy olyan kát ahhoz az elvhez, hogy' felhasználásában«. (MTI) és a Militarizmus nyugatnémet monopóliumok NYUGAT-NÉMETORSZÁGmondotta: »Annak meghatáro-] NAK mostanában rossz saj! ■ zásánál, hogy hogyan döntsék! tója van külföldön. Angliában el egyik vagy másik kérdést, ] és az Egyesült Államokban jelentősége van a vezetőik egyé- ♦ szemlátomást növekszik a bind tulajdonságainak is. IgenJ zalmatlanság Bonn-nal szememnek meghatározott jelentő- ! ben. Még a nyugatnémet mili- sége van. Lenin, nagy teore- ♦ tarizmus irányában nagy megtikusunk, vezérünk, pártunk, államunk megalkotója volt. értést tanúsító amerikai Newsweek is rosszallóan jeFelesleges szót vesztegetni ar-| gyezte meg a minap, hogy ra, hogy milyen őszinte oda- ? Szövetségi Köztársaságban adást érzett a kommunizmus < iránt. Ö a tudományos kom-j munizmus egyik nagy megalapítója. És itt volt nálunk Sztá-J lin. Kétséges-e valaki előtt, j hogy Sztálin kommunista volt,í hogy odaadást érzett a kom-j munizmus iránt? Ha igen, csak? az olyan ember előtt, aki sem-j mit nem ért. Sztálin egész lé- 3 nyével a kommunizmust szol-] gálta, mindent a kommunizmu- ] sért tett. És mégis, Lenin azt] írta Sztálinról, hogy türelmet-] lenné válik a főtitkári tisztségazonnal átkot kiáltanak arra, aki hangosan ki meri mondani az Odera és Neisse neveket. E két folyó jelezte keleti haté’' elismerésének gondolata főbenjáró bűnnek számít, s e gondolat híveinek isten irgalmaz- zon. Lázadók természetesen akadnak, mint ahogy Galileik is támadtak annak idején, de ezek a bonni inkvizítorokkai találják szemben magukat. ■ Néhány héttel ezelőtt bonni politikai berkekben köröztek ben, hogy túlságosan durva és ] egy memorandumot, amelyet * az evangélikus egyház világi kiválóságai — köztük Heisenberg, a Nobel-díjas tudós — készítettek. A »nyolcak memoranduma« leszögezi, hogy az NSZK-nak végre le kellene mondania az Odera-Neisse vonal túlsó oldalán levő terüleszeszélyes, és visszaélhet a ha-] talommal. Lenin szavai beigazolódtak.} Sztálin valóban megbocsátha-j lattanul visszaélt a hatalom-] mai. Ezért el is ítéltük. De egészen helytelen lenne, ha azt, ami Sztálinban negatí-j vum volt, a kommunizmus ro- j tekről, s ilyen alapon kellene vására írnánk. Sztálin halála ] valami pozitív keleti politikát után felszámoltuk azoknak a tűrhetetlen torzításoknak következményeit, amelyeket ő a párt- és az államélet lenini szabályaitól való eltávolodásával elkövetett.« kezdeni. Kroll, Adenauer moszkvai diplomatája is elkövette azt a főbenjáró bűnt, hogy megföllebbezhetetlen tényként kezelte Szilézia, Po- ] meránia és Kelet-PoroszorHruscsov utalt arra, hogy? szág elcsatolását. Dehler, a már igen sok ország lépett a? bonni parlament alelnöke szintén ezen a ponton került szembe a hivatalos állásponttal. A »nyolcak« ellen koncentrált sajtóhadjárat indult. Dehlei életre-halálra kénytelen hadakozni azok ellen, akik a fejét követelik. Kroll azzal bűnhődött »merész eszméiért«, hogy hamarosan nyugdíjazzák. A Süddeutsche Zeitung a moszkvai nagykövet ügyének lezárásakor azon sopánkodott, hogy befolyásos körök különféle machinációi, amelyekkel elérték egy számukra kellemetlen ember félreállítását, sajnos, nem tisztázódtak. De elég egy pillantás a nyugatnémet gazdaság struktúrájára, s előbukkannak azok a bizonyos befolyásos körök, sőt láthatóvá lesz a birtokukban levő mérhetetlen hatalom is. S ez esetben nem sok fantázia kell annak elképzeléséhez, milyen veszélyt jelent a revansizmus, a militarizmus, és hogyan érvényesülnek az effajta tendenciák a nyugatnémet közéletben. A NYUGATI PROPAGANDISTÁK gyakran hivatkoznak arra, hogy az NSZK részéről nem fenyegeti veszély Európát, hiszen a Bundeswehr nevetségesen kis létszámú. Kiszámították, hogy a lakosságnak kevesebb, mint 1 százaléka van fegyverben, s ez a legalacsonyabb arányszám valamennyi NATO-tagállaméhoz képest. Arról persze már kevesebb szó esik, hogy a jelenlegi Bundeswehr valójában »káclerhadse- reg«, gerince egy bármelyik pillanatban kialatitiutié aaü-i liós tömeghadseregnek. E föl- tételezés megalapozottságát az a tény is bizonyítja, hogy 1961. október 1-től 1962. január 1-ig, tehát három hónap alatt a hadsereg létszámát több, mint 10 százalékkal felduzzasztottak (360 ezerről 400 ezer főre), és ez semmiféle komplikációt nem okozott. A hadsereg relatíve alacsony létszámából ítélni tehát nagyon megtévesztő volna. A Szovjetunió egyik jegyzéke nagyon találóan állapítja meg, hogy a militarizmus szempontjából ma már a laboratórium sokkalta veszedelmesebb a kaszárnyánál. A nyugat-németországi kutatóintézetek zárt ajtói mögött egy idő óta a Bundeswehr atomfegyverzettel való ellátásán dolgoznak. Az 1956—57. évi 44 millió má. val szemben az 1959—60. é ~i költségvetés már 288 mill irányoz elő atomkutatások a. Húsz magfizikai és tizenkét kémiai tudományos intézet foglalkozik nukleáris kísérletekkel, huszonkilenc izotóplaboratórium és öt reaktor áll az atomfegyverkezés szolgálatúban. A fegyverkezési üzletben a nyugatnémet gazdasági élet hatalmasságai viszik a főszerepet, ugyanazok a mammut- monopóliumok, amelyek annak idején uralomra segítették (Folytatás a 3. oldalon.)
