Somogyi Néplap, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-10 / 7. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Szerda, 1962. január K. A GYÓGYSZER CSAK VALÓ — Adhatok egy Tervet? — Köszönöm, nem dohányzóm. — Akkor talán egy Belloi- dot vagy Antineuralgicát? — Nem, most nem vagyok ideges, a fejem sem fáj. — Ennek igazán nagyon örülök, de azért egy Bellodd nem árt, estig még sok minden történhet... Sajnos, ez nem tréfa. Egyre több ilyen párbeszéd hallható. Sokan természetesnek találják, hogy a cigaretta vagy a cukorka mellett egy doboz An- tineuralgica is meghúzódik a zsebben vagy a retikülben. Nemcsak a betegek fogyasztanak gyógyszert. Divat ez, mint egy új vonalú öltöny, mint a horgolt sapka. A különbség »csak« annyi, hogy a kosztüm szabásmintája még senkinek sem okozott sem emésztési, sem vérképzési zavarokat Á gyógyszer azonban — ha ok nélkül szedik — rendkívül káros lehet a szervezetre. Megyénk gyógyszerfogyasztása évről évre emelkedik. Ma már ott tartunk, hogy élre törtünk. Ezzel azonban nem dicsekedhetünk, sőt minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy minél előbb lemaradjunk. Ez azonban nehéz dolog. Sok páciens valósággal megköveteli körzeti orvosától hogy 6—8 féle gyógyszert írjon fel neki. Ha az orvos erre nem hajlandó, sokszor veszekedés. harag lesz a következménye. A legtöbb orvos azonban felírja a kívánt gyógyszereket, csak hogy megszabaduljon erőszakos »(betegétől-«. Nem ritkaság a gyógyszerhalmozó sem. Az ilyen betegek meggyógyulásuk után a maradék orvosságot elteszik, mert ugyebár sohasem lehet tudni, mikor lesz rá szükség. Jó, ha kéznél van az ilyesmi. Így keletkeznek a kis házi patikák, amelyek már nem egy tragédiát okoztak. Tudvalevő, hogy egy-egy orvosság a legyengült, beteg testnek hasznos, de ha egészséges szervezetbe jut, rendkívül ártalmas, mérgező hatást válthat ki. Vannak olyan altatók, gyógyszerek, amelyek drazsé alakban kerülnek forgalomba. Ezek különösen veszélyesek. A magára hasrvott gyermek — ha hozzájut — megkóstolja, és elfogyasztja az ilyeneket. A szülő gondatlansága így a gyermeket sodorhatja veszélybe. De térjünk vissza a felnőttekre, akikkel sokszor több gond van, mint a gyermekekkel. Hogyan vélekedik erről dr. Arató László, a rendelőintézet igazgatója? baj, hagy a valódi aotógekt:! éppen ezek rabolják el az orvos idejét, ök azok. akik már előre tudják a diagnózist, sőt a receptet is ők diktálják. — Ha aztán egyszer komolyan megbetegednek, nem használ nekik a gyógyszer, mert már megszokta szervezetük. Egyesek csak a külföldi orvosságok hatásában bíznak. Hiába van nemzetközileg elismert gyógyszergyártásunk, hiába szállítunk nagy mennyiségű orvosságot távoli országukba, ez mind kevés. Nekik külföldi kell. Talán csak azért, meid ahhoz nehezebb hozzájutni. — A gyógyszerszámla emelkedésének az is oka, hogy a betegek igényesebbek lettek. Ez sok esetben örvendetes, de sajnos, néha káros is. Elmúlott az aszpirin és a hashajtó korszaka, pedig valamikor csak erről volt nevezetes a rendelőintézet. Ma a három évvel ezelőtti penicilinegysúgnék többszörösét kell adnunk, s ha így megy, holnap többet kell adni, mint ma. Kapóiba József gyógyszerész, a Kossuth téri gyógyszerHa ellátogatunk egy-egy rendelőbe, azt legtöbbször zsú- tán vezetője ezt mondja: folva találjuk. Ennyi beteg volna Kaposváron? Nem. Nézzük csak meg közelebbről: né- hányan szinte úgy mennek az orvoshoz, mint más a presz- szóba. Egy kicsit beszélgetni. Ezek a »törzsvendégek«. önkiválasztó holtnak — Az emberek azokban a gyógyszerekben bíznak, amelyeknek jó hatásáról már meggyőződtek, nem akarják elhinni, hogy más is van. Olyan, ami jobban elősegíti gyógyulásukat. Rendkívül nagy az érdeklődés az antibiotikumok iránt. Most a Tetrán és a Clorocid fogy olyan mértékben, mint nem is olyan régen az An- daxin. Havonta 150—200 ezer forint értékű idegcsillapító fogy él. A Kossuth téri patika a múlt évben 10 millió forintnyi gyógyszert adott ki. — A gyógyszer gyógyít, de ha egészséges szervezetbe kerül, súlyos károkat okozhat. Minden embernek meg kell fogadnia az orvos tanácsait. Ez nem az orvos, hanem a 'beteg érdeke. Aki pedig saját magának rosszat akar, az előbb-utóbb a kórházi ágyon találja magát. Végül hadd adjunk egy jó tanácsot: egy kis fejfájás vagy idegesség nem kíván azonnal idegcsáUapító tablettát. A legtöbbször egy kis séta is remek orvosság lehet. Németh Sándor tarka lomk A villanyosság tréfája Laightan Buzzard középangliai kisvárosban az idő és a mozgás kereke »visszafelé forgott«, miután egy elektromérnök kábeljavítás közben téves hálózati kapcsolást idézett elő. A bekapcsolt porszívó gépek porfelhőket eregettek ki magukból, a villanyórák visszafelé kezdtek jáyni> a gyárak gépei visszafelé forogtak. Mindez néhány percig tartott csak, de teljes káoszt okozott a városkában. A különös eset úgy történt, hogy a városka villanyhálózatában szakadás állott be, a kábeljavító mérnök pedig rossz kapcsolást hozott létre egy tartalék áramkörrel. A városka villanyművei bocsánatkérő levelet intéztek a fontosabb fogyasztókhoz. nézik a rendelőt és a gyógyszert árrt. Az a legnagyobb Készül a 6. magyar gyógyszerkönyv A gyógyszeripar rohamos fejlődése szükségessé teszi, hogy az ország gyógyszerkészletének fejlettségét, a gyógyszerellátás színvonalát tükröző gyógyszerkönyvek rövidebb időközökben jelenjenek meg. Míg a 4. magyar gyógyszer- könyv 1934-tol 1954-ig, kerek húsz évig volt érvényben, az 1954-ben kiadott 5. magyar gyógyszerkönyvhöz mér 1958-ban pótköfcetet adtak ki, a múlt évben pedig az egészségügyi miniszter megbízásából Schulek Elemér professzor, európai hírű tudósunk vezetésével megkezdte munkáját a 6. gyógyszerkönyv szerkesztő bizottsága. Az új 6. gyógyszerkönyv az 5. magyar gyógyszerkönyv bevált és a gyakorlatban továbbra is mazható eljárásait különböző új vizsgálati módszerekkel egészíti ki. Az új gyógyszerkönyv nem tartalmazza az országunkban használt összes gyógyszereket, hanem csupán azokat, amelyek a törzskönyvezés és engedélyezés után huzamosabb használatban is beváltak, időállóknak bizonyultak. Az 5. gyógyszerkönyvbe fölvett anyagok száma 819 volt. Az új gyógyszer- könyv előkészítő bizottságához már eddig is kétszáznál jóval több javaslat érkezett, s mire a könyv végleges formát ölt, még bizonyára számos újabb gyógyszer fölvételét javasolják. (MTI) Mosás a jégen. Megvalósul Michelangelo terve Pablo Picasso és olasz szobrászok egy csoportja domborművé kkel fogja díszíteni a carrarai márványbánya hatalmas, 2000 négyzetméteres sziklafalát. A domborművek a márványbányászok munkáját örökíti meg. Michelangelo 400 évvel ezelőtt Carrarában járva már tervbe vette egy ilyen hatalmas dombormű elkészítését. Terve most megvalósul: Picasso valószínűleg már márciusban megérkezik Carrarába. * » » Eltűnik a térképről egy francia falu Franciaország délnyugati részében, a Pireneusokban fekvő kis Arance nevű falucska »halálra van ítélve«. A falucskához közel fekvő Lacq-ban működik a legnagyobb francia olajfinomító, s emiatt a környék levegője igen erősen szennyeződik. A francia kormány elhatározta, hogy a falu 200 lakóját kitelepíti, és megfelelő kártérítés mellett másutt biztosít számukra elhelyezkedést. Arance falu lakossága kijelentette, hogy nincs megelégedve az állami olajtársaság által kínált kártérítési összeggel. A vállalat és a lakosság kjlzött még folyik a vita. ... Szegény ausztrálok Ausztrália lakosságának többsége otthon köszöntötte az újévet, mert a törvény értelmében vasárnap tilos nyilvánosan alkoholt felszolgálni. A tengerparti városok lakosai a strandon töltötték a szilvesztert, mert december utolsó hetében valóságos hőhullám árasztotta el Ausztráliát, és szilveszter éjszakáján 28 fok meleget mértek! » » » Az izraeliek „túl kevés' alkoholt fogyasztanak Az izraeli kormány kampányt indított azért, hogy a lakosság több bort fogyasszon. Az országban ugyanis sokkal több szőlőt termelnek, mint amennyi exportra kerülhet. Izraelben rendkívül alacsony az alkoholfogyasztás, statisztikai adatok szerint egy főre mindössze 4 liter bor és nem egészen fél liter egyéb alkohol tartalmú ital jut. Tel Avivban most francia szakértők bevonásával borászati intézetet nyitottak, amelynek egyik feladata lesz megkedveltem! az izraeliekkel az alkoholt. s $ * Egy szudáni töns különlegesen éles hallása Amerikai tudósok egy csoportja speciális vizsgálatokat végez egy szudáni törzs tagjai között, hogy megállapítsa, mennyire éles a bennszülöttek hallása. A maban törzs Khar- tumtól 650 mérföldnyire, a szudámi-etiópiai határ mentén lakik. Régebbi vizsgálatok alkalmával megállapították, hogy e bennszülöttek hallása jóval élesebb, mint a nyugati civilizációban élő embereké, sőt megközelíti a kutyák és macskák rendkívül éles hallását. Ezek a háziállatok ugyanis a 30 000 frekvenciájú hangokat is meghallják, a bennszülöttek hallása 24 000 frekvenciáig terjed. r ?AZ LEHET EZ, Józsi bácsi?- Nekemi is Tölös Pista mondta, a raktáros. Ö adta ki neki. — Mire? Kiutalásra? — Valami papírt vitt, azt mondja, hogy járandóság fejében mérjen ki neki tizenkét mázsa kukoricát. Ez volt ráírva. — Az elnöknek tudni kell róla. Hm. Nem is olyan egyszerű ügy ez, Józsi bácsi, mint amilyennek látszik. Mert ha tegyük fel, én... A, kár is szólni. Hagyjuk, mielőtt elkezdenénk. — De az istenieket, miért vagytok tagjai az ellenőrző bizottságnak Pista Imrével együtt? Hogy csak a rangot viseljétek? — Rangot... Teher ez, higy- gye el, nem rang. Mert az ember sok mindent lát, észrevesz, hiszen sokfelé megforaul, a falu minden részén, nem mesz- sziröl látja az életet. Csak nem akar szólni. — Nem mer. — Mindegy. így is mondhatjuk. Pedig annak idején, amikor a vezetőségbe valóban az került, akit közös akarattal, szabályos szavazással választottunk, azt hittük, továbbra is igy lesz. Ilyen demokratikusan. Tévedtünk. Mert már fél év múlva az elnök leváltása és a mostaninak a beállítása egészen másként történt. Hogy mi is hibásak vagyunk? Nem tagadom. — Mert csak tatjuk a szánkat. Te is, Izsák Jani, a többivel együtt. — Tehetünk mást? Mert nézzük csak ezt az esetet. Pacskó Feri, aki a kukoricát elvitte, sofőr a tsz kis teherkocsiján. Régóta beszélik, milyen mellékes fuvarokat végez a közös számlájára, ami igaz is, kár lenne tagadni. Ezt azonban jobban ellenőrzött kocsikA KÖZQYŰLÉS EREJE kai is megteszik. De ezenkívül, ha az elnöknek úgy tetszik, vasárnap délután is előáll, viszi a harmadik faluba a komájához. Két hete meg a tanácselnököt és a feleségét láttam be- gyömrődrú a kis utas fülke be, ugyancsak vasárnap reggel. Biztosan a lány iákhoz mentek. Igaz, csak húsz kilométerre laknak, nem olyan nagy távolság, és talán nem is teszik meg minden héten. No de ezek után ki szól azért, hogy ő maga is kedvére autózhat egyedül vagy a barátaival? Ki számoltatja el az üzemanyaggal? Ki állítja ki a menetlevelet? Mondhatja Józsi bácsi, hogy erre való a könyvelő. Nem mondom, nekem szólt is egyszer, nem is olyan régen, hogy ez sokáig nem mehet, álljunk a sarkunkra, mert mindannyian bajba keveredhetünk. Azt mondja, még én is, mert elmulasztottam az ellenőrzést. No hiszen! Aztán gondolkodtam a dolgon: pont én szóljak? Én, a pártonkivüli, a hajdani középnaraszt a párttagoknak? Egyszer már kaptam az orromra amúgy is emiatt. A sarokvasak miatt. Amikor visszavitettük a kováccsal, éprpen Pacskó Feri sógorával, azt kezdték híresztelni a faluban meg a járásnál is, hogy támadjuk a pártot, maceráljuk a tagokat mi, volt középparasztok. Hát szükségem van nekem az ilyesmire? Akkor aztán megfogadtuk Pista Imrével együtt, hogy mihelyt közgyűlés lesz, lemondunk tisztségünkről. Ne is haragudjék, Józsi bácsi, de hát... Ej, miért is éppen nekem kellett szólni? — Hát kinek? Egyenesen az elnöknek? Azt is megtehettem volna, de úgy gondolom, hogy a ti dolgotok az ilyesmi után járni, hisz végtére az elnököt is ellenőrizhetitek. — Igaz... De hát úgyis lemondok, csinálja más! En nem vagyok hajlandó nekimenni egy tömött falnak, amely még rám is dőlhet a végén. — Jó. Ne tedd. Majd felállók én magam este a közgyűlésen, és megkérdezem a nyilvánosság előtt: mi jogon vitt el tizenkét mázsa kukoricát Pacskó Feri a közösből? — Persze, hiszen Józsi bácsi is megkérdezhetné, miért ne, joga van hozzá, csak hát... — Tudom, azt akarod mondani, hogy én meg csendőr is voltam harmincötig, örüljek, hogy bevettek maguk közé, dolgozhatok, húzódjak meg, üljek a fenekemen, és ne üssem bele mindenbe az orromat. Igaz? — Ne értsen félre, Józsi bácsi. Mindenki tudja, hogy maga nem válogat a munkában, pedig túl van a hatvanon; az első szóra mindenhova ment, amikor hívták. De hát mégis. Könnyen visszafelé fordíthatnák a puskát, azt is mondhatnák, a reakció támadása a téesz meg a párt ellen, és talán még a múltját sem átalla- nák emlegetni. — De az emberek! Hiszen nemcsak én látom az ilyesmiket. — Ugyan már ... Mert ■ itt valaki szólni akármikor is? Ha nem tetszett valami, legföljebb összevissza kiabáltak, de egyedül senki sem merte elmondani, amit gondolt. A zűrzavarból meg határozat nem született soha. Emlékszik, hogyan szavaztatták meg például tavaly a premizálási tervet is? Pedig később a járásnál is rájöttek, hogy alaposan melléfogtak. Kijött egy elv- társ, és amikor látta, hogy elég nagy az ellenállás, odasúgta az elnöknek: — Hagyja, majd én megszavaztatom. — Erre felállt, és elkiáltotta magát: — Elvtársak, tegye föl a kezét, aki nem ért egyet a javaslattal! — Várt néhány másodpercet, és a megrökönyödött tagság már hallotta is: — Megállapítom, hogy a közgyűlés egyhangúlag elfogadta a beterjesztett javaslatot. A tagság hiába zúgott utána, különösen, amikor vége lett a gyűlésnek: a tervet megszavazták. Akkor is szólt valaki, hogy így nem jól van? Senki sem mert felállni. Most is így lenne. Akár maga, akár én mondanám meg azt a kukoricaügyet, .legföljebb kiabálnának, de személy szerint senki sem állna mellénk. . Megtanult már hallgatni a falunk. Meg szavazni. Ezt csinálta éveken át. Bólogatott legföljebb, belül meg forrt. Csak akkor kiáltott bele valaki, ha ivott, de ilyenkor könnyen leintették: mdjd mondja el józanul. Nem így volt? Cserélhettük akárhogyan a vezetőséget meg az ellenőrző bizottság tagjait, nem tudtak változtatni semmit. Hagyjuk csak, Józsi bácsi. Nem válthatjuk mi meg a világot. Ketten. — Szóval nem szólsz este? — Tudja, utána is kéne nézni az ügynek pontosabban, és különben is, a múltkori eset után, a sarokvasakkal, elhatároztuk, hogy lemondunk. — Jó, nem erőltetlek. Te tudod a magad dolgát. Minden jót. ... . RENDKÍVÜLI KÖZ- ^ GYŰLÉS beszámolója egy nagyobb beruházás elfogadásáról szólt, de az elnök röviden kitért a zárszámadási előkészületekre is. Igyekezett magyarázni: nagy volt az aszály, kevés a termés, néhány példát mondott, miből mennyi kiesés csökkentette hozzávetőlegesen a munkaegység értékét. Amikor befejezte, felmoraj- lott a tagság. — Egyenként, emberek! így nem értjük meg egymást! Ki kér szót? A halkuló zúgásban Izsák János emelkedett föl. Érdeklődő csend támadt. , — Igaz, nekem, az ellenőrző bizottság tagjának pontosabban utána kellett volna néznem a dolognak, de így frissiben, a tagság előtt kérdezem meg Pacskó Ferit: milyen jogon vitt haza tizenkét mázsa kukoricát á közösből? Felhördülő zűrzavar követte szavait. Az emberek Pacskó felé fordultak, aki ott támaszkodott hátul a falnál. Zavartan szájába dugott egy cigarettát, idegesen meggyújtotta, aztán előrelépett. De a zaj alig csitult, az elnök pohárral kacagtatta a kanosát, hasztalan. Pacskó Feri elkiáltotta magát: — Hallgassanak már, az istenit! Na. Nekem azért járt tizenkét mázsa kukorica, mert nem volt háztájim. Pillanatnyi döbbent csend után éktelen lármával tört fel a méltatlankodás. De semmit sem lehetett érteni a vastag hangzavarban. Az elnök felállt, hadonászva igyekezett rendet teremteni, de többen már felé is fordultak kiabálva, hadonászva. Egy hang azonban az ablak mellől szétdörögte a lármát: — Lassabban, emberek! Aki akar valamit, egyenként mondta el! Kérjünk szót tisztességgel! A hirteln~ beállott csöndben, kezének * u,tartása nélkül felugrott eyy középkorú asz- szony: — Mit mond? Hogy nem volt háztájija? Az én földem mellett tizenhat sor kukoricát munkált! Villogó szemű menyecske toldotta meg: — Az enyém végében legalább fél holdnyi krumplija volt. De neki mindent szabad, más meg pusztuljon el! — Es a harmadik dűlőben, az elnöké mellett? Vagy napszámban járt oda kapálni a feleséged? — böki oda csak úgy ültéből egy idősebb parasztember. — Ki kell vizsgálni — kiabált valaki hátulról. — Azért nem megy a téesz semmire, mert ilyen gazemberségek vannak, mondjuk ki bátram.! A felszólalások újra értelmetlen szóözönbe torkollottak. Az elnök valamit súgott a mellette ülő főkönyvelőnek, az sűrűn bólogatott rá. Majd pirosán felállt, és javaslatot terjesztett a közgyűlés elé. Eszerint Pacskó Ferinek negyven- nyolc órán belül vissza kell vinni a »tévedésből« elvitt kit- koricát. — Ki kell vizsgálni! — hallatszott újra hátulról. — Az ellenőrző bizottság járjon utána! — toldta meg valaki. Az elnök kényszeredetten, gyorsan ezt is megszavaztatta, aztán hamarkodva áttért a második napirendi pontra. Hangja egy kissé remegett, az első szavaknak többször is nekilódult, bal kezével idegesen játszott a ceruzájával. Somogyi Károly
