Somogyi Néplap, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-25 / 71. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1962. március 28. Szerrfborbási jegyzetek Benéék kálváriája Mindenki érdeke Ott, ahol a Felsőszentmárto- non keresztülvivő kövesút vé­get ér, néhány lapos tetejű épü­let húzódik meg végtelen szán­tóföldektől körülvéve. Néhány évvel ezelőtt laktanya volt itt, most kosárfonók dolgoznak benne. Ez a kis üzem távol esik a világtól. Autóbusz nem jár erre, a vasútállomásig tíz kilométert kell gyalogolni. A Kaposvári Kefeanyag Kikészí­tő Vállalathoz tartoznak. Növekvő feladatok 1958-ban alig néhány em­berrel látott munkához az üzem. Főleg halaskosarakat és más, különösebb szakképzett­séget nem kívánó használati tárgyakat készítettek. Közben többször is szóba került az üzem megszüntetése. Most 63 embert foglalkoztatnak. 1961- ben 1 millió forintos terhet teljesítettek, az idén 2 millió forint értékű árut kell termel­niük. Ma már 150—160 féle tárgyat készítenek fűzvessző­ből, egyebek között modern támlás és kagylófoteleket, mű­bőrrel díszített asztalokat, szé­keket, virágállványokat Pécs, Szigetvár, Nagykanizsa, Ka­posvár állami és szövetkezeti kereskedelmének szállítanak rendszeresen. Nemrégen Mis­Kolarics József munka közben, kolpről Is érdeklődtek áruik iránt Most várnak egy svájci cégtől is ajánlatot Mielőbb önállósítani Hogy az igényeket kielégít­hesse, a kosárfonó üzemnek fejlődnie kell. Elsősorban ön­álló vezetésre van szüksége. Ugyanis munkásaik számát az év végére 130-ra emelik, beve­zetik a két műszakot. Hat hold fűztelepükhöz újabbat kellene telepíteni. Gyakran előfordul, Mielőbb ön­állósítani keli tehát a kosár­fonó üzemet. Előbb azonban meg kell te­remteni ennek föltételeit. Né­hány szolgálati lakást kell épí­teni a vezetők­nek. Mert nem elég — mint most is — a tervet elkészí­teni, nagy rit­kán bírálni vagy dicsérni — önálló veze­tés szükséges, mely foggal-kö­römmel harcol az üzem fejlő­dését gátló akadályok el­hárításáért. Az egyik ilyen aka­dály hogy bár Szentbor- bás község alig egy kilométer­re van az üzemtől, a gépkocsik­nak mégis 20 kilométert kell kerülniük, ha az üzemhez akarnak eljutni. A falu és az üzem közti földút ugyanis a gépkocsik szá­mára járhatat­lan. Tavaly épült a falu vé­géig egy öt ki­lométeres út­szakasz. Érthe­tetlen, hogy miért nem vit­ték az üzemig, hiszen a tsz földjeinek jó része is itt te­rül el. Ha az út idáig jönne, Potonyból, La- kócsáról, Tót­újfaluból autó­busszal járhat­nának munka­helyükre a dol­gozók: Fiatalok az élen Ahogy Hasz- nics Mihály te­lepvezetővel végigjárjuk a munkatermeket, gyakran üti meg fülünket hor- vát beszéd. Ugyanis főleg délszlávok dolgoznak itt. Jó­kedvű leányokat, asszonyokat találunk az egyik teremben: Fülöp Ágnest és 11 tagú ifjú­sági brigádját. Ide tartozik a csinos Székely Erzsébet, a szorgos Kovácsevics Lászlóné és Borbás Vincéné. Valameny- nyien KISZ-tagok. A fiatalok április 4-e tiszte­letére munkaversenyt kezde Virágkosarat készít Fülöp Ágnes sági brigádvezető. ifjú­művezető dolgozik náluk: Muzslai József kosárfonó nép­művész és Domonkos Sándor kosárfonó; ők segítenek a fia­talók nevelésében és a helyes munkafogások elsajátításában. Jó lenne, ha az április 4-e tiszteletére kezdeményezett munkaversenyt tovább folytat­nák majd a szocialista brigád cím elnyeréséért. Az ilyen versengésből csak haszna szár­mazna az üzemnek Is, a nép­gazdaságnak is. Ennek nyomán növekedne keresetük, s előse­gítenék, hogy mielőbb kiková csolódjon, eggyé forrjon az üzemi élettel, fegyelemmel ma még csak ismerkedő új mun­kásgárda. Szálát László Tanulságos történet Benéék kálváriája. Nemcsak a bonyo­dalmakat előidéző kaposméröi ktsz okulhat belőle, hanem mindenki, aki a panaszokat nem orvosolja azon melegében, nem igyekszik minél előbb tisz­ta vizet önteni a pohárba. Bene Jánoséknak mindaddig semmi kifogásuk nem volt a kaposméröi ktsz ellen, míg épült Olaj-hegyen a családi házuk. Akkor öntötte el őket először a méreg, amikor 1961 januárjában a postás megvitte Bárdudvarnokra a végszámlát. Mivel sokallották a 9771 fo­rintot, alaposan áttanulmá­nyozták a számlát. Rájöttek, hogy az általuk végzett segéd­munkát is felszámította a kis­ipari szövetkezet; sőt néhány olyan munkát is feltüntetett, amelyet nem végzett eL Bene Jánosné azonnal panaszra ment a ktsz vezetőjéhez. Be­jelentette, hogy soknak találja a tartozást, s mindaddig nem fizet, míg a helyszínein nem tisztázzák: mit végeztek el a kőművesek, mit nem. Hiszen még néhány munka is hátra­van. Ezer forinttal csökken a számla öt hónapig járt Benőné a ktsz vezetőinek nyakára, még­sem tudta elérni, hogy kiteüld- jenek valakit Olaj-hegyre. Sok utánajárásra végre a végszám­lát — persze íróasztalnál — átvizsgálták. Július 3-án 8794 forintra csökkent a tartozás. Bene Jánosné a felét kifizette, majd közölte a ktsz vezetőivel, hogy a többit csak akkor haj­landó kiegyenlíteni, ha végre ellenőrzik az építkezést, s el­Nem lehetne ésszerűbben? A z ellenőrök, revizorok igen fontos feladatot tölte. nek be a társadalmi tulajdon védelmében, a visz- szaélések megelőzésében. De csak akkor tudnak alapos munkát végezni, ha azt nyugodtan, zavartalanul folytat­hatják. Éppen ezért helytelen, ha két vagy több ellenőr, re. vizor egy napon, egyszerre akarja ugyanannak a vállalat­nak a munkáját felülvizsgálni. Így történt a napokban egyik szolgáltató vállalatunknál is. Alig kezdődött meg a munkaidő, két revizor érkezett a megyei tanács vállalati pénzgazdálkodási csoportjától A vállalat vezetői alighogy kimondták: »Na, ez a nap is jól kezdődik«, másik két ellenőr kopogtatott: az adóhivataltól érkeztek. Ezzel azonban még nem volt vége. Jöttek egymás után: két határozott fellépésű ellenőr az SZTK-tól, három pedig a népi ellenőrzési bizottságtól. Két újabb ellenőr az üzem tisztaságára volt kíváncsi, s jött a városi pártbizott­ságtól is valaki a másnapi taggyűlés előkészítésére. Ez történt déli 12 óráig. Minden ellenőr, revizor szór. galmasan dolgozott e napon, csupán a vállalat főkönyvelő­je nem találta a helyét. Neki már nemhogy íróasztal, de még szék sem jutott. A sok ellenőr egymást is meg a vál­lalat dolgozóit is akadályozta munkájában. Mi lenne, ha a megyei tanács osztályai, illetve ellen­őrei egyeztetnék munkájukat, s ellenőrzéseiket úgy végez­nék, hogy se magukat, se az illető vállalatot ne akadályoz­zák kötelessége teljesítésében? Sz. L. Új dolgozókat oktat Muzslai József kosárfonó népmű­vész. Tf arga Györgynek, az Építők Szakszervezete megyei ' titkárának gondolatát kísérjük: Legutóbb a megyei Építőipari Vállalat megjutalmazta a munkásvédelmi őrségek legjobbjait. Ezen. az értekezleten vetette föl Varga elvtárs, hogy milyen humánus a mi államunk. Nálunk jutalmat kap valaki azért, mert nem érte baleset, mert vigyázott a maga és társainak testi épségére. Persze abba is belegon­dolhatunk, hogy voltaképpen nem az a cél, hogy munkavé­delmi versenyt indítson az Építőipari Vállalat, hanem a balesetek megelőzése; és hogy a száz forint jutalom nem egyéb »csaletek«-nél. Ugyanis a dolgozók egy részét csupán így lehet rávenni arra, hogy óvja magát a balesetektől. De ha egyelőre ez a módszer a legcélravezetőbb, akkor nem szabad elvetni. Fő, hogy ne érje baj az embereket. Ez ser­kentőleg hatott. Nagy Lajosnak, az Építőipari Vállalat munkavédelmi felügyelőjének beszámolója szerint a mun­kásvédelmi őrségeknél alig történt baleset Viszont más munkahelyeken nagyon sok volt Éppen ezért határozott úgy a vállalat vezetősége, hogy az új építési évadban egész munkahelyekre kiterjesztik az őrségek feladatkörét. A legjobb munkahely 5 ezer forint ju­talmat kap. Anyagi érdekeket is fűznek tehát a baleset el­leni küzdelemhez. hogy azonnali intézkedésre volna szükség, de ez lehetet­len, mert messze van az anya- vállalat. A szentborbásiak kö­zül még egyetlen dolgozó sem kapott jutalmat, kitüntetést A Kefeanyag Kikészítő Vállalat vezetői havonként, kéthavon- ként látogatnak el Szentbor- básra, s ez kevés. így csak pa­pírról, jelentésekből ismerik dolgozóikat, nem tudják, hogy ki milyen gonddal, bajjal küsz­ködik. ményeztek, s kihívták a Gaga­rin brigádot. Pedig abban idő­sebb, tapasztaltabb kosárfonók dolgoznak: Gelencsér Ferenc, Kolarics József, Viljevácz András, Gregovácz Tamás stb. Mióta versenyben vannak egy­mással, azóta még szorgalma­sabban, fegyelmezettebben dol­goznak. tanulnak, jobban ki­használják a munkaidőt, s ja­vul a minőség. Ez pedig igen fontos. Azelőtt ugyanis a ke­reskedelem nem mindig volt megelégedve termékeik minő­ségével. Néhány hete két ú* Anyagi érdekeket? De hisz nem előbbre valő-e az egész­ség? És ha már anyagi akiről esik szó, nem csökken-e a ke­reset a sérüléssel járó betegség miatt? Tavaly 1600 mun­kanap esett ki a termelésből az Építőipari Vállalatnál a balesetek következtében. Fock Jenő elvtársnak, a vállalat párttitkárának számításai szerint, ha ez az idő munkával telik el, két-háro-m napnak megfelelő keresettel több n'- reségrészesedést oszthatnak a dolgozóknak. Ha az anyagia­kat tekintjük, ezt is figyelembe kell venni. Ahhoz, hogy az újjászervezett munkásvédelmi őrségek eredményesen működhessenek, a vállalat vezetőire és a munkahelyek vezetőire nagy feladat hárul. A biztonságos munka föl' '1 ’eit — a megfelelő eszközöket, anyagokat, gépeket -- - k t-"«*” megteremteniük. Né’külük az őrsé­gek hiáfcf- : - meg az előírásoknak megfelelő mun­kát döntik: jogosan sokallja-e még mindig a számla összegét. Kezdődik a kálvária Fél év alatt sok mérget nyel­tek Benéék, de arra gondolni sem mertek, hogy hátra van még a fekete leves. Mivel ké­résüknek nem volt foganatja, Benéné újra meg újra elment a ktsz irodájába. Hol Gelencsér József műszaki vezetőnek, hol másnak szólt. Mindenki húzó­dozott azonban az ellenőrzéstől. Időközben ugyanis kicserélő­dött a ktsz vezetősége. A Be­néék végszámláját készítő mű­szaki vezetőt bíróság vonta fe­lelősségre visszaélései miatt. A ktsz új vezetőinek a szövetke­zet jó híre érdekében pontot kellett volna tenni a kellemet­len ügy végére. Helyre kellett volna hozni az elkövetett hi­bát. Sajnos, erre senki sem szánta el magát. Gelencsér József műszaki ve­zető október 18-án levélben tá­jékoztatta a KISZÖV jogi cso­portját Benéék 4528 forintos hátralékáról. A kálváriát ez a mondat idézte elő: **■Vélemé­nyünk szerint egyszerű fizetési késedelemről van szó, mulasz­tásának oka nem minőségi vagy mennyiségi kifogás.-» Ge­lencsér József csúnyán elferdí­tette a tényeket. Tudnia kel­lett volna, hogy Benéék január óta kilincselnek a ktsz-nél, csak éppen nem hallgatják meg kérésüket, s kényelmességből nem intézik el ügyüket. Nyolc napból húsz A KISZÖV Bene Jánosék ügyét átadta az 1. sz. ügyvédi munkaközösségnek. Dr. Csorba Ede először figyelmeztetést, majd november 2-án fizetési meghagyást küldött Bárdud­varnokra. Benéné nem olvasta el a tudnivalókat, s ahelyett, hegy ellentmondott volna a fi­zetési meghagyásnak, tovább­ra is a ktsz-hez szaladgált Persze talán azért is ment oda, mert igen fel dühítette, hogy panaszának kivizsgálása he­lyett bíróságra adták ügyét November 14-en a KISZÖV- höz fordult, Bölcz Tivadar uta­sította a mérői ktsz-t, hogy jogtalan összeget ne számítson fel. »-Amennyiben nyolc napon belül nem intézik el a panaszt, a KISZÖV vezetősége fegyelmi eljárást indít« — írta a felszó­lításban. A nyolc napból húsz lett. Szalai István bérelszámoló csak december elején ment ki Olaj-hegyre. A közös felmérés december 11-én készült el, a 2601 forintról szóló végszámlát 1562. január 13-én küldte el a ktsz. Benéék tehát több mint 3 ezer forinttal fizettek keve­sebbet az 1961. januári szám­lán feltüntetett összegnél. Jo­gos volt hát reklamációjuk az első pillanattól kezdve. Derült égből villámcsapás A kálváriának azonban még mindig nem szakadt vége. Ja­nuár 29-én megjelent Benéék- nél a végrehajtó. Ugyancsak meglepődött, amikor az »adós« bemutatta a 2601 forint befi­zetését igazoló nyugtát. Még nagyobb volt a meglepetése Csorba Edének. Vele ugyanis nem közölte a kaposméröi ktsz, hogy csökkentette a szám­la összegét. Azt sem tudta, hogy Benéék kifizették tarto­jásukat. A ktsz szabálytalanul járt el, nem indíthatott volna pert Benéék ellen, hiszen a számla összege nem volt he­lyes. S ha már október 18-án elkövették a hibát, a végszám­la kiegyenlítését közölni kel­lett^ volna az ügyvédi munka­közösséggel. Akkor még idejé­ben leállíthatták volna a vég­rehajtási eljárást. Így az csak március 2-án szűnt meg! A kálvária azzal foMató- dott, hogy a költségek jó ré­szét először Benéék nyakába akarták varrni. Az ügyvédi munkaközösség végül csak 200 forint munkadíjat fizettetett Benéékkel. De jogosan-e? Miért ők igyák meg a ktsz hanyag­ságának a levét? Hiszen a több mint egyéves kálváriát a ktsz vezetői járatták bárd­udvarnoka építtetőj ükkel. Ha azonnal orvosolják panaszukat, nincs ez a 14 hónapos huzavo­na, bírósági eljárás. Helyesen állapította meg Kétnyári Já­nos, a szövetkezet raktárosa: »Ha a ktsz el tudott menni Olaj-hegyre, hogy fölépítse a házat, el tudott volna menni akkor is, amikor ellenőrizni kellett volna a munkát* ­A ktsz térítse meg Bencék­nek az ügyvédi községekre fi­zetett 200 forintot. A KISZÖV pedig vonja felelősségre a ktsz vezetőit a figyelmetlen ii:r'in­tézés miatt. Lajos Géza­Különös ügyintézés A Barcsi Járási Tanács ille­tékesei törvényt próbálnak al­kotni, pedig erre semmi szük­ség sincs. Elegendő lenne is­merniük a Munka Törvény- könyvének rendelkezéseit. De úgy látszik, nem ismerik. Leg­alábbis erre vall a következő eset Gáspár József a darányi Űj Élet Termelőszövetkezetben dolgozott 1959. február 1-től kezdetben kihelyezett elnök­ként, később pedig mezőgaz­dászként. Tavaly szeptember 23-án betegségére való tekin­tettel fölmentését kérte. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya október 16-án fölmen­tette állásából, és értesítette, hogy munkakönyvéért nyolc napon belül jelentkezzen a Barcsi Járási Tanács Mezőgaz­dasági Osztályán. Gáspár József fölkereste a mezőgazdasági osztály vezető­jét. ű azonban arra hivatko­zott, hogy most nem ér rá, jöj­jön máskor. Még kétszer- pró­bálkozott, de eredménytelenül. Ezután levélben kérte munka­könyvét Nem kapta meg. A mezőgazdasági osztály vezető­je — szabálytalanul — a szö­vetkezetnek adta át a munka­könyvét. Gáspár József csak 1962. január 31-én kapta kéz­hez, és megdöbbenve látta a bejegyzést: »Áthelyezéssel. 1961. október 1.« Ismét elment a járási ta­nácsra, de eredményt nem ért el. A hibás bejegyzésű mun .a- könywel pedig nem tud tt el­helyezkedni. Beadvánnyal for­dult a járási egyeztető bizott­sághoz. Onnan — alaposan megkésve — március í0-i‘ kel­tezéssel a következe-.:! közöl­ték vele: »Panasza ügy . ben az egyeztető bizottság intézkedést nem. tett, mivel nem tartozik hatáskörébe.« Ezt cáfolja a MEDOSZ megyei bizottságá­nak március 16-i válasza: »Fel­hívtuk a Barcsi Járási Tanács Egyeztető Bizottságát, hogy a már régóta húzódó mun'-a- liönyv-kiigazítási panaszt zá­ros határidőn belül rendezzék. Adjanak módot arra, hogy a fo­lyamatban levő munkaviszo­nyát a vállalattal megköthes­se.« Nemhogy módot, de még újabb választ sem adtak. Pedig a sza­bálytalanságból közben bírósá­gi ügy lett. A Munka Törvény- könyvének 35. paragrafusa ugyanis világosan kimondja: ■A dolgozó átlagkeresetét meg kell téríteni akkor is, ha a munkakönyv jogtalan vissza­tartása vagy a munkakönyv be történt helytelen bejegyzés a munlcavállalásban akadályozta, föltéve, hogy kérte a bejegy­zés helyesbítését.« Gáspár József kérte a be­jegyzés helyesbítését. Nem is egyszer. Erre a hat hónapra tehát ki kell fizetni munkabé­rét. Arról is van rendelkezés, hogy ki fizesse meg: az, aki hanyagságával előidézte a bü­rokratikus ügyi r.: ízest. De nemcsak erről kell intézkedni. Az igazságnak megfelelően mó­dosítani kell a munkakönyv bejegyzését is. Méghozzá azon­nal! a, r. (Németh)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents