Somogyi Néplap, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-06 / 54. szám

Mai számunk tartafmábSh

VtLÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKI

ARA: 50 FlLLft

Somogyi Néplap

AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA

xix. éyfolyám

54. SZÁM

KEDD,

1962. MÁRCIUS 6.

A megyei hírnévtől a mérleghiányig

(3. o.)

Kaposvári vasárnap

(5. o.)

Pletyka

(6. o.)

Hruscsov beszámolója az SZKP Központi Bizottságának teljes ülésén

II párt feladatai a mezőgazdaság irányításának megjavításában

KIVONATOS SZÖVEG

Moszkva (MTT).

Hétfőn reggel magyar idő szerint nyolc órakor a nagy Kreml palotában megkezdődött a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának a mezőgazdaság fejlesztésével foglalkozó teljes ülése, amelyen nemcsak a Központi Bizottság tagjai, hanem a mezőgazdasági tudomány művelői, a kolhozok és szovhozok legjobb dolgozói, a helyi és központi pártapparátus mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozó funkcionáriusai is részt vesznek; ugyancsak ott van a plénumon számos ismert párton kívüli szakember és tudós.

A plénum napirendjén szereplő kérdés: A párt feladatai a mezőgazdaság irányításának megjavításában.

A kommunista építés jelenlegi szakasza és a párt feladatai a mezőgazdaság irányításának megjavításában címmel N. Sz. Hruscsov elvtárs, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke tartott beszámolót.

»A kommunizmus építése hazánkban: nemzetközi kötelességünk teljesítése a világ összes forradalmi erőd iránt. A lenini irányvonalat követjük, és ezt az irányvonalat támogatja a világot átfogó kommunista mozgalom, az egész haladó emberiség« — jelentette ki Hruscsov.

»Teljes joggal elmondhatjuk — hangsúlyozta az SZKP Központi Bizottságának első titkára —, hogy az SZKP új programja a kommunizmus anyagi és műszaki alapjairól, továbbá a kommunista társadalmi viszonyok kialakításáról és az új ember neveléséről benne kifejtett tervek világszerte óriási hatást gyakoroltak az emberek millióira.«

Hruscsov a továbbiakban megállapította, hogy az SZKP programja »a tudományos kommunizmus elméleti alapján kidolgozott kommunista társadalom felépítésének sokoldalú tervét tartalmazza. A szovjet nép lelkesen, forró helyesléssel fogadta a kommunista párt új programját mint saját legfontosabb érdekeinek kifejezőjét. A kommunizmus építését valamennyi szovjet ember saját ügyének tekinti.

A párt és a nép erőfeszítései most a legfontosabb gazdasági feladat gyakorlati megvalósítására — a kommunizmus anyagitechnikai bázisának megteremtésére összpontosulnak.

A Központi Bizottság jelen plénuma is ezért vitatja meg a mezőgazdaság fellendítésének kérdését, amely az egyik legfontosabb az új programban és az SZKP XXII. kongresszusának határozataiban felvetett kérdések között.«

»Az SZKP új programjának gazdag külföldi visszhangja között találkozhatunk olyanokkal is. amelyekben kételkedés nyilvánul meg aziránt, helyesen teszi-e a program, hogy a népnek szükséges anyagi javak termelésére ’'elvez különös súlyt. Pártyr-- egyes

bírálói « «•- . m H-tákat szinte elvan ember-kriek próbálják feltüntetni, akik hajlamosak á kommunizmust valamiféle »terülj asztalkánknak beállítani — jelentette ki az SZKP Központi Bizottságának első titkára.

Számunkra, minden marxista—leninista számára

a kommunista társadalom: a társadalom összes tagjainak teljes szociális egyenlősége, valamennyi állampolgár magas fokú öntudatossága és eszmeisége, az anyagi és szellemi javak bősége, minden dolgozó boldog és ellátott élete egyaránt.

A tudományos kommunizmus számára idegen az olyanfajta egyenlőség, mint- aminőt az első keresztény gyülekezetek hirdették a maguk alacsony életszínvonalával, aszkétizmu- sával. A kommunizmust nem lehet elképzelni olyan asztalnak, ahol üres tányérok előtt »magasan fejlett öntudatú és teljesen egyenjogú« emberek ülnek. Ilyen »kommunizmust« hirdetni annyi lenne, mintha arra hívnék meg az embereket, hogy pálcikával »kanalazzák« a tejet. Ez a kommunizmus torzképe lenne.«

Hruscsov ezzel .összefüggésben hangsúlyozta, hogy Marx, Engels és Lenin kidolgozta a leendő kommunista társadalom alapelveit. »Ismeretes Marx klasszikus formulája, amely szerint a kommunista társadalom magasabb szakaszában az egyének sokoldalú fejlődésével együtt kifejlődnek a termelőerők is, és teljes erővel buzognak a társadalmi javak ösz- szes forrásai.« Csak ekkor válik lehetővé annak az elvnek a megvalósítása, hogy mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint.

»A kommunizmusnak ez a marxista—leninista értelmezése képezi az SZKP programjának alapját, s kifejezésre jut abban a megállapításban, hogy

a pártmunka célja: a nép egyre növekvő anyagi és szellemi szükségleteinek mind teljesebb kielégítése.

Erről megfeledkezni egyértelmű lenne a kérdés materialista felvetésétől való eltéréssel, a társadalmi fejlődés törvényszerűségeinek meg nem értésével, a szubjektivista, idealista álláspontra való süllyedéssel.

Az SZKP programja — éppen tanítóink nézeteivel teljes összhangban — nem olyan társadalomnak mutatja a kommunizmust, ahol a szegények egyenlősége alakul ki, hanem olyannak, amelyben megvalósul a társadalom valamennyi tagjának anyagi bősége és szellemi jóléte, biztosítottá válik a személyiség sokoldalú fejlő-, dése. Az SZKP programját áthatja a kommunizmus nagy és nemes eszméje: mindent az emberért, az ember javára.«

Hruscsov hangsúlyozta: »Magától értetődik, hogy nincs hi- básabb dolog, mint a marxistáknak—leninistáknak olyan

elképzeléseket tulajdonítani a kommunizmusról, hogy az a semmittevés és a jóllakott tét lenség eldorádója. Az SZKP programja, a XXII. pártkonr resszus dokument,,vnai tel’? erővel és határozottsággá hangsúlyozzák, hogy a kommunizmus és a munka egymástól elválaszthatatlan, hogy éppen a társadalom összes tagjainak öntudatos, önfeláldozó miunkája a kommunizmus építésének alapja, és hogy e társadalom javára végzett munkát a kommunizmus nagy eszméi hatják át. A kommunista társadalom megteremtése során alakul ki a magas fokú kommunista öntudatú és erkölcsi- ígű ember.«

»A kommunizmus anyagi- hnikai bázisa megteremtenek rendkívül nagy nemzetközi jelentősége van — mondotta a továbbiakban Hruscsov.

A két társadalmi rendszer versenyének és harcának jelenlegi körülményei között szüntelenül növelni kell a szocializmus anyagi erőit az imperializmus fölötti győzelem mielőbbi kivívása és megszilárdítása érdekében

az élet valamennyi területén, vagyis gazdasági, politikai és tudományos-technikai vonatkozásban egyaránt. Bármiféle eltérés ettől az irányvonaltól azt eredményezné, hogy megszűnne a szocializmus erőinek az imperializmus feletti fölénye, ez pedig hatalmas kárt okozna a szocialista tábornak, az egész világ forradalmi és felszabadító erőinek. A termelőerők olyan nagymértékű fellendülését kell elérnünk, úgy kell megerősítenünk a szocialista országok gazdasági és védelmi erejét, hogy a szocializmus erői mind megbízhatóbban és teljesebben védve legyenek az imperialista agresz- sziótól.«

»Éppen a Szovjetunió és az egész szocialista világrendszer termelőerői gigászi fejlődésének köszönhetjük, hogy a jelenkori imperializmus kénytelen számolni a szocialista táborral, a szocializmus reális erőivel: a világ haladó közvéleményének egybehangzó elismerése szerint o Szovjetuniónak és a többi szocialista országnak ez a hatalma jelenti a legfőbb akadályt az imperialista agresszió, az új világháború kirobbantásának útjában. Az imperializmus elleni sikeres harchoz nem elég a jelszó, a harc győzelmes viteléhez reális lehetőségiek kellenek. Ezek között a lehetőségek között a győztes szocializmus anyagi erői döntő, és egyre növekvő szerepet játszanak.«

»A mai viszonyok között — folytatta az előadó — épül, és már fel is épült a tényleges szocialista társadalom. Ma mér nem csupán az osztályöntudatra vonatkozó forradalmi felhívások, hanem elsősorban a szocialista országokban élő nagy tömegek gyorsan növekvő életszínvonalának példája hat a kapitalista országok dolgozóira. Ezekben az országokban még elég széles rétegek rabjai a burzsoá és a reformista ideológiának.

Ha a szocialista világ a kapitalizmushoz viszonyítva magasabb életszínvonalat ér el, ezzel ismét meg- zvőzően bizonyítja a nem -ocialista országokban ’ő emberek millióinak a - előnyeit, é<

'nbb hatalmas csapáit mér a kapitalizmusra.

Nem véletlen, hogy az amerikai imperialistákat leginkább az nyugtalanítja, hogy a program a kommunista bőség megteremtését tűzi ki feladatúi. Az amerikai imperialisták természetesen tisztában vannak azzal, hogy ha a Szovjetunió és a többi szocialista ország gazdasági vonatkozásban megelőzi a legfejlettebb tőkés- országokat is, akkor már az imperialisták semmilyen erővel sem tudják megállítani a kommunista eszmék győzelmi menetét.«

»A szocializmus, a kommunizmus példájának ereje különösen jelentőssé válik azért is, mert korszakunkban az önálló fejlődés útjára léptek emberek százmilliói az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országokban, miután lerázták vagy lerázzák a gyarmati rendszer igáját. Ezeknek az országoknak a népei előtt teljes nagyságában felvetődik a kérdés: milyen úton haladjanak tovább, a kapitalista vagy a nem kapitalista fejlődés útján.«

»Minél nagyobb sikereket arat hazánk, és aratnak a.szocialista országok gazdaságuk és kultúrájuk fejlesztésében, népeik életszínvonalának emelésében, annál könnyebben döntenek a fiatal nemzeti államok népei a szocializmus mellett. Ilyenformán világos, hogy minden szocialista ország, amely reális sikereket vív ki gazdasága fejlesztésében, a nép élet- színvonalának emelésében, nemzetközi síkon mozdítja elő a marxizmus—leninizmus eszméinek diadalát, és ezzel közelebb hozza a kommunizmus világméretű győzelmét.«

»Ismét hangsúlyozni szeretném — folytatta a továbbiakban az előadó — mennyire

nagy jelentőségű a kommunizmus építése szempontjából az anyagi érdekeltség lenini elve.

Alapjában véve helytelen lenne ebben az elvben valamiféle »engedményt« látni a burzsoá ideológia számára. A szocializmusnak ez az elve

egyáltalán nem hasonlítható a kapitalista haszonhajhászás- hoz. Hatalmas szakadék tátong a munka alapján megvalósuló szocialista elosztás és a burzsoá aranyborjú kultusz között, a kapitalista nye- resóghajhászás és azon szó. cialista elv között, amelynek értelmében az eredményesebb munkáért magasabb 'bér jár.

Ugyanígy teljesen helytelen szembeállítani az anyagi ösztönző erőket az erkölcsiekkel, az anyagi érdekeltséget az ideológiai nevelőmunkával. Az ideológiai nevelőmunka, az erkölcsi ösztönző erők fejlesztése és az anyagi ösztönző erők, az anyagi érdekeltség fokozása elválaszthatatlanul összefügg egymással. Az erkölcsi és az anyagi ösztönző erők kölcsönösen fokozzák egymást, és ugyanarra a célra irányulnak. Mindennemű szembeállításuk csak ártalmas lehet a kommunista építés ügyére.

Rövid idő alatt meg kell kétszerezni, sőt háromszorozni a legfontosabb mezőgazdasági termények termelését

Hruscsov ezután rámutatott, hogy a XXII. kongresz- szus után az SZKP Központi Bizottságának plénuma első ízben ült össze a kommunista építés konkrét feladatainak megvitatására. A napirend: a párt feladatai a mezőgazdaság vezetésének megjavításában, A plénum előtt a mezőgazdaság dolgozói területi értekezleteket tartottak. Ezeknek az értekezleteknek az volt a céljuk, hogy feltárják azokat a folyamatokat, amelyek ma a falvakban tapasztalhatók, és helyes következtetéseket vonjanak le a szocialista mezőgazdaság további fejlesztéséről.

»Mi a . múltban is hangsúlyoztuk, hogy a népgazdaság fellendítése az egész nép ügye. Most azonban, amikor kidolgoztuk e fellendülés távlati tervét, amikor hallatlan magaslatokat kell elérnünk a mezőgazdaság fejlesztésében, a párt újra az egész néphez fordul a felhívással: a szovjet rendszer teljes erejével hódítsa meg ezeket a magaslatokat.«

A mezőgazdaság a szó szoros értelmében minden ember érdekeit érinti: a mező- gazdaság fejlettségének színvonala jelentősen meghatározza a nép jólétét. »Ezért

a mezőgazdaság további fellendítését, az élelmiszerek termelésének növelését az egész párt, az egész nép ügyének kell tekintenünk.«

Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy csökkentjük az iparral szemben támasztott követelményeket. Bár az ipar munkájában is mutatkozik számos hiányosság, az ipar egészében mégis sikeresen fejlődik, tartja a hétéves tervben kitűzött ütemet.

Az előadó adatokkal jellemezte a szovjet ipar fejlődé- 'ét.

Az ipar teljes termelése a i(íws terv eddig eltelt há- í rom éve alatt 33 százalékkal

növekedett a hétéves tervben előirányzott 27 százalék helyett. Az ipari termelés tényleges növekedése évente átlag 10,1 százalék volt a kitűzött 8,3 százalékkal szemben.

A Szovjetunió a mezőgazdaság fejlesztésében is jelentékeny sikereket ért el.

A párt az egész nép támogatásával megszervezte a szűzfölriek megművelését — mondotta Hruscsov. — Hazánkban rövid idő alatt 42 millió hektárnyi új földet műveltek meg.

»A Szovjetuniónak ma szilárd és megbízható bázisa van ahhoz, hogy ellássa a lakosságot hússal, tejjel és miás termékekkel. Ez a bázis a kolhozok és szovhozok közös állattenyésztése,

Hruscsov rámutatott, hogy a párt intézkedései eredményeként az SZKP Központi Bizottságának 1953. szeptemberi plénuma óta eltelt időszakban a szocialista mezőgazdaság minden ága jelentékeny sikereket ért el. Adatokat sorolt fel, amelyek alátámasztják, hogy a Szovjetunióban az elmúlt hét-nyolc év alatt megnövekedett a szemes termények, a hús és a tej termelése és állami felvásárlása.

Ennek ellenére élesem bíráljuk a mezőgazdaság helyzetét — mondotta Hruscsov. — Arról van szó, hogy alapvetően megváltoztak a mező- gazdasággal szemben támasztott követelmények.

Hruscsov így folytatta: »Nem üres szólamokra van szükségünk a gabonaprobléma megoldásáról, hanem gabonára és más élelmiszerekre.«

Emlékeztetett arra, hogy a XIX. pártkongresszuson Malenkov kijelentette: a gabonaprobléma megoldódott. A kongresszust követően ilyen kérdések érkeztek a Központi Bizottsághoz: »Ha a gabona- probléma megoldódott és elég gabona van az országban, akkor miért árusítanak keverék anyagokból készült kenyeret?« Sztálin erre majdnem hogy kártevéssel vádolt sokakat, választ követelt arra, hogy miért- kévés a kenyér? Nem tudta, hogy nincs mit eladni.

»Nekünk nem számakrobatikára van szükségünk a gabonaprobléma megoldásáról, hanem arra,, hogy ténylegesen megváltozzék a helyzet. Rövid idő alatt meg kell kétszerezni, sőt háromszorozni a legfontosabb mezőgazdasági termékek termelését.«

Az előadó hangsúlyozta, hogy az élelmiszer-szükséglet gyorsan növekszik, s ez a növekedés a jövőben még gyorsabbá válik. Ez teljesen érthető is. Szaporodik a lakosság, emelkedik a reálbér színvonala, növekszik a dolgozók jövedelme.

A Szovjetunió egész lakossága 1953 után 29 millió fővel növekedett, s ebben a városi lakosság növekedése 28 millió volt — közölte Hruscsov. — Ez a növekedés nagyobb, mint Svédország, Norvégia. Hollandia és Dánia lakosságának száma együttvéve. Csupán a legutóbbi három évfolyamán a Szovjetunió lakossága 11 millióval gyarapodott.

»Lakosságunk a jövőben is növekedni fog. Ez örömmel tölt él bennünket. A Szovjetunió végtelenül nagy ország, s ahogyan mondani szokták, mindenkinek jut hely a nap alatt, minden ember számára lesz munka. Nyilván nincs messze az az idő, amikor hazánk lakossága eléri a 250— 280 millió főt« — mondotta Hruscsov.

A lakosság növekedésével együtt a Szovjetunióban évről évre növekszik a dolgozók jövedelme. Az adók csökkentésének és a kölcsön jegyzés megszüntetésének beszámításával 1959—1961 folyamán, vagyis három esztendő alatt a dolgozók jövedelme

(Folytatása a 2. oldalotnj