Somogyi Néplap, 1962. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-11 / 35. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1962. február TI. SOMOQYWDVARHELY két pesti egyetemista szemével Somogyudvarhelyen ezekben a napokban a szokásosnál későbben fekszenek le a fiatalok. Látni őket este, amint gyűlésre, megbeszélésre sietnek. Itt is, ott is hallani a Budapestről érkezett két egyetemista, Horváth Zsóka és Őrt Julianna nevét. Nemcsak a fiatalok ejtik ki gyakran nevüket, hanem az idősebbek is. Az eho nap A két lány nem olyan régen arra kérte az egyetemet, hogy a vizsgált előtt más társaikhoz hasonlóan — egy hetet ők is falun tölthessenek, mert meg akarják ismerni a vidék életét, főként a fiatalok munkáját. Tarsolyában nagy tervekkel indult útnak a két tősgyökeres pesti lány Somogyudvar- helyre. A falu hamar megtetszett nekik. Várták, kedvesen, fogadták őket. A másodéves történész és filozófus, az örök- . ké vidám Zsóka hamar észrevette a Dráva menti falu építészeti érdekességeit, vonzotta a táj. A kissé kimértebb természetű, magasabb Juliannával örömmel fogadta a vb- ülésre, a pártvezetőségi ülésre szóló meghívást is. Így nemcsak azt tudták meg hamar, hogy a könyvtárban 702 könyv van, hogy az olvasók között kevés a felnőtt, hanem azt is, hogy tavaly mire költötték a községfejlesztési alapot a eo- mogyudvarhelyiek, s mit akarnak építeni belőle az idén. Még az sem kerülte el figyelmüket, hogy kevesen éltek a növen- dékmarha-neveléssel járó kedvezménnyel, s hogy a szövetkezetben több mint 20 forint részesedést osztanak a munkaegységre. Azt is megtudták, hogy már hatszor változott a KISZ-titkár személye; hogy az ifjúsági szervezet három részre szakadt,, és alig tesz valamit; hogy csak két KISZ-űatal tagja a tsz-nek. Megkapta figyelmüket, hogy Somogyudvar- helyen kedvezőtlenül hatott a népesség alakulására, egészségügyi helyzetére a rokonok közötti házasodás. De Zsóka képzeletében annak az öreg tsz- parasztnak az alakja jelent meg leggyakrabban, akit oda- érkezésükkör bemutattak nekik a szövetkezetben. A nevét nem jegyezte meg, de szavait, amelyek arról szóltak, hogyan küzdöttek 1956-ban a közös gazdaságért, igen. Csipkés szélű vászon Másnap ugyancsak megszaporodtak Zsóka és Julianna füzetében a följegyzésék. Megtudták, melyik lányt nem engedik el szülei a KlSZ-gyűlés- re. Följ egyezték, hogy hosszú idő óta nem talál a tsz két olyan fiatalt, akit baromfitenyésztő tanfolyamra küldhetnének, s hogy havonta 1000— 1200 forintot tud megkeresni az egyik testi fogyatékos kocsis legény is. Mindezt azért jegyezték meg, hogy megcáfolhassák azokat a fiatalokat, akik azt állítják, azért mennek el máshová, mert a tsz- ben nem kapnak munkát. Ekkorra már beszéltek olyannal is, aki csak a zárszámadáskor kapott pénzt számítja jövedelemnek, s az idegen előtt eltitkolja az előleget. Eljutottak egy-két olyan házira is, ahol visszatartják a gyerekét a KISZ-től. Az egyikhez a lány nagyapja — aki a családból egyedül tsz-tag — hívta meg őket. Itt azt mondták a szülők, hogy azért nem engedik el a gyereket a klubba, mert elrontaná a szórakozás. Űk se szórakoztak fiatal korukban, a gyerek se tegye — hajtogatták. Beszélgetés közben egyszer csak csipkés szélű vásznak kerültek elő, a családtagok halotti szemfedői. Elkészítették mindenkinek előre. Ott tartják a párna 'alatt. Megszövették gyermekükkel is az övét. A kislány később keserűen panaszkodott a vendégeknek, hogy ebben a halálhangulatban él, és nem sok örömben van része. A férje az lesz majd, akit szülei szereznek neki, az fekszik az övé melletti ágyon. Módosul a program A két lány megállapította, hogy nagy léptekkel halad előre az élet Somogyudv;-.] "men is. Kétszázan is meghc!1' k ma már egy-egy isir terjesztő előadást a korábbi 30— 40-nél szemben. Szilárdul a termelőszövetkezeti parasztok munkafegyelme, egyre / több azoknak a szánna, akiknek a munkájára minden nap lehet számítani. Javul a gazdálkodás is. Jó néhány háznál azonban még nagy a műit rendszer örökségeként itt hagyott elmaradottság. Zsóka, aki az egyetemen egyszer összevitatkozott egyik kollegájával, s azt bizonygatta, hogy szükséges a szövetkezet, most örömmel látja álláspontjának helyességét a gyakorlatban is. Igen, kell a tsz. Ez az egyedüli út nemcsak a mezőgazda- sági termelés, hanem az emberek életének, a falunak a föllendítéséhez is. Akkor az egyetemen csak a józan esze, igazságérzete diktálta állásfogialá- sát, most tapasztalatai is alátámasztják ezt Itt érezték meg igazán, hogy nekik is milyen felelősségteljes szerepük van a falu átalakításában. Azt tervezték, mielőtt ide jöttek, hogy segítik a kulturális szemlére való felkészülést; ismertetik a KISZ Központi Bizottságának határozatait; rábírják a fiatalokat, hogy saját falujukban dolgozzanak; segítenek munkabrigádokat alakítani a tsz-ben; beszélnek a XXII. kongresszus legfőbb célkitűzésedről. Csakhamar rájöttek azonban, hogy ezt a gazdag programot egyébként sem, de Somogyudvarhelyen különösen nehezen tudnák megvalósítani, hiszen itt előbb alapvető problémákat kell megoldani, csak aztán jöhet a többi. Ennek megfelelően változtatták meg tervüket. Mi a legfontosabb ? Alapos megfontolás után úgy döntöttek, hogy legelőször a KISZ munkáját segítik egyenesbe hozni, úgy, hogy az vonzza a falu fiataljait, s képes legyen arra, hogy nevelje őket. A két lány bátran kimondta véleményét: a KISZ-szervezet nem dolgozhat tovább úgy, ahogy eddig. Megengedhetetlen, hogy olyan fiatal vezesse a KISZ-t, aki kijelenti, hogy nem olvas, nem foglalkozik politikával, nem hajlandó értékelni a szervezet munkáját Nem várható eredmény a kulturális munkában sem, ha a tagság három részre szakadva széjjelhúz. Néhányan azt a kisebbséget támogatják, amely azt az erejüket meghaladó feladatot vállalta, hogy előadja »Az apák ifjúsága« című darabot. A többiek pedig tétlen szemlélői a vergődésnek. Zsóka és Julianna rátapintott a lényegre. Szerintük azért laposodott el a KISZ munkája Somogyudvarhelyen, mert rossz a vezetés, nincs, aki ösz- szefűzze, nincs, aki megfelelő célt tűzzön a fiatalok elé. Ezért igyekszenek el a faluból, ezért húznak szét, és sokan talán ezért nem akarják legyőzni az otthoni akadályokat sem. Már az első napokban feltűnt, mennyire érdeklődnek az eddig közömbös fiatalok is a két pesti lány tevékenysége iránt. Vonzotta őket határozott fellépésük, céltudatosságuk. Elismerték a somogyudvar- helyiek, hogy ez sem volt jó, az sem, s felcsillant a szemük, amikor a vendégfiatalok megmondták nekik, hogyan kell dolgozni a KISZ-ben. Hallgattak rájuk, és követték őket. A gyűlésre olyanok is elmentek, akik máskor húzódoztak, s egyre többen keltek útra közülük a sáros, sötét estében a klubba, hogy olyan vezetőséget válasszanak, amely képes programot adni a falu fiataljainak, vagy hogy jobb belátásra bírják a jelenlegi vezetőségét. És jöttek a fiatalok meg a tsz- elnök, a párttitkár, a tanácselnök is, hogy közös erővel legalább »sínre tegyék« s elindítsák a KISZ-t azon az úton, amelyén haladnia kéll, hogy Somogyudvarhelyen is betölthesse feladatát. A két pesti vendég boldog volt a kezdeti eredmények láttán, s úgy érezte, hogy fáradozásuk nem hiábavaló, bár tudták, hogy nagyon kellene még a további segítség. Fájlalták, hogy még egy-két “nap, és ei kell búcsúzniuk a községtől. Somogyudvarhely azonban nem törölhető ki emlékezetükből. Ezt a hét napot nem felejtik. Gyakran gondolnak majd arra, hogy hogyan dolgozik a KISZ, eljár-e már a gyűlésekre az a kislány, aki megszőtte a szemfedőjét, meg- tanulták-e az ajánlott egyfelvon ásos színdarabokat a seregszemlére, megalákitották-e a munkabrigádokat. Bizonyos, hogy sok levél érkezik majd Pestről Sömogyud- varhelyre, amelyekben ezek a kérdések szerepelnek. S az is bizonyos, hogy lösznek, akik válaszolnak. Zsóka és Julianna legalábbis így érzi... Szegedi Nándor A motorvonat azon a napon fél órát késett. A jegyzőkönyvek tömören rögzítik a tragédiát »Németh Ilona 15 éves lányka Görgeteg előtt az előttünk 9.20 órakor közlekedő tehervonat utolsó kocsija elé vetette magát. Mentővel szállították Kaposvárra a súlyos állapotban levő sérültet.« A vasutasok és az utasok révén pillanatok alatt elterjedt a hír a faluban. Negyedóra sem telt el, és nagy embergyűrű vette körül a hordágyon fekvő kislányt. Egy asszony rohant a sínek között. Amikor odaért, jajve- székelve zokogta: »Édes lányom, hogy tehettél ilyet?/« A mentő egy óra múlva érkezett meg. A kislány nem engedte, hogy az anyja elkísérje. Az asszony aznap öngyilkos akart lenni. Nyílik a kórterem ajtaja. A nővér és Ilonka lép ki rajta. Eszembe jut az orvos figyelmeztetése: »Nagyon kedvesnek kell lenni hozzá, mert ebben a gyerekben mást is meg kell gyógyítani.« Ül a széken és mosolyog. Azt mondták, hogy két hónapig csak sírni tudott. Mindenki próbálkozott, még a betegek is segíteni akartak rajta. Hiába... Egyszer, egy este valakinek mégis sikerült. Margit nővér órákig ült a beteg ágyánál, és Ilonka vallott. Az első estén csak egy mondatot: »Itt olyan jók az emberek.-« És ezt a mondatot másnap követte a többi... Elkomolyodva válaszol a kérdésekre. — Azt a napot nem tudom elfelejteni... Július 20-án határoztam el magam. Mire hazaértem a faluból, anyámék már lefeküdtek. Kint laktunk a falu végén, és ott, az erdő szélén nagyon szép a nyári este. Álltam a ház előtt. A nyitott ablakon át hallottam mostohaapám hangját: »Addig nem nyugszom, amíg ezt is el nem zavarom!« Sokáig álltam az ajtó mellett, és mindent megértettem. Rájöttem arra, hogy miért kellett elmennie nővéremnek. — Hát ha csak ez kell?... De miért, hát mit tettem?... Nem akar rám keresni?... Es anyámnak jól van ez így, nem szól?... — Nem, szólt... Amikor bementem, nagyon megvertek. Sírtam egész éjjel, és ■ nem akartám élni tovább.,. — Anyám réggel aratni ment. Én a vasút mellett sétáltam, vártam a vonatot. A mozdonyvezető még integetett, aztán ugrottam. Elsötétedett előttem minden... Elhallgat, megtöri! a szemét, de a könnyek nem akarnak felszáradni. — Másnap anyám bejött a kórházba. Nem akartam vele A Somogy megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat Május 1. u. 15. ----- létes ített könnyű vasáruk boltjában beszerezhetők: edényünk, háztartási gépek és eszközök, evőeszközök, szeráruk, vasalás áruk, zárak, lakatok és drótfonat, »IHNEN AKAROK HAZAMENNI...« találkozni. Nem engedték be. Azt mondják, itt zokogott a folyosón__Nekem is rossz volt, n agyon rossz. Háromszor is beküldte hozzám a nővérkét. Nem... nem akartam látni. Nem akartam hallani... — És nem is akarok hazamenni. .. Nem akarok olyan lenni, mint az anyám. En szeretni fogom a gyermekemet... Itt jók az emberek, mindenki olyan jó. Margit nővér olyan, mint egy igazi anya. ö mindenről tud. Neki elmondtam a történetemet. Arra kért, hogy ne sírjak. Es nem is sírok. Elhallgat, és Margit nővérre néz: — Azt mondták, állami gondozásba vesznek, tanulhatok. Tanulni szeretnék. Otthon úgysem látnának szívesen. Miért mennék haza? Miért?... o Már intézik Ilonka sorsát. A tanácson ezt mondták: »A családi körülmények miatt nem javasoljuk, hogy hazajöjjön.« Beszéltem Ilonka anyjával és mostohaapjával. Az anya ősz hajú, piros arcú asszony, a mostohaapa tíz évvel idősebb nála. Megismétlem Ilonka szavait, az anya sírva fakad. — Én jó voltam hozzá mindig. Hazajöhet. Semmi kifogásom sincs ellene. Sokba került ez már nekünk eddig is. Ta-> Ián jobb is lenne, ha hazahoznák. Talán nem fájna így. Mert egy szülőnek örök életében fáj az ilyesmi. Keresem szavai mögött az őszinteséget. — Nekem már kijutott eddig is az életben. Ez a harmadik férfi, akivel együtt élek. Gyermeket kap'.am mindegyiktől, de feleségül venni egyik sem akart. Az én- nevemen vannak a gyerekek. Azt mondják a faluban, hogy rossz vagyok. Pedig én fölneveltem a gyermekeimet. Nem szórtam, egyiket sem a nagyvilágnak. Akkor adtak volna tanácsot... A mostohaapa csak egy mondatot hajtogat: — Én jó voltam hozzá, kerestem rá... Arról nem beszél, hogy mi történt akkor este... Ilonka sorsa még nem dőlt el. Még a kórházban van. Jó emberek vannak mellette. Ilonka itt, a kórházi ágyon tudta meg, hogy van szeretet. Ápolónők és orvosok tanították meg erre. Nagy szüksége van a szere- tetre. Bízik abban, hogy az emberek segítenek...- Németh Sándor r EGÉRKAR Nagyszerű nekünk, hogy vannak bizottságaink! Helyi, területi, járási, megyei, kás^-, nagy, kibővített, szűkkörű és sok egyéb bizottság így van ez rendjén. Kéül, hogy legyen hova föllebbezni az embernek, ha például bepörlik. Mert megesik ez is. Ha fülemülefütty miatt nem megyünk is a bírósághoz manapság; de egérkár miatt már érdemes ... Történt, hogy egy boltban iszonyatos pusztítást végeztek az egerek: megettek kereken negyven forint ára kolbászt Egy éjszaka alatt művelték mindezt a falu fűszerüzletében. Az a feneség, hogy három egérfogó is volt a kolbász körül — rajta szalannahéj —, de egyik se kellett a rágcsálóknak. Még a kukorica se ízlett nekik, pedig az épület padlását tele hondatta vele a szövetkezet Reggel a boltvezető meglátja a pusztítást. — Mit szokás ilyenkor tenni? Föl ikeül venni egy egér kár jegyzéket! — állapította meg, s felrótta szépen sorjában, hogy ekkor meg ekkor valószínűleg több egér negyven forint értékű kolbászt megevett — Így már nem lesz baj belőle — vélte a boltos, s mert mentve érezte magát, nyugodtan munkához látott... — Az egérkár ügyében jöttünk — toppant be néhány nap múlva a boltba három ellenőr a központbóL Mert hogy jóváírható-e a negyven forint, azt a városban nem "lehet megállapítani Alapos munkáról esett szó a legutóbbi ellenőri értekezleten, hót most megmutatjuk, hogy jól megfontolt ellenőrök vagyunk mi! Fontolgattak, latolgattak, mikor aztán úgy látták, hogy megvan a napi díj, megállapították, hogy a boltvezető a hibás. Több egérfogót kellett volna felállítania, s meghagyták neki, hogy legközelebb a csapdákba okvetlenül kolbászt tegyen, ha már egyszer azt szeretik az egerek. A kárt pedig meg kell térítenie — szögezték le, s még sietve fölvettek egy jegyzőkönyvet, mert az alapos munkát csak az mutatja igazán. _____________ V olt a jegyzőkönyvben egy mondat, amely szerint e határozat ellen nyolc napon bélül a vállalati egyeztető bizottsághoz lehet föilebbez- ni. Nem is feledkezett meg erről a boltvezető. Nem azért véste oly nagyon eszébe, mert jó szokása, hogy mindenért föllebbezzen, hanem mert meg volt győződve igazáról. Elvégre is az egerek betörtek. A csapdák készen álltak, de ki az ördög ismeri a rágcsálók gusztusát?! Egyszer papírt, másszor szalonnát rágnak. Most nem kellett nekik a szalonnabőrke. De ne az én zsebemből egyek meg a kolbószporciót. Nem hagyom magam! Es ártatlanságának tudatában vó- \ gott neki hajnalban, hogy idejében beérjen az egyeztető bizottsághoz... — Megették az egerek a kolbászt, vagy nem ették meg? — szögezték neki a kérdést. — Megették, kérem. — Kinek a hibájából? — Nem tudom. — Ki felel az áruért? — A boltvezető. — És ki a boltvezető? — Én vagyok... de... — No, látja — kezdte a magyarázatot az elnök —, akkor maga a hibás. Rövid tanácskozás, s megerősítették az ellenőrök javaslatát: fizesse ki a boltvezető a negyven forintot De ... föUebbezhet a területi egyeztető bizottsághoz. — Elég nekem a magar családja is, nem fogok c egerekre költeni. S már írt: is a föllebbezést. Végre igazat adtak né1/ Nem kell megfizetnie negyven forintot Arról. h~ a három csapda nem fo_ egeret, a boltvezető nem i hét. Semmis tehát mind eddigi ítélet. Megbékélt a vállalat Jó, hogy így történt, mer! negyvenforintos egérkár kiszállási, az utazási és f egyéb költségekkel egyik már csaknem ötszáz forint’, rúgott. Eszerint tehát ebben ; egész históriában az egere okozták a legkevesebb kárt.. Roland Ferenc — ______—J