Somogyi Néplap, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-14 / 11. szám
SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1962. Január 14. KÉPEK A SOMOGYSZENTPÁLI NÉPI EGYÜTTES ÉLETÉBŐL — Népi együttest kellene alakítani — határozták el a múlt évben a somogyszentpá- iiak. — Hagyomány van bőven, ember is akad a csoportba, nem lesz semmi akadálya a munkának. És úgy is történt. Űttönők vitték a meghívást a falu öregjeinek: jöjjenek el este Kovácsevics Márk tanító lakására, s énekeljék el a régi dalokat, nótákat, beszéljenek a hagyományokról, egyszóval kezdje meg a munkát az együttes. Tanakodtak az emberek: miről is lehetne népi játékot csinálni? S megszületett az ötlet: közeleg a szüret, legyen szüreti játék a csoport első bemutatója. A keretjáték egyszerű. Új agronómus érkezik a faluba, nézi a terepet, ismerkedik a környezettel. A tsz mezőőre kalauznak vállalkozik: ő mutatja be a vidéket és az embereket a fiatal mezőgazdásznak. Eljutnak a szőlőbe is, s ott megelevenedik a múlt, az egykori szüretek hangulata; Változik a kép. A mai szünetelés következik: vidám úttörők serege dallal kedveskedik az embereknek, még táncra is p^inrliiliruJr Szüreti táncot mutatnak be a pajtások. Magnetofonszalagra énekük a régi dalokat a tahi öregjei. A vies Márk tanármikrofonnál KovácséOroszul tanulnak A legközelebbi néni ját<" egy diszidens hazavágyódását eleveníti föL A fiú előtt föl- rémlik a hazai táj képe, a népszokások, az emberek arca. S a tótszentpáli lakodalmas. És hazainduL Most erre készül a somogy- szeratpáli népi együttes, de állam^/íari -ft-iciooir» toinHálr ov-Tótszentpálra két úton kell bemenni... énekkara a próbán. Ennyi a játék cselekménye. Ezt színezik a régi, már csak néhány öreg emlékezetében élő, de most újra fölelevenített dalok — s a siker megérdemelt. Az úttörők Szüreteső népi játékot, lünk címűt is. Fotóriporterünk egyik próbájukon találkozott a lelkes idős és fiatal somogyszentpá- liakkal, s megörökítette a próba egy-egy mozzanatát. Korszerű üzletházat létesítenek Göllében (Tudósítónktól.) A gölleiek fnár többször kérték a földművesszövetkeze- tet, hogy bővítse üzlethálózatát, mert a jelenlegi boltok nem elégítik ki az egyre növekvő igényeket Erre a célra most a MÉSZÖV megadta a beruházási hitelt. A vegyesboltot iparcikk-szaküzletté, az ugyanebben az épületben levő tejcsamok helyiségét önkiszolgáló élelmiszerbolttá alakítják át Az új berendezésre 50 ezer forintot költenek. 21 ezer forintért hűtőszekrényt vásárolnak az élelmiszerboltba. Az új üzletház edkészülte után az fmsz mintegy félmillió forinttal növeli árukészletét. — Eto daszka, eto aknó ... Ez tábla, ez ablak — hangzanak az idegen szavak Zser- gyev Péter fiatal orosz szakos tanár szájából, miközben 28 szempár szegeződik a táblára rajzolt képekre. Az általános iskola esti tagozatán tanuló dolgozók egy kissé nehezen ismerkednek az orosz nyelvvel, de nagy akarással és kitartással ismételgetik a szavakat, fe- lelgetnek a kérdésekre. — Hogyan vezették be az orosz nyelv oktatását az esti tagozaton, s milyen eredmények mutatkoznak eddig? — erről kérdezem a Balqfonlelüei Általános Iskola tanári szobájában Zsergyev F étert. — Az esti tagozaton a múlt év októberében kezdtük meg az orosz nyelv oktatását. Minden különösebb szervező munka nélkül a hetedik és nyolcadik osztály 50 tanulója közül 28-an jelentkeztek. önként, hiszen senkinek sem kötelező a nyelvtanulás. Lelkesedésben, szorgalomban nincs hiány. Többen máris igen szép eredményeket értek eh Mi hajtja ezeket az embereket, hogy rengeteg élfoglaltságuk mellett az orosz nyelv tanulását is vállalták? Mert áldozatvállalás az, hogy amikor vége lenne a tanításnak, és haza lehetne menni a meleg otthonba, akkor inkább egy órával tovább maradnak, hogy az orosz nyelvtan szabályaival ismerkedhessenek. — Hogy miért tanulok oroszul? — mosodyodik el a kérdésen Ruppai Zoltánná, a Ba- latongyöngye Tsz baromfigondozója. — Mit mondjak? Szeretek tanulni, az orosz pedig könnyű és szép nyelv — adja meg a választ. Hasonlóképpen vélekedik József Ferencné is. Szeret olvasni, tanulni. De nemcsak oroszul — magánúton németül is tanul. A Balatongyöngye Termelő- szövetkezet kertésze, Mészáros Ferenc, 45 év körüli ember, így válaszol kérdésünkre: — Szívesen tanulmányozom a szakirodalmait. Nagyon szeretnék odáig jutni a nyelv tanulásában. hogy megértsem az orosz nyelvű szakkönyveket. Janó Vilmos a SZOT 1. sz. karbantartó üzemegységének telephelyéin dolgozik. Vasesztergályos. — Először is azért tanulok oroszul — mondja —, mert azt tartom, hogy ahány nyelvet tud valaki, annyi embernek számít; másodszor, hogy a gyerekekét ellenőrizhessem. Egy kicsit nehezen megy még, hiszen úgy vagy.ink, mint a gyerek, aki először ismerkedik a betűkkel. A tanár úr azonban igen érthetően adja elő a tananyagot, s ez nacy könnyebbséget jelent nekünk. A vállalattól még ketten ta . nólnak oroszul: Magda József lakatos és Rajcskovics István villanyszerelő. Mindketten Ba- latonbogláriak. Magda Józsi bácsi mór túl van az ötvenén, mégis hallatlan szorgalommal tanul. Érdeklődési körébe a szépirodalom a szakirodalom egyaránt beletartozik. Az általános iskola hetedik osztályát kitűnő eredménnyel végezte tavaly az esti tagozaton. — Az irodalom me'iiett a legkedvesebb tantárgy számomra az orosz nyelv — mondja. A 26 éves Rajcskovics Zoltán elektrotechnikus akar lenni az általános iskola befejezése után. A szakkönyvek tanulmányozásához neki is szüksége lesz az orosz nyelvre. Hogy mikor érnek rá toriul-; ni? — Napközben, ha akad es>>! kis szabad idő, ebédszünetben; vágj'- 4 óra után, amikor ’etelik a műszak. Uyénkor hár~; man összejövünk, kikérdezzük; egymást, megbeszéljük az j anyagot — válaszai mindany-l nyiuk nevében Rajcskovics; Zoltán. ! Sto eto? Eto daszka... így; ismerkednek balatonlegnarryobb népének nyelvével. Ki azért, hogy tudásszomját kielégíthesse, ki azért, mert szüksége lesz rá a továbbtanuláshoz. Kerék Imre TABKá s&wk Adósság Fiatal jegyespár utazik a barcsi vonaton. Ismerősök szállnak fel az egyik állomáson, és az üdvözlések után meglepődve veszik tudomásul hogy Marika menyasszony. — Nem is tudtuk, mikor volt az eljegyzés? — érdeklődik az egyik asszony!;/!. — Tegnap — mondja a boldog menyasszony. — Tudod, nagyszerű volt minden. Egy ideig másról folyik a szó, aztán az előbbi asszonyka csodálkozva felkiált! — Ez a gyönyörű perzsa a tied? Hát ez mesés. — Én is nagyon oda voltam érte — válaszol elpirulva Marika, de ha tudtam volna, hogy menyasszony leszek, mégsem veszem meg. Hogyan?... — Tudod, ez 8 ezer forint — rokoni alapon — és négy- gyei még tartozom. Most addig nem lesz esküvő, amíg az utolsó fillérig nincs kifizetve minden. Aztán egy pillanatnyi gondolkodás után újra megszólal: — Adóssággal mégsem illik férjhez menni... * * * OLVASOM az IBUSZ-jegy- füzet használatára vonatkozó hatérozmányokat. Nem tévedés, ugyanis nem szabályokról, tudnivalókról van szó, hanem határozmány okról! S amikor ezt nevetésre hajló szájjal tudomásul veszem, rögvest azon töröm a fejemet, hogy egészséges köznyelvünket miért kell ilyen nyakate- kertségekkel rontani. Miért kell a hivatali nyelvben megrontani köznyelvümket, amikor manapság enyhén szólva bolondnak néznénk, aki azt mondaná a nyakkendőre, leltei dolgjozók a világ egyik hogy az "nyaktekercs zeti mellyfyiaqíjún /fZT HISZEM, az <Ji apák mindig büszkék fiúgyermekükre. Én is nagyon büszke vagyok. Igaz, nekem nincs is több, csak ez az egy ... Es ez a gyerek... hát ez nagyszerű fiú. Délceg termetű, amilyen én voltam valamikor harminc évvel ezelőtt, amikor ide kerültem a vasúthoz. Megnéztek az asszonyok. A feleségem mégsem volt féltékeny soha. Tudta, érezte, hogy őt szeretem. Amikor meglett a gyerek, olyant még nem láttak. Éjjel-nappal énekelni tudtam volna. Igaz, tehettem... A falu négy kilométerre volt, egyedül laktunk az erdő szélén álló örházban. Sokszor megkérdezték tőlem a falusiak, mit akarok, miért gyötröm magam. Nevetve, de büszkén mondtam: a fiamért. A pályamester is furcsa szemmel nézett rám, mert akkoriban még a polgári iskola is rá. A posztóruhámból a gyereknek csináltattunk öltönyt. Mindig attól féltem, hátha úgy érzi, hogy nem kap meg mindent. De nem. Az én fiam örült mindennek. A csomagokban legtöbbször csak gyümöl- együtt, csőt küldtünk. Egy hét sem telt el, már jött a levél. «■Kedves szüleim, nagyon köszönöm, hogy gondoltak rám.« Kilenc éven át mentek a csomagok, és jöttek a levelek. Kilenc év ... Olyan gyorsan elment, pedig hosszú volt nagyon. HÁNYSZOR PESTEN JÁRTAM, mindig könnyebb szívvel jötCÁ1 hívná egy hétre a kislányt. Együtt mentünk ki az állomásra. Boldog voltam, mert boldognak láttam a fiamat. Januárban volt az esküvőjük... Csak másfél évig éltek En valahogy éreztem, hogy ez lesz a vége, de nem akartam szólni. Pedig jobb lett volna. Az anyja napokig sírt, nem tudtam, mit tegyek... De hát így van ez, ilyen az élet. Ha nem sikerül, meg kell próbálni még egyszer. Így gondolkodtam, mégis meglepődtem. fekvenc«. vagy azt mondaná a; vonatra, hogy az »gőzpöfögé-; szeti tovalöködönc «. Hajlandó vagyok tudomásul j venni szabályokat, határozató- kát, de szabályozmányokat és; határozmányokat semmikép-; pen. Hiszem, hogy többen va-! > gyünk, akik így gondolkodunk ! S * » * Heg lehet szüntetni a „mélységi mámort" Dr. Hannes Keller és Albert | Beuhlmann svájci biokémikusok; kísérleteket végeztek a búvárak-! nál jelentkező »mélységi mámor«; megszüntetésére. Ez. a jelenség —; melynek következtében a túl mély-! re leszálló vagy túl hosszú ideig; víz. alatt tartózkodó búvárok »meg-1 részegednek«, és beszámíthatatlan-! ságukban esetleg elvágják a bú-; váröltözéket ellátó oxigén kábelt is — annak a következménye, hogy a vérben magas nyomású oxigén és nitrogén halmozódik fel. A két svájci tudós fölfedezett egy olyan gázkeveréket, amelyet ezentúl a kritikus mélységben adagolnak majd a búvároknak. Ezáltal lehetővé válik, hogy az eddiginél jóval mélyebbre szólhassanak le, és sokkal tovább maradhassanak a víz alatt. * * * aztán van a legtöbb baktérium ? Két hónapja volt itthon a ' 3feZrifc ország bankjegyein fiam. Először az - -----lem haza. Egyszer éppen mondott el mindent, olyankor mentem, amikor vizs- együtt jöttek hozzám. Nősülni <t gáztattak. Kerestem a fiamat, akar másodszor is. összeismer- ; Nem mertem senkit sem meg- kedett egy orvosprofesszor Iá- \ szólítani, de nem is volt rá nyával, és azt akarja elvenni, szükség. Az egyik teremből Sokáig gondolkodtam azon, ki- mosolygósain, csillogó szemmel mondjam-e őszintén mindazt, ö lépett ki. Mindjárt észrevett, ami szorította a szívemet, az- és a nyakamba borult. A töb- fán kipakoltam. Az ember biek faggatták, aztán látva, nagy dolog volt. És az én fúrni hogy mosolyog, megnyugodtak, polgáriba járt. Együtt a pálya- Még abban az évben végzett, mester fiával. Reggel a maria- ott fogták az egyetemen, tárukkal ébredt, és este lámpánál nársegéd lett. Én azt szeret- tanult. Ott ült mellettem a kis iem vc>ina, ha hazajön a faluirodában a bámyábőrbundán, ha tanítani. A tanácselnök írt és tanult szorgalmasan. Va- is az egyetemnek, de azt vála- sárnap kifeküdt a nagy tölgy szólták, hogy ott nagyobb alá, és csak akkor került elő, szükség van rá. Addig nem fél- nem kell elhamarkodni a dol- amikor az anyja ebédhez hív- tem, de akkor... Pedig nem got. ismerjék meg egymást ta. Kitűnő tanuló volt. Az ősz- hellett volna. Az asszony úgy alaposan. Először jöjjenek el tályfőnöke egyszer kijött hoz- hét hónap múlva ment először hozzánk, ide az erdő szélén álcánk. Azt mondta, adjam gim- utána. Könnyeztem, amikor iá őrházba, aztán meglátjuk, náziumba. ö is így kezdte, hazajött. Két ruhaanyagot és mindig tanul, én is tanultam... Nem a rózsadombi villa és az autó, hanem valami más volt itt. És én arról beszéltem, hogy mi szegények vagyunk, fiam... Abban állapodtunk meg, hogy először mi nézzük meg a kislányt. Hát megnéztük. Kellemesen csalódtunk, de azért szegény gyerek volt, mégis tanár lett belőle. Akkor éjjel folyton ez motoszkált a fejemben. Korán reggel a feleségem kijött hozzám. Tudtam, mit akar mondani, megelőztem ... Hamar elment az a nyár, és elröppentek az évek is. Akkor kezdtem őszülni, és most már fehér a halam ... Engem civilruháhan egy pár cipőt vett az anyjának, nekem meg három inget küldött. Soha nem aondoltam volna, hogy ránk költi az első fizetését. A második szünidőben már az első napon kijött velem gazolni. Máskor is szokott segíteni, de tudtam, hogy most beszélni akar velem. Beszélt... Arról, hoay nősülni szeretne. még nem láttak. Nem futotta és mit szólnánk hozzá, ha meghogy néznek bennünket. Mához egy hétre jönnek ... , Ha nem csalódok, azt hiszem, most jól választott a fiam ... Nagyon örülök, csak az a villa meg az autó... Igaz, mi mar őre- ' ••'igyunk... Jj - NÉZÉST KÉREK, de megérkeztem, leszállók. A következő vonatot már nekem kell fogadni... N. S, A párizsi France Soir című lap a közelmúltban érdekes vizsgálat eredményét közölte. A lap szerkesztősége egy vegyi laboratóriumban megvizsgáltatta valamennyi ország használt bankjegyeinek egy-egy példányát, és megállapította, hogy a papírpénzeken csak úgy hemzsegnek a bacilusok. A bakteorológusok elektronikus mikroszkóppal folytatták a vizsgálatokat, s kitűnt, hogy a legtöbb bacilus a görög bankjegyeken található. Nagyon sok baktérium volt a spanyol bankjegyeken is, és a tavaly kiadott katangai papírpénzen ma jdnem ugyanannyi baktériumot fedeztek föl, mint egy húsz éve forgalomban levő francia bankjegyen. Somogyi Hintán Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEÁK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11» Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. V.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő-* fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítoknél. Előfizetési díj egy hónapra U Élt
