Somogyi Néplap, 1962. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-18 / 41. szám

Vasárnap, 1962. február 18. 5 SOMOGYI NÉPLAP Á marcali járás műkedvelő művészeti mozgalmának néhány kérdéséről v A kulturális szemle múlt évi marcali járási bemutatóján mindössze egy színjátszó cso­port képviselte ezt a legtöbb hagyománnyal rendelkező mű­fajt; két évvel ezelőtt is csu­pán kettővel volt több a szá­muk. Viszont egy énekkarunk — a kulturális szemlék törté­netében először — Kaposvárra is eljutott, holott a kóruskul- túra — a felszabadulás utáni időszakot tekintve — alig né­hány éves múltra tekinthet vissza. Kerestük e jelenség okait. Szerettük volna ezeknek az okoknak a mégtalálásával a színjátszást ismét nagyobb rangra elkelni, annál is in­kább, mert a falusi fiatalok még négy-ot évvel ezelőtt is szívesen vállaltak szerepet, töl­tötték él próbákkal szabad ide­jüket, a hosszú téli estéket; a közönség pedig legalább kará­csonykor, de húsvétkor is igé­nyelte háromfel von ásos színda­rab bemutatását Igaz, néhány év alatt igen jelentős változás történt a fái üsd lakosság sza­bad idejének eltöltése és az igények szempontjából egy­aránt Vizsgáljuk meg ezeket anélkül, hogy az elemzésből a vészharang kongása csendülne ki, vagy a lélekharangé a mű­faj temetése fölött A minap egy nyolcszáz la­kosú község művelődési ottho­nának igazgatója kétségbeeset­ten panaszolta, hogy a bemu­tatásra tervezett darab egyik főszereplőjét behívták katoná­nak, majd név széririt elsorolta azt az öt 16 és 23 év közötti fiatalembert, áki otthon, falu­jában él és dolgozik. A bevo­nult szereplő pótlása tehát le­hetetlennek látszik, hiszen az, öt közül három máris játszik a darabban, kettő pedig alkal­matlan testalkatánál, illetve beszédénél fogva nem felel meg színpadra. Mit tegyen? A probléma nem elszigetelt Hasonló nehézségiekkel küzd több művészeti csoportvezető, ha nem is éppen a bevonulás miatt tudvalevő, hogy a pa­raszti lakosság rövid idő, alig három év alatt 7 százalékkal csökkent, és ezt elsősorban a falusi fiataloknak az iparban, tehát városokban való elhe­lyezkedése okozta. Az anyag tehát, amellyel a művészeti csoportok vezetőinek, így a színjátszó rendezőknek is dol­gozniuk kell, megcsappant, szű­kítve a téma- és a szereplővá­lasztás lehetőségét, roppant ne­héz, nemegyszer megoldhatat­lan feladat elé állítva a nép­művelőket Igaz, nem egy he­lyen — például Somogyi a jszon, Barankán — a felnőtt korosz­tályhoz tartozók, a huszonöt— negyven évesek lépnek ismét színre, fölelevenítve régi em­lékeiket. De bármilyen dicsé­retes és hasznos dolog is ez, nem általános, és különben is igazolásul szolgál a fenti meg­állapításhoz. Folytassuk az okok keresését. Néhány évvel ezelőtt — mint már említettem — nem egy fa­luban szinte kizárólagos szóra­kozást. jobban mondva szín­padi élvezetet az évenként be­mutatott színdarabok nyújtot­tak. Próbáik izgalomban tar­tották a falut, a bemutatóról sokáig beszéltek. Ma már a járás hét községében évi négy előadással tájol a Csiky Ger­gely Színház — melynek élő­adására a szomszéd községek­ből is elmennek —, legalább hetenként filmvetítésre kerül sor — nagyobb községekben kétszer, háromszor is —, és a televíziókészülékek száma is örvendetesen emelkedik. Ha mindehhez hozzáadjuk az is­meretterjesztő előadásokat, a tanfolyamokat, az ankétokat, a szakköröket, egyéb rendezvé­nyeket — amelyek mind a la­kosság szabad idejének helyes felhasználását hivatottak biz­tosítani —, meg kell állapíta­nunk, hógy pem egy község­ben a színjátszás egyszerűen nem fér bele a programba, az úgynevezsett műsornaptárba. Persze a legtöbb helyen érmék ellenére megkísérel valamit betanítani a művelődési ott­hon igazgatója — kell a pénz az intézmény működtetéséhez, meg «-felülről« is szorgalmaz­zák —, dé hogy mennyit kín­lódik a szereplők rendszerte­len megjelenése miatt, arról nem egy kulturmunkas pa­naszkodhatna. Ez azonban a jelenségnek csak egyik óldala. A másik szintén a falvak kulturális le­hetőségeinek ugrásszerű fejlő­déséből következik. Nevezete­sen, hogy a fiatal színjátszók, akik rendszeres látogatói a színház tájelőadásainak, a film­vetítéseknek, a televíziós köz­vetítéseknek, azzal is magya­rázzák kedvetlenségüket, vi­szolygásukat a műkedvelő szín­játszástól, hogy színvonal­ban túlságosan messze állnak a hivatásos színészektől, és ar­ra hivatkoznak, hogy ezt nem­csak ők észlelik, Iranern a kö­zönséget alkotó falusi lakos­ság nagy része is. Vizsgáljuk meg a csoportok vezetéséneik kérdését is. Járá­sunkban a színjátszó rendezők két kivétellel a pedagógusokból kerülnek ki, mégpedig a leg­inkább elfoglaltak közül. Szin­te máris hallom a társadalmi tevékenység aránytalan elosz­tásának vádját Némi igazság ebben is van, de nem szabad megfeledkezni a következőkről: a pedagógusok nevelőhiány miatt túlzottan sok óraszámban tanítanak, dolgozók iskoláiban tartanak órákat többen főis­kolán tanulnak, és a társadal­mi élet számtalan területén te­vékenykednek, sőt olyan mun­kát is ellátnak, amely nincs feltétlenül képzettségükhöz kötve. És ha ehhez hözzátesz- szük, hogy legtöbbször az is­meretterjesztő előadások meg­szervezése is rájuk hárul — ha ebben a községi tanácsok egyre több faluban segítenek is (szép példáját 1 Vésén és Nagyszakácsiban tapasztalhat­juk elsősorban), világosabbá válik sokat vitatott túlterhelé­sük. (Az arányos elosztáshoz TENAGY SÁNDOR: Most még csak azt mondom el Most még csak azt) mondom el, hogy elek, lehet, hogy kevesen tudnak létezésemről, lehet, hogy rám dőlnek a köd közönyös falai, mint a kertek szépségversenyére ráomlott az ősz, és nem marad belőlem semmi, vagy alig valami. Mért kell úgy féltenem a világot, mint saját testemet? mért nem félti úgy önmagát a világ, hogy én most ráérnék a munka nyugodt mezőiben vízsgálgatni a mozdulatok Indítékait. Gyermekkoromtól kérdezem az emlékezést: háború volt, halottak lépkedtek a csókok kövein, még nem érdekelt a dolgok súly-összetétele, játékaim szétszórt töltényhüvelyek voltak, s ünnep volt, ha máiét sütött ebédre nagyanyám. Most még csak azt mondom el, hogy élek, feleségnek-jó fekete lánnyal vagyunk ml fehérek, számolgatjuk a napokat, a bútorüzletek árcéduláit nézzük, kezem alatt gömbőlyödni galambokat érzek. Fiatal vagyok még, de homlokom fölé szálaikat fehérítik az évek, szorongások és bűvöletek dobálnak engem, mirt áttetsző semmiséget, kicsordul ajkam pohár-karimáján a tiszta Sás: legyen a békesség fehér, ruganyos kenyerünk vagre, nyugodtan rágható, éhséget űző jó falás. egyébként még csak annyit: sze addig is, amíg ez megva- egyre több a nő a pedagógusok lósul, minden tőlünk telhetőt között, akik helyzetüknél, csa- el kell követnünk e műfaj ládi köriilményeiknél fogva színvonalának emeléséért. így általában nem kapcsolódhat- a többi között megfelelően irá- nak bele társadalmi tevékeny- nyitenunk kell a jelenetek ségbe. A nemek közötti arány- megválasztását, műsorrá való talanság fokozódásának igazo- összeállítását Ezért a járási lásául hadd álljon itt két könyvtárnak és a járási mű- szám: az elmúlt három tanév- velcdési háznak szükséges ben a marcali járásba került megteremtenie egy kölcsönző friss diplomás, illetve képesí- színműtár alapjait, egyrészt új tés nélküli 32 nevelő közül anyagok beszerzésével, más- mindössze 5 a férfi!) A szín- részt már lejátszott darabok játszó csoport vezetése, egy-egy szövegkönyvének a szerveze- darab betanítása, a szükséges tektől, művelődési otthonoktól kellékek megszerzése, a szín- való megvásárlásával. Tovább padtechnikai föltételek bizto- kell szorgalmaznunk a falu ér- sítása — aki próbálta, tudja, telmiségének bekapcsolódását mit jelent — rengeteg időt, az általános kulturális munká- energiát követel, hosszú időn ba. hogy a csoportvezetőnek át hetenként legalább két-há- több ideje maradjon a színját- rom, az utolsó időszakban szólj: fölkészítésére. Biztosíta- rrégy-öt estét foglal le. nunk kell továbbá a termelő­Művelődésiotthon-igazgatólk, szövetkezetek kulturális alapja népművel 'si ügyvezetők havi egy részének felhasználását a jelentéseit lapozgatom, de át- művelődési otthonok támoga- nézem a Latinka Sándor kul- tására, hogy egy-egy bemutató turáJis szemle nevezési lapjait műsor ne elsősorban pénzszer- is. Mit mutatnak e dokumen- zési alkalom, az intézmény tumok? anyagi bázisa megterem tésé­Ha az előadott vagy a bemu- m 'ng formája legyen, tatandó darabok témáját, tar- KOVluSII vissza kell térnem talmát vizsgáljuk, számottevő a cikk elején említett másik fejlődést állapíthatunk meg az műfajra, hisz látszólag ellent- előző évekhez viszonyítva, mondás van a kóruskultúra Mert aki hozzányúl bármilyen mennyiségi és minőségi fejlő- háromfelvonásoshoz, ma már dése s a színjátszás hanyatlá- nem a múltban keresgel, ha- sa között. Az előbbihez ugyan­nem mai életünket ábrázoló, is — mondhatnák — még in­bár általában még a -belép, kább tömegre van szükség. Ez nem lép be« dilemmáját dra- igaz, az ellentmondás mégis- matizáló, falusi tárgyú darabot csak látszólagos. Miért? Az választ műsorául. Végérvénye- énekkarban való szerep-leshez sen eltűntek tehát a népszín- voltaképpen csupán jó hallás művek, a nagyoperettek közsé- szükséges az éneklési kedvén geink színpadjairól. De kevés kívül; mellőzhetők az olyan az egész estét betöltő színmű- tényezők, mint például a sze vet választó csoportok száma, replők kora, alakja és egyéb, a és itt inkább a műfaji, illetve színjátszókhoz nélkülözhetet- műfajon belüli eltolódást sze- len rátermettség. A leginkább retném hangsúlyozni. Járá- közösségi műfaj ez. A szerepek sunkban ugyanis a színjátszó elosztása sem okoz gondot, és együtteseknek mintegy 50—60 ami a legfőbb: sokkal rövidebb százaléka vidám jelenetekből, felkészülési időt kíván, ha nem még inkább bohózatokból, vil- állítják a kórust túlságosan lámtréfákból állít össze műsort nagy követelmények elé. Hadd a kényszerítő körülményeit tegyem hozzá: sokkal jobban hatására (kevesebb felkészülé- állunk karvezetők szempontjá- si idő szükséges; egyszerűbb bői is, mint bármely más mű- díszletek is megfelelnek; né- veszeti ágban. Ennek köszön- hány szereplővel megoldhatók hető, hogy a tavaly sikeresen stb.), általában azért, hogy va- szereplő böhönyei, nemesvidi lamixéle műsorral bevezessék a és sávoly! énekkar rendszere- táncmulatságot. E jelenetek sen készül a kulturális szemlé- tárgya azonban általában igen re, s rajtuk kívül ismét messze áll a falusi élettől, de üdvözölhetjük a marcali mű- még a szereplők képességeitől velődési ház kórusát és az idén is, hisz nem egyet már a rá- alakult vésel negyvenöt tagú ... , vegyes kart is. Ugyancsak a dióból ismerünk neves komi- f;zem]e bemutatóira készül kusok megszólaltatásában. Kü- nyolc tánccsoport — közülük lönben is az így összeállított csak három a vegyes, a többi úgynevezett esztrád műsorok- leányokból áll —; több falu nak Túnrs célzatuk. fiataIJai a szellemi vetélkedő­nak nincs egységes célzatuk, re küldtéi_ e] „evezésüket; hangulatilag is kirívóan külön- nyolc kézimunka szakkör pe­bözök. A háromfelvonásosokra <üg kiállításra készül. Tehát és a jeleneteikre is egyaránt «e™ 0 műkedvelő művészeti vonatkozik azonban: a kevés ^ozgalom hanyatlásáról van szó. Sót! Csupán műfaji elto- felkészülési idő miatt alacsony xódasr6i, az arányoknak jelen- a színvonal, nyers, kidolgozat- tős részben indokolt megvál- lan, a rendezés hiányáról, tozásáról, amelyet a faluban elégtelenségéről árulkodó akö- megindult forradalmi fejlődés áV eredményezett. zonseg ele kerülő darab. Ab­ban pedig, hogy a műkedvelő 13I3Í1 S0(6iD6K látszik a kén, színjátszás az ifjúság és álta- a ma-rcah járás mű­, , , , , . , . . . kedvelo-mozgalmárol festet­lában a lakosság irodalmi mu- tem Nem kísérlem meg bizo­veltségének, esztétikai nevedé- nyítani, hogy az említett té- sének területe legyen, szinte nyezók országosan így, ilyen egyáltalán nem léptünk előre mértékben és formában hát­it.i . Li.’.t* nak. Hisz megyénkben is, tu­® * " "hA domásom szerint a nagyatádi tatott, javasolt irodalmi szín- , . , , pad? Ehhez tehetséges, irodai- urasban például négy irodal­mikig átlagon felül művelt ve- mi színpad működik, és a ta- zetők ás hasonló szereplők valyi kulturális szemle megyei szükségeltetnek. Rendelke- bemutatóján is jól kidolgozott, zünk-e a föltételekkel? Jara- .... sunkban nincs szakképzett maSas színvonalú produkaokat színjátszó rendező, aki elvé- láthatott a közönség falusi gezte volna például a szánját- színjátszó csoportoktól. 'szó akadémia levelező tagoza- Úgy vélem, hogy több vcmat- . hozásban mégis tipikus ténye­j községekben bizonyára tudott zokked állunk szemben, ame- valna eredményt elérni A ki- lyeknek hatása tagadhatatlan, sebbekben azonban — éppen Ezzel nem akarom a járás a felsorolt föltételek hiánya S2a jurányi tó szervének felada­Säm^ye^g. Va-°6ZmU “ tát kisebbíteni. De szembe kell A jelenlegi helyzeten meg- végre nézni ezekkel a kérdé- nyugtatóan talán csak a táv- sekked, őszintén, több oldalról lati tervekben szereplő, nép- megvizsgálva, hogy kibővült művelési munkára intézménye- , . , sen es magas fokon fölkészí- ‘«falóinkat figyelembe ve­tett önálló művelődésiotthon- hessük munkánkban, igazgatók beállítása segít Per- Paá! László Puskin monumentális szobrát készíti O. Minková kri- r; mi szobrászművésznő.. A költő szobrát Gurzufban j állítják fel. (MTI külföldi képszolgálat.) SZIRMAY ENDRE: Lila a kőid Most lila a hold; mint egy giccs-f őst ményen havas táj fölött hazug romantika, fázós köd nválaz/.a a házak szemét, és elnyeli a puha neszezést, pedig fel kellene sikoltania. Rázni kellene a fák kopasz ágát, hogy ébredjen az álmos, tunya táj, és vonítson fel a feketeségre a ködfaló, csendkígyójú száj. Csak töpreng. Fönn, a csatakos égen lilán dereng a hold. Ojőídőq. kő idő (j-taJiuio k P'odor Feri boldogtalan 1 ember, Ahogy va­sárnap este hazatért az ulti­zásból, felesége részeg disznó­nak nevezte, pedig alig ivott meg többet egy liter otelló­nál és négy-öt féldeci kevert- nél. Persze Rózsika nem érti meg, hogy nincsen ulti szóda nélkül. — Ha egy nagyfröccsöt meg­iszom, már ökörnek nevez ez a házsártos nőszemély.' Hát miért dolgozom? Hát élet ez, Péter bátyám? Hát élet ez? Csak ez a gyerek ne volna! Majd én megmutatnám! Majd én! Mondom, csak ez ne vol­na. Tudja, még csak három­éves a gyerek, és már tízig tud számolni. Ügy vág az esze, mint a borotva. Tegnap­előtt is megszámolta, hogy hány kismalacunk van. Az a kis csikszemű, büdös gyerek! — Tiurokba.n születtél te, öcsém- Boldog ember vagy. Én mindig nyelves asz- szonyt szerettem volna. De nekem nem sikerült. Én azért vagyok boldogtalan. Tudod, ti­zenkilencben elvettem az asz- szonyt. örök hűséget eskü­dött, és azt mondta, minden úgy lesz, ahogy én akarom. Hát hamarosan lett is négy gyerek. Ismered őket. Nem is volt egy ideig baj. Dolgoztam, ment a suszteráj. Ha nem volt munkám, vállaltam feles ku­koricát a Kövesdinéi. Nyáron, a nagy dologidőben rendben is volt minden, de télen a mű­helyben nagyon unalmas volt. Szerettem volna beszélgetni, politizálni, vitatkozni, de az asszony nem szegte meg es­küjét, és nem vitatkozott. Mindent jóváhagyott. — Jói van, papa, úgy van, papa, volt már nagyobb baj is, pa­pa. Meguntam én ezt hallgatni. No, mondom, segítek a bajon! Eladtam Igáiban az egyik hí­zót, hogy a gyereknek cipőt vegyek. A disznó árit megit­tam a Mayemál. Hajnalban úgy estem be az ajtón. No, mondom, most vége lesz a hűségnek! Az asszony csak nézett, nézett,- én meg bocsá­natot kértem, hogy nincs se disznó, se pénz. Amikor már tetőtől talpig jól átvizsgált, azt mondta: — Nem baj, papa, mással is megtörtént már ilyen! o, mondom, az istenit, nem lett vége a hűség­nek. Tíz évig megint csönd­ben kalapáltam, mondom, majd megváltozik ez a sa­nyarú helyzet. De még hűsé­gesebb volt, mint azelőtt. El­határoztam, hogy a hiúságát sértem meg. Vettem egy páhr negyvenkettes női cipőt a har- mincnyolcas lábára, és meg­kérdeztem: — Jó-e? — Ezt felette•: — Jól van, papa, ép­pen az én lábamra való. A jézusát — gondoltam —• nesze neked, Korona Péter, vén szamár csizmadiamester. Megint szegelhettem a csizma­talpat tiz esztendeig, de Rozi hűsége nem változott meg. A cserepet kezdtem leszedni a ház tetejéről. Gondoltam, hogy erre csak kijön a türe­lemből. Nem! A.mikor meg­kérdezte, miért szedem le, azt mondtam. hogy lebontom a házat, és újat építek. Nem értette, hiszen se pénz, se posztó nem volt. Azt mondta egy kis idő múlva: — Ha úgy gondolja, építsen új há­zat, papa! Czóval, érted? Ügy »an, papa, jól van, papa, nem baj, papa. Ezt hallottam pegyvenhárora évig. Hát élet volt ez? Még most is ezt hallom napról napra. Hát élet ez? Hát boldogság ez? Meg-> mutatnám én, ha az unokám, az én Lajosom, tudod, a Jenó fia!! Zetoros a termelőszövet­kezetben. Most végezte az is­kolát Pápán. — Tudod, ha felül a Zetorra, úgy megy... ágy megy, mint a szél. Derék szép legény ... Szóval büdös egy gyerek. Sz. IV

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents