Somogyi Néplap, 1962. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-25 / 47. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1962. február SS. Találkozunk a tiszti iskolán Pályaválasztók között a Táncsics Gimnáziumban A gimnázium folyosója ki­halt A termekből néhány hangfoszlány szűrődik ki. Az első emelet egyik termében hét diák beszélget két katonával meg az együk tanárral. A ka­tonák: Dévai György százados és Simon László, a tiszti isko­la növendéke; a tanár Halász Tibor, a diákok a IV/a és a IV/b osztályoknak azok a ta­nulói, akik az Egyesített Tisz­ti Iskolára szeretnének kerülni az érettségi után. Most, ami- kur az érettségi előtt állók a pályaválasztás gondjaival éb­rednek és fekszenek, ők már döntöttek. Az iskolában 13 fia­tal határozott úgy, hogy kato­na lesz, tiszti iskolára jelent­kezik. Hivatásuknak érzik ezt a pályát: embereket nevelni, védelmezni az ország békéjét. Plakity József meg katonák között nőtt fel. Édesapja kato­na volt, de meghalt, s édes­anyja szeretné, ha fia az apa nyomdokaiba lépne. Páncélos technikusnak készül. Gráczki László csalt a napokban hatá­rozott; a döntő lépésre Simon László, a tiszti iskola harmad­éves növendéke vitte rá. Nem rábeszéléssel, csupán azzal a ténnyel, hogy mindketten so- mogysáirdiak. Igaz, a szülők kezdetben nem szívesen ''cgad­ták az elhatározást, de mert Laci megmagyarázta elképze­léseit, meggyőző érveket sora­koztatott fel, már ők is he­lyeslik a tervet. »Tengerész leszek« — Koncz Attila ezt a pályát- tartotta a Csabát ° meg Csu- «ren^ por Gyulát eredetileg a tanári pálya vonzotta. Csupor már egy esztendeje változtatott el­gondolásán. Csizmadia Csaba is régebben határozta el, hogy tiszt lesz, hiszen kedvenc tan­tárgyával, a matematikával itt is találkozik, és nagy hasznát veheti eddigi ismereteinek to­vábbi tanulmányaiban. És még egy jelentős tényező: a műve­lődésügyi és a honvédelmi mi­niszter múlt héten kiadott együttes rendeleté lehetővé te­szi, hogy az Egyesített Tiszti Iskola növendékei valamilyen tanári diplomát vagy felsőfokú technikumi képesítést is sze­rezzétek. Emiatt ugyan négy évre emelkedett a tanulmányi idő, de így még jobb, hisz több ismeretet szerezhetnek. __ Én orosz-német szakon a karok tanulni, s katonai atta­sé szeretnék lenni — mondja Szabó Árpád. Egyben kér­désnek is szánta ezt. Vajon lesz-e rá mód? A százados elvtárs válásra megnyugtató. A tiszti iskola elvégzése és bizonyos idejű csapatszolgálat után bárki je­lentkezhet a Honvéd Akadé­miára, a műszaki vagy az or­vosi egyetemre. A nyelvszako­kat pedig az iskolában elvé­gezheti. Völgyi Gábor, a FV/b tanu­lója az MHS-bén kóstolgatta a katonaázokásokat. Még kisisko­lás volt, amikor elhatározta, hogy tiszt léSZ. Rádióstechní- kusi szakra jelentkezik majd. korában. Ám múltak az évek, s ma már lokátortechnikus szeretne lenni. Távolabbi ter­vei is vannak. A Szovjetunió­ban a katonai egyetemet akar­ja elvégezni... Tanulni kell. Halász tanár, Dévai százados nieg Simon nö­vendék is ezt mondja. Mert a tisztek vállára nagy feladatok nehezednek. A tanuláshoz min­den segítséget megkapnak majd. Négy esztendő múlva pe­dig mint fiatal tisztek kikerül­nek a katonaéletbe. Még a kezdő fizetésük sem lebecsü­lendő: 1800—1900 forintot kap­nak. De egyik fiatal sem a csábító külsőségek miatt in­dul erre a pályára. Valameny- nyien a haza védelmének és az emberek nevelésének nemes feladatát szeretnék ellátni. R. F. Férj és feleség évi teljesítménye: 1106 munkaegység Látogatás Hallgató Sándoroknál Komlósdon A fiatalasszony fekszik. Be­teg. Amikor az erdőn fát vág­tak, eltörött a lába. Ez még decemberben történt, s körül­belül húsvétig nem dolgozhat. A munka kerül szóba mind­untalan. A betegágyban is hor­gol, nem tud tétlenül lenni. Férjén látszik, hogy nagyon bosszankodik a baleset miatt. Sajnálja feleségét, szívesen Mikor késiül el a gumigyár telephelye? Tavaly telepítették megyénk­be a Budapesti Gumigyér egyik részlégét, itt elsősorban orvo­si, műszaki cikkeket, vérellátó csövet, gyomorcsövet, katéter- csövet stb. készítenek. Megír­tuk már, hogy a részleg kor­szerűtlen, elavult gépekkel van fölszerelve. A »gondos« anya- vállalattól sok használt alkat­részt is kaptak — olyanokat, amikre semmi’ szükségük nincs. Megírtuk azt is, hogy a gyárat ideiglenesen a Patyolat épüle­tében helyezték el, s február­ban költözik át a Dimitrov ut­ca végén épülő új üzembe. Nos, február vége közeledik, de az új üzem építkezésének befejezése semmivel sem lát­szik közelebbinek, mint két- három hónappal ezelőtt. Köz­ben újabb határidőt szabtak meg: április elejét. Ha azon­ban az építkezési munkálatok továbbra is olyan lassan ha­ladnak, mint most, kétséges, hogy élkésiülnek-e akkorra Is. Bár a gumigyár nem sokban segítette a megye iparosítását — jelenleg 15, új helyén is mindössze 30—40 embert foglal­koztat majd —, mégis fontos szerepet tölt be, ugyanis az említett orvosi, műszaki cikke­ket egyedül itt gyártják az or­szágban. Félő, hogy a munkák elhúzódása miatt késni fog e cikkek utánpótlása. Különben is akadozik az üzem munkája. A Patyolat kazánja nem tud megfelelő gőznyomást biztosítani a vulkanszáláshoz. A dolgozók gyakorlatlansága miatt Igen sok a selejt. A csö­veket kézzel lyukasztják, ez azonban csak igen hosszú gya­korlat után sikerül. Az utóbbi betekben több mint 50 ezer fo­rint értékű csövet nem vettek át tőlük, mert selejtesek vol­tak. Bár még csak februárban járunk, de máris 60 mázsa cső gyártásával elmaradtak a terv­től. A munkát akadályozza az is, hogy a gumikeveréket Buda­pestről kapják. Ráadásul a szál­lítás többletköltséget okoz. Egy-egy alkalommal körülbelül 14 mázsa keveréket tudnak szál­lítani, ez kétheti munkához ele­gendő. De ml lesz a nyáron, akkor ugyanis a hosszú úton a meleg következtében feldolgo­zásra alkalmatlanná válik az anyag. Arról nem is beszélve, hogy ha nem a legnagyobb kö­rültekintéssel járnak el szállí­tás közben, az anyag könnyen szennyeződik, s használat köz­ben fertőzést okozhat. Üjabb gondok is jelentkez­nek. Most tárgyalnak a Buda­pesti Kísérleti Intézettel, s sző van arról, hogy a Csepel te­hergépkocsikhoz való műanyag olajszűrőket — különböző tar­tozékaival együtt — az ország­ban egyedül ebbén a gumi­üzemben fogják gyártani. Eh­hez azonban új gépekre, szak­emberekre stb. lesz szükség. Félő, hogy a napokban vásárolt hajókazán a gumiáruk és a műanyag cikkek gyártásához szükséges gőz fejlesztésére al­kalmatlan lész. Fölvetődik a kérdés: tudjuk-é biztosítani a föltételeket: a szakembereket, a gépeket, a megfelelő épületeket? Mert el­avult gépekkel, rossz körülmé­nyek között nem várható a tervek megvalósítása. Sz. I~ mm­tesz-vesz körülötte, den kívánságát. — Az idén nem lesz annyi munkaegységünk, mint ameny- myi tavaly volt Akkor mind­ketten dolgoztunk, kerestük a munkaalkalmat Most az asz- szonv nem kereshet és nekem is többet kell itthon tartóz­kodnom. De nem tehetünk mást, ha már egyszer így tör­tént Hallgató Sándor tehénész elmondja azt is, hogy mennyit fáradt, amíg megszerezte azt a 846 munkaegységet, amivel csak ő büszkélkedhet á kom­iósdi Terv Tsz-ben. Már háj- nali négy órakor az istállóban volt, 12 tehén gondozását bíz­ták rá. Ott szorgoskodott nyolc óráig. Aztán következtek a kü­lönböző alkalmi elfoglaltságok: kukoricát morzsoüt, gabonát zsákolt, a fűrészelésnél és a répadarálásnál segédkezett. Ha ideje engedte, még a tsz motorjait is megjavította. A vezetőség az előírásnak megfe­lelően munkaegységekkel java- dalmaztatta. A 12 tehén után 12 egységet kapott havonta; külön bérezték a kifejt tejért, a mesterséges megtermékenyí­tésért, az diétásért, a levá­lasztásért és a trágyakezelé­sért. Így gyűltek össze az egy­ségek. Némelyik hónapban a 88-at is elérte. — Csépléskor hárman 150 mázsa gabonát zsákoltunk, ezt az istállóban végzett munkán fölül vállaltuk. A többletmun­ka nem ment a tehenészet ro­vására, az egy tehénre jutó évi fejési átlag így is 2360 liter volt — mondja. Most januárban 72 munka­egységet teljesített, bár fele­sége betegsége miatt megsoka­sodott a tennivalója a ház kö­rül is. Hallgatóék tsz-ből szár­mazó jövedelme 1961-ben csak­nem 44 ezer forintra rúgott A férj havi átlagkeresete 2801, a feleségéé pedig csaknem 900 forint volt. — Még többet szeretnénk keresni. Ha az asszony nem volna beteg, az idén még több munkaegységet szereznénk. Re­ménykedünk abban is, hogy a munkaegység értéke emelked­ni fog — mondja a családfő. Jóleső érzés hallani a biza- :• kodó, lelkesedő szavakat, hi­szen jó az, ha az emberek egyre nagyobb eredmények el­érésére törekszenek. Komlósdon »rekorderek—nek tekintik Haligatóékat. A tsz- elnök így nyilatkozik róluk: — Sok ilyen emberre voflna szükségünk. Akkor hamarosan még nagyobbra nőne a mun­kaegység értéke. A tagság, többsége helytállt a munkában, hiszen egy dolgozóra átlago­san 299 egység jut, de ennek csaknem a háromszorosát tel­jesíteni, az nagyon szép és di­cséretes dolog. A kamlósdi elvtársak tisz­telettel beszélnek Hallgató Sándorról. Munkáját elisme­rik. dicsérik. Egyet azonban kifogásolnak magatartásában! azt, hogy \a pártszervezetben gyakran téves nézeteknek ad hangot. Ha ezt nem teszi, még nagyobb megbecsülésben lesz része. H. F. ÚJDONSÁG 1 TETSZETŐS KIVITELI I 1 a­8 3UDHP0SI BUDID 7+2 csöves 2750 Ft S HMBIkK ■■■■■■■ B í. ■■■■■■■*Of ■■BIIIBEft BBBBBBBle ‘ BBBBflBBlr ** ■■■•■* F. • 12214 ■ ■■ár r Kapható: Kaposváron Siófokon, Balatonbogláron, Nagyatádon, Barcson. vezető Állasban EJ égebben is többször 11 szóba került, hogy Zé- mankó Gyuláné hagyja ott a munkapadot, s legyen műveze­tő. De valahányszor fölöttesei erre még csak céloztak is, sza­badkozott. — Nem, nem, in­kább másvalakit.. Emögött nem az új, a na­gyobb felelősséggel járó mun­kától való félelem húzódott meg. Más tartotta vissza.., 1956-ig csoportvezető volt üzemében, a Kefeanyagkiké- szítő Vállalatnál. Az ellenfor­radalom idején alaptalan vá­dakkal illették még a legki­sebb vezető beosztású embere­ket is. Ekkor megfogadta, hogy megmaraj ezután a munka­padnál, többé nem vállal sem­milyen vezető tisztséget. S így is cselekedett A munkapad mellett dolgozott. Kiváló ered­ményeket ért eL Teljesítmé­nye állandóan 170—180 száza­lék körül mozgott Kiváló jel­vénnyel és -A könnyűipar ki­váló dolgozója« kitüntetéssel jutalmazták. 17 éve dolgozik a szakmában, ebből 12 évet a ke­feüzemben töltött el. Érti, is­meri szakmájának minden csínját-bínját, mégis hozzálá­tott a tanuláshoz, s tavaly a Budapesti Kefegyárban szak­munkásvizsgát tett oór Győzöné, az üzem igazgatója nemrégen ismét hivatta. — Elvtársnő, szükségünk van egy olyan mű­vezetőre, aki jól ismeri az it­teni munkát, s van tekintélye. Magára gondoltunk. Igaz, ré­gebben már visszautasította hasonló javaslatunkat, de ez akkor volt Maga kommunista., tudja jól, milyen hatalmas fel­adat előtt áll az üzem, s mi­lyen nagy terhet jelent az ex­portigények kielégítése. Gon­dolkozzon ezen, s majd akkor válaszoljon... Nem volt könnyű a döntés, jó néhány nyugtalan órába ke­rült. Mert nem csupán na­gyobb felelősséget kellett vál­lalnia, hanem anyagi áldoza­tot is kellett hoznia. Mint egy­szerű munkás 2000—2100 fo­rintot keresett havonta, a mű­vezető pedig 1800 forintnál nem kap többet. Mégis azzal állított be az igazgatóhoz, hegy elvállalja az új megbízatást Néhány hót óta új munka­helyén dolgozik. Bizony furcsa volt főleg az első néhány nap. Először a szárítóba megy meggyőződni arról,- hogy meny­nyi kész anyag van, s aszerint irányítja, szervezi meg a mun­kát. Művezetőnek lepni, több mint száz emberrel törődni nem könnyű. Nem szeretné, ha ezt mondanák róla: persze vezető, elfeledkezik arról* hogy honnan került oda* T smerte az üzemet eddig is, álmából felriasztva is elsorolta volna, hol milyen munkát végeznek. De hogy né­hány helyen milyen nehéz kö­rülmények között dolgoznak, azt csak most látja igazán. Ott van például a festődé. Szűk, egészségtelen. Dölönösev Ta­más brigádja azonban helytáll. Az előkészítőben is nagyon rossz helyük van az asszo­nyoknak. Csomagjaik, ruhái : öltözőszekrények hiányában r ablakban hevernek, vagy s- re akasztva lógnak. De azért is vannak, akik szép erec,v nyékét érnek el. Lenho rjc • Mária, Nyúl Pétemé állandóa -• jó minőségű munkát végez. A többi üzemrészben is szép számmal akadnak olyanok, akiknek munkájára igen büsz­ke a művezető. Ezek közé tai- tozik Cserpán Pálné, Horváth LAszlóné, Kálóczi Péterné, .Ba­lázs Istvánná. Az ő munkáju­kat nemcsak azért kell figye­lemmel kísérnie, hogy büszkél­kedhessen velük, hanem azért is, hogy példájuk követésére serkentsen másokat. r7 emankó Gyuláné mint művezető is ugyan­olyan becsülettel akarja meg­állni helyét, mint ahogy a munkapad mellett helytállt. Nem restell meg-megállni a munkapadok mellett, hogy megkérdezze régi munkatár­sait: »Te hogyan csinálnád, mit tennél?« Sokszor kap így hasznos tanácsot. — Nem csalódtunk benne — vélekedik róla az igazgatónő. Jóleső öröm tölti ei Zemankó Gyulánét ennek hallatán. S azon szorgoskodik, hogy min­dig ez a vélemény kísérje munkáját. , Szalai Lászlé

Next

/
Thumbnails
Contents