Somogyi Néplap, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-16 / 296. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szombat. 1961. december IS. Nem hagyhatjuk veszendőbe menni! Négy évvé! eze fitt alakult meg, és látott dologhoz a Munkás Stúdió. Tehát abban az időszakban, amikor az iro. dalmi ismeretterjesztés útjait csak keresgéltük. S bár vajmi kevés irányítást, támogatást kapott, mégis megerősödött, együttese össze tudott forrni. Időről időre elkönyvelhettük jelenlétét művelődési életünk­ben, jóllehet aligha bán'unk vele az édes gyermeknek kijáró gondoskodással és szeretettel. Ennek ellenére amikor ünnep vagy egyéb esemény követke­zett városunk életében, egyet­len együtteshez tudtunk csak biztos kézzel nyúlni, és ez a stúdió volt. A sokkal szeretet- tebb, támogatottab együttesek, mint például a munkáskórus vagy a megyei népi együttes, a legtöbbször n.-m tudtak ren­delkezésünkre állni olyan sze­replésre készein, mint a stúdió. És most mé.us ... Nem kell napokat eltölteni az irodalmi színpad tagjai között ahhoz, hogy az emtoer arra a megál­lapításra jusson, hogy ennek a jól kipróbált, itthon és orszá­gos fórumokon is sokat szere­pelt gárdának tűnőfélben van a munkakedve. Megbomlott az együttes belső harmóniá.ia. Be­lefáradtak a sokszor »köszö- nöm«-mel sem illetett gyürkő- zésebbe. . Valahányan azt hittük, hogy a Latinka Sándor Művelődési Ház működésével megoldód­nak a Munkás Stúdió gondjai. Üj célok, tervek veszik át a kormánykereket, és a. Szak- szervezetek Megyei Tanácsá­nak — az új gazdának — si­kerül rangra emelnie a stúdió irodalmi színpadán folyó mű­vészeti munkát. Csalódnunk kellett Igaz ugyan, hogy van már próbahelyiség, s megol­dódtak az anyagi természetű gondok, viszont..; elenyésző csekélységeken folyó viták, romboló hangvételű eszmecse­rék ragadják az irodalmi szín­pad együttesét a felbomlás fe­lé. E dologiban — megítélésem Szerint — elsősorban a gazdáé a felelősség, s csak azután a stúdióé. Jelenleg olyan bánásmódban részesül az irodalmi színpad veremondó gárdája, mint ami­lyen bánásmód a »szükséges rossz«-nak jár ki némelyek szerint Ezt pedig nem helye­seljük. Inner, is, onnan is elhangzik, hogy a stúdió meg­állt a fejlődésben; munkájára a befelé fordulás a jellemző; elzárkózik a művelődési ház életén belül. Tegyük fél, hogy igazak ezek a megállapítások. De akkor a gazda, a Latinka Sándor Művelődési Ház fele­lőssége még nagyobb, mert va­jon mit tett azért, hogy a fej­lődésbeli megállásból nekilen­dülés legyen, hogy megszűn­jön a befelé fordulás, az izo­láltság? Elhangzottak-e nyílt szavak, segítő szándékú bírá­latok? A művelődési ház nem­csak anyagi bázisa a stúdiónak, hanem erkölcsi felelőse is. De mennyiben érvényesült eddig irányító szerepe az irodalmi színpad munkájában? Mert ha elhangzott e tárgyban nyílt, csak egyféleképpen érthető be­széd, akikor a stúdió sem menthető fel a felelősség ter­he alól. Fölmerült az a terv, hogy az irodalmi színpad előadásaira ugyanúgy bérletet bocsát ki a művelődési ház, mint az is­meretterjesztő előadássoroza­tokra. A terv csak terv ma­radt. Sőt az utóbbi hetekben az a javaslat is elhangzott, hogy legyenek ingyenesek az irodalmi színpad rendezvé­nyei. Nem hinném, hogy ko­molyan gondolták, akik ezt föl­vetették. Nem az ingyenesség szerez nagyobb becsületet az irodalmi ismeretterjesztés ügyének! Érezni bizonyos fokú türel­metlenséget is házon belül az irodalmi színpad munkája iránt. E türelmetlenségben rejtett sznobizmus kísért ke­veredve, a maximalizmussal. Olyan emberektől, akiknek nem főhivatásúk a versmondás művészete, nev^tsé^es olyas­ait számon kérnünk, amit gyakran hivatásos művészek­től sem kérhetünk számon. A szakszervezeteik művelődési há­zának különben sem az a fel­adata, hogy főhivatású előadó- művészeket neveljen irodalmi színpadának tagjaiból, hanem az, hogy segítse, irányítsa, tá­mogassa az öntevékeny művé­szeti mozgalmat, különös te­kintettel azokra az. együtte­sekre, amelyeknek gazdája lett. Mi kifogásolható a stúdió munkájában? Mindenekelőtt i megrekedtségnek egy koránt­sem elháríthatatlan tényével kell szembenéznünk. Munkás versmondóink négy évi neve­lőmunka eredményeként, tettek szert némi előadóművészi kul­túrára. De nem léptek tovább. Holott emberanyaguk jó, a stúdió tagsága állandósult. Testvérek sem érezhetnének nagyobb összetartozást, mint ezek a napi munkájuk után versmoedásra összejövő embe­rek. A következő lépés a terv szerinti szakmai képzés elkez­dése lenne, mert ma már nem elég az, ha a versmondó a súgó segítsége nélkül, a kéz­ben tartott szöveg mankója nélkül áll a közönség élé, és nem vét súlyosabb hibákat a tolmácsolandó mű értelmezé­sében. Ma már többet várha­tunk és várunk is, nevezete­sen: szélesebb skálán mozgó érzelmi, értelmi kulturáltságot az előadásban és kevesebb, sokkal kevesebb dobhártyare- pegető hangosságot! Napjaink­ban az számít — még a mű­kedvelő előadóművészét köré­ben is — jó előadónak, aki a szinte suttogva ejtett versso­rokkal is képes lekötni figyel­münket, mert ezek mögött ér­zelmek izzanak, és értelem világít. Ezek ma még problémát je­lentenek. De ezekről a gon­dokról nem lehet és nem sza­bad a türelmetlenség, a társa­dalmi munkában dolgozó em­bereket megsértő lebecsülés hangján beszélni. Ezeket a gondokat nem lehet megolda­ni, csak világos, tiszta beszéd­del, segítő szándéktól vezetve. Egy színnél szegényebb len­ne városunk kulturális élete, ha veszni hagynánk a Munkás Stúdió irodalmi színpadát méltatlan viszálykodás miatt. Több figyelmet tehát a gazda részéről a stúdió számára, hogy a pillanatnyi és szükség­telenül beállt válságból íeilá- boljon ez az együttes..: László Ibolya rtatlamságot tükröző, barna fényű szemek, kerekded arc teszi vonzóvá a kislányt. Az ember azt gondolná róla, hogy maga a megtestesült ártatlanság Mosolygós, jókedvű; messze cseng a hangja, kacagása be­tölti a vasúti kocsit. Honnan jön, hová megy, ki tudja? Akárhol száll is le, derűt, jó­kedvet fog árasztani maga kö­rül. Bárhol meséli is el szép terveit, tudom, együtt örül­nek majd vele az emberek. Mosolyogva azt mondják, mint itt a vonatban ez a másik, úgy látom, számára ismerős kislány: »Jól van, tervezd, for­máld a jövődet, légy boldog. Tanulj, és taníts másokat be­csületre.-« Én js ezt mondom magamban neki: »Légy min­dig jókedvű, mint most, per­dülj ki táncolva a fülkéből, fogd meg nevetve barátnőd kabátjának gallérját, és húzd oda az arcát. Súgj huncutul a fülébe, nevessen ö is, biztat­nám gondolatban, de ekkor elakad a lélegzetem attól, amit hallok tőle. Megfogja ba­rátnője kabátgallérját, és azt mondja neki a peronon: — Hát visszajöttem Zalaegerszeg­ről. Tulajdonképpen nem is tudom, miért jöttem vissza dolgozni, amikor olyan 'na­gyon jó helyem volt ott. A fizetésem majdnem tisztán megmaradt, a kosztra meg a cukrászdára válót megkeres­tem blok/chamisitássál. Tudod,, hogyan kell hamisítani, hogy észre ne vegyék? Fimieli ide, először az ember halványan AZ ÖTVEN ÉVES ISKOLA A tanácsháza mellett szürke emeletes ház szerénykedik: a Kaposvári Közgazdasági Tech­nikum. Ebben a nagynak egyáltalán nem nevezhető épü­letben reggel 6-tól este 10 óráig egyvégtében folyik a ta­nítás. Évek során a hely egy­re szűkebb, a tanulni vágyók száma egyre nagyobb lett, s ma átlag 660 fiatal és felnőtt diák fordul meg itt naponta. Az iskola ma ünnepli fenn­állásának 50 éves jubileumát. 1911-ben jött létre egyesüle­ti iskolaként a Kaposvári Fel­sőkereskedelmi Iskola. Az el­ső. az 1911—12-es tanévben mindössze 50 rendes és 9 ma­gántanulója volt. Általában a négy polgári után lehetett ide beiratkozni. Kik tanulhattak ebben az iskolában? Általában módo­sabb iparosok, kereskedők, köztisztviselők gyerekei. Olyan szülők gyerekei, akik meg tud­ták fizetni például az 1911— 12-es tanévben a két részlet­ben törlesztendő évi 200 koro­na tandíjat. Ma a nappali tagozatos ta­nulók száma az 1911-es első évfolyam létszámának csak­nem tízszerese. Ha a 23 leve­lező csoportot, a hét esti felnőtt csoportot és a nyolc gyorsíró csoportot is ide számítjuk, a Fizikaóra a n/a osztályban. Sólymosi Gyula tanár Ballér Má­ria segédkezésével a távíróké iv.üiék működését szemlélteti. utcába, majd 1951-ben a mai helyére került. Évente meg­rendezték a gyorsírása ver­senyt. Többen az országos erő­próbáikon is részt vették. Mint a felsőkereskedelmi is­kola volt növendékei és jelen­Két generáció. Simon József igazgatóhelyettes kollégáival, egykori tanítványaival: Komáromi Ilona, Horváth Gyuláné ta­nárokkal és Pintér József igazgatóval. jubiláló iskola összesen 38 ta­nulócsoportban több mint 1800 tanulót fogad be. Az iskola igazgatójával, Pin­tér Józseffel, helyettesével Si­mon Józseffel s néhány fiatal tanárral beszélgettünk az isko­la múltjáról és jelenéről. El­mondották, hogy milyen ván- dorutat járt be ez az iskola. Az Eszterházy (a mai Bajcsy- Zsilinszky) utcában kapott he­lyet az alapításkor, ezután a Zárda utcába, a Kossuth La­jos tér 2-be, az Irányi Dániel légi tanárai milyennek érté­kelik az iskola szerepét Kapos­vár és a megye életében? Pintér Józseftől kaptunk vá­laszt — A 30-as, 40-es években jártam ebije az iskolába, de kartársam és volt tanárom, Simon Jóska bátyánk is — aki szintén egykori diákja ennek az iskolának — tanúsíthatja, hogy az akkori nacionalista, soviniszta szellem itt nem bur­jánzott úgy, mint általában a többi iskolában. Ezt valószínű­leg elősegítette az, hogy olyan tanárai is voltak az iskolának, mint Hudra László, volt 1919-es oktatásügyi népbiztos, Szász Imre és Balogh Béla, akiket a proletárdiktatúra alatti magatartásuk miatt ál­lásvesztésre ítéltek... Nevek bukkannak fel az em­lékek között Haladó gondolko­dású tanárokat, igazgatókat és neves tanítványokat említenek. Köztük Fekete Istvánnak, a népszerű állatregények írójá­nak nevét is, aki szintén nö­vendéke volt ennek az iskolá­nak. — Iskolánk jelentős érdeme­ket szerzett a megye gazdasá­gi életében. A nagyobb válla­latok vezetői például a mi is­kolánk növendékei voltak. Tízéves a felnőttoktatás. Mindkét tagozaton szakembe­reket képezünk megyénk gaz­dasági élete számára. S bí­zunk abban, hogy nem ered­ménytelenül ... — mondatta Pintér József. A kaposváriak ma nem tit­kolt. büszkeséggel gondolnak erre az iskolára. Jelenlegi, s volt diákjai összegyűlnek ezen a napon, hogy megünnepeljék félévszázados évfordulóját az alma maternek, amely annyi kiváló könyvelőt, statisztikust és gazdasági vezető embert adott a megyének, a népgaz­daságnak. W. E. takka mmk »A MODERN EMBER HÁZ­TARTÁSA GÉPESÍTETT« elv alapján barátommal együtt egy-egy porszívóval leptük meg feleségünket. Nálam a próba- működtetés kiválóan sikerült, s elmentem hozzájuk megnéz­ni, mit produkál az ö csoda­masinájuk. Tökéletes felfordu­lás volt náluk. Barátom egy gyerek örömével tologatta a porszívó csövét a szőnyegen feleségének lelkendezése köze­pette. De mindezt csak nehe­zen láttam, mert olyan iszonyú por volt a szobában, mint mi­kor a sivatagi homokot fölka­varja valami szörnyű szélvi­har. Kínzó köhögésemre figyel­tek föl, s ekkor vették észre, hogy tulajdonképpen hova tűnt a por a szőnyegből. Mert ugye­bár, nemcsak a botnak, a por­szívónak is két vége van: az egyiken szív, a másikon fúj ... * * * A KAPOSVÁRI GÉPÁLLO­MÁS vezetői egyik éjszakai el­lenőrzésük során a lakásukon keresték fel azokat a trakto­rosokat, akiket nem (találtak meg a határban. Az egyik dol­gozó, amikor a gépkocsi lefé­kezett a háza előtt: mentege­tőzve sietett a vezetők elé. — Gondoltam, hogy így lesz, de mégsem mertem biztosra venni... Az történt ugyanis, hogy a traktorost aznap már egyszer ellenőrizték, s akkor éppen a késő délelőtti órákban »igye­kezett« a mezőre. Azt hitte, hogy őt már nem látogatják meg. Előre ivott a medve bő­rére, éli ez bizony majd a fize­tésén is meglátszik. — h — • • • Ünnepek előtt — — Kapóra jön egy kis mellé­kes. Ml LESZ ráírja az összegei ceruzával Aztán...« A vonat sorompók között vágtat. A kis őrház megper­dülni látszik, amint elmarad mellettünk. A lányok megló­dulnák, s ijedten összekapasz­kodnak. A zöld kabátos egy pillanatra rám néz, s egy árnyalattal halkabban folytat­ja: — Próbáld csak meg te is, semmi vész. össze kell barát­kozni egy kicsit a főnökkel... liutja arcomat a vér, egyszerre nagyon me­legem támad. Sokszor hallottam már a társadalmi tulajdon megkárosítóinak kü­lönféle üzelmeiröl. De azt még sose tapasztaltam, hogy valaki, nyíltan, mások füle hallatára átadja csalási módszereit, nyíl­tam. agitáljon tolóajtósra. Ki ez a lány, s honnan veszi eh­hez a bátorságot? Kik oltották bele ezt a vakmerő fennhéjá- zást, kik biztatták, vagy kik nézték el üzelmeit? Nézem ,az elmaradó mezőt, s érzem egy ország erőfeszítését azért, hogy minél több kerüljön a közös magtárakba, a közös pénztá­rakba, hogy minél több jusson a családok asztalára is. Ez a húszéves lány belemarkol a pénzbe, a közösség pénzébe és lop. Ártatlannak tetsző szép, barna fényű szeme keresi az alkalmas pillanatot, hogy ce­ruzájával halványan ráírja a blokkra a számot, ásVá­rom, hogy valami történjen, hogy valaki meghúzza a vész­féket, és rendőrért kiáltson. De a fiatalember odabent al­szik, az öreg néni nem figyel, a vonat meg száguld. Éppen indulni készülök a lányokhoz, amikor rám villan a zöld kabá­tos lány barátnőjének tekinte­te. Fénytelennek, szomorúnak látszik a szeme. Halkan még megkérdezi barátnőjétől, hogy a hamisított számlákkal ho­gyan tudott elszámolni. Aztán látom, hogy máris másfelé járnak gondolatai, mintha nem is hallaná, hogy a zöld kabá­tos vállránditva tudtára adja, hogy semmiféle olyan elszá­molási rendszer se volt, amellyel ellenőrizni lehetett volna a befolyt pénzt. Csák bámul ki az ablakon, s idege­nül néz a zöld kabátosra. Időnként, hogy az észre ne vegye, rosszallóan megcsóvál­ja a fejét. Ügy látom, nem ér­deklik különösebben a csalási módszerek, nem óhajtja alkal­mazni őket. Másra tereli a szót, és megpróbál újra, vidám lenni, mint az imént, de most már sehogy sem sikerült őszin­tén kacagnia. Elhúzza a szálát, de hirtelen mintha görcs bé­nítaná meg. A zöld kabátos szeme egyszerre szúrós lesz, és bántóan■ fura benne a tiszta csillogás. Az emberen végig­fut a hideg, és kévzelethen ott latja őt a tárgyalóteremben két őr között. Szép szemét a kétségbeesés hamályosítja el, s azt kérdi: »Bíró urak, hol ron­tottam el az életemet?« Egyszer, előbb-utóbb sor ke­rül erre a szomorú tárgyalás­ra, ha így folytatja. Csak ez lehet a vége. Azokat, akik Za­laegerszegen először hunytak szemet a csalás láttán, először kezelték lelkiismeretlenül a közösség vagyonát, először szemlélték tétlenül, hogy ez a gyereklány rossz társaságba keveredjen, talán már nem is hívják meg. Pedig nekik is ott kellene lenniük. Persze mind-' ez nem változtat a következ­ményeken. Az ítélet után egy lány elindul a börtönbe. Él­hetett volna boldogan, nevel­hetett volna becsületre máso­kat. De nem nevelt. Mert sen­ki sem figyelmeztette. Barát­nője is az imént csak rrtegsaj- nálta, de nem, egyszer sem mondta neki, hogy »te. vi­gyázz ennek rossz vége lesz.« 1határoztam, hogy oda­lépek hozzá, és meg­mondom neki, hogy hagyjon fel a lopással. Élvezze a becsületes élet gyümölcseit, nézze az ablakon át tovatűnő mezőt, legyen vidám, mint az előbb, mert ez jól áll neki, él­jen a szabadságával. De a vo­nat hirtelen lefékezett, s a lányok kiszálltak. Utánuk néz­tem. Nem tudom, valón Ku­tason sei tik-e, hogy zöld ka­bátban Zalaegerszegről ki ér­kezett hozzájuk? Szegedi Nándor • * * A régi rómaiak jobb hídépítők voltak a maiaknál Kiderült ez a napokban, ami­kor le kellett zárni a Musso­lini uralma idején épült Flamí- nia betonhidat, mert repedé­sek keletkeztek a pilléreken, és az egyik pillér süllyedni kezdett. A római autóforgalom nagy része most az i. e. 109-ben épült Milvio-hídon bonyolódik le. Ez az ősi keskeny kőhíd volt a színhelye annak a törté­nelmi csatának, amelyben Nagy Konstantin császár i. u. 312-ben megverte Maxentius császár hadait. Somogyi Néplap Az {Vi-aÁiiVA** Somog> . n Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LATOS. Készült a Somogy megyei n--^—* da» ipari Vállalat kaposvári -Ar>en, Kaposvár, Latinka S. (F. v.: László Tibor Terjeszti: a Magyar Fos Elő­fizethető a helvi postahiva knál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 %%

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents