Somogyi Néplap, 1962. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-11 / 35. szám

Tasárnap, 1962. február 11. 5 SOMOGYI NÉPLAP B. Fenákel Judit: HAZAJÖN AZ A háború már régen forrna asszonyarc közül, és vigyázni a gépedre. Lehasalta haját, úgyhogy-a szélső fürtök véget ért, és régóta sokszor érezte magán a férfiak gép aljához, s közben rápislo- Gábor arcát csiklandozták. A szenet meg búzát szemét. A hiúsága megbizser- gott az asszony, lábára. délutánt együtt töltötték. Va­Eszt érnék feltűnt a dolog, gyis Gábor inkább a kis Zo­szállítottak azok a geítt ilyenkor, de többet nem tehervonatok, amelyek a ha- érzett. Az ura emléke egyre annál is inkább, mert a gép lival. Felült vele a forgóra, difoglyokat hozták. Akkoriban fakult, szétfolyt a gondolatai- jól működött, szőtte a végte- célba lőni tanította, törökmé- Eszter is kijárt az állomásra ban, és meseszerűvé vált. Nagy len hosszú halászhálót, a sze- zet vett neki. minden délután. Eleinte ün- erejű, csontos embert rajzóit relő meg folyton hátráltatta. — Egy ilyen kis srác — neplőbe öltözött, a kisfiának meg a képzelete, széles mel- Jóra való, olajos ember volt ez csettintett a nyelvével, aztán pedig ezt mondta: — Máma tón úgy bújt meg Eszter feje, a Máté Gábor, néha rá-ráhú- Észtéire nézett, és .’dühösen biztosan hazajön édesapád. mint egy nagy szirmú fehér zott az asszonyok farára, de legyintett. — De hát véled, te Később Zolika beleunt a virág. És ha nehezet emelt, Eszterrel mindig tisztelettel hercegnő, te kőszent... ném- hosszú gyaloglásba, és Eszter fát vágott, vagy a bútorokat bánt. Hercegnőnek nevezte. — igén boldogul az ember. csak egyedül ment, ő is in- huzigálta, mindig előjött, vas- Persze, hercegnő, megint nem — Hátha __ csúszott ki Esz­k ább megszokásból. Egyszer kos kezével eltolta az asz- boldogulsz nélkülem. Ha ész- ti száján, és a férfi érre á aztán beállított egy ismeretlen szonyt, és fütyörészve maga re nem veszem, úgy bekapja buta kis szóra egyszérre kifé- katonasapkás ember, a zsebé- végezte el a munkát. Mindig azt a fehér ujjacskádat a gép, nyesedett, még a sapkája is, bői viaszosvásaon tárcát vett fütyölt, vagy szórakozottan hogy többet nem kerül rá ka- elmaradhatatlan bor micisap- • elő, és átadta az asszonynak, dúdolt. Tudott hegedülni is, de rikagyűrű. kája, s nevetett a nagy bol­Sokat dolgozott ezekben az A férje zubbonyából — olyan sírósan, magasan ciíráz- Esztá sokáig gyűlölettel gon- ta, hogy senki se állta meg dőlt erre az emberre. És ettől könny nélkül. Az esték meg olyan volt, mint kezdve nem imádkoztatta a az ünnepnapok teltek legnehe- lámpa, nem is világított, nem fiát esténként rebben. Egyszer azt álmodta, is melegített. — Istentelen lettél — duru- hogy az ura öleli olyan erő- sssolta az anyja — szegény asz- szoiny létedre. Micsoda szé­gyen! Kitől várhatsz segítsé­get, ha még az Istent is meg­tagadod? Hajlani lehetett, hogy ez is, az is férjet talált az ismerős asszonyok közül. Az anyja minden esküvőt végignézett, és a szertartásról mint egy fe­kete, vészi hozó lepke repült a lányához. — Kalmár Annus esküvőjé­ről jövök. Micsoda derék em­bert kapott! No, mondhatom, még hálás is lehet a háború­nak. Ült egy kicsit a konyhaszé- feen ráncaiba és kendőjébe burkolózva, aztán rákezdte. — Hát te? Mi lesz teveled mega gyerekkel? Örökké így akarsz élni? Mire vársz? Ahol a, hogy raegtemyadtáiL! Sokat válogatsz, majd hoppon ma­radsz, mint az egyszeri lány. Az emberek azt hiszik, nem kellesz senkinek. Folyton en­gem nyaggatnak, mintha én tehetnék róla, hogy ilyen él­hetetlen vagy. Nézd meg, a só­gorasszonyod két gyerekkel is elkelt Márna könnyelműek az emberek. Eszti néha megsokallta a rá­Eszter halványan mosolygott dogságtól. — No, végre! — a tréfáin, de a mosoly csak kiáltotta harsányan — végre, a pislákoló te, te kőszent! Aznap még táncolt is 'Var­_____*£__ S zekeres E.: KOMPOZÍCIÓ. ju Eszti. Mindenki örült, az anyja, a munkatársai, Zolika, még ’ a szomszédok is. Csak megjött az esze ennek az Esztiinek. Csak Eszti, mikor végre ma­gára maradt, és lemosta Máté Gábor követelődző ölelését, és a dunna alá bújt, és aludni akart, szorította a szemét, és egyszer csak . ébren álmodni kezdte azt a régi álmát..; a feje az ura mellén ... Húzta-halasztotta az eskü­vőt •— Elszalasztod ezt az arany­embert — sopánkodott az any­ja. — Ha nincs kalitka, hamar kirepülnek ám a férfiak. — Hadd repüljön, ha olyan kedve van. ónapok teltek. Most a kis Zoli vizsgáit kellett megvárni, aztán a szünidő vé­gét; ősszel a gyerek beteges­kedett. Gábor türelmesen várt, de valahogy egvre keserűbben. Meg is mondta*egyszer az asz- szonvnak. — Hiába, nem kel­lek én neked, ez az igazság. Tél elején nagy gondja volt Esztinek. A személyzetis be­hívatta. — Iskolába szeretnénk kül­deni, Varjuné. Az ilyen értel­mes. ügyes munkásnak sok mindenre telik az erejéből: Eszti elcsodálkozott A fiát, •uvc V CLJ H beszélést. — Morzsolja inkább az olvasóját, ne mindig engem sen, hogy sikoltani kellene, a években; A vezetők dicsérték, _ mordult hátra dühösen. Az karjával, izmos combjával, és sokszor megkérdezték: — ö regasszony megsértődött. Fű- még a szájával is szorította. Maga hogy gondolja, Varjuné? azt igen. Azt hitte, tudta, hogy nek-fnnab nanaszolta. hoev ^Sához, borostás arca égeti a — Világos; rövid mondatokban taníttatni fogja. Máris annyit =!"V5S sfijssrjsssss & “ -t«­férfi nélküli élet, emberkerii- fel boldogan —, Zolikám... ne jus elsején jutalmat kapott. °> asszony beüljön a lő lett, még az anyját is ki- szoríts annyira! Oklevelet és pénzt egy nagy padiba... Meg hát a gyerekre nérn — Hideg asszony vagy te, sárga borítékban. Az öröm is ki vigyázna addig. Elmorrd­pédig Esztit nem TüjiL érzéketlen — mondta az any- kiszínesitette az arcalj úgy lé- ta Gábornak. De a férfi tü- reaig aszót nem hagyta . pegetett az emelveny ele, „ , dl nyomtalanul az anyja pus- ^ f™« ra’ited^z ^ olyan könnyedén, súlytalanul, relmetlenül válaszolt. — Ezt mogása. Esténként, mikor a - *. mintha a levegőben járna azo- is csak azért főzted kt, hogy aT^b^esiéfvilS6^ tért “án.°Reg^í<SS^SSSl kan a végtelen hosszú háló- tovább húzzad az időt. — Az férfiak nem kapkodnak már hessegette az emlékét, és nap- kon, amelyeket maga készí- asszony hallgatott, a mágya- úgy utána, mint lánykorában, közben belepirult, ha eszébe tett. rázkódáshoz nem értett, no Eltelt azóta jó néhány háí» iut°tt. — Nagyon büszke vagy te, meg büszkébb is volt annál, rús esztendő. De azért most K A áté Gábor szerelő Eszti — mondta Máté Gábor, mintsem mentegetőzni kezd- sem utolsó meg. Az ujjaa meg- l\/l Volt a gépterem- ahogy az asszony nyújtózó hoE!v megértesse ezzel az vastagodtak a sok munkától, I V | ben. Került-for- nyakát nézte. — Pedig te is jen’ hogy rne§ertesse ezzel dZ lefogyott, megsápadt. De kés- dúlt, Eszti gépén csak kenyéren élsz, mint a ^nbeirrel, mennyire fontos len­keny, gőgösen fehér arca a mindig talált javitanivÄöt — többi ember. — Eszter jóked- ne a tanácsa. Bezárkózott, és halvány, még nem mély nán- Ej, ej, Varjú Eszter, micsoda vében volt, ránevetett a sze- nem beszélt többet a dologról «.kkal kivilágított . sok «V- mnokás v^ te, tato «lí™. Ide-xte esapkodt, , „J Akitől Júdás is tanulhat! Hallani vélem az ingerült ellenvetést, hogy ilyen em­ber nincs, ne sértegessem az embereket! Nem is áll szán­dékomban ilyesmi. Nekem csupán egy emberforma em- berhámisítvány "legutóbbi vi-" seit dolgaival kapcsolatban lenne néhány megjegyzésem. Amit meg is teszek, mert ha ki nem mondom, ami gondo­latom támadt, adós. maradok, és nemszeretem állapot az ilyen. A külföldi képes folyóira­tokban szívesen tallózgató ol­vasó érdekes és émelyítő hír­re bukkanhat az Epoca (Kor­szak) cífnű olasz képes folyó­iratban, A folyóiratnak is a 11. lapján. íme a hir. »London egyik központi régiségboltjában eladásra kínálják azt az irodalmi Sztálin-díjat, amelyet 1952- ben Aczél Tamás magyar írónak ítéltek. Most ez a díj mint ritka dokumentum a legtöbbet ígérő vevő bir­tokába kerül: alapára , 5 millió líra.« Eddig a hír, amely néhai honfitársunk legújabb, készü­lő üzletéről tudósít bennün­ket. Nevezetesen arról, hogy ott, a távoli Angliában az egykor itthon <plyan hangos fiú (a személyi kultusz egyik leghívebb, legkészségesebb ki­szolgálója!) elérkezett mara­dék becsületének végeladásá­hoz. Az »alapár«-ról szüksé­gesnek tartom elmondani, hogy az 5 millió líra hozzáve­tőlegesen tíz Fiat" 500-as gép­kocsi vételárának felel meg. Persze ez nem jélenti azt, hogy a végeladó nem juthat ennél is sokkal busásabb ha­szonhoz. hiszen az 5 millió lí­ra csupán alapár, ami a ke­reslet arányában növekedhet is... Az »áru« tulajdonosát alig­ha kell bemutatnunk, ám ha mégis, akkor nem árt talán emlékezetbe idézni az üzlet hősének kivoltát egyszer s mindenkorra. »Mindenre használható po­jáca« minősítéssel Aczél Tar más közvetlenül az 1956-os ellenforradalom után került az emigráció hazaárulóinak igen kétes egzisztenciáktól 1 • .r. V-. ____________________________ t arkáik) listájára. Minek előt­te és utána árulásaival kül­földön megalapozta hírnevét, sokkal többet hallatott magá­ról, mint amennyit zokszó nél­küli arcon ulással itthon el tudunk viselni egy ilyen »hon­fitárs« mihtt. Ott kint viszont, úgy lát« szik, nem veszik rossz néven Aczéltól a legaljasaob szél­hámosságot sem, azt még ke­vésbé, hogy árulásai mellett most még prostituálja is ma­gát. Miért részesítenék urai és üzlettársai megvetésben Aczél urat, amikor ók sem különbek a Deákné vásznánál, és ők is a piacról élnek, ií- letvflk piszkos kis üzletecskék­ből, amiknek kevés a kocká­zatuk, de amikből viszont an­nál nagyobb haszonra 3-ámít- hatnak. Meg aztán Aczél Ta­más csak a mesterségét .foly­tatja tovább. Csupán csak ön­magához maradt hű minden, 1956 óta lezajlott dolgában. Nem túl igényesen, de annál jobban élt és él, mert elég, ha kilátásba helyezik a borra­valót, és m,áris kész eljátsza­ni a legocsmányabb lakáj sze­lepet is.. Nagy megerőltetésé­be kerül az ilyesmi? Kétlem, hiszen őkegyelme szállodai portás is volt 1945 előtt, s mint ilyen, igazán kiváló mes­terektől tanulta meg, miként kell a pénzes nagyurak szája íze- szerint szolgálni. Tisztá­ban volt .és maradt ő azzal, hogy mit kell tennie egy vizs­gázott talpnyalónak ahhoz, hogy urai elégedettek legye­nek. > Aczél tehát most sem adott mást, csak ami lényege. He­lyezkedett, akárcsak itthon tette már korábban, és kint csak rátette a koronát a »nagy műre«. Csak »állást foglalt« — el kell ismerni, igen sajá­tos módon — a személyi kul­tusz ellen. Hogy pont ő? Igen... én is úgy gondo­lom, kedves olvasóink, hogy Júdás bízvást .elmch-tne Aczél Tamáshoz egy kis szak­mai. . továbbképzésre! T ie még az árulás minden szeny- •nyét, undorító'ágát megsze­mélyesítő Júdás is csak ta­nulhat! * L. I. BŐSZ JENŐ: ZÁRSZÁMADÁS AZ IFJÚSÁGRÓL ZENEI IRODALMUNK Zened irodalmunk meglepő és örvendetes gazdagságban áll elő új termékeivel. Ezek között több a jelentős mű. Bárdos La­jos Modális harmóniák című kötete első ízben foglalja rend­szerbe az egyszerűségében pá­ratlanul gazdag modális har- móniavilógot, ami a reneszánsz kórusok zenei nyelvezetének magva, s a XIX—XX. század nagy mestereinek nyelvújítási középpontja. Szabolcsi Bence: A magyar zene évszázadai (II. kötet). Ez a kötet az illusztris szerző több jelentős tanulmányát közli. Az kötetben megkezdett ma­gyar zenetörténeti összefogla­ló ekképpen századunkig egé­szül ki. Általános érdeklődésre tart­hat számot Kovács János Mo- zart-breviáriuma, Chitz Klára Muzsikus Péter utazásai Zene­országban és Petzoldt—Crass Haydn élete képekben című munkájai Gál György Sándor Verdi életregénye és Zsigray Julianna A Sugár úti palota (Erkel Ferenc életregénye)' új kiadásban jelent meg. (Zene­műkiadó.) Köröd guggolnak csöpp magányaid: unatkozik a szipkád, hideg a szobádban a kályha — nyár közeledtén nyugtalan orgonaillat száU a szobádba. Mi is ez? Pillanatra pillanat hajói, az órák gondosan egymásba futnak — csak ennyi: egyszer észrevétlenül éveid néked is eszedbe jutnak. De jó így. Ablakod tarva — visszaköszön a tekintetednek az utcai lámpa. Arcodra néz a kerítés is —■ igazat kéne mondani végre — valaki sétál, rád nevet — ■s felnéz a csillagos égre. Jó így. Értelmet dolgaidnak te adtál: világosságot utadon magadnak te mutattál — s elrejtve önmagad előtt is rohamait az ifjúságnak, megtanultad, hogy üvegedből kezed sört kinek töltsön — megszűntél lenni másoknak nyűg. magad számára börtön. Valami mégis, erzed, mindig elmaradt mögötted. Q Mi is ez? — kérdezed, s nem felelsz — csak azt tudod, hogy nyugtalan alszol — cigarettára gyújtanál, s öngyújtód lángja kialszik — pedig gondod csak homlokodig ér, gyereksirás se hajszol. — Jó igy — mondod, s behajtod ablakod szárnyát. — Jó így? — kérded, s kitárul magától újra. — Jó igy, jó így — ismétled, és az ablak üvegéről valaki rád néz. Nem beszél, haját a szél az arcába fújja. Jó igy? zsibongtm tódul homlokodra az este — megigazítod paplanod: nem terítetted sosem gyermekedre. Jó így? Ágyadra ülsz, párnád gondosan lesimítod — valami hiányzik innen: innen a haj, gondjaidhoz a homlok — innen a száj — innen a szem: társai tekintetednek — igazat kéne mondani végre — azt, hogy szeretlek. így ülsz soháig eltűnődve. — Eláll közben a szél is, madarak ülnek a kerítésre — valaki dúdol, söpri az utcát, s az ég is mintha, világosodna Lámpád eloltod, s homlokod- lehajtod vánkosodra. — hon, hánykolódott éjszaka. Nem, mégiscsak nagy dolog ez, nagy megtiszteltetés. Szak- érettségi, aztán egyetem, le­hetne mérnök vagy tanár, is- > tenem. vedt gyönge fény most Eszter és sovány, és fáradt és meg­És akkor újra mint egyetlen haján " kereste a visszautat öregedett.. Varjú Zoltán ftVio Onnan a hátára csúszott, amit Eszter meg... kiazott Keze megnyugtató gondolat, a férje iái- héna madár, a szeme ta­jött elő. Vajon mit mondana? Eszter ePP611 mos j szinte kiugrott sötét pu­Pröbálfca kitalálni. örülne tett, mert hiába, nem hajlik piUája Aztán... egyszerre neki, vagy ö is a gyerekkel ér- ^ könnyen az ő dere- ott volfhmig nélkül lélegzet ka sem. Jó csöndes, ejtőző neükul, ott volt a teje az ura Jó csöndes, saját leükiismarete? Zoltán jól vo.n - - - virág megállt volna egy kicsit pi- mint egy nagy szirmú virág. henni, fájós derekat, zúgó fe- Ahogy érezte a bőre, a vére, vélné, mint az airyja meg a v<£ az idő is mellén, keskenyen js fehéren, Ismerte őt, tudta, mennyit ér, bírná-e. És mindig Zoltán, Zoltán, Zoltán. Gábor jeleriiLé- 3et megnyugtatni te egyre inkább zavarta. Meg­kérte, hogy ritkábban jöjjön, nem halad az otthoni munká­ban, ha folyton a szoknyáján kazalbajával Ilus. ül. osott éppen. Magas­M a csontjai, ahogy megérezte az Mikor egyszer csak kivágó- jjlelését, és érezte a vállat be- dott az ajtó, hideg levegő nvo- lefúródni a vállába, és szőrös mult be rajta meg boglyas álla égette a bőrét... a szomszéd olyan gyenge lett és olyan kislány. könnyű, mintha az ura — Eszti néni — lihegte, és tése kiszívta volna eoooooooooooooooooooooooooooooooooooűo0OOQQOOOOOOŰOOOOűOÍX)OCöOOöÜOÖ lejtette az ablakon, s az die- csupa sebhely akkor olyan ériru belőle a ra verte a hátót remegő lábán hozta a hosszú gondot, _ az annyit ei4égetett eres' fehér keze, a utat, amit futva tett meg. — büszkeségét, Máté Gáboiu..; víz arcába csapó- Az ura '.Zoltán bácsi... Csak azt érezte, hogy a föld dott csupa szappanpötty volt ^ akkor éles kiáltás nem tartja, lebeg valahol te­a képe. Kia2ott tenyerével le- ue “ „ . . , ,, ... , söpörte magáról a vizet, az- hallatszott az udvarról is, a hetetlenul... > , . tán új fazékkal tett föl a tűz- vége sikoltásba kunkorodott. iskolát is ezentúl Zoltán, maja helyre. Zoltí a leckét_ csinálta. _ Varju ESztü Varjú Esz- Zoltáp elintézi. »Ha 5643 mázsa búzát szállí- , a ház meg szipogva nézte tott, akkor...« »Búza. búza, iet(=r. , . __ tiszta búza« dúdolta halkan És hirtelen, mintha a kiál- a két néma embert. Aztán Eszter, és csapkodta, .gyúrta tás szárnyán jött volna... ott egyik asszony csöndesen eJ- egjire nagyobb erővel Zolii vá- állt — édes istenem,- segíts! — húzódott, és a többieknek súg­No,, hazajött az érríber. asszonyok. X egjtre nagyobb erővel Zolti vá- állt — ecies isit nem,- segíts. húzódott, ■ Ö szonnadrágiát. A. nap bátorta- vattazekés hátával a faiba fo _ rA lan, tél végi sugarát rajta fe- gózva, ormótlan bakancs ok ban, • ... /k leitette az ablakon, s az'die- csupa sebhely a csontos arca, Menjünk, I

Next

/
Thumbnails
Contents