Somogyi Néplap, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-25 / 71. szám
1MB. méretes S&. 3 SOMOGYI # NEMZETKÖZI SZEMLE Algír-Buenos Aires—Genf 1954. november 1. — 1962. március 18. Ez a két dátum örökre jelzőköve marad Algéria történelmének. Az első a nemzeti függetlenségért indított felszabadító harc első napja, a másik az algériai nép történelmi győzelmének napja. A Genfi-tó partján fekvő eviani Hotel du Parc szalonjában aláírt és hétfőn délben életbe léptetett egyezmény az egyik legvéresebb és legkegyetlenebb gyarmati háborút zárta le, amely a szó igaz értelmében megtizedelte Algéria lakosságát. Algéria népe azonban még távol van attól, amiért vérét ontotta. A héten lepergett események is ezt tanúsítják. Ben Khedda miniszterelnök már vasárnap esti rádióbeszédében arra intette az örömben osztozó honfitársait, hogy »a fegyverszünet még nem béke«. De Gaulle rádiónyilatkozatával egy időben az OAS kalózrádiójában Sálán tábornok általános támadásra hívta fel híveit, szerdán pedig bejelentette, hogy »ideiglenes kormányt« alakít. Az utcákon megjelentek Sálán általános mozgósítást elrendelő plakátjai. A hét közepén az OAS bandái megkezdték véres támadásaikat az arab lakónegyedek ellen. A francia hadseregtől rabolt nehézfegyverekkel, aknavetőkkel, ágyúkkal támadtak a védtelen arab lakosságra, sőt helyenként francia csendőrökkel és sorkatonákkal is összetűztek. Párizsban a minisztertanács, majd a nemzetgyűlés viharos üléseken tárgyalta meg a fegyverszüneti egyezményt: osztják már az új algériai tisztségeket is, de az OAS-szal szemben még mindig a régi cinikus közöny tapasztalható. Válság robbant ki Argentínában a vasárnapi választások eredménye miatt. Frondizi Amerika-barát pártja megbukott, a szavazók többsége szembefordult Ffondizi politikájával, mert az 1958-as választási ígéretet megcsúfolva kiárusítják az ország kincsét az amerikaiaknak. A peronisták 1955 óta most először indulhattak a választásokon. Ezt a tábornokok a belügyminiszter bűnéül .róják fel, el is kergették. Ez a széles alapokon szervezett mozgalom Peron diktatúrájának idején bizonyos előnyöket harcolt ki a dolgozó rétegeknek, ezért Peron bukása után is számottevő erőt jelentett Argentínában. Ezt az erőt növelte az erősödő Amerika-ellenes hangulat a hosszú bérharcok; a Punta del Este-i események után a Kuba iránti szolidaritás, és nem utolsósorban az, hogy ezen a választáson a kommunisták is támogatták őket. Ugyanis a kommunista párt véleménye szerint egy széles akcióegységben összefogott demokratikus és antiimperialista front mélyreható gazdasági, politikai és szociális változásokat tud kiharcolni. Washington az évi százmillió dolláron kívül Frondizi támogatására közvetlenül a választás előtt újabb százötvenmillió dollárt adott a »Szövetség a haladásért« újkolonialista, Latin-Ameri kanak szánt program keretében. Ez azonban nem hatott úgy a választókra, ahogyan arra Washington számított. Az eredmény megdöbbenést és zavart okozott. Mint tudjuk, az argentin reakció megsemmisítette a szavazás eredményét, a miniszterek egy részét lemondatták, és most voltaképpen a hadsereg gyakorolja a hatalmat. Nem jó szemmel nézik az amerikai nagytőkések a genfi 18 hatalmi leszerelési értekezletet. A Scotsman egy nagy amerikai fegyvergyár igazgatójának szavait idézi; »A leszerelés olyan pokoli találmány, amelyet a kommunisták eszeltek ki, hogy tönkretegyék vele az Fgyesült Államokat.« Egyelőre nem sok »veszély« fenyegeti ezeket az urakat, bár Géniben m'scdik hete »teljes üzemmel« dolgozik a magas szintű diplomáciai gépezet. A plenáris üléseken kívül bizottságok működnek, és az értekezlet falain kívül folytatódnak a kötetlen beszélgetések. Mindenütt az tapasztalható, hogy a Nyugat kerüli az érdembeli vitát, s ügyrendi javaslatokkal, bizottságok élet- rehívásával akarja szétforgácsolni a teljes leszerelés, az atomfegyverek betiltásának sürgető ügyét. A semlegesek felhívták a nagyhatalmakat, hogy április közepéig egyezzenek meg az atomcsönd feltételeiben, Kennedy meg tegyen le arról a tervéről, hogy légköri robbantást hajtat végre. Rusfc és Home újra és újra Nyugat-Berlint és a német kérdést hozza szóba, ám Gromiko nem zárkózik el attól, hogy a berlini válságot is megoldják. Készségét mi sem bizonyítja jobban, mint hothar-Bolznak, az NDK külügyminiszterének megjelenése Genfben. »Nagy genfi szó- párbaj«-ról írnak a különtudósítók, de hozzáteszik; jő hangulatban folynak az eszmecserék, Egyre többször utalnak a csúcstalálkozóra. Bár eddig nem értek el semmi konkrét eredményt, ennek ellenére derűlátóan ítélik meg annak lehetőségét, hogy Hruscsov javaslatának megfelelően még ebben a félévben létrejön a legfelső szintű találkozó. Biztató jelek mutatkoznak a kozmoszén együttműködést illetően. Hruscsov február 21-i javaslatát kedvező Kennedy- válasz követte. A szovjet kormányfő szerdai válaszüzenete után pedig már a szovjet és az amerikai űrkutatás vezető szakembereinek találkozójára került sor. Ezzel újabb csatorna nyílt meg a Szovjetunió és az Egyesült Államok érintkezésében. De annak ellenére, hogy itt csupán »égi együttműködésről« van szó, az eredményektől függően jó hatással lehet a »földi együttműködésre« is. (Folytatás a 2. aMalrót) kutatok csábító célpontot jelentenek a nukleáris csapások számára, s mindig súlyos veszteségek veszélye lebeg majd a fejük fölött. Mint megjegyeztük, azelőtt az ellenfél fölötti fölény megteremtéséhez arra volt szükség, hogy a rámérendő csapás irányában friss erőket és eszközöket vonultassanak fel, s ezeket a hadműveletek során feltöltsék. Manapság viszont elegendő a csapás irányában áthelyezni a nagy hatósugarú rakéták tüzét, más szóval elegendő a rakéták röppályájával való manőverezés az emberanyaggal való manőverezés helyett. A nukleáris rakétafegyverek alkalmazása tehát bármely méretű fegyveres harc menetére döntő befolyással van. Nem lehet azonban azt állítani, hogy a nukleáris/ töltetet hordozó rakéták képesek egy háborúban felmerülő valamennyi feladatot megoldani. Ezért szükség van más eszközökre és fegyvernemekre is. Csak ezek erőfeszítéseinek jó összehangolása hozhatja meg a kívánt eredményt: az ellenfél teljes megsemmisítését. A SZOVJET FEGYVERES ERŐK valamennyi ágában a fő fegyverzet a rakéta. A legnagyobb hatósugarú interkontinentális rakéták a stratégiai rakétaegységek fölszerelésében találhatók. Ezek csapásat döntő jelentőségűek lehetnek. A szárazföldi csapatok, a légierők, a haditengerészeti flotta alakulatainak egész tevékenységét — különböző mértékben — összehangolják a stratégiai rakéták csapásaival, s az ezek által a csapások által elért eredmények realizálására irányítják. A szárazföldi csapatoknak, amelyekben nagy erejű tankés motorizált egységek vannak, operatív taktikai rakéták állnak rendelkezésükre. A tankés motorizált egységek feltartóztathatatlan előrenyomulásuk során együtt fognak működni azokkal a* ejtőernyős egységekkel, amelyeket mélyen az ellenséges állásokon belül a nukleáris csapások után dobnak majd le A légierőknek olyan rakétaeszközök állnak rendelkezésükre, amelyek jelentős mértékben növelik a légierőknek azt a képességét, hogy a levegőiben repülőgépeiket Semmisítsenek meg, s a szárazföldön és a tengerei súlyos csapásokat merjenek az ellenségre. A légvédelmi egységek növekvő erejének ugyancsak az irányítható légvédelmi rakéták képezik alapját, amelyek az ellenség repülőgépeit nagy magasságokban semmisítik meg. így például az amerikai U—2 kémrepülőgépet, mint ismeretes, húszezer méter magasságban lőtte le az első ellene küldött szovjet rakéta. A modern haditengerészeti flottának olyan rakétái vannak, amelyek helyettesítik e. hagyományos tüzérséget, amelyet pedig még nemrég is a nagy felszíni hajók megsemmisítésének fő eszköze gyanánt tartottak számon. A tengeralattjárókat ma rakétákkal szerelik föl, ennek eredményeként megnőtt a tengeralattjáró-flotta szerepe mint szárazföldi objektumokra csapást mérő stratégiai eszköz szerepe is. A rakétafegyverek rohamos ütemű fejlődése, felhasználásuk nagy területe és rendkívüli hatásosságuk igen élesen tűzte napirendre a rgkétaelhárítás kérdését. A rakéták elleni harcban a korábbi légvédelmi eszközök és a légvédelem korábbi megszervezese már nem megfelelő. A RAKÉTAÉLHÁRtTAS természetesen felhasználja a légvédelem eszközeit is. Ismeretes, hogy a szárnyas rakéták technikai adataikat tekintve (gyorsaság, repülési magasság, méretek) kevéssé különböznek a löfchajtásos repülőgépektől, tehát olyan eszközökkel is megsemmisíthetők, amelyek eredetileg a repülőgépek elleni harcra hivatottak (légvédelmi rakéták, különleges repülőgépek). Ami a Szovjetunió rakétaelhárításának helyzetét illeti, Malinovszkij marsall az SZKP XXII. kogresszusán elhangzott felszólalásában ezt mondotta: ».Külön jelentenem kell, hogy sikeresen megoldottuk a rakéták repülés közben való megsemmisítésének kérdését is.« A modern harci eszközök alkalmazása, a nukleáris rakétaháború viszonyai közepette lehetséges h- o "veletek rend kívül nagy követelményeket A vezetés javításának tartalékai Helyzet föl mérés és útmutatás a csurgói járásban Az elsők között alakúit szövetkezeti járássá a csurgói járás. Azóta három év telt eL Volt közben olyan időszak, amikor egyes részeredményekből úgy látszott, mintha töretlenül fölfelé ívelne a járás mezőgazdaságának fejlődése. Erre a véleményre azonban — melynek akkoriban lapunk is hangot adott — a tények rácáfoltak; megtorpant a járás; szövetkezetednek zöme egy helyben topog. Baj van hát a csurgói já- ásban. A helyzet alapos fölmérésére, a tennivalók pontos meghatározására a megyei szervek egyhetes helyszíni vizsgálatot tartottak. Az összegezett tapasztalatokat ismertették előbb a két végrehajtó bizottság tagjaivá, majd a pártbizottság kibővített illésén a tsz-elnökökkel, párttitkárokkal és a községi tanácselnökökkel is. Mindkét rendezvényen részt vett Szirmai Jenő, a megyei pártbizottság első titkára is, aki a helyszíni vizsgálatot vezette. Noha természetesen eredményes munkát, helyes törekvést, hasznos kezdeményezést is tapasztaltak egyik-másik szövetkezetben a megyei vezetők, az összefoglaló értékelésben mégis a hiányosságok, a mulasztások, a melléfogások, a tennivalók szerepeltek túlsúlyban. S ez \ érthető is. Hiszen a rendteremtéshez a hibák föltárása ad nagyobb segítséget. Lehetetlen egy újságcikkben még csak vázlatosan is felsorolni mindazt a tapasztalatot, amelyet a csaknem húszitagú brigád egy hét alatt járássaerte összegyűjtött. Így tehát csak néhány főbb tanulság ismertetésére szorítkozhatunk. A járási vezetésről szirmai élv társ többek között ezeket mondotta: határozott távlati célkitűzésűk nincs, megfelelő előrelátás és kellő céltudatosság hiányában csak napi kérdésekkel foglalkoznak, ezekkel is leginkább kapkodva; az egyes szövetkezetek helyzetét nem elemzik mélyrehatóan, hanem többnyire a felszíni jelenségekből ítélnek. Ezt a gyakorlatot nem a hozzáértés hiánya szülte, hanem az, hogy rosszul szervezték meg munkájukat, figyelmen kívül hagytak olyan tényezőket, amelyekkel a vezetőknek: föltétlenül számolniuk hell. A járásiak elmondták: a kelleténél kevesebb segítséget nyújtott nekik a megye. Vegyük először a járási tanács mezőgazdasági osztályát. Bóra Sándor főmezőgazdász ig, Kosztelecz Ferenc főállattenyésztő is fiatal szakember. Jól ismerik szakmájuk elméleti tudnivalóit. Gyakorlati, termelési tapasztalatuk azonban hiányos. Hetente egyszer j jutnak el vidékre, a hét többi j napján az irodában dolgoznak. ’ S miért nem látogatták gyak- J rabban a tsz-eket, miért nem időztek egy-egy községben napokig vagy hetekig? Ez egyszerűen lehetetlen volt. A tervezés új rendszerének beveze- 1 tése azt a fonák helyzetet idézte elő, hogy nem egy-két hétig vagy hónapig, hanem több mint fél évig kellett fáradozniuk a termelési előirányzatok összeállításán, lebontásán. Az osztály készítette el a szövetkezetek 70—80 százalékának idei végleges tervét. Tudják, hogy nem jól van ez így, de legalább elérték azt, hogy minden tsz-nek van éves terve, s a bank megnyithatja a hitelt. A mezőgazdasági osztály munkatársainak közreműködése nélkül a tervezés még nem fejeződött volna be. A járás 20 közös gazdaságában ugyanis 12 mezőgazdász dolgozik. Akadnak nagyobb tsz-ek, amelyek több mezőgazdászt is alkalmaznak, így tehát a szövetkezetek nagy többségében nincs agromómus. Ezért terhelte hát a tervkészítés a járási mező- gazdasági osztályt. Ettől a roppant nagy rohammunkától lehetett-e üzemszer- ! vezésileg pontos, közgazdaságilag megalapozott, a gazdasági ágak összefüggéseit és arányait jól összeegyeztető terveket várni? Nem lehetett Olyan I támasztanak a fegyveres erők: személyi állományával szemben. Itt döntő jelentőségű a politikai öntudat, azoknak a harcosoknak a morális ereje, akiknek a modern harci eszközöket irányítaniuk kell, szilárd meggyőződésük azoknak az eszméknek az igazságosságában, amelyeket védelmeznek. Ha az imperialisták kirobbantják a modern háborút, annak nehézségei és megpróbáltatásai hihetetlen szívósságot, bátorságot és akaraterőt követelnek majd az emberektől. Tér-' mészetes, hogy ebben a vonatkozásban, akárcsak fegyverzetük tekintetében, a szocialista országok hadseregei sokkal magasabb színvonalon állnak» majd, mint az imperialista had-J seregek. S ezért semmi kétség,! hogy a szocialista országok* hadseregei fognak győzni. Ámí a szocialista tábor amellett _ van, hogy ki kell iktatni a há-| borúkat a társadalom életéből,! s azt javasolja, hogy a kapita-J ’izmussal meglévő vitát békés* versenyben, fegyverek alkal~J mazása nélkül kell megoldani. * A BÉKÉS EGYMÁS MELLETT ÉLÉS POLITIKÁJA a szocializmus oldalára állít több tucatnyi semleges országot, zászlai alatt tömöríti az emberiség nagyobbik felét. Ez pedig alapos okot ad arra a reményre. hogy az imperialisták- J naik mégsem fog sikerülni ki-| robbantaniuk, egy új világhábo-j rút, amelynek taktikája és* stratégiája ily módon megma-* rád papíron. Sz. Kozlov í | terveket csináltak az osztály dolgozói a tsz-eknek — de nem a tsz-ekben, hanem a járási tanácsnál —, amilyeneket tudtak. A segítségükre küldött megyei szakembereik már csak a nagy hibákon javíthattak, hiszen az idő eljárt. Inkén például megállapították, hogy kellő menyiségű takarmánynak nem maradt terület, mert sok növényre szerződtek. Ott helyben tüstént intézkedtek: 35 hold csillagfürt helyett vessenek zabot. — Ezt mi is megtehettük volna, ha kapunk rá engedélyt, ám a szerződés felbontását nem javasolhattuk, mert meghaladta hatáskörünket — mondták a járási mező- gazdasági osztály szakemberei. A járás mezőgazdasága szakmai irányításának megjavítására születnek intézkedések. Berzence és Inke az elmúlt hetekben kapott 2—2 szakembert, s néhányat még kap a járás. A megyei mező- gazdasági osztály a jövőben nagyobb segítséget nyújt. Az osztály munkatársai bővítik gyakorlati ismereteiket; felváltva 3—3 hónapot töltenek az idén egy nagyobb szövetkezetben. Mindezek mellett is van mód arra, hogy javítsák a mezőgazdasági szakirányítást. A mező- gazdaság távlati tervének ösz- szeállításában, a tanfolyamok vezetésében mezőgazdasági szakiskolai tanárok is segédkeztek. Őket más munkába is bevonhatják. Az Iharosiberényi Gépállomás laboratóriumának vezetőjét is fölkérhetik elemző, tervező munkára. Kiss István, a gépállomás igazgatója egy évtizedes mezőgazdászi, gyakorlattal rendelkezik, ám aj járásban két év óta nem Iá»» matoztatják szaktudását: szán* tó-vető vállalat vezetőjének éy- zi magát, nem pedig annak, aminek lennie kellene: mező- gazd ász-i gazgatónak. Differenciáltan irányítsanak a járás vezetői — ezt követelik a feladatok. Király Ferenc járási tanácselnök sokat dolgozik, munkatársait és vezetőtársait nem foglalkoztatja kellően. Gyakran megfordul minden községben. Nem ez a módszer a legjobb. Helyesebben teszi, ha ritkábban jut el egy-egy helyre, de ott többet időzik. Néhány község határában van a járás szántóterületének a fele. Ezekbe a nagy községekbe — és tegyük hozzá: ezekbe a nagy gondokkal küszködő tsz-ekbe — járjon el többször, és alapos elemzés után nyújtson nekik nagyobb helyszíni segítséget. Ugyanez vonatkozik Hortobágyi István járási párttitkárra is. Hortobágyi e’.vtárs estv- egy faluban nem beszéli meg a problémákat a párttitkárai is, a tsz-elnökkel is és a tanácselnökkel is. Ebből is adódhat, hogy egyes községekben — például Gyékényesen — a helyi vezetők civakodnak, széthúznak ahelyett, hogy együttműködnének. Vagy ott van a zákányi eset. Nemrégiben új elnököt választott a tsz-tagság. A járás vezetői azonban két hétig nem találtak módot arra, hogy a helyszínen segít'ék munkája megkezdésében az új elnököt. A differenciált vezetés azt is jelenti: ott segíteni előbb, ahol szükség van rá. Politikai vonatkozásban súlyos örökséget cipel a járás. Korábban — 10—12 évvel ezelőtt — talán sehol a megyében nem ártottak a helyi vezetők a párt politikájának annyira, mint itt. Sajnos, a járás jelenlegi vezetői nem törekednek határozottan, céltudatosan a múlt feledteti sere, az éltető bizalom légkörének megteremtésére. Tisztségekbe leginkább régóta vezető beosztásban dolgozó embereket állítanak, akár alkalmasak arra, akár nana. A csurgánagy- martoniak szóvá tették, hogy párttitkóruk helytelen módszerekkel dolgozik. Ám a járási pártbizottság vezetői még nem szánták rá magukat, hogy mérlegeljék ezt a jelzést, és szükség esetén intézkedjenek. Előfordul olyan is, hogy valaki egy évtized alatt már négy funkcióban bizonyult tehetetlennek, de mert »kipróbált, harcos elvtárs«, ezért a járásiak az ötödik vezető tisztséghez egyengetik útját. A megyei brigád vizsgálatának csak néhány tanulságát ismertettük. Ám ezek a tanulságok a vezetés javításának kulcskérdései. Megszívlelésük- kel és a belőlük adódó tennivalók elvégzésével élőbbre léphet a csurgói járás mezőgazdasága. A termelés fejlesztésében ugyanis a személyi föltételek a legfontosabbak. Ha a járás vezetői pontosan meg tudják határozni a feladatokat, a tanácselnökök, a párt- titkárok és a tsz-elnökök megértik őket, s tudósuk, erejűi: legjavát adják hoz^l. s ha a szövetkezeti gazdák fölismerik, hogy a célok az ő érdekükben valók, akkor eredményesebben mehet a vetés, a növényápolás, a betakarítás Csurgón is. Örtilosban Ms, Szentán is — egyszóval járás- szerte. A megyei vizsgálatnak éppen ez volt a célja: segítségadás, útmutatás a vezetés, a munka megjavításához. Kutas József
