Somogyi Néplap, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-29 / 74. szám

SOlWOGYf NÉPLAP 6 8 Csütörtök, 19ÖS. március FILMSZÍNHÁZAINK MŰSORÁBÓL A PÉLDAKÉP Vörös Csillag Római történetek Nagy esemény Kó­ma egyik negyedé­ben: Alvaro, akit ké­selésért ítéltek el, kijött a börtönből. Barátai tisztelettel veszik körfii, hiszen a börtönben annyi "remek* ötlete tá­madt. Alvaro gon­doskodik róla, hogy ennek a megbecsü­lésnek alapja is le­gyen. Rögtön előáll tervével: négyen re­mekül jövedelmező szállítási vállalatot fognak alapítani! Az ötletek sorban monda­nak csődöt, mígnem Alvaro is igazán dol­gozni kezd egy autó­mentő vállalatnál. Szabad Ifjúság Méreg fiatal A vegyigyár technikusát bízza mérnöke, hogy sürgősen javítsa meg a nemrég érkezett metil alkohol megsé­rült tartályát. A tar­tály javítgatás köz­ben jut eszébe, hogy benzin híján a me* tilalkoho! is megte­szi a dolgát, mehet motorkirándulásra. Mielőtt hazamegy feltankol, a maradék alkoholt pedig elrejti a raktárban. Nem sokkal utána két munkás akad az el­dugott üvegre. A metilalkohol elindul —< immár ártalma­sabb útjára =* meggypálinkaként— jocxxxxxxxxxxx50oooooooooooooocxxxxxxxxxx:oocxdooooooooocxxx)ocxxxxx3oooo — Amikor egyik osztálytár- |sát megkérdezték, kit tart kö­vetendő példának magja előtt ;a tanulásban, Gerhát Gáspár nevét említette. Azt is elmon­dotta, hegy máért: »-Rendkívüli akaratereje van. Hihetetlen erőfeszítéssel tanul.« Egyik alkalommal történelemből nem tudott felkészülni, ekkor óra után odajött hozzám: Tanár úr — mondta —, tudom, hogy ez nagyon szégyenletes, ahogy Imost szerepeltem, restellem is magjaim, de a családi gondok nagyon lekötöttek. Engedje' meg, hogy a pótbeszáimol ón helyrehozzam a mulasztást Amit megígért, nem is felej­tette el. Szívesen segítjük őt, iimert nagyon elszántan akar törekszik. Ilyen emberek láttán érzi igazán a tanár, hogy mennyire érdemes a fel­nőttekkel foglalkozni. Mindezt Nagy Béla, a me- igazdaségi tagosat tanulmá­nyi vezetője mondta el egy 'egyszerű munkúsemberről, aki most végzi a Kaposvári Köz- ídasági Technikum levelező tagozatának negyedik osztá­lyát Gerhát Gáspár most itt ül 'előttem. Szőkésbarna hajú, nyugodt fiatalember. Éüetút- járól, a tanulás nehézségeiről beszél. A csehszlovákiai Nasz- vadban született itt töltötte gyermekkorát. Szülei szegény­parasztok voltak. Az általános iskolát otthon végezte el. 1947-ben a család áttelepült Magyarországra. A hencse— kadarkúti erdészetben dolgo­zik. Segédmunkás. — Egyszer olvastam az új- jgban, hogy lehet jelentkez­ni a közgazdasági technikum levelező tagozatára. Miért ne próbáljam meg? — gondol­tam. Ha sikerül jó, ha nem, hát nem. Nagyon megörültem, amikor megkaptam az értesí­tést, hogy fölvettek; Gerhát Gáspár azóta som­ba tönként könyvekkel, füze­tekkel megrakott táskával in­dul útnak Szabásról. Az állo­másig hét kilométer, visszafe­lé ugyanennyit kell gyalogol­nia. Nagyon sok akadály tornyo­sul zavartalan tanulása elé. Nappal kemény munkát kell végeznie Igaz, a fakitermelés gépesítve van, könnyebben ha­lad a munka, mint régen, de mégsem könnyű. Erős akarat és elszántság kell ahhoz, hogy este 10—11 óráig fent legyen valaki. Sokszor lecsukódna a szem, csábít az ágy, Gerhát Gáspár azonban nem hagyja magát. Újra és újra nekiül a leckének. Aztán a családi gon­dok, a megélhetés. — A feleségem már nem is egyszer le akart beszélni: Gáspár, hagyd abba a tanu­lást, ügy sincs semmi értelme De nem engedtem. Nincs iga­zad*— válaszoltam. Ma szük­ség van tanult emberekre Nem tagadom, sokszor nem ment a matematika Szomszé­dunkban lakott egy fiú, aki Keszthelyen tanult a Mező- gazdasági Akadémián. Átmen­tem hozzá, hogy segítsen. Mi­kor megmagyarázta, mindjárt sokkal könnyebben ment a ta­nulás. — Melyik tantárgyak men­nek könnyebben? — Legjobban szeretem a ter­vezést, a történelmet és az irodalmat. A statisztika és a matematika egy kicsit nehe­zebb, de megbirkózom ezek­kel is. — Nem fél az érettségitől? Elmosolyodik: — Amennyi­re egy diák félhet vizsga előtt. Nem lesz könnyű, hét tan­tárgyból lesz érettségi vizsga, négyből írásbeli. Egy-egy tan­tárgyból 25 tételt kell kidol­gozni. — S ha sikerű!? —• Még nincs különösebb tervem, csak sikerüljön, ez a lényeg. _ Gerhát Gáspár csak egy a korszerű műveltség, a na­gyobb tudás elsajátításáért küzdők közül. S egyre töb­ben lesznek a hozzá hason­lók. K. I. I Április 18-án kezdik forgatni a második ■agyar—csehszlovák koprodnkciós filmet A Szent Péter esernyője után most újabb csehszlovák—ma­gyar koprodukciós film forga­tására készülnek. Az újdonság * címe Vasárnap — hétköznap. Forgatókönyvét Máriássy Ju­dit írta, rendezője Máriássy / Félix, operatőrje Illés György. A történet Prágában és Buda­pesten játszódik, s egy cseh­szlovák zongoraművésznőről és magyar tolmácsáról szól. Néhány név a főszereplők kö­zül: Ruttkai Éva, Gábor Mik­lós, Jana Brejchová és Jaros- lav Marvan. Kitűzték az első forgatás napját; az új film al­kotói a tervek szerint április 18-án, Prágában kezdik meg a fölvételeké^. (MTI) Új rövidfilmeket fejezteit be a Budapesti Filmstúdióban Üj rövidfilmeket fejeztek be a Budapesti Filmstúdióban. A tech­nika az ember szolgálatában című népszerű tudományos újdonság az orvostudományt segítő, életmentő gépeket mutatja be. A film rende­zője György István. Kollányi Ágoston Földből és tűzből címmel forgatta legutóbbi filmjét. A most elkészült alkotás két világhírű ma­gyar kerámikus, Gorka Géza és lánya, Gorka Lívia művészi stí­lusát, alkotóműhelyét és legszebb műveit mutatja be. (MTI) Űj anyagot találtak a vérben Washingtonban most orvos­szakértők ellenőrzik Walter Seegers biokémikus fölfedezé­sét, aki szerint az »autoprot- rombin« nevű, általa izolált vegyianyag az emberi vérben »forradalmasíthatja a szívba­jok és vérmegbetegedések ed­digi kezelését«. A biokémikus szerint az autoprotrombin ún. átmeneti anyag és vérrögöket okozó trombin és az alvadás bekövetkezését közvetlenül ki­váltó protromöin között. Elárverezik Luther egyik levelét Marburgban rövidesen el­árverezik Luther egyik levelét, amelyben a reformátor 1524 októberében arra kéri Baum­gartner nürnbergi patríciust, hogy vegye feleségül a zárdá­ból elszökött Katharina von Borát. Miután Baumgartner nem teljesítette a kérést, Luther nyolc hónappal később maga vette feleségül a volt apácát, s három fia és három lánya született tőle. /» pályaudvar üvegtetős Cst, csarnoka alatt go- molygott a füst, cso­magot szállító kocsik szalad­tak tülkölve, utazni készülők és vendégeket várók nyüzsög­tek. Turinénak már kóválygott a feje a sokaságtól, nem volt hozzászokva ilyen nagy tömeg­hez, ekkora forgalomhoz, s rá­adásul ez az izgalom ... Vala­mi szüntelenül szorította, foj­togatta a torkát, kivált, ha rá­pillantott a gomblyukában pi- rosló szegfűre. — Ezzel kell érkeznie — gon­dolta —, így írta. Vajon észre- veszi-e a piros szegfűt? Meg­írtam-e mindent pontosan? — villant keresztül az agyán. — Igen, közölte, hogy felutazik a papa elé Pestre, azt is, hogy hol fog állni a pályaudvaron, és hogy a piros szegfűről meg­ismerheti. Mert ugye, ötéves volt, mikor a papa kiment Amerikába, s azóta bizony har­minc év telt el! Az utasok özönleni kezdtek kifelé. Turiné arcát kiverte a veríték, s szinte belefájdult a szeme a nagy figyelésbe. Egyik pillanatban a találkozás perce járt a fejében, a másikban meg összekuszálódott minden, ami ez alatt a harminc év alatt tör­tént: a mama korai halála, hosszas egyedülléte, aztán a házassága, az első levél, amit apjával váltott, apjának máso­dik házassága... Talán ezek azok. Nem, még­sem! Ránéztek a •szegfűre, és továbbléptek. Turiné mélyen nézett mindegyik arcába, de hiába. Fogyogattak a vendéget várók, s ő még mindig egye­dül volt. Aztán hirtelen sza­ladni kezdett végig a megürült cÁ p apa keidet'óz szerelvény mellett, közben egyetlen szót morzsolt ajkai közt: — Édesapám, édesapám ... Futott a kijárathoz. Alig lé­pett ki, hogy körülnézzen az utcán, kattant mögötte a zár, a kapus bezárta az ajtót. Egyedül maradt. Kihúzta gomb­lyukából a szegfűt, és könny csordult alá a szeméből. nápadtan, összetörtén szállt le otthon, a ta­nácsház előtt a busz­ról. Megállt egy pillanatra. Es­te volt. Csupán a tsz-iroda ab­lakából világított még fény. Továbbment, minek nézzen be? Ha a papával volna, akkor mindjárt bevinné, hadd ismer­je meg, kik irányítják életüket. De így? — Jó estét, Tériké! —* rez- zentette föl egy hang. —; Jó estét, Kovácsáé! — Hát maga itt bandukol, amikor otthon vendégek vár­ják? — Micsoda?! — kapta föl fe­jét. — Hát megjöttek?! Elke­rültük egymást? Választ sem várva futni kez­dett: Csöndben megyek be — gondolta. — Meglesem őket. Hiszen a papa még nem is is­meri Sanyit, vajon miről be­szélgethetnek? Óvatosan nyi­tott be a kertkapun, de az öreg jószág nem mondva le minden­napi szokásáról, most is han­gos nyikorgással köszöntötte a belépőt. Abban a pillanatban kicsapódott a konyhaajtó, s mire föleszmélt, »Téri, Teri­kém!* kiáltással ott csüngött nyakában egy ősz hajú asz- szony. Az eddig lefojtott izga­lom zokogásban tört utat ma­gának ... Ott edit a papa is hófehér hajjal, folyt a könnye. Mást se lehetett hallani a kis konyhá­ban, mint ezt: »Édesapám! Te- rikém! Mama!-* Ki tudja, hány­szor mondták, hányszor ölel­ték meg egymást... Már haj­nali hármat mutatott az óra, de még mindig beszélgettek. A mama ugyan keveset szólt, mert nemigen tudott magyarul, an­nál. többet az apa és leánya. Elmesélték egymásnak életük történetét Persze ezek csak jel­zések lehettek, nem is töre­kedtek többre, hiszen a papa itthon lesz három hétig ... /* faluban mindenki CyC. tudta, hogy hazajött látogatóba Turiné ap­ja, és magával hozta feleségét is. A régi ismerősök, barátok, mindenki találkozni akart Asztalos Jóska bácsival. Nem csoda hát, ha Turiék házában — kivált az első napokban — kéz kéznek adta a kilincset. De a csodák csak három napig tar­tanak. Túri Sándort hívta a kötelessége a közösbe, felesége sem akart nagyon lemaradni. Körülbelül két hét múlva az öreg Asztalos váratlan kérdés­sel állt lánya elé: — Te, Teri, körülnéztem a házban, s annyi szépet, jót ta­láltam, hogy ezt igazán nem reméltem. Mondd, ez valóban mind a tietek? Már úgy értem, hogy a sajátotok? Turiné meglepődve nézett apjára, aztán elnevette magát: — Hát persze, hogy a mienk, édesapám, tudja, hogy taka­rékosan éltünk mindig, azon iparkodtunk, hogy legyen va­lamink. Egy év múlva még több is lesz. Lassan már meglesz a pénzünk arra, hogy bővítsük a házat! Sok mindenen csodálkozott az öreg. Elégedettségére mi sem volt jellemzőbb, mint az, hogy mind többször sugdoló- zott a mamával. A vége az lett, hogy egyik este beszélgetés közben csöndesen megjegyez­te: — Tudod, Teri, visszahív en­gem az óhaza! Beszélgettem a mamával Egy év múlva nyug­díjaznak engem, és akkor vég­leg hazajövök. Lehet, hogy ide, lehet, hogy a mama hazá­jába. Csehszlovákiába. éhány nappal ezután ' szomszédasszonya megállította Turinét. — Nem állhatom meg, Teri, hogy el ne mondjam neked, mi történt. Képzeld, tegnap gyúrom a tésztát, egyszer csak kopognak, aztán bejön a papa. — Átment meglátogatni? S mi van abban olyan titokzatos? — Hallgass csak végig. Kí­nálom hellyel, beszélgetünk. Látom rajta, hogy valamit akár, de nem tudja, hogy hol is kezdje. Egyszer aztán ki­bökte: »Becsületből, tiszta szív­ből feleljen most arra, amit kérdek« — mondta, és olyan komoly arcot vágott, hogy majd megijedtem. Ezt kérdez­te: rTényleg mindig ilyen szé­pen élnek az én gyerekeim? Már szóval úgy értem, hogy ilyen boldogok, meg hogy eny- nyi mindenük van? Mert va­lahogy ez olyan hihetetlen ne­kem!* Hát tudod, Teri, akkor aztán én csodálkoztam, meg nevethetnékem is támadt, mert olyan aggódó, olyan komoly ké­pet vágott az öreg. Nem is áll­hattam meg, elmosolyodtam, és úgy nyugtattam, hogy »nem csalás, nem ámítás«, amit most lát, úgy van az máskor is, persze háztartás nincs kanál- meg tányércsörgés nélkül. Er­re a papa, mintha nagy kő esett volna le a szívéről, fel­derült, magához ölelt, és azt mondta, most már elhiszi, mert én vagyok a tizedik ember, aki­nél érdeklődött, s most végleg megnyugodott... Turiné csak állt, mit tudott volna válaszolni? Mosolygottá papa hitetlenkedésén, kedves »káderozási« módszerén. /Mikor hazaért, apja az \ újságot böngészte. El- 1 merültem olvasgatott, aztán a tűzhelynél szorgosko­dó lányához lépett: — Nem is hiszed, milyen bol­dog élménnyel megyek vissza — mondta. — Örülök, mert nemsokára újra találkozunk. És boldog vagyok azért is, mert meggyőződtem róla, hogy igen szépen éltek ... Hogy hogyan győződött meg róla, azt elhallgatta lánya előtt... Vörös Márta Kiárusításkor növekszik az elveszett tárgyak száma Egy párizsi áruházban a talált tárgyak osztályán ha­talmas forgalmat bonyolítot­tak le a kiárusításkor. Igaz, hogy csak öt esernyőt hagy­tak el a feledékeny vevők, de üzletzáxáskor több furcsasá­got is leadtak a talált tár­gyak osztályán, így egy ma­dárkalitkát kanárival, egy ezüstrókát, egy csomag pi­káns hangú szerelméslevelet és egy élő varangyosbékát. * * * Röviden PÁRIZS A francia nők állandóan fi­gyelik a vonalaikat; kedvükért centiméterszalaggal bélelt öve­ket hoztak forgalomba. LONDON A lancashire-i postások unat­koznak levélhordás közben; tranzisztoros rádiókat adtak nekik. MOSZKVA Egy irkutszki professzor ví­rust fedezett föl, amely elpusz­títja a hernyókat. NEW YORK Az alumínium lemezzel be­borított csirke fele idő alatt sül meg. * * * Strain amerikai kardiológus megállapítása szerint az élelem­be adagolt minimális mennyi­ségű cink és vanádium csök­kenti a szívroham lehetőségét. * * * „Vegyes érzelmek** Jean Cocteau arról vitat­kozott néhány írótársával, hogy miképpen lehetne a legérzékeltetőbben kifejezni a »vegyes érzelmeket«. Az írók a legkülönbözőbb elkép­zeléseiket ismertették, de a legnagyobb sikert maga Coc­teau aratta a következőkkel: »Egy férfi vadonatúj autót vásárolt magának; éveken át takarékoskodott, hogy meg­vásárolhassa álmai kocsiját. Az első napon az anyósa a kormány mellé ül, hogy ki­próbálja az autót. A férfi utánanéz, és észreveszi, hogy a kocsi váratlanul letér az útról, és egy szakadék felé rohan... Ami ebben a pilla­natban átjárja a férfit, az a kifejezés legigazibb értelmé­ben »vegyes érzelmeknek« nevezhető. * * * Élnek a jogaikkal! A japán Siko-Ku-szigeten vallási ceremónia keretében minden feleség évente egyszer egy jó marék iszapot vághat férje arcába. Ügy látszik, hogy az asszonyok nagy buzgalom­mal élnek ezzel a jogukkal, mert a teremtés koronái min­dent elkövetnek a régi hagyo­mány megváltoztatására. A férfiak kérik, hogy az iszap helyett rizsport vágjanak hoz­zájuk, a nők azonban tilta­koznak minden változtatás el­len. * * * A szárnyas iorgalmista A franciaországi Seine-et- Mame megyében különös bí­rósági per zajlott le. Az egyik vasútállomás főnöke vádat emelt egy az állomás mellett lakó háztulajdonos ellen. A vádlott papagája ugyanis megtanulta élethűen utánozni a vonatok indításá­nak jelét. Egyre gyakrabban megtörtént, hogy a vonatok nem a menetrend szerint, ha­nem a papagáj jelzésére in­dultak. A bírósági ítélet így hangzott: »A papagájt el keli kobozni!« Somogyi Hépttip Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskczbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra II Ft.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents