Somogyi Néplap, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-03 / 285. szám

. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÄRA. QQ FIILfR AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJ A XVIII. ÉVFOLfAM 285. SZÁM VASÁRAHP, 1961. DECEMBER 3. Mai számunk tartalmából: Egy nyelven (3. o.) Hadviselés a műveletlenség ellen (4. o.) Kabát (5. o.) Ember vagy (8. o.) Kádár János elvtárs beszéde a csepeli dolgozók pénteki nagygyűlésén Mint már jelentettük, Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára pénteken látogatást tett a Csepel Vas- és Fémmű- vekben, s délután nagygyűlésen találkozott a dolgozókkal. Az alábbiakban ismertetjük Ká­dár elvtársnak a nagygyűlésen elmondott beszédét. Kádár elvtárs beszédének elején beszámolt gorkiji láto­gatásáról, és átadta a Csepel Vas- és Fémművek dolgozói­nak a dicső forradalmi hagyo­mányokra. visszatekintő gor­kiji Vörös Szormovo gyár munkásainak testvéri üdvöz­letét és ajándékait. Kádár János elvtárs ezután « nemzetközi helyzetről be­szélt. A jelenlegi nemzetközi helyzetet — mondotta — a két társadalmi rendszer: a születő új, a szocialista társadalmi rendszer és a halódp régi, a kapitalista társadalmi rend­szer harca határozza meg. Ma a nemzetközi helyzet fő jellem­zője: a szocializmus, a béke erőinek harca az imperializ­mussal, a háború erőivel. A szocializmus ma már a világ- események alakulásának döntő, meghatározó tényezője. A szocializmus és a béke erői ma már hatalmasab­bak, mint az imperialism- mus és a háború erői. Az imperializmus azonban még létezik, s ezért fennáll a háború veszélye is. Ez a nem­zetközi helyzet fő jellemzője. A XXII. kongresszus új programja útmutatás a mi népünknek is Ezután az utóbbi időszak leg­jelentősebb . nemzetközi ese­ményéről, a Szovjetunió Kom­munista Pártjának XXII. kong­resszusáról beszélt: A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága, egész pártunk fenntartás nélkül és teljes mértékben egyetért a XXII. kongresszus irány­vonalával, a kongresszuson elfogadott új pártprog­rammal. Szilárd meggyőződésünk, hogy pártunk, kormányzatunk a marxizmus—leninizmus szelle­mében dolgozik, s tevékenysé­gét immár több mint öt eszten­deje áthatják azok a forradal­mi elvek, amelyeket a Szovjet­unió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa állapított meg, továbbfejlesztve ezzel a marxizmus—leninizmust. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusa a XX. kongresszus irányvona­lát követi és fejleszti tovább. Következésképpen az a meg­győződésünk, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt politi­kájának fő irányát ez a kong­resszus is megerősítette. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszu­sán a központi kérdés az új pártprogram, a kommunizmus fölépítésének elvi és gyakorla­ti programja volt. Az új pártprogram megva­lósításával a kommunista társadalom nem ábránd többé, nem utópista elképzelés, hanem ez élet valóságává válik. A Szovjetunióban húsz eszten­dő múlva kommunista társa­dalom lesz! A kommunizmus, a kommunista társadalom azonban nemcsak a szovjet nép jövőjét mutatja; a kommuniz­mus az egész emberi társada­lom fejlődésének útja. A kom­munista társadalom megvaló­sítja az emberek és népek iga­zi egyenlőségét, testvériségét, a béke és a boldogság világát a dolgozó ember számára: ki­alakul az a társadalom, amely­ben mindenki képességei sze­rint dolgozik, és az anyagi ja­vakból szükséglete szerint ré­szesül, A Szovjetunió Kommunista Pártjának új programja, a kommunizmus megvalósításá­nak terve útmutatás a mi né­pünknek is. A magyar nép be­fejezi a szocialista társadalom alapjainak lerakását, és a szo­cializmus építésének fejlettebb szakaszába lép. Ez a mi jelen­legi feladatunk lényege. A jö­vőhöz pedig hozzátartozik az, amit Hruscsov elvtárs éppen itt, Csepelen mondott először ország-világ számára: ha mi, a szocialista táborban élő és dol­gozó népek helyesen hasznosít­juk a kölcsönös testvéri együtt­működésben, segítségnyújtás­ban, munkamegosztásban rejlő lehetőségeket, akkor népeink történelmileg azo­nos időszakban jutnak el a dolgozó ember új társa­dalmába, a kommunista társadalomba. Ez a kongresszus legfontosabb mondanivalója a népeknek! A Szovjetunió állhatatosan harcol a fegyverek és a háború nélküli világért A kongresszus másik leg­fontosabb mondanivalója a né­pek számára a béke volt — folytatta Kádár János. Ezen a kongresszuson ismét megerősítetlék, még szilárdabban megalapozták a Szovjetunió. és a szocia­lista országok békepoliti- kájál. Messzehangzóan, az egész em­beriség számára mondották, hogy a Szovjetunió politikája a békés egymás mellett élés, amely a szocialista és a kapita­lista tábor között békés ver­senyt hirdet, és a vitás nem­zetközi kérdések megoldásának fő eszközét a tárgyalásokban látja. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusa ismét meghirdette, hogy a pynv’et.mió Kommunista Párt­ja ' : állam állhata­tosan és lankadatlanul harcol a fegyverek és háborúk nélkü­li világért, az általános és tel­jes leszerelésért. (Nagy taps.) A kongresszus hangsúlyozza az éberség és a készenlét szükségességét is, azt, hogy békepolitikánkat megfelelő erővel is alá kell támasz­tanunk, olyan erővel, amely biztosítja, hogy a háborús kalandokat kedvelő imperialisták ne me­részeljenek fegyverrel támad­ni a szocialista világra. Ezt szolgálják a honvédelem fej­lesztésére tett intézkedések is. Önök tudják, hogy a Szovjet­unió a legutóbbi hónapokban atomfegyver-kísérleteket haj­tott végre. A szovjet kormáúy — amikor bejelentette elhatá­rozását — megmondta, hogy az imperialisták által kiélezett nemzetközi helyzet kényszerí­ti erre a lénésre. A kísérletek­író] rlpii'tlory 1 -s>.v/V<S7+g • SQ­ha sem fog elsőnek atomfegy­vert alkalmazni, és — más atomhatalmakkal közösen — bármikor kész az összes fegy­vereket a tenger fenekére süllyeszteni. A Magyar Szocialista Mun­káspárt — mint mondottam — teljes mértékben egyetért a XXII. kongresszus irányvona­lát. Egyetértünk a Szovjetunió békepolitikájával annál is inkább, mert ugyanez a mi népünk, a mi orszá­gunk politikája is. A Magyar Népköztársaság kor­mánya arra törekszik — s ez­zel az egész magyar nép egyet­ért —, hogy országunk a világ minden népével békében éljen, s a világ minden országával normális viszonyt alakítson ki. Őszintén óhajtjuk és kívánjuk, hogy a világ minden országá­nak népe — az Egyesült Álla­mok és Nyugat-Németország népe is — békében éljen, dol­gozzék és boldoguljon. Minden nép olyan társadalmi rendszer­ben éljen, amilyenben akar. Meggyőződésünk, hogy a kom­munizmus világméretekben győzni fog, de azt valljuk, hogy az új társadalmi rend kivívása és megteremtése min­den népnek saját feladata. Normális viszonyt akarunk a nagy tőkésországokkal is, és békét kívánunk az ott dolgozó gátat kell emelni a német imperializmus terjeszke­dése elé. A legjobb megoldás az, ha a nyugat-berlini kérdésben nor­mális helyzetet teremtünk és megkötjük a német békeszer­ződést, amely biztosítja a má­sodik világháború után Euró­pában kialakult államhatáro­kat. A XXn. kongresszuson Hruscsov elvtárs erről szóiba azt mondta, hogy bár mi eltö­kéltük, hogy aláírjuk a német békeszerződést, ennek határ­ideje nem föltétlenül december 31-e kell hogy legyen. Ebbe a kijelentésbe bizonyos elemek belekapaszkodtak, és meséket fűztek hozzá. Szeretnénk min­denkit megnyugtatni, kedves elvtérsak, azokat is, akik óhajtják azt, hogy Európában a német kérdésben és Nyugat- Berlinben is rend legyen, meg azokat is, akik a hidegháborút jobban szeretik, hogy ha a né­met .békeszerződést december 31-én nem írjuk alá, és a ha­táridő valakinek is gondot okozna, hogy mikor írják alá, jegyezze meg mindenki a kö­vetkezőt: a nyugat-berlini kérdést rendezik, a német béke- szerződést aláírják a leg­megfelelőbb időpontban. (Taps.) embereknek. Teljes szívünkből szolidárisak vagyunk az imperialista iga lerázásáért küzdő népekkel, Fejlesztjük és erősítjük honvédségünket s bizonyosak vagyunk abban, hogy Algéria és Kongó népe kivívja teljes függetlenségét és szabadságát. Kívánjuk, hogy mielőbb lerázzák az imperia­listák igáját. Az imperialisták — folytat­ta Kádár János — olyan hely­zetben vannak, hogy félnek a szocialista világrendszerrel folytatott békés versenytől. És természetesen félnek a szocia­lista tábor fegyveres ereiétől is: Minden erejüket arra össz­pontosítják. hogy megakadá­lyozzák a társadalmi fejlődés törvényszerű menetét. Az im­perializmus gyarmati rendsze­re a felbomlás állapotában van. Azok a népek, amelyek már felszabadultak az imperia­lizmus igája alól, a társadalmi fejlődés útjára léptek. Az im­perialisták fenekednek Kuba népére, amely lerázta az Egye­sült Államok igáját, s a sza­badság, a társadalmi fejlődés A német meg kell oldani azt, De az imperialisták nem nyugszanak, ők folytatják a fegyverkezést. Nyugat-Német- országban talpra állítottak és fölfegyvereztek egy olyan ál­lamot, amely Hitler fasiszta harmadik birodalmától örö­útját választotta. Az Egyesült Államoknak az sem tetszik, hogy Laosz semleges lett, ezért beavatkozott Laosz bei- ügyéibe. Dél-Vietnamba tisz­teket és fegyvereket küldenek, mert félnek a reakciós dél-viet- narhi rendszer összeomlásától és attól, hogy ott tért hódít a kommunizmus. Ök persze kommunizmusnak neveznek minden olyan lépést, amellyel az elnyomott népek független­ségüket akarják kivívni. De még az említett kis népek­kel sem boldogulnak, hi­szen ma már nem csele­kedhetnek a világban ké- nyük-kedvük szerint. m;rt létezik a Szovjetunió, léte­zik a szocialista világ, léteznek a független, szabad népek, s ezek szolidárisak a szabadságukért harcoló népek­kel. kérdésből ami halaszthatatlan ami halaszthatatlan. Föl kell számolni a nyugat-berlini há­borús tűzfészket, és Kádár János elvtárs hang­súlyozta: A magyar nép teljes mértékben helyesli azt a kül­politikai vonalat, amelyet a XXII. kongresszus ismételten deklarált. Mi a békés egymás mellett élést akarjuk, a bé­kéért harcolunk. Ugyanakkor kötelességszerűen fejlesztjük és erősítjük országunk honvé­delmi képességét. Ha a szocia­lista tábor országainak hon­védelmi ereje gyenge volna, az imperialistákkal nem lehetne békés úton tárgyalni, mert az imperialisták az eröpoiitika hí­vei. Elvtársak! Mi fáradságot, munkát és pénzt áldozunk ar­ra, hogy honvédségünket kor­szerű színvonalon tartsuk. Re­méljük, hogy megérjük azt az időt, amikor népünk munkája eredményeinek egy részét már nem kell ilyen célokra fordíta­ni. De ma még olyan a helyzet, hogy korszerű honvédséggé van szükség. Ezért honvédségünket fölszerel­tük a legmodernebb repü­lőgépekkel és rakétafegy­verekkel. A mi országunk nem átjáróház az imperialisták repülőgépei számára már most sem, és a jövőben még kevésbé lesz az! (Taps.) Honvédségünk szelleme megfelelő. Erre többféle köz­vetlen tapasztalatunk is van. A közelmúltban részt vettem például néphadseregünk had­gyakorlatán. Katonáink nem­csak erkölcsileg készültek fel népünk szocialista vívmányai­nak és békéjének védelmére, hanem katonai tudás tekinteté­ben is. Nagyon nehéz és na­gyon korszerű gyakorlatokat hajtottak végre — kitűnő ered­ménnyel. (Nagy taps.) Mi felszámoltuk a személyi kultuszt, s meg fogjuk gátolni annak visszatérését költe a militarizmust és a re- vansizmust, külpolitikája el­lenséges a szocialista orszá­gokkal szemben, s a második világháború eredményeként ki­alakult államhatárok erősza­kos megváltoztatására törek­szik. Ezért talán a legbonyo­lultabb kérdés ma a német kérdés, mert ütközőpontot je-, lent a^ imperialista hatalmak és a szocialista világ között. Az imperialisták előretolt had­állásuknak szánják Nyugat- Németországot, a szocialista országok, a békét óhajtó' em­beriség pedig a nyugatnémet imperializmus kordában tar­tását kívánják. Bennünket. magyarokat rendkívül közelről érint a né­met kérdés — állapította meg Kádár János, majd hangsú­I lyozta, hogy a magyar nép tör­ténelme során rendkívül sokat harcolt a német imperializmus­sal. A Szovjetuniónak és a var­sói szerződés többi tagállamá­nak — köztük a Magyar Nép- köztársaságnak is — eltökélt elhatározása, hogy a német kérdésből meg kell oldani azt, Kádár János ezután a sze­mélyi kultusszal összefüggő kérdésekről beszélt. A Szovjetunió Kommuúista Pártjának XXII. kongresszusa ismételten és határozottan el­ítélte a személyi kultuszt — mondotta. — Ha a Szovjetunió Kom­munista Pártja kellő idő­ben nem küzdötte volna le a személyi kultuszt, akkor a XXII. kongresszus nem határozhatta volna el a kommunista társadalom húsz év alatti fölépítését, s nem tehetett volna hitet oly határozottsággal a békés egy­más mellett élés politikája mellett. A személyi kultusz — és minden, ami abból követke­zik: ‘az elmélet dogmatikus el­torzítása, a szektarianizmus. az önkényeskedés a pártban, az állami életben, a szocialista törvényesség megsértése — fékezi, akadályozza a szocia­lista, kommunista fejlődést, bomlasztja a pártot, rontja a párt és a tömegek kapcsolatát. Aligha tudjuk teljes mér­tékben felbecsülni, milyen ér­demeket szérzett a Hruscsov elvtárs vezette központi bi­zottság, amely 1953 óta harcol a személyi kultusz teljes és gyökeres felszámolásáért. Ez­zel — mint ismeretes— nem mindenki ért egyet Önök tud­ják, hogy az albán vezetők, Enver Hodzsa és Mehmet She- hu nem értenek egyet Sztálin személyi kultuszának elítélé­sével s általában a személyi kultusz elítélésével. Elsősor­ban azért nem értenek egyet mert náluk jelenleg is virul a személyi kultusz és mindaz, ami vele jár. Hogy a személyi kultusz mit jelent egy pari és égy nép életében, azt önöknek nem ecsetelem, hiszen az öt­venes évek elején saját maguk is láthatták, s ítéletet alkot­hattak róla. Az albán vezetők­nek nem tetszik a személyi kultusz elítélése, de a nemzet­közi kommunista és munkás- mozgalom egyetértett a Szov­jetunióval, a Szovjetunió Kom­munista Pártjának Központi Bizottságával, amikor az al­bán vezetőket nyilvánosan megbírálta és elitélte, mert nem tudtak megszabadulni a személyi kultusztól. Meg kell említeni azt is, hogy a kong­resszuson részt vett 80 küldött­ség között volt egy, a kínai testvérpárt küldöttsége, amely szerint nem volt helyes nyil­vánosan megbírálni az albán vezetőket. Mi, magyar kommunisták s a nemzetközi kommunista mozgalom óriási többsége, a testvérpártok majd mindeayike ezt az állásoorfot kép vielte hogy igenis szükség volt a nyilvános bírálatra. Pártunk központi bizottsága nevében mondhatom, hogy párttagságunk, a magyar kommunisták, miként az egész magyar nép, már megismerte a személyi kultuszt, s abból nem kér többet! Az embereknek teljesen elegük, volt a párton belüli önkényből, s abból az állami életben is lábra kapott gyakorlatból, amely nem tisztelte és nem tartotta meg a törvényeket. Mi a személyi kultuszt felszámol­tuk. A pártban és az állami életben egyaránt normálisan mennek a dolgok. Azt hiszem, ezt önök mindnyájan érzik és tudják. Aki részt vesz a párt­életben vagy a közéletben, sa­ját tapasztalatából tudja: olyan helyzet alakult ki nálunk, a munkásosztály m forradalmi pártjában épp­úgy. mint a közéletben, amilyennek szocialista ál­lamban lennie keli. A törvényesség a nép számé• ra a legfontosabb dolgok egyr- ke. Ezalatt persze nemcsak azt értjük, hogy senkit nem csuk­nak be olyasmiért, amit nem követett el, hanem azt is, hogy a kém csak reszkessen, s aki lopott, az féljen, mert az is (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents