Somogyi Néplap, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-24 / 19. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szerda, 1962. január Huszonöt andocsi apróság # ■ uj I960 júliusában kezdték el építeni Amdocson a község új napközi otthonos óvodáját. Másfél évi munka után elké­szült az új létesítmény — 600 ezer forintot fordítottak rá a községfejlesztési alapból —, s már megkezdődött a foglalko­zás is. Egyelőre 25 apróság a lakója az óvodának, de amint megkezdődnek a tavaszi és nyári mezőgazdasági munkák, még 25 gyermeknek tudnak elhelyezést biztosítani. A csöppségekre jelenleg egy óvónő és egy dajka ügyel. A tavasszal kezdik meg az óvoda játszóudvarának építé­sét, homokozót és hintát csi­nálnak a gyerekeknek, hogy teljes legyen az öröm. otthonában ■ A kis óvodások nagy munkában: festenek. A tbc-ből gyógyultak munkába állításáról Játék a nagyteremben., Fodrász is akad az apróságok között: Sz babák haját tupírozza. tbó Zsuzsika a Sok a tűzeset! Igen nyugtalanító, hogy a kaposvári járásban az új esztendő első 15 napjában 6 tűzeset volt, a keletkezett anyagi kár pedig lényege­sen meghaladja a sokévi át­lagot. A vizsgálatok meg­állapították, hogy a tüzet szinte minden esetben gon­datlanság, a tűzrendészet! szabályok megszegése okoz­ta. Sajnos, a sok figyelmez­tetés eUenére is még min­dig akadnak olyanok, akik nem megfelelő helyiségben füstölik a húst, és nem for­dítanak gondot a fűtőberen­dezések karbantartására. A károk elkerülése vé­gett a tűzrendészet! hatóság arra kéri a lakosságot, hogy nagyon ügyeljen a tűzren­dészet! előírások megtartá­sára. Felhívja a figyelmet, hogy ne füstöljenek húst fáskamrában, padlástérben, éléskamrában és más, nem tűzálló anyagokból készült helyiségekben. Húst füstölni kizárólag erre a célra és tűzálló anyagokból (tégla, beton stb.) épített helyisé­gekben és szabad kémé­nyekben lehet. Ezekben a helyiségekben is csak ak­kor, ha a füstölő tűzhely közelében semmilyen éghe­tő anyag nincs, és a tűzhely fölött legalább egy méter magasságban éghetetlen anyagból készült védőháló van kifeszitve, hogy a füs­tölésre elhelyezett húsfélék a tűzbe ne hulljanak. Nagyobb óvatosságra in­tik a fűtőberendezések ke­zelőit is. A tüzelőberendezé­seket ne hagyják felügyelet nélkül. Ügyelni kell arra is, hogy a füstcsövek 50 cm-es, a tüzelőberendezések 1 m-es körzetében éghető anyag ne legyen. A füst­csöveket megfelelően kell rögzíteni, hogy szét ne es­senek, a rossz és hibás ké­ménytisztító ajtókat pedig ki keU cserélni. A városi tbc társadalmi bi­zottság idei első ülésén a gyó­gyult emberek munkába állí­tásáról, rehabilitációjáról esett a legtöbb szó. Az ezzel kap­csolatos gondok megszünteté­séhez kevés a társadalmi bi­zottság hatásköre, ereje. Ezért csak használ az ügynek, ha fölfigyelnek rá mások is. Mi­ről van szó? A tbc-törvémy nemcsak a betegeik gyógyításált, lakáshoz juttatásét írja eüő, hanem ar­ra is felhívja a társadalom fi­gyelmét, hogy a gyógyultakat segítse munkába állítani. Le­hetőleg olyan munkát kell ne­kik biztosítani, amely nem ve­szi túlságosan igénybe erejü­ket Ha ugyanis a volt gümő- kóros beteg gyógyulása után nehéz testi munkát végez, az a veszedelem fenyegeti, hogy szervezete legyengül, vissza­esik, és sokkal nehezebben gyógyítható állapotba kerül. Üzemeink eddig minden le­hetőt elkövettek, hogy a tbc—s betegeknek könnyebb munkát adjanak. A textilművekben például 32 fonónőt mentettek föl az éjszakai műszak alóL A cukorgyár, a ruhaüziem is példát mutat Mindennek eredményeképpen a volt tbc- sek mintegy 50 százaléka dol­gozik egészségügyi állapotának megfelelő körülmények között A másik 50 százalék azonban egészségére káros munkát vé­gez. A társadalmi bizottság kérésére a ruhaüzem, a cu­korgyár, a Finommechanika vállalta, hogy minden fél év­ben két új gyógyult elhelyezé­sét biztosítja, ez azonban nem elegendő. Csak kismértékben változtat ez a jelenleg hely­zeten. Nagy eredményt nem is lehet várni tőle, hisz a könnyű munkahelyek száma kevés, másrészt ezek betölté­sére legtöbbször valamilyen szakma is szükséges. 15 évvél ezelőtt még nemigen volt ilyen gondunk, mert a giümőkórban megbetegedett embereket hamarosan el kel­lett temetni. A rehabilitációs probléma úgy keletkezett, hogy társadaimunk — fel­használva a gyógyítás korsze­rű eszközeit — hozzálátott a gumókor, e sok áldozatot sze­dő népbetegség felszámolásá­hoz. Ma már több ezerre rúg a gyógyultak száma, ezek visszakerültek családjukhoz, s könnyebb munkát végezhet­nek. Megfelelő körülmények közé juttatásukat az üzemek­ben és egyéb munkahelyeken társadalmi rendszerünk egyik sarkalatos alapelve az ember­ről való gondoskodás sürgeti. ■De nem a legutolsó szempont az sem, hogy fölöslegessé te­gyünk újabb nagyobb kiadáso­kat. Köztudomású, hogy egy-egy beteg gyógyításának, ápolásá­nak költsége az államnak sú lyos összegekbe kerül. Már­pedig ha valaki visszaesik be­tegségébe, ez a pénz részben kárba vész, részben pedig a másodszori gyógyítás újabb súlyos százezrekkel terheli meg a népgazdaságot. Társadalmunknak — amely a világon elsőnek látott hozzá a tuberkulózis intézményes felszámolásához — van ereje ahhoz is, hogy a gyógyult be­tegeknek könnyebb munkahe­lyet biztosítson. A kisebb tes­ti megesrőlitebést kívánó mun­kaalkalmak megteremtéséhez meg kell ragadni minden le­hetőséget, akár valamilyen szakma megszerzését teszi le­hetővé a volt betegeknek, akár valamelyik könnyűipari üze­münk bővítését célozza. Ak­kor sem szabad elvetni az öt­leteket — akár állami válla­lattól, akár szövetkezettől szár­maznak azok —, ha csak 10— 15 gyógyult kerülhet általuk egészségi állapotának megfe­lelő munkahelyre. A sok tíz­ből száz lesz, s így nagyobb beruházás nélkül hamarosan végleg megoldhatjuk ezt a problémát is. Sz. N. TAB KA Már 63 kút ad vizet a mongol sivatagban Néhány hónapos pihenésre ha­zaérkezett a Mongol Népköztársa­ságból a magyar vízkutató expe­díció. A magyar szakemberek az 1957-as tájékozódó jellegű kísérleti év óta immár négy esztendő min­den munkára felhasználható ide­jét Mongóliában töltötték mintegy négyszázezer ember és vagy húsz­millió állat számára keresve vizet az ország sivatagi és félsivatagi részem, körülbelül hétszer akkora területen, mint Magyarország. Ez a valóban hősi munka eddig igen eredményes volt, az 1961. évii 22-vel együtt már összesen 63 kút készült el. Ezzel körülbelül 91 ezer ember vízszükségletét sikerült elő­teremteni. Ez egyúttal azt is je­lenti, hogy a Góbi-sivatag keleti és középső részeinek vízproblé­mája nagyjából megoldottnak te­kinthető. (MTI) alig kezd szürkül- ni, de bent, a tornác­ra nyíló konyhában nehéz már meglátni a betűt. \ Különösen a hatvanadik év küszöbén, amikor már a nap­fényben is szemüveg kellene az olvasáshoz nem nagyon szo­kott szemnek. Kispál Józsi bá­csi is a világosság felé fordít­ja a papírt. Csak úgy, ültében. Amikor végzett vele, nagy gonddal próbálja visszabűjtat- ni bütykös ujjaival a boríték­ba, mintha most, ezekben a percekben ez volna a legfon­tosabb dolga. Aztán egy kissé elfordul az asztaltól, könyöké­re támaszkodik, maga elé ré­ved. Asszonya az asztal másik vegén csöndesen szipog. — A malacok ettek már? — szólal meg végre szárazon az ember. Felesége — sötét fejkendős, kövér arcú asszony — rátá­mad: — Téged csak ez érdekel. Az állatok. A saját fiad sorsára meg semmi gondod. — Mit csináljak? Akasszam fel magam? — Te vagy az apa. neked kell intézkedni. Vagy elmégy utána, vagy hazarendeled, az­tán megpofozod, vagy nem is tudom, mit kellene vele tenni, hogy észre térjen. — Most én vagyok az apa. De amikor pályát kellett vá­lasztani a gyereknek, azt mondtad, te szenvedtél vele, mert könnyű a férfiaknak, nem kell gyötrődniük hónapo­kon át a kihordással, És ne is szóljak bele, mert akkor is úgy lesz, ahogy te akarod. CJíagadLaiom Istenhez, meg tanuljon, hiszen érvényesíteni akarták. A fran- 5 — Miért? talán nem akar­tam jót a gyereknek is? Jófejű volt, tiszta kitűnő az általános­ban, még az Isten is papnak teremtette. De nem is csak neki. Csak te tudnál, az apja. z ember nem szól. Eszébe jut, milyen nagyszerűen vezette c/t ^ le, nem lehet már parancsolni papoknál — remélte, hogy /el­tűnőén —, majd pályát változ­tat, nem hallgat többé az any­jára. Esetleg még az egyetem­re is bekerülhet. A gépészmér­nökire. De ez a mai levél... Azt írja az osztályfőnöke, te­le van hármassal meg kettes­sel, egyáltalán nem tanul, szóf­ián, magába zárkózott, napokig szavát sem lehet venni. Pedig milyen élénk volt itt a trak­tor körül! Hogy vitatkozott a boltos fiával! ondolatait felesége si­ránkozó hangja za­varja meg: — Micsoda szégyen, istenem! Jaj, miért is vagyok én olyan szerencsétlen, miért' vert meg az Isten, amikor pedig mindig csak neki szolgáltam, és ezt akartam egyetlen fiammal is, Isten szolgájává nevelni! Ta­lán még plébános is lehetett volna belőle. Kispál Géza plé­bános. Az első mise ... Em­lékszel, amikor a Kovácsék fia először ment fel a szószékre? ezért, tudhatod jól. A fogada- fia a traktort a tsz-ben, mikor lom miatt. Amit akkor tettem, utoljára itthon volt szabadsá- amikor a két gyerek haldia gon, mennyire érdekelte min- után úgy voltam a Gézával, den porcikája a masinának. Akkor térdepeltem a szűz- Mondta is az elnök — nem anya előtt a templomban, és rosszindulatból, de mert ez az hittel fogadtam, ha fiú lesz, igazság —, hogy pályát te­ás jól tud tanulni, isten szol- vesztett ez a gyerek, Józsi há­góját nevelek belőle. Akkor te tyám! A boltos fia... Gépipa- sem ellenezted, csak hogy ma- ri technikumba jár, második- radjon meg. Most ez lenne a ba. Együtt akartak tanulni an- hála? Hogy ne teljesítsük a fogadalmunkat ? — De ha egyszer a gyerek­nek nem kell az ilyesmi! — Miért? Te talán nem tud­tál volna jobbat választani, mint a paraszti sort? Erre szü­lettél, ennek szántak a szü­leid, nem lehettél más. — Én nem. De a gyerek igen. A szülőnek joga van meg­rak idején, mindketten bolond­jai voltak a gépeknek, valósá­gos kis műhelyt rendeztek be hátul a kamrában. Kísérletez­gettek, rádiót szerkesztettek, valóságosat, és ha tehették, mindig ott lebzseltek a motor- szerelő műhelynél. A tanító is mondta, még nem voltak ilyen tanítványai. Mindig ők segéd­keztek a kísérleteknél is. Éve­ken át nem vitatkozott az asz- szonnyal fiuk jövőjéről; re­& határozni, mivé neveli a gye- méUe } ha orra ke^f _ reket! Ej, nem is lett volna „or feie^éae maid csak náltoz- - egesz jaiu, olyan semmi bai de ez a mai szel- sor> ]elfseűe maja csak valtoz szepen tudott beszelni. Meg a semmi oaj, ae ez a ma.i szel tat feifogasan engedi a gyere- férfiak is meakönnvezték lem,™g fcet. amerre hajlama indítja. TJ% Nei? lehZ^ Z tel­tud, ha akar. El kell menned, beszélni a tisztelendő urakkal, hogy ne hagyják el azt a sze­gény gyereket, álljanak mellé, segítsenek rajta. Este átme­gyek a plébános úrhoz is, imádkozzon érte, az ö szavát talán jobban meghallgatja az Isten. Vagy megkérdezem, mit tegyünk, mi legyen a fogada­lommal. Neki tudnia kell. — Ne menj sehova, Rozika — szól kisvártatva nyugodt- csendesen az ember. — Holnap a hajnalival elutazom. Hozzá­készülhetsz. / ~"y- eláll, az üveges ajtó- ( if~. hoz lép. Sötétes, szo- u morúan szürke, moz­dulatlan minden az udvaron. A tyúkok már elültek. Még tol­lat sem kerget a szél vagy szalmát, apró szemetet. Kocsi zörög végig a fagyos úton. A téli alkonyban bántóan erős, kemény a zörgés, mintha hang­szóró erősítené föl. Fiára gondol. A zömök, fe­kete gyerekre, a találkozás ap­ró mozzanatait színezgeti, be­szélgetésüket, amelyet oly sok­szor tervezett már, de mind­annyiszor elmulasztana vele a MÁSOK VITTEK ROSSZ UTAKRA ENGEM — szomor- kodik Bányai tanár úr, hiszen Rettegi Fridolin, a minden lé­ben kanál színidirektor jóvol­tából nyugodt kispolgári élet­rendje teljesen fölborul, s kü­lönböző kacagtató bonyodal­makba keveredik a Szabin nők elrablása című, ezen a hé­ten bemutatásra kerülő zenés bohózatban. A Csiky Gergely Színház új darabját SaTlós Gábor rendezi, a főbb szerepe­ket Gábor Mara, Vándort Mar­git, Pálfy Aliz, Csorba István, Komlós István, Csihák László és Hubai Anikó játsszák. Bocsánatkérés — plakáttal j Lerici, a közismert liguriai halászfalu és fürdőhely lakosai nem hittek a szemüknek, ami­kor Bondarini újságíró egy szatirikus folyóiratban nem a legtiszteletreméltóbb szavakkal emlékezett meg a falucska és fürdőhely szépneméről. A pub­licista azt állította, hogy Le­rici asszonyai nem veszik túl­ságosan komolyan a hitvesi hűséget, amikor fürdővendé­gek érkeznek, és férjük messze kint a tengeren halászik. Az állítólag felszarvazott férfiak dühükben elrohantak a kádi- hoz, s az elrendelte a bocsánat- kérést. Bondarini kényte'en volt plakátokat nyomtatni, azokat kifüggesztette. Az asz- szonyok és leányok becsülete tehát helyreállt — legalábbis plakáton. *** A szeretett tanító emlékére Ruliban, Finnország egyik kis­városában a helyi lap megem­lékezett va nagy szeretetnek ör­vendett elhunyt tanítóról. A lap nekrológjában a követke­ző mondatot fedeztük föl: »Egy hűséges szív és két fáradha­tatlan kéz nem ver többé.« Vannak jó rendeletek is! A korzikai mozi- és bártu­lajdonosok vélet’enül rábuk­kantak egy 1811-ből származó rendeletre, amelyben Napóleon a korzikaiakat fölmenti a vi­galmi adó fizetése alól. A ren­deletet még máig sem szüntet­ték meg, s a korzikaiak most cia állam még nem foglalt ál- ' lást a kérdésben. Ügyes bér- követelési módszer Bérköveteléseik érvényre juttatására igen ravasz mód­szert alkalmaztak egy nagy kedingtoni (Egyesült Államok) villanyborotvagyár dolgozói. A dolgozók nem léptek sztrájk­ba béremelési követelésükért, hanem valamennyi férfi ha­talmas szakállt, növesztett. A szakállt viselő alkalmazottak nem jelentettek jó reklámot a villanyborotvagyárnak, úgy­hogy az igazgatóság rövidesen teljesítette a béremelési köve­telést, A dolgozók pedig vidá­man leborotválták szakállu­kat. is betör, úgy látszik ezért Keserűen tévedett. Nagy volt olyan a Géza ts. Meg kar ha- a v^a fcö^íűk, az asszony az zaengedm okét szünetre is. jSferif emlegette, a fogadalmát, Elfelejti azt a kévés jót itthon armt ha nem tart m vé a faluban amit az internatus- tes csapás ^ a csai&dat, és ban tanul. Most is, hogy meg- bármi legyen is Géza, munká­ig1'?’ mindig a kommunista jdn sosem iesz áldás. Nem tu- boltos f tavai volt együtt, az a , .. , T , , . legjobb barátja, aki maga is dott tmmbb érveim. Titkon valami ifjúsági titkár vagy mi azonban arra számított, hogy « fene.*• Hiába tiltottam tő- ha elvégzi is a gimnáziumot a Hogy sírt az egész falu, olyan mePmagyarázhatatlan férfiúi szegyen. Tálán nehezen indul most is az őszinte kitárulko­zás, a kamaszfiúi lélek meg­nyílása, a kevés beszédű pa­rasztember bizalmának, jó szándékának kifejezése, megér­tése — de mindezekből sorsot alakító beszélgetés kell hogy kialakuljon. Olyan, amilyen talán csak egyszer adódik egy életben apa és fia között Somogyi Károly jesítsem a fogadalmat! Még ta­lán nem késő, beszélni kellene vele. — Mit? — veti oda az em­ber. — Hogy ne hozzon szégyent a fejünkre, legalább nézze idős szüleit, akik mennyit áldoznak érte,. fogadjon szót a tanárai­méi, imádkozzon, forduljon az Semmi Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEÁK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11* Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-18. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft»

Next

/
Thumbnails
Contents