Somogyi Néplap, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-25 / 71. szám

1MB. méretes S&. 3 SOMOGYI # NEMZETKÖZI SZEMLE Algír-Buenos Aires—Genf 1954. november 1. — 1962. március 18. Ez a két dátum örökre jelzőköve marad Al­géria történelmének. Az első a nemzeti füg­getlenségért indított felszabadító harc első napja, a másik az algériai nép történelmi győ­zelmének napja. A Genfi-tó partján fekvő eviani Hotel du Parc szalonjában aláírt és hét­főn délben életbe léptetett egyezmény az egyik legvéresebb és legkegyetlenebb gyarma­ti háborút zárta le, amely a szó igaz értelmé­ben megtizedelte Algéria lakosságát. Algéria népe azonban még távol van attól, amiért vé­rét ontotta. A héten lepergett események is ezt tanúsítják. Ben Khedda miniszterelnök már vasárnap esti rádióbeszédében arra in­tette az örömben osztozó honfitársait, hogy »a fegyverszünet még nem béke«. De Gaulle rádiónyilatkozatával egy időben az OAS kalózrádiójában Sálán tábornok álta­lános támadásra hívta fel híveit, szerdán pe­dig bejelentette, hogy »ideiglenes kormányt« alakít. Az utcákon megjelentek Sálán általá­nos mozgósítást elrendelő plakátjai. A hét kö­zepén az OAS bandái megkezdték véres táma­dásaikat az arab lakónegyedek ellen. A fran­cia hadseregtől rabolt nehézfegyverekkel, ak­navetőkkel, ágyúkkal támadtak a védtelen arab lakosságra, sőt helyenként francia csend­őrökkel és sorkatonákkal is összetűztek. Pá­rizsban a minisztertanács, majd a nemzetgyű­lés viharos üléseken tárgyalta meg a fegyver­szüneti egyezményt: osztják már az új algériai tisztségeket is, de az OAS-szal szemben még mindig a régi cinikus közöny tapasztalható. Válság robbant ki Argentínában a vasárnapi választások eredménye miatt. Frondizi Amerika-barát pártja megbukott, a szavazók többsége szembefordult Ffondizi politikájával, mert az 1958-as választási ígére­tet megcsúfolva kiárusítják az ország kincsét az amerikaiaknak. A peronisták 1955 óta most először indulhattak a választásokon. Ezt a tábornokok a belügyminiszter bűnéül .róják fel, el is kergették. Ez a széles alapokon szer­vezett mozgalom Peron diktatúrájának idején bizonyos előnyöket harcolt ki a dolgozó réte­geknek, ezért Peron bukása után is számotte­vő erőt jelentett Argentínában. Ezt az erőt nö­velte az erősödő Amerika-ellenes hangulat a hosszú bérharcok; a Punta del Este-i esemé­nyek után a Kuba iránti szolidaritás, és nem utolsósorban az, hogy ezen a választáson a kommunisták is támogatták őket. Ugyanis a kommunista párt véleménye szerint egy szé­les akcióegységben összefogott demokratikus és antiimperialista front mélyreható gazdasá­gi, politikai és szociális változásokat tud ki­harcolni. Washington az évi százmillió dolláron kívül Frondizi támogatására közvetlenül a választás előtt újabb százötvenmillió dollárt adott a »Szövetség a haladásért« újkolonialista, La­tin-Ameri kanak szánt program keretében. Ez azonban nem hatott úgy a választókra, aho­gyan arra Washington számított. Az ered­mény megdöbbenést és zavart okozott. Mint tudjuk, az argentin reakció megsemmisítette a szavazás eredményét, a miniszterek egy részét lemondatták, és most voltaképpen a hadsereg gyakorolja a hatalmat. Nem jó szemmel nézik az amerikai nagytőkések a genfi 18 hatalmi leszerelési értekezletet. A Scotsman egy nagy amerikai fegyvergyár igazgatójának szavait idézi; »A leszerelés olyan pokoli találmány, amelyet a kommunis­ták eszeltek ki, hogy tönkretegyék vele az Fgyesült Államokat.« Egyelőre nem sok »ve­szély« fenyegeti ezeket az urakat, bár Géni­ben m'scdik hete »teljes üzemmel« dolgozik a magas szintű diplomáciai gépezet. A plená­ris üléseken kívül bizottságok működnek, és az értekezlet falain kívül folytatódnak a kö­tetlen beszélgetések. Mindenütt az tapasztal­ható, hogy a Nyugat kerüli az érdembeli vi­tát, s ügyrendi javaslatokkal, bizottságok élet- rehívásával akarja szétforgácsolni a teljes le­szerelés, az atomfegyverek betiltásának sürge­tő ügyét. A semlegesek felhívták a nagyha­talmakat, hogy április közepéig egyezzenek meg az atomcsönd feltételeiben, Kennedy meg tegyen le arról a tervéről, hogy légköri robbantást hajtat végre. Rusfc és Home újra és újra Nyugat-Berlint és a német kérdést hozza szóba, ám Gromiko nem zárkózik el at­tól, hogy a berlini válságot is megoldják. Készségét mi sem bizonyítja jobban, mint hothar-Bolznak, az NDK külügyminiszteré­nek megjelenése Genfben. »Nagy genfi szó- párbaj«-ról írnak a különtudósítók, de hozzá­teszik; jő hangulatban folynak az eszmecse­rék, Egyre többször utalnak a csúcstalálko­zóra. Bár eddig nem értek el semmi konkrét eredményt, ennek ellenére derűlátóan ítélik meg annak lehetőségét, hogy Hruscsov javas­latának megfelelően még ebben a félévben létrejön a legfelső szintű találkozó. Biztató jelek mutatkoznak a kozmoszén együttműködést illetően. Hrus­csov február 21-i javaslatát kedvező Kennedy- válasz követte. A szovjet kormányfő szerdai válaszüzenete után pedig már a szovjet és az amerikai űrkutatás vezető szakembereinek ta­lálkozójára került sor. Ezzel újabb csatorna nyílt meg a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok érintkezésében. De annak ellenére, hogy itt csupán »égi együttműködésről« van szó, az eredményektől függően jó hatással lehet a »földi együttműködésre« is. (Folytatás a 2. aMalrót) kutatok csábító célpontot je­lentenek a nukleáris csapások számára, s mindig súlyos vesz­teségek veszélye lebeg majd a fejük fölött. Mint megjegyeztük, azelőtt az ellenfél fölötti fölény meg­teremtéséhez arra volt szükség, hogy a rámérendő csapás irá­nyában friss erőket és eszközö­ket vonultassanak fel, s ezeket a hadműveletek során feltölt­sék. Manapság viszont elegen­dő a csapás irányában áthe­lyezni a nagy hatósugarú raké­ták tüzét, más szóval elegendő a rakéták röppályájával való manőverezés az emberanyag­gal való manőverezés helyett. A nukleáris rakétafegyverek alkalmazása tehát bármely méretű fegyveres harc mene­tére döntő befolyással van. Nem lehet azonban azt állíta­ni, hogy a nukleáris/ töltetet hordozó rakéták képesek egy háborúban felmerülő vala­mennyi feladatot megoldani. Ezért szükség van más eszkö­zökre és fegyvernemekre is. Csak ezek erőfeszítéseinek jó összehangolása hozhatja meg a kívánt eredményt: az ellen­fél teljes megsemmisítését. A SZOVJET FEGYVERES ERŐK valamennyi ágában a fő fegyverzet a rakéta. A legnagyobb hatósugarú in­terkontinentális rakéták a stratégiai rakétaegységek föl­szerelésében találhatók. Ezek csapásat döntő jelentőségűek lehetnek. A szárazföldi csapa­tok, a légierők, a haditengeré­szeti flotta alakulatainak egész tevékenységét — különböző mértékben — összehangolják a stratégiai rakéták csapásaival, s az ezek által a csapások ál­tal elért eredmények realizá­lására irányítják. A szárazföldi csapatoknak, amelyekben nagy erejű tank­és motorizált egységek vannak, operatív taktikai rakéták áll­nak rendelkezésükre. A tank­és motorizált egységek feltar­tóztathatatlan előrenyomulá­suk során együtt fognak mű­ködni azokkal a* ejtőernyős egységekkel, amelyeket mélyen az ellenséges állásokon belül a nukleáris csapások után dob­nak majd le A légierőknek olyan rakéta­eszközök állnak rendelkezésük­re, amelyek jelentős mérték­ben növelik a légierőknek azt a képességét, hogy a levegő­iben repülőgépeiket Semmisít­senek meg, s a szárazföldön és a tengerei súlyos csapásokat merjenek az ellenségre. A légvédelmi egységek nö­vekvő erejének ugyancsak az irányítható légvédelmi rakéták képezik alapját, amelyek az el­lenség repülőgépeit nagy ma­gasságokban semmisítik meg. így például az amerikai U—2 kémrepülőgépet, mint ismere­tes, húszezer méter magasság­ban lőtte le az első ellene kül­dött szovjet rakéta. A modern haditengerészeti flottának olyan rakétái vannak, amelyek helyettesítik e. hagyo­mányos tüzérséget, amelyet pedig még nemrég is a nagy felszíni hajók megsemmisítésé­nek fő eszköze gyanánt tartot­tak számon. A tengeralattjáró­kat ma rakétákkal szerelik föl, ennek eredményeként megnőtt a tengeralattjáró-flotta szere­pe mint szárazföldi objektu­mokra csapást mérő stratégiai eszköz szerepe is. A rakétafegyverek rohamos ütemű fejlődése, felhasználá­suk nagy területe és rendkívüli hatásosságuk igen élesen tűz­te napirendre a rgkétaelhárítás kérdését. A rakéták elleni harcban a korábbi légvédelmi eszközök és a légvédelem ko­rábbi megszervezese már nem megfelelő. A RAKÉTAÉLHÁRtTAS természetesen felhasználja a légvédelem eszközeit is. Isme­retes, hogy a szárnyas raké­ták technikai adataikat tekint­ve (gyorsaság, repülési magas­ság, méretek) kevéssé külön­böznek a löfchajtásos repülő­gépektől, tehát olyan eszkö­zökkel is megsemmisíthetők, amelyek eredetileg a repülő­gépek elleni harcra hivatot­tak (légvédelmi rakéták, kü­lönleges repülőgépek). Ami a Szovjetunió rakétael­hárításának helyzetét illeti, Malinovszkij marsall az SZKP XXII. kogresszusán elhangzott felszólalásában ezt mondotta: ».Külön jelentenem kell, hogy sikeresen megoldottuk a raké­ták repülés közben való meg­semmisítésének kérdését is.« A modern harci eszközök al­kalmazása, a nukleáris rakéta­háború viszonyai közepette le­hetséges h- o "veletek rend kívül nagy követelményeket A vezetés javításának tartalékai Helyzet föl mérés és útmutatás a csurgói járásban Az elsők között alakúit szövetkezeti járássá a csurgói járás. Azóta három év telt eL Volt közben olyan időszak, amikor egyes részeredmé­nyekből úgy látszott, mintha töretlenül fölfelé ívelne a já­rás mezőgazdaságának fejlő­dése. Erre a véleményre azon­ban — melynek akkoriban la­punk is hangot adott — a té­nyek rácáfoltak; megtorpant a járás; szövetkezetednek zöme egy helyben topog. Baj van hát a csurgói já- ásban. A helyzet alapos föl­mérésére, a tennivalók pon­tos meghatározására a me­gyei szervek egyhetes hely­színi vizsgálatot tartottak. Az összegezett tapasztalatokat ismertették előbb a két vég­rehajtó bizottság tagjaivá, majd a pártbizottság kibőví­tett illésén a tsz-elnökökkel, párttitkárokkal és a községi tanácselnökökkel is. Mindkét rendezvényen részt vett Szir­mai Jenő, a megyei pártbi­zottság első titkára is, aki a helyszíni vizsgálatot vezette. Noha természetesen eredmé­nyes munkát, helyes törek­vést, hasznos kezdeményezést is tapasztaltak egyik-másik szövetkezetben a megyei ve­zetők, az összefoglaló értéke­lésben mégis a hiányosságok, a mulasztások, a melléfogá­sok, a tennivalók szerepeltek túlsúlyban. S ez \ érthető is. Hiszen a rendteremtéshez a hibák föltárása ad nagyobb segítséget. Lehetetlen egy új­ságcikkben még csak vázlato­san is felsorolni mindazt a tapasztalatot, amelyet a csak­nem húszitagú brigád egy hét alatt járássaerte összegyűj­tött. Így tehát csak néhány főbb tanulság ismertetésére szorítkozhatunk. A járási vezetésről szirmai élv társ többek között ezeket mondotta: határozott távlati célkitűzésűk nincs, megfelelő előrelátás és kellő céltudatos­ság hiányában csak napi kér­désekkel foglalkoznak, ezek­kel is leginkább kapkodva; az egyes szövetkezetek helyzetét nem elemzik mélyrehatóan, hanem többnyire a felszíni jelenségekből ítélnek. Ezt a gyakorlatot nem a hozzáértés hiánya szülte, hanem az, hogy rosszul szervezték meg mun­kájukat, figyelmen kívül hagytak olyan tényezőket, amelyekkel a vezetőknek: föl­tétlenül számolniuk hell. A járásiak elmondták: a kelle­ténél kevesebb segítséget nyújtott nekik a megye. Vegyük először a járási ta­nács mezőgazdasági osztályát. Bóra Sándor főmezőgazdász ig, Kosztelecz Ferenc főállat­tenyésztő is fiatal szakember. Jól ismerik szakmájuk elmé­leti tudnivalóit. Gyakorlati, termelési tapasztalatuk azon­ban hiányos. Hetente egyszer j jutnak el vidékre, a hét többi j napján az irodában dolgoznak. ’ S miért nem látogatták gyak- J rabban a tsz-eket, miért nem időztek egy-egy községben na­pokig vagy hetekig? Ez egy­szerűen lehetetlen volt. A ter­vezés új rendszerének beveze- 1 tése azt a fonák helyzetet idéz­te elő, hogy nem egy-két hé­tig vagy hónapig, hanem több mint fél évig kellett fáradoz­niuk a termelési előirányzatok összeállításán, lebontásán. Az osztály készítette el a szövet­kezetek 70—80 százalékának idei végleges tervét. Tudják, hogy nem jól van ez így, de legalább elérték azt, hogy min­den tsz-nek van éves terve, s a bank megnyithatja a hitelt. A mezőgazdasági osztály mun­katársainak közreműködése nélkül a tervezés még nem fe­jeződött volna be. A járás 20 közös gazdaságában ugyanis 12 mezőgazdász dolgozik. Akad­nak nagyobb tsz-ek, amelyek több mezőgazdászt is alkal­maznak, így tehát a szövetke­zetek nagy többségében nincs agromómus. Ezért terhelte hát a tervkészítés a járási mező- gazdasági osztályt. Ettől a roppant nagy roham­munkától lehetett-e üzemszer- ! vezésileg pontos, közgazdasá­gilag megalapozott, a gazdasá­gi ágak összefüggéseit és ará­nyait jól összeegyeztető terve­ket várni? Nem lehetett Olyan I támasztanak a fegyveres erők: személyi állományával szem­ben. Itt döntő jelentőségű a po­litikai öntudat, azoknak a har­cosoknak a morális ereje, akik­nek a modern harci eszközö­ket irányítaniuk kell, szilárd meggyőződésük azoknak az eszméknek az igazságosságá­ban, amelyeket védelmeznek. Ha az imperialisták kirobbant­ják a modern háborút, annak nehézségei és megpróbáltatá­sai hihetetlen szívósságot, bá­torságot és akaraterőt követel­nek majd az emberektől. Tér-' mészetes, hogy ebben a vonat­kozásban, akárcsak fegyverze­tük tekintetében, a szocialista országok hadseregei sokkal magasabb színvonalon állnak» majd, mint az imperialista had-J seregek. S ezért semmi kétség,! hogy a szocialista országok* hadseregei fognak győzni. Ámí a szocialista tábor amellett _ van, hogy ki kell iktatni a há-| borúkat a társadalom életéből,! s azt javasolja, hogy a kapita-J ’izmussal meglévő vitát békés* versenyben, fegyverek alkal~J mazása nélkül kell megoldani. * A BÉKÉS EGYMÁS MEL­LETT ÉLÉS POLITIKÁJA a szocializmus oldalára állít több tucatnyi semleges orszá­got, zászlai alatt tömöríti az emberiség nagyobbik felét. Ez pedig alapos okot ad arra a re­ményre. hogy az imperialisták- J naik mégsem fog sikerülni ki-| robbantaniuk, egy új világhábo-j rút, amelynek taktikája és* stratégiája ily módon megma-* rád papíron. Sz. Kozlov í | terveket csináltak az osztály dolgozói a tsz-eknek — de nem a tsz-ekben, hanem a járási tanácsnál —, amilyeneket tud­tak. A segítségükre küldött megyei szakembereik már csak a nagy hibákon javíthattak, hiszen az idő eljárt. Inkén pél­dául megállapították, hogy kellő menyiségű takarmány­nak nem maradt terület, mert sok növényre szerződtek. Ott helyben tüstént intézkedtek: 35 hold csillagfürt helyett vesse­nek zabot. — Ezt mi is meg­tehettük volna, ha kapunk rá engedélyt, ám a szerződés fel­bontását nem javasolhattuk, mert meghaladta hatáskörün­ket — mondták a járási mező- gazdasági osztály szakemberei. A járás mezőgazdasága szakmai irányításának megja­vítására születnek intézkedé­sek. Berzence és Inke az el­múlt hetekben kapott 2—2 szakembert, s néhányat még kap a járás. A megyei mező- gazdasági osztály a jövőben na­gyobb segítséget nyújt. Az osz­tály munkatársai bővítik gya­korlati ismereteiket; felváltva 3—3 hónapot töltenek az idén egy nagyobb szövetkezetben. Mindezek mellett is van mód arra, hogy javítsák a mezőgaz­dasági szakirányítást. A mező- gazdaság távlati tervének ösz- szeállításában, a tanfolyamok vezetésében mezőgazdasági szakiskolai tanárok is segéd­keztek. Őket más munkába is bevonhatják. Az Iharosiberényi Gépállomás laboratóriumának vezetőjét is fölkérhetik elem­ző, tervező munkára. Kiss Ist­ván, a gépállomás igazgatója egy évtizedes mezőgazdászi, gyakorlattal rendelkezik, ám aj járásban két év óta nem Iá»» matoztatják szaktudását: szán* tó-vető vállalat vezetőjének éy- zi magát, nem pedig annak, aminek lennie kellene: mező- gazd ász-i gazgatónak. Differenciáltan irányítsanak a járás vezetői — ezt követe­lik a feladatok. Király Ferenc járási tanácselnök sokat dol­gozik, munkatársait és vezető­társait nem foglalkoztatja kel­lően. Gyakran megfordul min­den községben. Nem ez a mód­szer a legjobb. Helyesebben te­szi, ha ritkábban jut el egy-egy helyre, de ott többet időzik. Néhány község határában van a járás szántóterületének a fe­le. Ezekbe a nagy községek­be — és tegyük hozzá: ezekbe a nagy gondokkal küszködő tsz-ekbe — járjon el többször, és alapos elemzés után nyújt­son nekik nagyobb helyszíni segítséget. Ugyanez vonatkozik Horto­bágyi István járási párttitkár­ra is. Hortobágyi e’.vtárs estv- egy faluban nem beszéli meg a problémákat a párttitkárai is, a tsz-elnökkel is és a ta­nácselnökkel is. Ebből is adód­hat, hogy egyes községekben — például Gyékényesen — a helyi vezetők civakodnak, szét­húznak ahelyett, hogy együtt­működnének. Vagy ott van a zákányi eset. Nemrégiben új elnököt választott a tsz-tagság. A járás vezetői azonban két hétig nem találtak módot ar­ra, hogy a helyszínen segít'ék munkája megkezdésében az új elnököt. A differenciált veze­tés azt is jelenti: ott segíteni előbb, ahol szükség van rá. Politikai vonatkozásban sú­lyos örökséget cipel a járás. Korábban — 10—12 évvel ez­előtt — talán sehol a megyé­ben nem ártottak a helyi ve­zetők a párt politikájának annyira, mint itt. Sajnos, a járás jelenlegi vezetői nem tö­rekednek határozottan, céltu­datosan a múlt feledteti sere, az éltető bizalom légkörének megteremtésére. Tisztségekbe leginkább régóta vezető be­osztásban dolgozó embereket állítanak, akár alkalmasak ar­ra, akár nana. A csurgánagy- martoniak szóvá tették, hogy párttitkóruk helytelen mód­szerekkel dolgozik. Ám a já­rási pártbizottság vezetői még nem szánták rá magukat, hogy mérlegeljék ezt a jelzést, és szükség esetén intézkedjenek. Előfordul olyan is, hogy va­laki egy évtized alatt már négy funkcióban bizonyult te­hetetlennek, de mert »kipró­bált, harcos elvtárs«, ezért a járásiak az ötödik vezető tiszt­séghez egyengetik útját. A megyei brigád vizsgálatának csak néhány tanulságát is­mertettük. Ám ezek a ta­nulságok a vezetés javításának kulcskérdései. Megszívlelésük- kel és a belőlük adódó tenni­valók elvégzésével élőbbre lép­het a csurgói járás mezőgaz­dasága. A termelés fejleszté­sében ugyanis a személyi föl­tételek a legfontosabbak. Ha a járás vezetői pontosan meg tudják határozni a feladato­kat, a tanácselnökök, a párt- titkárok és a tsz-elnökök meg­értik őket, s tudósuk, erejűi: legjavát adják hoz^l. s ha a szövetkezeti gazdák fölisme­rik, hogy a célok az ő érde­kükben valók, akkor eredmé­nyesebben mehet a vetés, a növényápolás, a betakarítás Csurgón is. Örtilosban Ms, Szentán is — egyszóval járás- szerte. A megyei vizsgálatnak éppen ez volt a célja: segít­ségadás, útmutatás a vezetés, a munka megjavításához. Kutas József

Next

/
Thumbnails
Contents