Somogyi Néplap, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-27 / 72. szám

Kedd, 1968. március 87. 3 SOMOGYI NCntf Az Erzsébet-rakodó ügye még nem fejeződött be... Pedig a múlt év őszén azt hittük, hogy minden rakodó- munkás és gépkocsivezető megnyugodott már. A kedé­lyeket az korbácsolta fel, hogy a MÁV lebontotta a SZEFU- részleg ámyékszékét, s az 57 dolgozónak a rakodótól több száz méterre kellett járnia. A jogosan félháborodó munká­sok nevében Törzsök György írt levelet a szerkesztőségnek, írása meg is jelent az Olva­sóink írják-rovatban. Kés­márki József, az Autóközleke­dési Vállalat igazgatóhelyette­se 14 nap múlva válaszolt a panaszra. A pecséttel, aláírás­sal ellátott levél szerint az il­lemhely elkészült; a késedel­met az okozta, hogy a MÁV csak hosszas sürgetésre je­lölt ki helyet. A panaszt te­hát orvosolta az illetékes, a levelek irattárba kerültek. „Már cikk is jelent meg, de hiába“ Februárban újabb panaszos levél érkezett az Erzsóbet-ra- kodóról. A SZEFU-részleg dolgozói részletesen beszámol­lak arról, hogy milyen elha­nyagolt a rakodók munkahe­lye, milyen kedvezőtlenek a munkafeltételek. S újra elpa­naszolták, hogy az 57 dolgozó­nak nincs illemhelye. »Már cikk is jelent meg, de hiába« — fakadtak ki a levélírók. Az ámyékszékét tehát csak az Au­tóközlekedési Vállalat novem­ber 23-i válaszában »épült kel-«, valójában se híre, se lalat a rajzokat még a mai napig sem nyújtotta be az ál­lomásfőnökségre. A panaszt tehát csak az AKÖV intézheti el« — zárta levelét Szabó fő­tanácsos. — Ez szemenszedett hazug­ság! — kiáltott fel Hoffmann elvtárs, amikor felolvastuk neki a MÁV válaszát. — Hi­szen éppen miattuk nem épít­kezhetünk. Ellentmondás var az AKÖV vezetőinek állításai között. Ezt alátámasztja a következő: Hoffman Sándor megemlítet­te, hogy már a KÖJÁL is írt az illemhely ügyében. Az irat­tárból előkerülő dokumentu­mokról azonban kiderült, hogy nem a KÖJÁL levele. A MÁV kerületi orvosi hivatala szólí­totta fél január 29-én a válla­latot, hogy április 1-ig épít­sen ámyékszékét a munkás­melegedő mellé. Hoffmann Sándor (a másolat szerint ő az aláíró) azt válaszolta dr. Marosy Ferencnek, hogy a vál­lalat csak a saját telkén épít­kezhet. A válasz bizonyítja, hogy nem a MÁV az illem­helyépítés kerékkötője. Hoff­mann elvtárs a »látszat ellen« azzal védekezett, hogy a leve­let nem ő írta(!?). Az előírás szerint 25 dolgo­zóként egy illemhelyet kell építenie a vállalatnak. A vécé a munkahelytől nem lehet 50 méternél messzebb. Véget kell hát vetni a huzavonának, s kötelezni kell az AKÖV-öt az előírás megtartására. hamva az Erzsébet-rakodón. Sántha. István, a panasz in­tézője helytelen tájékoztatás alapján írta meg a levelet, Késmárki József meg elolva­sás nélkül aláírta a félreveze­tő választ. A vállalat már régen orvo­solhatta volna a dolgozók: pa­naszát. Hogy miért nem intéz­kedtek az AKÖV vezetői, hallgassuk meg kifogásaikat. -Meg van kötve a kezünk, nem a vállalaté ez a terület, nem építhetünk rá« — pa­naszkodott Késmárki József. »A MÁV nem engedi, hogy a bé­réit rakterűiében építkez­zünk:« — mondta Hoffmann Sándor igazgató. Az utóbbi ki­jelentést a Pécsi Igazgatóság levelével vontuk kétségbe. Tudniillik dr. Szabó Tibor MÁV-főtamácsos is válaszolt a múlt év novemberében Tör­zsök György levelére. »A ka­posvári áUom ásf önök ség két hónappal ezelőtt közölte az AKÖV-vel. hogy a szükséges tervrajz beküldése után meg­építheti az illemhelyei. AváL ,,Elvtársak, ezt a részleget nagyon elhanyagolják!“ Az egyik munkás mondta ezt igen dühösen, amikor az Erzsébet-rakodón jártunk. Ne­ki is, a többi méltatlankodó­nak is igaza van. A vállalat­nak sokkal emberibb körül­ményeket kellene teremtenie a nehéz fizikai munkát végző dolgozók számára Itt van pél­dául a mele gedőnek és ebéd­lőnek használt kivénhedt bú- torszáüító kocsi. A BELSPED idejében iderakott kocsi äd- vül-belül piszkos, korhadt, A padló résein patkányok járnak fel. Cser Ferencnek a táská­ját, másnak a ruháját rágták ki. A rosszul záródó ablako­kon befütyül a szél, az egyet­len villanyégőt papírral szo­rították a foglalatba. Az ajtót nem lehet becsukni. A kocsi falén lógó ruhákból hol egy bicska, hol egy pénztárca tű­nik el. A szűk kocsiban csak két lóca van. Hely hiányában a munkások féle állva fo­gyasztja el ebédjét. — Ennél jobb megoldást, mint ez a bódé, én nem tudok! — szögezte le Késmárki Jó­zsef igazgatóhelyettes. A munkások azonban más véleményen vannak, szeretné­nek minél előbb túladni a ko­csin. Műszak végére a rakodók néha olyan feketék a szénpor­tól, mint a kéményseprők. Fü­rödni azonban csak a Berzse­nyi utcai telepen tudnak. Hó­nuk alá szorítják a tiszta ru­hát, s nyakig piszkosan sétál­nak végig a városon. Horváth Imre részlegvezető szerint az iroda előterében föl lehetne szerelni egy zuhanyozót, s akkor helyben tisztálkodhat­nának munka után a rakodók. Az éjszakai műszakban dol­gozók munkáját megnehezíti, hogy nincs lámpájuk, a fe­dett vagonokban az orrukig sem látnak. Rakodás, lapátolás közben baleset is történhet. — Adjon lámpát a MÁV! — vélekednek a vállalat vezetői. Miért a MÁV? A biztonsá­gos munkafeltételeket a válla­latnak kell megteremtenie! A rakodók egyik régi pana­sza, hogy a TÜZÉP szokola- berkd és vásártéri telepén többnyire föl- s nem lerakják a szenet. Sokkal magasabbra do­bálják itt a brikettet, mint amikor a vagonból a gépko­csira rakják, azonban csak a lerakás díját kapják. Az Au­tóközlekedési Vállalatnak szi­gorúan a munka minősége és mennyisége szerint kellene béreznie a rakodókat. A BELSPED-től egy mun­kásszállót és egy telepet is át­vett 1959-ben az AKÖV. A Laktanya utcai telepen fürdő, mosdó is volt. Mivel a városi tanács ezen a telken építi a vásárcsarnokot, a munkásszál­lást lebontották. Helyette nem biztosított másikat a vállalat A szakszervezeti bizottság­nak határozottan ki kellett volna állnia a SZEFU-részleg mellett. Meg kellett volna vizsgálnia, milyen körülmé­nyek között dolgozik ez az 57 ember, s javasolnia kellett volna a vállalat vezetőinek, hogy mielőbb javítsanak a ra­kodók helyzetén. Sajnos, ezt elmulasztották. ^ Az Erzsébet-rakodó dolgo­zóinak egyetlenegy kérésük van: teremtsenek végre ked­vezőbb munkafeltételeket számukra. A kérés jogos, a vá­llalatnak minél előbb teljesíte­nie kelt bajos Géza fFolytatás a 2. oMalml.i Egyebek között lehetővé vá­lik a háborúk végleges kiküszö­bölése az emberiség életéből. A szocialista világrendszer országai élvezni fogják a nem­zetközi munkamegosztás ösz- ;«es előnyeit. A tervszerű, arányos fejlődés törvényének érvényesülése or­szágaink világrendszerében egyre inkább az egységes, az egész szocialista világrendszert átfogó tervezés kialakulásának «anyába vezet majd. Fokoza­tosan megvalósul az az általá­nos törvényszerűség, amelyre Lenin úgy utal, mint »a világ minden nemzetének proletariá­tusa által közös terv szerint szabályozandó egységes világ- gazdaság létrehozásának ten­denciájára, amely tendencia már a kapitalizmus idején is egész világosan megmutatko­zott, és amelyet a szocializmus­ban teljesen meg kell valósí­tani«. (Lenin Művei 31. kötet. 141. old.) A 20 éves távlati tervekben előirányzott számos közös in­tézkedés a közlekedés, az ener­giahálózat és a víziutak meg­szervezésére, összekapcsolására 1980-ra teljes egészében meg­valósul. Hatalmas mennyiség­ben ontja majd az olajat az a nemzetközi olajvezeték, amely­nek építése jelenleg folyik a Szovjetunió, Leneyelország, Magyarország, a Német De­mokratikus Köztársaság és Csehszlovákia között. E bázi­son hatalmas olajfinomítóik épülnek majd, s termelni fog­nak a vegyipar új ágai Len­gyelországban, az NDK-ban és Csehszlovákiában. Jelentős lé­pést teszünk energetikai rend­szereink egyesítésére. Egyre több közös beruházásra kerül sor a szocialista országok kö­zött, s a gazdasági együttmű­ködés még szorosabbá fűzi kapcsolatainkat. A nívókülönb­ségek országaink között lénye­gesen kisebbek lesznek, mint ma, s előreláthatólag a szocia­lista országok többsége a kom­munizmus küszöbén áll majd. A hétköznapok kép* Nehéz lenne megmondani, hogy milyen lesz a hétközna­pok képe 20 esztendő múlva, hiszen nagyon sok tényező ha­tásával lehet és kell számol­ni, köztük olyanokkal is, amelyeket ma még aligha lát­hatunk élőire. Annyi bizonyos, hogy a technika csodái szélese tárják a lehetőségeket az ember előtt, s az anyagi javak bősé­ge soha nem látott színvonal­ra emeli az emberek életkö­rülményeit Ez kitűnik a szov­jet pártprogram előirányzatai­ból. Az elkövetkezendő húsz esz­tendő során, a 70-es évek vé­gére a szovjet társadalom egé­szen közel jut a szükségletek sascsnsi eloszlás elvének naegh valósításához. Megoldódik a lakáskórdés. Minden család­nak komfortos lakása lesz. Fo­kozatosan megszűnnek a lak­bérek, a közszolgáltatási és közétkeztetési díjak. Városban és falun egyaránt mindenki számára hozzáférhetők és in­gyenesek lesznek a bölcsődék, a napközi otthonok. Tömege­sen épülnék majd az ingyenes bentlakásos iskolák. Városban és falun kényelmes otthonok épülnek az aggok és rokkan­tak számára. Mindezek a jut­tatások 1980-ra elérik majd a lakosság reáljövedelmeinek fe­lét Jelentősen megrövidül a munkaidő, s ezzel lényegesen több szabad idő áll majd ren­delkezésre szórakozásra, tanu­lásra, pihenésre. A kommunizmusba való át­menet az egyérü szabadság és az állampolgári jogok maxi­mális fejlődését is jelenti. To­vább erősödik a szocialista demokrácia, s az állami szer­vek fokozatosan a társadalmi önigazgatás szerveivé fejlőd­nek; Mindez jelentősen átalakít­ja majd az emberek Setét, hétköznapjait a Szovjetunió­ban, s 1980-ra előreláthatólag eléri vagy megközelíti az em­lített szintet a legtöbb euró­pai népi demokratikus ország ÍS; Az előbbiekben vázoltak megvalósulásának természete­sen döntő nemzetközi és bel­ső feltételei vannak. A nem­zetközi feltételek közül a leg­főbb a béke biztosítása, a bel­ső feltételek közül pedig az, hogy a aaotáaüsfej világrend­Közelebb az élethez A pártmunka új módszerei a marcali járásban EGY FALUSI NÉNIKÉ keresd karán reggel a járása pártbizottság titkárát. Nagy panasza van, úgymond, »szá­ja, bírálata miatt elmarták« munkahelyéről, a sertések mellől. Szeretne visszakerülni, mert »én a tsz és a munka nélkül élni sem tudok«. Per­sze így, a helyzet ismerete nélkül lehetetlen dönteni; az igazság kiderítéséhez ismerni kell a körülményeket, meg kell hallgatni a másik felet is. A járási titkár nem mond­hat mást a panaszosnak, mint hogy utánanéznek a dolognak, és ha igaza van, megpróbálják rávenni a vezetőket, hogy ren­dezzék Matild néni ügyét. Az igazságkeresés a területi pártinstruktor feladata lesz. Ö az az igen fontos kapocs amely összeköti a pártvezető­ket és a helyi vezetést a já­rási pártbizottsággal. »Az instruktor hálózat nélkül el sem tudnám képzelni ma a pártvezetést« — mondja Szi­geti István elvtárs, a Marcali Járási Pártbizottság titkára. Egy-két hónappal ezelőtt átszervezték a járási pártbi­zottság apparátusát Erre az elhatározásra az a cél sarkall­ta a pártbizottság vezetőit, hogy az új helyzetnek, a meg­változott körülményeknek megfelelően közelebb vigyék a pártvezetést az élethez, az em­berekhez. Az új útra tért fa­lusi lakosság szocialista szel­lemű nevelésében, a szövetke­zeti nagyüzemek megszilárdí­táséiban nagy feladatok vár­nak a pártszervezetekre. Eh­hez a munkához, a nehézségek leküzdéséhez sok segítségre van szükség az izmosodó, az új feladatokkal ismerkedő alapszervezeteknek. A terme­lőszövetkezetek kommunistád még gyakran nem mernek kezdeményezni, az akadályok előtt meg-megtorpannak, ha nincs, aki bátorítsa, segítse őket. Tanácsokat, útmutatást várnak a járástól. Irányítani azonban csak úgy lehet, ha az irányítók jól ismerik a min­dennapi gondokat, bajokat, ha a jelzések szépítés nélkül, idejében eljutnak hozzájuk. Ezért tulajdonítanak olyan nagy fontosságot a járási párt- bizottságon az instruktonháló- zatnak. A PÁRTAPPARÁTUSBAN dolgozó pártmunkások nagy része most a falvakban tölt huzamosabb időt. A célból, hogy alaposain megismerked­hessenek a területtel, és hat­hatós segítséget nyújthassanak a pártszervezeteknek, a ré- dalmi pártinstruktarok vegye» gebbdnél kisebb körzeteket. nek részt egy«egy taggyűlésen; alakítottak ki, és nagy ön­állóságot kaptak. Alapelv, hogy az instruktorokat nem szabad nagyon alapos indok nélkül cserélgetni, áthelyez- getni. Hogy az instruktor valóban gazdája — s jó gazdája — le­hessen a gondjára bízott te­rület pártmunkájának, arra ösztönzik, hogy önállóan dől gozzék, s olyan ügyekbe is beleszóljon és intézkedjék amelyekkel azelőtt a járási titkárhoz, pártbizottsághoz fordultak. Körzetében az ins­truktor a járási pártbizottsá­got képviseli. Természetesen nem sértheti meg a kollektív vezetés elvét, s nem dönthet a kollektív testület helyett pl. személyi kérdésekben. Bizo­nyára ezután is akadnak majd, akik a járási pártbizott­ság titkárát keresik föl egy- egy panasszal, ám ha nincs szükség a kollektív testület beavatkozására, a panasz visszakerül az instruktorhoz, és neki kell igazságot tennie. Ezzel is növelik tekintélyét, önállóságát. Az instruktor se­gít a pártszervezetnek a tag­jelölt- és tagfelvételben; részt vesz a kommunisták taggyűlé­sein, rendezvényein; javasla­tokat ad a pértoktatással kap­csolatiban: rendszeresen ta­nácskozik a termelőszövetke­zetek, a tanácsok vezetőivel, s támaszkodik rájuk. NAGT FELELŐSSÉGE és rengeteg elfoglaltsága van a pértinstruktoirnak. Egyedül képtelen is lenne meg­birkózni a feladatokkal. Számoltak ezzel a pártbizott­ságon is. A cél éppen az, hogy társadalmasítsák a pártmun­kát, s lehetőleg minél több tapasztalt, képzett párttagot vonjanak be az irányításba. Minden instruktornak van vagy lesz 3—5 munkatársa, olyan élvtánaab, akik ott lak­nak és dolgoznak a körzetben, s eléggé képzettek, tapasztal­tak ahhoz, hogy mint társa­és ott helyes álláspontot segí­tenek kialakítani egy-egy kér­désben. Ezenkívül mintegy öt­ven társadalmi pártmunkás segít a pártbizottság vezetői­nek a különféle feladatok el­végzésében, Egy ilyen csoport járja a falvakat, és segít a párt- és tsz-vezetésnek az úgynevezett családi tervek el­készítésében. Más elvtársakaifc azzal bíznak meg, hogy vizs­gálják meg a pártoktatás hely­zetét, vagy gyűjtsék össze a téli tervek végrehajtásában szerzett tapasztalatokat. Jóllehet ma kevesebben dolgoznak benn a pártbizottsá­gon, az adminisztráció mégis ugyanúgy elkészül, mint ko­rábban. Ami például eddig nemigen fordult elő, minden pártszervezet elkészítette és beküldte negyedéves munka­tervét. Régebben a pártappa- rátusban dolgozó hivatásos pártmunkásoknak nem volt annyi idejük, hogy alaposan tanulmányozzanak minden taggyűlési jegyzőkönyvet. Most célul tűzték, hogy —• ugyancsak társadalmi párt­munkások bevonásával — el­olvasnak, értékelnek minden jegyzőkönyvet, s ha intézke­désre van szükség, lesznek, akik felhívják erre a figyel­met. MA MÉG KORAI VOLNA végleges következtetéseket le­vonni, hiszen új kezdeménye­zésről van szó. Azonban fi­gyelemre méltó ez a próbálko­zás, mert — mint Szigeti elv- társ megjegyezte — nagyon fontos, hogy az ember sohase érezze azt, hagy ami van, az megmásíthatatlan. A marcali élvtársak úgy vélik, hogy a pártmunkának ez a módja sokkal hatékonyabb, és köze­lebb áll az élethez a réginél, de ha az élet megint mást követel, akkor ehhez sem fog­nak görcsösen ragaszkodni, utat engednek a jobbnak, ész­szerűbbnek; Varga József ..............................................."........; I s zer orajzágai mennyire tud- ? nafc élni lehetőségeikkel, | mennyire tudják kihasználni a j szocialista társadalom elő- ? nyelt. } A várható fejlődésiek őrié-? sí jelentősége lesz a két rend-? szer békés versenyében. Atő-J kés rendszer még nehezebb | helyzetbe kerül majd, s egyre? inkább elveszti értelmét a fea-1 pitaüista országokban, levő nép-? tömegek előtt A gazdaságilag gyengén fejlett országok né­pei számára pedig egyre foko­zódó vonzóerőt, példát jelent majd a szocialista világ. A kapitalizmus semmiféle hasonló távlatot nem tud nyúj­tani az emberiség számára. Frank Barnett, az amerikai »Richardson kutatási alapít­vány« igazgatója »Kelt 1973« című cikkéiben például a tő­kés rendszer ijesztő mértékűt hanyatlását vázolja fel ríva-1 sói előtt az »időgépen« tett* Küldött közgyűlést tartott az ÉDOSZ utazásáról beszámolva a Wes-1 megyei választmánya tér® World című folyóiratban. ? Erre az időre szinte már 53 f Pénteken délelőtt az EDOSZ ország, tehát a világon maiművelődési házában tartotta létező államok többsége szo-fmeg IV. küldöttközgyűlését az cialista rendszerben él majd, ? Élelmiszeripari Dolgozók Szak­230 ezer egy- és kétnyaras halat Chlorociddal oltanak be hasvízkór ellen a mikei telelte tőnél. Fellendült a szocialista brigádmozgalora az élelmiszeriparban s a kapitalizmus Észak-Ameri- Vszervezetének megyei bdzottsá- kára, néhány dél-amerikai or-lS^ Á beszámoló mcgallapítot- szágra és Nyugat—Európára ? úi, hogy 1960-ban a megyénk korlátozódik. »1973 — írja — ? élelmiszeriparában dolgozók a kapitalista Amerika ereje §82,5 százaléka, tavaly pedig olyan gyorsan csökken, mint | már 89,8 százaléka volt szak- Angliáé a Disraeli és Eden 1 szervezeti tag. A tagdíjbesze- mvniszterelnöksége közötti 81 jdési tervet 28 100 forinttal túl­erőé» ...« «teljesítették. Fejlődik a mun­Dc. Simái Mihály ikaversenymozgalofn, Az elmúlt két évben húszra emelkedett a szocialista brigádok és negy­venre a szocialista címért küz­dő közösségek száma. Tavaly 378 újítást nyújtottak be a dol­gozók. Egyik-másik vállalatnál megesett, hogy az elfogadott újításokat nem vezették be. A küldöttközgyűlés meghall­gatta a számvizsgáló bizottság beszámolóját, majd újjáválasz­totta az ÉDOSZ megyei bizott­ságát és a számvizsgáló bízott-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents