Somogyi Néplap, 1962. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-25 / 47. szám
Vasárnap, 1962. február 25. 5 SOMOGYI NÉPLAP üiönösen akkor tűnt Varsa Imre * szemembe a koma. ® TANDÍJ 1^ szemembe a koma, * ^ mikor éppen azon elmélkedtem, megpucoljam-é az ötödik szem krumplit, mivel manapság akkora gumókat gyártanak testvéreim a szövetkezetben odahaza, hogy né- napközis csemetének uzsaníná melyik elmenne görögdinnye- ra elég lenne, és irgalmatlanul kezdte. Ahogy nek is. S amíg a falnak tá- leküldte azt is. maszkodé legényeken járt a hogy bírja ilyen Tyű, csakugyan megfeledkeztem róla. Hogy ma kedd van, s öt órakor... Gyorsan kapkodtam össze a holmit. Szerencsére eszembe jutott, itt van nálam az újségpánz. Járatom én a Szabadságot meg az di szaki mindjárt az anyámmal Élettudományt. Máma este Csudáltam, odahaza. Mert én árva gyerek nak. forrón az vagyok, szaki bácsi, édesapám a nagybácsim akartam odaadni újságosunkGyuri fiam, fogd csak ezt szemem, bicskám helyettem is ételt, mikor nékem ez a ha- öccsénél nőttem fel. Sehol sen- a kis pénzt — dugtam kezébe határozott. Igaz is, mit spórol- lálom. jón az ember a vacsoráján! A közben Csöndesen ettem, s kim nincs, kedves szaki bácsi, a húszast indulatomban, figyeltem buzgalmát. Amióta kétágú vagyok, én min- — Hogy legyen útiköltségre, gyerkőc meg csak ott támo- Ugyan mi hajtja ennyire, ta- dig dolgoztam, csináltam va- Zsoldosztásig pedig a vacsoragatta a földszinti konyhánk aj- lálgattam. Csák akkor szóltam tófelét, s nagy gyakorlat nél- neki, mikor megivott egy csu- kül is észrevettem, hogy na- por vizet a csapnál. lantit. Megkaptam én itt a négyszáz forintot. De énvelem vendégem vagy. Elfogadod? A hálálkodásna már nem senki sem állt szóba. Csak Ku- ügyeltem. Kocogtam kifelé, ne gyón idegesen ugrál a tekinte- — Te, Gyuri. Tán még nem műk Csimbi fogadott haverja- szidjanak olyan gazdagon az te ide-oda az öt vacsorafőzőn, is ettél máma? — ugrattam, nak. Tetszik őt ismerni? Itt elvtársak. Jócskán megkéstem és vékony, hosszúkás orra úgy Elvörösödött, ahogy a szégyen- lakik a negyedik emeleten. Na- így is. Azért két óra hosszat si- remeg, akár a rohanásra kész lös fiúk szoktak, s egy dara- gyón vagány gyerek az, szaki kérésén osztozkodtunk külömcsikóé. Látszott, nem tud a big csak az asztal szélét pisz- bácsi. Hogy ő majd megtanít f£le dolgokon többek közt a--------------------------- — " «*«» a fővárosi életre. Azt fíatalokén is Előrukkoltam ott a második emeleti klubszobászagok közt dönteni, kihez is kálta. Nehezen felelt, akár a társuljon. Gubucz éppen disz- nagylány, mikor az anya az ígérte. »Mert maga, kérem, nóhúst sütött, az az istene, első hosszú esti kapuzárás Székér Gyuri, még csak egy Koncsdk szaki lecsót főzött, részleteiről faggatja. odébb két ismeretlen legényke — Hát... nem. ____ _____ r ántottét habart, a szélső re- _ Aztán mért nem ettél? városi életről. Hogy kell egy napnak’is vége, hála lem értél ra? • belevaló terel afaraer» mii veszfalusi Gyuri. Magának nincs ban evvel az esettel is. Elégie- fogalma, kérem, az elegáns fő- detten távoztam, gondoltam, — Miért? Nem volt pénzem. zsón pedig Gyebnár Gyuri ko- Nem értél rá? mám lebbencset kotyvasztott — Nem fizettem be. Addig tétovázott a fiú, hogy énbennem felbuzgóit a barát- kozhatnékság. Rászóltam: — Hé, koma, értesz te a bagymakeveréshez? Olyan ijedt-formán bazsalyo dott el erre a legény, mintha csinos menyecske csalogatná. — No, akkor legyél olyan jó, s keverd meg itt a szélső lángon az enyémet Hozni kell még egy kis krumplit Kevésnek érzem ezt Olyan bizalommal kavarta, láttam, ahogy viszatórtem, mintha növendék lenne a kuk- taegyeternen. Letettem az asztalra a hozományom, a négy szem Nobel-díjas krumplit meg egy arasz otthoni kolbászt. — Bicskád van-e? — kérdeztem. Szélesre szaladt a szája. — Persze, hegy vasi, szakibácsi. Nyújtottam néki a kőkemény szál kolbászt — No, fiaim, akikor szépen karikára szelve vagidosd belé a zsírba... Persze, hogy ő pucolta a krumpli utóját Olyan fürgén járatta ujját mintha egész nap varrodában trenírozta volna^ s nem tégladobálással a szállítószalagra. Amíg aztán megadtam a paprikásnak az utolsó kenetet Ott állt mellet- egészesei megbőrösödött a tem, ugrásra készén, hegy le— Ez meg hogy lehet? Mióta mindjárt egy bizonyos helyre, vagy a vállalatnál? — öt hete. belevaló téglafaragó művész- , , nek járni.« így mondta. Ahogy istennek. Hanem ahogy félreideölvasták a pénzt, szaki bá- dolgom után lépdeltem lefelé a esi, úgy csapatostul elmentünk lépcsőn, mert a földszinten volt a szobám, szemben loholt vé— Es nincs pénzed? — Nincs. — Érdekes. No, egyél csak teteje. Menekedett az ételhez nyotnVolt ott lány is, két fiúra egy lem Kobzos Miklós, a szálló meg kártya, pálinka. Másnap g^>ridnoka_ — Hol a jó égbe bujkálsz, drága Pali bácsi? — harsogta már félemelettel lejjebb. — Iparkodj a szállóbizottság ülésére! Rád várunk már jó fél órája.., És úgy nyargalt lefelé, hogy fél évszázados tüdőmet meg- lihegtetve is csak jócskán utána értem a könyvtárszobába. Valóban ott ült a nyolctagú bizottság áz asztal túlsó félén komótosan, álmosan. Emez oldalán pedig makacson, meg- Csökött gerinccel Szekér Gyuri. — Hát te?! — kiáltottam rá meglepetten. — Mi van veled, koma? Kobzos fogadott, állva, hadonászva. — Csak gyere, Oldal elvtárs, gyere! Képzeld el, két órával reggel aztán gyalog mentem ki ezelőtt kint az utcán, a szálló Kőbányára. Nem volt ötven ejdtt, ország-világ előtt ez a fillérem se. Tessék elhinni, , ., , . .. „ _ . „. kedves szaki bácsi, betűről be- szaktars nekiugrott Kumuk Hitűre így volt. Már tizemkette- chárd ifjúmunkásnak, orrba dik napja, hol eszem, hol nem. verte, föltépte száját, s ha szét gyintésiemre mindént megtegyen, akárcsak egy jutalékra váró mimstráns. a fejét Kitörölgette a tányér nem, akkor nyelegetem a nyá- . , ... , vemre való gyereknek látszott. a iL meg is fojtja. Kinyomoztuk, ban. Nagy igyekezettél tömte Ha ád valaki, akkor igen, ha nem választják őket, tán még alját is, olyan gondosan, csak lám. A villamoson logoik. Van _ Mikor lássam, mennyire rendes gye- úgy, hogy öt kocsival jutok ki. Kumukék békésen kártyázták lOQOt, , - n7í_hofrv nincs nénze. Máskor mee' el restellem miivünkre ta^_: No^ hogy hívják Hanem sehogy se hagyott gam, gyalog vágok neki. De ságos hívó szóra nekiugrott az apád fiát? Megvörösödött a bizalom ivicgvvwuouuuw —*------ • ^ i lyen világos mutatkozásán, 11 • rek ő azért, hegy nincs pénze. Máskor meg elrestellem ma- kint a pádon. Ez meg a barátnem merek én itt szólni senki- Amikor azért küzdünk, harco- nek. Én olyan idétlennek ér- Uyen atrocitások ne zem itt magam, hogy ... Pe- ’ J........... n yugtot a pénztelenség. — Hány éves vagy te, Gyucsak habögni tudott. — Szekér Andrásnak. Akarom mondani... én Gyuri vagyok. Elégedett voltam. — Akkor, Gyuri fiam, vigyázz egy kicsikét a menüre. Kavarj rajta, ha szükséges. Nekem is van egy Kis dolgom. S otthagytam. Kint azért mosolyogni kellett: akár a posztra állított katona a szurony« puskát, úgy fogta a fekete fakanalamat. — Tizenhat múltam. dig én... Szaki bácsi, én na- legyenek a szálló Setében, ak- Csóváltam a fejem. — Sehogy gyón szépen köszönöm a pap- kor ő... És ráadásul, egyetlenem megy a fejembe, hogy le- rifeást Ne tessék haragudni, én sen dühítő módom, már nehet az, hogy te dolgozol, és sokszor... gyedórája faggatjuk, ő meg Mintha elnyerték volna a ... .. szavát, elhallgatott. Nagyot nem torodve a ráfordított dracsapódott a lengőajtó. Három id6ve1’ e»'re csak a vállát fekete pulóveres legény dőlt be rángatja, kérlek ... ámeredtem Gyurira. R hirtelen Megértettem mindent. Megcsépelted, fiam, azt a huligánt? A Csimbit? Megaderre a gyerek, és vállamra borulva úgy öntözött könnyeivel, hogy egyszerre a tíz esztendeje hanincs pénzed — mondtam. — Keveset adtak — felelte, — Keveset? Mennyit? — Hát.-.. száz forintot. Ingerülten rámordultam: — Hát az hogy lehet? Kinél fajta, s neki rohantak a ranvagy? tottasütőknek, akkora ricsaj Ijedten felelte: jaj, mint egy részeg lakodalmi — Segcscti szaki bácsinál G i valami Feltápaszkodtam, hogy me- , , , Hehortam eav mélytányért, gyek, megkeresem Segesdit, itt «dulat villamlott, meg vaia- ted a karnatot? kétkanalat meg kenyeret sza- lakik a szállóban. Hanem kö- nti félelem rebbent meg. »Ezek váratlanul felzokogott kajtóban nyórögve megfogta a karom. jg odavalók« suttogta. És töbÜgy tűnt, keserves nagyot — Ne^ tessék menni, kedves hét nem szólt, csalt ült lesütött nyelt, mikor megpillantotta az szaki bácsi. Nagyon haragszik KWTnTnp1 pedig a foj-gaiom na. eev tánvért. ram. Két napot is mulasztót- , — Ha kész, altikor hozd ide, tam már nála. 5/011 megélénkült a konyha- jött fiamat tudtam az oldalaGyuri fiam — mondtam lete- Leültem. b®*1- Mintha az egész folyoso man. lepedvén a fehérre sikált kony- ß-gy. M«t aztán ne vic- itt adott volna találkát egyhai asztalunk sarkához. Ügye- vgjem tovább, fiam. Miért másnak. Jöttek, mentek. Né?áSafeSŐV1 Ve‘£Ä m^aSZt0ttól- KÍ hV6le’ "***“ ** « az eszem azon elém tolta az egészet A má- Megrezzent a hangomtól. törtem, rrtit is mondjak most sodikat már hallhatóan nyel- — Mert.., messzi van ide Szekér Gyurinak. Lám, itt late. Éhes lehetett nagyon. De Kőbánya. Gyalog. Előtte való Mk egy hónapja velem egy fo"ap nem esy falatot se. Iyo6Ón, és fel se tűnt. Pedig meg szépen ldmertem a papri- ls merfcem elindulna. megyémben is. Azt se gyaníkás felét a tányérra, és oda Őszinte méreggel kaiemkoa-- tojtam, hogy milyen iszonyatos toltam eléje. , tam. tandíjat fizet első önálló lépé- fessék tetantetes ur. _ Szaki bácsi, ne tessék ha- ^ ^ tudtam, lám, Csak kanállal szolgálhatok, j-gg-mini! — fogta konyorgoie a . villám nincs. De talán így se d*lgot _ inkább mindent el- ho& a Csabinek lJyen veti meg szerény főztünket... mondok, csak ne tessék to- kompániája van. Hogy ezek itt V illámgyorsan leült,be- vább káromkodni. Ne tessék nem ricsajoznak, nem itt gerje- lémerítette kanalát a engem szidni. Úgyis mindenki dezrlek, tudják, hogy innen hamég majdnem fortyo- csak szid. Meg csúfol. Négy- wo gó paprikásba, s azonnal tele száz forintot kaptam én. Csaktömte száját. Oly forró lehe- hogy... Senki sem állt énve- nem elmennek más helyre, és... tett, hogy meg se rágta, csak lem szóba. Egyedül Kumuk sankó Miska komám gömbölygetett rajta egyet sie- Ricsi. A Csimbi. Én mindenki- / rázott meg vállam- küldte. nek tahó voltam. Nem azért nál. — Te, nem napon főtt ez! jöttem én el hazulról, a Tisza —• Csakhogy megleltelek, Ne mohóskodj! Ehol kenyér is! mellől, mert szemét munka Pali bátyám — mondta. — El- Föleszmélt ugyan erre, még- maradt kezem után. Csak azt feledkeztél róla? Együtt van a Is akkora darabot mártott meg hittem, itt sokkal többet ka- pártcsoport, te hiányzol csak. • zsír«, piros lében, hogy egy pok. Meg jó szót is. De Seges- Kocogj már, édes komám.szüts laszlü A HÓVIRÁG Lenge lányka volt a hó, szélben vígan táncoló, csak aztán elnehezült, pihenni a földre dűlt, kertre, útra, háztetőre, sokfelé jutott belőle, erdőmélyre, bokor alá, könnyű álom szállott reá. Hanem mikor menni kellett» nem mindenütt ébredt ám meg! Háztetőről, útról, kertről, mint a szöcske, úgy ugrott föl, de az erdőn, bokor alatt, tovább aludt, ott is maradt, Elfutott az utolsó égbe röpítő szánkó, kisütött a napsugár, éledezett a határ. Hát az erdőn, bokor alján felnézett ám a kis hólány, felnézett, és ámult-bamult, nem tudta már, hogy hová hullt, azt hitte, csak álmot Iát, olyan szép volt a világ; tágra nyitotta szemét, hadd álmodjon egyre még: , nem bánta már az egészet, hazamenni hogy elkésett, úgy döntött hát: itt marad. — s most az erdőn hófehéren virít a bokor alatt. FÜRTÖS GUSZTÁV: 1944 TELÉN (A moszkvai rádió magyar nyelvű adásának emlékére.) Jól zárt ajtós: mögött Kinn: deret izzadtak Benn: tavaszt titkos ivóként klónkban a fák, bontottak Ittunk rádióval ködöket ellett a rádiós szavak, csempészett reményt. jégméhű világ. fölvillant jövendőnk, s reszketett a fagy. Vtlő Lzkoai írnél S3 Megjegyzések az 1961 - 62-es színházi szezonról A szovjet színhazak műsora a mostani szenzonban változatos. Játszanak tragédiákat, drámákat, vígjátékokat, vaudeville-ket és melodrámákat. A színpadművészet minden műfaja ott ragyog a színpadokon. Feltűnően sok a változat« formájú vígjáték. Ezek — miközben szórakoztatnak, és leleplezik a hibákat — kifejezésre juttatják a szovjet nép szellemességét és életörömét. Sokan és sokat tapsolnak Szofronov vaudevtile- tréfájának, Kornyejcsuk zamatos humorú darabjainak, Jevgenyij Svarc vígjátéki meséinek. Általában gyökeres a fordulat a szovjet színházak életéiben: jelenkorunk közvetlen problémái felé fordult. A színpadi jelenetek és konfliktusok a valóságos életből kerültek a darabokba. És a néző, aki mindig szívesen fogadta a nép életének találkozását a színházzal, elégedetten vette tudomásul a kedvező fordulatot. M«zkvában és Leningrádban egy időben játsszák Szimonov A negyedik című drámáját. Mindkét előadásnak megvan a maga költészete. Mindkettő egyéni módon oldja meg a drámaíró alapgondolatát. A darab olyan emberről szól, aki rég eladta becsületét, mert nyugodtan és jól akart élni. Ez a. »hős« nem volt szabály« bűnös, de mindig azt kívánta az élettől, ami előnyös és neki kedvező. Így bukott el, s végül bemocskolta önmagát, eladta becsületét, elárulta bajtársait, a feleségét s mindazokat, akikkel együtt kínlódott a német fasiszták koncentrációs táborában. Amikor aztán döntenie kellett arról, hogy leleplezzen-e egy háborús provokációt — megjelennek előtte húsz éve halott barátai, és ítélkeznek fölötte a becsület törvényed szerint. A drámaíró és a két színház arra törekedett, hogy filozófiai módszerrel közelítse meg a fontos humanista mondanivalót. A z utóbbi időkben a szovjet színházak gyakran mu- «^ tatnak be olyan darabokat, amelyek a múltban játszódnak ugyan, de elősegítik a jelen jobb megértését. Ilyen mű a Vér és hamu című dráma, amelyet Kazimir Kimantejte ültetett át a színpadra Marcinkjavicsjusz költeményéből. A költemény — kifejező eszközeit tekintve — bonyolult és sokoldalú. A versek között gyakori a próza, az eleven dialógus, a lírai kitérő és filozófia. Kimantejte, a színpadi változat szerzője és a darab rendezője a költemény szellemének megbontása nélkül sajátos színpadi rekviemet alkotott azoknak az egyszerű embereknek emlékére, akiket a hitleristák egy kis litván faluban elevenen megégettek. A filozófiai jelentőségű témák a drámaírókat és a színházakat egyaránt érdeklik. Az ilyen alkotások főként tragédiák alakjában kapnak helyet a színpadokon. Érdekes, hogy a modem tragédiák milyen népszerűek. Még nem mindegyik tökéletes, nem valamennyi éri el »a drámai költészet koronájának« szintjét — ahogyan Belinszkij nevette a tragédiát. De ebben az igén nehéz műfajban gyümölcsöző kísérletezések fblynak. E kísérletek egyik érdekes terméke Levőd Faust és a hálál című darabja. Az ukrán szerzőnek ez az alkotása a világűrt meghódító szovjet tudósokról szól. Főhőse egy asztrofizikus, alá űrhajón utazik. Ez a darab jóval Gagarin és Tyitov repülése előtt került a publikum elé. Lévád előre látta a szovjet űrhajósok nagy sikerét. A darabot a m«zkvai Majakovszkij Színház mutatta be. A tudóst Lev Szverd- lin alakította nagy sikerrel. Érdemes külön fölemlíteni egy vígjátékot. Szerzője az Ukrajnában élő Birjukov. Ez a színpadi szerző az Erisz almája című darabjával most első ízben szerepelt M«zkvában, a Szatíra Színház színpadán. Ez a sokszínű, vidám, vitázó színdarab a maga könnyed stílusával elragadta a nézőket. Nagy részük volt a sikerben az olyan nagyszerű vígjátéki színészeknek, mint Tenyin és Lepko. Pluesek a rendező ötletgazdagságával tűnt fel. Tje az új színházi szezonban nemcsak a moszkvai ! és leningrádi színházak tűnnek fel sikereikkel. Valamennyi szovjet színház alkotói munkáját a műfajok változatossága, a stílusok és egyéniségek sokfélesége jellemzi. A művekben élesek a konfliktusok, az életszerűség hiteles, a valóság kutatása szenvedélyes és következetes. Ez újabb sikerek forrása lesz. V. Frolov
