Somogyi Néplap, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-17 / 13. szám

Szerda, 1962. január 17.

SOMOGYI1 NÉPLA*

Ügyes kezű asszonyok, lányok ápolják a népi hagyományokat Bárdibükkben

Este 7 óra. A Bárdibükki Állami Gazdaság étkezdéjében asszonyok, lányok, gyülekeznek: a népi hímző- és kézimunka-szakkör tagjai. Valamennyien magukkal hozták fölszerelésüket: a hímzéshez szükséges pamutot, tűt és mintákat. Rövid terefere folyik arról, hogy kinek melyik minta tetszik jobban, majd Ladányi Tibcnné vezetésével megkezdődik a foglalkozás.

— Ezeknek az asszonyoknak szinte szenvedélyükké vált már a hímzés, alig várják a pénteki napot, hogy összejöhessenek. Pedig eleinte nem volt könnyű — mondja a szerény tanítónő.

— Mikor kezdték a foglalkozásokat?

— November 5-én tartottuk az elsőt. Ezt két előadás előzte meg: a népi hímzések eredetéről szólót még egy kissé hidegen fogadták az asszonyok, de amikor a második előadáson megmutattam nekik egy- pár hímzésmüntát, egyszeriben akkora érdeklődés mutatkozott, hogy még aznap 42 jelentkezőt írtunk össze. Ezután összegyűjtöttük az anyagot: előbb buzsáki és karádi hím- zésmintálfckal ismerkedtek meg az asszonyok, később kalocsai, kalotaszegi mintákat is hozattunk. Örömmel mondhatom, hogy már eddig is szép eredményeket értek el. A nők napjára szeretnénk befejezni és kiállítással zárni'« tanfolyamot, hogy a környékbeli asz- szanyok is tanuljanak belőle.

— Tessék csak megnézni ezt a kalocsai díszítésű párnát — mutatja a tanítónő egy 40 év körüli asszonynak, Czebei Fe- rencnének a készítményét. Tetszetős kidolgozású munka.

— Ez már a harmadik párna, amit készítettem ■— mondja Czebei né.

Bebics Imréné és Kalamász Istvánná valamikor a Goszto- nyi-birtokon napszámoskodott.

Szovjet

titkárnő-automaták

Az ukrán precíziós mechanikai üzem az idén háromezer Telsa nevű automata gépet gyárt. Ez a gép a titkárnők munkáját végzi el: fölveszi a telefonokat, átadja a főnök utasításait, magnetofonszalagra rögzíti a beszélgetéseket az időpont megjelölésével. Ha a főnök »városból« odatelefonál, a gép automatikusan közvetíti az elhangzott beszélgetéseket.

— Akkorában nem értünk rá kézimunkázni, reggeltől estig rohanni kellett. Most, ha elvégzőnk otthon, megfőzzük a vacsorát, van egy kis szabad időnk. Amellett, hogy elbeszélgetünk itt, hasznos dologgal töltjük el az időt — vélekedik Bebicsné.

Nemcsak asszonyok vesznek részt a foglalkozáson; vannak itt fiatal KISZ-es lányok is. Papp Erzsébet és Zanykó Mária például a kaposvári Közgazdasági Technikum tanulói. Ez a hasznos időtöltés egy kis áldozatot is követel mind a foglalkozás vezetőjétől, mind a részvevőktől. Hideg a terem, ahol összegyűlnek.

Aztán Cseberkiből meg Olaj-hegyből négy-öt kilométert begyalogolni — mint Darvas Jánosné vagy Bene János- né és mások teszik minden

pénteken —, hát az sem leányálom. Az pedig szinte egyenesen megható, hogy mire képes a szorgalmas kollektíva érdekében Ladányi Tiborné. Két hete jött meg a kórházból, betegágyához hívatta az asszonyokat, hogy megmutathassa az újonnan beszerzett mintákat, s egyúttal megtarthassa a foglalkozást.

így szorgoskodnak népi hagyományaink ápolásában a bárdibükki asszonyok, lányok. Hogy lelkesen dolgoznak, azt bizonyítják a szebbnél szebb hímzésű párnák, falvédők, asztalterítők.

Talán sokszor kell megkérdezniük Ladányinét, hogy, »tanító néni, jó lesz ez így?«, de az ügyes' kezű bárdibükkiek egyre jobban elsajátítják a népi hímzés, szövés művészetét. S ez megéri a fáradságot.

K. I.

A lecke nem használt

r.

ÉPÜLETÁTADÁS

rendőri segédlettel?

Lapjaink viccrovatának, a rádió szatirikus műsorainak — sajnos — régóta kedvelt, kiapadhatatlan forrású témája az új lakások, középületek állapota. Valóban egy-egy létesítmény műszaki átadási jegyzőkönyve néha oldalakat sorol fel hibaként, hiányként. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy a megrendelő, illetve átvevő szerv és az átadó bizottság között néha kisebb-na- gyobb nézeteltérés támad. A kivitelezők ugyanis igyekeznek minél kevesebb hibát észrevenni, az átvevő azonban arra törekszik — nagyon helyesen —■, hogy a legkisebb rendellenesség, hiány is jegyzőkönyvbe kerüljön. Mindez már hozzátartozik közéletünkhöz. Ami azonban a minap a Marcali Járási Kórház újonnan épített gyermekpavilonjának átvétele alkalmával történt, enyhén szólva az emberi érintkezés legalapvetőbb szabályainak megsértése. Ha ez az irányzat szélesebb körben elterjedne, egy kupac téglát, némi meszet, homokot, miegymást is át lehetne adni kész épület gyanánt.

Miről is van szó?

Az említett gyermekpavilon első átadási határidejét (kivitelező a Somogy megyei Építőipari Vállalat) szeptember sora tűzték ki. Mivel azonban ekkor még igen messze volt az épület ahhoz, hogy késznek lehessen nevezni, a dátumot november 28-ra módosították. Történt ez annak alapján, hogy az építő vállalat jelentette a megyei tervosztálynak a befejezés tényét. Bizottság, jegyzőkönyv, határozat: az átadást december 5-re halasztják. A munka azonban továbbra is alig haladt. így tehát új bizottság, új jegyzőkönyv, új határidő: december 29. A következő hetekben lényeges változás ugyancsak nem történt. Még egy bizottság, még egy átadási kísérlet.

Nem csoda tehát, hogy az építő vállalat megunta a pac- kázást (!), elvesztette türelmét, és megbízottjai azzal az eltökélt szándékkal mentek átadni az épületet, hogy most már aztán nincs tovább! Gondolható, milyen nagy volt a meglepetésük, amikor tudomásukra jutott, hogy ezt a kísérletet is meg akarják hiúsítani a szakirányító szervek és az átvevő kórház vezetők Nem lehet tehát csodálkozni, ha Takács Lajos műszaki vezető nemes haragra gerjedt erre a hírre, s minősíthetetlen hangon nyilatkozott az aggályoskodókról, végül pedig a következő kijelentést tette dr Wiczián Antalnak, a kórház igazgató-főorvosának: »-Felhatalmazásom van rá, hogy ha nem akarják ismételten átvenni az épületet, a rendőrséget; vegyem igénybe.«

Igen. Elvégre törvényes államban élünk ugyebár, nem lehet csak úgy bojkottálni az építőipari vállalatot, és egyébként is miért tartjuk fenn népi rendőrségünket? Úgy van, meg kell fegyelmezni az ilyen aggályoskodó, túlságosan is precíz vezetőket, akik megpróbálnak a befektetett milliókért becsületesen elkészített épületet átvenni, hisz aprólékosságuk miatt néhány ember talán a prémiumtól esik el. Javaslom továbbá: az átadó bizottságba a következőkben rendszeresítsenek rendőrt gumibottal. Biztos vagyok benne, hogy az építő vállalatok terv teljesítése jelentősen emelkedni fog.

Egyébként a teljesség kedvéért meg kell említeni: az épületet mindezek ellenére átvették az ötoldalnyi hiányjegyzőkönyvvel együtt. Igaz, nem a rendőrségtől való félelmükben, hanem abban a hiú reményben, hogy az épületet így előbb befejezik. Adja a jó sors — a marcali járás és környékének beteg gyermekei érdekében —, hogy így legyen!

P. L.

A bizalomról, emberekről.

pártéletről, politikáról beszélgettem Balatonberényben Nyers Istvánnal. A hosszá eszmecsere kellős közepén így fogalmazta meg gondolatát: »Lámpával sem találok a faluban egyetlen igaz embert...«

Megdöbbentem. Mondhat-e ilyen súlyos szavakat anélkül, hogy szembetalálná magát £ falu lakóival? Szereti-e őket bízik-e bennük, milyen módszered vannak, s egyáltalán hogyan látja ő ennek a forrongó, átalakuló falunak a jövőjét régi, tespedt gondolatoktól korlátozottan? Nem káros-e ez az álláspont, melyet hosszú ideje egyedül helyesnek és magáénak vall. . .?

Nyers István öreg, tapasztalt kommunista — jóllehet most csak tagjelölt. Nemlegyedül őt okozom a herényi párt- szervezet évekig tartó botlado- zásai miatt, hisz Darvas Józsefével közös nézete még néhány embert magával ragadott. Mégis az ő szavai, elkeseredett és önhitt tiltakozása fejezi ki leginkább: hiába a jóakarat, az ideális elképzelés; a gyökerében rossz, elvetett és nehéz harc árán kiirtani rendelt módszerekkel ezerszer többet ártunk a gyilkos golyónál Mert az csak egy embert sebezhet meg, kettőt talán — a lebecsülés és bizalmatlanság, a gyűlölködés egy egész falu népét mételyezi, s messze taszítja a párttól...

Szenvedélyesen beszél, meggyőződése, hogy igazat mond, s minden ügy volna jó, ahogy ő évek során fölépítette magában a szocializmust.

S közben ilyen megállapítások hangzanak el:

— Ne verjük a mellünket! elvtársak! Ez egy elmaradott sötét tömeg, évszázadok múlva sem érti meg, hogy az »enyém« »mienkké« változott. Balkáni állapotok vannak itt. És gyűlölik a kommunistákat. A fogukat csikorgatnák, ha arról volna szó, hogy lépjenek be a pártba. A falu 90 százaléka fasiszta, reakciós, mit kezdhetnénk mi ezekkel...?

Türelmetlenül várom, mikor

hogy van nehány ember, akinek fejébe szállt a dicsőség, elmaradt az élettől, s nem odavaló? Vessen magára, ha nincs tekintélye, s nem becsülik az emberek...

A lecke nem használt.

Nyers István & Darvas

József, a volt párttitkár: Szabó Imre sokat bírált szektáns nézetei nem terjedtek túlságosan. A pártszervezetet befelé fordulás jellemezte, elvesztették tömegeiket, s a felsőbb pártszerv hiába bírálta szemel lenzős politikájukat. Talán csak Szabó elvtárs igyekezett némiképp változtatni magatartásán, a két ember befolyása azonban korlátok közé szorította őt is. Éveken át nem volt szervezett pártélet a faluban a fejlődés megrekedt; a szövetkezet, a falu életének alakulását nem látták, vagy nem akarták látni, s az emberek távol húzódtak a párttól. Hogyne húzódtak volna, amikor »tudatlan népeknek« bélyegezték őket?

— Mit akar az egyszerű tsz- paraszt a pártban? — mondta Nyers István —, ideológiailag képzetlen, nem ért a tudományhoz, az irodalomhoz, hogyan veszi át egy-két év múlva a vezetést? — Féltékenység, lenézés, bizalmatlanság és légvárak építése ez, hisz olyat követel embertársaitól, amivel maga s még nagyon sokan adósak vagyunk.

... Lehetett pártépítésre gondolni egy olyan faluban, ahol a bizalmatlanság és a gyűlölködés lesz úrrá még a pártszervezetben is...?

Kérdeztem, ki az a nyolc-tíz ember, akire számítani lehetne. Azokra a tsz-tagokra gondoltam, akik közel állnak hozzánk, segítenének a fá»tszervezetnek a bajok leküzdésében. Azt mondta nyersen, szinte vádlón: nincs, s ha volna, azok karrieristák bizcjnyára... Ne csodálkozzak, mert a r-á rts zerVeze tben is vannak ilyenek...

Kérdeztem, ki az, aki ízig- vérig önzetlenül kommunista. Azt mondta, kettő: Darvas Jófejezi be »szónoklatát«, s köz- I zsef és Nyers István, a többi ben egy múlt évi tanácskozás- ' egoista... Megdöbbentő. Ónra emlékezem, ahol ugyanezek________________________________

k

el rukkolt elő nagy büszkén, fennhéjázva. Párton kívüli aktívaértekezlet volt, az emberek felálltak, tiltakoztak nekihe- vülten: Igenis tisztelik és bemaga ítélkezik önmaga és nézetei fölött. Azt mondja: a parasztok azért nem dolgoznak, mert nem látják a jövőt. Én azt mondom, ha nem látják, akkor azért nem, mert nem dolgoznak. Vitatkozunk. Hajthatatlan. Vádolja a parasztembert, mert az szerinte nem érzi magáénak a földet, s ő így beszél: »Tíz napot dolgoztam nekik...«

Ferde nézeteivel mór odáig jutott, hogy egyetlen megoldást javasol: egy szocialista moziban addig vetítsenek szocialista filmeket, míg az emberek szocialistává nem válnék. ..

S ha ezt ő vagy ők mondták volna éveken át, legföljebb vitatkoztunk volna. De szembeállították a falu lakóit a párttal. Most, hogy újjáválasztották a vezetőséget, s az ó álláspontjuk alulmaradt, felháborodva tiltakoznak, beadványnyal fordulnak a felsőbb pártszervhez, hogy más községbe, más alapszervezetbe jelentkezhessenek át...

Pártunk a XX. kongresszus nyomán megtisztult a régi hibáktól, politikája a tömegeknek tetsző. Éppen a tömegek támogatásának szép példáival bizonyíthatjuk e politika tisztaságát, helyességét. És nem engedjük elburjánzani az ilyen önös, most már vagyon is egyéni nézeteket.

Áldozatok árán jöttünk rá, hogy a régi módszerek gúzsba kötötték kezünket, lehetetlenné tették az előrejutást. De »a párt a népért van, a nép szolgálatában látja tevékenységének értelmét«. S ez mi mást mond többek között, mint hogy bízunk az emberekben, szükség van aktív támogatásukra, okos javaslataikra, cselekvő erejükre. A párt célkitűzése éppen az, hogy bala- tonberényi és topon ári, mer- nyei és kiskunmajsai szövetkezeti parasztok álljanak a munkásosztály élcsapatába, maguk is szervezzék, irányítsák azt a nagy átalakulást, amely mindannyiunk számára kedves, s a jövőt jelenti.

Jávo» r'»

Közösen döntöttek

ÓNODVÁRI MIKLÓS:

(13)

c/l $ái'qa d&SLLzié

ö, hányszor akarta valami halvány, alig tudatos reménykedéssel, hogy az orvos ezt fölismerje benne, s azt mondja:

— Jöjjön, Elza, bújjunk el!

De nem mondta.

Ö pedig Mr. Roggert látta állandóan maga előtt, amint gépiesen, rekedten hajtogatja:

— Adatokat, adatokat! Minden apró mozzanatot megfigyelni. Mindenre szükségünk van.

Az apja magyar volt. Az anyja német. Tizennégy éves volt, amikor apját megette a tüdőrák. A jónevű ügyvéd akkorra már tekintélyes vagyonnal rendelkezett, s az agyondédelgetett egyszem lány apja halála után sem szenvedett hiányt semmiben. Életének szomorú korszaka akkor kezdődött, amikor váratlanul anyja is meghalt. Hirtelen gyámolí- tő és támasz nélkül maradt. Férfiak környékezték meg, odaadta magát az elsőnek, de szerelmet a tizedik sem ébresztett föl benne. Rokonokra. barátokra aliffha számíthatott minHpnkit tönkretett a háború K Elza hamarosan az éjjeli mulatók törzsvendége lett.

Gyermekkorától hozzászokott, hogy pénz nélkül nem lehet élni. Ekkor már sokféle méreg pusztított benne: alkohol, nikotin, ópium, morfium. Ezek között is legjobban a morfium, amely nélkül élni sem tudott. Minden pénzét elvitte.

Mr. Rogger egy hamburgi lokálban akadt rá részeg matrózok között. Az önmagával meghasonlott leányt nem volt nehéz beszervezni, s Mr. Rogger nem is választott rosszul. Elza kitűnő munkatárs lett, szenvedélyesen vetette magát a számára élvezetet jelentő csavargásókba, amelyek kezdetben szórakoztatták, és pénzt is jelentettek.

Mr. Rogger gondoskodott ugyan róla, hogy egyszerre ne legyen sok pénze, de adott elegendő morfiumot, vagy ha vonakodott valamitől, megfenyegette, hogy elvonja a szokásos adagot. Precíz megfigyeléseket végzett, az általa beszerzett ügynökök beváltak, így Elza az évek során Mr. Rogger és Körner előtt is tekintélyre tett szert. Megbíztak benne, de vigyáztak is rá nagyon. Bizonyos értelemben a lánynak könnyebb dolga volt, mint a

határon átdobott ügynököknek, nem volt kitéve a veszélynek, de a lelke mélyén mindig ott lappangott a félelem. Oda volt láncolva két emberhez, s ösztönösen, lázasan kereste a harmadikat aki fölébreszti benne a szerelmet, aki önmagáért szereti. Horváth doktornak sikerült ez. Elza ettől kezdve rettegve, őszintén kívánta, hogy a magyar orvos kerülje el, ami reá vár. De ekkor már késő volt, hiszen Nickelsdorfból annak idején Horváth doktor jellemzésével tért vissza, és átadta azt Mr. Roggemak. Akkor még maga sem tudta, hányadán áll az orvossal, aki az első találkozáskor csak egy embert, egy ügynöknek való alanyt jelentett számára is. Később azonban, amikor újabb megfigyelések és más ügynökök beszervezése végett visszatért Nickelsdorfba, áz orvos őszinte közeledése nagy változásokat idézett elő benne. Akkor megijedt ettől az érzéstől, és hónapokig halogatta, hogy Roggemak újat mondjon. Harc volt ez, bár masa sem tudta, mi lesz a vége, és van-e az egésznek

Végh Laci még alig töl- csülik a pártot, egyetértenek, jötte be 16. évét, amikor ta- és támogatják politikánkat. S vajy abba kellett hagynia ta.♦»nulmányait. A tahi Gépész- ♦ képző Szakiskola IX. osztályáéba járt, azaz hogy csak az valami értelme. Miért éppen ♦ ünnepélyes tanévnyitón vett az orvosba lett szerelmes? írészt s ekkor történt a baj: Ezt a kérdést százszor foltét-g kórházba kellett szállítani, te magának, hiszen annyi fér-|Műtéten ^ett át. Két hónapig fival szövődött kapcsolata. dejnyomta a kórházi ágyat, s miegyik sem ébresztette föl ben-|után hazatért Somogyi ádra, ne a szerelmet. Imég sokáig orvosi gyógykeze— Miért is szeretem? -ílésire szoruit. kérdezgette —, s szeretem-e? _ Megvettem a tankönyvé- igazán? Azt hiszem, igen. Ta-|ket betegségem alatt is talán... talán azért, mert az inultam Mégsem tudtam lépést élete úgy hasonlít az enyém-osztálytársaimmal. Bár hét. Ez az ember meg tudna | j erös volnék, hogy a tsz- ertem engem, es en is megí^ dolgozhatnék — fakadt ki tudnám erteni ot. 1

Körner ezredes éppen úgy, mint Mr. Rogger, egyelőre semmit sem sejtett, Elza viselkedését átmeneti fáradsággal magyarázta.

Megávott még egy pohár konyakot, mosolygott a Iá-1 nyon.

— Csodálkozni fog...

Nem fejezhette be a mon-« “ , “ ,. , - _i+ toldatot, mert nyílt a falba rej- ™nka után. Hol es mit dől . . .. .. . — — —— J ígozhatna, ami nem lenne szatett taoetaaito, Mr. Rogger ’„erőltetni Eevit

lepett be rajta. Szemrehányást

keserűen.

Édesanyja a somogyi ádi Augusztus 20. Tsz-ben a baromfiakat gondozza, apja a vasúton dolgozik. Laci, miután az iskoláról hazajött, a szövetkezetben nem vállalhatott munkát. hiszen gyenge még

iahhoz. Ezért egy ismerősének

í segítségével Kaposváron nézett mon-; , TT-i túltett Kömemek.

— Túl messze ment, ezredes. Az az érzésem, hogy elhamarkodta a dolgot. Ez az ember nincs egészen a kezünkben. Vagy azt hiszi?

— Tökéletesen.

— Yes. Akkor is ... nem

Imára megerőltető? Egyik (üzemben fölvennék tanulónak, (ehhez azonban a tsz hozza j á- jrulása szükséges.

Laci azonban hiába ment •a tsz-hez, hiába a községi 4a- [nácshoz, nem adták meg a ^papírt.

— Nem akarnak elengedni,

vette számításba, hogy végté-?de otthon sem kapok munkát re is orvossal van dolgunk. í— panaszolta.

Odaát mindent jól hallottam. Kitűnően működik az új titkos lehallgató berendezés.

(Folytatjuk^

Pedig a község vezetőinek (nem az volt a szándékuk, hogy ■Lacit visszatartsák, és meggá- [tolják terveiben, hanem csu- ípán a törvényt tartották tiszteletben, és annak értelmében jártak el.

— Mivel nem termelőszövetkezeti tagról, hanem bedolgozó családtagról van szó, csak a vezetőség dönthet ebben a kérdésben — mondta Györék János tsz-elnök. — Tőlem már kórt igazolást, de egyedül nem intézkedhettem. Megmondtam Laciinak, hogy írásban kérje a vezetőségtől a hozzájárulást.

Szabó János vb-titkár a a törvényes előírásokhoz ragaszkodva addig nem adott igazolást, amíg a tsz-vezetőség nem döntött. — Emberi kötelességünk, hogy teljesítsük kérését — mondta.

Végh Lacit a termelőszövetkezet küldte iskolára, s nem az ő hibája, hogy haza kellett jönnie. És ha már így történt, nem szabad őt tétlenségre kárhoztatni. A közös gazdaságban nem akad köny- nyebb munka, engedjük meg hát, hogy máshol dolgozhasson.

Erről beszélgettek, ilyen vélemények hangzottak el a vezetőségi ülésen, amikor az elnök felolvasta Végh Laci kérelmét. Mindenki egyetértett abban, hogy a kérés teljesítésével sokat segíthetnek a gyerek helyzetén, hiszen ha szorgalmasan tanul, még szakmunkássá képezheti magát.

Laci megkapta a hozzájárulást. Most már bárhol vállalhat munkát. A kérés teljesítésének módjáról rr.ég ennyit: a somogyj ádi ak követendő példát adtak a szövetkezeti törvény megtartásáról: a tsz elnöke és a vb-titkár nem in- tézkedett, önhatalmúlag olyan kérdésben, amelyben a vezetőséget illeti a döntés joga.

H. V,