Somogyi Néplap, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-30 / 24. szám

Kedd, 1963. januar 30 3 SOMOGYI NÉPLAP Ssásréíű munka A minap, amikor beszél­getés közben egy község éle­téről esett szó, valaki megje- gyezte i — Ha valamilyen rendez­vényt tartanak a faluban, azt sajátjaként könyveli el a KISZ. a nőtanács, a földnui- vesszövetkezet, a népfront; mindannyian jelentik, hogy az ő munkájuk eredménye volt az előadás vagy a műsor. Tár­sadalmi munkáról van szó? A KISZ-titkár jelenti: részt vei­tek ennyien és ennyien, a fel­sőbb szerv pedig örül, hogy milyen nagyszerűen dolgoznak a fiatalok. De a Hazafias Nép­front is beszámol ugyanarról a munkáról: »Mozgósítottuk a lakosság jelentős hányadát." A beszélgetés adta ötlet alapján megpróbálkoztunk fényt deríteni arra, hogy tu­lajdonképpen mit is tartanak az emberek népfrontmunká- nak, miről mondhatjuk, hogy ez igen. ez a Hazafias Nép­front jellegéből fakadó közös munka eredménye. Somogyacsa mindössze ‘DO családot számláló kis falu a tabi járásban. Hozzátartozik még Jutampuszta és Gerézd- puszta. A falu a múltban sem számított szegénynek, viszont a két puszta lakói kivétel nél­kül cselédek voltak. Maga ez a tény nagyon érdekes össze­hasonlítás lehetőségeit kínálja. Amikor a tanácsházán afféle kis kerekasztal-koníerenciát rendeztünk a Hazafias front munkájáról kiderült, hogy tevékenysége az anyaköz­ségben szinte egyenlő a nullá­val, a pusztákon viszont nagy­szerű talajra talál minden ké­rő szava vagy tanácsa. Jutom- pusztán művelődési otthon épült társadalmi munkával; mindkét pusztán a Hazafias Népfront hívó szavára segítet­tek az emberek a villanyháló­zat megépítésében; egy-egy filmvetítést vagy ismeretter­jesztő előadást mindig zsú­folt nézőtér előtt tartanak meg. S a faluban? A gazdák in­kább több .községfejlesztési hozzájárulást fizetnek, ha tár­sadalmi munkát kémek tőlük; a rendezvényeket alig-alig lá­togatják.” Miért? Önkéntelenül is az jut az ember eszébe, hogy a puszták egykori cseléd­emberei érzik: saját maguknak építettek művelődési otthont és villanyt. És ebben, hogy ■»saját maguknak«, sok min­den benne van. Mert mit kap­tak ők a múlttól? Semmit. Nem kaptak villanyt, nem kap­tak televíziót, nem kaptak mo­zit, és nem kaptak orvosi elő­adásokat. Itt van hát ebbeu a faluban az ellentét. Gyökerei mélyen lenyúlnak a talajba. Nem len­ne érdekes — és fontos! — népfrontmunka az ellentétek megszüntetése? A községi nép- frontbizottságban benne van a párttitkár és a plébános, a ta­nító és a tsz-elnök. Nem hin­nénk, hogy okos, megfontolt szavaik, felvilágosító munká­juk falra hányt borsó lenne. Ugyanezzel a Problé­mával találkozik az em­ber Adandón. Itt már nevet is adtak a gyereknek: volt egy úgynevezett proletár tsz, a szegény emberek egyesülése (ez jól dolgozott, mert az egy­kori szegények megszokták a munkát), és volt egy gazda tsz, a módosabb polgárok társulása (ahol viszont gyengén ment a munka, mert mindenki irányí­tani akart). A tsz-ek egyesül­tek, de a mélyben még mindig lappang az egymással szembe­ni ellenszenv. Az ádándiak azonban eggyel előbbre tek a somogyacsaiaknál: ha a községről van. szó. akkor nincs eoleár«, és nincs »proletár«, mindenki örül annak, ha szépül a falu. Vegyük csak a fásítást. Tavaly vagy három­ezer csemetét ültettek el, az ;/lén meg a termelőszövetkezet rendelésével együtt tízezer lesz az elültetendő kis fák száma. Járdát kellett építeni? Juhos László népfrontelnök és Laka- tos bácsi, a titkár nem sajnál­ta a fáradságot, házról házra jártak, hogy a lakók segítségét kérjék. Meg is lett az ered­mény: nem kell már sarat da­gasztaniuk az ádándiaknak, mert minden gazda megcsinál­ta saját portája előtt a járda alapját, csak a bitumen kel­lett rá. Ha igaz az — márpedig igaz —, hogy a népfront vezetőinek példamutatása nagyon hozzájá­rul az eredmények eléréséhez, akkor Ádándon többszörösen így van. A tanács vezetői »zsamok«-nak nevezik Juhos és Lakatos elvtársakat. Min­dig van elképzelésük, javasla­tuk, hogy ezt kellene csinálni vagy azt. Mellesleg itt nem is igen lehet elhatárolni a nép­frontmunkát a tanácsi munká- / tél, hiszen a tanácstagok nép­frontbizottsági tagok is egy személyben. A Siófoki Járási Tanára és a Hazafias Népfront siófoki já­rási* szervei is jól dolgoznak. Elég csak annyit említeni, hogy minden tanácstag mellé egy népfrontbizottsági tagot jelöltek ki, az segít a tanács­tagi fogadóórák és beszámo­lók megszervezésében. Igaz, néhol még döcög az együttmű­ködés, mert nem elég szoros a kapcsolat a tanácstagok és népfrontbizottsági tagok kö­zött, de az ötlet jó, megvaló­sításra érdemes. Balatonbogláron a népfront részben a tanácsnak segít, rész­ben pedig a kulturális munka megjavításán fáradozik. Most kezdeményezte a Hazafias Népfront, hogy a község mű­vészeti csoportjait vegyék véd­nökségükbe az üzemek. A vas­út például a szimfonikus zene­kart patronálja majd, az ének­kar a ktsz segítségét veszi igényije, a táncosokat pedig az állami gazdaság pártfogolja. Milyen művelődési progra­mot tud adni a falunak a nép­front, figyelembe véve,' hogy Bogláron 120 televízió-előfize- tő van? Nos, szimpla dolgok­kal — mint Kocsis Ferenc, a népfront elnöke mondotta — nem lehet fölkelteni az embe­rek érdeklődését. Ezért olyan előadók, mint Dezséri László, Szepesi György, dr. Sinka László és dr. Randé Jenő elő­adása szerepeit vagy szerepel a progi-amban. Az eredmény: zsúfolt nézőtér. Ami még fi­gyelemre méltó: az elnökség minden tagja öt bizottsági tag­gal tart kapcsolatot. A bizott­sági tagok is kialakítanak ma­guk körül egy kis csoportot, így minden megmozduláson több száz bogiári lakos vesz részt. Csupán néhány pé’dát ragadtunk ki a Hazafias Nép­front sokrétű munkájából. Mert se vége, se hossza nem lenne a felsorolásnak, ha mindazt meg akarnánk említe­ni, amit a népfront csinál, s amit mindenki magától érte­tődőnek könyvel el. De termé­szetes is ez, ha figyelembe vesszük a népfront célkitűzé­sét: közreműködni a szocialis­ta társadalom építésében, a Magyar Népköztársaság felvi­rágoztatásában. Poles* György ERTEKES PERCEK Sokszor hallani az üzemek­ben, amikor a lemaradás okai­ról esik szó, hogy hosszabb-rö- videbb ideig állnak a gépek; hogy sok dolgozó nem munkával tölti el a nyolc óra minden percét. Nem akarjuk fölmente­ni a lógósokat, akik minden lehetőséget kihasználnak a munkakerülésre. szeretnénk azonban figyelmeztetni arra, hogy értékes percek eshetnek ki a termelésből más okok miatt is. Például akkor, ami­kor fizetésre, orvosra, a büfé­ben vagy az irodákban vára­koznak a munkások. Átfogó támadás A Kaposvári Cukorgyárban idejében fölfigyeltek a vezetők arra, hogy az üzemi kifizető- helyen, a pénztár előtt, az or­vosi rendelőben, az ebédlőben, a büfében, a raktárban sok­sok percet töltenek el a mun­kások fölöslegesen. Az utób­bin úgy változtattak, hogy a műhelyek egy nappal előbb beadják anyagigénjüket. Az utalványokat meghatározott időben aláírja a műszaki ve­zető. Az utalványok ezután a raktárba kerülnek, s ott még aznap előkészítik az anyagokat, másnap azokat azonnal rendel­tetési helyükre szállítják a munkások. A várakozás megszüntetésé­re az üzemi kifizetőhelyen bevezették a fölíró rendszert. Minden műhelyben egy meg­bízott naponként fölírja, hogy kinek mire van szüksége. A kívánságot eljuttatja a kifize­tőhelyre. és a meghatározott időben érte megy. Az orvosi rendelőben csak délután foglalkoznak betegek­kel. Délelőtt 9—10-ig csak azok mehetnek oda, akiknek sürgősen szükségük van or­vosra. A büfét csak ebédidőben és munkakezdéskor tartják nyit­va. Az ebédlőben pontosan dél­ben az asztalom gőzölög a le­ves. A cukorgyárban tehát átfo­gó támadást indítottak az idő­pazarlás ellen. Az ember azt- gondolná, hogy ezzel végképp meg is szűnt az időveszteség. Igen ám, de... Rájuk nem vonatkozik? A helyes rendszabályok el­lenére sem találtuk mindenütt ÓNOD VÁRI MIKLÓS: cd $(ufqa dű s s zié — Hazugság! Rágalom! — kiáltotta a zokogástól fuldo­kolva. — Nem igaz, mert az ügynök... erőszakoskodott ve­lem. Kérem... hallgassanak meg, motozzanak meg.,. nincs nálam semmiféle karóra, soha nem vettem el egy gom­bostűt sem életemben .. mo­tozzanak meg!... — Nem motozunk, mert a vendég nem kívánja ezt. Tart­sa meg az órát, és hagyja el a szállodát! — Értsék meg, hogy nem igaz! Igazat beszélek! Nem vettem el semmit! Kérdezzék meg még egyszer, hívják ide az urat, hiszen... lehetetlen... lehetetlen, hogy... kérem... Nagyon kérem, hívják ide az urat!... — Rosenzweig úr elhagyta a szállodát! Hiábavaló volt minden fo­gadkozása, magyarázkodása, nem hallgatták meg. Kitessé­kelték az irodából. Egy óra múlva már ott ment kis mo- tyójával, zokogva a Kärtner- Strasse házai között, amely­ben tegnap gyönyörködött. Leült egy padra. Tenyerébe hajtotta fejét és gondolkodott. Emberek jöttek-mentek mel­lette, huligánok csipkedték meg. Dacos elszántsággal nem vett róluk tudomást. Aztán felállt, megkérdezte a rend­őrtől, hogy merre van a ma­gyar követség, és határozott léptekkel elindult a megadott leányba... VIIL GYARMATHY PÉNZT SZIMATOL Ami a kiképzést illeti, Gyar- mathy alapos munkát végzett. Horváth doktorral három hó­nap alat elsajátíttatta a kém­kedés fortélyait. Az orvos jó tanulónak bizonyult: megta­nulta a titkosírást vegyszer­rel, a morzejelek alkalmazá­sának módszerét, az ultrarö­vidhullámú adó-vevő rádióbe­rendezés kezelését, a fényképe­zést, térképolvasást és mindazt, ami feladata sikeres elvégzé­séhez szükséges. Ez a három hónap össze­szoktatta Gyarmathyval. Hor­váth a maga módján szerette a herkulesi erejű Gyarmathyt, hiszen ebben a kompániában rajta kívül a zászlós volt az egyetlen magyar származású ember. Kapcsolatukban csak egy zavaró tényező volt: Gyar- mathy sokat hencegett meg­történt és meg nem történt dolgokkal. Mindannyiszor igyekezett éreztetni vele, hogy szívességet tesznek neki, amelyért örökös hálával tar­tozik ... Tudta ezt Horváth maga is, de hovatovább unal­massá vált Gyarmathy meg­jegyzése: — Nekünk köszönheted, ne­künk köszönheted, öregem ... ilyenkor hallgatott, csak be­lülről háborgott. — Miért hangsúlyozzák any- nyiszor? Miért éreztetik foly­ton velem?... A Helgával való megismer­kedés után lelkiLsmeretfurda- lást érzett, lehangolta a kijó­zanodás. Nem, nem: Helgát nem tudná szeretni, Helga csak szerető lehet az Elzához fűződő komoly érzések mel­lett. Mégis ... hétről hétre felkereste. Nála állapodott meg, ha egy kevés szabad ideje akadt: szívesen tartózkodott az örökké nevető, csacsogó, mindenféle butaságokat össze­beszélő lány mellett. De Hel­ga pénzbe került! Gyarmathy nem fizetett többet, s a már- kaköteg napról napra vesze­delmesen fogyott... Helga egy este azzal fogad­ta: — Hamarosan kiürül a bár­szekrény. Gondoskodhatnál italról. Otthon megszámolta pénzét. Alig volt százhúsz márkája. — Mit gondolsz — kérdezte másnap Gyarmathytól —, ad­na Kömer, ha kérnék? — Már nin<;s pénzed? — Fájdalom... — Hallod, te nagyon költe­kező vagy! Próbáld meg, de nem hiszem ... még nem dol­goztál érte... Tudod, mit kel­lene csinálni? Kérj munkát tőle, próbálj a kedvében járni, mutasd meg neki hűségedet, hátha kapsz feladatot, ame­lyen csinos összeget keres­hetsz, és nem lesz többé anya­gi gondod. Ha akarod, én is szólhatok neki. — Nagyon leköteleznél ve­le! Azon az estén meglátogatta őket Kömer ezredes. Horváth fürdőnadrágban állt a terem közepén. Gyarmathytól vett bokszleckéket. Most igen nagy hasznát vette annak, hogy egyetemista korában sportolt, horogütései érzékenyen érin­tették a bikaerős Gyarmathyt is. — Az istenedet! Te jobban bokszolsz, mint én! Kőmer elégedetten dörzsölte kezeit, ezen a napon kedélyes hangulatban volt. — Látom, jól haladnak. Ma­gára még nagy jövő vár, dok­tor. Nemsokára sor kerülhet rá, hogy megkapja feladatát. Horváth örült ennek a meg­jegyzésnek. így hát megkoc­káztathatja a pénzkérést. Eset­leg valamit, előlegbe ... Kömer színészkedve foly­tatta: — Irigylésre méltó ember! Olyan nagy fontosságú megbí­zatása lesz, amelyet magam is szívesen elvégeznék. Mihelyt visszatér, beváltjuk Ígéretün­ket. Ön szabad, elmegy Genf- be orvosnak, és mindig kelle­mesen gondolunk egymásra. Vagy akkor talán már meg sem ismer bennünket? ... Horváth elpirulva tiltako­zott: — Ö, ezredes úr, ne sért­sen meg! — Ellenkezőleg! Én kérek bocsánatot ezért a tapintatlan­ságért, de hát látja, mi már ilyen darabos emberek va­gyunk. A munka, a munka ... az örökös munka eldurvítja az embert... — Folytatjuk «• kielégítőnek az időveszteség megszüntetéséért folytatott harcot a cukorgyárban. A rak­tárba éppen akkor jött be egy fiatal munkás, amikor Báli Károly raktárvezetővel a rak­tár példás bizonylati, rendjét vizsgáltuk. Valamiféle lemez iránt érdeklődött. Majd fél kilométer távolságról jött ide ezért. Fölösleges volt ez, külö­nösen azután, hogy a fiatal­ember csoportjából reggel más is érdeklődött erről (valami­vel gazdaságosabban) telefo­non. De más típusa is van azok­nak, akik még mindig szeret­nék sok időt eltölteni az anyag- beszerzéssel. Nem is egy pon­tatlanul kiállított utalvány ke­rült kezünkbe. Olyan fontos adat hiányzott róluk, hogy mi­lyen méretű anyag kell vala­miből. A raktáros így nem tudja eldönteni, melyikből mennyit adjon és milyen mé­retben. Újabb utalványozás újabb időveszteség. Az orvosi rendelőben beszél­gettünk olyanokkal, akik nem tartják meg az előírást. Né­meth Lajos és Bufa István munkaidőben várakozoft az orvosra egyáltalán nem sür­gős ügyben. Lévén körzeti ren­delés, csak az érkezés sorrend­jében került rájuk a sor. A körzeti betegekkel együtt vá­rakozott a fogorvosra a garázs két másik dolgozója is. Ügy láttuk, hogy egyáltalán nem volt nekik terhes a hosszú vá­rakozás, nyugodtan olvasták az újságot. „Csak 10—15 perc“ A TRANSZVILL 1-es tele­pének nincs megfelelő ebédlő­je, a kis klubszobát használják erre a célra. Bár csupán né­hány asztal van, s az ebédet sem ott főzik, az étkezést mégis szervezetten, gyorsan bonyolít­ják le. (Segítenek ebben a konyha dolgozói is.) Háromne­gyed egytől háromnegyed há­romig tart az ebédidő. "'Hogy senkinek se kelljen várakoz­ni, a műszakiakat, az admi­nisztratív dolgozókat és az ipari tanulókat külön csopor­tokba osztották be. A fizikai dolgozók — hogy a gépállást elkerüljék — a műszak után vagy a műszak kezdete előtt ebédelnek. Várakozni senkinek sem kell. Az üzemben havonta két­szer: 11-én és 26-án van bérfi­zetés. Ezt a műhelyirnokok végzik el, miután elkészülnek a pénztártól kapott pénz borí­tékolásával. Bár a vállalatva- zetőség utasítása szerint a fi­zetést csak a műszak letelte után, illetve kezdete előtt ad­hatják ki, mégis a dolgopk 40 százaléka már a munkaidő alatt megkapja fizetését. S amíg sorban állnak érte, át­veszik, megszámolják a pénzt, 10—15 percen_át áll a gép, üres a munkapad. Ha csak tíz perc időveszteséget számítunk dol­gozónként (havonta kétszer) akkor is egy hónap alatt majd száz óra pazarlódik el így. Alapvető hiba nincs Korábban sok ember ácson* gott munkaidőben a Kaposvá­ri Textilművek üzemi büféjé­nél. Most azonban egymás után jönnek, és sokkal ritkábban. Ugyanis megmagyarázták a dolgozóknak, hogy ha minden­ki csak saját részére szalad el bevásárolni, a büfénél sokan összetorlódnak, várakozniuk kell, ez a termelés . rovására megy. Most egy-egy csoportból olyan emberek vásárolnak be a többiek részére is, akiknek munkája ezt megengedi. Az üzemi orvosi rendelőben a múlt év elején még nem egy olyan embert láthattunk várakozni, aki munka közben ment az orvoshoz panaszának kivizsgálására. 20—30 perc telt el. amíg sorra kerültek. Ápri­listól kezdve a táppénzes ki­írást az üzemben végzik, s szabályozták az orvosi rende­lőbe való járást is. A rosszul- létet. balesetet kivéve csak a munkaidő letelte után vagy kezdete előtt mehetnek. Ezért megváltoztatták a rendelési időt is. Ez most délelőtt fél 10-től délután fél 6-ig tart. Mint dr. Horváth István üzemi főorvos mondja, ma már alig akad olyan dolgozó, aki mun­ka közben fordul orvoshoz. Alapvető hiba tehát a tex­tilművekben sincs. A dolgozók tudják, hogy nemcsak az üzem, hanem a maguk érdeke is, hogy munkaidejükből minél többet fordítsanak a termelés­re. Éppen ezért fölösleges volt kiadni azt az utasítást, hogy a munkamódszer-átadók, cso­portvezetők csak a művezető írásbeli engedélyével hagyhat­ják el üzemrészüket. Helyte­len, hogy a néhány fegyelme­zetlen dolgozó nevelését va­lamennyi munkamódszer-át­adóra, csoportvezetőre vonat­kozó adminisztratív rendsza­bállyal akarják pótolni, s így nehezítik a pártmunkások, a szakszervezeti bizalmiak tevé­kenységét. * e * A három üzemben szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy akadnak még kisebb hi­bák, amelyek értékes perceket, órákat rabolnak el a termelés­re fordítható időből. De ha üzemeink vezetői, a párt- és a szakszervezetek — mint a na­gyobb hibákkal szemben — ezek megszüntetéséért is har­cot kezdenek, akkor sokat tesz­nek a munkaidő még jobb ki­használásáért, a termelékeny-?- ség növeléséért. Szalai László — Szegedi Nándor Törhetetlen emberek i Vadász Ferenc Harcunk a magyar pokollal című kötete általános figyelmet érdemel. Felvonulnak benne a 40-es évek illegális vezető pártmun­kásai: Schönherz, aki a bör­tönőröknek is a Szovjetunióról beszél, s a tárgyalásról vissza­térve elégedetten állapítja meg, hogy az a népi-rontpoliti- ka népszerűsítésének színhelye lett. Azt, hogy a bíróság halál­ra ítélte őt, csak mellékesen közli. Látjuk Rózsát, akit va­lósággal halálra kínoztak a csendőrnyomozók, s aki félre­vezetve a rendőrséget még egyszer, utoljára kijut a fővá­rosba, s a Károlyi kertben a Leonora-nyitány fenséges hangjai közepette búcsúzik a mozgalomtól és az élettől. Megelevenedik Ságvári alak­ja, aki fizikai erejével és ügyességével éppoly mély ha­tást tett a fiatalokra, mint ér­veinek világosságával és sze­mélyes bátorságával. Kommunisták e könjw hő­sei. Vezető harcosokat és ke­vésbé ismert aktivistákat, szimpatizánsokat ismertet meg velünk a szerző. Nőket és férfiakat, erőseket és gyengé­ket, elméleti és mozgalmi em­bereket, tisztánlátókat és za­varos gondolkozásúakat. Az ügyhöz hű kommunisták min­den helyzetben a köz érdekét szolgálják. Börtönben, inter­nálótáborban, bíróságon — a legnehezebb körülmények kö­zött is — saját egyéni érdekei­ket alárendelik a nép érdekei­nek. Ez a nagyon érdekes könjrv feltárja azt a »titkot", hogyan tudott szakadatlanul megújulni a párt a hatalmas vérveszteségek ellenére. A kötetben összegyűjtött írások elragadó képet adnak arról, mi adott erőt a kommu­nistáknak a nemzeti függet- - -éeért és szabadságért ví­vott harcukban. Munkásmoz­galmi irodalmunk új értékkel gazdagodott e művel. Adjuk mennél több — különösen ifjú — kommunista kezébe. És azo- kjéba is akik a harcban, hűség­ben követni akarják a hala« dás magyar úttörőit.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents