Somogyi Néplap, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-25 / 95. szám
Szerda, 1962. április 25. 3 SOMOGYI NÉPLAP Aláírásgyűjtéssel nem lehet tekintélyt szerezni »Vajon magukba száll- nak-e?« — így vógződövt az 1960. szeptember 25-én a Temetkezési és Kertészeti Vállalatról »Veszekedő kommunisták« címmel megjelent írásunk. A cikkben ismertettük, hogy igen gyenge a vállalat gazdasági vezetése, hogy Kelemen József igazgató nem az irányítás megjavításával, a hibák megszüntetésével törődik, hanem az ellentétek kiélezésére törekszik, hogy szemben áll a kommunistákkal is, a pártomkívüliekkel is, hogy bizalmatlan mindenkivel szemben. Magatartása sértő a dolgozókra, s ez az oka, hogy nincs tekintélye, beosztottjai lenézik, háta mögött kinevetik. ♦ Nem használt a bírálat Kelemen József — amikor 1957-ben a vállalat élére állították — nem rendelkezett a vezetéshez szükséges tapasztalatokkal, mégis megbíztak benne. Elsősorban kommunis- voitában, s abban, hogy majd iparkodik elsajátítani, megismerni a jó vezető munkájához fontos tudnivalókat. Elsősorban rajta múlott, hogy ez még 1960-ig sem sikerült neki. Idézett cikkünket segítő szándékkal írtuk. Figyelmeztettük, hogy az az út, amelyre lépett, egy kommunista vezető számára járhatatlan. Azt tanácsoltuk Kelemen elvtársnak, hogy bízzon a vállalat kommunistáiban, párton kívüli munkatársaiban, hiszen enélkül sem ő, sem azok nem tudnak eredményesen dolgozni. Látszólag megfogadta a tanácsokat. Megtartásukról azonban elfeledkezett. Mindenki hibás Egy alkalommal beszélgettünk vele, s megkérdeztük, hogy miért nem képes együttműködni munkatársaival. ' A nemrégen megválasztott párttitkár, Vitovszki elvtársik) például aura kérte a városi pártbizottságot, hogy mentsék fel beosztáséiból. — Az igazgató nem támogat, nem kéri a kommunisták segítségét — mondotta. Katus Lajosné főkönyvelő is arról panaszkodott, nem lehet az igazgatóval együtt dolgozni. S mit mond az igazgató? — Ök a hibásak. A párttit- kámő ellenem van, még a megyei tanácsra is elment, hogy panaszkodjon, rám. A főkönyvelő sem segít, elzárja előlem a kimutatásokat, a terveket. A legutóbbi termelési tanácskozáshoz szükséges adatokat sem kaptam meg. Ökis, mások is visszaélnek jóságommal. Mit tegyek? Legyek még engedékenyebb? A Temetkezési és Kertészeti Vállalat 90,3 százalékra teljesítette 1961. évi tervét. Igaz, náluk nehéz pontosan tervezni. De hogy a múlt hónapban nem volt elegendő koporsójuk és más kellékük, s hogy a csurgói kirendeltség helyiségét elcserélték egy rossz istállóért, annak nagyrészt a gyenge gazdasági vezetés az oka. Kelemen elvtárs látva, hogy kevés ember előtt van tekintélye, ezért barátokat akart maga mellé állítani, ök aztán visszaéltek engedékenységével. Tetézte a hibákat azzal, hogy feleségét is alkalmazta a vállalatnál. Amikor a létszámról, tavalyi eredményeikről és az idei feladatokról kérdeztük, csak körülbelüli adatokat tudott mondani. Ilyen tájékozatlannak még az egyszerű munkásnak sem szabad lennie, nem egy igazgatónak! Aláírásokkal sem megy Tekintély nélkül, csak engedékenységgel vezetni nem lehet. Ezért vágta szemébe főkönyvelője —1 amikor javasolta neki, hogy a napi négyórás munkára fölvett kislányt küldjék el, mert egész nap csak újságot olvas — a következőket: »Maga sem csinál mást, mint egész nap olvas...« Tavaly decemberben a megyei tanács építési osztályának kollégiuma tárgyalta a vállalat munkáját. Ismételten felhívták az igazgató figyelmét hibáinak megszüntetésére, újabb tanácsokat adtak neki. Ö azonban a tanulság levonása helyett elpanaszolta beosztottjainak, hogy milyen »embertelenül« vonták felelősségre. »Megértő« hallgatói beadványt szerkesztettek, hogy ő milyen kiváló, jó igazgató, s ezt aláírásra köröztették a vállalat dolgozói között Megbízhatatlanból barát Kelemen József nem gondolt arra, hogy ez az aláírásgyűjtés még nevetségesebbé teszi őt. Ügy látszik, elfeledkezett arról, vagy nem is tudta, hogy egyedül a következetes, határozott, de emberséges irányítással vívhatja ki egy vezető a tekintélyt Vállalatánál köztudomású hogy Dobolt Jenő főkertész és az igazgató igen jó baráti viszonyban volt egymással. Ezt mutatta a többi között az is, hogy a vállalati motorkerékpárt (bér szemé! ygépkocsi j a van) a főkertész kapta meg városi közlekedésre. Viszont az egész megyét járó vállalat i ellenőrnek saját motorjának használatáért súlyos ezreket fizettek ki. Nemrégen az igazgató összeveszett DobpTival. Azonnal visszavette tőle a motort, s hanyag munkájáért írásban figyelmeztette. Dobolt: lakásán a rendőrség 2000 melegházi üvegablakot talált — ennek származását most kutatták. Az is furcsa, hogy a vállalat új öntözőkocsiját a főkertész víztartálynak használja a lakásán. Ha nincs rá szükségük, adják el valamelyik termelőszövetkezetnek. A múlt évben Bandii András kertészt az igazgató törvénytelenül elbocsátotta mint megbízhatatlant, s a bíróságon följelentést tett ellene. A városi pártbizottság kérésére sem volt hajlandó visszavenni, csak akkor, amikor már a bíróság is így döntött. Most, hogy Dobolival összeveszett, Bandii lett a legjobb barátja. Ö gépelte a már említett beadványt, az igazgató április 4-i beszédét, a termelési tanácskozásokon tartott beszámolóját. Sőt a vállalati párt- szervezet tiltakozásának ellenére Bandiit javasolta a temetőd kertészet vezetésére. Változtatni kell a Temetkezési és Kertészeti Vállalatnál uralkodó tarthatatlan állapotokon. Erre azonban Kelemen József igazgató nem képes. Megengedhetetlen, hogy továbbra is betöltsön olyan tisztséget, amelynek ellátáséra alkalmatlan, Szalai László A kukorica egész vetésterületén termel köztes babot a böhönyei Szabadság Tsz (Tudósítónktól.) A böhönyei Szabadság Termelő- szövetkezet vezetői és tagjai elhatározták, hogy a kukorica között babot termelnek. A bab termése a tagoké lesz, csak a vetőmag árát kell megfizetniük a szövetkezetnek. Abban is megegyeztek, hogy a termést közösen, egy tételben értékesítik, így a nagyüzemi felár a termelőszövetkezetet illeti majd. A tsz tagjai a babot a kukoricával együtt teszik a földbe. A vetést a múlt hét közepén megkezdték. Holdanként kétmázsás termést — 800 forint különbevételt — várnak a köztes babból. A Marcali Ot^ui^omás műhelykocsija hetenként egyszer megjelenik Kéthelyen, s a szerelők elvégzik a gépállomás és a tsz gépeinek karbantartását. A kisebb hibákat a helyszínen kijavítják. Egy nap alatt 15—20 gépet vizsgálnak át. Egy kisiparos figyelmébe: Az állam iránti kötelességről Furcsa ember ön, Endrédi János. Amikor látta, hogy gépkocsink megáll a Kanizsai utca 42. számú házban levő műhelye előtt, azt igen gyorsan bezárta, s az udvaron át igyekezett még gyorsabban távozni. Akadnánaik, akik ezt menekülésnek neveznék a KIOSZ megyei és helyi vezetői elől, mi azonban elhissziük, amit mondott: »Nem is gondoltam arra, hogy ide tartanak, egészen véletlenül akadt sürgős dolgom...« Még furcsább az ön életszemlélete. — Dolgozik-e, s ha nem, miből él? — kérdeztem. — Apuskám, tavaly szeptember óta nem vállaltam munkát. Akkor nem volt, most meg nem lehet, mert a tanács bevonta iparigazodványomat. — Miből él? — Élek! Tudja, szivikém, az anyósom a textilművekben dolgozik, ő tart ed feleségemmel meg két gyermekemmel együtt. — S ea a szekrény, amit fényez, ha szabad kíváncsiskodnunk, kinek a tulajdona? — Kié lehetne? Az enyém! Csak nem tétlenkedhetem nap...! Arra a kérdésre, hogy hogyan akarja rendezni 5500 forint jövedelmi- és 3500 forint forgalmdadó-tartozását, kitérő választ adott. Egyre csak azt hajtogatta, hogy »túl sok az adó, azt az isten sem győzné fizetni«. Nem is törekedett erre. Huszonkét hónapi tartozása miatt javasolta a KIOSZ a városi tanács ipari osztályának, hogy vonják be iparigazolványát. Előbb kétszer beidézték, meg akarták kérdezni, hogy akarja-e rendezni tartozását. S csak miután nem jelent meg, vonták be iparengedélyét. A december 27-én kelt határozatban közölték vele, hogy 15 napon belül föllebbezhet. Csak február 1-én ment be a tanácsra. Akkor oda vágta az asztalra iparigazolványát mondván, hogy adják vissza munkakönyvét. A lakosság javító-szolgáltató igényeinek kielégítése végett nagy szükség van kisiparosaink munkájára Ezért kapott ön is iparengedélyt 1954-ben, amikor betegségére hivatkozva otthagyta a Faipari Vállalatot. Főleg az utóbbi két évben azonban azt gondolta, elég a jövedelmet zsebre tenni, s azzal, hogy az állam iránt is vannak kötelességei, nem törődött. Arra hivatkozik, hogy anyósa tartja el, s azért nem megy dolgozni állami vállalathoz vagy szövetkezethez, nehogy keresetéből levonják tartozását. Mint kiderült, a szekrény, amelyen látogatásunkkor dolgozott, nem az övé, hanem N. L. kaposvári lakosé. S ahogy ebben nem mondott igazat, nem hihető el az sem, hogy a szekrényt ingyen fényezte. Valószínűtlen az is, hogy anyósa kis keresetéből élnek, sokkal valószínűbb, hogy kontárkodik. Helyesen járt el a tanács, amikor bevonta az iparengedélyt. így kell tenni mindazokkal a kisiparosokkal, akik hasonló módon cselekszenek. De határozott intézkedésre van szükség ahhoz is, hogy Endrédi János asztalos mielőbb megfizesse tartozását, rendszeres munkát vállaljon, s kontárkodásával ne rontsa a becsületes kisiparosok jó hírét. Sz. L. ✓7 ánost mindenki ismer- fX- te a faluban. Hátán " nagy púp éktelenkedett, észjárása is különbözött a többi emberétől. A község adományozott neki ruhát, a nagyobb ünnepeken szerény ajándékot kapott. A háború idején az emberek hátat fordítottak Jánosnak, mindenkinek megnövekedett a saját gondja- baja. A férfiak a frontra mentek. Egyre gyakrabban jöttek az értesítések: Sovány János elesett az ukrajnai harcokban. Dankó Péter a kassai kórházban meghalt. Dömötör Istiján fogságba került. Komát János édesanyjának nem kellett tartania az ilyen hírektől. Fia nem volt katona. Szolgálatképtelennek minősítették, mert púpos volt, és mert máskülönben sem tartották a beszámítható emberek közé. Csak arra volt jó, hogy a tehetősebb gazdáknak robotoljon, és összevágja beteg anyjának a napi tüzelőt. A szegényes viskóban csak az öregasszony lakott. János pajtákban és istállókban aludt, annál a gazdánál, akinél éppen dolgozott. Negyvennyolcban hazajött az utolsó fogoly is a faluba, és attól kezdve már senkit sem, vártak a hozzátartozók. Akikről tanúk állították, hogy meghalt, azt holttá nyilvánították, a többiről még a háború alatt megkapták a halálhírt. János senkit sem gyászolt, neki senkije sem hiányzott. Amikor először kapott fizetést •e állami gazdaságban, ahol János lehajtotta fejét, a ka-- semmi akadálya. Mármint a nászostor nyelével a sertés- bontási meg az építési enge- fiaztató oldalát böködte. Za- dély kiadásának — dörmögte vartan nézett körül, nagyot só- maga elé az agronómus, és rö- hajtott, és kirukkolt a mon- vid töprengés után a szarvasmarha-istállók felé irányította lépteit. lu. Árok Vendel fo- gatos azzal állított be az istállóba, hogy János őt kérte meg a tégla, a terméskő, a rendszeres munkát vállalt, bizakodóan mondta beteg édesanyjának: — Ha ez így megy tovább, akkor nemsokára mi is gazdagok leszünk. dardvalóval: Jánosnak a pénz csak gaz- — A házam lebontásához dagságot jelentett. Ezt így ta- kellene az engedély, agronó- nulta meg, és szentül hitt ben- mus elvtárs. ne, hiszen eddig alig látott — Bontáshoz? — húzta fel pénzt: élelemért, tűzrevalóért szemöldökét az agronómus. — és néhány levetett kacatéri Csák nem akarsz elköltözni a dolgozott. És most pénzt ka- faluból? patt, s megvehette azt, amire — Nem, dehogyis akarok el- mész, a cement, a tetőcserép a legjobban szüksége volt. menni innen! Hanem lebonta- megrendelésére. Évekkel később, amikor meg- nám az öreg házat, és építenék — Tegnap este nálam járt halt az édesanyja, már nem helyette újat, szebbet téglából János, és szólt, hogy intézzem kellett senkihez sem fordulnia és cseréptetővel. el ezt helyette, mert hogy én kölcsönért, a torra a bort nem Az agronómus kételkedve jobban kiismerem magam az nézett Jánosra, és arra gon- ilyen dolgokban, meg aztán dőlt, hogy csakugyan nincs minden rendben nála. Miből akar ez házat építeni? De János nem törődött az agronómus kételkedő, csodálkozó hallgatásával, csak hajtogatta a magáét: — Fölépíteném, néhány bú- , tort is tennék bele. Ha megen/i második evet töltötte C7L a sertések mellett, gednék, még ezen a tavaszon hozzákezdenék a bontáshoz, és Takács Jóskának is szólnék. — A kőműves Takácsnak? — Annak. Úgy tudom, ö az építőbrigád vezetője. De ió lenne, ha engedélyeznék .. . — Azt hiszem, ennek nincs Egyik nap János beállított a postára. Néhány szót váltott a postamesterrel. — A teljes összeget kérjük le csütörtökre? — Nem, nem kell mind, csak harmincezer forintot szeretnék fölvenni. Egyelőre elég lesz ennyi. Még nem múlt el a nyár, amikor a ^Szabadság utcából eltűnt a nádfödeles házikó, és helyét egy piros tetős épület foglalta el. Terméskőből rakták ki az alapját, téglából a /bt ásnap mar kora reggel falakat, és cserepekkel borí- ^//l, Jánosról beszélt a fa- iptták a tetejét. Húsvéti „nyár“ a Ealatonon Húsvétkor sokan keresték föl a Balatont. A hirtelen beköszöntött meleg valóságos nyári hangulatot teremtett. Hivatalosan ugyan még nem nyíltak meg a strandok, ennek ellenére sokan vették birtokba őket, hogy napozzanak. A merészebbek vasárnap magmártóztak a Balaton még hűvös vizében A 26—28 fokos melegtől hétfőn már 17—18 fokos volt a víz hőmérséklete a part mentén. így érthető, hogy a kirándulók legtöbbje itt keresett felüdülést a húsvéti »nyár«-ban. JC hozómra kérte, hanem mindjárt kifizette. Szorgalmasan dolgozott az állami gazdaságban. Amikor meg a termelőszövetkezetet szervezték, az elsők között irta alá a belépési nyilatkozatot. ÁUatgondozó lett. második évet töltötte a sertések melléit, amikor egy tavaszi reggelen ezzel a kéréssel for- dúlt az agronómushoz: — Mondja csak, agronómus elvtárs, kapnék én engedélyt, ha kérnék? — Milyen engedély kellene, Jánosi nem akarja a jószágot másra hagyni. Azt mondta, olyan házat akar, mint amilyen Cso- máéké. Átmentünk hozzájuk, és megkérdeztük, hogy miből mennyi anyagot vettek, és mibe került a ház fölépítése. Es képzeljétek el, mit mondott János? — Árok Vendel végigjáratta tekintetét a fogatoso- kon, mintegy fölhívta figyelmüket az ezután következő szavakra. — Ezt mondta: »A többi pénzért bútort majd.« Szó tmriM így tetejét. omót Já/nos háza beállt a többi közé, egy sorban feszített a többi új házzal. És János könnyebbnek érezte hátán a púpot, hiszen az emberek tekintete most már nem azon akadt meg, inkább az új házat nézegették. Arra gondolt, amit sok évvel ezelőtt édesanyjának mondott: »— ... nemsokára mi is gazdagok leszünk.« Gazdag ság? Nem. János rájött, hogy sohasem vágyott ő gazdagságra, mérhetetlen vagyonra csak azt szerette volna, ha őt is magukhoz hasonlónak, velük egyenlőnek tartják az emberek. Ezt most elérte. Az állami gazdaságnál már látta, hogy megbecsülik a munkáját, az emberek szeretik, de háza miatt mindig restelkedett. Most fölépítette, és ahogyan az épületet magába fogadta az veszek utca, ugyanúgy szívükbe zármond- tóik Jéumt is a falu lakói. Harnesz Ferenc ÜDÜLJÖN a baráti országok ismert magaslati üdülőhelyein! Lengyel-Tótra, CsehszlovákTótra. NDK-ban a Harz- hegység, a Thüringiai-erdő. az Érc-hegység. V Jó pihenés, szép kirándulások, kitűnő elhelyezés és ellátás. Részletes felvilágosító* és jelentkezés valamennyi IBUSZ UTAZÁSI IRODÁBA A. (2700)
