Somogyi Néplap, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-02 / 284. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szombat, 1ML december 1 Kilenc ülmszmliázat korszerűsítenek ez év utolsó negyedében A Moziüzemi Vállalat a ne­gyedik negyedévben is jelen­tős összegeket áldoz filmszín­házaink korszerűsítésére. Az idén bővítették, és alakították át szélesvásznúvá a barcsi mo­zit. Az újjáalakított gépház­ban rövidesen megkezdődik a vetítés. Teljesen felújítják és szélesvásznúvá alakítják át a lengyeltóti mozit. Üj előteret, lejtős nézőteret készítenek, új székeket helyeznek el a terem­ben. A falat műbőrrel burkol­ják. A balatonfenyvesi mozi­termet gyókónyezett falburko­lással és fényezett farostlemez lábazattal, új bejárati függö­nyökkel látják! el. A gyékénye- si mozi a múlt negyedévben kapott normál vetítőgépet. A korszerűsítést a mozi térem csinosításával az év utolsó ne­gyedében fejezik be. A keskenyfilmvetítő gépek­kel rendelkező községek közül Űjvárfalván ás Buzsákon kor­szerűsítik a mozit. Jó látási vi­szonyokat teremtenek bennük, átszerelik a világítást és az ülőberendezést Nemrégen ké­szült el a somogyjádi mozi: Szentgáloskéran és ötvöskó- nyiban most folynak a korsze­rűsítési munkálatok. ÜGYFÉL VOLTAM... Sok szó esik a hivatali hangnemről. A hivatalos ügyeket intézők egy része minden alkalmat megragad arra, hogy pa­naszkodjon: »Mert az emberek bejönnek és követelőznek, verik az asztalt, és durvák is lehetnek, akkor is nekik adnak iga­zat.« Az ügyfelek is a maguk szemszögéből nézik a dolgot, és még jó, ha ezzel a mondattal zárják a vitái: »Maga itt ül az íróasztal mellett, és nem lát tovább az orránál, pedig em­berek vagyunk.« Igen, emberek. És különbözőek. Akad, aki könnyen ide­ges lesz, másnak mindenhez van türelme. Embere válogat­ja. De a hivatalnoktól elvárjuk, hogy becsülettel, emberség­gel intézze ügyünket. A hivatalnok meg elvárja tőlünk, hogy türelemmel viseltessünk iránta. Két napig jártam a város intézményeit. »Ügyfél« vol­tam. .. „Határidőre elkészülünk" — Márciusban avatunk ... — kesernyésen, kissé gúnyos mo­sollyal mondja ezt Balogh La­jos, a Vendéglátó Vállalat igaz­gatója. S ez érthető. A Tataro­zó Vállalat ugyanis már októ­ber 1-én elkezdte a grill átala­kítását, s ahogy a munka üte­me mutatja, félő, hogy nem vé­geznek vele határidőre, decem­ber 15-re. A Tatarozó Vállalat azzal magyarázza a munka el­húzódását, hogy közben sok középület, lakóház tatarozását kellett elvégeznie. A Vendéglátó Vállalat havon­ta 120 ezer forintos forgalmat bonyolít le a grillben. Az át­alakítás után nemcsak az árak, hanem a helyiség is első osz­tályú lesz. A zenekarnak új emelvényt építettek, előtte dísznövényeket helyeznek el, új bárpultot készítettek, rend­be hozzák a mellékhelyisége­ket, megoldják a szellőztetést. Kaposváron egyetlen színvona­las zenés, táncos hely a grill, ezért jó lenne, ha mielőbb megnyithatnák. Nagy Lajos, a Tatarozó Vál­lalat igazgatója határozottan ígéri: »►Nem kell aggódnia Ba­logh elvtársnak, a grill átala­kításával határidőre, december- 15-re elkészülünk* Sz. L. Korán ke'tem, mégis megelőztek. Mire beértem a városi tanács épületébe, már bosszú sor állt a munkaközve­títő iroda előtt. A várakozók többsége vidéki volt. A hajna­li vonatokkal jöttek, hogy el­sők lehessenek. 85-en álltunk a sorban, de az ajtó minden öt pereben nyikorgóit a hátunk mögött. Jelezte, hogy újabb emberek érkeztek; Talán már egy óra is eltelt, mire egy tí­zes csoporttal bekerültem az irodába. Rajtam kívül négy asszony, két idősebb paraszt bácsi és három fiatalember volt a csoportban. Az asszo­nyokat a Baromfifeldolgozó Vállalathoz, a két bácsit a MÉK-hez közvetítették ki. Már csak négyen álltunk a közve­títő asztala előtt.\Az előadó fá­radhatatlanul, csöndesen in­tézte a dolgát. Egyszer csak hirtelen hangot váltott: — Kérem, magát nem köz­vetítem ki. Ez törvénytelen! Az Építőipari Ktsz nem je­lentett be munkaerő-szükség­letet, magát mégis ajánlólevél­ben kérik ki. A fiatalember mentegetőzött, s köszönés nélkül távozott. Ügy látszik, nem nyugodott be­le a válaszba, mert csakhamar beállított a protektora. — Kedves élvtárs. én inté­zem az Építőipari Kis'•.-női az ilyen ügyeket. Vegyék úgy. hogy most jelentem be a szük­ségletet. Küldhetnek két kő­művest és három segédmun­kást. De ne cigányokat, mert azok egyik napról a másikra elhagyják a munkahelyet. Tes­sék megírni a közvetítőlapot ennek a fiúnak. — Majd csak akkor, ha nem akad városi jelentkező. Ezt tudja ön is, hiszen ezzel fog­lalkozik. A Protektor — zöld ballon­kabátos, harminc év körüli fia­talember — biztosan tudta, mégis dühösen hagyta el az irodát. Ilyen előzmények után kap­tunk ketten városiak közvetí­tőlapot aa Építőipari Ktsz-hez. Társam vidáman lépkedett mellettem és beszélt. Megtud­tam, hogy évekig dolgozott az AKÖV-nél, és, apja kérésére átment a kefeüzemhez. — Áthelyezéssel mentem át, de nem bírtam, önkényesen léptem ki. No, de nem baj. igaz, hogy apám nagyon ha­ragszik. .. Megérkeztünk. Svájcisapkás, bajuszos ember fogadott ben­nünket az irodában. — Munkára jelentkezők? — Igen. — Elmennek kőműves mellé? — Igen. — Mennyi a kereset? t— kér­dezte társam. — Ahosv dolgoznak. 1100. 1200 forintot megkereshetnek. De jól gondolják meg. Nekünk olyan emberekre van szüksé­günk. akik mindenütt helytáll­nak. nem szeretjük a vándorló­kat. — Igen. — Nehéz munka ám ez TARKA s&mk ná- V — BOSZORKÁNYOK TA- lunk, állandóan vidék; azt ja- LÁLKOZÓJA VAN? — döb- vaslom, próbálkozzon másutt. bent meg egy férfi, amikor a Kiléptünk. Gelencsér boldo- napokban látta, hogy minden, gan, én csüggedten. Gelencsér, második nő seprűvel a kezebea vigasztalni próbált, de bizto- }■ igyekszik Kaposvár utcáin, san eszébe se jutott, hogy Ka- Y Néni egeszen így all a do- lányos Lajos és Orsós György ^5°^* Ugyanis seprű erkezett a miatt vagyok elkeseredve. Igen, ^ boltokba, s mert ez miattuk. Derék, szép szál le-> f2 V**131. ldolfm 1BfK*a£ re­gények. Dolgozni szerettek vol- > *a ^«iseg ak1 csak tehette, . > igyekezeti ebből a szállítmány-. na. Nem sikerült, nek érkeztek, és kiek... Y bői vásárolná, nem vide- fi Az olasz büntető törvénykönyv a házasságtörésről — Hát akkor meggondoljuk. Én is beszélek édesanyámmal —■ vette át a szót újból társam —. aztán visszatérünk. .. Kiléptünk az irodából. Pár lépést tettünk talán, a fiatal­ember újra megszólalt: — Látott már ilyen mar­hát, mint én? Megütközve néztem rá, de nem zavartatta magát. — Ott­hagytam a jő helyemet az AKÖV-nél, most meg járom a várost ilyen vacak, 1100 fo­rintos állásért. Pedig ennyiért még a lábamat sem emelem meg. Űj önkiválasztó műszaki bolt nyílt Tabon. 200 ezer forintos költséggel építette újjá a szövetkezet. Az üzletet földmfives­Visszamentem a közvetí­tő irodába. Ismét szerencsém volt. Kalányos Lajossal, Orsós Györggyel és Gelencsér Imré­vel együtt engem is kiközvetí­tettek az AKÖV-höz rakodó­munkásnak. Kalányos és Or­sós előresiettek. Mire Gelen­csér Imrével odaértünk- a vál­lalat portájához, már jöttek is vissza. Látszott rajtuk, hogy el vannak keseredve. Csügged­ten mondták: — Ne menjenek be, kár a fáradtságért, már betelt a lét­szám. Bementünk. Egy idősebb ember ült az íróasztal mögött. Gelencsért ismerősként üdvö­zölte, megkérdezte, mikor jön a társa, s elvette papírjait. Az­tán hozzám fordult. — Maga is ide jött? A fakásü yi csoportnál kedden mindig annyi a pa-,; naszos, hogy fél órát is vá- > rakozhat az ember, mire ráké- > .... ml a sor Amikor ' helAntam > Az olasz alkotmányjogi bíróság mi a sor. Amikor oeieptem, , a napokban megkezdte annak a egy borkabátos, piros sapkás ' kérdésnek a megvitatását, hogy fiatalasszony vitte indulatosan ) ellentmond-e az alkotmányban le- a sz£j. V fektetett egyenjogúság elvének az — Miért bolondítják az em­tény, hogy a büntető törvények v értelmében házasság-törésért biró- bert? Mondják meg az igazat, v ság elé állíthatják és meghüntet- hogy mikor osztják már szét a í hetik a nőket, a férfiakat azonban lakásokat. Tudják jól, hogy C nem­életveszélyes a lakásunk, azt c Az olasz, büntetőjog szerint a várják, hogy ránk dőljön? c házasságtörő asszonyt egy évig ter- Az előadó türelmesen várta, C fedhető börtönbüntetésre ítélhetik, hogy végét érjen a szózuhatag, C A házasságtörő férjről a törvény de a fiatalasszony csak. nem v nem intézkedik. A férjet eddig akarta abbahagyni. Még kivág- C csak akkor lehetett felelősségre ta: — El tudunk ám mi is y. vonni, ha nyíltan kitartotta a menni a pártvezetőkhöz, ak- v szeretőjét, és ezáltal botrányt oka­kor majd megnézhetik magú- \ zott. kát! Az olasz állam képviselői a meg­vártam, hogy az előadó is ^-különböztetést azzal Indokolják, indulatoskodni kezd. De nem! Y bogy az asszony hűtlensége na- Udvariasan válaszolgatott > Sy°bb veszélyt jelent a családra még vagy húsz percig az asz- Y nézve, mint a férjé, szanykának, igaz, hogy a hóm- Y * * * lokán gyöngyözött a veríték. Y > AMINT ELKÉSZÜL a Má- * * * Yjus 1. utca kijelölt házainak iá,,.-, . , , ^tatarozása, már vonulnak az • a - me8yei tanácson ^építők, s más házak előtt eme­1S’,A második emelet 202. sza->lik föl áUvá.nyaikat, hogymun- mu szobájában ^ őszülő haJUJsKájuk nyomán új öltözéket admimsztratorno^ ^nyerjenek főútvonalunk hó.zai. Nem voltak bent az eloador, _>Egyik-másik lakóház valóban mégsem küldött el. Leültetett, >szép Megbecsülésre érdemes, es megnezte ügyemet. ^Csakhogy megbecsülni nem A 162. számú ajtó előtt ta- Ymijidenki tudja azt, ami közös, láJkoztam egy idős asszonnyal, Yami mindanyiunké. Csalt ezzel Megkérdeztem, mióta vár. El-Elehet magyarázni, hogy a Má- képedtem. Három órája állt Yjus 1. utca 5. számú ház ka­ntár a folyosón! Miért? — Én, Ypubejáratát hordják-viszik a kérem, mindennap itt vagyok,Yki-bej áró lófogátos kocsik. A várom Dóczi élvtársat. Egy- Y friss tatarozás immár nem lát- szer talán el tudja majd in- Yszik meg a kapubejárat két öl­tözni az ügyemet. >dalán. Leverték a stráfkocsik. YMiért engedjük? Mikor szok- Ytatjijk már rendre a ítozvagyon Örültem annak, amit a reo- Yronigálóit akár azzal is, hogy delőintézetben láttam. Két óta Y megtéríttetjük velük az oko- hosszat ültem a második eme- Y zott kár összegét? Jó néháüyan let egyik padján. A várakozó- A helyeselnék ezt azok közül, kát kedvesen, figyelmesen szó- * akik szemtanúi naponta a stráí- tították, és nem egyet úgy ve- Y kocsik ki-bejárásának, és fej,-: zettek be. Csaknem háromszáz >csóválva állnak odébb azt kér- ember fordult meg ezalatt az-fdezve, érdemes-e így tataroz- intézetben. itatni a házakat, ha nincs, aki t ^ Yvigyázzoíi is a házak épséfé­Yre?! Sok mindent láttam ebben a két napban. Emberek vizs-'p * * * gáztak egymás előtt emberségből. Akadtak olyanok, akik- fi nek pótvizsgára kell majd menni. De a többség — és ez a> Ikarus álma megvalósul? fontos — kitűnőre vizsgázott. Y Németh Sándort ________________________________________ > , BI ................................................... ......................-1— > V, APR — Akikor az a bácsi eladja emlékszel? Kovács! őket. De honnan vannak neki? lacnak csúfoltak! Akit Ma­A SCeÍHUCílc fnolotös- Egy régi, idősebb ismerősöm­mel találkoztam az utcán. — Hogyhogy, te gyalog? — kérdem meglepődve, hiszen azelőtt mindig motorral láttam. — Hagyd el — legyint —, már régóta... — Talán eladtad a motort? ■— Muszáj volt. Egyre kevésbé értem a dol­got. — Hogyhogy muszáj volt? —i Újra vizsgáznom kellett. — Na és? Mi az neked? — Az ördögbe is! — bosz- szantja fel magát fölidézve az ügyet. — Ment is minden rend­ben. A KRESZ-t betéve tud­tam. Hogy ismerem a motort, tudok vezetni, orról nem is be­szélek, hiszen tudhatod... ■— Hát akkor? — A színek, barátom, a szí­nek! Színskálát tettek elém, s összekevertem a pirosat a zölddel. — Ne bolondozz. Ezt nem hi­szem. — Pedig így van —• sóhajt. Tudod, elárulok most már valamit. Én színvak vagyok. Megborzongtam. Nemegyszer ültetett fel maga mögé, és ro­bogtam vele nyugodtan útke­reszteződéseken át. — De hiszen mindig ótyan biztosam fölismerted a lámpát! — Hja, az egyszerű volt. Tu­dod, megtanultam, ha felül ég, piros, ha alul ég, zöld. — Hát úgy, hogy összefog- dossa a kóbor kutyákat. — Értem mondja a fiam. ■— Ezek a kutyák azért vannak, hogy legyen mivel kísérletezni, a bácsi pedig, hogy megfogja őket. — Pompás megállapításaid vannak — mondom, s kíván­csian a feleletre megkérde­zem: — Na és miért kísérle­teznek? — Miért? — töpreng a kxs­Estefelé elsétál az utcába, de nem emlékszik pontosan a házszámra. Silabizálja a szá­mokat, végre úgy rémlik az egyiknél, hogy ez lehet az. Be­csönget. Csinos fiatalasszony nyit kaput. — Kovácsékat keresem. —‘ Tessék — engedi be az asszony. — Malac itthon van? — Malac? — Jaj, bocsánat... valami­— Az lehetetlen. Délelőtt ta- f lálkoztam a városban vele. Mondta, hogy itt laknak vala­hol — sajnos elf élejtettem a házszámot; a tanácsnál dolgo­zik. — Ja! — összenevetnek. — Két házzal arrébb! tőg-ika Évi elsős, kisfiam osztálytár- > öreg. — Hát hogy ne legyenek kor így csúfoltuk az iskolában, sa. Anyja azt mondja neki: A Uufyás &tn&ee émtagty a világ hiába ezek a kutyák! Hiába, a világon mindennek van valami oka! \ Kisfiámmal sétáltam. Jött egy öregember, jellegzetes alak, légnyomásosan reszkető léptekkel, rángatózó kézzel há­rom kopott, korcs kutyát von­szolt maga után madzagon. — Hova viszi ez a bácsi azokat a kutyákat? — A kórházba —■ mondom szórakozottan s odapillantok. Az egyik kutya különösen rossz bőrben van, szó szerint bőrben, mert már a bundáját elhullatta. >— Meggyógyítani? — ördögöt — mondom —, ott ilyen kutyákat vesznek kí­sérleti célra. A gyerek gondolkozik, aztán megszólal. o Ids tévedés de nem haragudott érte.... — Kislányom, ha velem > — Ja, a férjem! — kapcsol jössz, akinek én köszönök, te Y az asszony, és vidáman ve- is köszönj. P vet. Nahát, hogy hívják az ő Évit már ismertem, bemutat-p urát! — Osztálytársa volt? Ez ta a fiam. De a mamáját meg p hogy nagyszerű. Fáradjon beljebb, Angol pilóták és repíiiőszakér- tök egy csoportja lelkesen hiszi, hogy erősen közeledik az az idő, amikor megvalósulhat az ember egyik legrégibb vágya: saját izomerőnkkel fölemelkedhetünk a levegőbe. Londontól északra, Hatfield városkában egy repülöklub tag­jai mindössze 50 kiló súlyú gé­pet szerkesztettek, amellyel a kísérleti pilóta vagy 1Q0 méteres repüléseket hajtott végre. Csak néhány méter magasságban re­pült, de mégis sikerült a levegő­ben maradnia. A gépen lábpedál hajija a propellert. Ez a készülék azonban még mindig nem alkalmas arra, hogy elnyerje azt az 5000 fontos dí­jat, amelyet egy angol nagyipa­ros helyezett kilátásba annak, aki az első izomerővel végzett repülést végrehajtja. A díj el­nyerésének föltétele ugyanis, pilótának- olyan nyol­SZÜlŐ­igazo­Barátom hazautazott városába valamilyen lásért. Az utcán ismerős arc közeledik, meglepetten köszön­nek egymásra: — Te itt? — Kiderül, hogy valamikor régen osztálytársak voltak. Egypár szóban ecsetelik addigi pálya­futásukat. Mindketten nősek, gyerek még nincs, az állás ki­tűnő. Milyen jó lenne elbeszél­getni! De épp most sietnek, hát majd este! Az osztálytárs nemsokára jön. Leülteti, akadozva beszél­getnek. Végül csöngetés hal­latszik. Az asszony kiszalad, s már hallatszik is vidám hang­ja. — Szervusz, Malackám! — Micsoda? — dörmögi egy meghökkent férfihang. — Hát nem emlékszel? így neveztek az iskolában! Egy osztálytársad van itt! — Engem? — bosszankodik a férj. — De engem sose ne­veztek igy! — No, csak ne szégyeüd! Belépnek, vadidegen arc, nem is láttam. Egy délután P cast kell leírnia a levegőben, megyek a villamosmegálló fe- A” amelynek fordulópontjai egy- lé, Évi kézen fogva jön a ma- Y mástól legalább fél mérföld tá­rnájával. Már pár lépésről Y vo is ágra vannak. rángatja a mamaja kezét, oJ- ... dalba böki, és int felém. Ami­kor közelükbe érek, Évi kö­futtában megadja a címet, ba- meglepődés. Barátom zavaro- rátomnak azonban nem jut dottan dadog, eszébe a név. Kerülgetve, za- — Kovácsékat kerestem... varban megkérdi. — Hát nem s= Mi vagyunk, igen. szón. Mosolyogva fogadom, s továbblépek. Hátam mögött — hallom -í—, amint mámá ja meg­kérdezi Évát: — Mit akarsz, kislányom? — Anyu — mondja feddön Évi —, hát nem tudod? — Mit, Évikém? — Az a bácsi egyik osztály­társam papája! — Na és? — De hát akinek én köszö­nök, te is köszönj! Németh Ferenc Somogyi Mépi&p Az MSZMP Somogy megye; Bizottsága és a Somog> megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő; KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség* Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10. 15-1L Kiadja a Somogyi Néplap LapivtaUó Vállalat, Kaposvár, Latink«. S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó; WIRTH LAJOS. Készül* ü Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemeken, Kaposvár, Katinka S. u. 6. (F. V.: László Tibor.i Terjeszti; a Magyar Pó' ;■ Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítöknél. Előfizetési díj egy hónap-a U BK

Next

/
Thumbnails
Contents