Somogyi Néplap, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-19 / 15. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Péntek, 1962. január It. FŐZNI TANULNAK Zacskókon akad meg a szemem, amikor belépek a vezetőnő irodájába a Kaposvári Textilművek leányotthonéban. Az asztalon levő hagyma, só, hús, rizs, paprika, cukor, keksz, kakaó, tojás arról árulkodók, hogy nem mindennapi esemény van készülőben. Az a tizenöt leány hozta ide mindezt, aki Matők Józsefire vezetésével most sajátítja el a sütés-főzés tudományát az otthon főzőtanfolyamán. — Nagyon örülünk annak, hogy az otthonban főzni tanulhatunk — mondja az egviv piros fejkendős lány, Kotlási Rózsi fonónő. — Van közöttünk két menyasszony is. Épp a legjobbkor tanulják meg, hogy mit és hogyan főzzenek. — vélekedik Palkó Rozika. — Neki kétszeresen kapóra jött a tanfolyam. Körülállják valamennyien a a tanfolyam vezetőjét. Az megmondja, hogy ki mát csináljon, hogy a rizses pörkö’t — amit közösen készítenek — jól sikerüljön. Aztán kiosztja a feladatokat. Az egyik szőke kislány az egész főzésiből legszívesebben. a tüzelést vallatná, de nincs kibúvó. Pongrácz Ibolya a húst szeleteli. Egy kissé még bizonytalan mozdulatokkal vagdalja, de később már biztosabban fogja a kést Nemzetes Mária sem különb szakácsnő egyelőre. A késre panaszkodik. De valami csoda történhetett mert öt-tíz perc múlva élesítés nélkül megjavult a kés. (Hja, gyakorlat teszi a mestert!) Sistereg a zsír a lábasban, Zsobrák Margit kevergeti a hagymát. Mielőtt odaégetné, Mátok néni lekapja a tűzről a lábast. — Mindent nem tudhatok — mondja a lány. Igaza van, pár hét múlva majd jobban megy. De baj van. Elfelejtették megmosni a irizst. A sürgető szóra tizenkét fej hajlik egy asztal fölé, hogy megválogassák a rizst. Az otthon vezetője közben elmondja: — A tanfolyam anyagi föltételeit nehezen tudtuk biztosítani. A szakszervezettől nem sok pénzt kaptunk erre a célra. A hiányzó összeget a leányotthonban rendezett bálok bevételéből sikerült fedeznünk. A részvevők egy-egy alkalommal 40 forintot fizetnek a tíz foglalkozásból álló tanfolyam költségeire. A lányok Mválogatták és megmosták a rizst, aztán pá_ z öreg paraszt nézte az újságban a nyerőszámokat. Drótkeretes szemüvegjét sűrűn igazgatta: ritkán szokta használni, és nyomta az orrát. A barna csík fölött fehér homloka folyton gyöngyözött, bajuszát is állandóan simogatta, izgett-mozgott a széken, a cigarettapapír is minduntalan elszakadt a csavarásnál. Ideges volt. Veje tegnap csak úgy odavetette: »nyertünk«, és reggel kivette a szekrényből az egyik kötvényt. Igaz, ő maga meg az asszony mondta neki, amikor megesküdtek a lányával, hogy tegyék oda a dobozba a kötvényeket, ott jó helyen lesz. Be is rakták, volt a Jóskának egész csomó, a katonaságtól hozta. De most kinek a kötvénye nyert?! Mert neki is volt közte, annyi szent. Egy ötvenforintos. A szomszéddal egy időben jegyezték. Biztosan azt húzták ki, csak nem akarta megmondani. — Itt van. látod — bökött ujjával az újságra, ahol az egyik szám ceruzával alá volt húzva —, mondom, ugye, hogy becsapott bennünket. — Nézd már, mennyit nyert — szólt vissza felesége a tűzhelytől, és menszorította a fején levő kendőt. — Azért a kétszáz forintért nem érdemes 'vitázni. — Mi! — kiáltott fel az após — olvasd magad. — Es mi befogadtuk, otthont adtunk a gyalázatosnak — kelt ki magából az öreg. — Még egy tetűt se hozott a házhoz, most pedig meglop bennünket. — Na, nem biztos az — próbálta csillapítani felesége. Az embert azonban a felbukkanó sok pénz után elfogta a hév, mint a kincskeresői, mikor aranyat talál. — Megölöm, ha nem adja ide a pénzt! — Ne bolondulj már meg — ripakodott rá az asszony —, még sose veszekedtünk, most kezdjük el?! — Már biztosan föl is vette a százas kötegeket — hajtogatta maga elé merevedve Berta János —, azért dugta el az újságot az orrunk elő', hogy ne vegyük észre... — Dehogy dugta — felelte felesége. — Itt volt az asztalon, nézegették Pirivel. Igaz, nem szóltak, de hát várjuk meg, amíg hazajönnek, mit mondanak. Jóska délutános az üzemben, de Piri ebéd után itthon lesz. alahogy elcsöndese- dett a szóváltás, belülről epéskedett az öreg paraszt, aki elvesztette józan ítélőképességét. Nézegette a szekrényben maradt kötvényeket, s amikor leánya belépett, egyenesen rátámadt — Hol a pénz?! A szőke, vékony dongájú fiatalasszony megriadt, nem is értette, miről van szó. — Felelj, ha kérdezlek! — ripakodott rá az apja. — Nem tudom, miért beszél így, édesapám — felelte megszeppenve Piri. — Mert megloptatok az uraddal engem meg az anyádat! — robbant ki megint az öreg. — Azt hiszed, nem tudom, hogy az én kötvényem nyert?! Nézd meg a többit! — s a lány elé tolta a köteg kötvényt. — Mindegyik százvagy kétszáz forintos, csak egy ötven forintos van itt, meg az enyém, amit reggel elvitt a Jóska... — Én nem tudom, kié volt az a kötvény — szipogott az asszonyka —, de hát nincs semmink, most tudnánk talán belefogni egy házba, hogy ne kelljen itt, a maguk nyakán __ — Mi! — kiáltott az apja — ami az enyém, az az enyém! Az öreg Berta teljesen kikelt magából, lányát meg is akarta ütni. Piri kilopakodott a szobából, vette a kabátját, s elment otthonról. A város széTARKA rolni kezdték. Már a hús is ott pörkölődik a lábasok alján. Vargek Teréz és Czu Iák Rózsa kevergeti az egyiket, illetve a másikat. Néhányan hozzákezdenek a csokoládéöntet készítéséhez. Amíg ezt kevergetik, és élvezik a tej, a cukor, a tojás és a kakaópor illatát, csaknem kialszik a tűz. De nézzük el nekik ezt az újabb balesetet, hisz ez csak az első óra. Végül minden rendibe jön, elkészülnek a vacsorával. Most már azt tanuljak, hogyan kell ízlésesen tálalni. Ez is jól sikerül. Ott gőzölög az asztalon a vacsora, a rizses pörkölt. A tizenöt lány jó étvággyal fogyasztja a tanf->- lyamon főzött első ételt. Tizenöten mondják egyszore: <— Jó étvágvat, lányok! F. L. Gyalogtúra a Szovjetunióban A sajtó már többször hírt adott róla, hogy Alekszej Polikarpov 63 éves omszki nyugdíjas hatalmas gyalogtúrára Indult a Szovjetunióban. Polikarpov több mint 2 éve járja az országot, s azóta 12 320 kilométert tett meg. Jelenleg Har- kovból Belgorod felé tart. Polikarpov a TASZSZ tudósítójának elmondotta, hogy naponta 40 kilométert tesz meg, és kitünően érzi magát. Kétezer kilométerenként orvosi vizsgálaton megy keresztül. Az orvosok véleménye szerint a turista kitűnő egészségben van. A társadalmi tiszta jövedelem Most jelent meg a Közgazdasági és Jogi Kiadónál Gergely István Tiszta jövedelem a szocialista iparban című munkája. A szerző a társadalmi tiszta jövedelem keletkezésének, mérésének és központosításának elméleti és gazdaságpolitikai szempontból fontos gyakorlati kérdéseit tárgyalja. Az igen összetett, szerteágazó téma összefogásán túl érdekes a feldolgozás újszerűsége és a társadalmi tiszta jö- vedelemformák kialakulásának történeti szemlélete. A mű behatóan tárgyalja a tiszta jövedelem alakulásának és az árrendszernek, valamint az állami költségvetésnek elméletielvi kapcsolatait. Hasznos könyv ez a gyakorlati közgazdák és pénzügyi szakemberek számára. Az önálló elszámolás és a tiszta jövedelem kapcsolatait elemző rész, továbbá a nyereség és az adózás kérdéséit összefüggéseiben megvilágító fejezet különösein értékes. Statisztikai összehasonlítás Kennedy és Eisenhower között Az US News and World Report amerikai lap hasábjain összehasonlító statisztikát közöltek Kennedy és Eisenhower elnökök tevékenységéről. Néhány adat a statisztikából: Kennedy elmöH tisztségének első fél évében 53 üzenetet intézett a kongresz- szushoz (Eisenhower 25-öt). Kennedy üzenetei 78 500 szóból álltak (Eisenhower üzenetei 34 000-ből). Kennedy 216 törvényt írt aló. (Eisenhower 223-at). Kennedy 17 idegen államférfit fogadott a Fehér Házban (Eisenhower négyet). Ugyanezen idő alatt Kennedy nyolcszor golfozott, Eisenhower 23-szor. • * * ‘Erősen dohányzó nőknél gyakoribb a koraszülés A nyugatnémet Medizinischer Monatsspiegel című orvosi lap közleménye szerint az erősen dohányos nőknél, akik napi egy csomag cigarettánál többet szívnak, gyakoribb a karaszülés, mint a nemdohányzóknál. A lap adatai szerint a nem dohányzó nők 11 százalékánál, az erősein dohányosok 23 százalékánál fordul elő koraszülés. Egy monstre film költségei Dino de Laurentiis olasz filmproducer a »Barabbas« című legújabb monstre filmjének költségvetési adataival bizonyította be, hogy tízmillió dollár »szükséges« egy ilyen nagyszabású film megalkotásához. Laurentiis 70 221 statisztát foglalkoztatott és száz szereplő színészt, köztük olyan sztárokat, mint Antony Quinn, Silvana Magano, Vittorio Cass- mann stb. A filmben szereplő 75 díszlet megtervezése és fölépítése 875 ezer dollárt emésztett föl; egyedül az a díszlet, amely a bibliai Jeruzsálemet ábrázolja, 380 ezer dollárba került. Százezer dollárért állították helyre Veronában az antik arénát gladiátori játékok számára. A filmhez 15 ezer különféle kosztümöt készítettek, 500 gladiátori egyenruhát és vértezetet, 15 ezer pár római és judeai cipőt és sarut, 1500- szakállt, 750 keresztfát (egy tömeges keresztrefeszítési jelenethez), továbbá számtalan járművet, korabeli ekét, hordszé- ket stb. A filmben 120 állat szerepel, köztük 13 oroszlán, 6 elefánt és 4 fekete medve. A film forgatása négy hétig Veronában és két hétig Szicíliában folyt. A szereplőket 75 autóbusz szállította a forgatás színhelyére. * * * A VÖRÖS CSILLAG FILMSZÍNHÁZ a »Szeretlek, élet« című szovjet filmmel egyidejűleg műsorra tűzte a Budapest Filmstúdióból nemrégen kibocsátott Szentkút című rövidfilmet. Az érdekes megoldású, szöveg nélküli film Kiss József rendezésében egy Mátra-vidéki kis község búcsújáró népszokásait örökíti meg. Dokmrventumfilm is egyben a szentkúti »csodáról«, annak erkölcsi, lelki és egészségügyi hatásairól. Saját találmányának esett áldozatul New Jerseyben legutóbb egy buzgó feltaláló a szó szoros értelmében saját találmányának lett az áldozata. A feltaláló ugyanis fáradságos munkával olyan módszert dolgozott ki, amellyel gyorsan és biztosan földeríthetek az adócsalások. A helyi adóhivatal 50 dollárral jutalmazta a hatóságok számára igen hasznos új módszert. A napokban azonban 75 dollár összegű büntetést szabott ki ugyanaz az adóhivatal a feltalálóra, amiért elfelejtette adóbevallásában megemlítem az 50 dolláros jutalmat. Az adóhivatal a feltaláló módszerével azonnal földerítette a mulasztást. * * * Kincset talált egy kairói kislány Kairó egyik legrégibb negyedében, amely az izlám történelmében »Fustat« néven ismeretes, egy kislány a napokban játék közben egy gödörben 288 aranyérmét tartalmazó korsót talált. A kincs — szakértők véleménye szerint — ezeréves, és föltehetően Al kalifa kincsei közé tartozott. Ez a kalifa ezer évvel ezelőtt hódította meg Egyiptomot. cA kütafaiLjlén laktak, közel volt a gyár, elsietett férjéhez. Kihivatta a portára, és sírva panaszkodott neki, mi történt. — Nem igaz — méltatlankodott a kerek képű Jóska —, a kövény az enyém, jelzés is volt rajta. — De a másik otthon maradt övenforintosra nincs semmi írva, és meg is akart verni — felelte zokogva Pin. — Otthon tisztázzuk — jelentette ki a férj, s elkéredzke- dett a gyárból. El is mentek haza, és amikor beléptek, a két öreg egymással beszélgetett. A vő váratlan megjelenésére csend támadt. Jóska kihasználta a helyzetet: agyon sajnálom, hogy ilyen félreértés történt — kezdte a szót —, mondta Piri, maga az hiszi, hogy a kötvény a magáé volt... — Az enyém bizony! — felelte az após élesen. — Nézze, értse meg — próbálkozott a magyarázattal az ifjú férj —, én azt a kötvényt a katonaságtól hoztam, szakács voltam, s az egyik barátom adta, mert juttattam neki maradékot. Nagy evő volt, a konyhán meg úgyis maradt. Nohát, ez az ötvenforintos kötvény nyert __ — Nekem ugyan nem mesélsz — hárította el magától a megértést Berta —, azért dug- dostad előlünk az újságot, mert titokban vitted el a kötvényt. .. — Képzelődik maga — vágott közbe veje. — Még, hogy bolond vagyok! — kelt ki magából ismét az öreg —, azt hiszed, nem látok át a szitán?! Megloptál! Hol a pénz?! — támadt vérbe borult szemmel Jóskára. — En nem loptam meg magát — utasította vissza a rágalmakat. — A pénz meg a mienk, betettem a bankba. — Majd adok én neked! — sziszegte az öreg, és kést ragadott a konyhában. Felesége ugrott elébe, megfogta kezét, csillapította, Piri sikoltotl, Jóska pedig felindultan, szótlanul állt. — Ne őrülj meg! — kiáltott Bertáné az urára. — Tedd le azt a kést, és ülj le! Nekem akarsz bajt meg az egész családnak?! Te meg miért izgatsz fel bennünket — fordult veiéhez szemrehányóan, miközben ismét leült a sarokba. — Adtunk volna mi nektek a pénzből, nem kellett volna így. ■. — Maga is, édesanyám? — szólt Piri szipogva. — A kötvény meg volt jelölve — magyarázta most már higgadtabban Jóska. — Igaz, még 25 ezret sem kaptunk a fél kötvényre, de gondoltuk, meglepetés lesz, majd maguk is örülnek, ha egyszer csak hozzákezdünk egy ház építéséhez, és nem leszünk terhűkre. Fiatalok vagyunk, szeretnénk valamivel előbbre jutni, és higgyek el, nem apus kötvénye nyert, az most is itt van a többi között. — Az nem az — dohogott az öreg a sarokban —, itt volt a szerencsém, és elszakítottad tőle™. a nem sikerült is meggyőzni Berta Jánost — akinek pénz éhsége e nem várt esetben óriásira dagadt —, azért mégis valahogyan csillapodott a szinte vérre menő családi veszekedés. S ahogy teltek a napok, a hetek, úgy enyhült a feszült viszony, de az öreg nem tudott belenyugodni teljesen a dologba. A fiatal*k kaptak bankkölcsönt, már a ház alapjait is lerakták — közvetlen az apósék tanyája mellett —, de még mindig tartotta a haragot Berta János. Kifelé nem mutatták a családi nézet- eltérést — erre vigyáztak mindannyian —, azonban egy alkalommal csak kipattant a dolog. Vasárnap volt; Jóska két munkatársa meg a szomszéd paraszt, Kondor Imre segédkeztek az építkezésnél, amikor úgy délfelé Piri kiabálására lettek figyelmesek: — Jóska, keresnek! — Küldjed ide, kell a segítség — szólt vissza tré fisán férje. Testes fiatalember motorkerékpárral zötyögött feléjük, s amikor Jóska fölismerte, hozzásietett. — Szervusz, Karcsi — köszöntötte, s hosszan kezei ráztak. — Gyere már, kisko- mám, hadd mutassalak be, de régen láttalak — és a többiek felé fordult. — Varga Karcsi, együtt katonáskodtunk. — Tied lesz? — kérdezte a vendég az építkezésre mutatva. — Igen — felelte Jóska, s szájára tolultak a szavak. — Emlékszel, a kötvényt, amit adtál: kihúzták. — Ne beszélj! — csodálkozott Karcsi. — Bizony, öregem, ebből csináltunk alapot, most mar bánhatod... — Ugyan már — szabadkozott a barát —, komám vagy, nem sajnálom én tőled a szerencsét. Aztán mondd, mennyit nyertél? — Több mint húszezret kaptam kézhez. Ó, de nem is tudod, mi történt. Az apósom azt hitte, hogy az ö kötvényét húzták ki, nem hitte el. amit te is tudsz, aztán képzelheted, volt olyan bonyodalom, hogy csuda, még most is haragszik. És elbeszélte részletesen a történteket. — Nem is szóltatok róla — legyezte meg csöndesen Kondor Imre. aki végighallgatta a beszélgetést. — Nem szokás az ilyesmit kikürtölni, Imre bácsi — válaszolt Jóska. — Jánossal együtt jegyeztünk annak idején — morfondírozott a szomszéd —. együtt is kaptuk meg a kötve--atet, nem lehet sok különbség a számaink körött. z bizonyíték volna — kapott a lolgon Jóska. — Elhozom a kötvényt — ajánlkozott Imre bácsi, és már indult is hazafelé. Közben Piri jött oda, es ebédre invitálta az egész társaságot. Bementek a tanyába, megmosták kezüket, asztalhoz ültek, és éppen n levest kanalazták, amikor megjött Kondor szomszéd. — Idefigyelj, János — szolt bajusza alatt mosolyogva Bertához —, annak ideién egyszerre jegyeztünk békekölcsönkötvényt; a tiedet sem húztak még ki? Az öreg zavartan tette le a kanalat. — Nem tudom — dünnyög- te. — Nézzük már meg, a te számod is biztosan hasonló az enyémhez — vette elő kötvényét Imre bácsi —, ha jól emlékszem, egymásutánjába kaptuk. Bertánéban felötlött a gondolat: hátha most tisztázódik a vita. Gyorsan előkereste a szekrényből az 50 forintos kötvényt, és összehasonlították Kondoréval. — Mondtam, ugye — jelentette ki Imre bácsi színe diadalittasan —, csak egy szám különbség van iri ránézett apjára, az meg vejére, cs elkezdtek mosolyogni. — Ez az a nagyevő barátom, akitől kaptam n kötvényt — mondta Jóska Karcsira mutatva, az meg bai átsugosan bólintott. — Elhiszi most már?.., Az öreg nem szólt semmit, fölkelt, és egri üveg bor- hozott az asztalra. Marko vies Tibor
