Somogyi Néplap, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-14 / 294. szám
SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1961. december M, DIAKONKORMÁDIYZA T ÉS KÖZÖSSÉGI ÉLET A KÖZÉPISKOLAI KOLLÉGIUMI TANÁCSOK munkáéról beszélgettem a múltkor így kollégiumi igazgató isme- -ősömmel. Elmondta, hogy lem sokkal azelőtt egy szülő veres te föl rémülten. Kezében gépelt írást szorongatva eLp-i- naszolta, hogy kollégista fiát — valami csintalanság miatt — »tanácsi intés«-ben részesítették. Itt az írás róla, s most hova menjen, a megyei vagy a városi tanácsra? Derültünk az eseten. Pedig ha mélyére nézünk a dolognak, komoly és elgondolkoztató válasz ez arra: hány és hány szülőnek fogalma sincs, hogy kollégista fia, lánya milyen nevelésben részesül azért az 50—520 forint térítésért; mit nyújt neki államunk, és kik büntetik meg, ha ross2 fát tesz a tűzre? Az országban minteey 260 kollégium csaknem 30 ezer középiskolás diáknak nyújt otthont, tanulási és szórakozási lehetőséget, s neveli őket szép eszményekért lelkesedő közösségi emberekké. Megyénkben nyolc diákotthon van, közülük két kaposvári — a Latinka Sándor Fiúkollégium és a Kállai Éva Leány- kollégium — a szocialista kollégiumok sorába lépett. DIÁKOTTHONAINK IFJÜ- SÄGA önkormányzati szerveket váiliaszt Ezek a KISZ kollégiumi szervei. Az önkormányzat a kollégiumi ifjúság közösségi életének szocialista szellemű formálását szolgálja. Legfőbb szerve a kollégtami közgyűlés, ez választja meg a közgyűlési és KlSZ-határoza- tok szervező és végrehajtó szervét, a kollégiumi diáktanácsot Ez a 7—13 tagú diáktanács számol be a kollégium tagságának a végzett munkáról; határozati javaslatokat terjeszt élő a feladatokról, a dicséretekről és a fegyelmi büntetésekről. De saját hatáskörében is figyelmeztethet vagy megróhat, s erről .a szülőket írásban értesíti; A diáktanács minden egyes tagja felelős a kollégiumi álét valamelyik területéért. Megbízásokat is ad: például ebédlő-, fürdő-, faliújság- stb. felelősöket jelöl kL Megyénk kollégiumaiba mintegy 700 középiskolás diákot vettek föl ebben a tanévben. Hagy kik juthatnak be a kollégiumokba, azt bizottság dönti el. A fölvétel több tényezőtől függ: a szociális helyzettől, a tanulmányi eredménytől, a családi körülményektől stb. Szükség esetén gondos kömye- zettanulmányozés után döntenek a fölvételről, illetve a térítési díj összegéről. Ez utóbbi az általános tanulmányi eredménytől függően változhat év közben. Államunk sokat — személyenként 640 forintot — áldoz a kollégistákra havonta. Ezzel szemben az átlagos térítési díj 200 forint körül van. A diákok ezért lakást, teljes ellátást kapnak . inán korrepetálásban és kulturális juttatásokban részesülnek. Ami azonban életük, sorsuk szempontjából a legfontosabb, tagjai egy közösségnek, ahol a szocialista ember tulajdonságait formálják önmagukban és egymásban. A napokban részt vettem a Laitinka Fiúkollégium első negyedévi közgyűlésén. A diáktanács titkára beszámolt a negyedév eredményeiről. Elmondotta, hogy a 164 diák közül mindössze ötöt fenyegetett a félévi bukás veszélye, és nyolcán kaptak intőt valamelyik tárgyból. Beszélt a közösségi nevelés, a művelődési munka, a sportélet eredményeiről, hibáiról. Jó volt végigtekinteni a 164 fegyelmezetten figyelő szempáron, s meghallgatná a hozzászólásokat. Bíráltak. Szembe, egyenesen és őszintén; kerek mondatokkal, tárgyilagosam Talán személyes sérelmeken vitatkoztak? Nem, ilyen egy sem volt Hogyan segítsék a gyengébbeket; javítani kell a kulturális nevelőmunkát, és tartalmasabbá tenni a sajtóvitákat. Csupa ilyesmiről esett szó. EZEK A KÉRDÉSEK az ő kollégista életüknek mindennapos kérdései. A külső szemlélőnek mégis sokait mondanak: a közösségi élet, a kollégiumi önkormányzat eszközével így alakul bennük a jövő alkotó, jövőt építő embere. YV. E. Birkahúst akartak enni — birkát loptak az állami gazdaságból Nem rossz étel a finom bir- kapörkölt, sokan szeretik ezt az eledelt. Különösen akkor, ha jó borocska is akad hozzá. Lovrencsics Ferenc és Druzsin Imre taranyi lakosok megfordították a sort. Először ittak, azután kívánták meg a birkahúst. Elhatározták, hogy lopnak néhány állatot az állami gazdaságból. Először a góla- pusztai juhakolból akartak maguknak vacsorának valót szerezni, de az éjjeliőr észrevette és «eltanácsolta« őket. Ekkor a szálospusztai akolhoz mentek, Lovrencsics bemászott az ablakon, és két birkát kiadott Druzsinnak. Zadravecz Imre szőlőspincéjéhez vitték az állatokat, ott levágták és megnyúzták őket. Zadravecz nem vett részt ugyan a lopásban, de segített a vágásnál, a nyú- zásnál, a fejek és a bőrök el- ásásánál. Ezért egy-egy birkacombot kapott ajándékba, a tolvajoktól. A Nagyatádi Járásbíróság társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopás bűntettében Lovrencsics Ferencet öthónapi, Druzsin Imrét négyhónapi végrehajtható, Zadravecz Imrét pedig háromhónapi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte, és kötelezte őket az állami gazdaságnak okozott kár megtérítésére. Az ítéletek nem jogerősek. r-nnii~ii~ii~irii~innrni~inrn~iriri~ii~in<~u~>fifU'uvY.~ Miért kell órákat várni a gyermekekkel a Rendelőintézetben? Egészséges tanácsadás beteg gyerekek között — Vezessék be a számrendszert Talán nem is volt még olyan orvosgyűlés Kaposváron, ahol ne került volna szóba az egészséges csecsemőtanácsadás helyzete. A probléma nem új keletű. A rendelőintézeti gyermekorvosok hosszú évekl óta áldatlan körülmények között végzik munkájukat. Több mint tíz évvel ezelőtt jobb híján az intézet beteggyermek-rendelő- jében biztosítottak helyet az egészséges tanácsadásnak. Az itt várakozók részére egy üvegezett elkülönítőt építettek, ez azonban nem megoldás. Hely hiányában igen gyakran beteg gyermekkel is várakoznak az elkülönített részben. A helyiség állandóan zsúfolt, ugyanis a nőgyógyászati rendelő ajtaja az elkülönítőbői nyílik, és itt várakoznak a nőgyógyászatra beutalt betegek is. Ezen a helyzeten a rendelési idő beosztásával próbáltak segíteni. Eszerint a beteg gyermekek részére fél nyolctól fél kettőig és délután négytől hétig, fél nyolcig van rendelés. Kettőtől négy óráig tartják ugyanazokban a helyiségekben az egészséges gyermekek részére a tanácsadást. Ha minden zökkenőmentesen menne, nem is találkozhatnának a két rendelésre várakozók. De nem így van a gyakorlatban. S emiatt a várakozó kismamák nagy része bosszankodik. Nemegyszer fordultak már panasz- szal a főorvoshoz is,. tudniillik nagyon sokszor órákat kell várniuk. Sokan már két-három órával a rendelés megkezdése előtt beülnek a váróba, hegyidéi ében végezhessenek. A főorvos tájékoztatása szerint a közeljövőben megoldódik az egészséges tanácsadás problémája. Ha elkészül az SZTK új számyrésze, felszabadul az Ezredév utcai orvosi rendelő épülete, s ott alakítják ki az egészséges tanácsadókat. De addig is változtatni kell a jelenlegi helyzeten. Segíteni csak a számrendszer bevezetésével lehet. Ez mindenképpen megkönnyítené az orvosok munkáját, a kismamáknak pedig nem kellene órákat várakozniuk. Érdemes lenne fontolóra venniük ezt az SZTK vezetőinek. TAB KA s ó rak EGY CSALÁD kilenc éve lakik egyszobás lakásában. A férj a minap csillogó szemmel, egy lakáskiutalót lobogtatva tért haza. Felesége a kitörő lelkesedés helyett sírva fakadt. Nem örömében, hanem bánatában. — Mi lesz a kutyánkkal? — szipogta az asszonyka. — Oda bem vihetjük őt magunkkal. A felfordulás ötödik napja tart a családban. Félő, hogy gazda nélkül marad a kétszobás lakás, mert az asszonyka nem hajlandó megválni kedvenc kutyájától. A szomszédok kíváncsian várják a fejleményeket. Nagyon érdekli őket, hogy a kutyaszeretet győz-e avagy a férj iránti ragaszkodás. ÖTVENÉVES JUBILEUMÁT készül ünnepelni egyik iskolánk. Mint ahogy ilyenkor szokás, meghívják a régi tanulókat. Az igazgató — böngészgetve a régi névsorokat — egyik Kossuth-díjas festőnk és írónk nevére bukkant. Menten levelet írt a mesternek, hogy örömmel látnák ismét a régi falak között, s jó lenne, ha néhány szóval megemlékezne az elmúlt időkről... Nem késett a válasz, de ebben a mester kétségbe vonja, hogy őt mint régi, kedves diákot oly nagyon várják, meg aztán szégyellene is volt társai előtt beszédet tartani, ugyanis néhány évtizeddel ezelőtt jogerős tantestületi ítélettel végérvényesen kicsapták az iskolából. Óvatosság f Leans ID fFl ffl IFI Rí FFÍ -> < Gólya: — Most aztán kapaszkodj, itt nem szabad leesni! Nem a friss tojás a legízlefesebb A nyugat-németországi Heide községben egy baromfitenyésztéssel foglalkozó kutatóintézet rendezésében »tojáskóstolót-« tartottak 120 szakértő részvételével. A kóstoló során minden részvevő fejenként három lágytojást fogyasztott el. Mindegyik tojás ugyanattól a tyúktól származott, de más más időben tojták. Megállapították, hogy a 14 napos tojás a legízletesebb, állítólag még a háromnaposnál is kellemesebb ízű. A nem konzervált tojás frisseségének határát négy hétben állapították meg. Rekord a véreshurka-evésben Maubeuge észak-francia város arról nevezetes, hogy évente »véreshurka-vásárt« rendeznek, amelynek fénypontja a nagy lakoma. A zsűrihez természetesen orvos is tartozik, hogy adott esetben elsősegélyt nyújtson. Az idei versenyen a város egyik testes polgára fél óra alatt két méter hosszú véreshurkát fogyasztott el. Három centiméterrel megdöntötte a tavalyi rekordot! él van. Az állomás zsúfolva utasokkal. A söntésnél hatalmas tömeg vedeli a hűsítő italokat. Korán érkeztem, a vonat csak fél óra múlva indul. Minden pad foglalt. Leülni nem tudok. Ismerős, akivel szót válthatnék, nincs a láthatáron. De ha volna is, inkább elkerülném. Ilyen tikkasztó, trópusi hőségben nehezemre esik a csevegés, nem szívesen nyitom ki a szám, ha csak ásítás céljából nem. Persze nem mindenki van így. Mellettem például ez az öt-hat főből álló társaság feltűnő hangosan viselkedik. Egy alacsony, középkorú, borostás arcú ember hátát az oszlopnak vetve magyaráz. A többi figyel, időnként valaki közbeszól, s kibuggyan belőlük a kacagás. Egy darabig tűröm, s irigylem az érthetetlen és ingerlő jókedvüket, aztán közéjük elegyedem, és hallgatom én is az oszlopot támasztó embert, aki ilyen pompásan elszórakoztatja a társaságot. — Akár hiszik, akár nem, hétszáz forintomba került. De ha a sör árát is hozzáadom... — A tíz korsóét, amit a lovával megitatott meg a többit. .. — Bolondság! — gondolom, amíg ők a számtani műveletet végzik. De nem is hiszem el. Érzem az oszlopot tátnasztó atyafi szesz szagú leheletét. Felöntött a garatra, s most Háry Jánost játszik. — A ló nem az enyém, hanem a sógoromé. — Akkor még nagyobb bolondság! — vetem közbe most már hangosan. Maholnap ötvenéves leszek, sok mindent megértem, de Uyen hóbortos emberrel, aki víz helyett sörrel itatja a lo* vat, még nem találkoztam soha. — Nem sajnálta? ■— Nem! Hisz megszolgálta az azt... Én nem sajnáltam tőle, csak bíró... — Nem a sört, hanem azt a szegény jószágot? — A lovat? Dehogynem! Éppen hogy sajnáltam. Hisz az is szomjas volt nagyon. Azért itattam meg. De hát ezt nem hitték el... — Miért nem adott neki vázét? — Miért? Hát nem jobb a sör? A ló is jobban szereti. — Arra nem gondolt, hogy megárt neki az ital, megbokrosodik, elszalad, összetöri magát, a kocsit, és maga is kitörheti a nyakát? Az ember fölhúzza a vállát s elmosolyodik. — Nem! Én ilyesmit nem gondoltam, csak a bíró. Ismerem én azt a lovat. Maga éppúgy beszél itt, mint a bíró... — Szürke, viseltes vászonkabátját átdobja a másik karjára, köp egyet, s aztán tovább magyaráz a lóról. — Nem árt az annak. De ha egy kicsit a fejébe szállt is, volt ideje kijózanodni. Mert mi is megittunk a sógorral fejenként tíz korsóval, s annak idő kellett. Este volt, amikor elindultunk. A ló színjózan volt. Nem történt semmi baj, láthatja, itt vagyok... Csak a bukszám könnyebb. Ma fizettem be az utolsó részletet. /■ — j- eszülten figyelek, f mégis elveszítem a Y // _beszéd fonalát. Elég " gubancos fonal, hisz ittas ember pergeti, és sok mindent belévegyít. Már megint a bírót emlegeti, a hétszáz forintot meg a demokráciát. Nem tudom, ezek hogy szövődA SÖRÖZŐ LÓ tele bele a történetbe. Ha ki akarom bogozni az igazat, valami rendet kell teremtenem. — Várjon csak! Hol itták maguk azt a drága sört? — Hol? Hát a kocsmában, a falu elején. Italbolt. Ez van kiírva, de csak azért kocsma az. Hát ott ittunk! Megnevezi a falut, azt is elárulja, hogy mezőőr az egyik erdőgazdaságban. Közben cigarettát dug a szájába s rágyújt. — Vittük haza a fát. Mert nekem az is jár. A gazdaság is hazavitte volna, de felszámítja s levonja a fuvardíjat. A sógor meg elvállalta ingyen. r— És hétszáz forintba került! — kiáltja közbe egy asszony. Mindenki az ingyen fuvaron derül. Dülöngélve nevetnek. Csak az én emberem mérgelődik. — Azt nem a sógor kapta, hanem az állam. A sógor állta a szavát. Mért zavarja ösz- sze? — Nem mindegy az? Magának kellett kifizetni! Hogy ki ne verjék a kerékvágásból, megint közbe kell szólnom. •— Ne törődjön velük. Mondja csak tovább. Mi történt a kocsmában? Megtörli a homlokát és szippant egyet a füstből. — Meleg volt akkor is. Az ebédet a kocsin ettük meg. Három óra körül álltunk meg a kocsma előtt. Mikor az első korsóval belül volt, azt mondja a sógor: A ló is szomjas! Jókedvem volt. Nem mindennap viszek én haza húsz mázsa fát. A ló derék jószág, fölvitte a rakott kocsit a rámpán is, segíteni se kellett, le se szálltunk. Ha szomjas, hát kínáljuk meg sörrel. Megérdemli! A sógornak is jókedve volt, nem ellenkezett. Behozta a vödröt:, én meg belemérettem tíz korsó sört. Aztán kivittem, és megitattam a lóval... Elmondtam én ezt töviről hegyire őszintén a bírónak is, de nem ért az fenét sem. át ez most világos. A ló megitta a sört. Mehetünk tovább, rátérhetünk a követ- kezményelcre. — Aztán följelentette valaki. — Hát nem is a szentlélek súgta meg nekik. — Az italboltvezető? •— A kocsmáros? Az nem. Az megkapta a ^pénzét. Annak nem volt rá oka. Az megúszta szárazon... — Én azt is megbüntettem volna, de a sógorát is! — kiáltja közbe jobbról valaki. — Piszkos ember mindenhol akad. Van mifelénk is épp elég... Állatvédelem! — azt mondja a bíró. Hát ártottam én annak a lónak? Inkább jót tettem vele ... Meg hogy pré- dáltam a köztulajdont. Én? Hisz abból a sörből egy csöpp nem ment kárba. Mind kiszü/rcsölte a ló. Még röhögött is hozzá, annyira ízlett neki.* Megint nevet az egész társaság. 0 pedig hadonászva, villogó szemmel mérgelődik tovább. — Köztulajdon. Mintha én nem tudnám, hogy az mi fán terem. Jártam én szemináriumba épp eleget. Amit megveszek, amit kifizetek, az már az enyém. Azt csinálok vele, amit akarok .. 5 — Kevés a sör! Nyáron az embereknek se jut elég. — Kevés a fenét! Mi is ittunk akkor tíz-tiz korsóval. Most is azt ittam... — De annyi nincs, hogy a lovaknak is jusson! — A sör nem lóba való. Nem annak csinálták! Ember! Ez a legnyomósabb érv, ami körülöttem elhangzik, ezt próbálom megvilágítani én is. — Figyeljen ide! Ha verne tiz méter bársonyt, és nem a fele iégének, hanem a tehénnek szabatna belőle ruhát. Vagy venne tíz liter benzint, esnem motorba öntev >, hanem f'j'.'c- csolná vele a járdát a háza előtt Vagy venne tíz kiló kenyeret, é* magén4né a disznójával ... Azt hiszi, ' nem büntetnék meg? A termelt javakat, akár köztulajdonban vannak,, akár egyéni tulajdonban, célszerűen kell . felhasználni. Jogot nem tatnultarri, de tu- dhogy van állatvédelem, s örülök, hegy a iörvényeaég v.irágzili, lonbosodik, s kiterjed ma már a lovakra is.. — Maga is úgy beszél, mint a bíró — szakít most félbe az emberem, és gúnyosan elmosolyodik. — Mintha nem tudná, hányán etetik kenyérrel a jószágukat. Mert az olcsóbb, mint a takarmány. Van, aki kolbászt hord a kutyájának a boltból. Van, ahol krumpli. vat hizlaljak a ahznót. És senki sem bántja őket. Én pedig csak egyszer kínáltam meg sörrel azt a lovat, és hétszáz forintot vasaltak be rajtam... — Persze, megtudta az asz- szony is — mondja. — Nem akkor, hanem később. Mikor az írás kijött, ö vette át, belenézett: Te. nézd csak! Kaptál hétszáz forintot! Azt hitte, valami jutalom... Az isten, aki... mondom, hisz ez a büntetés! Megint kitört a nevetés mindenkiből. szarnak, mondatok. érvek s ellenérvek sűrű erdejéből végre napfényes tisztásra értünk. A tényállás most már világos minden részletével együtt, beleértve a családi vonatkozásokat is. Az ember, aki sörrel tra ktálta meg a lovat, szótlanul támasztja az oszlopot. De már évv eleget beszélt, eleget sajnáltatta magát. De izgága ember mindig akad. Pár percnyi csönd után újból elkezdődik a vita. A.z állatbarátok a lovat sajnálják. Az örökké szomjas szeszbarátok a tíz korsó sört. A lágyabb szívű humanisták szigorúnak tartják az ítéletet. A törvényesség vérmesebb hívei az italboltvezetőt, sőt a sógort is megbüntették volna. Mások nem büntettek volna meg senkit. Kinek van igaza? Én már egyszer letettem a garast, de már megint nem tudom. Döntsék el hát az olvasók. Nekem nincs több időm. Rohanok, indul a vonatom. Kárász József
