Somogyi Néplap, 1962. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-24 / 46. szám
Szombat, 1962, február 24. 3 SOMOGYI NÉPLAP A csurgói járás mezőgazdasági tanfolyamainak tapasztalataiból ' Teljesíthető, megalapozottabb terveket Hogyan javíthatná meg munkáját a Nyomdaipari Vállalat? A csurgói járás községeinek téli művelődési tervében az ismeretterjesztő munka gerincét a‘ hatnapos mezőgazdasági előadássorozat alkotja. Mezőgazdasági témával foglalkozó más előadást nem terveztünk. A korábbi tapasztalatok ugyanis azt bizonyították, hogy a szórványosan tartott mezőgazda- sági ismeretterjesztő előadásokon azok voltak legkevesebben, akiknek sízakmai tudását akartuk gyarapítani, látókörének szélesítését elősegíteni. Az ismeretterjesztés új formája elérte célját: eszköze lett a termelőszövetkezeti parasztság szakma i képzésének. Az új forma bevezetést: és alkalmazása — a tapasztalatok hiánya miatt — nagy feladatot rótt a pártszervezetekre, a művelődési szerveikre és a tanácsok vezetőire. Következetes, összehangolt szervező munkát követelt. Első lépésként azt kellett megállapítani, hogy hol, milyen témájú előadások tartására van szükség. Az előadók kiválasztásakor arra törekedtek, hogy lehetőleg helybeli szakember tartsa az előadásokat Nyolc tanfolyam vezetésére csurgói szakembereket kértek föl. Az eladók között találunk tsz-elnököt, agronó- must, mezőgazdasági iskolai tanárt, általános iskolai pedagógust, nyugdíjas mezőgazdasági szaíkemfoent stb. A felkérést senki sem utasította '«issza. Az előadássorozatait megmdítása előtt, október végén az előadókkal megbeszéltük a teendőket mindenki megkapta a tématervet A tanfolyamok megszervezéséért és lebonyolításáért a községi vb-elnököket tettük felelőssé. Helyiségről, Símről és hallgatókról ők gondoskodtok. Szervező munkátokban a termelőszövetkezetek vezetőire, elsősorban az azon a területen dolgozó termelőszö- vetkezeti brigádokra támaszkodtak, amellyel a tanfolyam témája kapcsolatos volt Ez a szervezési módszer helyesnek bizonyult A brigádban dolgozók többsége megjelent az előadásokon. Sokat számított, hogy a tsz-vezetők, brigádvezetők is részt vettek a tanfolyamokon, mint például Gyékényesen, Porrogon, Iharoeberényben, Berzencén. Igen növelte a vidéki előadók aktivitását hogy a községi vezetők maguk is fölkérték őket tanfolyam ve- aetésére. Gál Mihály nyugdíjas mezőgazdasági tanár ezzel kapcsolatban a következőket mondotta: »A járási tanács fölkért a szentai tanfolyam vezetésére; örömmel vállaltom. Arra nem is gondoltam, hogy a szentai vezetők külön is fölkérnek. Meglepődtem, amikor lakásomon fölkeresett Bútor József vb-elnök és Fekete Sándor tez- einök. Örültem, mert ebből azt láttam, hogy törődnek a tanfolyammal. Biztosítottak segítségükről. Minden nap kocsi várt az állomáson, hogy a három kilométerre levő faluba be vigyen. Este természetesen vissza is szállítottak.-« 20 tanfolyam megtartását tervezték a járásban, a kisebb községekben egyet, a nagyobbakban kettőt. Berzencén például mindkét termelőszövetkezetben rendeztek tanfolyamot. A termelőszövetkezetbeli szervezés eredményesnek bizonyult. Könnyebb volt a hallgatók összefogása, és az előadáson pontosan meg tudták határozni a témával kapcsolatos teendőket. A tanfolyamokat általában végig egy előadó vezette. Iha- rosberényben azonban két előadó szerepelt. Diczenii Ernő, a mezőgazdasági szakiskola igazgatója a baromfitenyésztés kérdéseivel foglalkozott, dr. Kondor János állatorvos pedig a betegségiek és megelőzésük tudnivalóit tárta a hallgatók elé. A hallgatók száma non csökkent. A kezdő létszám általában megmaradt a tanfolyam végéig, sőt Porrogon 18- ról 28-ra emelkedett. Csurgón az egyik tanfolyamot húszán kezdték, s harmincán fejezték be. Az előadásokon szép számban jelentek meg nők és fiatalok. Iharösberényben például a 35 részvevő köziül 20 volt a nő, s a hallgatóság fele fiatal. Csurgón 10 nő vett részt az előadásokon. A tanfolyamok hallgatódnak száma 25—35 között váltakozott. Az előadások iránti érdeklődést növelte, hogy a téma kiválasztásakor figyelembe vették a helyi sajátosságokat, és jól felkészült szakemberekre bízták a tanfolyamok vezetését. A szemléltetési lehetőségek kihasználásával is fokozták az érdeklődést. A tanácsok biztosították a tanfolyamok kezdetére a témával összefüggő filmeket Néhány faluban a tanfolyamot összekapcsolták a mező- gazdasági szakkönyvek terjesztésével. A járási könyvtár felhívta a községi könyvtárvezetők figyelmét arra, hogy vigyenek az előadásokra olyan szakkönyveket, amelyeknek témája összevág az előadáséval. Iharosban, Porrogon több mezőgazdasági szakkönyv talált olvasóra. A tanfolyamról így vélekedik Sutyor Lajos hallgató Por- ragom: »Hasznos volt, sok segítséget nyújtott a munkához. Ezt az ismeretterjesztő formát jónak tartom. Ügy védem, helyes lenne egy-egy községben több tanfolyamot is szervezni, hogy a más területen dolgozók is kapjanak szakmai képzést.« Az előadó véleménye hasonló ehhez. Kosztelecz Ferenc járási föállattenyésztö szerint: »Az érdeklődés megvan, az új ísmeretterjesztési formát jónak tartom, mert azoknak segít, akik hasznosítani tudják a tanultakat. A hatnapos mezőgazdasági edőadássorozaJ eredményesen segítette a tsz-tagok szakmai műveltségének növelését. A tapasztalatok hasznosításával a mezőgazdasági ismeretterjesztés új formáját a jövő évben tovább lehet fejleszteni, hogy még jobban segítse a falu dolgozódnak nevelését, szakmai képzéséi. Svenda István. a Csurgói Járása Tanács vb-elnökhelyettese. Régen volt ilyen termelési tanácskozás, s régen hallgatták a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat dolgozói ilyen csalódottan a beszámolót, mint a napokban. Mert valamikor tíz évvel ezelőtt fordult elő utoljára, hogy nem teljesítették éves tervüket. Sajnos, 19Gl-ben is ez történt. Év végén 9 millió helyett csak 8,5 millió forintos tervteljesítést jelenthettek. A legtöbb nyomdai dolgozónak Németh Lajos főkönyvelő beszámolójából csak az ragadta meg figyelmét: »így hát nyereségrészesedésre nem számíthatunk.« „Mi jól dolgoztunk, de...“ Ezen a termelési tanácskozáson sok volt a magyarázkodás. László Tibor igazgató beszámolójából is ez csendült ki. »Tízszeres éliizem vagyunk — mondotta. — Még így is, a lemaradás ellenére is 9 százalékkal többet termeltünk, mint 1960-ban... Bár magas volt a tavalyi terv, de teljesíthettük volna, ha elegendő anyagot kapunk. A nyomda dolgozóit csak dicséret illetheti jó munkájukért...« Ezért aztán a hozzászólók főleg a nyereségrészesedés elmaradása miatt siránkoztak, vagy meglehetősein képtelen javaslatokat tettek: »Menjen küldöttség a megyei tanácshoz, hogy adják vissza a korábbi években tőlünk elvett, bennünket megillető nyereséget. Akkor arra hivatkoztak, hogy más, kevésbé jól dolgozó vállalatoknak kell adnunk a mi nyereségünkből. Most segítsenek ök> rajtunk...« Bizonytalanra tervezni? A Somogy megyei Nyomdaipari Vállalatnak az idén 9,2 millió forintos tervet ■ kell teljesítenie. 1 millió forint értékű nyomtatvány előállításához azonban nincs anyagfedezet. — Magas ez a terv,- tudjuk. Azért készült így, mert sok megrendelő maga ad anyagot — vélekedtek a megyei tanácson. Tavaly is ez történt. Véleményünk szerint azonban arra, hogy majd a megrendelők adnak anyagot, nem lehet tervet alapozni. Az Újpesti Cérnagyár nagyatádi telepe az exportszállításokhoz szükséges dobozokat a Nyomdaipari Vállalat nagyatádi üzemében készítteti. Tavaly például a tervezett 132 tonna helyett csak 103 tonnára volt szükségük, s így a nyomda ottani telepe csak 88 százalékra tudta teljesíteni éves tervét. Ez aztán lerontotta a vállalat összeredményét. Az idén hasonló bajok fenyegetnek. A terv szerint negyed-/ Sárdi Lajosné és Járfás Jőzsefné, a bfissűi Üj Tavasz Tsz tagjai a tavaszi árpát tisztítják. Naponta 20 mázsát szelektálnak meg. évenként 30 tonna dobozt kellene készíteniük, de a második negyedévre csak 28,5 tonnát rendelték. Mi lesz vajon az év végéig? A vállalat vezetői igen sokat fáradoznak, hogy a tervet is teljesíthessék, s embereket se kelljen elbocsátani. Több mint 500 ezer forint értékű anyagot, illetve megrendelést szereztek. Kénytelenek voltak azonban. sok anyagigényes munkát vállalni, ez pedig nem segítette pótolni a lemaradást A nyomda vezetőinek határozottan meg kellett volna mondaniuk a megyei tanács illetékeseinek: ilyen tervet ilyen föltételekkel képtelenek teljesíteni, módosítsák azt. s e szerint szabják meg az idei tervet is. Anyag nélkül, rossz gépekkel . Nem egy, országosan is elismert, kiváló szakember dolgozik a kaposvári nyomdában. De ha nincs anyag, ők sem tudnak mit tenni. Nem beszélve arról, hogy szűk, zsúfolt üzemrészekben elavult, 50— 100 éves gépeikkel dolgoznak. Ezek javításához azonban nincs ÓNODVÁRI MIKLÓS: c/l. sárga dosszié — Hányán dolgoznak összesen az erdőslaki kohászati művekben? — kérdezte hirtelen Horváth, és intett a pincérnek, miközben észrevétlen mozdulattal bekapcsolta a belső zsebébe rejtett parányi magnetofont. A fiú gyanútlanul válaszolt: —- Körülbelül 1 armincezren. — Óriási! — Horváth ámuldozott. — Vált jan hatalmas! Egy egész gyárváros. Ekkora üzemben és ennyi etfiber között nehéz mesterség lesz megtalálni az én unoka1 isimet, de ugye, maga azért -. -ín adja fel a reményt, és fovábtra is segít nekem? — Termószet'ese^ Remélem, meg is találjuk- ,. — Nagyon köszönöm; erre megiszunk eg ’ konyakot! Nem volna kedve- — tegezte le hirtelen, amik »Dohárukat össze- kocdntóttá »1-, a vacsoránál is velem t “ni? A fiú e .te szabadkozott. — Ne sérts meg, szívesen hívlak, és tpgezz te is bátran... Tegezz, mijntha a nagybátyád lennék Hiszen csak harminc- nyolc éves vagyok. És mári% úgv szere'lek. mintha az uno- kaöcséme j találtam volna meg benned!. .. Tehát: szervusz! «— Szervusz! Ismét összekoccintották poharukat. A magnetofon zajtalanul működött. Pontosan rögzítette a fiú minden mondatát, aki a második, harmadik pohár konyak hatására egyre többet fecsegett. Beszélt arról is, amit csak másoktól hallott, akaratlanul hangszalagra diktálta úgyszólván az óriáskohó és az erdőslaki kohászati kombinál fölépítését, gyártmányainak változatosságát és rendeltetését. Horváth, amikor úgy gondolta, hogy már eleget hallott és rögzített ahhoz, hogy annak idején össze roppanhassa a fiút, azt ajánlotta: — Most pedig menjünk vacsorázni! István a bőséges vacsora után sört és bort is ivott. Kellemes hangulatuk kerekedett — Remek fiú vagy! — s István vállára csapott — Boldog vagyok, hogy megismerhettelek. Végtére is: nem sokáig vagyok Erdőslakon, és addig is társaságra vágyom. Ki tudja, megtalál ;uk-e az urmka-csé- mef... mnndom, hogy a háború el'tt ka-tam utoljára Hírt róluk Tég-d Hát úgy tekintelek. mintha 5‘ tolultuk volna meg. Am'g itt leszek ne félj. semmire nem lesz gondod!.«. A fiún ismét erőit vett az ital. A mézesmázos szavak megszédítették, boldog volt, ■ zavartan kérte: — Elsejéig, kedves bátyám... ha kisegítenél egy százasai... most nagyon kellene nekem™ — Boldogan, öcsém! Ugyan, ne szégyenlősködj... Megértem. .. Én is voltam fiatal... Tedd csak el! Majd megadod elsején terrrésze'esen. ígértem neked a képeket is. Nem vagy rájuk kíváncsi? — De igen! Megnézném azokat is — mondta ké yszere- detten a fiú, amikor már a zsebében é ezte a pénzt. Fölmentek az ügynök szobájába, vég:gnézték a kollekciót. — Ezek persze csak reero- dukciók és műnyomatok. Reklámpéldányok — magyar "zta Horváth —, de itt van például ez a rézkarc. Rajta ez a csinos nő. Nézd: micsoda alak, micsoda vonalak, milyen művészi meglátás... az ihlet pillanata. Ez eredeti. — Valóban, ez nagyon szép. — Neked adom! Vidd el megismerkedésünk eml keként. Ha elmegyek innen, em 'egess meg róla ... — Igazán kedves, de hát... — Vidd csak, vidd csak! — tuszkolta a fiúra, és az ajtóig kísérte. — Várj: elég lesz neked az egy százas? — Azt hiszem, igen... — No, itt van még egy. Ne érjen meglepetés... Majd megadod elsején. Természetesen, hiszen tudod: ez a pénz a megrendelésekre fölvett előlegből van nálam... A KELEPCE A hivatalvezető aláírta az aktát. — Ezt vigye le, Zsuzsika, az 1-es fiákba! Fürgén hagyta el az irodát. Végigszaladt a hosszú folyosón, és amikor a lépcsőfordulóhoz ért, ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy lecsússzon a sima felületű korláton. Ma jó napja volt. Jókedvűen ébre tt. Korán eljött hazulról. Sétált a napfényes, aranyos tavaszi reggelen. Leült a ligetben egy fa alá a pádra, és hallgatta a madarak énekét Kedve lett volna versenyt fütyörészni ve lük. A hivatalban is örömhírrel fogadták. — Kéthetes üdülésre java Soltunk Galyatetőre. Kimondhatatlanul boldog volt. Ujjongott örömében. Nevetett, csacsogott egész nap. Mondta is valaki: — Te még sírni fogsz ma Zsuzsi... — Ugyan, mi okom lenne rá? (Folytatjuk.) ♦ megfelelő szakemberük. A |TMK vezetését egy gépszedőre ♦ bízták. Az ő segítségével | ugyan sok hibát elhárítottak, ide nincs megelőző karbantar- jtás, és a nagyobb hibák kija- l vitásához kénytelenek buda- X pesti szerélőket hívni. Ez vi- | szont igen költséges. I Nagy szükség volna korsze- | rű gépekre, s kezelésükhöz, fi- I letve javításukhoz nyomdagép♦ szerelőkre. Gondolhatnának ar- I ra, hogy egyik tanulójukat va- | lamelyik budapesti nyomda- I gépszerelő vállalathoz küldjék I tanulni. | Hibák nincsenek ? I Az egyes üzemrészek terme- Jlésd eredményeit Farkas Béla I műszaki vezető ismertette a | tanácskozáson. Beszámolt ar- | ról is, hogy fölelevenítik az Í évekkel ezelőtt abbahagyott munkaversenyt. Megállapították a kiváló cím elnyerésének föltételeit. Mindezt helyeslés- lsei fogadták a dolgozók. A ; laprész1 eg például bejefentette, íhogy a jövőben brigádban küz- jdenek a szocialista cím elnye- Jiréséért. A kötészet munkásai ♦azt kérték, szüntessék meg a ♦ munkalapok vezetését, mert térré nincs szükség, s hogy ♦ végre teremtsenek már rendet. lA berak ók és gépmesterek a | teljesítményszintek módosítá- xsát javasolták. ? Sem a beszámol okiból sem a x hozzászólásokból nem derű’’ | ki, milyen hibák ront iák a | nyomda dolgozóinak jó hí ét. IPedig ilyet is találni jó néHá- ♦nyat, A Dorottya-bálra megrendelt újságnak például csa$ a felét nyomták ki — felületességből. A Lapkiadó Vállalat falinaptárából pedig a kért mennyiségnél csaknem ezerrel többet készítettek. A Magyar Hirdető falinaptárából máff kétezernél többet kinyomtok — igen drága papíron —, amikor észrevették, hogy a nyomással baj van. Elölről kellett a munkát kezdeni. A Vetőmagfel« ügyelőség kötésre leadott anyagát hibásan állították ösz- sze. Gyakran találni hibát a plakátok és egyéb nyomtatványok szövegében. Igaz, csak az újság javítását végzi függetlenített korrektor, az egyéb nyomtatványok szövegének javítása a csoportvezetők és a műszaikí vezető féladata. Szükség lenne arra, hogy — legalább másodállásban — magyar szakos tanár korrigálja meg a nyomtatványokat. Keresni a megoldást Nem lehet azt állítani, hogy a nyomda vezetői nem törekednek a hibák megszüntetésére. Tavaly vezették be —> amelyik munkánál lehetett — a teljesítményszintet, s ez eredményesnek bizonyult. Azonban túl sokat hallani tőlük — sarját maguk és dolgozóik megnyugtatására —■, hogy más nyomdákban — például Kanizsán, Salgótarjánban — sokkal kisebb az éves terv és az egy munkásra jutó termelési érték. Valamivel bátrabban kellene kezdeményezni. Most már láthatják, hogy nem elég csak a nagy anyagfelhasználással járó megrendelések elvállalása. Ehelyett inkább munkaigényes, művészi kivitelezésű munkák vállalására kellene törekedniük. Még akkor is. ha ennek következtében csökkenne az egy munkásra jutó termelési érték. Gondolhatnának például a kötészetben a műanyagborí- tás alkalmazására. E törekvések azonban csak ideiglenes megoldást jelentenek, ha nem változtatnak a nyomda jelenlegi embertelen munkakörülményein. Fürdő nincs, a zsúfoltság miatt gondolni sem lehet a munkavédelmi előírások megtartására, új, nagyobb gépek beszerelésére. Nehezíti az is a munkát, hogy a rotációs gép távol, a Faipari Vállalat telepén van. Ezért éri hetet len a nyomda rekonstrukciója körüli huzavona. Az Országos Tervhivatal megígérte* hogy ad pénzt a nyomda bővítésére, megfelelő munkakörülmények teremtésére. A megyei tanács tervosztálya november óta kéri az ipari osztálytól a rekonstrukcióhoz szükséges programot, hogy a tervet elkészíthessék. Eddig azonban mindhiába. Márpedig jó eredmények csak ott és akkor várhatók, ha a megalapozott tervek teljesítésének minden föltétele biztosítva van. A vállalatvezetésnek is javítania kell módszerein. Megengedhetetlen, hogy délután, a munkaidő lejárta után a vállalat vezetői közül alig találni valakit az üzemben. Az is igen ritka, hogy a vállalat vezetői az este tíz óráig dolgozókat ellenőriznék, segítenék munkájukban. * * # Hogyan javíthatná meg snunKá- ját, miképpen érhetne el jobb eredményeké a Nyomdaipari Vál® lalat? Elsősorban úgy, hogy ha a vezetés közelebb kerülne as emberekhez, a beosztottakhoz, ha a bajokat, a gondokat együ tes erővel próbálnák megszüntetni. A termelési tanácskozásra a jö® vőben alaposabban fel kell ké® szülniük a vállalat vezetődnek«. Hogy az igazgató és a főkönyvei© ne csak számadatokat soroljon fel, s ne csak egymást ismétel® gesse. A legutóbbi alkalomkor például nem esett szó nagyon sok igen fontos problémáról: a mun* kaíegyelemről, a szakmai félté*» kenységről, a selejtgyártók anya* gi felelősségre vonásáról stb. El® feledkeztek a jól dolgozók meg1« dicséréséről, s arról, hogy a lemaradókat jobb munkára serkentsék. Voltnkéopen nem is terhelést tanácskozás volt ez, hanem egy nem e^cczen hasznos időtől-és® Epnen sért sem a vállalót műn® kájánr.t: megjavításához sem aa évi feladatok vérrehojtásáhoa nem nyújtott sok segítséget. Saalai LásaU
