Somogyi Néplap, 1962. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-18 / 41. szám

SOMOGYI néplap 4 Vasárnap, 1962. február t& A siófoki hitelesítő állomáson Gpkan nézne be kíváncsin, a siófoki vízto­rony szomszéd sásában levő épület abla­kain: vaj ón mi­lyen titokzatos munJcát végez­hetnek itt? Ha nem is titokza­tos, de nehéz és igen fontos munka folyik itt, áz Áram- Bzolgáltató Vál­lárat siófoki hi­san: három me­gye árammérő étáinak felüjí­lyózása, áz új gyári műszerük hitelesítése. tavaly 27 eáer db régi ké­szülékét .újítót t^k fél, és a Ganz Mérőgyár 21 ezer darab új készülékét hi­telesítették. Az idén körülbelül 30 ezer darab ályözztók, illetve hi­Fehér Gyula az általa készített hitele­sítő berendezéssel. kezdte a szakmát tanulni 1931- ben. Harmincéves szolgálata után arany »Tarzsgárda* jel­vénnyel jutalmazták, kiváló jelvényes dolgozó, s jó mun­Itájaert megkapta a Munka Ér­demérem bronzfokozatát is. Rajta kívül több kiváló jelvé­nye» dolgozója van az állo­másnak: Szukk László főmű­vezető, aki 1936 óta van itt, Auerbach János és Schilhán Irén beszabályozó műszerészek, Medrek István és Sauer Nor­bert javító műszerészek. A hitelesítő állomáson ered­ményes újítómunka folyik. Ta­valy például nyolc újítást nyúj­tottak be vállalatukhoz. Még ma is használják az állomás néhány dolgozója által régeb­ben készített bemérő, illetve hitelesítő padokat. Ez évből új részleggel bő­vülnek. Műszerészeik a vil­lanyszerelésnél használatos el­lenőrző műszereket javítják, Asztali esztergán dolgozik Mendrek István. Gefei András, az Országos Mérésügyi Hivatal munka­társa átveszi a mérőket. hitelesítik. A nagyfogyasztók mérőműszereit ez évtől kezdve a helyszínen ellenőrzik. Az Or­szágos Mérésügyi Hivatal mun­katársai a hitelesítő állomás által felújított, illetve hitele­sített új készülékeket a hely­színen veszik át. Az állomás jó munkáját bizonyítja, hogy az átvett mérőórák között alig akad egy-egy selejtes. Egyetértésben eredményesebben lehet dolgozni Néhány megjegyzés a gépjavítási, álkátrészellátási vitához laputok január 26-í számá­ba» “-Alkatrészhiány akadá­lyozza a téli gépjavítást- cím- ntd foglalkoztunk gépállomá­saink gép javítási munkájával. A cikk Megjelenésének idején meglehetősen súlyos volt a helyzet a gépállomásokon. Részben a rossz munkaszerve­zés, részben az alkatrészhiány Miatt attól kellett félni, hogy február 28-ig nem tudják be­fejezni a téli nagyjavítást. A helyzet azóta lényegésen meg­változott. Január második fé­lében és fébruár elején szá­mottevő mennyiségű alkatrész és elektróda érkezett, s szinte ááponta érkezik itta is me­gyénkbe. Éhnek köszönhető, hogy gépállomásainknak sike­rült pótolniuk a mulasztotta­kat, s időarányos tervüket csaknem egészen teljesítették. A február 16-ig tervezett fő­javítások 96 százalékát, a fo­lyó javítások 93 százalékát vé­gezték él a megyében, a kár- bantartasi munkák tervét 101 százalékra teljesítették. A mun­kagépek — tárcsák, kultiváto- rak és á vetőgépek — javítá­sával némileg elmaradtak. Egyes gépállomások kiemelke­dő eredményeket értek el. A A Kaposvári illami Gazdaság ti tömi üzemegység* vizsgázott szakácsot vagy szakácsait keres. Jelentkezni : Sántoson 8—16 óráig. Telefon 11-94., Pf. 162. (841) kaposvári például 118 százalék­ra teljesítette a február 10-ig tervezett főjavítási előirányza­tot. Katádon is példamutató Szervezettséggel végzik a javí­tást, pontosan az ütemterv sze­rint dolgoznak. A Fonói Gép­állomással azonban baj van. Előirányzatuknak még csak a félét teljesítették. Nemcsak az hátráltatja munkájukat, hogy hiányzik néhány alkatrész, ha­nem az is, hogy nem megfele­lő a műhélyük; a rossz körül­mények miatt meglazult a fe­gyelem, s a munkát nem tud­ták jól megszervezni. összegezve azonban megálla­píthatjuk, hogy most már ko­ránt sincs akkora veszélyben a téli nagyjavítás, mint két-há- ram héttel ezelőtt volt. Sőt re­mény van arra, hogy február 28-ig befejezik ezt a munkát. Ehhez elsősorban az szükséges, hogy a lemaradt gépállomáso­kén lelkiismeretesebben, na­gyobb szorgalommal, a munka­időit jól kihasználva, szervezet­tebben dolgozzanak a szere­lők. Mint említettük, igen sok al­katrész érkezeit és érkezik most is, de bizonyos cikkek még mindig hiányoznak. Az Iharos herényi Gépállomás pél­dául panaszkodik, hegy nem kap DT-alkatrésaeket Ilyene­ket az AGROKER a szomszé­dos megyéktől próbál besze­rezni. Az említett újságcikkben azt is megírtuk, hogy az AGRO­KER alkatrészosztálya és a gépállomások igazgatósága kö­zött szinte minden évben tá­mad vita. Az újságcikkre mindketten válaszoltak, de ez­után ahelyett, hogy egyetértést keresve közös nevezőre jutot­tak volna, apró-cseprő dolgok miatt még jobban kiéleződött köztük a viszony. Az alkatrészosztály Vitatha­tatlanul nagy munkát végzett: január 1-től február 9-ig 6 millió 87 ezer forint értékű al­katrészt adott ki, többet, mint novemberben és decemberben összesen. A túlfeszített munka következtében az osztály dol­gozói sokszor nem a megfelelő hangnemben, nem a kívánt el­járási módon tárgyaltak az igénylőkkel. Sőt igaztalanul megvádolták az Iharosberényi Gépállomást, s joggal merült fel az a gyanú, hogy nem min­den gépállomás egyformán ked­ves az alkatrészosztálvnak. De hibázott a gépállomások igaz­gatósága is: látta, hogy az al­katrészosztállyal egyre nehe­zebben tud szót érteni, még­sem teremtett megfelelő kap­csolatot az AGROKER vezetői­vel Pedig mint beigazolódott, ez az egyedül járható út Hi­deg Pál, az AGROKER vezető­helyettese a gépállcmások Igaz­gatóságának munkatársával a közelmúltban Iharoebenényben járt Az együttes vizsgálódás során kiderült, hogy megértés­sel el lehet intézni mindazt ami pillanatnyilag gondot okos. Reméljük, hogy az AGRO­KER és a gépállomások igaz­gatósága közti, helyes irány- ,ban kibontakozó kapcsolat mind gyümölcsözőbbé válik, fo­kozatosan megszűnnek a nézet- eltérések, és egymást támogat­va a jövőben még eredménye­sebben dolgoznak majd együtt V. M. VELÜK... Egy kicsit fáradtnak lát­szott. oinióta a lakatosáru- üzevn igazgatója, ritkábban jut ideje a borotválkozásra. A fe­hér Ingnyak sem áll olyan ke­ményen, mint amikor csak mérnök volt a Húsipari Válla­latnál. Meg is akartam kérdez­ni tőle, amikor belepett hoz­zám, hogy mi az oka ennek. De a következő pillanatban, amikor aktatáskájából előszed­te a tervrajzokat, kiderült, hogy másfél hónap óta igen sokat dolgozik. Éjt nappallá tesz, utazik, lohol, intézkedik. Amióta igazgató a -lakatosi­ban, arra törekszik, hogy kor­szerű gyártmányokat szerezzen az üzemnek. Egy most kibonta­kozó gyár kormánykereke van a kezében. Tudom róla, hogy nem most kezdte a munkát az iparban. Több nyelven beszél, mindig felelősségtudó, szavahihető, jó szakembernek ismertem. Még­is, amikor elém rakta a terve­ket arról, hogy milyen gyárt­mányokat akar készíteni a korszerű gépekben szegény la- i katosüzemben, egy kissé meg­ijedtem. Fontos, hogy az üze mek korszerű cikkeket, gépe­ket, alkatrészeket gyártsanak, hiszen gazdaságos működésük­höz ez elengedhetetlen. Azon­ban amit ez az újdonsült mér­nök-igazgató rövid másfél hó­nap alatt gyártásra elvállalt, az igen soknak látszík. Olyan vállalatoknak, bá­nyáknak akar alkatrészeket csinálni, amelyeknek Somogy­bán még egyetlen üzem seni dolgozott Szép. hogy kaposvá­ri lakatosok fognak fontce al­katrészeket készítem az alu­míniumkohókhoz. Büszkeség­gel tölti el az embert hogy olyan munkadarabok kerülnek Majd ki egy kaposvári üzem­Pén teken este mutátkozótt be a közönségnek a Latinka Sándór Művelődési Ház tánc­zenekara. A 9 tagú együttes novemberben alakult meg s azóta Lévai Ferenc vézetésé- vél szorgalmasan készültek el­ső fellépésükre. Bemutatott műsorszámaik- ban — Giocamadzi: Fő a téfn- pó; Sento: Változatok egy té­mára; egy G-ershwin-egyveleg és Giacomadzd: TV-bougi — jó dzsesszmuzsikát szólaltat­tak meg igényes, csiszolt elő­adásmódban. A zenekar elfo- gódottan kezdett. Nem érez­tük a lendületes műsorszám színeit, és különösen a szaxo­fon kórusnak helyenként prob­lémát jelentett a nehezebb hangközök iíitonálááa. To­vábbi műsorszámaikban azon­ban már határozottan, tisztán csendültek fel a dallamos té­mák. Erőteljes szólók, szép, i kifejező dinamikai árnyalás, bői, amelyeknek elkészítése itt szinte technikai bravúrnak szá­mit. Okosan gondolkodik a mémök-igazgató, ami kor azt tervezi, hogy gyárának sorsát olyan nagy jövőjű iparagakhoz köti, mint például az alumí­niumgyártás. Megmozgat min­den követ, hogy e rohamosan fejlődő iparágak vezetőinek tá­mogatását megnyerje, hogy azok mindig kaposváriakkal csináltassák meg mindazt, amit egyszer itt megrendeltek. Meg­értem, hogy miért csillan fel a szeme, amikor azt mondja, hogy a kért segítséget eddig még mind az inotaiak, mind a pécsiek megadták. Ez a sok terv rá a bizonyíték. Többet közülük már gyártásra is el­fogadtak, egyikről-másikról most tárgyalnak az alumínium­ipar vezetőivel. Szocialista együttműködés ez. De mi lesz, ha a kaposvári lakatosáru-územ rossz minősé­gű munkát végez, s nem felel meg a bizalomnak? Akkor szo­cialista együttműködés ide, szocialista együttműködés oda, a nagyüzemek nem dolgoztat­nak többet velük. A selejtes alkatrészeket ők seni tudják használni, és nem vállalkoz­hatnak rá, hogy csupán jótéte­ményből, azért, hogy egy ka­posvári üzemnek munkát biz­tosítsanak, fontos alkatrésze­ket nélkülözzenek, vagy újabb súlyos összegeket kifizetve má­sutt készíttessék el őket. Aggodalmamról egyelőre nem szóltam Gróf Iván igazgató­nak. Néni akartam kedvét szegni. Pedig bárhogyan pró­báltam is lelkesedni a terve­kért, újra meg újra felötlött bennem az aggodalom. Kor­szerűbb üzemekben is megvan a veszélye annak, hogy az eiiy- nyi, nehéz munkát kívánó, új finom és tiszta harmóniák jellemzik az együttes játékát. Jogos volt a felcsattano vas­taps. Elismerés illeti Lévai Ferenc munkáját, aki mind­végig kezében tartotta a jó képességű zenekart. Remél­jük, hogy még sok kellemes percet szereznek a tánczene kedvelőinek. A műsorban fővárosi mű­vészek működtek közre. Vé- csev Ernő zeneszerző finoman árnyalt zon gorakísé re tével Vécsey Zsuzsa, Záray Márta és Vámosi János előadásában hallottunk néhány jó tánc- dalt, közöttük több dallamos Vócsey-szerzeményt is. Azon­ban ahogyan Hálálták-* eze­ket, ízléstelen önreklámozás- nak hatott, ezt nem hiányol­tuk. Zaránky Zoltán paródia­számaival aratott sikert A műsort Orosz András konfe­rálta. gyártmány sorozatban való ké­szítése nem sikerül. Még in­kább megvan ez a veszély Ka* posváron, ahol a gépek minő­sége, teljesítőképessége, a még csak most alakuló munkásgár- da szakmai színvonala bizony még kívánnivalót hagy maga után. Mit akar tenni az igaz­gató, hogy elkerülje a kátyút? Minden új darabot maga vizs­gál meg, hogy jó minőségű-e; Ott áll majd a gépek mellett, és árgus szemekkel őrködik, vagy naponta többször ellenőr­zi, megfelelnek-e az előírás­nak az alkatrészek? Nem tu­dom, miben bízik, mi a biz­tosítéka ... Már hazafelé tartottunk, amikor eli^aláioziam, hogy nem titkolom aggodalmamat. Fel­hívtam a figyelmét arra, hogy nagyon vigyázzanak az új gyártmányok minőségére, mert ha valami baj lesz velük... Közbevágott: — Én mindent a munkásokkal együtt akarok megoldani ... Egy kis csend után folytatta: — Rájuk támaszkodom a legkisebb és a legnagyobb problémában egyaránt. A hi­bákért a munkások és az üzemvezetők is felelősek, de elsősorban az üzemvezetők. Olyan munkásgárdám van. amely előtt nincs lehetetlennek látszó feladat. Csak tudni kell a nyelvükön beszélni, csak kérni kell a segítségüket, és következetes vezetéssel minden problémát meg lehet oldani vélük. Mindent! — ismételte magabiztosan, mintha ccak t- godalmamat akarta volna el­űzni. — Igazad van! — feleltem, és arra gondoltam, hogy az igazgató jó utcai jár. Ennél jobb biztosítékot nem is ta­lálhatott volna arra, hogy üze­me túljusson a nehézségeden, elérje a célokat, és mindig jó minőségű gyártmányok kerül­jenek ki a lakatosok és eszter­gályosok kezéből. Sokat szá­mít, ha egy igazgató éjjeleket áldoz a tervek készítésére s aha, hogy azokat az élőírt mű­szaki színvonalán valósítsák meg. Sokat ér, ha önmagával szigorú és nem elnéző a be­osztott vezetőkkel szemben; ha zsebében hordja az elkészített darabokat, és napjában több­ször is megnézi, jók-e. De mindez nem elegendő ahhoz, hogy Megoldja a lakatosáru- üzem előtt álló feladatokat. Az igazgató lelkesedése, erőfeszí­tése csak akkor lesz eredmé­nyes, ha melléje állnak a mun­kások. Amikor elváltunk, és sikert kívántam a tervek végrehajtá­sához, még egyázer felbukkant előttem az asztalra rakott ter­vek halmaza. Inota, Pécs, a bányák, a kohók képe, és úgy éreztem, hogy a siker némjjnra- rad el. Hisz ez a kicsit fáradt, börotválatlán arcú igazgató nincs egyedül gondjaival. Szegedi Nándor W. E.-----------------------------------­-----------------------------------------------------------­A sszony a hegesztőműhelyben ÜJ TANCZENEKAR AVATASAN Itt, ahol kékesi meg vörö­sen sustorog a hegesztőpi&zto- lyok tüze, s erezaii a levegő­ben a tűz vasat olvasztó me­legét, nehéz elképzelni a pisz­tolyt nő kezeiben. — Ne gondolja, hogy ritka­ságszámba megy az ilyen — “■védekezik* Kulcsár Béláné, a hegesztő asszony. — Pesten egy egész helyiségben csak nők dolgoztak. Lehet, hogy Pesten ez meg­szokott, de Somogybán ko­rántsem az. Hegesztő szak­munkásnőt aligha láthattunk itteni üzemeinkben. Nem is lehet felróni a Finommechani­kai Vállalat néhány dolgozó­jának, hogy tó gr ameresztett szemmel és ajkbiggyesztve hallgatta a furcsa hírt: nő dolgozik a hegesztőben! Az udvarvégi műhelyben meg mit sem sejtve hajolt munká­ja fölé az a bizonyos «nő*. Néha benyitott valaki, meg­nézte, igaz-e, aztán tudomásul vette, hogy valóság. Kitűnő hegesztő — mond­ják róla a szakemberek. »Föl­veszi a versenyt bármelyik férfival.* Ez persze nem any- nyira a férfiaknak, mint a nőknek jelenthetne büszkesó. get, hogy íme megállják he­lyüket, hiába ékelődnek egye­sek az »egyenrangúsággal*. Női szakmunkás azonban csu­pán egy akad Kulcsáraié« kí­vül a vállalatnál, de ő is a meóban dolgozik. Így aztán a férfiak büszkélkedhetnek, s nem is kevés okkal Az elő­írt mennyiséget mindig elké­szíti az asszonyka, munkájá­nak minősége ugyancsak meg­felelő. Kürthi Pista bácsi, a vállalat régi hegesztője Is el­ismeréssel beszél a munka­társnőről. Mert hisz mi rosz- szat mondhatna? Ha néha át­kalandoz a szeme a »szom­szédasszonyra*, mindig meg kell állapítania, hogy ügye­sen, finoman kezeli a tűzfúvó pisztolyt, s ráadásul szorgal­mas is. A Csepel Vas- és Fémmű- vekben dolgozott Kulcsáraié, s mert Kaposvárra helyezték férjét, itt folytatja a tizenegy évvel ezelőtt megismert mes­terségét. Ott motorok benzin- tartályait hegesztette, itt pe­dig mosdóállványokat. Kétség­telen, a pesti munka fino­mabb volt, sokkalta precízebb, de az ittenit is szívesen csi­nálja. Csak — -mint általában a nagy vállalatokhoz szokott embernek — kicsinek és elha­nyagoltnak találja a Finom- mechanika hegesztőjét. Kapcsoláskor tompán puf­fan a pisztoly Kulcsáraié ke­zében, megszokott mozdulat­tal leemgedi a sötét szemüve­get, s szinte játékos, ritmikus mozgással löveli a lángot a fémre. Izzik a vas, s kére­tek, karok, lábak olvadnak, majd dermednek össze mosdó­állvánnyá. Valóban csak az első pillantásra tetszik szokat­lannak kezében a hegesztő* pisztoly, ám megszokja azem» bér, mint ahogy ő a hegesz« tést R. r. Ä Kari Gépállomás gyors- és gépírói gyakorlattal rendelkező Fizetés kollektiv szerint. Megegyezés esetén útiköltséget térítünk. — Jelentkezés szemé­lyesen a Karáéi Gépállomáson. (ZS43)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents