Somogyi Néplap, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-04 / 53. szám
SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1962. náretaa & Az Igán Általános Iskola VII. osztályos tanulói a varrás tudományával ismerkednek. Az iskolának 226 tanulója vesz részt a politechnikai oktatásban. Ankét a szórakoztató zenéről HŰSÉGJUTALOM Az Országos Szórakoztatózenei Központ a napokban anké- tot rendezett A szórakoztató zene problémái Somogy megyében címmel. Szabó Kálmán, az Országos Szórakoztatózenei Központ vidéki osztályának vezetője a többi között elmondotta, hogy az országban több mint 15 ezer zzórakoztató zenész működik. Jelentős részük évekkel ezelőtt szerezte működési engedélyét. Akkor sokan képességüknél magasabb csoportba juthattak, s ez bizony nem használt. 1959 óta minden évben kötelező kategóriái vizsgákat rendeznek igen szigorú vizsgafeltételekkel. Ebben az évben azok, akik hivatásos zenészként akarnak dolgozni, és engedéllyel még nem rendelkeznek, csak érettségivel jelentkezhetnek vizsgára. 1962. szeptember 1-től zenekarvezetői beosztást csak külön kinevezéssel lehet betölteni. Somogy megyében 505 zenész működik. Közöttük mintegy 350 népi zenészt tartanak nyilván. minap hazamentem szülőfalumba, és meglátogattam Tallós Ferenc bátyámat. Ez a jóember okozott már a falunak néhány meglepetést, de olyat, mint az idén, még soha. Az a bibije a dolognak, hogy eléggé rigolyás az öreg. A pörlekedő paraszti világban növekedett fel, abban élte le élete javát, s máig sem változott meg. Ha valaki megsérti vagy megkárosítja, azonnal a tettest keresi. Hogy csak egy példát említsek: húsz esztendővel ezelőtt bepörölte a papot mint az Isten egyik földi megbízottját, mert Ferenc bátyám búzáját elverte a jég. Mondó pedig a bíróságon, hogy az Isten a tettes, s mivel a pap az egek urának földi megbízottja, fizesse meg ő a kárt. A pör olyan nagy port vert föl, hogy a püspök magához hívatta Ferenc bátyámat, és az egyház vagyonából kiméretett neki tíz mázsa búzát mondván: — Az Isten tévedett, fiam, s nekem ezt bevallotta, de ne mondd el senkinek. Ezek után Ferenc bátyám annyira nekibátorodott a pörlekedésnek, hogy bepörölte a községi útkaparót is' mert egy kátyúban összeroppant szekerének kereke. És ezt is megnyerte. Eddig még minden port megnyert. A mostanit is. mostani pömek egy gólya volt a vádlottja. Ha hiszik, ha nem «— mert magam is furcsállom -—, de az eset megtörtént. Mégpedig a nyáron, hordás idején. A pör megértéséhez tudni kell. hogy Ferenc bátyám harmadik szomszédja, Dudás Pista bácsi is hozzátartozik a rokonsághoz. Ferenc bátyámnak sógora. Pista bátyám házának kéményén gólyafészek van. Ferenc bátyámén nincs. Azt viszont tudja mindenki, hogy nyáron, amikor a kisgólyák felnőnek, az egész család nem fér el a fészekben. Ilyenkor a nagy gályák átrepülnek a szomszédos házak kéményeire. OH "’-ak, álldogálnak, nézik n kát, s ha megund' elrepülnek. Ekeiknek több miint kétharmada kisegítőként keresd kenyerét Szó esett az ankéten az ifjúsági tánczenekarokról is. A KISZ Somogy megyei Bizottsága vállalta, hogy megállapítja ezeknek a zenekaroknak a létszámát működési területét az Országos Szórakoztatózenei Központ r>edig engedélyezi számukra a tánezene-szolgáltatást és gondoskodik szakmai továbbképzésükről. Megjelenik a Híres városok sorozat második kötete Nagy visszhangja volt a magyar olvasók között az Európa Könyvkiadó gondozásában megjelent Párizs című kötetnek, amely sok szép rajzzal, illusztrációval, színes fényképpel, nagy francia költők és írók műveivel mutatta be a világhírű várost. A népszerű könyvet előreláthatólag még az idén követi a Leningrád album megjelenése. A könyvkiadó egyik munkatársa, Wessely László nemrégen érkezett vissza a Szovjetunióból, ahol sok értékes és nálunk eddig teljesen Ismeretlen anyagot gyűjtött az új kötethez, amely előreláthatólag 1962 második félévében lát napvilágot. (MTI) — MOST, NYUGALOMBA VONULÁSOMKOR nagyon szépen köszönöm a megemlékezést. .. Szeretettel búcsúzok mindenkitől, és kérem, tartsanak meg jól emlékezetükben... Hiába, nehéz... « Molnár Pali bácsi hangja el- csuklik, az öreg visszaül helyére. A többiek lehajtják fejüket, egy pontra néznék, s néhány pillanatig csönd van. Megható pillanatok ezek, az ÁUatforgalmi Vállalat termelési tanácskozásának legemberibb, legszebb pillanatai... Szék nyiikordul, papír ziz- zen, méhanyán jegyezgetnek, mások odaadó figyelemmel a fejükben rögzítenék minden szót; számot vetnek, mit tettek azért, hogy országosan a negyedik lett a vállalat, s milyen területen van még javítanivaló. .. Urai Ferenc igazgató a beszámoló végéhez érve ezt mondja: — Kedves kötelességemnek teszek eleget, amikor az öt éve, tíz éve itt dolgozóknak, nyugdíjasainknak és az 1961. évi felvásárlási verseny győztes kirendeltségének átnyújtom a jutalmakat... Hatvanöt, a vállalatnál öt éve dolgozó ember szorított kezet a vezetőkkel, hatvanöt hűségjelvény került a kabátok hajtókájára. Aztán jönnek azok, akik tíz év óta dolgoznak itt, a győztes marcali kirendeltség minden tagja, és végül a lassan lépkedő nyugdíjasok Fel-felcsattan a taps, egy-egy név ismétlése jelzi: egyként örül mindenki. A hat nyugdíjas tiszteletbeli vendég a tanácskozáson, január 1-ével ők már búcsút vettek munkatársaiktól. Többen közülük vidékről utaztak be erre a napra nem sajnálva a fáradságot. Bognár Lajos bácsi fölött negyvennyolc és fél munkában eltöltött év szaladt el. Gyakran szemüvegéhez nyúl, mert sűrűn bepárásodik... — Tíz és negyed évet dolgoztam ebben a családban — mondja csöndesen. — Jóban, rosszban együtt voltunk. Az igaz, hogy fáradt vagyok és be teges, de mióta elhagytam íróasztalomat, valahogy nem találom a helyem. Egy kicsit még nehéz ez az új szerep... Hűségjutalom volt az a kis pénz, amit ajándékként kapott. Sok dicsérettel nyugtázták munkáját, míg Nagyatádon dolgozott — de ez, ez valahogy más. Már nem tartozik ide, mégis idevalónak érzi magát. A többiek is így gondolkodnak, éreznek. '»Lajos bácsi aranyos, kedves ember, kár, hogy elment közülünk...« mondják itt is, ott is. Tétován áll egy pillanatig, nehéz elindulni innen. Aztán ismét megtöri! szemüvegét, sorban kezet fog mindenkivel, és lehajtott fejjel elballag. .. BÁNTÓ LÁSZLÓNAK, a marcali kirendeltség vezetőjének a szava is akadozik, de lehet-e csodálkozni ezen, mikor jó munkájuk érdemeként ilyen szép jutalomban részesültek? Nemesek ő, a vezető, hanem a kirendeltséghez tartozó minden egyes ember. Nagy szó már maga az is, hogy elsők lettek a felvásárlási versenyben, hát még az, hogy hűségjelvénnyel és pénzjutalommal is elismerték munkájukat! Hogy hogyan sikerült? Ügy, hogy minden munkatársa száwel-lélekkel fáradozott — Arra törekedtünk — mondja —, hogy mindig az időarányos terv szerint dolgozzunk. Kabátja hajtókáján ott díszeleg a tízéves munkát elismerő jelvény. Ragyog az arca, éppúgy, mint társaié, akik körülveszik. Boór Emil és felesége is itt dolgozik. Van valami kedves abban, ahogy összedugják fejüket, és nézik jelvényüket. Egyforma mindegyiküké — mindketten legrégibb dolgozói a vállalatnak. — Emlékszel — mondja az asszony —, mikor még cukros- ládákon ültünk, mert nem érkezett meg a berendezés? Reggel hatig dolgoztunk, aztán hazaszaladtunk megmosakodni, és folytattuk... Mikor megalakult a megyében a vállalat, Pestről, az igazgatóságról kerültek ide. — Mennyi minden történt azóta! — sóhajt az asszony. — De kezdettől fogva az jellemzi ezt a helyet, hogy nagyon megbecsülik az embereket. — Sokszor voltam beteg — szól közbe Boór Emil —, ezért mindig igyekeztek olyan munkát adni, ami nem megerőltető. Így hamarabb meggyógyultam. Ma ő a vállalat egyik ellenőre, felesége pedig a kaposvári kirendeltség vezető adminisztrátora. — Jó így együtt dolgozni — mondja az asszony. — Férjemmel nemcsak a hivatalban, hanem gyakran otthon is beszélgetünk a vállalat problémáiról Sokszor még nézeteltéréseink is vannak — neveti el magát —, s gyakran azt kívánom, hogy inkább száz pesti ellenőr jöjjön hozzám, mint egyszer a férjem. Nevetnek, összevillan tekintetük, karonfogva indulnak el. — Ünnep ez — jegyzi meg búcsúzóul az asszony —, és látod, milyen jó, hogy mindkettőnket kitüntettek. így a gyerekek egyikünknek sem tehetnek szemrehányást... A JUTALMAKAT KIOSZTOTTAK, a terem lassan ki- ürüL Ki erre, ki arra szállingózik haza. Holnap új munka vár mindegyikükre. Szívükben sokáig ott a derű, sokáig őrzik emlékét ennek a termelési tanácskozásnak... Vörös Márta Restaumat — a jövő szakácsa A háziasszonyok, de az agglegények is szerte a világon örömmel fogadták a New York-i Continental Venging Machine Carp, bejelentését, hogy ezentúl nem kell többé főzni! Mindent elintéz a Restaumat! A gyár elhatározta, hogy a technika vívmányait azok szolgálatába állítja, akiknek nincs idejük, alak buszállomásoknál várakoznak, sőt kórházban fekszenek, vagy iskolába járnak. Remélik, hogy hamarosan 25—30 millió dolgozó étkezik majd »Restaumatok«-ból, mert az éhes embernek nem kell egyebet tennie, csak megnyomni a megfelelő gombot, és az automata fűszerezi, keveri, gamírozza és tálalja a kívánt ételeket. A húst, a zöldséget és a köreteket mélyhűtött állapotban kell behelyezni a gépbe, majd be kell dobni a megfelelő érmét, és készen áll a mesebeli »terülj asztalkám«. • • • Hogyan született a konfetti? A farsangi éjszakákon a konfetticsaták vidám részvevői aligha tudják, hogy a tarka konfetti Franciaországban »született-« a századfordulón. Feltalálója Duvenal párizsi nyomdatulajdonos volt. Színes papírból naptárakat készített. A naptár lapjainak kilyukasztásakor rengeteg apró kerek papírdarabka maradt, amely később a zúzdába került. Duvenal nyomdájában dolgozott egy fiatal munkás, aki beleszeretett egy munkásnőbe, a csinos Pau- lette-be. A fiatalember egyszer egy csomó tarka kerek papírdarabkát szórt évődve a kis Paulette hajára. Paulette játékosan visszadobálta, más munkások is beavatkoztak, és perceken belül kitört az első vidám konfetticsata. Duvenal végignézte munkásai szórakozását, és úgy vélekedett, hogy ha ilyen jól mulatnak vele, akkor a színes papírdarabkák nyilván másoknak is örömet szerezhetnek. Duvenal tehát zacskókba töltette a konfettit, és legközelebb, egy bálon az erkélyről a táncolókra szórta. A párizsiak elragadtatással fogadták a jó ötletet, és Duvenal hamarosan nagy pénzt keresett az egész világon megkedvelt konfettivel. • mm Szobor a huzatban Alexandre Debray, Párizs város női tanácstagja elsősorban a párizsi szobrokkal és műemlékekkel foglalkozik. Nemrégiben harcos közbenjárásával sikerült elérnie, hogy eltávolítsanak egy xosz- szul sikerült Gambetta emlékművet az egyik köztérről. A városi tanácstag legújabban azt követeli, hogy Alfred de Musset szobrát is »költöztessék el« jelenlegi helyéről, a Theatre EYancais előtti térről. Mint Detoray asszony kijelentette: »A tér sarkában, ahol a szobor áll, akkora a huzat, hogy ez már egymagában indokolja a költő arcának fájdalmas kifejezését.« Javasolja tehát, hogy Musset szobrát a Bois de Boulogne valamelyik sétányán állítsák fel. cÁ tak (jő hja Ez történt most is. Ferenc bátyámék éppen kévés életet hordtak, asztagoltak a szérű hátulján, s egyszer csak zsupsz! Nagy robaj hallatszik a ház felől. Ferenc bátyám fent állt a félig rakott osztagon, s azonnal a ház felé fordult. Hát látja ám, hogy egy jókora gólya lebeg a tető felett, a kémény meg ledőlt. Ugyanis mielőtt a gólya felszálltul, egy- szer-kétszer megrugóztatja magát hosszú lábain, s azután elrúgja magát a kéménytől. Nem apró rúgás az ilyen, nagyon is erős, az embert úgy fellökné, mint a kuglibábut. Néz ■— Láttuk *— felelték. — Nöhát, akkor ti lesztek a tanúk. — És Ferenc bátyáin azon nyomban lekászálódott az osztagról, hogy tanúk jelenlétében megállapítsa a kárt. Föl- mentek a padlásra. A tetőn jókora rés tátongott. Besütött rajta a vakító nyári napfény. Ferenc bátyáin megszámolta, hány darab cserép tört össze, hány méter léc szakadt le. — Láttátok? — kérdezte ismételten a tanúktól. — Láttuk. — Nahát akkor. Ferenc bátyám, néz, tekintetével kíséri a gólyát, amely — talán ijedtében — rövest leszállt Pista bátyám kéményére. — Hijnye, azt a hédervári krucifikszumát! — kiáltott fel Ferenc bátyám. — Pista sógor gólyája ledöntötte a kéményt. Ugye, ti is láttátok? — fordult 'z emberekhez, akik a hordásán segédkeztek. (Szekeret Emil rajzaj /W yugodtan végezte dol- ' gát tovább. Másnap hívta a kőművest, cserepet vett a fatelepről, és megcsináltatta a tetőt meg a kéményt. Az egész 540 forintba került. Ferenc bátyám minden kiadott fillérről hivatalos írást kért, azután ment Takács Miklóshoz, a tanácselnökhöz. Előadta a dolgokat, » így fejezte bei — Te vagy a község feje, Miklós öcsém, neked jogodban áll dönteni, vagyis kimondani, hogy Dudás István az 540 forint költséget fizesse meg. Mert ugye, a gólya az övé, az ő kéményén fészkel... Vakarta a fejét a mi elnökünk, mert mentek már hozzá olyan lehetetlen dolgokkal is, hogy majd megveszett tőle, de tudta, hogy Ferenc bátyámat nem lehet csak úgy elintézni. Ha nem kapja meg az 540 forintot — ez pörre megy. Es megnyeri a port vagy sem, de a községet kinevetik. Minden emberen rajta marad, hogy golyós. Mert ez már így szokott lenni. Ezt viszont nem akarta a tanácselnök. Sokat töprengett, több mint fél óráig, míg végre kisütötte a következőt: — Hát rendben van — mondta Ferenc bátyámnak. — A tárgyalást megtartjuk, mihelyt a tettest előállítják. Mert tettes nélkül nincs tárgyalás ... — Milyen tettest? — kérdezte Ferenc bátyám. — Hát a gólyát — felelte az elnök —, »-aki-i a bűnt elkövette. De az a Dudás Pista gólyája legyen... Elgondolkozott Ferenc bátyám, mert úgy érezte, hogy most az egyszer megfogták. Hiszen igaza van az elnöknek: a bűnös csakis a gólya, de mert a gólya Dudás István kéményén lakik, ezért Dudás István felel minden tettéért. így okoskodott az öreg, s végül csak ennyit mondott: — Rendben van. A tettest előállítom. — De leütni vagy lelőni nem szabad — figyelmeztette az elnök. — Nem is — így Ferenc bátyám. — Majd kézre kerítem én, ne félj ... , f> mit tesz a sors vagy a fy- szerencse, nem is tudom, hogy mi. Csak az a valóság, hogy Ferenc bátyám ballagott hazafelé, és amikor Dudás István háza elé ért, látja, hogy a gólya felrepül a kéményről, s egyenesen nekiszáll a villanydrótnak. Abban a pillanatban le is esett. Eltört a szárnya. Ferenc bátyám meg odaszaladt és felölelte, mint egy jókora hizlalt ludat szokás, s már vitte is a tanácsházára. — Ihol a tettes! — mondta büszkén az elnöknek. Na, tanácselnök, most mutasd meg, mit tudsz — gondolta a mi elnökünk, és elmélkedni kezdett. Először is behívatta Dudás Istvánt. Dudás tiltakozott, hogy ö nem fizet. Végül vébé elé került a dolog. És a végrehajtó bizottság meghozta a következő ítéletet: — Dudás István köteles megtéríteni a keletkezett kár felét tekintvén, hogy a gólya arra a kéményre száll, amelyre akar. S mivel a gólyáért a kémény gazdája a felelős, így a vétkes golfjáért mindketten felelősek, mert a gólya mindkettőjük kéményét igénybe vette. A gólyát mint bűnöst a kémény ledöntése miatt nyolchónapi fogva tartásra ítéljük. S mivel a feljelentő fél Tallós Ferenc, köteles az elítélt gólya tartásáról gondoskodni. A vébé kötelezi Tallós Ferencet, hogy a gólya törött szárnyát a községi állatorvossal gyógyít- tassa meg, s a gólyát 1961. április elsején, büntetésének letöltése után eressze szabadon... /‘mJmerenc bátyám csak ( lt~ pislogott. Tetszett is v az ítélet, meg nem is. De végül kimondták, hogy a pert ő nyerte meg. Belenyugodott az ítéletbe Dudás István is. Megfizette a költség felét... A rab gólya most ott áll Ferenc bátyám istállójában, a sarokban bekerítve. Ferenc bátyám meg is kötötte. Előtte egy dézsa víz és egy vályú, amelyből eszik. A szárnya már meggyógyult. Április elsején j szabadul, s azután arra a kéményre repül, amelyikre akar... Szendrei Józsefi Somogyi Az MSZMP Somog\ megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEÁK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-Ilé Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Teiefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári eben* Kaposvár, Latinka S (F. v.: László riv Terjeszti: a Magyar 51Ö» fizethető a helyi pos.r knál és postáskézbesííí>kuci. Előfizetési (UJ egy hónapra U V%